Pesti Napló, 1886. április (37. évfolyam, 91-119. szám)
1886-04-08 / 98. szám
98. szava. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás közöli panaszok, hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1886. Csütörtök, ápril 8. 37. évi folyam. Elöüzetési feltételek. A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. 11» Az esti kiadis postai Halanklildáse kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint fellilfizetendo. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »PestiNeapló“ kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kb. 25 millió új póthitel. A pénzügyminiszter tegnap három törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, melyek közül különösen az egyik súlyosan kompromittálja a mostani pénzügyi gazdálkodást. Kerek számban 20 milliónak új kölcsön útján beszerzésére kér felhatalmazást az egyik javaslat. Ennyit kell mindenek előtt a pénzügyminiszternek beszerezni az 1884. és 1885-ben a két budgetbeli deficiten túlment pénztári hiány kipótlása végett. De ez a 20 millió nem az egész túllépés az előre megszavazott deficiten túl, hanem a pénzügyminiszter megmondja, hogy van még 4 millió hiány 1885-ből, melyre azonban »ezúttal« fedezetet nem kér. Ebben a 24 milliónyi túllépésben nagy része van a gondatlan előirányzásnak, de még nagyobb része azon önkényes gazdálkodásnak, melyet a közmunkaminisztérium az államvasutaknál űzött vagy eltűrt. A rossz előirányzásnak tulajdonitható a 10,700.000 írttal nagyobb deficzit 1885-ből, melyből azonban 4 milliónak fedezése most nem kéretik, és az 5.900.000 írttal nagyobb deficit 1884-ből, 162 millióval csalódott tehát a kormány budgetében. Ezt nevezi aztán a kormány gondosan számító előirányzásnak, komoly budgetkészítésnek. Az önkényes költekezés rovatába tartozik mindenekfölött az a 4.075.000 frt, amelyre e napokban a közmunkaminiszter póthitel engedélyezéséért törvényjavaslattal folyamodott a képviselőházhoz. Ezt a 4 milliót beleépítették tavaly az állami vasutakba anélkül, hogy ezt a törvényhozás megengedte volna. Ezt nézte a közmunkaminiszter, nézte a pénzügyminiszter és nem hogy tavaly az év folyamán kértek volna a törvényhozástól felhatalmazást, hanem most, mikor bevégzett tényekkel állunk szemben, jelentik be a költséget. Ilyen gazdálkodás valóságos gúny a budget-jogra. Mire való a költségvetés tárgyalása, megszavazása, ha mellette tetszés szerint költhetnek deryre-borura ? Vagy ha az illető építkezések egy korábbi évből, mikor végrehajthatók nem voltak, szálltak át 1885-re, miért nem gondoskodott a két miniszter azok újból megszavaztatásáról és az elévült hitel megadásáról? Póthitelt most kérni 1885-re,a legnagyobb rendetlenség. Most már várja be a pénzügyminiszter a fedezetre való felhatalmazást, míg zárszámadásilag igazolva lesz az a 4 millió túlkiadás. Persze, ha ezt a korrekt utat követné az országgyűlés ezzel és a többi 1885-iki túlkiadással, akkor az állami pénztár a legnagyobb zavarba jöhetne. Az állami vasutak 1885-iki gazdálkodását egyébként jellemzi nemcsak ez a túllépés az építkezésekben, hanem a 3.264.000 frtnyi nagyobb üzleti kiadás is. Nem bocsátkozunk most részletekbe, hanem — mondhatjuk — ha gyökeres orvoslat nem következik be az államvasutaknál — és megvalljuk, kevés hozzá a reményünk — akkor a vasutak állami kezelésének végső órája közeleg. Ez a kormány nem arra való, hogy azt a nagy gazdasági eszmét, melyet a vasutak államosítása képvisel, realizálhassa. Átalakították a korábbi kezelést; eddig