Pesti Napló, 1886. május (37. évfolyam, 120-150. szám)

1886-05-04 / 123. szám

123. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 4 kr. Budapest, 1886. Kedd, május 4. 37. évi folyam. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapest«* kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 irt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Mala esti kiadás postai kütlönküldése kívántatik, postabélyegre hívónként 85 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Festi IS Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 4 kr. Előfizetési felhuvás PESTI NAPLÓElőfizetési árak : (A Pesti Napló megjelen naponkint kétszer, hétfőn reggel rendkívüli számot ad ki.) Évnegyedre ................ 4 frt 50 kr. Egy hónapra ••• ••• ••• 1 y) 50 „ Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, postabélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 forint felülfizetendő. VPP“ Az előfizetések Budapestre a Pesti Napló kiadóhivatalának (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) küldendők. A Pesti Napló szerk. s kiadóhivatala. Pénzügyi gyásznóta. Siránkozva járul a pénzügyi bizottság az országgyűlés elé. Ez azon testület, mely a kormány pénzügyi politikájának minden bűnében részes. A kormánypárt szemen szedett hívei itt gyakorolják magukat tíz év óta a miniszterek szekerének kenésében és tojásában. Minden budgettörvényt, adótörvényt, adósságtörvényt ők hivatják előzetesen megbírálni, javítani s az országgyűlésnek készen előadni. Hogyan teljesítették tisztüket tiz éven keresztül az urak, tanúság rá a jelen pénzügyi helyzet, melyről ime kénytelenek bevallani, hogy nem tetszik nekik. Idáig mindenkor igen jó kedvűek voltak. Most pedig a húsz milliós pótdeficit alkalmából, amely pedig csak folytatása és folyománya a rossz gazdálkodásnak, mely évek óta űzetik, az ellenzék legkomolyabb intelmei daczára — s mintha csak most fedeznék fel, hogy baj van és mintha csak ezen húsz millió zavarná meg váratlanul és véletlenül az államháztartást: a pénzügyi bizottság felsóhajt és jelentést tesz a háznak róla, hogy a minisztérium a törvényt megszegte és hogy rosszul mennek a dolgok. Igenis ezt mondja a pénzügyi bizottság, csakhogy máskép mondja. Madárnyelven, hogy kivéve, akiket illet, mások meg ne értsék. A törvénysértést szidja, a törvénysértőt dicséri. Mit ér az ilyen komédia? A díván jelentéséből idézünk : »A pénzügyi bizottság meggyőződött arról, hogy a közelebbi években, az 1883. év végéig előfordult túlkiadások az 1884. évben, de főleg az 1885. évben nemcsak elkerülve nem lettek, de az előirányzatok sok irányban és jelentékeny összegekkel lőnek, részben az előirányzattal kapcsolatban, de részben azon kívül is áttörve.« Ez elég világos : a budgettörvény 1883., 1884. és 1885. években át lett törve, a kormány volt az, mely a törvényt áttörte, ezt sokféleképen és sok milliók erejéig tette, daczára annak, hogy meg volt intve; nem ugyan a pénzügyi bizottság, de ennek ikertestvére, a zárszámadási bizottság által, mely fejbólintó fejcsóválással már azelőtt kimondotta, hogy a kormány által űzött törvénytelen szokás, a budgettörvénynyel nem törődni és többet költeni, mint amennyit a bőkezű országgyűlés jókedvében megszavazott, voltaképen nem járja. A Janus-arcza pénzügyi és zárszámadási bizottság két szájjal egyszerre elkiáltja magát: »mindazon kiadások, melyek okvetetlenül