Pesti Napló, 1885. május (36. évfolyam, 119-148. szám)

1885-05-04 / 122. szám

2. szám. Hterkentési Iroda: Teren­cziek-tere, Athenaeu­m-é­p fi­­­e­t. ▲ Up szellemi részét illető minden közlemény • szerkesztőedghez Intézendő. Bérmentetlen levelek ezek ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal s Ferencziek-tere, Athenaeum-épü­l­et. A Vp anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadó­hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 100& Hétfő, május 4. 36. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 2 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az est kiadás postai kü­lönküldéséért felül fizetés havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 P esti Naplót kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felh­ívás PESTI NAPLÓ -■V* A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli ked­vezményt élvezik, hogy a minden háztartásban majdnem nélkülözhetlen „Magyar Baasor“ nagy illusztrált di­vatlapot, számos és gazdag munkalapjai, színes divat­képei, szabásrajzai s más nagybecsű mellékleteivel fél- Áron rendelhetik meg. Előfizetési árak: PESTI NAPLÓ-ra (reggeli és esti lap s hétfő reggeli rendkívüli szám) Egy hóra ... ... ... ... 2 frt. Évnegyedre ................ 6 frt. Pesti Napló és Magyar Bazárra. Évnegyedre ......... 7 frt 25 kr. BOT" Az előfizetés vidékről legczélszerűbben posta utalványnyal történik, mely Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athenaeum-épi­let) kül­dendő. ■9*- Az esti lap külön postai megküldéséért, év­negyedenként 1 frt fizetendő. Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala, Budapest, május 3. A kiállítás képezi reánk nézve minden­esetre a nap legfontosabb eseményét. A köz­vélemény még mindig azon jelentőségteljes beszédekkel foglalkozik, melyek a megnyitás alkalmával a király és a trónörökös ajkairól elhangzottak s a lapok pártkülönbség nélkül magasztalólag nyilatkoznak azok fenkölt tar­talmáról és felemelő hatásáról. A mai napnak legnagyobb részét a ki­állításnak áldozta a király. Reggeli hét órától kezdve délutáni egy óráig járt-kelt a kiállí­tásban s a nélkül, hogy megpihent volna, a legbehatóbb figyelemre méltatott mindent. A korona viselője a legfáradhatlanabb látoga­tója volt a kiállításnak s kisérői már majd kidőltek oldala mellől, midőn ő Felsége még mindig ruganyos léptekkel haladt végig az egyes osztályokon. Ma este az udvarnál fényes estély tar­­tozik, melyre az idegen vendégek, a kormány és a parliament tagjai, a kiállítás kiválóbb egyénei s a fővárosi társadalom egyéb kitű­nőségei hivatalosak. Úgy a király látogatásáról a kiállítás­ban, mint az estélyről lapunk más helyén közöljük a részletes tudósítást. Temesvárról gyászhír érkezett. Kara­­gyorgyevics Sándor herczeg, ki hosszabb idő óta volt beteg, ott tegnap éjjel meghalt. Az elhunyt nevezetes szerepet játszott Szerbia újabb történetében s reánk magya­rokra nézve emlékezetes marad az, hogy a mi bíróságaink tárgyalták azon pert, melyet a herczeg ellen a szerb kormány Obrenovits Mihály meggyilkoltatása miatt, — mely bűn­ténynek értelmi szerzőségét a herczegre akar­ták hárítani — indított. A herczeg 1842-ben választatott meg Szerbia fejedelmévé, s uralkodása arról nevezetes, hogy sike­rült az orosz befolyást, mely azelőtt teljesen hatalma alá hajtotta Szerbiát, megtörnie. Jó viszonyban igye­kezett lenni a török kormánynyal és Bécscsel, a­mi által természetesen maga ellen ingerelte az oro­szokat. A szabadságharcz alatt a bécsi kormány mel­lett foglalt állást s a bácskai és bánáti lázadó szer­beket, kik ellenünk fegyvert fogtak, anyagilag és er­kölcsileg hathatósan