semmi javulás sem tapasztalható, megválik nemsokára: mit ér az újabb rendszer, mit érnek az új emberek ? A póthitelt kérő másik két javaslat közösügyi költségekre vonatkozik. Az egyikben az 1883-diki rendben levő leszámolás alapján felhatalmazást kér a pénzügyminiszter arra, hogy pótlólag 465,173 frtot fizethessen a közös pénzügyminiszternek. De nincs sehogy sem rendjén az a másik kérés, mely szerint a pénzügyminiszter már most 4.273.000 frtot pótoljon az 1885-diki közös költségekre azon okból, mert ennyivel kisebb a Magyarországot megillető vámfedezet a múlt évben. Nincs rendben a kérés, mert előbb ez a hiány illetékesen nem konstatálható, mintsem a delegácziók az 1885-diki zárszámadást helybenhagyták. A kormánynak kellett volna annyi előrelátással bírni, hogy a múlt delegáczió alkalmával, látva a vámbevétel visszamaradását, a kvóták által 1885-re fedezendő összeget utólag fölemeltette volna s akkor az 1886-iki állami költségvetésbe a többlet föl lett volna vehető. De olyan tételt, melyet a delegácziók közös költségekre meg nem szavaztak vagy zárszámadásilag helyben nem hagytak, annak fedezetét az országgyűlés föl nem veheti. Mert jól megjegyzendő: a vámbevételek és azoknak mily nettó összegben közös költségekre fordítása nem az országgyűlésen,hanem a delegácziókban szavaztatik meg. A kért póthitelt tehát a képviselőház meg nem szavazhatja, mielőtt a delegáczió határozott és azért az illető törvényjavaslat visszautasítandó. De az előbb említett törvényjavaslat, melyben a 19.943.971 frtnyi újabb hiány fedezetére póthitel kéretik, szintén tárgyalás alá nem vehető, mielőtt az 1884-iki zárszámadások el nem intéztetnek és mielőtt legalább a közmunkaminiszter előterjesztése ama 4 millió póthitel tárgyában helyben nem hagyatik. Ezen két tárgyalásnál alkalom lesz azután kellően megbélyegezni a kormány pénzügyi gazdálkodását. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Akadémiai választások. A korteskedés divatja Magyarországon behatol mindenüvé a tudományok szent csarnokába is. Senki se hinné, a tudósok mily kitűnő kortesek. Évenkint egyszer van tudós verseny az akadémiai diplomáért. Pályáznak sokan, mert Magyarországon elismert tudós csupán az akadémikus. De az akadémia szeszélyes, néha megválaszt mindenkit, néha senkit. A szerint, ha mint a pártok a jelöltek körül csoportosulnak, s vagy kompromisszumra lépnek s egyik a másikat segíti, vagy harczolnak, s egyik a másikat buktatja. Az akadémiai választás tehát érdem és szerencse, s a tagfelvételt, valamint a kaszinóban, a barátság osztogatja. Ez ajánl, ez választ. Indokolt és indokolatlan szigor jóakaró könynyelműséggel váltakoznak. Olykor a legjobb írók megbuknak, olykor reményteljes kezdők felvétetnek. Néha az exkluzivitás czéhszelleme dominál a választásoknál, be nem ereszteni senkit, néha a szabadelvűség, mely keblét a nemzet minden fiának kizárja, ki ír és olvas. Hogy lesz most ? Babért keressz, babért hozz. Harminchét jelölt! A vetés gazdag, az aratás bizonytalan. Mi csak a vetést nézzük; kétségkívül széles köröket érdekel, hogy kik vágyódnak a szellemi felső házba ? S mi jogon tartnak igényt a tudós arisztokrácziához számíthatni? A czimeiket vizsgáljuk. Valamint vannak herczegek, grófok, bárók és regalisták a főrendek közt, igy ülnek az akadémiában tiszteleti, rendes, levelező és külső tagok. A tiszteleti tagság a legtöbb és legkevesebb. Ugyanis oda kell a legtöbb állás és legkevesebb tudomány. Ha valaki miniszter, mint Kemény Gábor báró, levelező