Pesti Napló, 1883. április (34. évfolyam, 89-118. szám)

1883-04-08 / 96. szám

fehérült a folyamon a jövő elé. Jobbról a csinos, mind­inkább emelkedő Pancsova város, azután Star­cs­e­v­o falu, a Ponyavicza folyó és H­o­m­o­­­i­­­z érintik határait. A csángók által megszállott hely egyenes sík­ság, melyről ékes panoráma kínálkozik a Belgrád és Szendrő felől elterülő szerb partokra, melyeken fes­­tőileg vannak elszórva Gro­ez­ka és Ritopek nevű szerb falvak. Földje első minőségű, fekete, agyaggal kevert termőföld. Zsíros, buja föld, a Dunának évszázadokon át összegyü­lemlett iszapja. Az öreg C­s­o­b­o­t Antal, a csángók vezetője és volt bírája, ki gazdag ember létére elhagyja Bukovi­nát, hogy testvérei közé jöjjön. Nagy György kor­mánybiztossal künn járt a már tavaly bevetett földe­ken, hol a tengerivetés csutkái még kiállottak a föld­ből. A csutkák egyikét az öreg Csobot kihúzta a föld­ből s műértőleg vizsgálta meg annak messzire el­nyúló gyökereit s az azok közé ragadt fekete termőföl­det s igy kiáltott a többi csángókhoz: — Emberek, csókoljátok meg ezt a földet, mert ez az ígéret földje. S a csángók áhítattal megcsókolták. Az öreg Csobot el is határozta azt, hogy nagy vagyonával és családjával együtt átköltözik Nagy- György­fal­vára. Az ősz csángó egyszerű, de szívből jövő szavai biztosítékul szolgálnak a betelepülők jövőjére nézve. S ez a nép meg is érdemli azt, hogy biztos jövőjéről gondoskodjunk. Magyarország nem pazarolta érdemetlenekre kegyét, midőn a csángókat oly világra szóló tüntetés­sel fogadta. E nép megérdemelte azt. Hat napja vagyok velük. E hosszú idők óta te­mérdek alkalmam volt a tanulmányozásra. Meg is figyeltem őket. Sokszor titkon pillantottam sápadt arczukra, vájjon nem fedözök-e fel azokon valami idegenszerű, ellenszenves vonást. Megvallom, nem szoktam meg azt, hogy kivétel nélkül mindenkit mentnek tartsak egyikétől vagy másikától azon hét főbűnnek, melyek közé szokták számítani a kapzsiságot, szeretlenséget és durvaságot. Csángóinkat az egész után túlhalmozták min­dennemű ruha, és élelmi czikkekkel,de soha nem hal­lottam tőlük panaszt, ha egyikük vagy másikuk több jóban részesült, s egyik a másikára nem irigykedett A gyermek imádásig csüng szülein, akik szere­tetteljes gonddal ápolják véreiket. Soha egy rossz szót, egy káromkodást vagy hasonlót nem halot­tam tőlük. Megérdemelték azt a szeretetet, amelylyel uton­­útfélen elhalmozták őket. Megérdemelték azt, hogy a magyar nép keblére ölelte testvéreit. A csángó, vagyis jobban mondva a Bukovinába szakadt székely-magyar megtartotta idegen földön is nemzeti jellegét. Lelkületük őszinte, tiszta, mint a ragyogó kris­tály. Szemedbe bátran, őszinte nyíltsággal tekintenek. Kiolvashatod belőle tiszta jellemét. Ma künnjártunk a barakokban. Az egyik előtt két ősz csángóra akadtunk, kik beszélgetésbe voltak elmerülve új hazájuk felett. Közeledtünkre mindketten tiszteletteljesen emelték meg süvegjeiket. Egyikük ősz, meggörnyedt alak, alázatos készséggel tarta kezében a süveget. Mi biztattuk, hogy tegye fel azt, mert a sivító szél köny­­nyen átjárhatja ősz fejét. A másik öreg csángó így szólt hozzá: — Bizony, bizony, nem kell itt alakoskodni ! Nem vagyunk ám oláhok, hanem magyarok között, akik megbecsülik ősz fejedet! Egyszerű szívből őszinte szó. * Utunkon a megható jelenetek egész sorozatával találkoztunk. Ne kívánja tőlem azt az olvasó, hogy minden jelenetet szoros egymásutánban írjak le. Le­hetetlen. Nagyon hasonlók voltak egymáshoz. Egyik oly szívből eredő volt, mint a másik. Nem tudok köz­tük különbséget tenni, tehát csak innét-onnét jelölök ki egy-egy vonást. Annyit azonban előzetesen is je­lenthetek, hogy méltók voltak a magyar nemzet erős nemzeti érzületéhez, mint a magyar jólelkű őszinte­ség példányképei. «­ Ó-Becsén történt. A kormánybiztos enge­delméből az ó-becseiek a hajóra tódultak, hogy csán­góinkkal érintkezhessenek. Ó-Becse