Pesti Napló, 1885. május (36. évfolyam, 119-148. szám)
1885-05-04 / 122. szám
2. szám. Hterkentési Iroda: Terencziek-tere, Athenaeum-ép fiet. ▲ Up szellemi részét illető minden közlemény • szerkesztőedghez Intézendő. Bérmentetlen levelek ezek ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal s Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A Vp anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) kiadóhivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 100& Hétfő, május 4. 36. évi folyam. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 1 hónapra 2 frt. — 3 hónapra 2 frt. — 6 hónapra 12 frt. Az est kiadás postai különküldéséért felül fizetés havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a 13 P esti Naplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Reggeli kiadás. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ -■V* A Pesti Napló előfizetői azon rendkívüli kedvezményt élvezik, hogy a minden háztartásban majdnem nélkülözhetlen „Magyar Baasor“ nagy illusztrált divatlapot, számos és gazdag munkalapjai, színes divatképei, szabásrajzai s más nagybecsű mellékleteivel fél- Áron rendelhetik meg. Előfizetési árak: PESTI NAPLÓ-ra (reggeli és esti lap s hétfő reggeli rendkívüli szám) Egy hóra ... ... ... ... 2 frt. Évnegyedre ................ 6 frt. Pesti Napló és Magyar Bazárra. Évnegyedre ......... 7 frt 25 kr. BOT" Az előfizetés vidékről legczélszerűbben posta utalványnyal történik, mely Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek-tere, Athenaeum-épilet) küldendő. ■9*- Az esti lap külön postai megküldéséért, évnegyedenként 1 frt fizetendő. Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala, Budapest, május 3. A kiállítás képezi reánk nézve mindenesetre a nap legfontosabb eseményét. A közvélemény még mindig azon jelentőségteljes beszédekkel foglalkozik, melyek a megnyitás alkalmával a király és a trónörökös ajkairól elhangzottak s a lapok pártkülönbség nélkül magasztalólag nyilatkoznak azok fenkölt tartalmáról és felemelő hatásáról. A mai napnak legnagyobb részét a kiállításnak áldozta a király. Reggeli hét órától kezdve délutáni egy óráig járt-kelt a kiállításban s a nélkül, hogy megpihent volna, a legbehatóbb figyelemre méltatott mindent. A korona viselője a legfáradhatlanabb látogatója volt a kiállításnak s kisérői már majd kidőltek oldala mellől, midőn ő Felsége még mindig ruganyos léptekkel haladt végig az egyes osztályokon. Ma este az udvarnál fényes estély tartozik, melyre az idegen vendégek, a kormány és a parliament tagjai, a kiállítás kiválóbb egyénei s a fővárosi társadalom egyéb kitűnőségei hivatalosak. Úgy a király látogatásáról a kiállításban, mint az estélyről lapunk más helyén közöljük a részletes tudósítást. Temesvárról gyászhír érkezett. Karagyorgyevics Sándor herczeg, ki hosszabb idő óta volt beteg, ott tegnap éjjel meghalt. Az elhunyt nevezetes szerepet játszott Szerbia újabb történetében s reánk magyarokra nézve emlékezetes marad az, hogy a mi bíróságaink tárgyalták azon pert, melyet a herczeg ellen a szerb kormány Obrenovits Mihály meggyilkoltatása miatt, — mely bűnténynek értelmi szerzőségét a herczegre akarták hárítani — indított. A herczeg 1842-ben választatott meg Szerbia fejedelmévé, s uralkodása arról nevezetes, hogy sikerült az orosz befolyást, mely azelőtt teljesen hatalma alá hajtotta Szerbiát, megtörnie. Jó viszonyban igyekezett lenni a török kormánynyal és Bécscsel, ami által természetesen maga ellen ingerelte az oroszokat. A szabadságharcz alatt a bécsi kormány mellett foglalt állást s a bácskai és bánáti lázadó