tagból, mivel történetbúvár volt, exczellencziás tiszteleti taggá lesz; s ha Szász Károly rendes tag volt mint iró, tiszteleti taggá változik át mint püspök. Szvorényi József ugyancsak kanonok s igy a tiszteleti tagság rangját meg nem illeti, de jubiláns nem tiz éves, hanem öreg érdemeinél fogva s hozzá katholikus pap, miáltal az egyházi főrendek közt az egyensúly helyre van állítva. A külső tagok magyar akadémikusok in partibus. Diplomájuk olyan, mint a külföldieknek osztogatott rendjel, a ki gyönyörűségét találja benne, barátunkká tétetik általa s ez nem kerül semmibe. Esetleg pártunkat fogja a világirodalomban. Három angol tudós: Jones,Beddoe és Flower ekképen megmagyarázósittatnak; fontosabb ezeknél ránk nézve a hármas szövetség németekkel és szlávokkal, Hirschfeld Berlinben, az első epigráfus Európában, ki a dácziai és pannoniai feliratokat is megismerteti a kőrejtélyek kedvelőivel, Jirecsek pedig, a volt osztrák miniszter, a délszláv tudományok kenéze. Tehát »keletre magyar«, azaz Prágába. Rendes tagokká előléptetendők: Nagy Imre és Fináy Henrik. Amaz legfőbb törvényszéki biró, ez kolozsvári egyetemi tanár és az erdélyi múzeum őre. Múzeuma sovány és hiányos, s lehetne rendezettebb, de latin-magyar szótára jó s az »ókori súlyokat« és »régi római kalendáriumot« kitünően érti. Király kronológus s e szakmában páratlan, mert egyetlen. Nagy Imre pedig gyűjtő, ki két kötet Árpádkori oklevelet adott ki, az Anjou-kori okmánytárt szerkeszti, Vas- és Veszprém megyék monográfiájával foglalkozik s Ausztria és Magyarország között a határkérdéseket tanulmányozza, ami mindenkép igen fontos, mert Ausztriának határt szabni nyolc-száz év óta hiába iparkodunk. Lássuk most azokat, kiket mint eladó lányokat bálba visznek s kiket be kell mutatnunk, mert némelyiket az illető osztály maga sem igen ismeri, melynek jelöltül ajánltatnak, mig mások régen híresek országszerte a nélkül, hogy az akadémia tagságra méltatta volna őket. Ilyenek az első osztály előtt, mely nyelvészettel és irodalommal foglalkozzék, Rákosi Jenő és Szinnyey József, két egészen különböző ember, kik között csak egy közös vonás van, hogy mindkettő hírlapirodalommal is foglalkozik. Talán nem árt Rákosinak, hogy lapokba ír, mert könyveket is ír versben és prózában, színműveket és kritikákat, azokat a publikumnak, ezeket a tudósoknak ; az akadémia annyiszor megkritizálta Rákosit, hogy ő maga talán már nem is kiváncsi rá, most megállja-e a kritikát vagy sem ? — Szinnyey egy elveszett kincset mentett meg a nemzetnek a hírlapkönyvtárban, melyet gyűjtött, olvasott és katalógusba szedett, mely katalógus egy irodalomtörténetet foglal magában s jelenleg minden tudós nélkülözhetlen segédkönyve. Uj emberek Halász Ignácz finnista és Pozder Károly turkista. Az akadémiai nyelvviták egyensúlya kedvéért kandidálhattak párosával. Amaz a Nyelvőrbelr, emez Vámbérynek segít, önálló munkákat ezután fognak kiadni. A történelmi, jogi és sok egyéb vegyes tudományok osztályában betűsoros jelöltek ezek : Acsády Ignácz, értekezéseket irt a Századokba s két nagyobb történelmi munkát irt, Széchy Máriáról és Budavár visszafoglalásának idején Magyarország társadalmáról. Mindkettő feltűnést keltett s kivált ez utóbbi őt a hazai történetírók sorába iktatta. Alapos kutatással egyesíti az előadás csinosságát, lelkiismeretes történelmi kutató s kiváló író. Bár e lapok munkatársa, az igazat és jót róla el nem hallgathatjuk, sértve szerénységét. Hogy hírlapíró, talán neki sem fog kárára