Pesti Napló, 1886. augusztus (37. évfolyam, 211-240. szám)
1886-08-01 / 211. szám
kérvényét egyenesen a képviselőházhoz terjeszsze be és erre Irányi Dániel orsz. képviselő fog felkéretni. Szóba került az értekezleten, a munkások jelen volt képviselői által felemlítve, az is, hogy Engelbach rendőrkapitány több gyárban azzal fenyegetette a munkásokat, hogyha a népgyűlésre elmennek, elvesztik kaucziójukat és keresetüket. Erre Polonyi Géza kijelentette, hogy a főkapitány megígérte, hogy a népgyűlés elé semmi nehézséget nem fog gördíteni, ha ott a rend nem zavartatik meg. Az értekezlet este 7 órakor ért véget. Részletes tudósításunk a következő: A népgyülést előkészítő bizottság tegnap délután 6 órakor népes és zajos ülést tartott. A napirend főtárgya a szónokok kijelölése s az ezek által tartandó beszédek sorrendjének megállapítása s az a kérdés volt, várjon a népgyülés által elfogadott rezoluczió küldöttségileg átadassék-e Tisza Kálmán miniszterelnöknek, vagy pedig csak az országgyűléshez nyújtassék be. Polonyi Géza elnök röviden előterjesztette a mostanig történteket, köszönetét fejezi ki a sajtónak hathatós támogatásáért. Ami a szónokok kijelölését illeti, a bizottság a következőkben állapodott meg. A népgyűlést a megválasztandó elnök nyitja meg a tárgyat felölelő beszédben. Következik a rezoluczió előterjesztése Ka as Ivor b. által. Ezután Eötvös Károly s végül Herman Ottó tart beszédet. Azt az eszmét,hogy egyszerre a lövöldének 3 különböző pontján tartassák beszéd, a bizottság elejtette, leginkább azon okból, mert így a rendet nem lehetne kellőleg föntartani. A másik nagy kérdés: mi történjék a meghozott rezolucióval ? Régebben fölmerült az az eszme, hogy rögtön közöltessék a kormányelnökkel, de utóbb a többség azt kívánta, hogy a miniszterelnök mellőzésével egyenesen az országgyűléshez nyujtassék be s erre Irányi Dániel kéretnék föl. (Zajos éljenzés.) Ka a s Ivor b. csatlakozik ehhez a nézethez. Ismerve a kormány magatartását, nem ajánlja, hogy a rezoluczió a miniszterelnökkel közöltessék, mert nem lehetetlen, hogy a miniszterelnök olykér fogadná a küldöttséget, mely kihatással lehetne az országos mozgalomra, vagy el sem fogadná, ily után akarván mintegy kormányt feddésben részesíteni a mozgalmat. A népnek fóruma a képviselőház, ahhoz kell fordulnia. Eötvös Károly hasonlóképen nyilatkozik s azután személyét illető dologban szólal föl. A bizottság — úgy mond — az ő nevét is fölvette a szónokok közé s a bizottságnak ez a bizalma eloszlatta aggodalmait, mert voltak ilyenek. A szónoklat itt nem dicsőség és szereplési viszketeg, hanem nehéz hazafi kötelesség, amely alól nem vonja ki magát. Hanem azt mindenki tudja, hogy egy országgyűlési párt előtt neve nem népszerű. A nép hangulata iránt tiszteletlenséget tanúsítana, ha ezt nem tudná. Épp ezért nem engedheti meg, hogy az ügy szentsége csorbát szenvedjen azáltal, ha az ő felszólalására a népgyűlésen bármily ellenkező hang merülne föl. A jelen kérdés megoldásához ő azon ragaszkodáshoz képest, amelylyel az ügy iránt érez, szintén hozzá akar járulni, de okul, ürügyül vagy alkalmul szolgálni arra, hogy az ügy veszélyeztetve legyen, semmi áron sem akar. Formulázza a kérdést: ha vannak az értekezleten, akik vele együtt aggodalmat táplálnak, ő kész visszalépni. Herman Ottó a határozati javaslatra nézve ha asávor báróval tart. Ami pedig Eötvös aggályait illeti, arra nézve megjegyzi, hogy az egyénnek abban a mozgalomban, amely Magyarország becsülete érdekében támadt, el kell enyésznie. Ő még halálos ellenségével is tanácskozik, ha a haza veszedelemben