Pesti Napló, 1884. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1884-12-07 / 337. szám
337. szám. Budapest, 1884. Vasárnap, deczember 7. 35. évi folyam. Szerkentési iroda: 10 Tencziek-terv, Athéniénm-4p ft 1 • A tapaalleiai részét illető minden közlemény a szerkesztetéshez intézendő. Bérmentetlen levelek csak rsmért kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatali Ferencziek-tere, Athenseum-épület. A hó anyagi részét mető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes számokra Reggeli kiadás. Előfizetési feltételek Poétán küldve, vagy Budapesten, házhoz hordva reggeli is esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 6 frt. — 8 hónapra IS frtc Asset kiadás postai kiVitaktűldéseért falUdzatéa haverként , ha, érnagyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadó-hivatalá Ba Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhivás PESTI NAPLÓ 1885-diki, 36-dik évfolyamára. A Pesti Napló az uj évvel harminczhatodik évfolyamába lép. Nagy tradicziók fűződnek Magyarország e legrégibb napilapjához s azoknak megfelelni erkölcsi kötelességünknek tartjuk. A nemzet jogai és szabadságának erőteljes védelme, a liberális előhaladás és a kultúra érdekeinek legmelegebb gondozása ezentúl is e lapok fő feladatát fogja képezni. Arra törekszünk, hogy a kiegyezés által biztosított jogok, melyeket a jelen kormány nem fejleszt, kiterjesztessenek, hogy a nemzet közművelődési szinvonala emeltessék s hogy az anyagi érdekek gondos ápolása által a nemzet erőssé tétessék szabadságának és önállóságának biztosítására.S teszszük ezt,a jelen kormánynyal szemben ellenzéket képezve, a legteljesebb függetlenséggel s a pártfegyelem veszélye nélkül, — a mi czélunk egyedül: hozzájárulni mindazon eszközzel, melyet a napi sajtó nyújt ahhoz, hogy Magyarország alkotmányos szabadsága, közművelődési és anyagi elhaladása, minél sikeresebben előmozdíttassék. Ez tartva szem előtt, a magyar közönségnek oly politikai napilapot adunk, mely a nagy európai közlönyök színvonalán áll. Az Athenaeum-társulat, mint nagy hazánkfia KOSSUTH LAJOS Iratainak kiadója, az iratok folytatását a Pesti Naplóban fogja közzétenni. Vezérczikkeink legnagyobb részét ifj. Ábrányi Kornél, Fenyvessy Adolf, Ka as Ivor b. és a szerkesztő írják. Bár ez a rovatunk jelentékenyen meggazdagodott s az érdekes olvasmányok egész sorozatát nyújtja. Rendes tárczánkon kívül Vasárnap czimmel nagy heti mellékletet adunk, mely oly kitűnő tollakról hoz közleményeket, mint: Bajza-Beniczky Lenke, Kürthy Emil, Szabó Nogál Janka, Tolnai Lajos, Vajda János,Wohl Janka,Wohl Stefanie. „Sport“ rovatunkat, különös tekintettel a testedzés- és fejlesztésre, Szokolay Kornél szerkeszti. Folytonosan közlünk regényeket. Legközelebbi regény közléseink lesznek: Norina írta , Fanghné-Gyuró Izabella és Ser'apis a hírneves Ebers György legújabb regénye. Az első eredeti regény nagy érdekű szituácziói e kitűnő rajzai által köti le a figyelmet. Ebers nagy regénye a pogányvilág rombadülését festi, mesteri tollal, színgazdag, elbűvölő előadással. Gazdasági rovatunk, különös tekintettel a gazda közönségre, kimerítő s teljes informácziókat nyújt a gazdasági élet minden teréről; földművelési rovatunkat Kodolányi Antal szerkeszti. A kül- és belföld minden fontosb eseményéről, a rendes hirlapi táviratokon kívül, eredeti, kimerítő táviratokat közlünk. Saját levelezőink vannak Bécsben, Párisban, Belgrádban, Bukarestben s a belföld minden fontosb helyén, kik minden nevezetesebb mozzanatról táviratilag is értesítenek, s ezen fölül szerződésre léptünk a Kölnische Zeitung nagy nemzetközi lappal, mely a saját, Európaszerte kitűnőknek elismert magántáviratait rendelkezésünkre