betudatni ? Concha Győző kolozsvári egyetemi tanár s tehát író, ki könyvekkel gazdagítja irodalmunkat. Tőle vannak : »A kilenczvenes évek reformeszméi«, »Újkori alkotmányok«, »Közigazgatási bíráskodás és alkotmányosság,« jogi és politikai munkák. Az ifjúság ezekből tanul. Cs a pár Benedek Révayról írt három kötettet, róla és koráról. Az irodalomtörténet kevés hasonló művet ismer. Felméri Lajos is egyetemi tanár Kolozsvárott, ez az, kin megesett, hogy »Utazása Angliában« az akadémia által a legnagyobb jutalomra, a nagy díjra érdemesnek ítéltetett, ő maga pedig a legkisebb jutalomra, a levelező tagságra nem, mert megbukott. Ez nem logika, de történet. Földes Béla egyetemi tanár Budapesten és i. Statisztikus, de nem képviselő. Nemzetgazda, de nem igazgató tanácsos. Lukács Béla most igazgató, az előtt igazgató tanácsos és képviselő. Jobban ráért akadémikus lenni az előtt, mint most. Füzetekben ismertette az angol és franczia pénzügyeket, aktákból az 1848/49-iki magyar pénzügyeket és a horvát pénzügyi alkut. Mindezen okoknál fogva őt tiszteleti taggá kellene választani. Márki Sándor aradi tanár Mária magyar királynéról irt. Arad monográfiáján dolgozik s e lapok is számos kitűnő czikket közöltek tőle. Báró Orbán Balázs a Székelyföldnek az, ami a Rákóczy-kornak Thaly Kálmán. Hat nagy kötetet irt róla, tele alapvető adattal és lelkesedéssel. Schnierer Aladár egyetemi tanár Budapesten. Zsögöd Benő egyetemi tanár Kolozsvárott. Irt egy könyvet a polgári perrendtartásról. Vlassich Gyula pályanyertes fiatal jogtudós s kriminalista. Könyveket irt a bűnkisérletről, a bűnvádi eljárásról és a pénzbüntetésről; nem egyetemi tanár Budapesten. A harmadik osztályé az akadémiában az ég és a föld s minden ami a levegőben van, vízben úszik, szerves és szervtelen lény. Jelöltjei a következők: Borbás Vincze botanikus, ki »az elzöldült szarkalábat« felfedezte, egyébként Temes és Békés flóráját ismerteté s a Növényország tankönyvét kiadta. Egyetemi tanár, Babinyi Rudolf is az irt négy kis értekezést az ásványtanból. Heller Ágost német iró. Munkája »Geschichte der Physik von Aristoteles bis auf die neueste zeit II. Bände«, megjelent ugyan, de szerzője Berlinben nem kandidáltatok akadémiai tagságra. Magyarul 3 kis értekezést irt a hangrezgésről. Budán tanít. Hőgyes Endre kolozsvári egyetemi tanár, tehát tudós iró, szemészettel foglalkozik. Hermann Emil bányász Selmeczen. Technikai mechanikája jeles szakmunka. Daday Jenő egyetemi bogarász, irodalmi működéses értekezés »a rotáriák hímeiről«. Inkey Béla egy értekezést irt »Nagyág bányászatáról«. Janka Viktor a múzeum növénytani őre, értekezéseket irt szaklapokba. Laufenauer Károly budapesti egyetemi tanár, németül és magyarul ir, magyarul 4 darab értekezéstaz agyvelőről. Öreg László egy értekezést irt, állattanit. Schuek Vilmos egyetemi tanár Budapesten, jeles szemorvos, irodalmi tevékenysége ismeretlen. Schwimmer Ernő egyetemi tanár Budapesten, a bőrről és szájról írt pár értekezést, hol németül, hol magyarul. Ez az utolsó jelölt. A természettudományok elhanyagolt állapotát Magyarországon szomorúan jellemzi, hogy 12 jelölt közt kettő akad, ki magyar könyvet irt. A többi pár rövid értekezést, vagy azt se. Elég-e akadémiai tagságra 20—50 lap irás s egyetemi tanárság Budapesten? Vagy elég-e a meddő tudomány ? Irodalmi érdemek nem kivántatnak ? Feleljen e kérdésekre az akadémia. Választ szabadon s nem tartozik senkinek felelősséggel. A helyzet a Keleten. A helyzet a Keleten napról-napra