szerbeket, kik ellenünk fegyvert fogtak, anyagilag és erkölcsileg hathatósan támogatta. A krími háború alatt a legszigorúbb semlegességet tanusította, miáltal az orosz nemzeti párt gyűlöletét oly nagy mértékben magára vonta, hogy e párt összeesküvést szervezett ellene és Sándor fejedelem kénytelen volt a kitört lázadás elől Magyarországba menekülni, s itt terjedelmes földbirtokot vásárolt. Szerbia fejedelmi székét Obrenovits Milos foglalta el. Midőn 1868-ban Obrenovits Mihályt, Milos fiát és utódát, meggyilkolták, a szerb régensség, melynek élén Ristics állott, Karagyorgyevics Sándor herczeget és titkárát vádolta a gyilkosság értelmi szerzőségével. A Belgrádból küldött akták alapján a budapesti fenyítőtörvényszék a herczeget elítélte, de a felsőbb fórumok felmentették. Azóta a herczeg teljesen visszavonult a magánéletbe. Fiai, kik közül az egyik Zorka, montenegrói herczegnő férje, a másik pedig egy időben az orosz kormány jelöltje volt a bulgár trónra, midőn Battenberg Sándor bg nem tetszett az oroszoknak, állítólag a boszniai felkelésben is részt vettek s több ízben lázadást kisérlettek meg szervezni a mostani szerb király ellen, de e kísérletek csírájukban elfojtottak. A Karagyorgyevics-család, mióta a szerb kormány oroszellenes magatartást tanúsít, az oroszok érdekeit igyekszik előmozdítani. Anglia és Oroszország között a viszony kevésbbé feszültebbnek látszik, mint volt néhány nap előtt. Az izgatottság a két állam sajtójában és a közvéleményben is csillapulni kezd, bár sokan azt hiszik, hogy mindkét kormány csak időt akar nyerni a tárgyalások lehető nyújtásával. Az orosz kormány válaszáról, melyet az angol jegyzékre adandó volt, még nem érkezett határozott jelentés. Azon hír, hogy Oroszország egy vagy más irányban máris válaszolt az angol kormánynak azon javaslatára, hogy az ügy eldöntése a dán uralkodóra bízassák, korainak bizonyult. Az angol lapok általában békésebb jellegűnek tartják a helyzetet s az orosz lapok izgatott hangja is csillapodott. E közben azonban mindkét birodalom teljes erővel teszi meg minden eshetőségre a szükséges hadi dispozícziókat. Különösen az orosz kormány siet hajóhadával a legkényesebb pontokat megszállani. Mint a táviratok jelentik, Kronstadtból a legnagyobb pánczéloshajók már elindultak Peter Weliki felé. Lazarev, Greigh, Spiridon és Dimitri Danskoi fregattok teljes hadifelszereléssel a nyílt tengerre szálltak s mint jelentik, a finn partok mentén foglalnak állást. E fregattokat három kéttornyos pánczélos naszád, a Russalka, Csarodeika és Smerts, továbbá nyolcz monitor, a Westesun, Pering, Uragan, Jedinorok, Lava, Kordun, Strelez és Tyson egészítik ki. Ezeken kivül tíz ágyunaszád szereltetett fel 11 hüvelyk átmérőjű ágyukkal és pedig a Grosa, Snek,Grad, Jers, Burun, Burja, Dosd, Tutsa, Wier és Stsit. A torpedónaszádokból harmincnégy osztatott be ezen osztályhoz. Az egész raj, mely fölött Kornilaw ellentengernagy viszi a főparancsnokságot, Bjarkesundtól kezdve a finn part mentén létező kiválóbb pontokat fogja elfoglalni. Egy második hajóraj, mely Novikoff ellentengernagy parancsnoksága alatt áll, a finn tengeröböl déli partja hosszában foglal állást Mondsundtól kezdve, belefoglalva a Dago, Özei és Worms szigeteket. E hajórajhoz ötven torpedónaszád osztatott be, melyek Whitehead-aknákkal vannak ellátva. A Skobeleff-korvett Sweaborgnál horgonyoz. Beszélik, hogy e korvettet, mely a Középtengerről jött, útjában állandóan két angol hadihajó kisérte a távolból. A Kongó-állam szuverenitási kérdése végleg el van intézve, amennyiben most már a belga szenátus is elfogadta