bocsátja, úgy hogy azokat a Pesti Napló, a Kölnische Zeitunggal egy időben közli. A Pesti Napló naponként kétszer megjelenvén, esti kiadásában közli nemcsak a d. u. 2 óráig érkező táviratokat s mindannak leírását, ami délelőtt történik, de már esti kiadásában tartalmazza a kimerítő tudósítást az azon napi országgyűlési ülésekről is, a tartott beszédek egész szövegével, s igy tetemesen megelőzi az esti kiadással nem bird lapokat. Oly gyors zsurnalisztikai munka ez, melynek alig van párja. Hétfő reggel s ünnepnap utáni reggel rendkívüli számokat adunk ki; többször, a rendes két nagy ívet, mellékletekkel toldjuk meg. Mindezeken kívül a Pesti Napló előfizetőinek, új évtől fogva külön rendkívüli kedvezményt nyújthatunk. Alig van művelt háztartás, melyben a politikai napilapon kívül, egy képes szépirodalmi és divatlap szükségét ne éreznék. Mi az e nemben legkitűönöbb, és legelterjedettebb lapot, a Magyar Bazárt féláron, melyet kizárólag csak is a Pesti Napló előfizetői élvezhetnek, ajánljuk fel lapunk közönségének. A Magyar Bazár, melyet Wohl Stefanie és Janka szerkesztenek, az Athenaeum kiadásában félhavonként jelen meg, gazdag szépirodalmi és divat tartalommal. Közöl regényeket, beszélyeket, közös szabásmintákat, eredeti párisi divatképeket (az egyedülieket a magyar divatlapok között!), női kézi munkák rajzait, és egyszóval a legteljesben megfelel a műveit nő ebbeli igényeinek.Minden száma három-négy melléklettel, köztük zenemellékletekkel és albumlapokkal van ellátva. Szabásrajzai oly gyakorlatiak, hogy azokat minden háztartásban használhatják, s a haszon, mely ebből az egyes háztartásokra háramlik, számtalanszor megtéríti az arra fordított költséget. A Magyar Bazár rendes előfizetési ára egész évre 10 frt, félévenkint 5 frt, évnegyedenkint 2 frt 50 kr.; a Pesti Napló előfizetői részére csak 5 frt, 2 frt 50 kr., és 1 frt 25 kr. — Az előfizetések vagy együtt küldendők a Pesti Naplóéival vagy azokhoz a Pesti Napló folyó czimszalagja melléklendő. Előfizetési árak a PESTI NAPLÓ-ra (Reggeli és esti kiadás a hétfő reggeli rendkívüli számra) Egész évre .................84 frt Fél évre ............. 18 frt Évnegyedre.............. 6 frt Egy bóra .............. 8 frt A Pesti Napló és Magyar Bazárra. Egész évre ........... 80 frt Fél évre ................ 14 frt 50 kr. Évnegyedre................ 7 frt 85 kr. fiSSF“ Ha az esti lap külön küldése kívántatik, ezért havonkint 35 kr. évnegyedenkint 1 frt külön fizetendő. MT Előfizetésre a posta utalványt ajánljuk. M ÜT Az előfizetéseket minél előbb kérjük beküldeni, hogy az újévi nagy összetorlódás folytán, a lap expedicziójában fennakadás ne történjék. SV Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalába Athenaeum-épület küldendők. Budapest, deczember, 1884. Az Athenaeum Urváry Lajos irodalmi és nyomdai rész a Pesti Napló felelős vénytársaság, a P. Napló szerkesztője, kiadó-tulajdonosa. Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. — Deczember 7. — Az »arany ember« balatonparti kastélya. Junius vége felé volt. Forró délután. Néhány távol földről való rokonnal jártam Veszprémben, megmutatva nekik a történelmileg nevezetes várost, elkísérve őket a messze vasúti állomásra, melyet illendőségből megtiszteltek a város nevével. Visszatérőben leugrottam az arácsi szeretetháznál a kocsiról, hogy meghallgassam az árva fiúk vizsgálatát, melyre az igazgató szíves volt meghívni. A balatonfüredi vendégekből sokan jelentek meg az érdekes vizsgálaton. A nagyoknak már mulatság az, ami az apróságnak tortúra, meg szívbeli szorongatás. Ha tudnék gyermekkorunkban, hogy az examen vendégei milyen szigorúan kísérik figyelemmel tanulásunkat, de hogy