változik. A konferenczia és a hatalmak által hétfőn Athénbe küldött újabb felhívás után azt lehetett, hinni, hogy a keleti bonyodalom békés megoldásához közeledik. Londonból azonban egész más híreket jelentenek. Mint a P. Lloydnak az angol fővárosból távírják, oda Pétervárról teljesen megbízható forrásból azon tudósítás érkezett, hogy Oroszország katonai beavatkozását Bulgáriában azon esetre, ha Sándor fejedelem ragaszkodik az ellenálláshoz, a vezérlő orosz körök komoly megfontolás tárgyává tették s a rendszabály végrehajtására vonatkozólag már megtörténtek a katonai előkészületek. Ugyane pétervári távirat szerint a legutóbbi szófiai cáfolat daczára a pétervári kormánynak teljesen alapos támpontjai vannak arra nézve, hogy a bolgár király kérdés hirtelen fölvetése nincs kizárva, miért is az orosz körök már komolyan foglalkoznak ez eshetőség következményeivel. Ugyanez ügyben Írja a Köln. Ztg.: »Noha Oroszország félhivatalosan tagadja a szándékot, hogy Bulgáriát meg akarná szállani, mégis meglehetős biztossággal föltehető, hogy mérvadó orosz körökben foglalkoztak és foglalkoznak e tervvel. Ha Oroszország, vagyis inkább kormánya és a czár folyton szenvedélyesebb izgatottságot tanúsítanak a bolgár fejedelem iránt, ennek oka abban van, hogy nagyon nehezekre esik kiszabadulni a zsákutczából, melybe jutottak, továbbá azért, mert napról napra jobban belátják, hogy oktalan politikujuk mennyire megingatta Oroszország egész tekintélyét a Keleten. A boszúság, hogy ilyen öreg hibákat követtek el, annyira fokozódhatik, hogy Oroszország kísérletet tesz mindazt, mit oktalanságával elvesztett, most egyszerre valami erőszakos aktussal visszaszerezni. Az orosz politika, mely néhány éven át a Keletet elhanyagolni látszott, két hónap óta kettős nyomatékkal dolgozik és pedig a Kelet egész mezején. Ha Görögország gúnyt űz az európai flottatüntetésből s azt semmibe sem veszi, úgy ennek oka részben az, mert tudja, hogy a valóságban nem egész Európával, hanem csupán egyes oly államokkal van dolga, melyekről még kétséges, tettre fogják-e magukat elszánni. Mert tettre Oroszország Görögország ellenében sohasem lesz hajlandó s a görögök a leghatározottabb biztosítást nyertek az iránt, hogy az orosz flotta nem teend egy lövést is Görögország ellen. Ily után igyekszik Oroszország Görögországban befolyását megalapítani, a Bulgária ellen tervezett erőszakos eljárás csak a hónapok óta szívósan követett azon czélnak felelne meg, hogy a balkáni kis államok kézzel fogható bizonyítékát kapják annak,hogy saját erejükből, vagy éppen Oroszország ellen semmit sem, Oroszországgal ellenben mindent elérhetnek. Ha egyszer Bulgária meg lesz szállva s Sándor fejedelmet elűzik, nyomban megalkotják a nagybolgár birodalmat, természetesen a legszorosabb függésben Oroszországtól. Az események ily folyama mellett Szerbia sem zárkózhatnék el a meggyőződéstől, hogy csak Oroszországnál van az üdv s tévúton járt, midőn politikáját az osztráknak alárendelte. A hangulat ilyen változása úgy látszik már készül Szerbiában. Ausztria egyszer talán még »Belgrádtól távol« gondolkodhatik a felett, minő helyzetbe jutott egy Khevenhüller oktalansága folytán. Az osztrákok tudják, vagy legalább tudhatnák, hogy Oroszország nem hajlandó nekik Szerbiát átengedni s Kálnoky gróf nem zárkózhatik el e meggyőződés elől, ha újra átolvassa a jegyzéket, melyet Giers 1885 decz. első napjaiban intézett hozzá.« Az utolsó szerb miniszterválság lefolyásáról, és a különböző téves közlemények helyreigazításául, Belgrádból a következőket távírják a B. K.