támogatta. A krími háború alatt a legszigorúbb semleges­séget tanusította, mi­által az orosz nemzeti párt gyű­löletét oly nagy mértékben magára vonta, hogy e párt összeesküvést szervezett ellene és Sándor fejedelem kénytelen volt a kitört lázadás elől Magyarországba menekülni, s itt terjedelmes földbirtokot vásárolt. Szerbia fejedelmi székét Obrenovits Milos foglal­ta el. Midőn 1868-ban Obrenovits Mihályt, Milos fiát és utódát, meggyilkolták, a szerb régensség, mely­nek élén Ristics állott, Karagyorgyevics Sándor her­­czeget és titkárát vádolta a gyilkosság értelmi szer­zőségével. A Belgrádból küldött akták alapján a budapesti fenyítőtörvényszék a herczeget elítélte, de a felsőbb fórumok felmentették. Azóta a herczeg tel­jesen visszavonult a magánéletbe. Fiai, kik közül az egyik Zorka, montenegrói herczegnő férje, a másik pedig egy időben az orosz kormány jelöltje volt a bulgár trónra, midőn Batten­berg Sándor bg nem tetszett az oroszoknak, állítólag a boszniai felkelésben is részt vettek s több ízben lá­zadást kisérlettek meg szervezni a mostani szerb király ellen, de e kísérletek csírájukban elfojtottak. A Kara­­gyorgyevics-család, mióta a szerb kormány oroszelle­nes magatartást tanúsít, az oroszok érdekeit igyek­szik előmozdítani. Anglia és Oroszország között a viszony kevésbbé feszültebbnek látszik, mint volt né­hány nap előtt. Az izgatottság a két állam sajtójában és a közvéleményben is csillapulni kezd, bár sokan azt hiszik, hogy mindkét kormány csak időt akar nyerni a tárgyalá­sok lehető nyújtásával. Az orosz kormány válaszáról, melyet az angol jegyzékre adandó volt, még nem érke­zett határozott jelentés. Azon hír, hogy Orosz­ország egy vagy más irányban már­is vála­szolt az angol kormánynak azon javaslatára, hogy az ügy eldöntése a dán uralkodóra bí­zassák, korainak bizonyult. Az angol lapok általában békésebb jellegűnek tartják a hely­zetet s az orosz lapok izgatott hangja is csil­lapodott. E közben azonban mindkét birodalom teljes erővel teszi meg minden eshetőségre a szükséges hadi dispozícziókat. Különösen az orosz kormány siet hajóhadával a legkénye­sebb pontokat megszállani. Mint a táviratok jelentik, Kronstadtból a legnagyobb pánczéloshajók már elindultak Peter Weliki felé. Lazarev, Greigh, Spiridon és Dimitri Danskoi fregattok teljes hadifelszereléssel a nyílt tengerre szálltak s mint jelentik, a finn partok mentén foglalnak állást. E fregattokat három kéttornyos pánczélos naszád, a Rus­­salka, Csarodeika és Smerts, továbbá nyolcz monitor, a Westesun, Pering, Uragan, Jedi­­norok, Lava, Kordun, Strelez és Tyson egé­szítik ki. Ezeken kivül tíz ágyunaszád szerel­tetett fel 11 hüvelyk átmérőjű ágyukkal és pedig a Grosa, Snek,Grad, Jers, Burun, Burja, Dosd, Tutsa, Wier és Stsit. A torpedó­naszá­dokból harminc­négy osztatott be ezen osz­tályhoz. Az egész raj, mely fölött Kornilaw ellentengernagy viszi a főparancsnokságot, Bjarkesundtól kezdve a finn part mentén lé­tező kiválóbb pontokat fogja elfoglalni. Egy második hajóraj, mely Novikoff el­lentengernagy parancsnoksága alatt áll, a finn tengeröböl déli partja hosszában foglal állást Mondsundtól kezdve, belefoglalva a Dago, Özei és Worms szigeteket. E hajórajhoz ötven torpedónaszád osztatott be, melyek Whitehead-aknákkal vannak ellátva. A Sko­­beleff-korvett Sweaborgnál horgonyoz. Beszé­lik, hogy e korvettet, mely a Középtengerről jött, útjában állandóan két angol hadihajó ki­sérte a távolból. A Kongó-állam szuverenitási kérdése végleg el van intézve, a­mennyiben most már a belga szenátus is elfogadta azon javaslatot, hogy Lipót király ezen állam szuverénje czí­­mét elfogadja. A