tiszteletre méltó prépostjával a gőzhajó fedélzetéről szemléltük a nyüzsgő tömeget. Egyszerre kiválik közülök egy rongyos, őszbe­­borult, összecsapott hajú öreg­ember s elénk állt, jobb kezét mándlija alatt tartotta, mintha rejtegetne valamit. — Mi járatban van, jó ember ? — kértünk az öreget. — Hát eljöttem a csángó testvérekhez. Meg akartam látni őket, hogy igazán magyarok-e. Látom: magyarok. Hát én is elhoztam nekik azt, amit el­hozhattam. Szegény vagyok, mint a templom egere, többet nem adhatok, fogadják el tőlem ezt. Lehet, hogy ezeknek még annyi sincs. E szavakkal átnyújtott egy karaj földszinti ke­nyeret. Iyen zajt csap vagy egyik cselédjét franczia rendőrök­ért küldi s ezzel biztosítja Lorisznak a szabad távo­zást. Párisban az orosz rendőrök nem mindenhatók, egyetlen kiáltás és ter vék meghiúsult. Akkor azon­ban elmarad a nagy hatású jelenet, melyben Fe­­dora a csupa gyöngéd lovagiasságból minden áron távozni akaró férfiút végre mégis lefegyverzi s magá­nál tartja. E jelenet sokféle valószinütlensége daczára rendkívüli hatást tett s a közönség a kihívások végte­len sorával jutalmazta érte az előadókat. A negyedik felvonásban Fedórát utóléri a ne­­mezis. Lorisz kegyelmet kap ugyan, de Fedóra felje­lentése folytán öcscsét Pétervárott elfogták. A sze­gény ifjú igazi muszka módra lelte halálát. Börtönébe behatolt a víz és megfojtotta. A rémhírre az anya szörnyet hal. Két ártatlan ember halála terheli tehát Fedórát. Lorisz megtudja, hogy Párisból egy nőtől származó feljelentés folytán fogták el az ö­cscsét. Fe­dóra hasztalan kér bocsánatot a nő számára; végül Lorisz azt is megtudja, hogy ez a nő maga Fedóra. Megundorodva taszítja el magától. Fedóra mérget vesz s Lorisz karjaiban, ki megbocsát neki, hal meg. Van ez alakban valami azokból a nihilista nők­ből, kiknek elszánt, csodával határos magaviseletéről a pétervári törvényszéki tárgyalások annyi meghatót jegyeztek föl. De e jellemvonás a végletekig vive, a legmesterkéltebb helyzetekbe szorítva, a képtelenségig túlozva lép elénk. És van a darabban, melynek leg­több alakja alig gyakorol közvetve is befolyást a cselekmény továbbfejlesztésére, igen sok, talán túlsá­gosan is sok izgató, hatást kereső, az idegeket meg­rázó jelenet, de nincs benne költészet, nincs semmi, a­mi mélyebb nyomot hagyna a lélekben. Az egész mű Sardou drámaírói múzsájának egyik legmesterkéltebb terméke, de hatásra nézve majdnem páratlan. Oly sokszor fogják előadni — a­hányszor az előadók ját­szani győzik. A holnapi előadásért ma ostromol­ták a színház pénztárait. Acsády Ignácz: A szegedi fogadtatás alkalmával a dr. rosmaiak bejöttek Szegedre. A nagyszerű fogadtatás mind­nyájunk emlékezetében meg fog maradni. A doros­­maiak is fellelkesültek. Felkeresték Nagy György kormánybiztost s igen szépen megkérték, hogy né­hány darab csángót kölcsönözzön oda nekik, hogy megvendégelhessék. Reggelre ismét sértetlenül visz­­szaszálítanák. A kormánybiztos nem tudta, sírjon vagy ne­vessen-e e különös kérelem hallásakor. De megta­gadta, mert a csángók Szegeden nem szóródhat­tak szét. Ezért a dorosmaiak komolyan megnehezteltek a keményszívű kormánybiztosra. * A szegedi piacz híres piros kalácsairól és czipóiról. A csángók megérkezése után a reggeli órákban két csángó fiú őgyelgett a piaczon. Alig vette azonban észre a kofasereg, megrohanták a kö­zeledőket, össze-vissza csókolták s zsebjeiket, zsebken­dőiket, kalapjaikat teletömték a legszebb szegedi te­jes czipóval, béléssel, almával s kedves fiamnak szó­lították.