-nek: Midőn Risztics egy új kabinet megalakításával bizatott volt meg, nem reflektált sem a haladópárt azon részére,mely Pirocsanacz vezetése alatt néhány héttel ezelőtt újból összeköttetésbe lépett az addigi párttöredék előtt ellenszenves Riszticscse, sem pedig a radikálisok azon frakciójára, melylyel a skupstinában ismételve egész nyíltan paktált, hanem a kabinet megalakításánál kizárólag a saját kis pártja nagyon szűk körére szorítkozott. Minthogy Risztics elsősorban sógorát, a Szerbiában nem kedvelt Milojkovics Radivost szemelte valaki az oly fontos belügyminiszteri tárczára, a kabinet megalakítása már eleve meg volt nehezítve; mindazonáltal négy napi alkudozás után sikerült Riszticsnek minden tárczára többé vagy kevésbbé ismert férfiakat találni s csak a hadügyi tárczát nem akarta azon egyének egyike sem elvállalni, a kikhez Risztics ez iránt fordult. Végre csütörtökön Belgrádba hivatott a kragujeváczi hadosztályparancsnok, Miskovics ezredes, aki eddigelé mindig hive lévén a Risztics-pártnak, azonnal késznek is nyilatkozott a hadügyi tárczát átvenni, de a kabinetbe való lépését két feltételhez kötötte. Mindenekelőtt teljesen szabad kezet kért a személyi ügyekre nézve és azon jogot, hogy erre vonatkozólag csak közvetlenül a királylyal érintkezhessék. Több órai gondolkodási idő után Risztics késznek nyilatkozott ezen a minisztertanács tekintélyét erősen érintő feltételt elfogadni, jóllehet még nem volt alkalma e felől a kabinet többi tagjaival értekezhetni. Miskovics második feltételét a hadügyi budget képezte. Kijelenté, hogy a hadsereget okvetlenül fenn kell tartani a jelenlegi békelétszámon s lőszer beszerzésére is minden évben bizonyos összeget szükséges a költségvetésbe felvenni, mindez évenként 14 millió frankot vesz igénybe, amely budgetösszeg nélkül nem vehetné át a hadügyminisztérium vezetését. Risztics a királyhoz ment s eléje terjeszté Miskovics ezen feltételeit, azon megjegyzéssel, hogy ő a maga részéről ezen kikötéseket nem fogadhatja el, mivel ezáltal az államháztartás egyensúlya jelentékenyen veszélyeztetve lenne. A király oda nyilatkozott, hogy Miskovics igénye nem csak egészen méltányos, hanem a jelenlegi viszonyok közt egészen indokolt is, s ennélfogva a kabinetbe való belépésének akadályául nem szolgálhat. Risztics erre — szombaton délután tanácsot ült kijelölt minisztertársaival, kik elfogadták Risztics álláspontját. Esti 9 órakor Risztics ezután társaival együtt a királyhoz ment azon kijelentéssel, hogy ők nem fogadhatják el Miskovics ezredes feltételeit. Midőn ezek után Risztics kollegái eltávoztak volt, Risztics kijelenté, hogy miután a király helyesli Miskovicsnak a hadügyi budgetre vonatkozólag kikötött feltételeit, ő — Risztics — nincs abban a helyzetben, hogy kabinetet alakíthasson s ennélfogva az erre nézve nyert megbízatást vissza teszi a király kezeibe. Egy órával ezután Garasanin, éjfélkor pedig még Mijatovics és Kujundzsics a királyhoz hivattak. Vasárnap az új Garasanin-kabinet meg volt alakítva és Garasanin eddigi haladópárti ellenesei, nevezetesen Pirocsanacz és hívei kijelenték, hogy most már szolidárisak a haladópárttal, úgy, hogy kételkedni sem lehet, hogy az általános skupstina-választások, melyek ápril 26-án a naptár szerint, vagyis május 8-án fognak egész Szerbiában végbemenni, nagy többséget eredményeznek az új kormány számára. Tiszavölgyi társulat. A tiszavölgyi társulat központi bizottsága