törnénk-marnánk magunkat annyira azért a kis dicsőségért, hogy bele ne süljünk előttük. Amig a szegény kicsinyek meg vizsgáló tanáraik izzadtak, mi vendégek félre-félreszöktünk egy bús szobába, melynek ablaka a hegyre nyílik s ott hűtőztünk a jégbebütött palackok társaságában. A legközelebbi tárgyról: a szeretetházról folyt társalgás. Nevezetes intézmény, nevezetes épület. Gyereknevelőnek pompásabb helyet keresve sem leheett volna keresni; fenn a magasban, a tószintől száz ábnyira emelkedett lankán, hátvédül az szőlős-erdős jegylánczczal, a magasztos tájképpel az előtérben, melynek puszta látása is szivet finomitó, lelket nenesitő. De még valami másért is nevezetes az épület. A ki most a nemzeti színházban hallja emberni Tímár Mihály balatonparti kastélyát, melynek rkélyéről a havas tihanyi hegyre szolgál az ablak. Még inkább a ki olvassa a regényben a kastély pár vonással híven megrajzolt képét,, annak hát elmondom, hogy az a kastély a mai szeretetház. Tímár nevével összekapcsoltan örökítette meg e névtelen kastélyt Jókai. Azt a kastélyt, ahol most névteleneket nevelnek derék emberekké Jókai Mór elnöksége alatt. Az igazgató, a vidám kedélyű Nagy Áron, álmélkodva nézett rám : honnan gondolom vagy tudom én ezt ? Hát akinek gyermekkori ákombákomai meg lesznek a meszelés alatt, a falra karczolva, eltüntetve az emberi szem elől örökre, teljesen, annak meg kell éreznie, hogy ez az a ház, melyet Jókai bir. »Az a kastély egy régi épület volt. Valami előkelő uraság építette saját gyönyörűségére, a kinek megtetszett a szép kilátás, s pénze is volt elég, hogy tetszését kielégítse. Kis emeletre volt véve az épület, tömör falakkal, a Balatonra néző verandával, nagy fügefákkal és törökszederfákkal lépcsőzete alatt, és erősen körülrakva szent szobrokkal.« Nézzék meg tehát az urak, mi van meg ebből. A fügefák most is ott diszlenek, felnyúlva kacsaikkal majdnem az emeleti ablakok párkányáig. Itt a nagy szederfa, mely a kastély félszárnyát beárnyalja. (Faragott pad alatta.) Itt az üvegajtós erkély, nem veranda ugyan, de a név mit sem határoz. Szebb kilátást honnan kíván az ember ? Jobbra a messzeségben szürke felhőként húzódik a Badacsony orma, a Balaton párokba enyészik, csak egy keskeny sáv sejteti, hogy még messze terjed Tihanyon túl. A tihanyi félsziget egészen előttünk áll a festői Csucshegygyel, a kettős tornyú templommal. Majdnem alattunk Füred , balra a tavat bezáró vakító fehérségű gamászai homokpartok, az örsi hegyfok, mely kiinduló pontját képezi a félkörben vonuló apró falvaknak, fehér szőlőlakoknak. Ez a kis falat föld itt egész olaszországi kép: buja szőlők közül sűrűn kibukkanó zöld redőnyös házikók, közben-közben egy-egy nagyobb nyaraló, majd egy piros, körteképű templomtorony, ha az egész part ilyen volna köröskörül! Ha nem ez volna a Tímár kastélya, akkor is erre kellett volna gondolnia Jókainak, mikor leírta. Hogyan keletkezett, azt maga Jókai sem mondja. A levéltár Zala-Egerszegen talán tud felvilágosítást adni róla. De ki kérdezi, ki kutatja most? Senkinek sincs érdekében. Azt hallottam róla, hogy valaha egy Széchenyi grófé volt. Igaz-e, nem tudom. De azt is beszélte egy öreg halász, hogy attól a Széchenyitől egy tímár nyerte volna meg kártyán. Mikor az öreg halászki tudja, nem volt-e valaha köze az öreg Galamboshoz) ezt a történetet mesélte nekem, akkor nálam még minden mese számba ment. Akkor még nem volt megteremtve az Arany ember. Évekkel később ajándékozta meg azzal Jókai a világot. Ekkor meg már nem volt az a ház magántulajdon, hanem szeretetházzá alakította át Molnár Aladár. A fölcseperedett gyermek nem zaklathatta már föl a sötét folyosókat, melyek zugait álomképekkel népesítette