* Egy szegedi czivis odaáll a kormánybiztos elé : — Nagyságos ur, egy nagy kérésem volna. — Nos, halljuk, barátom. — Adjon nekem két csángó gyereket, de örök­be. Felnevelem őket. Csizmadiamester vagyok. — Nem lehet. — Nem vagyon pedig értelme a nagyságos úr azon kimondásának, hogy nem lehet. * A szegedi parton az elindulás reggelén nyüzs­­gött a néptömeg. Csángóink derüre-borura barátkoz­tak a künnállókkal. Egyszerre elegáns fogat áll meg a kikötő előtt, melyből díszesen öltözött egyén lépett ki. Az ismeret­len körülnézett, azután hirtelen felkapta az egyik bámész csángó fiút s kocsijába tevén, elhajtatott vele. A fiú anyja, ki nem messze állt az eset színhe­lyétől, hangosan jajveszékelve járt fel-alá a parton, siránkozva követelte vissza fiát. A főkapitány, ki eközben értesült az esemény felől, már komoly rendelkezéseket készült tenni a vakmerő rabló ellen, midőn a bérkocsi ismét előro­bog s belőle kiszáll a csángó fiú, tetőtől talpig úri ruhába felöltöztetve. * A szegedi asszonyok is kitettek magukért. Pár Rózsi, a legszebb csángó leány, kinek hajlékony, karcsú termetéhez elragadólag illik a szűk ujjas. A szegedi menyecskék beszédbe elegyedtek vele s elhívták magukhoz. Mire visszatértek, Pár Rózsi oly gyönyörű szegedi menyecskeruhába volt felöltöztetve, hogy a bámulat kiáltása tört elő ajkainkon.­­• Adán csak néhány perczre álltunk meg. Siet­nünk kellett, időnk ki volt szabva. A rövid üdvözlő és viszonzó beszéd után egy magas alak lépett a kor­mánybiztoshoz és 5 drb ezüstforintost adott át e sza­vakkal : — Ezt az újszülött gyereknek, az első igazi csángó-magyarnak adományozom, ki csángó ugyan, de magyar földön született. — Köszönöm az újszülött anyja nevében. Ké­rem, mi néven jegyezzem be az adományt? — Nincs nevem. E szavakkal az idegen sietve eltávozott. * Az adaiak a megérkezés előtt egy órával tud­ták meg azt, hogy szándékunk van Adán megállani. Nem készülhettek tehát, hogy élelmi­szereket gyűjt­senek. Amint azonban elterjedt annak a híre, hogy megérkeztek a csángók, mint valami ünnepélyes menet vonult ki a községből a sok ember, adományokkal megrakodva, melyeket felszólítás nélkül, önkényt osz­tottak szét csángóink között. * Egy másik kép. Két csángó nézegeti a kapott fehér kenyeret. — Mennyit kellett volna dolgozni egy ily ke­nyérért Moldvába ? — kérdé egyikünk. — De azt mondd meg az uraknak, — vágott közbe egy másik csángó, — mennyi korbácsütést kap­tál volna érte Modurában!.... * Szegeden az elindulás előtti órákban az Ausz­trián nem volt szabad senkinek sem tartózkodnia, mi­vel a hajószemélyzet akadályára lett volna a to­longás. * Egyszerre egy ősz ember lépett be a hajóra. Az őrök kimenetelre szólították fel. Erre az ősz odafor­dult a kormánybiztoshoz s ezt mondá: *— Nagyságos uram, nem teszek semmi alkal­matlanságot, hanem leülök s úgy nézegetem csángó testvéreinket. Engedje meg. A meghatottság tükröződött minden arezon az öreg remegő hangjának hallatára. * Ma hordták ki csángóink a hajó fenekéről az útközben gyűjtött élelmi­szereket. Most látszott csak meg, hogy Szeged mennyit adott. Egymaga annyit, mint a többi városok együtt. A hajóraktárból alig győz­ték hordani a sok ételneműt. Az 57 zsák főzelék, mely az adományok közt van, nagy szükséget pótol, mivel csángóink könnyen megbetegedhetnének a folytonos húsevéstől. Az élelmi­szereket külön helyre, más ba­­rakba helyezték el. Magukról csángóinkról törzskönyvet vezetnek, melybe mindegyik nevét, származását, életéveit, vallá­sát, állapotát stb. vezetik be. * A barakok szellős, de elég kényelmes helyisé­gek és szakaszokra vannak felosztva, melynek mind­egyikében felügyelők vannak alkalmazva, maguk a csángók közül. Amint kissé elrendezkedtek, tüstént átöltözkö­­déshez fogtak s egymásután szedegették elő a maguk által szövött fehérneműt. Még csak most lehetett va­lóban látni, mily erőteljes alakok. A hajón por és füst csúfította el arczukat. A barak mellett rögtönzött tűzhelyeken azon­nal főztek asszonyaik s párolgó leveses fazekakat hor­danak be családjaiknak, kik alig várják a régnélkülö­zött meleg ételt.