Pesti Napló, 1885. január (36. évfolyam, 1-31. szám)
1885-01-01 / 1. szám
1.Zilill, Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épül et. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bennentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét ülető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körül panaszok, hirdetmények) kiadó-hivatalhoz intézendők.Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Budapest, 1885. Csütörtök, január 1. 36. évi folyam Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 írt. — 3 hónapra 6 írt. — 6 hónapra IS frt. Az esti kiadás postai különküldéseért felell fizetés havonként 16 krt, évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések az[Pesti Napló« kiadó hivatal&ba Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-ipület, küldendők Egyes szám 4 kr. -táxo*lilét van csalvi-------- - Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ 1885-diki, 36-dik évfolyamára. A Pesti Napló az uj évvel harminczhatodik évfolyamába lép. Nagy tradicziók fűződnek Magyarország e legrégibb napilapjához s azoknak megfelelni erkölcsi kötelességünknek tartjuk. A nemzet jogai és szabadságának erőteljes védelme, a liberális előhaladás és a kultúra érdekeinek legmelegebb gondozása ezentúl is e lapok fő feladatát fogja képezni. Arra törekszünk, hogy a kiegyezés által biztosított jogok, melyeket a jelen kormány nem fejleszt, kiterjesztessenek, hogy a nemzet közművelődésivonala emeltessék s hogy az anyagi érdekek gondos ápolása a" nemzet erőssé tétessék szabadságának és önállóság biztosítására.S teszszük ezt,a jelen kormányn°szemben ellenzéket képezve, a legfelj«*1» függetlenséggel s a pártfegyelem feszélyélkül, — a mi czéliuk egyedül: hozzájárulni mizon eszközzel, melyet a napi sajtó nyújt, ahhoz, ha Magyarország alkotmányos szabadsága, közművelődés anyagi elöhaladása, minél sikeresebben előmezessék, tartva szem előtt, a magyar közönségnek oly tikai napilapot adunk, mely a nagy európai közlönyökvonalán áll. Az Athenaeum-társulat, mint nagy hazánkfia KOSSUTH LAJOS iatainak kiadója, az iratok folytatását a Pesti Naplóbanogja közzétenni. KLAPKA GYÖRGY tábornokkal szerződést kötöttünk, melynek értelmében a tábornok kiadatlan emlékiratai a Pesti Naplóban jelennek meg. Vezérczikkeink legnagyobb részét ifj. Ábrányi Kornél, Fenyvessy Adolf, Kaas Ivor b. és a szerkesztő írják. Tárcza rovatunk jelentékenyen meggazdagodott s az érdekes olvasmányok egész sorozatát nyújtja. Rendes tárczánkon kivül Vasárnap czimmel nagy heti mellékletet adunk, mely oly kitűnő tollakról hoz közleményeket, mint: Bajza-Beniczky Lenke, Kürthy Emil, Szabó Nogál Janka, Tolnai Lajos, Vajda János,Woh 1 Janka,Wo h 1 Stefanie. Sportrovatunkat, különös tekintettel a testedzés- és fejlesztésre, Szokolay Kornél szerkeszti. E mellékletünk időnkint zenemüveket is közöl, s örömmel említjük fel, hogy LISZT FERENCZ a Pesti Napló számára zenemüvet ir. v'ol- ■ kö^^-y*** '**&*i*r'** gény köpéseik lesznek: Trorina és Serapis abirnevesEbers Gyrgy legújabb regény „ a. iírei&ny nagy érdekli szitczioi « Az első e-e figyelmet. Ebers vgy ^itünórajza, ombadülését festi: tterir penye a ^^g.yöadással. tuakat esemSnyey,«»»•* «pfg* AMIKJ uVirat.k.ttatote*J“• « abaBa Bé0(‘kbe”’,. rüfia’»“»" f»"tosb 16 " b .«»»atrtl táviratilag is arte, „mden ««ve^tenetö k , K51nl80 nek, s ezen tolul szerző mely a saját, Ei Zeitung nagy nem ^ magántáviratait rendezaszerte kitűnőknek. a°okat a Pesti Nap résünkre bocsátja, ug Kölnbe de Zeitunggal* kint hétszer megji A Pesti Napló i P , „ 9 máisz ér vén, esti kiadásában k^b nemese a délelött törti táviatokat s mindannk ismerhte tv de mit esti kiadásába alokTMftggytlési ülései sitásv az azon n*P egész szövegével, f is, a tartott hes**« «é kiadással sssrCo» —« — me'^».