meg képzelme. Hanem a gyermek elmében megmaradt egy gazdag tímár képe. Mert gazdag tímárnak kellett annak lennie, a ki grófokkal ülhetett a kártyázó asztalhoz. Mikor azután az arany ember története egyszerre két nyelven kezdett regélni erről a bűbájos vidékről, a magános kastélyról, a Balaton rejtelmes mormolásáról, a rianó jégről, az életvesztő hasadások robajáról , akkor kibontakozott emlékezetemben a mesés homályból az öreg halász elbeszélése, ráismertem Jókai könyvében arra a kedves házra, melynek kertjében minden agg fa ágán az én kezem törése, az utak minden homokszemén az én lábam hagyott nyomot. Akkor kezdtem gondolkodni, nem az a Tímár-e az én tímárom ? A hatvanas évek elején bizonyos Schindler Sámuelé volt a kastély. A csekély belsőségen kívül alig pár ölnyi birtok tartozott hozzája. Nyaraló volt (még kályhát is csak később állítottak bele), nem kellett hozzá gazdaság. A kertész száz lépéssel alább lakott az istállóhoz ragasztott épületben. Egy vagyonos bécsi nőnek megtetszett a kastély. Férje magyar nemes családból származó hivatalnok volt Bécsben; ugyanott lakott egy kanonok bátyja. Ez a Hegedűs vette meg Schindlertől a nyaralót. És hogy ettől az időtől kezdve minden zege-zugát ismertem a nevezetes háznak, annak egyszerű magyarázata, hogy tulajdonosa keresztatyám volt. Ez állíttatá fel a feszületet a keleti homlokzaton, mely ma is ott ékeskedik borostyánnal befuttatva. Molnár Aladár, akit nagyon korán fogadott ölébe a füredi temető, ezt a helyet szemelte ki, hogy megvalósíthassa nagy eszméjét, megalapítsa az első szeretetházat. 18,000 frton szerezte meg az özvegyen maradt nőtől a kastélyt az összes hozzátartozókkal. De a kastély nem volt elég az árvák és az iskolák befogadására. Egy hasonló egyemeletes épületet emeltek melléje s az ikerépület most megragadóan emelkedik ki az apró szőlőlakók közül, kedvező hatást téve arra, aki gőzhajón megy át Füredre. A régi kastély nagyon egyszerű. Abban a korszakban épült, midőn a stílre semmi gondot sem fordítottak , masszív falakkal, a rokokó-korszakból átvett mansard-tetővel. A nagy terem tükörkárpitjai, néhány kunkorodó vakolatdisze szintén rokokó-korszak hagyományára emlékeztetnék az embert, csakhogy mindez szegény ahhoz képest, hogy rokokónak tartsuk. Az a néhány freskó pedig, melyekről nagyrészt már levedlett a festék, valami parlagi művész meszelései. De itt most nem is kell hisz. A szellemi vezetés ott az ékesség. A szeretetházat egy alapból tartják fenn, a közoktatási kormány támogatásával. Bizottság kezeli ügyeit, melynek elnöke Jókai Mór, alelnöke Ecsy László, a balatonfüredi igazgató. Az intézet vezetője Nagy Áron igazgató, mellette három tanító és két hittanitó. (Szkladányi paloznaki kath. plébános és Segesdi füredi ref. lelkész.) Van egy vinczellér-iskolája is, melynek Kanovics a vezetője. Hatvan árvát nevelnek ott munkás emberré. Óriási feladata van a tanítói karnak. Többnyire elzüllött, hontalan, nevelésbe sohasem részesült gyermekekből kerülnek ki a növendékek, akikben a fegyelmetlen élet meggyarapította a rosszra való hajlandóságot, rakonczátlanságot. A tanítók naplói bizonyságot tehetnek, mily emberöltő munka megtörni a gyermekekben a rosszat, anélkül, hogy megölnék bennük a gyermeki természetet Fegyelem, rend, pontosság, tisztaság, igazmondás, szorgalom azok az eszközök, melyek embert formálnak e szegény gyermekekből. A szeretetháznak van bérleti földje, azon minden munkát a gyermekeknek kell végezniök a tanítók felügyelete mellett. A munka megedzi testüket, megöli bennük a léhaságot, tunyaságot, mely minden gonosznak szülő anyja. Íme, ez most az a ház, melynek erkélyéről a regény hőse nézte, karjait mellén