azon javaslatot, hogy Lipót király ezen állam szuverénje czímét elfogadja. A tárgyalás e javaslat fölött a szenátusban váratlanul élénkebbé lett, mint általában várták. Egy szenátor ugyanis, Vaucamp, ki magát »haladó demokratának« mutatta be, határozottan a javaslat ellen nyilatkozott s kijelenté, hogy a belgák királya minden erejét a belga államnak köteles szentelni s ha a berlini konferenczia meg is adta a királynak a »koncessziót«, saját személyes számlájára és oly kevéssé van jogosítva egyéb ügyleteket végezni, mint nincs erre feljogosítva valamely részvénytársulat igazgatója. A szenátus elnöke e szavaknál figyelmeztette a szenátor urat, hogy a parlamentáris illem nem engedi meg, hogy a király személye belevonassék a vitába. Erre Vancamp kijelentette, hogy nem szavazhatja meg a javasolt címet, mert sokkal fontosabbnak tartaná, ha az utak javíttatnának és az adó leszállíttatnék, semhogy az ország más állam ügyeivel vesződjék. A szenátus valamennyi többi tagja elfogadta a kormány javaslatát, mondá Rieger, csak azt akarjuk, hogy minden cseh egyenjogú legyen az egész országban és hogy minden államhivatalnok bírja mindkét államnyelvet. Kétségtelenül nem oly könnyen megyen ez s éppen ezért átmeneti korszakot kell alkotni olykép, hogy minden hatóságnál legalább egy hivatalnok tudja mindkét nyelvet. Ha mindkét nyelv általános lesz, akkor a kettéválás eszméje magától el fog tűnni. A beszédet élénk helyesléssel fogadták. Ezután határozatot hoztak, mely szerint kimondatik, hogy csak politikai akadályok annak okai, hogy a cseh delegáczió többet nem ért el. A cseh delegáczió, különösen Rieger érdemei, elismertetnek s csak oly jelöltek állíttatnak fel, kik szigorúan államjogi állásponton állnak s szolidáris uton akarnak eljárni a delegáczióval. Azonkívül a sajnálkozás is kifejeztetik a németekkel való viszály miatt. Pétervárról jelentik e hó 2ki kelettel. A czár neje, mihelyt Gacsinából visszaérkezett, magánkihallgatáson fogadta lady Thorntont, az angol nagykövet nejét és lady Grovenport, az angol nagykövetségi tanácsos nejét. Ezt oda magyarázzák, hogy a helyzet javult, mert általában tudvalevő, hogy a czárné élénk részt vesz a politikában és igen érdeklődik a béke fentartása iránt. A czár egy sétakocsizás alkalmával, midőn észrevette az angol nagykövet kocsiját, megállíttatta saját fogatát, hogy lady Thortont megszólítsa. A Giers által adott legutóbbi estélyen az angol nagykövet csak rövid ideig időzött ugyan, de Giers viszonozta a látogatást és hosszabb ideig volt ott, amint azt az etikett megkövetelte volna. A haditanács naponként tart tárgyalásokat a czár elnöklete alatt. A békés áramlat ezalatt folyton erősbödik. Kronstadt körül a tenger már jégmentes és a vár és a déli partok között megnyílt a közlekedés. Odesszában az angol kereskedőczégek hozzáfogtak ügyleteik lebonyolításához; a háború kitörése esetén az angol alattvalók az olasz konzul védelme alá helyeztetnek. A mérsékelt ellenzék hétfőn f. hó 4 én d. u. 6 órakor értekezletet tart. Budapest, május 3. Veszprém megye főispánja. A mai hivatalos lap a következő királyi kéziratot közli: A belügyminisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán gróf Esterházy Mórt Veszprémmegye főispánjává nevezem ki. Kelt Neubergben, 1885. évi április 27-én. Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Dr. Lucius, a jelenleg Budapesten időző német államminiszter, tegnap ő Felsége kéziratának kíséretében egy osztrák rendjel nagykeresztjének jelvényeit kapta. Beavatott politikai körök bizonyosak a felől, hogy Luciusnak nincs külön politikai küldetése. Mindazáltal itt időzésének fontos politikai jelentőséget tulajdonítanak. Bismarck herczeg kifejezést akart adni annak a rokonszenvnek, melylyel Magyarország és az egész birodalom iránt viseltetik és erre kedvező alkalom volt az orsz. kiállítás megnyitása. Berlin irányadó körei ezáltal akarták kijelenteni, hogy a vámkérdésben és a markabevitelt eltiltó rendelet kiadásában kényszerűségből cselekedtek és sajnálattal vették tudomásul ennek káros hatását Magyarországra. Ami a marhabeviteli tilalmat illeti, azt a német kormány kész megszüntetni, mihelyt Angolország megnyitja kikötőit a forgalomnak. Rieger beszéde: Prágából jelentik május 2-ról: A prágai ó-cseh polgáregylet mai ülésén Rieger beszélt a cseh reichsrath-delegáczió tevékenységéről. A delegáczió szigorúan és hűen megtartotta programmját. Nem értek el mindent s ennek oka nagyon egyszerű. A delegáczió nagyon is gyönge volt arra, hogy egyedül opponáljon. Opponálni csupán a hírlapírók kedvéért nincs kedve. Különben az oppoziczió kenyere elég keserű s ezért a jobb részt választva, a többséggel tartott s a kormánynyal és német konzervativokkel dolgozott együtt, mert ezek becsületes német álláspontot foglalnak el. A jobboldal reméli, hogy a legközelebbi reichszabban ugyanazon összetételben, de sokkal nagyobb számban, fog visszatérhetni s nem lesz kitéve ingadozásoknak. Az úgynevezett »élesebb modor«, melyet bizonyos oldalról óhajtanak, több kárt tenne, mint hasznot Éppen a cseh delegáczió könnyebben buktathat meg egy minisztériumot, mint más párt, de nem tudhatni, mi fog történni. A jövő programmja ismeretes, az az államjogi álláspont megtartásában kulminál, melyet a császár a trónbeszédben is elismert. Mi nem akarjuk német polgártársainkat megrövidíteni, A király a kiállításon. — május 3. ) Felsége a király tegnap tett kijelentéséhez képest ma újra meglátogatta a kiállítást és azt ezúttal igen behatóan és részletesen tekintette meg. A szemlút reggeli 7 órától délutáni 1 óráig tartott és ezen hat órai idő alatt ő Felsége folyton talpon volt, járt csarnokról-csarnokra, pavillonból-pavillonba, anélkül, hogy legkevésbbé is fáradtnak látszott volna. Könnyű, ruganyos léptekkel hágott fel mindenütt a lépcsőkön, és amidőn a királyi pavilion előtt délutáni 1 órakor a kísérettől búcsút vett, a társaságban bizonyára ő volt a legfrissebb. A király előtt már 634 órakor érkezett a királyi pavillonhoz Rudolf trónörökös Wohlgemuth szárnysegéde kíséretében. Ezen időtájban a királyi pavillonnál már ott voltak József főherczeg, Koburg herczeg, Tisza miniszterelnök, Szapáry gr. pénzügyminiszter, Széchenyi gr. kereskedelmi miniszter, Orczy br. miniszter, Matlekovics államtitkár, Zichy Jenő gr., Trefort és Bedekovich miniszterek, Ráth főpolgármester, Kamermayer polgármester, Török főkapitány és az építészeti bizottság tagjai, kiket a trónörökös szívesen üdvözölt. Ő Felsége pontban 7 órakor érkezett meg Mon del br. főhadsegéddel, az egybegyűltek hódolatteljes üdvözletét kegyesen viszonzó s a főherczegekkel legelőbb is a királypavillonba tért, a melynek belső berendezését ezúttal teljesen szemügyre vette. A királypavillonból kijövet . Felsége az egész kísérettel a szemben fekvő műcsarnokba ment. Az első teremben a király Te 1e py festő vezetése mellett megtekintette a szobrokat; a másik teremben sokáig időzött Huszárnak a meghalt Koburg herczeget ábrázoló pompás műve és Zala szobrász csoportja előtt. A harmadik teremben — hol szintén huzamos ideig tartózkodott — bemutattatta magának Horovitz és Mészöly festőket és sokáig nézegette Munkácsy nagy képét. A negyedik teremben a királynak főleg Benczúr képei tetszettek nagyon. Tisza Kálmán arczképére mutatva megjegyzé: »Ez valódi remekműve az arczkép festészetnek.