«.Tr».pnaP utáni «igei ... „ „“.w .a».k ki. t«.. ..»az Uj évtől fogva külön qndkivüli kedvezményt nyújthatok.^ A tóztartáS) melyben a politi nihnontóval, egyepes szépirodalmi^ í ftan szükségét ne érezni. Mi az e nemben tűnöbb, és legelterjedebb lapot, a Magyar Bazárt ’vet k‘r'c sak is - Pesti Napkapunk özönségének i elyet \o h 1 st( , tu imkiavsábanf 1 • f rezketü6^’ r B a z a „ e Xml es' irat ! Előfizetési árak PESTI IIPLÓ-ra (Reggeli és esti kiadás s a hétfő reggeli rendkívüli számra.) Egész évre................84 frt Félévre .............. 18 frt Évnegyedre.............. 6 frt A Pesti Napló és Magyar Bazárra. Egész évre............... 89 frt Fél évre ............... 14 frt 50 kr. Évnegyedre............... 7 frt 85 kr. Ha az esti lap külön küldése kívántatik, ezért havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt külön fizetendő. iít Előfizetésre a postautalványt ajánljuk. Az előfizetéseket minél előbb kérjük beküldeni, hogy az újévi nagy összetorlódás folytán, a lap expedicziójában fennakadás ne történjék. SC* Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába, Athenaeum-épület, küldendők. Budapest, deczember, 1884. Az ATHENAEUM URVÁRY LAJOS, irodalmi és nyomdai rész- a Pesti Napló felelős vénytársaság, a P. Napló szerkesztője, kiadó-tulajdonosa. Budapest, deczember 31. Kossuth Iratai IV-dik kötetének anyagkészletéből. (Utánnyomás joga fenn van tartva.) * Alkalmi benyomások rovata. I. Összpontosítás és önkormányzat. Eszmék látszanak forrongásnak indulni a hazában. Annyi szép szó, annyi nyomatékos érv hangzott már el eredménytelenül, hogy jóformán azt sem tudom, örvendjek-e a lendület jeleinek. A kimeneteltől függ. De hát súrlódás, amely ébreszthet, s mert ébreszthet, óhajtom, ne legyen múlékony fellobbanás. Szeretem látni, hogy a magyar képviselőház mostani ülésszaka élénkségre vall, s hogy a vitatkozások magasabb eszmekörökbe is szállinganak. Hogy indulat is vegyül a vitába, úgy a támadó, mint a védekező oldalon, az alakját viseli, küzdtél, nem tanterem, a politikai pártok gladiátorok, nem ölelkező tánczosok. Aztán van is ok a felhevülésre, bizony mondom, van. Ritka az oly hatalom, melynek keze nem maga felé hajlana (ha ugyan akad olyan). Aki birtokában van, birtokában akar maradni, természetesen csupa hazafiságból, ezt mindenki mondja, s van, a ki hiszi is, amit mond, hogy ne hinné? hiszen szükséges embernek, gondviselési férfiúnak hallja magát magasztaltatni serege által; s a dicsőítés meg a rágalom közt van egy közös vonás: az, hogy mindig ragad belőle valami. És nagy lélektani rejtély az emberkebel. A hazafiságnak sok mindenféle rugója van. Olyanok is lehetnek, akik hazafiaknak hiszik magukat, mert szeretik magukat a szeretett hazában. S aztán megtörténik, hogy az e hit által szentesített czél szentesíti szemekben az eszközöket is, megválasztásukban nem mindig válogatók, veszik, ahol kapják, amint kapják; a hazafiasnak hitt czél érdekében tábort gyűjt maga körül a hatalom, a honnan lehet,amint ,iket; óhajtja mondhatni, hogy tiszta kezek én il solgálják, de alkalmilag piszkos kezekből is idt fogadja a hasznos szolgálatot, és nem igen krős; meglátni a szolgáló kéz piszkát, a kigolgálatnak miatta, sőt itt-ott (mint a horhetykélkedéssel szemben) még nagyobbok, még Sz.István koronájának méltósága idki" sem nagyon érzékeny, mert az érzéki kétkedés ingerültséget provokálhatna, ezt .rreprimálni kellene, s ez kompromittáltonne t£m0gat6 szolgálatot — kéz kezet Igy aztán egy helyütt az erélyesség sása, a hol az bizony csak hatalmi viszkainap m^s helyütt meghunyászkodó vagy és di- 1 ^kélytelenség, a mit mérsékletnek, ál. legal- Afi tapintatosságnak, sőt (»hört es Renkinder!