van.Az ügyön az nem változtat, hogy ki szól, így fogja föl azt is, hogy ő is hangot akar adni azoknak az igazságoknak, amelyekre fátyolt lehet ugyan borítani ideiglenesen, de örökre nem. Rácz Géza dr. fölszólal, hogy őszintén nyilatkozzék, szerinte a szónoknak bírnia kell a többség bizalmával. Ezzel Eötvös nem bír. Kérdi, várjon Görgeyt oda lehetne-e állítani egy magyar hadsereg élére. (Nagy zaj. Eláll! Eláll!) Kiss Adolf, a munkás-egylet titkárja,biztosítja Eötvöst, hogy a munkások örömmel üdvözlik őt a szónokok sorában. Egyszersmind kérdést intéz az elnökhöz, van-e tudomása arról, hogy Engelbach kapitány eltiltotta a munkásoknak a népgyűlésen testületileg leendő részvételt. Az elnök kijelenti, hogy bírja a főkapitány ígéretét, hogy a népgyűlés elé nem gördít nehézséget, ha az rendben folyik le, de megnyugtatja még a munkásokat azzal is, hogy ha ez alkalomból velük bármely visszaélés történik, a parlamentben fog azért elégtételt kérni. Eötvös Károly válaszol Rácz Gézának. Ha, úgymond, a felszólalás visszhangra talált volna az értekezlet körében, készségesen visszalépne, de így elvárja Rácz Gézától, hogy el fogja ismerni a többség jogát. Ő a többség előtt meghajlik akkor, mikor csak kötelességről van szó. A jutalmat átengedi másnak, akár Rácz Gézának is. Ami pedig a Görgey-féle vonatkozást illeti, arra nem szól egy szót sem. Szóltak még a tárgyhoz többen s aztán határozatként kimondotta az elnök, hogy szónokok lesznek: az elnökön kívül Kaas Ivor dr., Eötvös Károly és Herman Ottó. A rezoluczióra nézve rövid vita után az elnök határozatként kimondja, hogy a határozat a képviselőházhoz fog benyujtatni s erre Irányi Dániel kéretik fel. — Az elnöknek aggályai lévén az iránt, hogy az esetben, ha az ifjúság testületileg vonul ki, nem történik-e az utcza beleavatkozása folytán zavargás, Herman Ottó megnyugtató nyilatkozatot tesz. Az elnök végül figyelmeztetendőnek tartja a közönséget, hogy a népgyűlés színhelyétől a gyermekeket távol tartsák. Az ülés ezzel véget ért. A népgyűlés és a munkások. A budapesti munkáspárt legutóbbi értekezletén abban állapodott meg, hogy a népgyűlésről távol marad. Hogy milyen a hangulat a munkások közt a népgyűlésre vonatkozólag, kitűnik a következő levélből, amelyet gyári munkások küldtek be a Népszava című lap szerkesztőjéhez. A levél így szól: »Mi magyar munkások kijelentjük, hogy a Janszki-ügyben tartandó népgyűlésen részt nem veszünk, és pedig három oknál fogva. 1. Nekünk, a magyar korona területén született munkásoknak a nemzetet képviselő törvényhozás részéről semmi állampolgári jogok nem adatnak, így tehát nem érezzük magunkat jogosítva a megsértett nemzet nevében szót emelni, miután azt, kinek joga nincs, nem tekintik a nemzet fiának, hanem csőcseléknek. 2. Minthogy csőcselék vagyunk, kikerüljük az alkalmat, hogy saját testünkkel a nemzeti agitátorokat védjük és ismét adjunk valamennyi kormánypárti lapnak okot arra, hogy bennünket kárhoztassanak és azt kürtölhessék, hogy a népgyűlés csőcselékből állt. 3. Kijelentjük, hogy mindaddig, míg a törvényhozó testület a munkások ügyét a nemzethez illő módon nem rendezi és az általános szavazati joggal hazai munkásait fel nem ruházza, addig megszűntünk, mint e nemzet fiai gondolkozni, sőt mi több , még működni is.Aban fedett út is, melyen rossz idő esetén sétál a fürdő közönsége, hol még kellemes zene is szórakoztat. Van két olvasó terme, külön zongora és társalgó terem, mely utóbbi oly nagy, hogy a hetenkinti mulatságok itt tartatnak. E kis estélyek rendesen sikerülteknek mondhatók, annyi szép menyecskét és fiatal lányt