« Itt a királynak bemutatták Paczka Ferencz és Spányi festőket, és a »Bányaszerencsétlenség« képe előtt, mely rendkívüli tetszésben részesült, annak festőjét Feszty Árpádot. Egyik mellékteremben a király Czobor múzeumi őr vezetése mellett megszemlélte a kiállított archaeologiai tárgyakat, különösen a hímzéseket a régi koronázási palástot és megjegyzé: »E szép munka azt bizonyítja, hogy a műipar Magyarországban már századokkal ezelőtt magas fokon állott.« József főherczeg e helyt felemlítette, hogy Alcsuthon a régiségi leletek annyira felszaporodnak, hogy ott vidéki múzeumot szándékozik felállítani. A hetedik teremben a király Hauszman építész vezetése mellett megnézte a számos érdekes tervet és az Andrássy-út némely házának tervrajzainál megjegyzé: »Az Andrássy-út a maga nemében Europának első és legszebb utja.« Miután ő Felsége még a két utolsó termet is megszemlélte, ahol nevezetesen egyes még csak tervezett épületek felől adatott magának felvilágosítást, a műcsarnok kiállítását megnyitottnak nyilvánította és a katalógus egy példányát, valamint a kiállított képek fényképéből álló albumot kegyesen elfogadta. Ezután ő Felsége Frommer Ármin kertésznek közelben levő virágpavillonjába ment át, ahol főleg a pompás pálmák nyerték meg tetszését. Ezután ő Felsége az egészségügyi pavillont tekintette meg, hol Lumniczer és Gebhardt egyet, tanárok fogadták. A tanulságos és érdekes kiállításnak csaknem minden részét behatóan megtekintette, különösen a törcsvári vesztegintézetet feltüntető csoportra nézve intézett környezetéhez többféle kérdést és Lipthay és Tormay Béla miniszteri tanácsosok előtt megelégedésének adott kifejezést a felett, hogy az állategészségügy érdekében oly nagymérvű intézkedések történtek. Különös figyelmet tanúsított a király az élelmiszerek hamisításának feltüntetése iránt. A király továbbá a különféle keserű vizekre, nevezetesen azok kivitelét feltüntető statisztikai kimutatásokra vonatkozólag tett számos kérdést és körülményesen megtekintette Hankó gyűjteményét Magyarország gazdag ásványvizeiről. Ekkor léptek Lajos Viktor és Ottó főherczegek a pavillonban egyidejűleg jelentetett, hogy Stefánia trónörökösné Sylva Taroucca grófnő főudvarmesternő és Bombelles gróf főudvarmester kíséretében a kiállításba érkeztek. A trónörökösné azonban külön körutat kezdett a kiállításban. Ő Felsége azután az orvosi és sebészeti szerek kiállítását nézte meg. Innét a király a vöröskereszt-egylet kiállításához ment, ahol Károlyi Gyula gróf és Ivánka Imre által fogadtatott. Ő Felsége az egyes sátrak berendezéseit részletesen, szintúgy a nagy sátort is megtekintette, ahol elsőnek írta be nevét a vendégkönyvbe. A király meglátogatta azután a honvédelmi felszerelés kiállítását, ahol Fehérváry dr. honvéd miniszter vette át a vezetést. A király megmutattatta magának az egyes ruházati darabokat, tudakozódott az árak és a szállítási viszonyok felől. A király azután megnézte a két kezdetleges sátort, amelyet a háborúban hirtelenségben szoktak felállítani és ezután átment a fővárosi pavillonba, ahol Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer K. polgármester és Gerlóczy alpolgármester fogadták a királyt. Ő Felsége sokáig időzött a pavillonban, megszemlélve a különböző nagy épületek kiállított távlati terveit, hosszabban magyaráztatta magának a fővárosi statisztikai hivatal számos kitűnő táblázatát, különösen, amelyek a gabonaárakra vonatkoznak, továbbá a