* Az a hír, hogy a csángó gyerek Debreczen és Szolnok közt megszületett, korai volt. A kisded Nagy- Györgyfalván, de még a hajón jött a világra. Élő emléke lesz a telepítés szép munkájának. Keresztatyja Nagy György kormánybiztos lesz. * A három szállítmány szoros kapocsba hozatik egymással. Tervben van egy köztük felájítandó fo­gyasztási szövetkezet, melynek közvetítésével mindent az első kézből és olcsón fognak kapni. * A sárospataki indóháznak léczczel elkerített része zsúfolva volt közönséggel. Egyszerre panaszos siró hangok jutottak füle­imbe s egy meggörnyedt öreg asszony oda kiáltott hozzám: — Édes uram, lássa, ez a rendőr nem ereszt be, hogy átadhassam ezt a nehány krajczárt a csángók­nak. Hiszen mindenki ad, hát talán nekem is, föld­hözragadt szegénynek, szabad lesz ezt odaadnom. Midőn a rendőr kértemre az öreg asszonyt be­­ereszté, az kitörő örömmel sietett a legelső vasúti kocsihoz s a nehány garast szétosztotta. Ki tudja, mit vont meg magától, hogy azt a nehány krajczárt odaadta csángó testvéreinknek. * Nyíregyházán egy tisztes hölgy kíséretében gyönyörű kis nyolczéves leányka jelent meg előttünk s arra kért, hogy megtakarított zsebpénzét s czukrot osztogathasson ki a csángó gyermekek közt. A kis leány neve Dezsőfi Gizella. Sorba csókoltuk a ked­ves teremtést.* A lelkesültségnek száz meg száz ily példáját hozhatnók fel, melyek egyben mind hasonlók egy­máshoz. Hasonlók az őszinteségben, a testvéri szere­­tetben, melylyel derék magyar népünk az ugyan­azon nemzetségü iránt viselkedik. Áldja meg az adományozókat a jó Isten, a ma­gyarok hatalmas Istene! Különfélék. Napirend, ápril 8. Naptár: Vasárnap, ápril 8. Róm. kath.: G. 2. Dé­nes püspök, Alb. Prot.: G. 2. Past. Bon. Görög-orosz: (már­­czius 27.) B. 4. Matróna vértanú. Zsidó : (nsz. 1.) Boschodes. — Nap kel 5 óra 25 percz, nyugszik 6 óra 39 percz. — Hold kel 5 óra 43 percz reggel, nyugszik 8 óra 12 percz este. Igazságügy miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2. Horvát miniszter fogad délelőtt 10— délután 2 óráig. Az orsz. magyar képzőművészeti társulat évi rendes közgyűlése délelőtt 10 órakor saját sugárúti műcsar­nokában. A Petőfi-társaság havi felolvasó ülése délelőtt 10 órakor az akadémia kistermében. Felolvasók: Bényi Rezső, Tóth Endre és P. Szathmáry Károly. A tud. és műegyetemi olvasókör szépiro­dalmi matinéja délelőtt 1/a 11 órakor a központi egyetem dísz­termében. A nemzeti zenede rendkívüli közgyűlése délelőtt 11­­ órakor. A nemzeti zenede segélypénztár egyesü­letének rendkívüli közgyűlése délelőtt 11 órakor. A népnevelők budapesti egyesülete tár­sadalmi szakosztályának ülése délelőtt 10 órakor a Kazinczy­­utczai iskola helyiségében. A budapesti (budai) tanító­ egylet tavaszi közgyűlése délelőtt 9 órakor (medve-utczai iskola). A szesztermelők egyesületének ülése dél­előtt 11 órakor a Köztelken. Géczy Rezső tanítványainak zongoraelőadása */­ 11 órakor a zenekedvelők termében. Tavaszi megnyitó lóversenyek délután 3 órakor az uj lóversenytéren. Zseh­y-k­iállítás a képzőművészeti társulat su­gárúti műcsarnokában délelőtt 9 —délután 6 óráig. Belépti dij 30 kr. Iparmúzeum a műcsarnok épületében délután 2—4 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában dél­előtt 9—délután 1. Gazdasági és tanszermúzeum a Köztelken d. e. 10—12 és d. u. 2—4. Egyetemi füvészkert, az üllői­ uton délelőtt 8—12 és délután 2—4. Üveg festészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) látható egész nap díj nélkül. Múzeumban: term. és népismetár d. e. 9—dél­után 1. Akadémiai könyvtár d. e. 9 —12. Egyetemi könyvtár d. e. 9 —12. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre és Császárfürdőbe hajó indul óránkint. Lapunk legközelebbi száma — rendkí­vüli kiadásban — hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz egy egész iv van mellé­kelve, a következő tartalommal: Országgyűlés. — A pestmegyei belvizek levezetése. — Különfélék. — A tárczában : Váljunk el. — Közgazdaság. — Vegyes hírek. — Üzleti hírek. — Kivonat a Buda­pesti Közlönyből. — Hajóforgalom. — Időjárási jegy­zések. — Bánó József felolvasása. — Idegenek Buda­pesten. — Meghaltak Budapesten ápril 5-dikén. — Börzei táblázatok. — Hirdetés. — Arany János szobrára ma a vidék egyik leg­hazafiasabb társasköre, a miskolczi nemzeti kaszinó húsz frtnyi lelkes adományt küldött be hozzánk, melyért a derék egyesületnek őszinte köszö­netet mondunk. E 20 írttal gyűjtésünk 3577 frt 27 krra emelkedett. — A Mailáth-requiem. Mint értesülünk, a zene­kedvelők egylete, elnökének, Festetich Pál gróf­nak kívánságára a Mailáth országbiróért tartandó requiembe elhunyt jeles zeneszerzőnk, Mosonyi Mi­hály »Liberá«-ját is be fogja szőni, mire a klasszikus egyházi zene barátait különösen figyelmeztetni kíván­tuk. A requiemen Kovács Zsigmondi veszprémi püspök fog fényes segédlettel pontifikálni. — A m. t. akadémia I-ső (nyelv és széptudományi) osztálya április 9-én, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők: 1. Buden­z József r. t.: »Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Árminnak: »A magyarok eredete« czimű­ munkájára. 2. Vo­lf György 1.1.: bemutatja dr. Kiss Ignácz urnak, mint vendégnek: »Káldi nyelve« czimű értekezését. 2. Fo­lyó ügyek. — Az osztrák népszámlálás. A cseh lapok a most megjelent s az 1880. évi osztrák népszámlálás eredményeit magában foglaló hivatalos statisztikai kimutatást ismertetik s itt különös figyelmet fordíta­nak a lakosságnak a »társalgási nyelv« szerint való felosztására. A cseh lapok az 1880. évi népszám­lálást e tekintetben hiányosnak és megbizhatlannak mondják, mert a két nyelvű városok és községek né­met népszámlálói nemzetiség, túlzásból a nem-néme­teket is olyanokul írták fel, a­kik otthonukban s kör­nyezetükben németül társalognak. A társalgási nyelv szerinti arány tehát nem felel meg a nemzetiségi vi­szonyoknak. A Národni Listy szerint a csehek legalább félmillióval többen vannak, mint a­meny­nyit a népszámlálásnál a társalgási nyelv rovatában összeírtak.Szerinte a csehek száma felrúg 5.7­00.000-re, tehát közel 6 millióra. A P­o­k­r­o­k kiemeli azon kö­rülményt, hogy a csehek Csehország egész terü­letén találtatnak, az úgynevezett »tiszta német« kerületeket sem véve ki.­­ A bécsi egyetem tanácsa a napokban hozta meg ítéletét a Wagner-gyászünnepély alkalmával történt ismeretes demonstrácziók részesei fölött. Dafert Vilmos, a német egylet elnöke, s Bahr Her­mann mindenkorra kizárattak a bécsi egyetemről. Két más tanuló megrovásban részesült, az egyik azon hozzáadással, hogy újabb fegyelmi vétség esetében ki fog záratni. A tanács ítélete ellen felebbezhetnek az illetők a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. — A magyar földrajzi társaság ápril 12-én d. u. 51/8 órakor a tudományos akadémia kis termében felolvasó ülést tart Az ülés tárgya: Tauscherné Geduly Hermina r. tag: »Úti rajzok a wallisi Al­­pesekről — Barabás Miklós veterán festőművészünk tiszteletére igen szépen sikerült társas­ estélyt rende­zett ma este az írók és művészek társasága. Az estély hangversenynyel vette kezdetét. Felekyné Mun­kácsy Flóra urhölgy elszavalta Reviczky Gyulának ez alkalomra írt szép költeményét. Mind a vers, mind a kitűnő szavalat zajos tapsokat aratott. Farkas Ilona kisasszony és Ó­d­r­y Lehel hatásosan énekeltek, E­r­n­e­i József pedig nagy bravúrral játszott el har­­móniumon — Sipos Antal által zongorán kísérve — egy Faust-ábrándot. A hangversenyt társas la­koma­ követte, melyen kedélyes felköszöntésekben emlékeztek meg az ősz művész érdemeiről. Az esté­lyen láttuk: Zichy Antalt, Török Józsefet, Kovács­­ Pálok festőket, Cserhalmay tábornokot, Hubay Ká­rolyt Várady Antalt s nejét, számos más irét és mű­vészt. — Reviczky Gyula verséből a következőket idézzük: Öregnek hívnak ; de ne bánd, hogy az vagy ! Az istenek oly ifjúságot adtak, Mely az időt túléli, halhatatlan; Él az ecsetben, hangban és dalban. Halandó ember csak a föld pora . De a művészet meg nem hal soha ! Öregnek hívnak , de ne bánd, hogy az vagy ! Dicső napokról tud beszélni ajkad. Midőn te ifjú voltál, drága néped Áldásos korra, új eszmékre ébredt. Boldognak mondalak, mert láthatod. Széchényi, Vörösmarty korszakát. S megértél többet is, nagyobbat is még ! Midőn a zászlót lobogtatva vitték S felzúgott győzedelmes harczi ének : Irigylendő művész, ezt is megérted, S e nagy idők számos nagy emberét Te színről-színre láttad, ismered. Nem fegyverrel, nem is gyújtó beszéddel. Mégis közöttük álltál ifjú hévvel. Együtt küzdöttél az egész hazával, Ecsettel kézben és szivedbe’ lánggal. És hogy csodálják késő unokák : Megfestéd korod arczképcsarnokát. — A magyar jogászegylet ma délután teljes ülést tartott. Manoilovich Emil elnök a napi­rend tárgyalása előtt bejelentette azon borzasztó bűntettet, mely a múlt hó 28. és 29-ke közti éjjel Mailáth György országbírón elkövettetett.­­ Nem szándéka a szerencsétlen véget ért országbíró felett emlékbeszédet tartani, erre hivatottabbnak tartja az egyesület elnökét, csak bejelenteni tartotta köteles­ségének e szomorú hirt, mely a hazát gyászba bori­­tá s mely a jogászegyletet is oly­­érzékenyen sújtja, mert legkitűnőbb tagjától fosztatott meg. A gyá­szos esemény feletti fájdalmának az egylet jegyző­könyvileg adott kifejezést. Ezután folytatólag a bün­tető bíróságok szervezete s különösen a büntető el­járásról szóló kormánytervezet jogorvoslati rendszere fölötti vitát folytatták.­­ A magyar vörös borok érdekében a kereske­delmi minisztérium Berlinben székelő nagykövetsé­günk útján már régebben figyelmeztette az illető kö­röket arra, hogy Berlinben egy »borról és borterme­lésről« szóló nagyobb mű készül, mely a magyar vö­rös borok felől több, egészen hamis adatot foglal ma­gában, s egyidejűleg kérte, hogy ebben az irányban adassanak meg a tényeknek megfelelő felvilágosí­tások, hogy a magyar borok ellen intézett ezen tel­jesen alaptalan támadások a jelzett mű szövegéből kiküszöböltessenek. — Munkás-értekezlet lesz holnap este 8 órakor a József-templommal szemben levő Markó-féle helyi­ségben. Tárgya: Az iparos munkás-kör alapításának ügye. — A nizzai kaszinó égéséről a következő rész­leteket írják: A felée promenád ég! Ez a rémhír terjedt el f. hó 4-én d. u. 5 órakor Nizzában. A nagy köralakú épület különböző részein törtek elő a fán­^•1­. TiLujijooJ-a-»« —■,i ^crc— — 1 - -----— p—o»''*' let lángokban állott, s alig egy óra múlva, borzasztó recsegés, ropogás között az egész épület összeomlott. Az épület belseje valóságos tűzhányó kráterhez hasonlított. Az épület közelében igen nagy volt a hőség, szerencsére az idő egészen csendes volt, kü­lönben ha szél lett volna, a Hotel des Anglais is veszélyben forog. Esti hét órakor a tűz már kialudt, de még mindig sűrű füstfelhők szálltak fölfelé. Az épületből csak a vasoszlopok maradtak meg. Mikor a tűz kitört, senki sem volt az épületben, melynek dí­­szítését még nem fejezték be teljesen, mindamellett márcz. 28-án már több száz főre rugó társaság mula­tott a kaszinóban, sőt másnap, márcz. 29-én a sétatér átellenében tűzijátékot rendeztek. Akkor is sokan voltak a kaszinóban, melynek korridorját és karzatait számtalan lampion világította meg. Mily borzasztó szerencsétlenség történt volna, ha a tűz akkor tör ki! A Temps jelentése szerint a tűz borzasztó, de nagy­szerű látványt nyújtott. A tető ónlemezei megolvad­tak, a vas konstrukczió oszlopai izzó fényben mered­tek az ég felé, s a tenger habjai néha-néha fel-fel csaptak és egy perezre eloltották a sistergő zsarát­nokokat. A forróság oly nagy volt, hogy senki sem közeledhetett az épülethez, sőt a partokról sem igen lehetett nézni a tüzet. A tűz oka ismeretlen. Öt óra felé egy biztos járt-kelt az épületben, de nem talált ott senkit, a munkások már eltávoztak. Emberélet nem esett áldozatul. Az összekötő hidat és az alap­­oszlopokat meg lehetett menteni. A kár egy millió frank, melyet két biztositó társaság fedez. — Az