«) »az oroszlán nemes voégének« neveznek, a hol erély volt I kötX^ess^ , je^eneteket hoznak elé az elöfize- 1 ^ ^^jelyek felháborítják a jogérzetet, , arr.fie^s kritikája indulattal harsog ímlvot8- az iteszemélyben1 van megtestesítve tartalom- lem^isTM’ mely alapjában, fel- Z a k á soly a Mafilakásában, következéseiben ‘ket.(az bomba i?áSon) h°gy maga is felháöi kéz- viggz. ^jt. Aztán az erdő úgy kiált - “e|: ilyen* telkiáltanak; s a viták »mik íilene- Petőülv — mint bizonyos dalok jjl a el- i!iemharag°s lelkeknek.« azok Ajn- ^ mtekindat árjának eme hadveré- Tor «V fegyelizett r endesen az, hogy a jól ^ s tárgyi^os es?zirtjén szétlocscsannak, Lftt t írt’ Melyek a értelmkkel váltakoznak, me- Áöto^etése magas kára v a képzettségnek oly t írt azoklvol.janut ne P ih°gy akár mely igazi A? ^ v ytére válnának, nem——** ' ________nek ott a Duna mellett, mely mint az egykori emigránsok a kölcsönös nagyságolással, azzal csinál magának jó napot, hogy magát parlamentnek czimezi. A magasabb körben mozgó eszmecserék közt kiváló érdeklődést keltett fel nálam az, a mely egyrészt a kormányhatalom kitágításának (hadd nevezzem igazi nevén: a centralizácziónak), másrészt a törvényhatósági önkormányzatnak szószólói közt előfordult. Az első iránynak Grünwald Béla képviselő volt előharczosa. Már régóta az. Valódi parlamentáris magaslaton álló jeles tehetség; tiszta meggyőződés szól ajkairól ékes szavakban, s ha nézetei tévesek is az eszközök felől, czélja nemes, hazafias, s a kitartó szilárdság, melylyel őszinte meggyőződéséért küzd, tiszteletet biztosit számára ellenesei részéről is. Én, ki őt nem is ismerem, őszintén osztozom e tiszteletben, de a centralizáczió és önkormányzat kérdésében ellenese, ellenlábasa vagyok. A leghatározottabban az vagyok. Nekem, amióta csak gondolkozni kezdtem, egész életemen át az önkormányzati intézményekhez ragaszkodás volt hitvallásom, mert nem a pusztán statutárius, hanem az intézményes szabadság embere, s mivel az, tehát az állami mindenhatóságnak, s még inkább a magát az államnak szubstituáló kormányhatalom mindenhatóságának határozott ellensége vagyok, akárminő legyen is a kormány formája. A minő istenkáromlás volt XIV-ik Lajos király azon szava, hogy »az állam én vagyok«, épp oly káromlásnak tartom, ha azt a minőséget konvent, parlament vagy akár minő kormány a világon egyedül maga számára elkobozza. Ritka embernek jut oly hosszú élet osztályrészéül s a hosszú életben annyi változatos viszontagság, mint nekem jutott. Volt időm tanulmányozni az élet mesterének, a történelemnek tanúságait; ráértem elmélkedni felettük, s mint 35 év óta hontalan vándor, hát volt alkalmam (fájdalom, nagyon is bő alkalmam volt) tapasztalatilag észlelni a viszonyt, mely az intézmények s a nemzetek jelleme, élete, sorsa közt fenforog, észlelni nem elméleti doktrínákból, hanem az életből a ilípeLuííl, CSUUIiUuUUlUUlmányom, minden elmélkedésem, minden tapasztalásom csak megerősített azon meggyőződésben, hogy önkormányzati intézmények nélkül a polgári szabadság lehet hangzatos frázis, de valóság nem, s különösen nem lehet a nemzet erélyére, jellemére, tevékenységi ösztönére ápolólag kiható ama szabadság, melyről Angliának egykori híres államférfia — (minő melancholikus gondolat, hogy az én korombeli államférfiak jobbadán már csaknem mind »egykori«-ak!!) Lord John Russel, az »angol kormányról és alkotmányról« írt munkájában azt mondja, hogy »egyetlenegy százada a szabadságnak néhány mértföldnyi terméketlen szikla keretében többet hoz tökéletességre az emberi természet legnagyobb tehetségeiből, teljesebben kitünteti az ember képességét, számosabb példáit mutatja fel a hősiességnek s nagylelkűségnek, és többet sugároztat ki a költészet és bölcselem isteni fényéből, mint amennyit a világ legnagyobb birodalmában összezsúfolt népeknek milliói évezredek alatt előállíthatnak a kényuralom sötétségében.