szükségesek, előirányozandók, az előirányzat pedig rendkívüli esetektől, vagy csekélyebb összegektől eltekintve, szigorúan meg is tartandó. Ez voltaképen alkotmányos ábéczé, de azért igen szépen hangzik. Nem is kell félni tőle, hogy a miniszterek nem előirányoznak eleget, tanúság rá, hogy az állam kiadásai évről-évre mindenik tárcánál emelkednek; a ház is megad mindent, mit a minisztertanács megállapít, tehát értelme csak azon kijelentésnek van, hogy az előirányzat szigorúan megtartandó. Vagyis, hogy alkotmányos minisztereinknek milliomokat a ház tudtán kívül és beleegyezése nélkül elkölteni nem szabad, ha nem akarnak vád alá helyeztetni. Mert ez lenne a szigor. Vagy talán a pénzügyi bizottság elég szigorú elítéltetésnek véli, ha húsz millió törvényellenes kiadásért az országgyűlés bizalmatlanságot szavaz a kormánynak ? Ennél kisebb szigor mi lehet hasonló esetben ? Ha bizalmat szavaz. Igen, és ezt cselekszi a pénzügyi bizottság és ajánlja a háznak, hogy tegye. Mily komikum! Azt konstatálja, hogy a helyzet aggodalmas, hogy »tartózkodni kell minden, bár magában czélszerű, de nem okvetlenül szükséges és nem elhalaszthatlan beruházástól és az állami intézmények oly fejlesztésétől, mely nagyobb költséget vonna maga után.« Köztudomású dolog, budgetek és deficitek bizonyítják, hogy kormány és pénzügyi bizottság az ellenkező financzpolitikát csinálták éveken át. Azt konstatálja, hogy a budgettörvények következetesen megszegettek évről-évre s oly hiteltúllépések történtek, melyek minden financzpolitikát halomra döntenek, s hogy ez jövőre tűrhetetlen, mert veszedelmes. Azt is konstatálja, hogy »a kezelés és ellenőrzés hiányos — egyfelől az alantas, de utalványozási joggal felruházott közegek a minisztérium irányában, másfelől a miniszterek a pénzügyminiszter és minisztertanács irányában szorosabb kontaktusba hozandók , mert ennek hiányából is származott nagyon sok anomália.« Más szóval rendetlenség uralkodik a financziákban fent és lent, s kiki azt teszi, amit akar, mert nincs valóságos ellenőrzés. Konstatálja, hogy szükséges »a költségvetés nyilvántartása és a zárszámadásokkal egyezőbbé tétele,« vagyis az államszámszék is haszontalan intézmény, amennyiben miatta történhetik akármi, ő csak regisztrálja, de ki nem tünteti s nem kifogásolja a hibákat. Ily előzmények után mi következik ? Hódolatteljes bizalmi szavazat ezen kormány részére, annak — risum tenentis — jövendő pénzügyi politikája fejében. »A kormány nyilatkozatait mi kötelező biztosítékoknak tekintjük és elfogadjuk,« mondják a pénzügyi bizottság tagjai, kik még soha a kormánynak nem opponáltak, most sem. Persze magukat is mentik, ha a kormányt felmentik. A húszmilliós kölcsönt pedig megadják. S még »az államháztartás rendezéséről« beszélnek, ők! Ilyen gazdálkodással állni tizenegyévi rendezés után az országgyűlés elé s ily eredményekkel nem leköszönni, erre csak Tisza képes. Ilyen jelentést adni be és bizalmi szavazatot kívánni a háztól, ez csak ezen pénzügyi bizottságtól kerülhet ki. Ilyen tapasztalatok után a kormányt támogatni s újabb milliókat bízni reá, csak a jelen országgyűlési többségtől várható. Hogy az ország financziáiból s magából az országból ilyformán mi lesz, e kérdés felett kételyei lehetnek Ghyczy Kálmánnak, mi tudjuk, hogy ezen kormány és ezen többség a romlást feltartóztatni, az egyensúlyt helyreállítani nem fogják. Ássák tovább a vermet, nem maguknak, hanem az országnak. S a nemzet fizeti keservesen árát e politikának. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Petőfi szülőföldén (Az írók és művészek vasárnapi kirándulása.) Finom, szemcsés eső permetelt, mikor különvonatunk vasárnap a népes budapesti indóházból kirobogott. Eleinte lassú lépést tartott, mert az ut halmon felvezet, de csakhamar erőre kapott s a Közvágóhídon túlhaladva egyszerre előttünk volt a széles, gyepbe boruló mezőség. A porhanyós agyagból sarjad a fa s a ritkás pástot buján csipkézi a czinoglosszum apró, sárgabóbitás virága. Keskeny, sötétzöld és sárgás szalagok szelik át a frissen szántott földet, ameddig a szem ellát, vasúti házikók, lankák és majorok körül csupa tarka virágos szőnyeg, csak a töltések mentén süppedt be a talaj, hol az esőzés már lápnyi tócsákat formált, melyekben buján tenyészik a világoszöld virágmába. Megoldom a lelkem, hadd kalandozzék előre, járja be a százszor megénekelt alföldet, bolyongja be mérhetetlen rónáit s pihenjen meg abban a kis házikóban, melyet még soha sem láttam, de látni vágytam mindenkor, ha álmodó szivem megittasodott szülötte fiának művein. Csöndesen ülök a vasúti kocsiban, alig hallom a hozzám érő neszelést, vidám, kaczagó utitársak pajkos enyelgését, gondolatban már Kis-Kőrösön járok és sejtő szemmel vizsgálom halmos vidékét, kanyargó utczáit, a véghetetlen szabad eget, mely fölötte boltot hajlít s mosolygó kékjével nézi a lenn sürgő népet, nyihorászó gyermekcsapatot. Álmodozásomból a rendező titkár ébreszt föl, ki mosolyogva nyújtja át a kiskőrösi programmot. Joviális, kerek arcra tettetett haraggal néz rám s én végig tekintve rajta, önkénytelen a »csöpp méreg« Brendel bárójára gondolok, kinek minden vágya, álma, ambicziója a kitűnő mulatságrendezés fogalmába gyűl. Gúnyosan mordul reám:— Öcskös, hölgyek is vannak ám itt. . . Karon fog és sorra vezet. A keskeny folyosókból mint megannyi kényelmes fülke nyílik a kocsi, — előtte, benne szivarozó férfiak raja ül vagy sétál, míg a nők — társadalmunk jól ismert alakjai — pajkos enyelgéssel űzik az időt. A keztyüs kezekben a világos zöld programm s egy pillanatra mind csak azt nézi, bírálja, bonczolgatja, hogy aztán annál hangosabban csapjon fel a tréfa, a mulatság. Mosolygó, verőfényes kedv ömlik el az egész társaságon, míg künn egyre jobban torlódik a felhő s az ónszinü égbolttal szinte összefolyik a kürtő kicsapó füstje. Nyomasztó, sűrü levegő borul az egész vidékre, s mintha egy paránya az ablakon át hozzánk is beszűrődnék, valami bágyadtság vesz erőt az egész kis társaságon. A rendező kerek arczára féltő aggódás komor árnya rajzolódik, egy sarokban Latabár hallgat mélyen s apró, élénk szeme a hallgatag Alszeghi Irmán pihen, ki szinte ábrándosan tekint ki a barátságtalan, borongós vidékre. Csak egy kis pajkos asszonyka kedvét nem tudja megzavarni az a csúnya idő, mely künn szürke homályba fogja az egész tájat. Annál élénkebb, egy kissé affektált érzékenységgel dúdol valami parodizált dallamot s hirtelen elhallgatva, felé mint nagy, fekete szemével. — Nézze, hogy elkomorultak . . . Latabár már a szerepét tanulja ... No, a »kis vihar« pompásan fog sikerülni Szabadkán. Latabár szellemesen tud hallgatni, Alszeghi pedig . . . Izmus, kegyednek nyelvelnie kéne . .. A két művész mosolyra fakad, az asszonyka pedig gyorsan valami »jodler-vianer« nótába kap s a felhangzó kaczajban