Pesti Napló, 1885. április (36. évfolyam, 90-117. szám)

1885-04-22 / 110. szám

a amaz 50 százaléknyi ki­s, közművekre fölvett köl* -re is. A fővárosi háztartásban jak azzal az eszközzel is, hogy a­z ételekből kövezésre, útépítésre, par­ti egyik-másik évben kevesebbet költ, mint rendesen, mindig megóvható az egyensúly. Ha tehát a hatóság higgadtan számítva vesz föl kölcsönt és helyes mértékkel jár el annak befektetésénél, akkor nagyot lendíthet a fővároson és nincs semmi ok arra az aggo­dalomra, hogy a kölcsön és az új beruházá­sok miatt adóemeléshez kellene folyamodni. A képviselőház ápril 21-ki üléséből: Lipthay Béla b.: T. ház! Minthogy tudom, hogy az előttem szólott érveinek befolyása alatt ott a túl­oldalon meg fogják szavazni az előttünk fekvő javas­latot, legyen szabad nekem, éppen azokat, a­kik el­ragadtatva ezen nyilatkozat által, meg fogják szavazni, figyelmeztetni arra, hogy ne ily érzületek által ra­gadtassák el magukat, hanem államférfim megfon­­tolással győződjenek meg előbb arról, hogy ha e szellem kifolyásából vagy bármely okból elfogadják azt, a­mit ő e tekintetben kíván, helyesen cseleksze­nek-e, igen, vagy nem ? Ha ezen kérdést latolgatom, legyen szabad — azt hiszem, a parlamentáris illem megsértése nélkül, tehetem — hivatkoznom azon indokolásokra, melyek­­ a főrendiházban indokul szolgáltak arra, hogy éppen­­ a most felvetett kérdésben a képviselőháznak eredeti javaslatát elejtse. Legyen szabad az indokolásra hi­vatkoznom azért, mert ezen indokolás velünk közöl­­tetett és azt hiszem, hogy a képviselőház nagy több­­sége, midőn elfogadja erre vonatkozólag a főrendi-­­ ház javaslatának intenczióját, akkor mintegy osztja az indokolást is. (Úgy van­ balfelől.) Mit mond az indokolás ? Azt mondja: (Olvassa) »Nem lehet a zsidó egyház képviselőjét a főrendiház tagjai közé felvenni, mert nem lévén országosan elis­mert elöljárója, mint a többi felekezetnek.« Én akarom hinni, hogy ez őszinte. És ha ez őszinte, akkor, gondolom, úgy az előttem szólottnak, mint a vele egy nézeten levőknek öröme igen le fog hangoltatni. Sem fajgyűlölet, sem vallási szempont nem indította a főrendeket ezen általam említett ha­tározatra, hanem csupán az, hogy egyházi szervezetük nincsen. És ezért kívántam önöket, t. képviselőtársaim, figyelmeztetni az indokolás ezen nyilatkozatára, mert kérdem, érdekében van-e az államnak, hogy éppen ezt a vallásfelekezetet utalja arra, hogy egyházi szervez­kedése legyen. Kérdem, érdekében van-e az államnak, hogy bármely egyház hierarchiája fejlődjék, még ha hatalmas hierarchiává is ? Azt hiszem, határozottan nem. (Felkiáltások jobbfelől: De igen!) Mert a hie­rarchia aspirác­iói az állam érdekeivel nagyon nehe­zen egyeztethetők össze, és méltóztassék a hierarchia történetét lapozgatni, meg fognak győződni arról, hogy az, hogy egy egyház éppen ez irányban szervez­kedjék, az állam érdekében nincsen. Az állam érdeké­ben van az, hogy ne legyen egyház, a­mely akadályoz­tatja híveit polgári kötelességeinek teljesítésében. Ezentúl az államnak befolyása nincsen. Ezen­túl az államnak érdeke nincsen, hogy az egyházak fej­lődjenek. Értem, hogy a hierarchikus szervezetű egyházak hierarchiája követeli az ily fejlődést, de az állam mint olyan soha sem fogja követelni. Én azért politikai hi­bának tartom az ily indokolást. A­míg csak egye­sek sürgetnek ily egyházi szervezkedést, addig ez nem annyira fontos, de midőn ezt a törvényhozó tes­tület egyik háza teszi és most a másik ház is ahhoz csatlakozik, azt már határozottan károsnak tartom. Én meg vagyok győződve, hogy az ily indokok, mint a posvány, a levegőnek tisztasága és a fölvillant fény által, föl fognak száradni, holott a törvényhozásnak ily intézkedései tartósan fenn fognak maradni. (Zaj a bal és szélsőbaloldal némely padjain.) És hogy ha már szólok, legyen szabad még egy más tekintetben is nyilatkoznom, és nehogy félreér­tessem, kijelentem, hogy különös helyzetbe jutottam. Midőn én az eredeti javaslatot a módosításokka szemben támogatom, könnyen azon félreértésre vezet­het nyilatkozatom, hogy én az eredeti javaslatot he­lyeslem. Ha az áll, hogy a jónak ellensége a jobb, akkor hasonlag mondhatom, hogy a rossznak leg­erősebb támogatója a rosszabb. És ezen szempont­ból én az eredeti javaslat mellett nyilatkozom, nyi­latkozom nevezetesen azon módosítással szemben, mely a 25. §-ban nyer kifejezést. Ez azt mondja, hogy tagjai