tárgyalás e javaslat fölött a szená­tusban váratlanul élénkebbé lett, mint ál­talában várták. Egy szenátor ugyanis, Vau­­camp, ki magát »haladó demokratának« mu­tatta be, határozottan a javaslat ellen nyi­latkozott s kijelenté, hogy a belgák királya minden erejét a belga államnak köteles szen­telni s ha a berlini konferenczia meg is adta a királynak a »konc­essziót«, saját személyes számlájára és oly kevéssé van jogosítva egyéb ügyleteket végezni, mint nincs erre feljogosít­va valamely részvénytársulat igazgatója. A szenátus elnöke e szavaknál figyel­meztette a szenátor urat, hogy a parlamentá­ris illem nem engedi meg, hogy a király sze­mélye belevonassék a vitába. Erre Vancamp kijelentette, hogy nem szavazhatja meg a javasolt c­ímet, mert sokkal fontosabbnak tartaná, ha az utak javíttatnának és az adó leszállíttatnék, semhogy az ország más állam ügyeivel vesződjék. A szenátus valamennyi többi tagja elfogadta a kormány javaslatát, mondá Rieger, csak azt akarjuk, hogy minden cseh egyenjogú legyen az egész országban és hogy min­den államhivatalnok bírja mindkét államnyelvet. Kétségtelenül nem oly könnyen megyen ez s éppen ezért átmeneti korszakot kell alkotni olykép, hogy minden hatóságnál legalább egy hivatalnok tudja mindkét nyelvet. Ha mindkét nyelv általános lesz, akkor a ketté­válás eszméje magától el fog tűnni. A beszédet élénk helyesléssel fogadták. Ezután határozatot hoztak, mely szerint kimondatik, hogy csak politikai akadá­lyok annak okai, hogy a cseh delegáczió többet nem ért el. A cseh delegáczió, különösen Rieger érdemei, elismertetnek s csak oly jelöltek állíttatnak fel, kik szigorúan államjogi állásponton állnak s szoli­dáris uton akarnak eljárni a delegáczióval. Azonkívül a sajnálkozás is kifejeztetik a németekkel való viszály miatt. Pétervárról jelentik e hó 2­ki kelettel. A czár neje, mihelyt Gacsinából visszaérkezett, magánkihall­­gatáson fogadta lady Thorntont, az angol nagykövet nejét és lady Grovenport, az angol nagykövetségi ta­nácsos nejét. Ezt oda magyarázzák, hogy a helyzet javult, mert általában tudvalevő, hogy a czárné élénk részt vesz a politikában és igen érdeklődik a béke fentartása iránt. A czár egy sétakocsizás alkalmával, midőn észrevette az angol nagykövet kocsiját, megál­­líttatta saját fogatát, hogy lady Thortont megszó­lítsa. A Giers által adott legutóbbi estélyen az angol nagykövet csak rövid ideig időzött ugyan, de Giers viszonozta a látogatást és hosszabb ideig volt ott, a­mint azt az etikett megkövetelte volna. A haditanács naponként tart tárgyalásokat a czár elnöklete alatt. A békés áramlat ezalatt folyton erősbödik. Kronstadt körül a tenger már jégmentes és a vár és a déli partok között megnyílt a közle­kedés. Odesszában az angol kereskedőczégek hozzá­fogtak ügyleteik lebonyolításához; a háború kitörése esetén az angol alattvalók az olasz konzul védelme alá helyeztetnek. A mérsékelt ellenzék hétfőn f. hó 4 én d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest, május 3. Veszprém megye főispánja. A mai hivatalos lap a következő királyi kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán gróf Esterházy Mórt Veszprémmegye főispánjává neve­zem ki. Kelt Neubergben, 1885. évi ápril­is 27-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Dr. Lucius, a jelenleg Budapesten időző német államminiszter, tegnap ő Felsége kéziratának kísére­tében egy osztrák rendjel nagykeresztjének jelvényeit kapta. Beavatott politikai körök bizonyosak a felől, hogy Luciusnak nincs külön politikai küldetése. Mindazáltal itt időzésének fontos politikai jelentősé­get tulajdonítanak. Bismarck herczeg kifejezést akart adni