én önkéntelen arra gondolok, hogy ez a pajkos, kis nyughatatlanság talán jobban tudná adni a »kis vihar« nyelves menyecskéjének szerepét, mint az a hallgatag, fiatal leányka, kinek szőke fejecskéje sokkal hajlandóbb még az ábrándozásra, mint a nyelvelésre. Fölpezsdült az élet, kicsendült a jókedv s mialatt az ablakon keresztül a szürke keretbe egyre változott — a kép, egyszerre éles fütty hasította át a levegőt s a gőzös lassú kapaszkodással megállt. — Kis-Kőrös . . . A perronon százakra menő, ünnepi ruhába öltözött nép állott, távolabb egy pár legény taraczkokat durrogatott s a felsistergő füstből keményen csapott ki a dübörgés. Felszallagozott férfiak állták el a vonatot s mialatt járásbirójuk meleg szavakkal üdvözölte a lerándult társaságot, élénk ifjak frissen kötött bokrétákkal kedveskedtek a nőknek. Az indóház még eltakarta előlem a várost, de mikor a sorfalat képező, bámuló nép között áthaladva kocsikra ültünk, sóváran merítettem lelkemet az elém táruló képbe. Nagyobbacska falu, melynek fehérre meszelt házikói lassan kandikálnak át a lombosodó fákon, míg kocsink a kigyódzó után gyorsan siklott végig. A csupfedeles házak előtt hagyományos jegenyék, keret- koronás ákaok, melyeknek lombjai között már fehérleni kezd az illatos, fehér virágfürt. Az úttól kétoldalt, az alacsony süppedéken apró gyerekek néztek bennünket, olyik fel is ugrott s futva került utánunk, hogy kocsinkba csimpajkodjék. Jóképű asszonyok, öreg, gyűrött képű parasztok bandukoltak lassan arra felé, honnan a sugár templomtorony tekintett felénk s mikor a piaczra értünk, a népiskola előtt, hol a sűrűsödő cserjék közül a kezdetleges alapzatról a megszürkült Petőfi- büszte néz alá kedves városára, már tengernyi nép fogadott viharos éljenzéssel. Kisebb csapatokra oszolva, vendégszerető gazdákhoz kerültünk s olyan villásreggeli várt, a milyennel idehaza ebédnek is megérjük s bizony még más is jóllakhatik velünk. Vidám beszélgetés, borozás közben gyorsan telt az idős Szalay Imre, a mi szíves házigazdánk kedves feleségével mégis akkor is váltig mondogatta, hogy »csak tessék kérem, sokára kezdődik még a hangverseny«, mikor már jöttek Kaludiért, hogy Amice, rajtad a sor, gyere szavalni. A nemzeti színház derék Luczifere ördöngős mosolylyal sziszegte a fülébe : — Te Faludi, megölöd te azt a szegény Reviczkyt, de vagy te kámfolva . . . Hanem Faludi megmutatta, hogy az ördögnek sincs mindig igaza, mert olyan tűzzel szavalt a kiskőrösi nagy vendéglő zsúfolásig telt termében, hogy sohasem különben. Az igaz, hogy a Szalayék jóféle baraczkja éppen arra is való, hogy tüzeljen. De mintha valamennyien velünk lettek volna szállva, olyan lelkesedéssel ment az a hangverseny végbe, hogy az a pajkos kis asszonyka nem is állhatta meg: felkapta a a programmot, szellemes csodálkozással forgatta errearra s aztán kamiskás komolysággal szörnyüködött: — No ez csalás, nem ez volt a programmon hirdetve. A szent lélek szállott ezekbe, hogy igy föllelkesedtek — programmon kívül. . . Künn a piaczon és az utczákon ez alatt egyre gyűlt a nép. A magasabban épült népiskola előtt, melynek virágos kis sétányán tömérdek koszorútól elborítva áll az igénytelen Petőfi-szobrocska, hosszú sorban állott az iskolás gyermekek falánksza, s mikor hangverseny után az írók és művészek oda vonultak, megrendült e nagyobbrészt tótajku gyermekek ajkán a Szózat, oly tiszta magyar