lesznek a háznak azok is, a­kik az igazolt tagok közül ilyeneket megválasztatnak, és ezek száma 50- ben állapíttatott meg. Nem kívánok ezen §. szöve­gezéséhez szólani. Ezen szakaszban ugyanis módosí­tást nyert az eredeti javaslat annyiban, hogy válasz­tás útján 50 tag a kimaradottakból betétetik a fő­rendiház tagjai sorába. Fájdalom, illúzióim, melyekben oly szívesen él­tem, napról-napra hanyatlanak. Tudom azt, hogy bizonyos czélok elérésére kel­lenek eszközök, melyeket csak a czél szentesíthet, megengedem, hogy lehetnek indokok, melyek követ­keztében érdekében áll a kormánynak, érdekükben áll azoknak, kik a főrendi tagok közül befolyást gya­korolnak, hogy ily tag megválasztassék, de akkor azt vártam volna, hogy ennek más kifejezés adassék. Le­hetett volna egyszerűen oly módon eszközölni, misze­rint ezen 50 tag — hiszen akkor is leolvasztatott volna felére — mondom ezen 50 tag közül vétetett volna, kikre nézve a kormány a kinevezést önmagá­nak fentartotta,­­ és azt hiszem, önök akkor éppen úgy elfogadták volna e javaslatot, mint így. Meglehet, talán azért nem fogadta volna el a kormány, mert ezen kijelölt 50 tag közt olyanok vannak, kiket talán ő ki nem nevezett volna. Ha ez az indok, annál több ok van arra, hogy ez el ne fogadtassák. De legyen indoka bármi, más czíme nem lehet, mint az, hogy ez mint egy pactum conventum kifolyása. És akkor kérdenem kell, hogy kik kívánják en­nek ily módon való elfogadását. Hogy azok többsége kívánná, a­kik a főrendi házból kimaradnak, azt ha­tározottan tagadom, hiszen mikor az erre vonatkozó első tárgyalást folytatták, akkor ezek nem is voltak jelen s maga a miniszterelnök úr mondta, hogy ezen 50 tag a 300 kimaradott tagból fog választatni s igy ezen 50 tag által a 250 tag nincs kielégítve. Maga a miniszterelnök is beismerte, hogy a­kik kimaradnak, hazafias tényt követnek el. Ha ez el van ismerve, szük­séges volt-e azoknak öntudatát sérteni. Ha, midőn 1848-ban mikor a nemesség lemondott kiváltságairól, — mi mindaddig, mig az önzetlen hazafiság ténye visszhangra talál, elismerésre fog találni — ha mon­dom azok, a kik akkor lemondtak kiváltságaikról, a személyi joggyakorlatra vonatkozólag ezt fentartás­­hoz kötik, nem sértette volna ez azoknak jó hírét. Akik most kimaradnak, azokra nézve a személyes jogfentartás szintén bennfoglaltatik, a­mennyiben idő­vel, ha a kvalifikácziót a czenzus által elérik, szintén a főrendiház tagjaivá lehetnek. Kérdem, szükséges-e, hogy ennél több is nyújtassék nekik ? Ha a nemesség 1848-ban kikötötte volna, hogy a mellett, hogy a személyes választási jogot gyakorolja, közüle még 50 tag megválasztassék, akkor azon jó hír és elismerése moost is visszhangra találna-e ? Nem inkább gyanúsí­tásra szolgáltatna-e ez alkalmat s egész érdemük nem volna-e koczkára téve ? Kérdem, a kimaradókra nézve, ezen 50 tag választása nem-e úgy tünteti fel őket, mintha áruba bocsátották volna magukat ? Lehetnek egyesek, kik ezt kívánták, de nem lehet az egész tömege azoknak, a­kik kimaradnak, és ha sérteni akar­nák azokat, a­kik kimaradnak, hiszen volt alkalom, hiszen körükben történt, hogy egy főúr nyilatkozatá­ban azt mondta, hogy azokban, kik nem vagyonosak, az arisztokratikus gőg leginkább nyilvánul. Nem elég e nyilatkozat? Ez azonban visszhang­ra nem talált, nem különösen azoknál, kik azok érzü­letét ismerik, és kik tudják, hogy ők szívesen felál­dozzák jogaikat a közjóért, a­mire bizonyítékot szol­gáltattak, mikor ez ellen részükről nyilatkozat nem történt. Midőn ez így van, akkor legalább a decorum fentartása tekintetéből nem ily módon kellett volna kifejezést adni, mert méltóztassanak elhinni, hogy a színlelés is még inkább hódol az erkölcs iránt. És e tekintetből a színlelést még inkább elfogadtam volna, hogy sem néhány kevés tag végett, a­kik befolyást kívánnak gyakorolni, az összes elmaradók jó hírneve örökre, tönkre tétessék. És legyen szabad, t. ház, minthogy erről szó volt, felemlítenem még egy momentumot, melyet szintén a t. képviselő uraknak figyelmébe ajánlok. (Halljuk !) Talán csak mellékes az, de azért mégis olyan, hogy okvetetlenül szükséges, hogy figyelmüket arra fordítsam különösen azoknak, a­kik a javaslatot el akarják fogadni. Utalok a 28. §-ra. Mi áll ebben? (olvassa) »Országos méltóságoknak törvény vagy szo­kás által megállapított közjogi helyzete, úgy mint eb­ből fejlődött állásuk a főrendiházban, a­mennyiben ennek tagjai maradnak, ezen törvény által nem érin­tetik.