annak a rokonszenvnek, melylyel Magyarország és az egész birodalom iránt viseltetik és erre kedvező alkalom volt az orsz. kiállítás megnyitása. Berlin irányadó körei ezáltal akarták kijelenteni, hogy a vámkérdésben és a markabevitelt eltiltó rendelet ki­adásában kényszerűségből cselekedtek és sajnálattal vették tudomásul ennek káros hatását Magyaror­szágra. A­mi a marhabeviteli tilalmat illeti, azt a né­met kormány kész megszüntetni, mihelyt Angolor­szág megnyitja kikötőit a forgalomnak. Rieger beszéde: Prágából jelentik május 2-ról: A prágai ó-cseh polgáregylet mai ülésén Rieger beszélt a cseh reichsrath-delegáczió tevékenységéről. A delegáczió szigorúan és hűen megtartotta prog­­rammját. Nem értek el mindent s ennek oka nagyon egyszerű. A delegáczió nagyon is gyönge volt arra, hogy egyedül opponáljon. Opponálni csupán a hírlap­írók kedvéért nincs kedve. Különben az oppoziczió kenyere elég keserű s ezért a jobb részt választva, a többséggel tartott s a kormánynyal és német konzer­­vativokkel dolgozott együtt, mert ezek becsületes né­met álláspontot foglalnak el. A jobboldal reméli, hogy a legközelebbi reichszab­ban ugyanazon össze­tételben, de sokkal nagyobb számban, fog visszatér­hetni s nem lesz kitéve ingadozásoknak. Az úgynevezett »élesebb modor«, melyet bizo­nyos oldalról óhajtanak, több kárt tenne, mint hasz­not Éppen a cseh delegáczió könnyebben buktathat meg egy minisztériumot, mint más párt, de nem tud­hatni, mi fog történni. A jövő programmja ismeretes, az az államjogi álláspont megtartásában kulminál, melyet a császár a trónbeszédben is elismert. Mi nem akarjuk német polgártársainkat megrövidíteni, A király a kiállításon. — május 3. ) Felsége a király tegnap tett kijelentéséhez képest ma újra meglátogatta a kiállítást és azt ezút­tal igen behatóan és részletesen tekintette meg. A szeml­út reggeli 7 órától délutáni 1 óráig tartott és ezen hat órai idő alatt ő Felsége folyton talpon volt, járt csarnokról-csarnokra, pavillonból-pavillonba, a­nélkül, hogy legkevésbbé is fáradtnak látszott volna. Könnyű, ruganyos léptekkel hágott fel minde­nütt a lépcsőkön, és a­midőn a királyi pavilion előtt délutáni 1 órakor a kísérettől búcsút vett, a társaság­ban bizonyára ő volt a legfrissebb. A király előtt már 63­4 órakor érkezett a ki­rályi pavillonhoz Rudolf trónörökös Wohlgemuth szárnysegéde kíséretében. Ezen időtájban a ki­rályi pavillonnál már ott voltak J­ózsef főher­­czeg, Koburg herczeg, Tisza miniszterelnök, S­z­a­­p­á­r­y gr. pénzügyminiszter, Széchenyi gr. keres­kedelmi miniszter, O­r­c­z­y br. miniszter, Matleko­­vics államtitkár, Zichy Jenő gr., Trefort és Bedekovich miniszterek, Ráth főpolgármester, Kamermayer polgármester, Török főkapitány és az építészeti bizottság tagjai, kiket a trónörö­kös szívesen üdvözölt. Ő Felsége pontban 7 óra­kor érkezett meg M­o­n d­e­l br. főhadsegéddel, az egybegyűltek hódolatteljes üdvözletét kegyesen vi­­szonzó s a főherczegekkel legelőbb is a királypavillon­­ba tért, a melynek belső berendezését ezúttal teljesen szem­ügyre vette. A királypavillonból kijövet . Felsége az egész kísérettel a szemben fekvő műcsarnokba ment. Az első teremben a király T­e 1­e p­y festő vezetése mellett megtekintette a szobrokat; a másik teremben sokáig időzött Huszárnak a meghalt Koburg her­czeget ábrázoló pompás műve és Zala szobrász cso­portja előtt. A harmadik teremben — hol szintén hu­­zamos­ ideig tartózkodott — bemutattatta magának Horovitz és Mészöly festőket és sokáig néze­gette Munkácsy nagy képét. A negyedik teremben a királynak főleg Benczúr képei tetszettek nagyon. Tisza Kálmán arczképére mutatva megjegyzé: »E­z valódi remekműve az arczkép festészet­­n­e­k.