összefonva, amint Krisztyán elhaladt az erkély alatt, véres arccal, biczegő lábbal, le a sima jégtükörre, ahol a rianásba kergette a feltámadt orkán. Onnan nézett le az üszkökben heverő Füredre. Mert az igaz, amit Jókai megír a regényben, hogy a bérház (az akkor híres Horvátház) lakói dáridót csaptak, a zsirláng kicsapott a kéményen, elégett a ház, az egész fürdő. Az egész fürdő ? De hát mekkora volt akkor az a fürdőhely ? Aki látja negyven év előtti képét, összefogja csapni kezét. Saulból Pál lesz. Bizony ott köröskörül bírkalegelő volt. Akkor igazán nem volt más szépsége fürdőhelynek, mint maga az istenadta, titokzatos szépségű tó. Emberi kéz munkája nem igen segített emelni annak a szépségét. Ne higgye talán az olvasó, hogy valami hivatalos himnusz-félét akarok zengeni ad majorum directoris glóriám. Hanem ami igaz, hát az igaz. A mért magyarok vagyunk és szegények vagyunk, elég csúnyaság, hogy csak a rongyainkat szeretjük feltárni mások előtt, s a mi szép ruhánk van, azt gondosan elrejtegetjük. Mintha félnénk, hogy ellopják tőlünk. Bizony megtennék a külföldiek, csak ne volnánk olyan meszsze, meg ne volna nekik is sok szépségük. Azért hogy némelyek nem találják fel mindazt Füreden, amit egy fürdőtől a mai fogalmak közt megkívánhatnánk a külföld mintájára (ámbár ne feledjük, hogy oda hányszor többen járnak csak a mi embereink is), neki állanak és rágalmazzák. Ez a magyar tempó! Az *~1'^3illésen kezdődik a lélek fölemelkedése. Budapest, decs. 6. Semlyey Pál báró, országbíró és a főrendiház elnöke, ki a politikai küzdtérről már többször félrevonult, Tisza Kálmán által közéletünknek visszaadatott. Benne a főrendiház oly elnököt nyer, ki tekintélyt tapasztalással, éles felfogást politikai tapintattal párosít, s kinek egyéniségéhez az országbírói méltóság igen illik, ámbár ez politikai befolyást reprezentálni megszűnt. A királyi kegyelem a leköszönt államférfiak sorából Sennyey Pált szemelte ki, hogy zászlósurai közt az elsők közé emelve őt, a reformálandó főrendiház s majdan a kinevezett felsőház tanácskozásainak vezetését reá bízza. Ezen kitüntetés és udvari bizalom anynyira megegyező Sennyey személyiségével és gondolkozásának dogmatikus elveivel, hogy könnyen érthető a kész engedelmesség és boldog öntudat, melylyel a nemes báró a csöndes családi kör örömeit a fényes állás terheivel felcserélte. És mi őt ezen új magas rangjában szívesen üdvözöljük, annyival inkább, mert hiszszük, hogy az országbírói czím s az elnöki tiszt felelősség nélküli magas állásaiban meg fogja találni államférfim ambíczióinak teljes kielégítését. Hogy kihalását a főrendek kuruli székén be fogja tölteni, mint senki más jobban, arról mindenki meg van győződve. Tisza Kálmán szerencsés választást tett, midőn Sennyey Pál bárót az ellenzék köréből magának kiválasztotta. Hogy mily hasznos szolgálatokat tehet neki és a kormány politikájának a katholikus arisztokráczia és a püspöki kar körében Sennyey, azt egy közeljövő fogja megmutatni, de arról bizonyos lehet, hogy Sennyey Pál neki többé ártani nem fog. Hogy eddig is sokat ártott volna, nem mondhatjuk. S reméljük, hogy szépen gondolt és elszavalt beszédeiben ismét némelykor gyönyörködhetünk, s midőn ennek örvendünk, azon gondolkozunk, nem fognak-e keservesen csalódni mindazon pártok,melyek Sennyeynek országbírói méltóságától maguknak némi előnyt remélnek. Mit várhatnak tőle mások? Bizonyára vannak udvari politikusok, kik azt hiszik, hogy mint régi aulikus, Senynyey kettős fényes pozíczióját arra fogja felhasználni, hogy ismét utat nyisson Magyarországban, s kivált a főrendek között azon eszméknek, melyek Ausztria nagyobb egységét Magyarországgal mint a monarchia és a