ornithologiai kiállítás, mely csak nyolcz napra van tervezve, mint Bécsből jelentik, ma reggel nyílt meg, minden ünnepélyesség nélkül. Csupán Falkenhayn gr. földmivelési miniszter volt jelen a hivatalos személyiségek közül. — A magyarországi petroleumforgalomra vo­­natkozó­ rendeletek szabályozása végett a kereske­delmi minisztériumban közelebb bizottsági tanácsko­zások fognak tartatni. — Zendülés a­z egyházban. A zágrábi Pozor szerint a károly­városi fegyházban zendülés ütött ki a fegyenczek között. Ezek ugyanis kétségbe­esésükben belülről bezárván és elrekesztvén magukat, az ablakokról kiabálnak a néphez és segítségül hív­ják fel a polgárságot, egyre azt kiáltván feléje, hogy ez nem fegyház, hanem emberek számára berendezett mészárszék. Egy fegyencz f. hó 4-én a második eme­letről az udvar kövezetére dobta le magát. — Merénylet. Burger Dávid már régibb idő óta ellenséges lábon áll a szerecsen­ utcza 20. sz. alatt lakó Gut házaspárral. Tegnap este 10 órakor Burger dühe úgy látszik tetőpontját érte el, mert késsel fel­fegyverkezve rontott be Gut lakásába s megöléssel fenyegette az asszonyt. Ez rémülve futott a szomszéd szobába, hogy a dühöngő elől eltorlaszolja magát. E közben a szoba üvegajtaja eltörött s Gutné kezét ér­zékenyen megsértette. A zajra összecsődült a háznép, akadt egy rendőr is, a ki Burgert heves ellentállás után letartóztatta s a terézvárosi kapitányságra kisérte. — öngyilkos szakács. A Sándor-utczai gróf Degenfeld-féle palotában ma délután b. Szentkereszty Béla orsz. képviselőnek Horváth nevű 50 éves szakácsa szobájában felakasztotta magát. A szeren­csétlen embert, ki hosszú szolgálata alatt meglehetős vagyonra is tett szert, gyógyíthatlan betegsége vitte az öngyilkosságra. Holttestét bonczolás végett a Rókus-kórházba szállították. — Párisból. A három asztalost, ki a márcz. 9-diki párisi munkás gyűlést lázítást czélzó falraga­szokkal összehívta, a törvényszék három havi fogságra ítélte.­­ A postaküldemények letartóztatását rendel­ték el a német bíróságok azon szocziáldemokratákra nézve, kikről felteszik, hogy részt vettek a kopenhá­­gai szocziáldemokrata kongresszusban. E rendelet folytán nem kézbesíthetők, hanem egyelőre a bírósá­goknak adandók át az illető személyek neve alatt ér­kező levelek és csomagok.­­ Az Amerikába kivándorló európaiak száma jelentékenyen csökkent az utolsó hónapok alatt. A washingtoni statisztikai hivatal legújabb jelentése szerint az Egyesült­ Államok összes kikötőibe febru hóban 17.065 kivándorló érkezett, míg a múlt év ugyanazon hónapjában 28.247-re ment a kivándorlók száma. A csökkenésben minden európai állam részes, csak az ír kivándorlók száma emelkedett, a­mely je­lenség a legújabb izlandi események után alig szorul magyarázatra. — Gambetta s barátnője, Léon kisasszony kö­zött, tíz év óta igen gyöngéd levelezés folyt. Gambetta minden nap este levelet írt barátnőjének, melyben elmondja nézeteit a nap eseményeiről, a levélre a k. a. másnap reggel felelt. A levelek, melyek igy Gam­betta emlékiratait tartalmazzák, mind meg vannak Léon k. a. birtokában. A Különfélék folytatását lásd a mellékleten. A bukovinai ma­gyar­ok javára. (A Pesti Napló gyűjtése.) Szombaton kimutattunk . .25.716 írt 88 krt és két húszast. Lónyay Gábor......................25 » — » Gyűjtés a budapesti keresk. akadémia ifjúságának kö­rében ................................. 58» — » Konta József Fér., Budapest . 1 » — » Zellhofer István » . 2 » — » Kálmán Sándor » . 2 » — » Fógel Antal » . 1 » — » Rappel Béla » . 1 » — » Freytag Ede » . 1 » — » Roth i . 1 » — » Stráicher Benő » . 1 » — » Reiser János » . 1 » — » Fischer Dezső » . 1 » — » Stenzinger Károly » . 1 » — » Thesz György » . 1 » — » Gyenes Lajos » . 1 » — » N. N. » . — » 50 » A polgári­­olvasókör tagjai Földeákon...................... 9 » 35 » A Népújság gyűjtése, Eger . 