« Itt a királynak bemutatták P­a­c­z­k­a Ferencz és Spányi festőket, és a »Bányaszerencsétlenség« képe előtt, mely rendkívüli tetszésben részesült, an­nak festőjét F­e­s­z­t­y Árpádot. Egyik mellékterem­ben a király C­z­o­b­o­r múzeumi őr vezetése mellett megszemlélte a kiállított archaeologiai tárgyakat, kü­lönösen a hímzéseket a régi koronázási­ palástot és megjegyzé: »E szép munka azt bizonyítja, hogy a műipar Magyarországban már századokkal ezelőtt magas fokon állott.« József főherczeg e helyt felemlítette, hogy Alcsuthon a régiségi leletek annyira felszapo­rodnak, hogy ott vidéki múzeumot szándékozik felállítani. A hetedik teremben a király Hauszman építész vezetése mellett megnézte a számos érdekes tervet és az Andrássy-út némely házának tervrajzai­nál megjegyzé: »Az Andrássy-út a maga ne­mé­ben Europának első és legszebb u­tja.« Miután ő Felsége még a két utolsó termet is meg­szemlélte, a­hol nevezetesen egyes még csak tervezett épületek felől adatott magának felvilágosítást, a műcsarnok kiállítását megnyitottnak nyilvánította és a katalógus egy példányát, va­lamint a kiállított képek fényképéből álló albumot kegyesen elfogadta. Ezután ő Felsége Frommer Ármin kertész­nek közelben levő virágpavillonjába ment át, a­hol főleg a pompás pálmák nyerték meg tetszését. Ezután ő Felsége az egészségügyi pavillont te­kintette meg, hol Lumniczer és Gebhardt egyet, tanárok fogadták. A tanulságos és érdekes ki­állításnak csaknem minden részét behatóan megtekin­tette, különösen a törcsvári vesztegintézetet feltüntető csoportra nézve intézett környezetéhez többféle kérdést és Lipthay és Tormay Béla miniszteri taná­csosok előtt megelégedésének adott kifejezést a felett, hogy az állategészségügy érdekében oly nagymérvű intézkedések történtek. Különös figyelmet tanúsított a király az élelmiszerek hamisításának fel­tüntetése iránt. A király továbbá a különféle keserű vizekre, nevezetesen azok kivitelét feltüntető statisz­tikai kimutatásokra vonatkozólag tett számos kérdést és körülményesen megtekintette Hankó gyűjtemé­nyét Magyarország gazdag ásványvi­zeiről. Ekkor léptek L­aj­o­s V­i­k­t­o­r és Ottó fő­­herczegek a pavillonba­n egyidejűleg jelentetett, hogy Stefánia trónörökösné Sylva­ Taroucca gróf­nő főudvarmesternő és Bombelles gróf főudvar­mester kíséretében a kiállításba érkeztek. A trón­örökösné azonban külön körutat kezdett a kiállítás­ban. Ő Felsége azután az orvosi és sebészeti szerek kiállítását nézte meg. Innét a király a v­ö­r­ö­s­k­e­­reszt-egylet kiállításához ment, ahol Károl­­­y­i Gyula gróf és Ivánka Imre által fogad­tatott. Ő Felsége az egyes sátrak berendezéseit részlete­sen, szintúgy a nagy sátort is megtekintette, ahol első­nek írta be nevét a vendégkönyvbe. A király megláto­gatta azután a honvédelmi felszerelés ki­állítását, a­hol Fehérváry dr. honvéd miniszter vette át a vezetést. A király megmutattatta magának az egyes ruházati darabokat, tudakozódott az árak és a szállítási viszonyok felől. A király azután megnézte a két kezdetleges sátort, a­melyet a háborúban hirtelen­ségben szoktak felállítani és ezután átment a fő­városi pavillonba, a­hol Ráth Károly fő­polgármester, Kamermayer K. polgármester és Gerlóczy alpolgármester fogadták a királyt. Ő Felsége sokáig időzött a pavillonban, megszemlélve a különböző nagy épületek kiállított távlati terveit, hosszabban magyaráztatta magának a fővárosi sta­tisztikai hivatal számos kitűnő táblázatát, különösen, a­melyek a gabonaárakra vonatkoznak, továbbá a vízvezeték berendezésének mintáit s igen sokáig gyö­nyörködött a műiparrajztanoda