kiejtéssel, mely meglepett mindenkit s nyilvánvalóvá tette, hogy mily óriási lépésekkel haladt itt a magyarosodás. A szobor előtt szólott Komócsy, Siposs és Ábrányi Emil, ki egy rövid kis költeményt szavalt: ... Nádfedeles gunyhóban jött világra, De nem szentebb a templom, mint e ház ; Csodálatos, hogy ily parányi lakban Születhetett oly büszke óriás ! Márványból épült paloták ledőlnek, Elomlanak gúlák, pantheonok, De ahol a szabadság csalogánya Világra jött: a fészek állni fog ! Ezután Alszeghi Irma kisasszony a szobor alá lépett s talapzatára helyezte az irók és művészek díszes babérkoszorúját. »Ahhoz a szoborhoz jöttünk mi — mondá Siposs Antal alelnök megnyitó beszédében — melyet e derék város és vidék lakossága nagy fiának emelt, ahoz a márványtáblához vonzódik keblünk, mely itt egy szegény, de fenséges hajlék egyszerű falába van illesztve; annak a nevében jöttünk mi, aki e szegény hajlékban született, de aki Magyarország büszkesége, az emberi szivek jóltevője; Petőfi, a mi Petőfink nevében . . . .« íme a szobor meg van koszorúzva, a nép afelé a kis házikó felé hullámzik, hol a lángész szárnyra kapott . . . menjünk mi is. Ki bánta most, ha szitált is az eső, lelkendezve siettek a Petőfiház felé. Házigazdám karon fogott s nemsokára odaértünk. A piacztól előre haladva, balra nyilik egy keskeny, kis sikátor, melynek mindjárt elején áll Romulusként elszállt Nagyunk szülőháza. Csinos, kis alacsony épület, zsupfödeles, melynek árnyában egy koszorú szalagjától félig eltakarva igénytelen táblácskába e szavak vésvék: »Petőfi, 1822—1849«. Fala fehérre meszelve, a szomszéd ház ablaktalan házával néz szemközt, udvarára egyszerű, avult deszkakerítésből nyíló kapu vezet. A tiszta udvaron most ember ember hátán tolong s az irók és művészek most alig tudnak keresztültörni a húzódó nép között. Tiszta konyhába lépünk, melyből balra nyilik az az alacsony, lakályos kis szoba, hol Petőfi az 1822-re virradó újév reggelén először látott napvilágot. A csinos czifrázatu fapadmély alatt szűk kis szobácska terül, utczára nyíló két ablaka között ódon almáriom, melyre mindenféle porczellán és kisebb cserépedényt rendezett Martinovics Pálné, az öreg tulajdonos felesége. Jobbra magasan vetett, tornyos ágy, mögötte az árnyékban valami fogasféle, azontúl pedig a falusiak rendes nagy vályogkemenezéje, melynek fehérre meszelt csúcsán nagy koszorú harmatos levelei borulnak le. Ez a szoba jobboldala, balról pedig nagy, egy ajtós szekrény, mellette pedig mindjárt az ajtónál egy kerhedt pamlag áll, melynek rugói már töröttek s barna, virágos huzata már régen foszlófélben. A szoba közepén nagy, négyszögletes faasztal, melyen nyitva fekszik az a könyv, melybe a Petőfiház látogatói nevüket rendesen bejegyzik. S köröskörül a falon számos szent kép, melyek mindegyikére valami régen hozott koszorú aranybetűs fehér szalagjai borulnak alá. A konyhán túl még két egymásba nyíló kisebb zugoly van, de ezekben már semmi külső jel nem mutatja, hogy összefüggésben állana a halhatatlannal. Görnyedt válla, ősz ember állott az udvaron, mellette egy kis alacsony, tiszta anyóka. Hozzájuk léptem. — Ugye, kelmetek laknak most itt ? — Igen, kérem alássan. Harmincz év óta viseljük gondját a Sándor szobájának, én meg az anyjukom. — Járnak máskor is ide látogatók? — Sokszor, kérem szépen, gyakran. Szeretik Sándort és kiváncsiak nagyon. — Az a vendégkönyv mindig