tegnap Andrássy Gyula gr. elnöklete alatt ülést tartott, melynek elején felolvastatott a számvevői jelentés. E szerint a tartalékalap tiszta vagyon állása 1885. deczember 31-én 2.043.714 frt 74 krt tett, oly formán azonban, hogy ez összegből a kinn levő követelések, illetőleg társulati hátralékok összege 972,407 frt 45 krt tesz. Ezután a titkár előadta Szapáry Gyula grófnak, mint a közép-tiszai társulat elnökének ama kérését, hogy oly közlekedési miniszteri rendelet eszközöltessék ki, hogy a Sajónak 1 méternél magasabb vízállásai, a kir. folyammérnökség útján, a középtiszai társulattal naponkint közöltessenek. — Bemutattatott a közlekedési miniszter rendelete, amelyben a társulatokat fölhívja, hogy munkálataikról a minisztérium részére áttekintő térképeket készítsenek s e végre esetleg a folyammérnökségek közreműködését is vegyék igénybe. Andrássy Gyula gróf elnök e rendelkezést helyesnek és üdvösnek tartja, s czélszerűbbnek véli e czélra a katonai térképeket; e részben csupán azon visszásságra utal, hogy az ország némely vidékeiről e térképek megvannak ugyan, de eddig nem adattak ki. Tárgyalás alá vétetett ezután a töltések előterein alkalmazandó művelési módokról szóló szabályrendelet, éspedig annak 3-dik §-a, amely már a múlt ülésen tárgyaltatott, és újonan tárgyalás alá vétetni határoztatott. A 3. §-hoz Tisza István két módosítást ajánl. Az egyik azt czélozza, hogy az előtéren a fáknak és cserjéknek eltávolítására az a birtokos is köteleztettessék, aki az egyszeri kiirtás után is e területen fákat vagy cserjéket tenyészteni enged. A másik módosítás a 3. §. megtoldását ajánlja a következő rendelkezéssel. «A társulatoknak jogában áll az előtérnek a normál szélességbe eső oly helyein, a hol ez árvédelmi szempontból veszélyt nem okoz, saját gátvédelmi czéljaikra füzfa-kulturát létesíteni.« Hosszabb vita után, melyben gr. Andrássy Gyula elnök, Rapaics Radó oszt. tanácsos, gr. Károlyi Sándor és gr. Szapáry István alelnökök, Keszlerffy János, Stráda Béla és Darányi Ignácz vettek részt. — Tisza István első módosítása oly alakban fogadtatott el, hogy »mihelyt az előtérnek a normál szélességbe eső része a fáktól és cserjéktől az érdekelt tényezők által és ezek terhére egyszer kitisztittatott s a birtokos e területen mégis fákat és cserjéket tenyészni enged, ezeknek eltávolítására kötelezhető; őt illetvén ez esetben a levágott fák és cserjék tulajdona is; az esetre azonban, ha e kötelezettségének eleget nem tenne, joga van a nevezett érdekeltségi tényezőknek a fákat és cserjéket saját költségén eltávolítani, s a levágott fát és cserjét maguknak megtartani.« Tisza István második módosítása változatlanul fogadtatott el. Darányi Ignácz, mint előadó bemutatja az 5. §-nak, az albizottság által módosított következő szövegét: »Az egyes társulatok által az ezen szabályrendelet alapján beterjesztendő javaslatok itt esetről esetre megbíráltatván, a végrehajtás módozatai, valamint azon határidő, mely alatt a szabályszerű állapot létesítendő, véglegesen megállapíttatnak s mihelyt a Tisza és mellékfolyói mentét illetőleg a Tiszavölgyi társulat központi bizottságával egyetértőleg az is megállapittatik, hogy ez intézkedés által kik vannak érdekelve s annak költségeihez mily arányban tartoznak járulni, minden társulat gondoskodni köteles, hogy az 1. évre kijelölt és terhére eső munka a társulat illető évi munkaprogrammjába fölvétessék és az ahhoz szükséges költségek — amennyiben a társulatot terhelik — az illető év költségvetésébe előirányoztassanak.