szép kiállításában, melynek egyes részeit V­i­d­é­k­y igazgató magyarázta, különös érdeklődéssel kérdezősködve a szép majolika­festészeti munkák eredete iránt. Megtekintette azután az Andrássy-út házsorozatát feltüntető fényképeket, a különböző nagyobb utak és körutak átmetszeti terv­vázlatát s átvette a kiállítás külön katalógusának egy példányát s átment a Duna-gőzhajózási tár­saság pavillonjába. Itt Cassian lovag vezérigazgató és Uil­vi­a­n­n igazgató fogadták ő Felségét, ki megelégedé­sének adott kifejezést a kiállítás fölött. Tovább men­ve ő Felsége, keresztülhaladt a Drobnits-féle pavil­­lonon, ismételve ama kérdést téve, vájjon valóban mind mázolási munka-e az, a­mi ott diszitéskép lát­ható. Innen a déli kapun át az iparcsarnokba ment. Hosszabb ideig nézegette a bronzczikkeket, azután hosszasabban megtekintette a petróleum-fino­­mító társaság egybeállított kiállítását, az ott levő igazgatótól kérdezősködve a gyártás mérvei és az export nagysága után. Megnézte azután a budapesti gyertyagyár kiállítását, hosszabb ideig állt meg a kon­­zerv­gyár sátora előtt, annak tulajdonosától kérdezve, várjon szállit-e és mennyit külföldi hadseregek szá­mára is. Majd a rizs­keményítő-gyár kiállítását nézte meg, itt is kérdezősködve egyes részletek iránt; az­után az egyesült czukorgyárak csinos kiállítását szem­lélte meg, elhaladt a malmok kiállítása előtt s meg­állt egy perezre a kiállított czimbalmok előtt, hol két czimbalmos azonnal rá is pendített. A király egy ideig hallgatta, azután tovább haladt a kiállított kocsik mellett, melyeknek hosszú sorai feltűntek ő Felségé­nek s megjegyezte, hogy ezen ipar Magyarországon már nagyon sokra haladt, itt megtekintette a trónörökös számára megrendelt kocsit. Áthaladt a papírgyárak kiállításán, megállt a pamutfo­nó- és szövőgyárak kiállításánál, megnézte a női­­ruha - kiállítást. Elhaladt ezután ő Felsége a művirág - kiállítás, a kalapkiállítás és a bőrki­­állítás előtt. Azután átment az ipar­csarnok középré­szébe, megállott az ékszerek kiállítása előtt. Onnan bement a pécsi majolika-gyár kiállításába. Azután átment a F­i­s­c­h­e­r­ czég hasonnemű kiállításába ,s nagyon dicsérte az izlésteljes kivitelű tárgyakat. Ő Felsége különösen megdicsérte a négy óriási vázát és sajnálattal vette tudomásul, hogy a gyönyörű készítmények a külföldön nagyobb kelen­dőségnek örvendenek, mint itthon. — Rövid pil­lantást vetett aztán ő Felsége a kiállított fehérne­­műekre s megjegyezte, hogy az utóbbi években a női ipar Magyarországon nagy haladást tett. Majd az interieurök azon részébe ment, hol tegnap még nem volt, megnézte az egyes szobákat. Az iparcsarnokból az ez alatt nagy számban összegyűlt közönség lelkes éljeneitől kisérve, átment az erdészeti pavillonba, hol B­e­d­ő miniszter­i tanácsos kalauzolta ő Felségét. Az erdészeti pavillonban arról értesült ő Fel­sége, hogy a kiállítás területén Lajos Viktor fő­herczeg, valamint Frigyes főherczeg is jelen van­nak. Miután ő Felsége a nagy teremben az állami er­dőségek kiállítását s különösen a tutajusztatásra vo­natkozó csinos mintákat nagy érdekkel megtekintette, átment az agancskiállitás csoportjába, hol Széche­nyi Béla és Nádasdy Ferencz grófok nagyszerű gyűjteményét tekintette meg hosszabb ideig. Nagy érdeklődéssel szemlélte a király Koburg herczeg kiállítását a karzaton, melynél ő Fensége maga szolgált magyarázatokkal. A gödöllői koronauradalom agancs-kiállításának megtekintése után következett a közlekedésügyi mi­nisztérium pavillonja, ahol a királyt mindjárt a be­lépésnél az ízléses díszítés és csinos elrendezés igen kellemesen lepte meg. Mindenekelőtt Zichy gróf fiumei kormányzó és Hajnal mérnök által megmutattatta magának a különféle kikötőépítkezések mintázatait, majd az Adria kiállítását nézte meg. A királynak bemutatták a vezérigazgatót, kinek ama jelentését, hogy holnap a Stefánia-gőzös, mint első magyar gőzhajó, útnak indul Braziliába, szívesen fogadván, ő Felsége meg­jegyzé, hogy nagyon örvend hallani, hogy Magyaror­szág már Dél-Amerikába is exportál áruczikket, s megjegyzé: »A főkiviteli czikk bizonyára liszt lesz.