« Igaz, hogy Russel kényuralommal teszi ellentétbe ezt a csodákat mivelő szabadságot ; de hát ez a szabadság önkormányzati intézmények nélkül még csak nem is képzelhető. Aztán a kényuralom lényege az, hogy minden esetre megtörténjék, amit a hatalom akar, s meg ne történjék, amit nem akar. S az így értelmezett abszolutizmusnak többféle alakja van; van olyan is, amely lehet, hogy öntudatlanul álezát visel, a parlamentarizmus álezáját. Nagyon kényelmes »kommoditás« az, ha van, aki a formával beéri. Courrier Pál Lajos ezt már rég elmésen megírta. Én is írtam felőle valami keveset (ha nem csal emlékezetem) válaszomban az üdvözletre, melylyel Fehérmegye 80. életévem betöltését megtisztelte. Kis is nyomatták, szét is osztották »emlékül.« S aztán?-------hát aztán semmi. Hanem az első meggyőződés, melyben tanulmányaim, elmélkedéseim, tapasztalataim megerősítettek, az, hogy önkormányzati intézmények nélkül valódi szabadság nincs, nem lehet. A másik az, hogy aki az állambiztosító nemzeti erő forrását kormányok — bárminő alakú kormányok — hatalmi körének tágításában keresi; lehet, hogy efemer nagyságot idézhet elő, mely mint valami meteor vakító fénynyel fut keresztül a látókörön, hogy szomorú sötétséget hagyjon hátra maga után; de futó homokra épit, melyet a vihar elsepert építése katasztrofális véget ér, így volt ez, és így leszen mindig mindenütt. Kormányhatalmi kör egy dolog, nemzeti erő egy másik dolog. Erőssé nemzetet csak önkormányzati intézmények növelhetnek, azok fejlesztik a polgárjellemet, az önmagában bízó férfias tevékenységet, azok élesztik a közügyek iránti érdeklődést, azok kötik össze az általuk ápolt hazafiság kötelékével a polgárokat nemzetté, s e rugók összevágó feszereje adja meg nemzetnek azt az elevenítő életerőt, mely biztonságának záloga. És határozottan mondom, hogy sehol a föld kerekségén nem tudok önkormányzati intézményt, mely a maga lényegében annyi plaszticzitást, a haladó élet szükségleteihez alkalmazkodásnak annyi képességét rejtené magában, mint az, amit a történelmi magyar közjog megyei szerkezetnek nevez. Nem a 48 előtti megyét értem, hiszen arról törvényben mondottuk ki, mi, a 48-as törvények alkotói mondottuk ki, hogy a közszabadsággal összhangzásba kell hozatnia, de összhangzásba,nem ellentétbe.Nem szállítottuk mi le a nemességet az intézményes önkormányzati szabadságot nem élvezett nép millióihoz, hanem a nép millióit emeltük fel az intézményes szabadságot élvezett nemességhez. Nem jogabdikáczió a 48, hanem jogkiterjesztés. Nem is az életerőből ki »reformált« mai megyét értem, hiszen az (bocsánat a kifejezésért) valóságos eunuch; annál is szomorúbb valami, szatírája az önkormányzati eszmének. Hanem értem magát a törvényhatósági önkormányzat elvét, mint a centralizáczió ellentétét, azt az önkormányzatot értem, mely helyhatóság is, de törvényhatóság is, nemcsak helybeli közigazgatási közeg, hanem a nemzet alkotmányos életének egyik nagyon becses szerve is; azt az önkormányzatot, mely nélkül nemzetek örökös kiskorúságra, tehát erőtlenségre kárhoztatják; azt az önkormányzatot értem, melyről mi, a parlamentáris kormányforma megalkotói, törvénynyel hagytuk szent örökségül az utódokra, hogy tiszteljék benne a magyar alkotmányosság védbástyáját, rendezzék eljárását a közszabadság alapján, miszerint a fejlődő élet követelményeinek