kelméteknél van ? — Itt, kérem, itt. Az almákomban tartjuk. Olykor előveszszük, el is olvasnék, de azok az urak olyan furcsa kacskaringjával rrkantanak, hogy nem igen tudjuk kibötüzni. Benéztem a szobába. Azok a finnyás szép asszonyok bizon nem kaptak migraint az alacsony, parasztos szobában, sőt vetekedve sietett előbbre mind, hogy apró bötüivel odaszántsa nevét a vendégkönyvbe. S amint a sok fényes, úri nép ott állott, beszélt vagy pihent a szegényes szobában, nem volt az a színe, mintha ők ereszkedtek volna le; nem, a levegőben jelen való szellem mintha örökké suttogott volna, csönd volt, áhítattal hallgattak és boldogok voltak, hogy megnézhetik a fészket, melyből a sas felszállott. Utolsónak Ábrányi Emil maradt, ki azt a kis verset irta a könyvbe, melyet a szobornál elszavalt. Felesége ott állt mögötte s én úgy láttam, hogy a szép asszony gyönyörrel olvassa azokat a lelkes sorokat, melyeket a hely és idő is szentesített. Odaírtam én is nevemet, még egyszer körülnéztem a szobában, s aztán —el. Künn az utczán tarka tömeg csoportosult, s ez a nem magyar, de magyarosodó nép úgy beszélt az ő Sándoráról, mintha most is köztük volna, s a mese szerint talán valami királykisasszonyt váltott volna meg, aki most kíséretével eljött, hogy eljegyezze magának. Eső nem kergethette őket széjjel, ott álltak, csoportosultak szünteleül sta. Tisza Kálmán miniszterelnök tegnap délben megjelent a kúria épületében és Perczel Béla kúriai elnökkel majdnem egy fél óráig értekezett, megkérdezvén Perczel véleményét az igazságügyminiszteri állás betöltése felől. Mióta Perczel a kúria elnöke, tegnap történt először, hogy a miniszterelnök látogatást tett a kúrián. Az országgyűlési szabadelvű párt tegnap Vizsolyi Gusztáv elnöklete alatt tartott értekezletén megkezdte és be is fejezte a népfelkelésről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását, azt egyes lényegtelen módosításokkal elfogadván. A tárgyalásban Fejérváry báró honvédelmi miniszteren, Tisza miniszterelnökön kívül részt vettek: Münnich előadó, Ivánka Imre, Tischler Vincze, Chorin Ferencz, Andaházy Pál és Hegedűs Sándor. Ezzel a tanácskozás véget ért. Az értekezleten a honvédelmi minisztérium részéről még Zsoldos honvédalezredes volt jelen. A mérsékelt ellenzék tegnap este Ernuszt Kelemen elnöklete alatt tartott értekezletén tárgyalás alá vette a népfelkelésről szóló törvényjavaslatot, melyet Ernuszt Kelemen ismertetett általánosságban. A javaslathoz hozzászólottak Beöthy Ákos, Fenyvessy Ferencz, Apponyi Albert gr., Hodossy Imre, Horánszky Nándor, Sághy Gyula és többen, mire a párt a javaslat elvetésében állapodván meg, az értekezlet véget ért. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt tegnap tartott értekezletén a népfelkelési törvényjavaslatot folytatólag tárgyalván, megállapította a beadandó határozati javaslatot s ennek benyújtásával Thay Kálmán bízatott meg. Felyettetett a kérdés, hogy a párt a részletes tárgyalásnál részt vegyen e ? A párt álláspontja védelmezését és kifejtését a részletekben is érvényesíteni fogja. A kiegyezési tárgyalások. Mint már jelentettük, a kiegyezésre vonatkozó előterjesztések e hó 5-én, a legközelebbi szerdán fognak a képviselőház elé beterjesztetni és pedig Tisza miniszterelnök javaslatot fog tenni, hogy a quotakulcs megállapítására regnikoláris deputáczió küldessék ki, gróf Széchenyi kereskedelmi miniszter