­ Hogy az országos méltóságok bizonyos repre­­zentácziók alkalmával fentartsák az eddigi gyakorla­tot és hogy erre vonatkozólag megállapíttassék, hogy székeik mily rendben legyenek, az ellen nincs kifogá­som. De hogy ez törvénybe iktattassék, még­pedig a fejlődött közjogi állásnál fogva, ez ellen két szem­pontból kifogást kell emelnem. Először azért, mert valamint a képviselőház belügyeibe való minden beavatkozás ellen határo­zottan tiltakoznám, úgy más részben nem kívánhatom, hogy a képviselőház, mint ilyen, a főrendiháznak tisz­tán belügyeibe avatkozzék. Hogy a főrendiház tagjai hol ülnek, az nem tartozik a törvényhozásra. Legyenek azok székes kék, vagy piros, vagy zöld bársonyszékek, ez a főrendek dolga, mint a­hogy nálunk is van egy szék, mely nincs betöltve, de azért ezt törvényileg nem szentesítettük és most is úgy van, mint évek óta, mintegy hódolatul azon magas emlék iránt, mely ahoz fűződik. Tehát tegyenek a főrendek is ilyen kivételeket akármily alakban, ez az ő feladatuk, de ilyent törvény­­hozásilag szentesíteni nem kívánok, mert ez preju­­dic­iumot alkothatna az irányban, hogy a főrendiház­nak saját belügyeire vonatkozó intézkedése törvénybe iktattassék; a­mi alkalmazásában oda vezethetne, hogy nálunk is ez irányban a törvényhozás útján kívánjunk intézkedni, holott az ilyen intézkedés tisz­tán csak a házaknak belügye. De a második, még­pedig fontosabb momentuma az, mely e fejezetnek a szellemében nyilatkozik. Hang­súlyoztatok már itt és nem lehet elégszer ismételni, hogy azok, a­kik ezen javaslatokat és módosításokat elfogadják, szem elől tévesztik azon szellemet, mely ezen módosításokban nyilatkozik, a rendi alkotáshoz való merev ragaszkodástól kezdve egészen addig, a­melyek itt a bársonyszékekben találtak kifejezést. Ezen szellem két irányú: az egyik az exkluzív arisz­tokratikus irány, a másik pedig az, hogy a keresztény és zsidó házassági törvényjavaslattól kezdve megint ezen pontig egy bizonyos hierarchikus irány mutatko­zik, melyet a törvényhozó testület, úgy látszik, ma­gáévá tett. Az ily irányoknak a törvényhozás által való elfogadása, azt hiszem, nem csak káros, hanem meghazudtolása azon eszmének, mely itt uralkodik. (Úgy van­ balfelől.) Megengedem, hogy érzelmeik e tekintetben igen­is szabadelvűek, megengedem azt is, hogy törekvéseik jók, de cselekedeteik akkor, midőn e javaslatot így elfogadják, éppen ellenkező irányt gyanittatnak. (Úgy van­ balfelől.) És, uraim, ügyeljenek ezen csekélyebb látszatokra. Igaz, hogy ezek csak olyan kis füstgomo­­lyok, de lehet, hogy jövőben ezen gombolyagok sötét felhőkké tornyosulnak s önöknek szabadelvű egét el fogják homályosítani. Vájjon önök akkor sasok lesz­­nek-e, melyek áttörnek a felhőkön, hogy a tiszta vilá­got meglássák, vagy pedig bagoly módjára gyönyör­ködni fognak azon sötétségben, ez a jövő titka. És mert én inkább erről vagyok meggyőződve és mert nem akarok arra alkalmat szolgáltatni, hogy e részben is kiábrándulást érezzenek azok, a­kik ed­dig bíztak — én nem bíztam — ennek következtében a javaslatot, a­mint önként értetik, nem fogadom el, kérve önöket, hogy ha már nem fogadják el Szilágyi Dezső t. képviselő úr határozati javaslatát, melyhez én hozzá­járulok, legalább a részletes tárgyalás alkal­mával kegyeskedjenek tekintetbe venni csekély észre­vételeimet. Ismétlem, csatlakoznom kell Szilágyi Dezső t. barátom határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Az országos kiállítás. A kiállítási bizottság ma elhatározta, hogy a kiállítás ünnepélyes megnyitásához a hívott vendégeken kívül a fizetőközönség is be fog bocsáttatni és pedig a beléptidij 5 írtban állapíttatott meg. A megnyitás napján 1 órá­tól kezdve a beléptidij már csak 1 frt lesz. Azonban a bérletjegyek tulajdonosai, valamint a megnyitás előtt, úgy a kiállítás ünnepélyes megnyitása alkalmá­val is a kiállítást e jegy előmutatása alapján látogat­hatják.