ritkán látni együtt, mint itt e helyen. A fürdő vendégei többnyire Ausztriából valók, külföldiek, vannak azonban a környékről és fővárosból is előkelő családok. De most ismerkedjünk meg a fürdő egy-két betegével is. A legérdekesebb a fürdő csodagyermeke. E hét éves kisleány alig látszik 2—3 évesnek, kit a fürdőorvos dr. Flamm Rudolf jószívűsége hozott ide, mert oly állapotban találta, amelynek még csak gondolására is elborzad az ember. E szegény gyermek egy kis ketreczben feküdt a háziállatokkal együtt, éjjel nappal. Feküdt, mert annyira elnyomorította az angol kór, hogy alig volt képes mozogni, s egy ép taggal nem birt. S íme most ? nemcsak hogy szabadon járni megtanult, de vígan futkos is, pedig nem oly régen használja a rajeczi fürdő 20 —27° fokú meleg timsó és vastartalmú hévvizét. Tovább menve, egy test alakú fiatal nő tűnik élénkbe. Súlyos bőrbaja van, az orvosok műtétet akartak rajta végrehajtani, de nem engedte, használva azonban a fürdőt, baja napról napra javul. Egy 4 éves kisfiú, szintén angol kórban, 6 heti fürdés helyreállította. Egy 13 éves fiatl leány, igen érdekes arczczal, egészen lesoványodva jött a fürdőbe, belső fájdalmakat szenvedve, s pár heti fürdés után rózsás telt arccal látjuk őt is a mulatók zajába vegyülni. Van vízgyógyintézet, tükör- és kádfürdők, azonkívül ivógyógy, massage, zuhany, végre pompás savó és tej. Az étkezés az igényeknek megfelel. A lakások kényelmesek, ezeket a fürdőigazgatóság nagy gonddal és tapintatossággal látja el. A fürdő egy magyar földbirtokos tulajdona, ki sokat áldoz a hely emelésére, úgy hogy rövid pár év alatt létesült mindaz, mit most itt élvezünk. S ha az a számtalan beteg, ki külföldi fürdőkben meg nem találja egészségét, sőt azt már egészen vesztve is hiszi, egy utolsó kísérletet tesz s meglátogatja a csodafürdőt, Rajecz-Tepliczet nem bánja meg. Most pedig kedves olvasóiktól búcsúzva, ajánlják a rajeczi fürdőt melegen szives figyelmükbe. Mariska és Irma. KÜLFÖLD. Szófiából a B. K. teljesen megbízható oldalról a következő levelet kapta. A Ruszcsukon megjelenő Slavcanin czimü hírlap egy igen érdekes levelet tesz közzé, melyből a következőket veszszük ki: »Az orosz konzul a napokban ellátogatott a szabadelvű párt egyik kiváló egyéniségéhez s azon kérést intézte hozzá, hogy vállalja el egy hírlap szerkesztését, melyet az orosz konzul alapítani szándékozik. — Miért nem indítja ön lapját Szófiában meg ? kérdé az illető egyéniség. — Minthogy azt veszszük észre — válaszolá a látogató — hogy Oroszországot itt jobban megbecsülik, mint Észak-Bulgáriában. — Én nem vállalhatom el e lap szerkesztését, jegyzé meg a felkért egyén. — Miért? tudakozódék Igelstrom úr, az orosz konzulátus vezetője. — Azért, hangzék a válasz, hogy Bobcseff, Magyaroff s mások előttem vannak. — Helyes, de ha ön vállalja el a szerkesztést, a nép jobb szemmel nézi az új lapot s ezenkívül tudnia kell, hogy e lap megalapítására 10,000 imperiállal rendelkezem. — És minő czélokat tűz maga elé az új lap ? tudakozódék a szerkesztőnek kiszemelt egyén. — Kifejezésre juttatni a Bulgáriára vonatkozó orosz nézeteket, válaszola Igelstrom úr.