törvényjavaslatot fog benyújtani Magyarország és Ausztria közötti vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbítása ügyében s egy törvényjavaslatot az általános vámtarifa megváltoztatásáról, továbbá gróf Szapáry pénzügyminiszter az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról, a nyolcvan millió adósság tekintetében létrejött megegyezésről és a czukor-termék adóról fog törvényjavaslatot beterjeszteni. A vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat — mint a B. K. értesül — csak két czikkből fog állani és csupán csak az 1878 évi XX. t. sz. változtatásait tartalmazza; a lényegesebb változtatások a fogyasztási adók elszámolási módjára a Boszniát s Herczegovinát illetőleg a restitucziókra s a valutának szándékolt rendezésére vonatkoznak, az utóbbit iletőleg kimondatik, hogy az újonan életbeléptetendő érték osztrák-magyar érték nevet fog kapni. A vámtarifa módosítására vonatkozó törvényjavaslat szintén csakis ama tarifatételeket tartalmazza, amelyek módosítva lettek. Állampénztári kimutatás. A pénzügyminisztérium közzéteszi a kimutatást a folyó év első negyedében előfordult állami bevételekről és kiadásokról, összehasonlítva ezeket a múlt év hasonló időszakában előfordult bevételekkel és kiadásokkal. A végeredmény elég kedvező, amennyiben a bevételek 1,641.020 frt emelkedést, a kiadások pedig 2,284.259 frt csökkenést mutatnak, minél fogva az idei első negyed kezelési mérlege 3.925.279 írttal kedvezőbb a múlt évinél. Néhány részletet helyén lesz kiemelni. Az állami javak eladásából 720.908 írttal kevesebb folyt be, mint tavaly, amikor már apadóban volt az eladás. Vagyonmérleg szempontjából igaza lehet a kimutatáshoz csatolt felvilágosításnak, hogy a 678.373 frttal nagyobb papirrente-kibocsátás ama kisebb jószágeladást legnagyobbrészt ellensúlyozza; csakhogy az a 11.178.000 frt rentekibocsátás nem a deficit fedezésére való, amely részben azért is nagyobb, mivel kevesebb államjószág eladása prelimináltatik az idén, hanem ez a törlesztési rente, amely évről-évre nőttön nő. Növekedik ezen fölül a deficit fedezésére szolgáló rente kibocsátása is, és ha majd ezen 14 millió fog kimutattatni, akkor lehet majd a többletet a kisebb jószágeladással szembe állítani. A fogyasztási adóknak 592.692 írttal történt emelkedését nem magyarázzák a hivatalos felvilágosítások, pedig ez helyén lenne azért, mert tudjuk, hogy milyen bajban van a szeszipar és nem ártana megmondani, hogy mely fogyasztási adókból eredt ezen többlet? Az egyenes adóknál 266.000 írttal kevesebb a bevétel. Ellenben jelentékeny többlet mutatkozik, éspedig 1.139.345 írttal, a dohányjövedéknél. Az államvasutaknál 122.866 forinttal több folyt be ugyan az állampénztárba, mint a múlt évi első negyedben, de azért még mindig fölötte csekély a 910.000 frtnyi összes beszolgáltatás, mikor 16 milliót kell tiszta jövedelemül befizetniük és mikor az idén az államvasutaknak minden más vasúthoz képest bő bevételeik vannak. A kiadásokhoz 6°/0-os aranyjáradéknál mutatkozó kisebb, ellenben a 4°/6-osoknál mutatkozó nagyobb kiadás kiegyenlíti egymást ; a vasúti kamatbiztosításoknál fölmerült kisebb kiadás pótlandó lesz bizonyára egy következő negyedben. A közmunkaminisztériumnál mutatkozó 1.600.000 írttal kisebb kiadás valószínűleg a túlköltekezés felhagyásából ered. Egyébként az első évnegyed eredménye keveset határoz. Az előirányzott egész évi deficit budget szerint 14 millió, tett pedig az első negyedben 15 milliót. Majd meglátjuk folytatását. A kimutatások így szólnak: I. Kimutatás a magyar kir. állami pénztáraknál 1886. évi január hó 1-től márczius hó végéig előfordult bruttó bevételekről, összehasonlítva azokat az 1885. évi hasonló időszakának eredményeivel. Tényleges eredmény Bevételek. 