1 » 80 » Farkas Ilonka gyűjt., Csém­puszta........................................24 » — » A ferenczvárosi társaskör márcz. 31-diki hölgyesté­lyén virágárulásból befolyt 30 » 63 » A kir. államvasuti hivatalno­kok takarékpénztára . . 73 » 18 » A »Székelyföld« szerkesztő­jének, T. Nagy Imrének gyűjtése.................................120 » 60 » Karabélyos Elek, a­-lendvai járásbiró uja­bb gyűjtése . 4 » 80 » a itsam­ely es viaeko«-ne». ---­újabb gyűjtése . . . 8 » 50 » Összesen : 26.083 frt. 124 kr és két huszas. A földeáki polgári olvasó kör tagjainak gyűjtéséhez járultak : Főtiszt: Német Sándor úr 1 frt, Kiss An­tal 1 frt, Apró János 30 kr, Keserű Imre 20 kr, ifj. Kiss Antal 50 kr, Gilinger János 1 frt, N. N. 25 kr, Bugyi István 50 kr, Kurunczi József 20, Bánszki József 50, Bugyi Pál 40, Szabó József 50, Gilinger Ferencz 50, Szabó Imre 10, Szabó Pál 50, Kovács János 10, Bánszky István 20, Hajnal Mihály 40, Galy­­lyas István 30, Vízhányó István 40, Rakonczai István 20, Krébesz Pál 30 dr. Farkas Ilonka gyűjtéséhez járultak: Farkas Gyula 2 frt, dr. Farkas Benő 2, Farkas Ferencz 1, Farkas Lajos 3, Farkas Mariska 1, Farkas Ilonka 1, Alster Pál 1, Szalay Jó­zsef 1, Stankovics Mihály 1, Wimmer Kálmán 1, Veszély Lajos 2, Markovits Gyula 1, Komjáthy Aladár 1, Skáday, László 1, Szandtner Sándor 2, Buus Ernő 1, Trugly János 2 srt. Karabélyos Elek újabb gyűjtéséhez járultak : Ba­laton József 1 frt 50 kr, Hruska Nándor 1 frt, Némethy Ágost 1 frt, Karmossy Vincze 50 kr, Bartos Mihály 50 kr, Oseka Imre 10 kr, Szabó János 10 kr, Szilágyi Lajos 10 kr. »Vásárhely és Vidéke« újabb gyűjtéséhez já­rultak : dr. Endrey Gyula, Szamecz András 1­­1 frttal, Sulyok Pál 64 krral, Potostyák János 50 krral; kisebb adományokból befolyt 5 frt 36 kr. * Mailáth György meggyilkoltatása. A mai nap folyamában több szenzácziós hír me­rült fel. Egyik a trieszti elfogatási illető. Álliták, hogy Triesztben elfogtak egy Szabó Pál ne­vű egyént, ki Bécsből utazott oda s kit Bécsben Span­gának néztek. Mint kiderült, Triesztben csakugyan elfogtak egy embert, ki a Spangával való ugyan azo­nosságról vádoltatott, de kitűnt, hogy az illető Ná­­polyból való, mire szabadon bocsátották. A második szenzácziós hir Spangának Bécsben való tar­tózkodására vonatkozik, a miről alantabb is szó­lunk. A harmadik szenzácziós hírt a Nemzet közli, melynek hitelessége azonban kérdéses. Az idézett köz­lés igy hangzik: »Berecz, Mailáth György elfogott huszárja, és társai: Pitély és Jávor letartóztatott inasok, ismételt kihallgatások után valahára vallottak. Beismerték, hogy a gyilkosságot közösen ők követték el és hogy barátjuk, Spanga Pál segédkezett nekik. Maga a gyilkosság terve Spangától származik. Berecz több ízben panaszkodott Spangának és több társának, hogy »Mailáth vele, valamint a többi cselédséggel is igen rosszul bánik.« Spanga erre előállott a gyilkos­ság tervével, melyet rablással akart összekötni. A gyilkosság tényének elkövetésére vonatkozó­lag a következőket vallották: »A gyilkosság napján, estefelé Berecz a kapun egyenkint bocsátotta be társait. Pitély és Jávor el­bújtak a fürdőszobába, mig Spanga az erkélyszobá­ban várakozott. Pitélynek és Jávornak feladata az volt, hogy ha majd Mailáth lefekszik, a fürdőszobából előrohannak s őt megfojtják. A gyilkosok szép csendesen meghúzódtak a fürdőszobában. Hallották, mikor Mailáth hazajött, s azt, hogy tőle a huszár eltávozott. Pár perczig vára­koztak még, azután előrohantak s az országbírót le­­teperték s fojtogatni kezdték. Mailáth hatalmasan védte magát és segélyért kiáltott. Bereczot, a­ki ezalatt az erkélyszobában volt Spangával, Spanga maga küldötte be, hogy segítsen czin kostársainak. Berecz ekkor hirtelen az ajtóhoz futott, azt kinyitotta, bement a szobába s a földre tepert gazdájának egy fölkapott törülközővel betömte a száját. A letartóztatott gyilkosok azt is bevallották, hogy Spanga nem vett közvetlen részt a gyilkolásban, ő csak bűnszerző volt

Next