* A kiállítási bizottság elnöke, Matlekovics államtitkár, Saxlehner és Krausz Lajos urak­hoz írásbelileg felszólítást intézett, hogy, tekintettel a megnyitási ünnepélyre, az Andrássy­ úton fekvő új épületeik előtt az állványokat mielőbb távolítanák el. Saxlehner már válaszolt, hogy gondoskodni fog az állványoknak idejekorán való eltávolításáról, mert ő is abban a véleményben van, hogy meg kell minden lehetőt tenni az Andrássy-út szépségének érvényre jutása végett. A rendőrség intézkedni fog az iránt is, hogy az Andrássy-úton az egyes új építkezések előtt felhalmozott téglák és építkezési anyagok a legköze­lebbi napok alatt eltávolíttassanak. * A kiállítási orsz. bizottság elnöke a kiállítás könnyebb és olcsóbb látogathatása érdekében vala­mennyi fővárosi klubhoz és társas­ egylethez a követ­kező átiratot intézte: Az orsz. kiállítás alkalmából különböző bérleti jegyek bocsáttatnak ki, és pedig egész idényre szóló 12 és 8 fotos, továbbá egy-egy lóra érvényes 5 frtos bérletjegyek. A 12 és 5 frtos jegyek bárki által válthatók, a 8 forintos egész idényre szóló bérletjegyek rendszerint csak azok által, kik valamely 12 forintos bérletjegy birto­kában levő családfőnek vagy állandó szabadjegy birtokosának háztartásához tartoznak. Ha azonban társulat, egylet vagy kör saját tagjai részére legalább ötven darab ily bérletjegyet a tagok névjegyzékének bemutatása mellett egyszerre­ vált, akkor ily bérlet­jegy 8­aztos kedvezményes áron szerezhető meg. Mind­ezen bérletjegyek csak azoknak adhatók el, a kiknek részére szólnak s az illetők ezenkívül fényképüket mellékelni kötelesek. A jegyek elárusítása a »Ma­gyar országos bank részvénytársaság”-nál már kezde­tét vette s e jegyek feljogosítják a tulajdonost a meg­nyitás előtt, valamint a megnyitás alkalmával a kiál­lítás látogatására.* Az országos kiállítás könnyebb látogatha­tása érdekében újabb időben elhatározta a m. kir. államvasutak igazgatósága, hogy a 400 kilométer­nél nagyobb távolságról, valamint egyátalában kül­földről Budapestre utazó közönség, a kiállítási mérsékelt áru menettérti jegyekkel a gyorsvonato­kat is használhassa, a­mi különösen a hazánk északkeleti és erdélyi részeiből valamint Horvát­országból jövőkre nézve jelentékeny könnyebbítés. Mint a Nemzet jelenti, elhatároztatott továbbá, hogy a kiállítás tartama alatt, tekintettel a kö­zönségnek kevésbbé tehetős részére, a m. kir. állam­­vasutakon havonkint egyszer 2-ad és 3-ad osztályú féláru menettérti jegyek is fognak kiadatni, holott a kiállítás alatt hetenkint kétszer kiadandó rendes menettérti jegyek csak 33°/C-nyi mérsékléssel bírnak és azokkal együtt egy kiállítási sorsjegy és egy kiál­lítási beléptijegy is váltandó. Mindazon utasok azon­kívül a jegyváltás alkalmával egy füzetet is fognak ingyen kapni, mely többek között egy kiállítási ka­lauzt is fog magában foglalni. Mindezen intézkedé­sek részletei legközelebb fognak hirdetmények és falragaszok útján hivatalosan közöltetni. * A kiállitási kalauz, melyet Balogh Vil­mos kiállítási titkár, Toldy Ferencz kiáll. orsz. bizott­sági jegyző és Gelléri Mór az orsz. iparegyesület tit­kára szerkesztenek s mely magyar, német és franczia nyelven jelenik meg, még e héten kikerül sajtó alól. A könyv tüzetesen ismerteti a kiállítást, igen sok be­cses adatot sorol fel, közli majdnem az összes épüle­tek képeit, leírását, egyszóval e mű a kiállítás min­den látogatójára nézve nélkülözhetetlen tanácsadó és útbaigazító kalauz lesz. Könyvárusi bizományba Grill Károly udvari könyvárus vette át. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: ápril 22. Naptár: Szerda: ápril 22. — Róm. kath.: Szótér és Kajusz vértanuk. — Prot.: Szótér és Kajusz. — Gö­rög-orosz:­­ápril 10.) Ferencz. — Zsidó : (ijar 7.) Jeruzsá­lem 1. f. — Nap kel 5 óra 1 percz, nyugszik 6 óra 57 percz. Hold kel 11 óra 32 percz délelőtt, nyugszik 1 óra 19 percz reggel. — Első negyed 36 perczc­el éjfél után. Miniszterelnök (belügyminiszter) fogad d. u. 5—6. Közmunka- és közlekedésügyi mi­niszter fogad d. u. 5—6. Horvát miniszter fogad délelőtt 10—dél­után 2 óráig. Képviselőház ülése d. e. 10 órakor. A természettudományi társulat rend­kívüli szakülése este 6 órakor a vegytani intézetben. Érte­kezik : Than Károly. Az országos ipar­egyesület mű- és köz­­építési szakosztályának ülése este 6 órakor. A magyar mérnök- és építész-egylet út-, vasút- és hídépítési szakosztályának ülése délután 6 órakor.Üvegfestészeti kiállítás Kratzmann Ede műtermében (a füvészkert mellett) nyitva egész nap. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9—d. u. 1. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9—d. u. 1. A Vörös­kereszt Erzsébet-kórház (Bu­dán, a déli pályaudvar közelében) megtekinthető délelőtt 10—11­. óra között. Egyetemi füvészkert az Üllői-úton d.e.8— 12 és d. u. 2—4. Akadémiai könyvtár d. u. 3—7. Egyetemi könyvtár d. u. 4—8. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1. Állatkert nyitva egész nap. Margitszigetre fialó indul óránkint. — Király Ő Felsége és Rudolf trónörökös itt léte alatt a budai királyi palotában estély lesz, mely esti fél 9 órakor veszi kezdetét és 11 órakor véget ér. — József főherczeg vasárnap alcsuthi kastélyá­ban fogadta Goreczky Zsigmondot, az orsz. tűz­­oltószövetség titkárát, kit azért hivott meg, hogy vele tűzoltó ügyekben értekezzék s magát a szövetség vi­szonyairól informáltassa. Goreczky az egész napot a vendégszerető főherczeg körében töltötte, ki ebéd után azzal is meglepte vendégét, hogy tiszteletére az alcsuthi önkénytes tűzoltókkal díszgyakorlatot rende­zett, melyet az egész főherczegi család, P­a­u­e­r szé­kesfehérvári püspök s Holdházy apát is végig­néztek. Este a főherczeg vendégével a fővárosba ren­dült, tegnap délután 2 órakor azonban már ismét visszatért Alcsutra. A legutóbbi felcsuthi tűz alkal­mával kifejtett sikeres mentési munkálataiért a na­pokban a község részéről küldöttség mondott néki köszönetet. — A tudományegyetem harmadfélszázados ju­bileumához. A m. kir. tudományegyetem megalapítá­sának harmadfélszázados évfordulóján, f. évi május 13-án ünnepélyt rendez az egyetemi tanács. Ez ünne­pély egyik pontját alkalmi óda elszavalása képezi, melynek megírására a tudomány és műegyetemi ol­vasókör pályázatot hirdetett s jutalmul dr. Bita De­zső rektor ajánlatából 10 darab aranyat tűzött ki. A pályázat tegnap járt le, mely ideig összesen 12 pá­lyamű érkezett be a következő jeligékkel: 1. Virulj te hon. 2. El magyar, áll Buda még. 3. Justitia. 4. Legyen világosság, és jön. 5. Egy ezredév néz le ránk ítélő szemmel. 6. Carpe Diem. 7. Hass, alkoss, gyara­­pits.8. Excelsior. 9. Szeretni híven tudományt s hazát. 10. Tiszta erkölcs s tudomány. 11. Tudod mi az erő­s akarat. 12. Et nos mutamur. A pályaművek meg­­birálására a rektor Gyulay Pált és Beöthy Zsoltot kérte föl, kik arra készséggel vállalkoztak is. A pá­lyanyertes költemény elszavalása ügyében az olvasó­kör e hó végén fog dönteni.­­ Radvánszky Béla bárót és fiatal nejét Tisza Paulinát, ünnepélyes fogadtatásban részesítették a radnai vasúti állomáson. Este 9 óra 50 perc­kor érke­zett meg a különvonat az állomásra, hol az egész környékről összegyűlt a vidéki nép. Az állomásfőnök diadalkaput állíttatott fel, mely 40 színes mécsessel volt feldíszítve és fölötte a következő kivilágított felirat volt olvasható: »Éljen a fiatal házaspár!« Midőn a fiatal pár a kocsiba felszállott, a nép viharos éljenzés­ben tört ki. A pályaudvartól a kastélyig két oldalt csekély távolságban egymástól nemzeti szinü lampio­nok égtek. A kastély bemeneténél az uradalmi tiszt­viselők szintén igen csinos diadalkaput állítottak föl, melyen következő felirat volt látható: »Isten ho­zott«, — továbbá a gyönyörű park szintén lampionok­kal volt földíszitve, a főbejárat előtt levő oszlopokon félkör alakú diadalív volt elhelyezve, következő fel­irattal: »Boldogság, szerencse kisérjen.« Itt Sztanko­­vics János uradalmi tiszttartó fogadta a boldogságtól sugárzó fiatal házaspárt. A terem ajtajánál a nevezett tiszttartó szép leánya, fehér ruhába öltözve, nyújtott át egy pompás bokrétát, üdvözlő szavak kíséretében. Ezután következett az ág. hitv. dalegyesület által éne­kelt »Isten hozott« dallam, melyet a fiatal pár karon­fogva végighallgatott s azt szívélyesen megköszönve, termeibe visszavonult, hol a két teritékü vacsora már várakozott az uj házasokra. — Springer báró alapítványa. A nemrég elhunyt Springer Miksa báró fia, mint Bécsből jelentik, 50,000 frtot adott át Uhl bécsi polgármesternek. Ez összeg Springer Miksa-alapítvány gyanánt a város által ke­zelendő, kamataiból pedig minden év ápril 13-án, vagyis Springer Miksa báró elhuny­tának évforduló­ján oly bécsi illetőségű 25 munkást kell segélyezni, akik koruk, betegeskedésük vagy szerencsétlenségük miatt munkaképtelenekké váltak. A munkások val­lása nem jön tekintetbe. — Szenzácziós öngyilkosság. Nyíregyházán nagy feltűnést kelt Ferdlicska kir. mérnök öngyilkos­sága. A fiatal mérnök fivére volt Ferdlicska Kálmán nyíregyházai ügyvédnek s az ottani kormánypárt el­nökének. Heves vértolulásai voltak, mik képtelenné tették a munkára. Ez volt az oka, hogy a halálban ke­resett menedéket. Felhívás Győry Vilmos síremléke tárgyában. Győry Vilmos elhunytéval súlyos veszteség érte a magyar kultúra ügyét, melynek kevés