dinasztia fennállásának alapfeltételét tekintik, a korona jogainak pedig a kormányzásban kiterjesztését vélik szükségesnek. De az októberi diploma reminiszcencziái és a volt helytartótanács praxisa annyira kivesztek a köztudatból s oly kevéssé valának népszerűek, hogy Sennyey nem azon reakezionárius, ki ezen politikai irány restaurációjára tehetne valamit. Nagyon sokat várnak Sennyeytől a katolikusok, úgy a klérus, mint a klerikális világiak, hogy Tiszánál és kormányánál befolyásával keresztül fog vinni mindenfélét, mit a püspökök rég óhajtanak, de szóba hozni alig mertek, mert csak Tisza lenne képes azokat a képviselőházban keresztülvinni, de Tisza erre hajlandó nem volt. Most Sennyey ezeket előadhatná barátjának; két kezet mos, de Sennyey aligha megteszi ezt, s a katolikusok benne talán épp úgy megcsalatkozhatnak másodszor, mint a néhai katholikus kongresszus alkalmával A kormánypárt, mely Sennyeyt zárt keblére szórítja, Tisza ezen új akvizícziójától kettőt remél: egy az, hogy az ellenzék fejét veszti és szétesik, másik az, hogy a főrendiház reformja simán keresztülmegy. Ami az ellenzéket mint pártot illeti, a titkos tanácsos soha sem tudta eltalálni az igazi ellenzéki közhangulatot és soha a párttal összebarátkozni és összeforrni nem bírt; eszméi, tekintélye befolyásolták ugyan néha a pártot mások által, de pártvezér a szó szoros értelmémében Sennyey csak kis ideig volt a konzervatív frakció élén s ott is örökös félreértéseket kellett egyengetni; a mostani mérsékelt ellenzékből csak kevesen ismerik Sennyeyt közelebbről, s ő e párt tagja soha nem volt. Hogy ő vagy más lett országbíróvá, a képviselőház pártalakulásaira és vitáira semmi visszahatással nem lesz. — A főrendekre igen. De várjon itt is nincsenek-e ellenesei? Nincsenek-e új elemek, melyek a régi tekintélyek előtt meghajolnak, de nem engedelmeskednek? Ha pedig lennének az ellenzék köreiben olyanok, kik Sennyey megközelíthetetlen elveiben bízván, remélnék, hogy szubjektív ellenzéki nézetei, melyeket fentartott, őt arra indíthatnák, hogy maga mögött nyitva hagyja az ajtót hívei számára s talán propagandát csináljon az udvarnál régi összeköttetéseinél fogva az ellenzéki politika egynémely árnyalatának, azok hármat felejtenek ki: egy az, hogy Sennyey udvari összeköttetései húsz év óta megvannak és nem használtak se neki, se az ellenzéknek soha semmit; más az, hogy Tisza becsukná az ajtót, ha Sennyey nyitva hagyná; harmadik az, hogy Sennyey maga az, a ki volt, de pozicziója más, mióta Tiszával kibékült és szövetkezett. A régi barátok őt csak feszélyeznék; elég, ha kártyát dobnak. Az arisztokrácziának mindig eszménye volt Sennyey a politikában s felülkerekedését sokan úgy tekintették, mint a régi jó idők visszatérését, midőn a magyar főnemesek kormányozták az országot s ezek tekintélye érintetlen vola. Éppen ezek csalatkoznak a legkeservesebben, mert Sennyey Pál elfogadta gróf Keglevich István nézeteit a magyar arisztokrácziáról, azt a pénzarisztokrácziával hozza kapcsolatba s a mágnások kétharmadát kiutasitandónaik véli a főrendek testületéből. Ebben áll Sennyey egyessége Tiszával, s hogy ez irányban reformáltassék a főrendiház, azért lépett Sennyey újra a nyilvános pályára s jön főrendiházi elnök s országbíró. De maga a kormány sem tudhatja tisztán, hogy hányadán van báró Sennyey Pállal, mig az majd fellép az elnöki székre s maga magát leleplezi. Azonban Sennyey Pál báró nem oly ügyetlen szfinx, ki megoldható rejtélyeket adna fel Odipusnak. Hiszen ha azok megoldatnának, mit tévő legyen, ő marad szfinx s kőkebb titkait elrejti örökre, így méltóságos ő és bámulat tárgya, mindenki tisztelettel hajlik meg előtte velünk. Budapest, decz. 