megfelelhessen, de attribútumait ne nyirbálják, hanem hatóságát a parlamentáris kormányzat mellett is teljes pörzben to tartsák. Tuc-t törvénybeen mondottuk ki, s pedig egyenesen azon törvényben mondottuk ki, melylyel a független felelős magyar miniszteri kormányt megalkottuk. Azt az intézvényes önkormányzatot értem, melyről, midőn a 48-ai országgyűlésen a Grünwald-féle centralizácionális irány felét felütni megkísérlette, én határozottan kijelentettem, hogy ha összeférhetlenség forogna fenn a parlamentáris kormányrendszer s a törvényhatósági önkormányzat közt, (szerencsére, egyáltalában nem forog fenn) én, ki a felelős miniszteri kormányzatot indítványoztam, inkább visszavonnám indítványomat, s ha más valaki felvenné, ellene szavaznék, mintsem hogy azt a törvényhatósági önkormányzat feláldozásával szerezzem meg. És én, a kor fejleményeinek figyelmes szemlélője, 36 évi tapasztalással meggazdagodva, ma is állok azon nyilatkozatom mellett s állani fogok mind halálomig. Sokat beszélnek mai napság a magyar hazában a hűségről a 48-ki alkotások iránt, s következéseik kifejtésének szükségéről. Fájdalom, nem volt alkalmam tapasztalni, hogy a tett a szavaknak megfelel. A 48-ki alkotások állami része egyenesen megtagadtatott. A minden idegen avatkozástól függetlenített magyar miniszteri államkormányzat helyébe közös osztrák-magyar miniszterek léptek; az államiság leglényegesebb attribútumainak gyakorlása a magyar parlamenttől elvonatott s osztrák-magyar delegácziókra ruházva fikczióvá lett; van közös hadsereg , s annak magyar kontingense nem magyar hadsereg, van közös vámterület s vele magas védvámokkal biztosított monopólium az osztrák ipar számára a magyar piaczon; van osztrákmagyar közös jegybank, osztrák-magyar közös adósság, közös indirekt adórendszer a közgazdasági érdekek kiáltó különbsége mellett, az Isten a megmondhatója, mi minden közös van, még (mirabile dictu!) közös Bosznia is van, és ennek a mindenféle közösségnek nyomasztó logikája még a szorosan vett belügyek ellátásába is minden léptennyomon belejátszik, mert mindentösszhangzásba kell hozni azzal az ármányos közösséggel, hát sem az építés iránya, sem az építők szelleme nem felel meg a 48-as alapnak, hátralépés van akármennyi, eltérés még több, s néha valóságos devíziója a 48-ki iránynak, mint most legközelebb az is, amit a főrendiház reformjának neveztek el, s amiről akármit lehet mondani, de azt az egyet, Isten minket úgy segéljen, nem, hogy a 48-iki iránynak még csak lehellete is reá tévedt. De azért beszélnek a hűségről a 48-hoz, építkezésről a 48-ki alapon, s mert beszélnek, hát nekem a 48-ki alkotások egyik tevékeny mi talán lehet jogom legalább annyit belekiáltani abba a beszédbe a távolból, hogy ha az a beszéd nem merő hipokrízis, hát rázzák fel az önkormányzati intézményeket a lethargikus álom, melybe belemákonyozták, nehogy az álom állá váljék , állítsák vissza teljes épségében alkotmányos hatóságukat, illeszszék beleűködésükbe a haladó korral fejlődött szürgek ellátását, ne ássák ki avult tanok ásójával a régmúlt idők mohos sírjából a hatalmi központosítás doktrínáját, melynek a bomlásnak indult társadalmakban helye lehetett akkor, midőn a történelem logikájának hídra volt szüksége, melyen át a kevesek uralmából a jogegyenlőség uralmába átmehessen, de most, a XIX-ik század végén, midőn ez az átmenet már megtörtént — nálunk, hála a kor szükségeit megértő azon hazafiságnak, melyet éppen az önkormányzati intézmények csíráztattak, növeltek, ápoltak a magyar nemességben, nálunk az az átmenet megtörtént, anélkül, hogy arra a hídra szükség volt volna — most rántani elő a középkor sírjából a centralizáczió