« Ebből látható, hogy Bulgáriában és Ruméliában az izgatás és az aknamunka az utóbbi idő folyamában jelentékenyen fokozódott. — A kamara azonban mindazon törvényjavaslatokat megszavazta, amelyek Sándor fejedelem nézeteinek megfelelnek. — A kamara ülésezéseinek utolsó napjai alatt a Karavelov és Radoslavov igazságügyminiszter közt felmerült feszültség következtében heves ellenzéki áramlat nyilvánult Karavelov ellen, de ez az áramlat csakhamar gátat talált, minthogy nem felel meg a jelenlegi helyzetnek. Az említett meghasonlás külső okai figyelmet sem érdemelnek, valódi indoka azonban azon látogatásban keresendő, melyet Karavelov tett Radoslavov és a többiek tudta nélkül az orosz konzulátusnál. Másfelől azt állítják, hogy maga az orosz konzulátus is nagyon tartózkodóan fogadta e látogatást, amelynek tisztán személyes jelleget tulajdonított. A kormány részéről kért hiteleket a kamara mind megszavazta a legnagyobb készséggel, köztük a Czambrod-Szófia-Vaksareli vasútvonal kiépítésére szükséges 17 millió frankot is, továbbá a ruszcsuk-várnai vonalért fizetendő első törlesztést és e tőke kamatait. Megjegyzendő ehhez, hogy a kamara utasította a kormányt mindaddig meg nem kötni a szerződést a vállalkozó társulattal, amig ez a vonalat ki nem vonja minden, b. Hirsch irányában való kötelezettség alól, t. i. amig b. Hirsch — amit mindeddig nem tett meg — nem mond le azon jogáról, hogy a vonalat üzembe vétethesse. Ezek alapján ma már elmondható, hogy azon nemzetközi kötelezettségeknek, melyeket Bulgária magára vállalt és amelyek a legnagyobb áldozatokat követelik az országtól, Bulgária eleget tett. Ha itt nálunk a kormány keblében esetleg parcziális változások fordulnának is elő, ezen változások nem bírnak nagyobb horderővel, minthogy Karavelov minden körülmények közt megmarad a kormány élén s igy az általános politikai irány tekintetében semmi változás sem fog beállani. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, augusztus 1. Naptár: Vasárnap, augusztus 1. Róm. kath.: Vasas Péter. — Prot.: Vasas Péter. — Görög-keleti: (Julius 20.) Illés próféta. — Zsidó: (Tamusz 29.) — A nap kel 4 óra 38 perczkor reggel, nyugszik 7 óra 34 perczkor. — A hold kel 6 óra 4 perczkor reggel, nyugszik 8 óra 19 perczkor délután. Népgyűlés az Edelsheim-Janszki ügyben délután 4 órakor a régi polgári lövöldében. Az Egyetértés férfi-dalegylet nyári ünnepélye a kőbányai régi sörcsarnokban. A budapesti torna-klub dísz- és verseny tornázása az ajnácskői fürdőben. Történelmi arczképcsarnok a budai várbazárban, nyitva van d. e. 9— a. u. 1 óráig. Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9— d. u. 1 óráig. A vörös kereszt egylet budai Erzsébetkórháza megtekinhető d. e. 10—11 óráig. Nemzeti múzeum, term. és néprajzi tár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Iparművészeti múzeum az Andrássy-úton d. e. 9— d. u. 1. Technológiai múzeum (a Kerepesi-úton Beleznay-kert) nyitva van: d. e. 9—12 óráig. Nyilvános könyvtárak zárva. Svábhegyre fogaskerekű vasút indul félóránkint, az Eötvös-villában czigányzene. Újpestre illetőleg a Margitszigetre félóránkint közlekednek a helyi hajók , a szigeten czigányzene. Az állatkert nyitva van egész nap. Belépti díj 30 kr. Grand Café - Restaurant de l’Opera Andrássy-út, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Lapunk legközelebbi száma, rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. IT Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal: A hadsereg-kérdés 1848-ban. — Erdeink. — Tárcza. A házasság az égben köttetik. — Közgazdaság. — Ingatlanok forgalma. — Hirdetések. — Nikolics Feodor báró, polgári adlátus, Szerajevóból Budapestre érkezett. — A heidelbergai ünnepélyek, a Ruperto-Carola ötszáz éves fennállásának emlékünnepélyei, hivatalosan aug. 1-én kezdődnek s aug. 6-án érnek véget. A megalapítás tulajdonképeni ötszázados évfordulója f. é. okt. 18-dika lenne, de ez előhaladt őszi időszak helyett most nyáron ülik meg az ünnepélyt, midőn Heidelberga természeti bájainak teljes birtokában van. Aug. 1-én nyitják meg az ünnepi csarnokot, melybe ötezer embernél több fér el, de tekintve a nagy résztvételt, a beléphetést bizonyos osztályokra kellett szorítani. A következő napokon leend: a várkastély-ünnep, az óriási fáklyásmenet, a kivilágítás s a kerti ünnepélyek a múzeumban s a »Harmóniában.