volt oly buzgó és hivatott munkája, mint a megboldogult. Nem csupán a mélyen sújtott család, melynek a megboldogult fönntartója, támasza volt; nem csu­pán a barátok és tisztelők széles köre, melynek ritka mértékben érdemelte ki­becsülését és szeretetét egyéni nemes tulajdonaival és példaszerű magánéletével; nem csupán a protestáns egyház, melynek buzgó, lel­kes papja, ékesen szóló hitszónoka, a szó legneme­sebb értelmében vett lelki pásztora volt; nem csupán ezek érzik a veszteség súlyos voltát, hanem érzi azt a magyar irodalom is, melynek szolgálatában Győry Vilmos — úgy is mint egyházi, úgy is mint világi iró, mint édes szavú költő és vonzó előadású elbeszélő, mint kitűnő műfordító, kinek irodalmunk az idegen kulturnépek szellemi termékeinek nem egy világhírű remekét köszönheti, mint népies író, mint az ifjúsági irodalom lelkiismeretes ápolója, és mint színműköltő,­­ oly sokoldalú és sikeres munkássá­got fejtett ki, mely irodalmunk történetében az ő ne­vének maradandó emléket biztosít a legjobbak között. A nemzet, melynek erkölcsi és értelmi előhala­­dását szolgálta a buzgó szellemi harczás egész életén keresztül, a lelkiismeretes fáradozás arányos jutal­mát a megboldogultnak életében nem adta meg, illő tehát, hogy legalább halála után hozza meg a becsü­letesen kiérdemelt elismerést áldott emlékezetének. Alulírottak elhatározták ennélfogva, hogy a Győry Vilmosnak emelendő síremlék fölállítása érdekében a nemzethez fordulunk, abban a biztos reményben, hogy az kezdeményezésünktől, mely alkalmat kíván nyúj­tani a hála és kegyelet nyilvánulására a nemzeti köz­­művelődés egy kiváló bajnokának emléke iránt, méltánylatát nem tagadja meg, hanem azt azzal az ál­dozatkészséggel fogja támogatni, melyet a magyar közönség a nemes czéloktól soha meg nem tagadott. Felkérjük ennélfogva a haza lelkes fiait és leá­nyait, hogy a Győry Vilmos síremlékére szánt ado­mányaikat akár e lap szerkesztőségéhez, akár Dal­­mady Győző árvaszéki elnök úrhoz (Budapest, me­gyeház) elküldeni szíveskedjenek. E lap szerkesztő­sége a hozzá beérkezett adományokat a nemesszivü adakozók és gyűjtők megnyugtatására nyugtázni fogja s időnkint az egész gyűjtés eredményéről kimutatást hozand. Felkérvén a hazai közönség figyelmét a felhí­vásunkra, maradtunk hazafias tisztelettel. Budapesten, 1885. ápr. 21-én. Almásy Balogh Tihamér, Arany László, Beli­­czay Gyula, Csávolszky Lajos, Dalmady Győző, Fa­­binyi Teofil, Fáik Miksa, Győry Elek, Horváth, Bol­dizsár, Irányi Dániel, Ivánka Imre, Jókai Mór, Ko­­vách László, Láng Lajos, Légrády Károly, Péchy Tamás, Pulszky Ágost, Sárkány József, Szentiványi Árpád, Szontagh Pál (nógrádi), Thaly Kálmán, Tors Kálmán, Ujváry Lajos, Vadnai Károly, Visi Imre, Zichy Antal, Zsilinszky Mihály. Helyi hírek. — Fővárosi szállodák. A Vadászkürtben szer­dán, ápril 22-én Berkes társulata hangversenye megy végbe. Kezdete este 8 órakor.­­ A fővárosi kiállítási bizottság a napokban tartott ülésén, tekintettel arra, hogy úgy a franczia írók, mint a bécsi »Konkordia« kirándulni szándékoz­nak a kiállítás alkalmával Budapestre, a saját kebe­léből Királyi Pál elnöklete alatt vigalmi bizott­ságot választott. Ez alkalommal egy bécsi kiránduló társaság nevében Waldstein urnak tárgyalták a ké­relmét, illetőleg ajánlatát, hogy az ide jövő nagyobb bécsi társaság részére a főváros ünnepiességeket ren­dezzen. Hogy a főváros munkáját megkönnyítse, Waldstein úr mindjárt programmot is volt szíves összeállítani, a­mely szerint lenne díszebéd, dísz­vacsora, díszelőadás az operában stb., s a város kül­döttsége a bécsiek elé Győrig menne. Hiszen mindez szép dolog, hanem a bizottság kénytelen volt azt mondani, hogy magántársaságok fogadására a város nem rendelkezik, annyiféle elfoglaltsága mellett, elég idővel. Hangsúlyozza azonban, hogy úgy Bécsből, mint a külföld egyéb városaiból minél nagyobb kirán­duló társaságokat ezer örömmel üdvözöl Budapest falai között. — Rejtélyes eset. Özv. Varga Brikmann Te­rézt egy 70 éves asszonyt, ma reggel halva találtak meg Kerepesi­ út 40. sz. alatt levő lakásán. Miután nem volt megállapítható, várjon az öreg természetes halállal múlt-e ki vagy öngyilkosságot követett el, vagy pedig bűnténynek esett-e áldozatul, a vizsgála­tot megindították. Tegnap este egy Kolb Antal nevű lakatos legény volt nála látogatóban és ekkor az öreg asszony teát ivott. Miután Kolb valószínűleg fog tudni felvilágosítást adni, hogy a halál mily kö­rülmények között következett be, a rendőrség keresi a fiatal­embert, ki azonban állítólag elutazott a fővá­rosból. Az asszony holttestét holnap délelőtt bonczol­­ják fel és akkor meg lesz állapítható, hogy mi okozta halálát. K­ét tűzeset volt ma a fővárosban, a hatodik pedig a főváros közelében fekvő Szt.