1896. 1885-hez képest évi I-ső negyedben. forint forint Állami adósságok, és pedig : Papirjáradék-kötvények eladásából 11.178.362.75 + 678.373.63 Szőlődézsmaváltság . . . 221.744.90 + 19.569.60 Maradvány- és irtványföldek megváltásából. . . 19.168.451/s— 14.62 Sorsolási kölcsön .... 137.891.290» — 31.452.381/» Budapesti lánczhid elsőbbségi kölcsön fedezésére az állami hidak bevételeiből 23.649.09 — 300.30 A tiszai s szegedi kölcsön évi járulékainak fedezésére ..................................... 349.169.741/» + 87.396.04 Pénzügyminisztérium : Egyenes adók....... 18.016.452.68 — 266.038.91»/» Fogyasztási adók .... 6.224.217.78»/, + 592.692 75»/, Fogyasztási adóvisszatéritésekből........................ 445.874.22»/,— 447.017.65»/, Agro-nyeremény a határvám fölöslegeiből 81.524.67 — 74.251.08 Határvámkezelési átalány . 112.500.— — Bélyeg................. 2,390.632.43 — 78.606.09’/, Jogilletékek........................4.264.105.13»/, + 490.218.35 Dijak.................................. 109.429.35»/,+ 28.761.74 Fémjelzés............................. 5.266.75»/, — 696.99 Tíz-, híd- és révvám . . . 6.172.95 — 42.10 Dohányjövedék .... 12,662.892.45»/, + 1,139.345 18»/, Lottójövedék ..... 699.376.54»/2 — 96.088.21»/, Sójövedék.......................... 2,660.111.59»/»— 136.968.52 Perköltségek....... 1.161.04 — 9.681.75 Állami jószágok .... 847.502.67»/,— 24.617.42»/, Bányaigazgatóságok . . . 17.648.13 — 18.147.60’/, Fémbányászat és opálbánya 638.762.09 + 217.447.01»/, Fémkohászat.................... 7 84.973.43 + 42.462.20»/, Pénzverde.. 1,102.587.38 + 71.555.77»/, Vasművek. 549.920.80 — 91.431.16'/, Kőszénbányák.................. 3.572.42 — 2.751.74 Sótermelés....................... 100.630.73 — 9.099.14 Felhagyott bányaművek stb. 609.32 + 48.01»/, Állami nyomda .... 328.884.84 + 96.815.24’/, Állami épületek .... 8.027.68»/,— 7.733.88 Budapesti állami hidak . . 132.105.34*/, — 49.543.53’/, Államvasutak, gépgyár és diósgyőri vas- és aczélgyár tiszta jövedelme . . 909.930.72 + 122.866.12 Ingó államvagyon. . . . 6.581.02 — 3.472.91 Különféle rendes bevételek . 228.505.48’/,— 131.467.64’/, Állami javak eladásából. . 812.173.96 — 720.908.33 Telepitvényesek által fizetendő vételárak és kamatok ............................. 22.458.25 — 72.424.52 Maradvány- és irtványföldek váltságdíjai.................... 10.605.86»/,+ 22.988.52»/, Állami előlegekből. . . . 253.270.98 + 160.936.06 A közös aktívákból ... — — A kincstár birtokában lévő értékpapírok értékesítéséből .................................... — Különféle átmeneti bevételek ................................. 129.602.03 — 9 984.52 Közmunka- és közlekedési minisztérium: Posta.................................. 2,192.432.86»/, + 94.077.82 Távirda................................ 521.241.51 + 9.575.38*/, Földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium : Állami erdők........................ 2,162.952.67»/,— 2.417.24 Állami lótenyészintézetek . 509.028.— + 183.808.— Összesen : 72,083 207.06 + 1,598.485.55*/.