« Aug. 6-án tartatik meg a máris nagyhírű históriai ünnepi menet, mely Németország, a Pfalz, és az egyetem illusztrált történetét tünteti elő. — Marosvásárhelyről távírják. A városi törvényhatósági bizottság ma tartott közgyűlésén Hajós miniszteri tanácsost, a Székely-egylet elnökét, a székelyföldi iparmúzeum érdekében kifejtett érdemeiért díszpolgárrá választotta és Ráth Károlynak, a budapesti keresk. és iparkamara alelnökének, jegyzőkönyvi elismerést szavazott az iparmúzeum szervezésénél tanúsított ügybuzgóságáért. — Sándor bolgár fejedelem, mint a Revue de l’Orient jelenti, a Radetzky-szoborra 500 frtot irt alá, igy akarva leróni kegyeletét a tábornagy iránt, ki 1857. ápr. 5-én őt, Hesseni Sándor herczeg, cs. k. altábornagy második fiát, Veronában a keresztvíz alá tartotta. — A Vörösmarty-szobor eszméje, mint a Fővárosi Lapok értesül, szőnyegre fog kerülni s buzditójául Tömöri Anasztáz, a magyar Shakespeare meczénása fog fellépni. Tömöri volt az első, ki magyar költőnek a fővárosban szobrot állított, még pedig a maga költségén. E szobor — a Bánk bán költőjének szobra — eleinte a nemzeti színház előtt állott, de mert nem volt művészi kivitelű, Tömöri elvitette s később Kecskemétnek ajándékozta. — A magyar iskola-egyesület javára Bécsből száz frtot vettünk e mottóval. »A magyar orsz. és ausztriai képviselőválasztó kerületek térképeinek szerzője száz frtot küld az orsz. magyar iskola-egyesületnek oly czélból, hogy ez összeg annak idején a Bécsben igen szükséges első magyar iskola alapításához felhasználtassék.« — A hazafias adományt köszönettel nyugtázzuk. — A dunántúli ágostai evangélikusok kerületi gyűlése jul. 28-án tartatott meg Kőszegen. A gyűlést Karsay Sándor szuperintendens nyitotta meg, azután Káldy Gyula világi felügyelő felsorolta, hogy ez évre minő czélokra és mennyi adományt tesz. Nagyobb vitára adott alkalmat az államsegély körül a minisztérium azon eljárása, hogy a magyarországi evangélikusok részére az országgyűlés által megszavazott 36,000 írtból 16,000 az erdélyi szász szuperintendenczia, míg a magyarországi 4 szuperintendenczia részére csak 20,000 frt adatik ki, igy 900,000 magyar részi evangélikusokra 20,000 frt, 232,000 erdélyire pedig 16,000 frt jut, holott a brassói magyar evangélikus esperesség mintegy 20,000 hívével ma már a tiszamelléki magyar szuperintendencziához csatlakozott. Andorka Gyula somogyi esperességi világi képviselő azon indítványa fogadtatott el, hogy ezen aránytalanság megszüntetése végett a képviselőházhoz felirat intéztessék s ezen feliratban mondandó el, hogy a 36.000 forint évi állami segély felosztása az egyetemes konventre bizassék. Bejelentette ezután a szuperintendens Fabiny Teofil bányakerületi felügyelőnek igazságügyminiszterré történt kineveztetését , hogy ő ez alkalomból a kerület nevében üdvözölte Fabinyt. A közgyűlés hálás elismerését fejezi ki a törvényhozás iránt, hogy a protestáns felügyelők és szuperintendensek a főrendiházba meghivattak. A közgyűlés a szuperintendensnek, hogy a törvény által ráruházott jogokat és kötelességeket gyakorolhassa, a báró Baldácsi-alapból 800 frtot szavazott meg rendes fizetésén felül. A közgyűlés végén a szuperintendens konstatálta, hogy a Gusztáv Adolf egylettől eredő küldemények nem tudni, mi okból, (közbeszólás: A