­Mihályon, hol délután 3 óra 10 perc­kor a Krajcsovics-féle major területén leégett két jégverem és egy istálló, melyben egy ló is odaveszett. Délután 1 óra 40 perczkor az I. kerületben a déli vaspályán túl levő rét égett le jó darabon; 6 óra 13 perczkor Ó­ Budán, a Lajos-utczá­­ban égett le egy fabódé; 6 óra 50 perczkor a Lövész­­utczából jeleztek szobatüzet, este 9 óra 10 perczkor a szent­endrei után náci tűz volt és 10 óra 15 perczkor a Futó­ utczában, a Quittner-féle fűszerkereskedésben a petroleum gyuladt meg. A kivonult tüzérségek mindenütt a legnagyobb gyorsasággal oltották el a tüzet. Halálozások: Losonczi Gróf Bánffy Béla, a képviselőház alel­­nöke maga, miként neje szül. Hadadi Wesselényi Rózsa bárónő s leányok Rózsa. — Hadadi báró Wes­selényi Istvánné szül. Rhédey Stefánie grófnő maga, miként férje Hadadi báró Wesselényi István s gyer­mekeik : Sarolta, bethleni gróf Bethlen Ödönné, veje bethleni gróf Bethlen Ödön orsz. képviselő, ezek gyer­meke Pál, úgy Hadadi báró.. Wesselényi Margit.­— Petrichevich báró Horváth Ödönné szül. Rhédey Jo­hanna grófnő maga, miként férje Petrichevich báró Horváth Ödön s gyermekeik: Katinka gróf Vetter von der Lilie Ferdinándné, veje gróf Vetter von der Lilie Ferdinánd s ezek gyermeke: György, v­agy Petrichevich báró Horváth Eugenia és Jozefin; továbbá Hadadi báró Wesselényi Ferencz, ennek neje szül. Hadadi bár­ó Wesselényi Mária, végül özv. beth­leni gróf Bethlen Jánosné szül. Hadadi báró Wesse­lényi Zsuzsánna, mélyen szomorodott szívvel jelentikfe­­lejthetlen szeretett anyjuk, anyósuk, nagyanyjuk, szép­anyjuk, testvérük, illetve sógornője Kis-rhédei özv. gróf Rhédey Jánosné szül. Hadadi Wesselé­­nyi Katalin bárónőnek, f. hó 20-án, élete 80-ik évé­ben, rövid szenvedés után Budapesten történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei f. évi április hó 22-én déli 12 órakor, fognak a halottas háznál. Budapest, IX. ker., Üllői­ út 23. sz. a., a helvét hitval­lás szertartásai szerint megáldatni, innen Kolozsme­­gye, Drág helységébe szállíttatnak s az ott lévő, csa­ládi sírboltban örök nyugalomra tétetnek le. Áldás hamvaira! Engesszer Mátyást, a nemzeti zenede érde­mekben megőszült tanárát, a belvárosi plébánia templom karnagyát, ma délután helyezték örök nyu­galomra. A díszes ravatalt, mely a boldogultnak es­kütéri lakásán volt fölállítva egy feketével bevont teremben, a mai délelőtt folyamán igen számosan lá­togatták meg, kifejezést adva az általános részvétnek a vigasztalhatatlan özvegy előtt. Az érczkoporsó, melyben a halott mintegy álomra szenderedve, el nem változott arczvonásokkal nyugodott, el volt borítva koszorúkkal. A ravatalra a nemzeti zenede igazgató­sága, a zenede tantestülete, az orsz. daláregyesület, a magyar zeneművészek orsz. segélyegylete, a pécsi da­lárda, Bartay Ede és családja, Bignio Lajos és az elhunytnak számos tisztelője és család tagjai helyez­tek koszorúkat. A temetésre impozáns gyászoló kö­zönség gyűlt össze. Ott volt első­sorban H­a­y n­a­­­d bíbornok, Kamermayer Károly polgármester, Bogi­­sich Mihály budavári és Dégen Titusz erzsébetvárosi plébánosok, Schwendtner apát és még több egyházi czelebritás, Bartay Ede, a zenede igazgatója, Huber, Pischinger, Yetter stb. zenedei tanárok, Végh János, a zeneakadémia igazgatóságának tagja, Gobbi, Kess­­ler stb. zenedei tanárok, Bignio Lajos, Siposs Antal, ifj. Hubay Károly és minden fővárosi templom ré­­gens diori­ja. A gyászszertartást Márkus Gyula esztergomi kanonok és a budapesti közp. papnövelde igazgatója végezte, Romeiser belvárosi káplán és több szemináriumi növendék segédletével. Fél hatkor a koporsót a halottas kocsira emelték, mire megindult a gyászmenet. A ferenczrendiek templománál a ko­porsót újra beszentelték. Színház és művészet. — Pálm­ay Ilka asszony jelenleg nagy sikerrel vendégszerepel Szegeden. A művésznő f. hó 17-én lépett föl először a Neemanczipáczióban. A közönség, mint a szegedi lapokban olvassuk, perczekig tartó tapssal fogadta, s virágokkal tüntette ki. Másnap a Vadgalambban mutatta be magát a szegedi közön­ségnek, melynek a színház iránt tanúsított közönyét egészen megtörte. Szeged városa nevében egy küldött­ség babérkoszorút adott át a bájos énekesnőnek, akit ezenkívül még egy virágkosárral és csokrokkal lep­tek meg. A művésznő közkívánatra megtoldotta ven­dégszereplését. Még egyszer fellépett a Neemanczi­páczióban és a Rip van Winkleben. Nagy Vincze igazgató Pálm­ay Ilka asszonynak köszönheti, hogy a szegedi színészek megfeneklett szekerét kivontatta a defic­itből.