vízvezeték berendezésének mintáit s igen sokáig gyönyörködött a műiparrajztanoda szép kiállításában, melynek egyes részeit Vidéky igazgató magyarázta, különös érdeklődéssel kérdezősködve a szép majolikafestészeti munkák eredete iránt. Megtekintette azután az Andrássy-út házsorozatát feltüntető fényképeket, a különböző nagyobb utak és körutak átmetszeti tervvázlatát s átvette a kiállítás külön katalógusának egy példányát s átment a Duna-gőzhajózási társaság pavillonjába. Itt Cassian lovag vezérigazgató és Uilviann igazgató fogadták ő Felségét, ki megelégedésének adott kifejezést a kiállítás fölött. Tovább menve ő Felsége, keresztülhaladt a Drobnits-féle pavillonon, ismételve ama kérdést téve, vájjon valóban mind mázolási munka-e az, ami ott diszitéskép látható. Innen a déli kapun át az iparcsarnokba ment. Hosszabb ideig nézegette a bronzczikkeket, azután hosszasabban megtekintette a petróleum-finomító társaság egybeállított kiállítását, az ott levő igazgatótól kérdezősködve a gyártás mérvei és az export nagysága után. Megnézte azután a budapesti gyertyagyár kiállítását, hosszabb ideig állt meg a konzervgyár sátora előtt, annak tulajdonosától kérdezve, várjon szállit-e és mennyit külföldi hadseregek számára is. Majd a rizskeményítő-gyár kiállítását nézte meg, itt is kérdezősködve egyes részletek iránt; azután az egyesült czukorgyárak csinos kiállítását szemlélte meg, elhaladt a malmok kiállítása előtt s megállt egy perezre a kiállított czimbalmok előtt, hol két czimbalmos azonnal rá is pendített. A király egy ideig hallgatta, azután tovább haladt a kiállított kocsik mellett, melyeknek hosszú sorai feltűntek ő Felségének s megjegyezte, hogy ezen ipar Magyarországon már nagyon sokra haladt, itt megtekintette a trónörökös számára megrendelt kocsit. Áthaladt a papírgyárak kiállításán, megállt a pamutfonó- és szövőgyárak kiállításánál, megnézte a nőiruha - kiállítást. Elhaladt ezután ő Felsége a művirág - kiállítás, a kalapkiállítás és a bőrkiállítás előtt. Azután átment az iparcsarnok középrészébe, megállott az ékszerek kiállítása előtt. Onnan bement a pécsi majolika-gyár kiállításába. Azután átment a Fischer czég hasonnemű kiállításába ,s nagyon dicsérte az izlésteljes kivitelű tárgyakat. Ő Felsége különösen megdicsérte a négy óriási vázát és sajnálattal vette tudomásul, hogy a gyönyörű készítmények a külföldön nagyobb kelendőségnek örvendenek, mint itthon. — Rövid pillantást vetett aztán ő Felsége a kiállított fehérneműekre s megjegyezte, hogy az utóbbi években a női ipar Magyarországon nagy haladást tett. Majd az interieurök azon részébe ment, hol tegnap még nem volt, megnézte az egyes szobákat. Az iparcsarnokból az ez alatt nagy számban összegyűlt közönség lelkes éljeneitől kisérve, átment az erdészeti pavillonba, hol Bedő miniszteri tanácsos kalauzolta ő Felségét. Az erdészeti pavillonban arról értesült ő Felsége, hogy a kiállítás területén Lajos Viktor főherczeg, valamint Frigyes főherczeg is jelen vannak. Miután ő Felsége a nagy teremben az állami erdőségek kiállítását s különösen a tutajusztatásra vonatkozó csinos mintákat nagy érdekkel megtekintette, átment az agancskiállitás csoportjába, hol Széchenyi Béla és Nádasdy Ferencz grófok nagyszerű gyűjteményét tekintette meg hosszabb ideig. Nagy érdeklődéssel szemlélte a király Koburg herczeg kiállítását a karzaton, melynél ő Fensége maga szolgált magyarázatokkal. A gödöllői koronauradalom agancs-kiállításának megtekintése után következett a közlekedésügyi minisztérium pavillonja, ahol a királyt mindjárt a belépésnél az ízléses díszítés és csinos elrendezés igen kellemesen lepte meg. Mindenekelőtt Zichy gróf fiumei kormányzó és Hajnal mérnök által megmutattatta magának a különféle kikötőépítkezések mintázatait, majd az Adria kiállítását nézte meg. A királynak bemutatták a vezérigazgatót, kinek ama jelentését, hogy holnap a Stefánia-gőzös, mint első magyar gőzhajó, útnak indul Braziliába, szívesen fogadván, ő Felsége megjegyzé, hogy nagyon örvend hallani, hogy Magyarország már Dél-Amerikába is exportál áruczikket, s megjegyzé: »A főkiviteli czikk bizonyára liszt lesz.