« Itt Rudolf trónörökös, a ki eddig Széchenyi gróf kereskedelmi miniszterrel királyi atyja ciceronéja volt, elbúcsúzott és Stefánia trónörökösnével, a ki időközben körútját a kiállításon bevégezte volt, vissza­­bújtatott­ a királyi váriakba. J­ó­z­s­e­f­ főherczeg már korábban elmaradt a társaságtól. A magyar államvasutak kiállításánál, a­hol To­k­nay Lajos igazgatósági elnök és Robitschek felügyelő vették át a vezetést, ő Felsége belatóan megnézte a vasúti kocsikat, nevezetesen a Berlinben kitüntetett mentőkocsit és nagy érdeklődéssel vette a felvilágosításokat a Ganz-gyárból került petróleum­kocsik szerkezete felől. Visszatérve a középső terem­be, a király figyelmesen megszemlélte a térképeket és közlekedési hálózat rajzait, továbbá az állami táv­­irászati osztály kiállítását. Különös érdekkel nézte amaz állvány mintáját, a melylyel a központi pályaudvar befedése eszközölhető volt. A szemben lévő mérleg kiállitásba lépve, a király azonnal egyik mérlegre állt és mikor a mázsájén kitűnt, hogy 71 kilogrammot nyom, mosolyogva mondá a király: »Igen, de a karddal együtt.« Azután a kíséret tagjai is valamennyien megmérették magukat. Ő Felsége azután a bányászat, kohászat és építészeti ipar csarnokába ment,hosz­­szabb ideig szemlélte a lakatos munkákat, s megje­gyezte, hogy a lakatos ipar Magyarorszá­gon nagy haladást tett. Keresztül ment a különböző kőszén és vasgyárak kiállításán, hosszabb ideig megállt Koburg herczeg pohorellai vasgyárá­nak érdekesen összeállított kiállítása előtt. Megszem­lélte a Zsigmondy Vilmos vezetése alatt álló geológiai intézet tanulságos kiállítását s átvette a ki­állítás egy külön katalógusát. A bányászati kohászat és építési ipar csarnoká­ból a király a Ganz-gyár pavillonjába ment. Itt Mechwart András vezérigazgató kalauzolta ő Felségét, a­ki megjegyezte, hogy a Ganz-gyár készít­ményeivel már több ízben volt alkalma találkozni. E megjegyzés arra vonatkozott, hogy a közlekedési mi­nisztérium csarnokában a király érdeklődéssel szem­lélte a Ganz-gyár budapesti műhelyében készült vasúti kocsikat, melyekből nagy megrendelést tettek nem­rég a magy. kir. államvasutak. Bent a pavillon­ban Mechwart vezérigazgató megmutatta ő Felsé­gének a kéregöntetű vasúti kerekek azon példá­nyait, melyek a gyár kezdetleges idejében, az ötve­nes években készültek. Nagy érdeklődés­t­ nézte ő Felsége a pavilion középrészén felállított Inát, mely egyike a legnagyobbaknak e nemből. E­z m­a egy külföldi gyár számára készült. A villám­va­­gitás ügyében is kérdéseket intézett . Felsége Mechwart András vezérigazgatóhoz és megelégedéssel vette tu­domásul, hogy e szakmában a Ganz-gyár igen jelen­tékeny haladást tett és több fontos újítást képes fel­mutatni. Miután még a gyár egyik spec­ialitása, a malomhengerszékek iránt adott a vezérigazgató fel­világosítást, ő Felsége átment a horvát-szlavon pavillonba. Itt Kbue­n-H­éderváry gr. h­orvát bán fo­gadta, bemutatva dr. Krsnjavi csoportb­ztost és Hummel tanácsost. E pavillonban a király fél óráig időzött, fölment az emeletre, megnézte az egyes külön kiállításokat, s megelégedését fejezte ki, hogy az ipartanoda kiállítása oly bőséges és dicsérte a