tanát, egy természetellenes, abnormis hátralépés volna, melynek más eredménye nem lehetne, mint az, hogy az örökös gyámkodás járszalagára fűzött nemzet örökös kiskorúságra s vele fokról-fokra sorvadó erőtlenségre kárhoztattatnék, melynek a vége nemzeti halál. Ezt van jogom belekiáltani a 48-as irányhoz hangoztatott hűségbeszédébe, mert a 48-as törvények, a megyei szerkezetet a magyar alkotmányosság védbástyájának nyilatkoztatva s hatóságának a miniszteri kormányzat mellett is teljes épségben feltartása elrendelve, az intézményes önkormányzat érzékeny megőrzésének irányát hagyták örökségül az utódokra. De hát én tudom, hogy az ön szava elhangzik a mai Osztrák-Magyarország, mint a pusztában kiáltónak szózata. Tárgyaltam én már a magyar megyei szerkezet thémáját többször tüzetesen, tárgyaltam Irataim IV-ik kötetének azon négy czikkében is, melyek a Pesti Napló 1883-ks 30., 31., 32. s 34-ik számaiban már nyilvánosságra hozattak, s mélyen érezve, hogy erren kérdija nemzetünk életerejének feltartásával a legszorosabb kapcsolatban áll, nem tagadhatom, fáj lelkemnek tapasztalni, hogy annak a szava, kire egykor nemzet hallgatott, még ily tárgyban is elvész, mint szélben a sóhajtás, sajnálom különösen azt, hogy a megyei közélet felelevenítésének még a mostani keretben is lehetséges ama gyakorlatias módjai sem lettek figyelemre méltatva, melyeket Pestmegye kegyes üdvözletére adott — s ama czikksorozatba iktatott — válaszomban előadtam. (P. Napló, febr. 4. 1883.) De hát ilyen a hontalan vándor sorsa; hanem mert ilyen, nem is folytatom a kérdés részletes fejtegetését, hanem inkább feljegyezgetem a benyomásokat, melyeket a czentralizáczió előharczosának, Grünwald Béla képviselőnek egyes állításai reám tettenek. Könyv számára jegyezgetek, s könyv néha megreked egy-egy poros polcton, mikor írója már rég elporlott. Hát jegyezgetek, tánmegtörténhetik, hogy egy vagy más feljegyzett szó majd mikor akként hangzik, ’mintha a sírból szólana, el-elvétve talán találkozhatik azon figyelemmel, melylyel az édőé nem találkozott. — Kossuth Lajos. (A czikk második része következik.) A . rtl .A ’*0 szkmtaV ‘ A-öfeV A 87^ Budapest, decz. 31. Klapka György tábornok emlékirataiból az újabb közlést lapunk melléklete tartalmazza: Anglia és Németország. Az angol és német sajtóban tudvalevőleg nagy élénkséggel tárgyaltatik azon kérdés, minő szempont alá esik a nemzetközi jog tekintetében Németország okkupácziója Új-Guinea partjain? A Daily News erre vonatkozólag legutóbb egy levelet közölt, melyben egyszerűen nevetségesnek mondatik azon feltevés, hogy uratlan föld elfoglalása csupán zászló kitűzése által valamely ponton megtörténhessék. A Daily News e levél tartalmával megegyezőig ma este érkezett számában azt fejtegeti, hogy a nemzetközi jog elvei szerint valamely földterület csak akkor tekinthető birtokba vettnek, ha az tényleg elfoglaltatik és birtokban tartatik. Mi — így szól e lap — nem tudjuk határozottan, mit csináltak a németek Új-Guinea északi partjainak keleti részén. Meglehet, hogy nem teljesít-e azon feltételeket, melyek egyedül akadástmeg más nemzetek részéről a közbei ténye nélkül. E körülményt egy kellene venniük azoknak, kik amányt, hogy miért nem előzte a Derbyt hanyagsággal és gondat miatt, mert nem foglaltatta el a területet. A vádlók azonban e földterületnek fele részén néme"denesetre igen gyermekes felfogd nemzet, mely az egész világon tery tokkal bir, aggódni és boszankodni k ország egy csekélyke földterületet elfog Annyi bizonyos, hogy mi a világ az is oly területekkel bírunk, melyekkel telihetünk elégedve. Az üzlet reánk nézeggel járt, miért akadályoznék meg abban, hogy a saját maga részéről