6. A mérsékelt ellenzék hétfőn d. u. 5 órakor értekezletet tart. A magyar- és horvátországi szerb képviselők tegnap délután értekezletet tartottak, melyen beható vita tárgyát képezte a szerb egyház viszonyainak bizonytalan helyzete és felvettetett azon kérdés, hogy mit lehetne tenni ezen viszonyok orvoslására. Az értekezleten hangsúlyoztatott annak szükségessége, hogy az egyházi kongresszus — mint ama viszonyok orvoslására egyedül hivatott fórum — összehivassék. Egyszersmind Stojacskovics, Baics b., Zsivkovics b., Kresztics György és Gyurkovics képviselőkből álló bizottság választatott, melynek feladata lesz az irányadó tényezőkkel a legközelebbi időben érintkezésie lépni, hogy így az egyházkongresszus összehivatása lehetővé tétessék. A horvát képviselők utóbbi időben több értekezletet tartottak, melyeken ismételten fölmerült azon javaslat, hogy részt vegyenek a költségvetés általános tárgyalásában. A többség azonban elvetette ezen indítványt, nehogy vitára adassák alkalom a horvát ügyek fölött, mely elébe vághatna a regnikoláris küldöttség tárgyalásainak. Ellenben elhatároztatott, hogy a horvát képviselők a részletes tárgyakéban behatóbban fognak résztvenni. A fővárosi rendőrség. — decz. 6. Igen furcsa tünemény, hogy a kormány a legfontosabb ügyekben is csak akkor nyilatkozik, hogy ha erre az ellenzék szorítja, így a franczia vámemelések s a fővárosi rendőrség kérdéseiben a kormány nem találta szükségesnek, hogy a saját pártja által magát interpelláltatva, elmondja e dolgokról nézeteit, s elfoglalt álláspontjával megismertesse az országot, hanem mindkét kérdésben az ellenzéknek kellett felszólalnia. A franczia vámemelések ügyében a kormány ma is adós a felelettel, míg a rendőrség kérdésében Tisza Kálmán mint elnök ma azonnal megadta a választ. Közbevetőleg megjegyezve, hogy a kormány eljárása az ellenzéket remélhetőleg arra fogja bírni, hogy kérdéseivel ne fukarkodjék s az interpelláczió jogának minél szélesebb körű kihasználásával teljesítse az ország iránti kötelességeit, áttérhetünk a miniszterelnök mai feleletére. A feleletről konstatálnunk kell, hogy a folyamatban levő vizsgálatról elmondott annyit, amennyit mondhatott Sőt Thaisz főkapitány állását illetőleg kissé többet is. A miniszterelnök megcáfolta azt a közlött hírt, hogy Thaisz ismét elfoglalja eddigi állását, s kilátásba helyezte, hogy Tbaisz nyugdíjaztatni fog. Ebből tehát az következik, hogy a főkapitány a »csöndes emberek« közé helyeztetik, s ez a csönd, úgy látszik, általában jótékonynak ismertetik el. A miniszterelnök válasza, amennyiben a jelenleg folyó vizsgálatra vonatkozik, eléggé kimerítő lehet, de nem mentheti fel a kormányt a múltért s nem nyugtathat meg a jövendőre. A miniszterelnök kénytelen beismerni, hogy a rendőrség egész szervezetében nagy bajok konstatáltalak, s e tényt tekintve, valóban megdöbbentő, hogy a kormány által gyakorolt felügyelet nem deríthette ki a bajokat, hanem magánföljelentéseknek, véletleneknek kellett közre járulnia, melyek aztán megindították és lezúdították a lavinát. Ha ez megtörténhetett a múltban, mily biztosítékokat birunk a jövendőre nézve, hogy ilyen dolgok nem ismétlődnek ? A korrupczió szélesen elterpeszkedik a mai egész kormányrendszerben s az állami életnek majdnem minden terén kitűnik, hogy a mily kitűnő kortespolitikát űz a miniszterelnök, épp oly kevéssé képes a kellő ellenőrzés gyakorlására. S erre vonatkozólag a min. elnök mai feleletében semmi megnyugtatót sem mondhatott. Kikelt azonban hevesen és indulatosan az esküdtszékek ellen. A találó felkiáltások, melyekkel a filippikáját a képviselőházban kisérték, fölmentenek minket attól, hogy erre megjegyzést tegyünk.