« Itt Rudolf trónörökös, a ki eddig Széchenyi gróf kereskedelmi miniszterrel királyi atyja ciceronéja volt, elbúcsúzott és Stefánia trónörökösnével, a ki időközben körútját a kiállításon bevégezte volt, visszabújtatott a királyi váriakba. József főherczeg már korábban elmaradt a társaságtól. A magyar államvasutak kiállításánál, ahol Toknay Lajos igazgatósági elnök és Robitschek felügyelő vették át a vezetést, ő Felsége belatóan megnézte a vasúti kocsikat, nevezetesen a Berlinben kitüntetett mentőkocsit és nagy érdeklődéssel vette a felvilágosításokat a Ganz-gyárból került petróleumkocsik szerkezete felől. Visszatérve a középső terembe, a király figyelmesen megszemlélte a térképeket és közlekedési hálózat rajzait, továbbá az állami távirászati osztály kiállítását. Különös érdekkel nézte amaz állvány mintáját, a melylyel a központi pályaudvar befedése eszközölhető volt. A szemben lévő mérleg kiállitásba lépve, a király azonnal egyik mérlegre állt és mikor a mázsájén kitűnt, hogy 71 kilogrammot nyom, mosolyogva mondá a király: »Igen, de a karddal együtt.« Azután a kíséret tagjai is valamennyien megmérették magukat. Ő Felsége azután a bányászat, kohászat és építészeti ipar csarnokába ment,hoszszabb ideig szemlélte a lakatos munkákat, s megjegyezte, hogy a lakatos ipar Magyarországon nagy haladást tett. Keresztül ment a különböző kőszén és vasgyárak kiállításán, hosszabb ideig megállt Koburg herczeg pohorellai vasgyárának érdekesen összeállított kiállítása előtt. Megszemlélte a Zsigmondy Vilmos vezetése alatt álló geológiai intézet tanulságos kiállítását s átvette a kiállítás egy külön katalógusát. A bányászati kohászat és építési ipar csarnokából a király a Ganz-gyár pavillonjába ment. Itt Mechwart András vezérigazgató kalauzolta ő Felségét, aki megjegyezte, hogy a Ganz-gyár készítményeivel már több ízben volt alkalma találkozni. E megjegyzés arra vonatkozott, hogy a közlekedési minisztérium csarnokában a király érdeklődéssel szemlélte a Ganz-gyár budapesti műhelyében készült vasúti kocsikat, melyekből nagy megrendelést tettek nemrég a magy. kir. államvasutak. Bent a pavillonban Mechwart vezérigazgató megmutatta ő Felségének a kéregöntetű vasúti kerekek azon példányait, melyek a gyár kezdetleges idejében, az ötvenes években készültek. Nagy érdeklődést nézte ő Felsége a pavilion középrészén felállított Inát, mely egyike a legnagyobbaknak e nemből. Ez ma egy külföldi gyár számára készült. A villámvagitás ügyében is kérdéseket intézett . Felsége Mechwart András vezérigazgatóhoz és megelégedéssel vette tudomásul, hogy e szakmában a Ganz-gyár igen jelentékeny haladást tett és több fontos újítást képes felmutatni. Miután még a gyár egyik specialitása, a malomhengerszékek iránt adott a vezérigazgató felvilágosítást, ő Felsége átment a horvát-szlavon pavillonba. Itt Kbuen-Héderváry gr. horvát bán fogadta, bemutatva dr. Krsnjavi csoportbztost és Hummel tanácsost. E pavillonban a király fél óráig időzött, fölment az emeletre, megnézte az egyes külön kiállításokat, s megelégedését fejezte