« A kérdéshez hozzászólottak: Rapaics Radó, gróf Andrássy Gyula, Tisza István. Gróf Károlyi Sándor alelnök az albizottsági javaslatot pártolja s meg van győződve, hogy annak elfogadásával a kormány mit sem kockáztat, mert valamint eddig a kormány és központi bizottság közt alig forgott fenn lényeges nézeteltérés, az minden föltevés szerint eme kérdésben sem fog bekövetkezni. Az esetre azonban, ha a kormány talán formai okokból ezt a megoldást sem tartja elfogadhatónak, a kísérő fölterjesztésben eme eventualitásra való tekintettel azt indítványozza kérelmezni, hogy a hozzájárulás kérdésében az 1880. XX. t. sz. 13. szakasza alapján alkotott kölcsönkiosztó hetes bizottság határozzon. Igaz ugyan, hogy e bizottságban az állami befolyás túlnyomó lesz, mert három tag neveztetik ki, három tag választatik, az elnök pedig kineveztetik. De valamint a nevezett hetes bizottságban a személyes és közvetlen érintkezés azt eredményezte,hogy e bizottság fennállása óta, vagyis hat év alatt minden lényegesebb határozat egyhangúlag hozatott, úgy reménye van az iránt, hogy egy ilyen bizottság ezentúl sem lesz egyik irányban sem egyoldalúvá. Gróf Andrássy Gyula és Rapaics Radó felszólalásai után a központi bizottság az albizottsági szöveget fogadta el és pedig a gr. Károlyi Sándor alelnök kiegészítő indítványával együtt. A további tárgyalás a legközelebbi ülésen folytattatik. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 7-én. (Folytatás esti lapunkhoz.) A községek rendezése. Folytattatott a községek rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A 27-ik§-ból Mocsáry Lajos kihagyatni kívánja azon intézkedést, hogy a szabályrendelet megszűnik, ha a törvénynyel ellenkezik. Ez nézete szerint nem szükséges, mert van a községben és az ellenőrző hatóságban annyi garancia, hogy ez nem történik meg. Tisza Kálmán miniszterelnök utal a tapasztalati tényekre, melyek azt mutatják, hogy ily esetek tényleg megtörténtek. A ház a szakaszt változatlanul fogadta el. A 29-ik § Szederkényi Nándor egy irályi módosításával fogadtatott el. A 32-ik §-nál Enyedy Lukács, utalva a népszámlálás eredményeire, a képviselőtestületek tagjai számának maximumát magasabb számban kívánja megállapittatni s a következő szöveget terjeszti elő: »A képviselők összes száma kis községekben 10-nél kevesebb, 30-nál több, nagy községekben 20-nál kevesebb, 100-nál több, rendezett tanácsú városokban 48-nál kevesebb és 200-nál több nem lehet.« Nagyon természetesen e korlátokon belül a községek statútumai megalkotásánál a belügyminiszter jóváhagyása mellett maguk állapítják meg, hány képviselő legyen a képviselőtestületben. Horváth Lajos: E szakasz egy új, nézetem szerint igen lényeges intézkedést tartalmaz. Jövőre t. i. a rendezett tanácsú városokban éppen úgy, mint a kis és nagy községekben a virilista képviselők közt helyet fognak foglalni a nőknek, erkölcsi testületeknek, az úgynevezett jogi személyeknek meghatalmazottjai, kiskunnaknak gyámjai és a gondnokoltak gondnokai. És ezek képviseltetése semmi, de semmi egyéb megszorító feltételekhez kötve nincs, mint ahoz, hogy meghatalmazottak, gyámok és gondnokok, honpolgárok legyenek, lehetnek tehát kiskorúak s bűnvádi kereset és ítélet alatt állók, lehetnek olyanok, akik a községben vagyonnal nem bírnak és a községben nem laknak, tehát a községhez semminemű érdek által közvetlenül kötve nincsenek. Megengedem, tehát, hogy ez az intézkedés a kis- és nagyközségekre nézve indokolható, mert az