­­ A bécsi an der Wien színház társulatának több ismert tagja ma kezdte meg vendégszereplését a gyapjú-utczai német színházban. Audrannak Gilette de Narbonne czim­ű operettjét adták, mely Gyűrű czim alatt került színre a népszínházban és ott meg is bu­kott. Hogy sorsát megérdemelte, a mai előadás is eléggé igazolta. Az első felvonás néhány fülbemászó dala után, a második és harmadik felvonás unalmas­­sága következik: zene, libretto egyaránt rossz. A czímszerepet Ziemeier Adolfine asszony, a berlini Walhalla színház primadonnája énekelte, ki legutóbb az an der Wien színháznál vendégszerepelt nagy si­kerrel és most e társulat tagjaival lejött Budapestre. Ziemeier asszony még két évvel ezelőtt, mint lengyel színésznő a varsói közönségnek volt kedvencze és méltán, a­mint ma volt alkalmunk meggyőződni. Ér­dekes színésznő minden tekintetben. Pikáns megjele­nése, kellemes modora által gyorsan meghódítja a kö­zönséget. Hangja kisterjedelmű ugyan, de tiszta csen­gésű és igen ügyesen tud vele bánni. Inkább cseveg mint énekel és dalait színezi azzal a pikantériá­­val, mely minden mozdulatát fűszerezi. Diskréten, könnyedén játszik és a német nyelv idegenszerű kiejtése is különös érdeket kölcsönöz játékának. Ke­cses taglejtéseit, élénk temperamentumát kell még felemlítenünk, hogy teljesen méltányoljuk jeles tulaj­donait. Különösen belépő dalát adta elő sok grácziá­­val és megnyerő szeretetreméltósággal és ezt a dalt kétszer is meg kellett ismételnie. Streitmann k. a. (Rozitta) szép színpadi alak, csengő, tiszta hanggal és élénk játékkal. Csak dicsérettel szólhatunk Hartmann k. a.-ról is, a­ki Olivier herczeg szerepét játszotta Josephi úrnak (de Lignolles gróf) kitűnően iskolá­zott, szép, tömör bariton hangja van. Jeles operett­énekes és jó színész. Blasel úr Griffardin szerepében ismét egyikét mutatta be ama művészi alkotásainak, melyekkel megállapította hírnevét. Mondanunk sem kell, hogy kitűnő komikuma kárpótlást nyújtott a sok unalomért, mely jó előadás mellett is ránehezedik a rossz operettre. A színház tele volt, a közönség sokat tapsolt a vendégeknek, de még többet a klakk, mely legalább is szerénytelenül dolgozott kézzel-lábbal, nem egyszer zavarva meg az előadást. — Budai zeneakadémia. Budapesten, ápr. 22-én szerdán, esti 1/28 órakor a fővárosi vigadó kis termé­ben Szautner Zsiga zeneigazgató vezetése és a m. kir. opera zenekarának 17 tagja szíves közreműködése mellett tartja a budai zeneakadémia ez idei H-ik év­­negyedes hangversenyét. Műsor: 1. »Dame Kobold« Nyitány. Rem­eke. Nagy zenekar. Előadják a zenekari tagok. 2. »Az éjhez«. Volkmann. Alt-solo zenekarral. Énekli Tiber Adolfba úrhölgy, egyleti tag. 3. Sere­nade, 66. mű (uj): Hofmann. Vonós zenekar. Előadják az egyleti zenekari tagok. 4. »Requiem Mignon«-ért (új) Rubinstein. Zongora és harmonium kiséret mel­lett előadja az egyleti énekkar. 5. Zongora verseny- Es dur. Beethoven. Zenekarkisérettel előadja Géczy Rezső úr, zeneakad. tanár. — A népszínházi nyitány pályázaton »Phoebus« jelige alatt dicséretet nyert pályamű szerzője B­a­r­­n­a Izsó, a szegedi színház fiatal karmestere. — Kitüntetett énekesek. Mint Bécsből jelentik, az udvari operában ma nagy meglepetések történtek. A próba alkalmával ugyanis Hoffman dr. főintendáns kijelentette, hogy ő Felsége Winkelmann és Reich­­mann uraknak a Ferencz­ Józsefrend lovagkeresztjét adományozta, Müller urat pedig kamaraénekessé ne­vezte ki.­­ A történelmi arczképcsarnok létesítéséhez megtették az első lépést. Az országos képtárból há­romszáz darab különféle képet, és a múzeumból 30 szobrot vittek át a buda­vári bazárba, a­hol az arcz­­képcsarnokot létesíteni fogják. Törvényszéki csarnok.­ ­ A belvárosi kettős gyilkosság ügyében Csery Kálmán vizsgálóbíró befejezte a vizsgálatot és az ira­tokat indítványtétel végett átadta az ügyészségnek. Balentics a rendőrségnél tett vallomását egész terje­delmében fentartotta a vizsgálóbíró előtt is.

Next