ki, hogy az ipartanoda kiállítása oly bőséges és dicsérte a lepoglavai fegyencz-ipar gazdag kiállítását. Innen eltávozva, megtekintette a király ama nagy Selavonországból kikerült hordót, mely korcsmává alakittatik át s azután bement a szabadalmazottárgyak csarnokába. Innen útba ejtette a déli vasút pavillonját, aztán megnézte a székely házat, Westfaen gróf albest-pavillonját s azután bement a külföldi gépek csarnokába. Ezen gyorsan áthaladva, a gépházat tekintette, meg s azután az impozáns és most elkészülte után valóban meglepő látványt nyújtó hazai gépcsarnokba lépett, melyen gyönyörködve nézett végig. Ő Felsége látható örömmel tekintette meg az egyes nagyobb kiállításokat; megnézte először a Schlick-gyár nagyarányú kiállítását, továbbá a Ganz-gyárnak villamfejlesztő gépeit, melyek 170 lóerővel 600 izzólámpának és 120 ívlámpának szolgáltatják a villamos erőt. Lelkes éljenektől kisérve hagyta el ő Felsége a csarnokot és átment a cottage-kórházba, melynek belső berendezése megtekintése után a magyarországi légszesztársulatok kiállításába ment. Az osztrák-magyar államvasúttársaság nagyarányú kiállításában, melyet azután a király meglátogatott, Harkányi Frigyes, az igazgatótanács alelnöke, de Serres és Hieronymi igazgatósági elnökök, Bánffy Béla dr., Hegedűs Sándor és Zichy Henrik gr., igazgatósági tagok, valamint Wittingen és Schwing igazgatók fogadták. Ő Felsége behatóan megtekintette ezen érdekes kiállítást, megelégedését fejezve ki a társaság gyárainak nagy előhaladása felett. Azután a mezőgazdasági csarnokba ment a király, hol Máday Izidor osztálytanácsos, Porzsolt Ernő min. titkár vették át a kalauzolást. A nemzetközi csoport megtekintése után ő Felsége Göndöcs Benedek orsz. képv. nagy mézkiállításához lépett, akit megszólítással tüntetett ki. A király barátságosan szólította meg Bujánovics Sándort, ki ő Felségének Károlyi Alajos gr. nagykövet nagyszerű kiállítását mutatá be. A király megnézte ennek utána a kereskedelmi minisztérium selyem-kiállitását, Herman Ottó képviselő halászati kiállítását, kitől gyüjteménye eredete után kérdezősködött, azután M i gazz i gr. haltenyésztési kiállítását, a tejgazdasági kiállítást, ahol Egan kormánybiztostól a tejgazdaságot illetőleg több részlet után kérdezősködött. A gr. Schönborn-féle pavillonban különösen feltűnt a királynak a trónörökös által annak idején elejtett medve. A pénzügyminisztérium pavilonjában Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszteri és Weckere Sándor miniszteri tanácsos vették át a király kalauzolását, aki először is a működésben levő szivarka-gépet, azután az állami nyomda kiállítását nézte meg, mely utóbbinak igazgatójától, Péchy Imrétől, a kataszter-térképek sokszorítása iránt kérdezősködött, majd pedig a sóból készült kapuzatot nézte meg, később Kérpely igazgató vezetése mellett a bányászati osztályt. Az erkélyen a király a pénzverdék kiállítását tekintette meg. Ezután a közalapítványi birtokok pavillonja következett, hol Trefort miniszter, Hoffmann főerdőtanácsos és Forster min. tanácsos fogadták és vezették a királyt a kiállításon. Innen kilépve ő Felsége a gr. Zichy Ferencz-féle diószeghi faiskoláiból kikerült zöldelő, különböző formák szerint hajlított fákat tekintette meg. Az állami ménesek pavilionjában Kozma min. tanácsos szolgált ő Felségének a szükséges felvilágosításokkal. Innen a király a bor és szeszes italok pavillonjába ment, hol Po r z so 11 Ernő min. titkár és K ap e 11 er csoportbiztosok voltak a kalauzok. A tanszerkiállításban megjegyezte a király, hogy már igen későre jár az idő és sajnálja, hogy