lepoglavai fegyencz-ipar gazdag kiállítását. Innen eltávozva, megtekintette a király ama nagy Selavon­­országból kikerült hordót, mely korcsmává alakittatik át s azután bement a szabadalmazottárgyak csarnokába. Innen útba ejtette a déli vasút pa­villonját, aztán megnézte a székely­ házat, W­est­fa­­­e­n gróf albest-pavillonját s azután bement a k­ü­l­­földi gépek csarnokába. Ezen gyorsan áthaladva, a gépházat tekintette, meg s azután az impozáns és most elkészülte után valóban meglepő látványt nyújtó hazai gépcsarnokba lépett, melyen gyönyörködve nézett végig. Ő Felsége látható örömmel tekintette meg az egyes nagyobb kiállításokat; megnézte először a Schlick-gyár nagy­arányú kiállítását, továbbá a­ Ganz-gyárnak villamfej­­lesztő gépeit, melyek 170 lóerővel 600 izzólámpának és 120 ívlámpának szolgáltatják a villamos erőt. Lelkes éljenektől kisérve hagyta el ő Felsége a csarnokot és átment a cottage-kórházba, melynek belső berendezése megtekintése után a magyaror­­szági légszesztársulatok kiállításába ment. Az oszt­rá­k-ma­gyar államvasúttársaság nagyarányú kiállításában, melyet azután a király meg­látogatott, H­a­r­k­á­n­y­i Frigyes, az igazgatótanács alelnöke, de Serres és Hieronymi igazgatósági elnökök, Bánffy Béla dr., Hegedűs Sándor és Z­i­c­h­y Henrik gr., igazgatósági tagok, valamint W­i­tt­i­n­g­e­n és S­c­h­w­i­n­g igazgatók fogadták. Ő Felsége behatóan megtekintette ezen érdekes kiállítást, megelégedését fejezve ki a társaság gyárai­nak nagy előhaladása felett. Azután a mezőgazdasági csarnokba ment a ki­rály, hol M­á­d­a­y Izidor osztálytanácsos, Por­zsolt Ernő min. titkár vették át a kalauzolást. A nemzetközi csoport megtekintése után ő Felsége Gön­­döcs Benedek orsz. képv. nagy mézkiállításához lépett, a­kit megszólítással tüntetett ki. A király barátságosan szólította meg Buján­o­­v­i­c­s Sándort, ki ő Felségének Károlyi Alajos gr. nagykövet nagyszerű kiállítását mutatá be. A király megnézte ennek utána a kereskedelmi minisztérium selyem-kiállitását, Herman Ottó képviselő halá­szati kiállítását, kitől gyüjteménye eredete után kér­dezősködött, azután M i g­a­z­z i gr. haltenyésztési ki­állítását, a tejgazdasági kiállítást, a­hol Egan kor­mánybiztostól a tejgazdaságot illetőleg több rész­let után kérdezősködött. A gr. Schönborn-féle pavillonban különö­sen feltűnt a királynak a trónörökös által annak ide­jén elejtett medve. A pénzügyminisztérium pavilonjá­ban Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszteri és We­ck­e­r­­­e Sándor miniszteri tanácsos vették át a király kalauzolását, a­ki először is a működésben levő szi­­varka-gépet, azután az állami nyomda kiállítását nézte meg, mely utóbbinak igazgatójától, P­é­c­h­y Imrétől, a kataszter-térképek sokszorítása iránt kér­dezősködött, majd pedig a sóból készült kapuzatot nézte meg, később Kér­pel­y igazgató vezetése mellett a bányászati osztályt. Az erkélyen a király a pénzverdék kiállítását tekintette meg. Ezután a közalapítványi birtokok pavillonja következett, hol Trefort minisz­ter, Hoffmann főerdőtanácsos és For­ster min. tanácsos fogadták és vezették a királyt a kiállításon. Innen kilépve ő Felsége a gr. Zichy Ferencz-féle diószeghi faiskoláiból kikerült zöldelő, különböző for­mák szerint hajlított fákat tekintette meg. Az állami ménesek pavilionjában Kozma min. tanácsos szolgált ő Felségének a szük­séges felvilágosításokkal. Innen a király a bor és szeszes italok pavillon­jába ment, hol P­o r z s­o 11 Ernő min. titkár és K a­­p e 11 e­r csoportbiztosok voltak a kalauzok. A tanszerkiállításban megjegyezte a király, hogy már igen későre jár az idő és sajnálja, hogy

Next