Schulverein izgatásai) mindig kevesednek. Ennek folytán Andorka Gyula azon indítványt terjesztette elő, hogy tekintve, hogy a németországi Gusztáv Adolf egylet az újabb időben inkább látszik nemzetiségi, mint protestáns irányzatnak hódolni, holott a nemzetiségi dhauvinizmus jogosultsága az egyházi téren egyáltalában el nem ismerhető, intéztessék a kerület összes papságához és híveihez felhívás, hogy — mint az indítvány mondja — »Önerőnkre lévén utalva, fokozzuk hitbuzgóságunkat és áldozatkészségünket s midőn a szeretet művét gyakoroljuk, akkor egyúttal az ágostai evang. egyház nagy kulturális és hazafias misszióját is betölteni képesek legyünk.« — Nagylelkű adomány. A premontrei rend jászóvári prépostja, Kaczvinszky ur, a m. kir. államvasutak szolgái számára a nagyváradi Felixfürdő használatát ingyen, a hivatalnokok számára pedig fél áron engedélyezte, egyszersmind ingyen telket és építési anyagot ajánlott fel egy esetleg építendő gyógyház számára. A központi Táncsics-bizottság legutóbb tartott rendkívüli gyűlése alkalmával elhatározta, hogy Táncsics Mihály mellszobrát szept. hó 26-án fogja felállítani, születési helyén, Veszprém megye Ács- Teszér községében. A szobor körülbelül 1000 írtba kerül az alapmunkálatokkal együtt, melyhez a bizottság 300 írtig járul, a többi pedig már a kibocsájtott gyűjtőívek utján fog az időre beszereztetni. — Oláh Gyula dr., közegészségügyi felügyelő, pár nap előtt visszaérkezett Fiuméból, jelentéseit tapasztalatai és tanulmánya érdemében beadta a miniszterelnökhöz, mint belügyminiszterhez, ki ez ügyben már meg is tette a szükséges intézkedéseket. A kolozsvári dalkör elhatározta, hogy részt fog venni az ez évi augusztus havában Pécsett megtartandó országos dalünnepélyen. Pécsről visszajövet a kolozsvári dalkör, mely Finály Henrik elnöklete alatt áll, a fővárosban augusztus 15-én a városligeti Klemens-féle helyiségben az erdélyrészi közművelődési egylet javára dal- és tánczestélyt rendez. Ez estélynek előreláthatólag igen szép sikere lesz, mert a fővárosi közönség bizonynyal örömmel üdvözli az erdélyi dalárokat a főváros falai között s mert az estély hazafias czélra, az erdélyrészi közművelődési egylet javára rendeztetik. Hogy e czél eléressék, a kolozsvári dalkör derék igazgató választmánya nem rettent vissza azoktól a nagy költségektől, melyekkel az orsz. halárünnepélyen való részvétel jár és meghozza ez áldozatot a jótékony czél, a magyarosodás ügyének érdekében. A magyar mérnök- és építész-egyletnek ez évre tervezett oroszországi kirándulása tudvalevőleg azon okból maradt el, mert a legnagyobb orosz vasúttársulat, a Grande Société des Chemins de fer Russes, melynek vonalán kellett volna az út legnagyobb részét, t. i. Moszkvától Péterváron keresztül Varsóig megtenni, a kért kedvezményes szállítást az orosz közmunkaminiszter , rendeletére való hivatkozással megtagadta. Ámbár ez a körülmény magában véve még nem hiúsította volna meg az utazást, minthogy a kirándulók nagyobb része hajlandónak nyilatkozott az ebből eredő költségtöbblet viselésére, mindazáltal ismerve az orosz viszonyokat és különösen az ottani vasúttársulatok előzékenységét, a rendezőbizottság kénytelen volt az adott ok mögött rejlő más okokat föltételezni és így azt hinni, hogy ottani körökben a magyar mérnök- és építész-egylet utazását nem látnák szívesen és azt ily módon akarják meghiúsítani. Minthogy ily körülmények között a kirándulás megtartása csakugyan nem lett volna czélszerű, amennyiben az utazók a szükséges barátságos fogadtatás és segítség helyett csak ellenszenvre és akadályokra találhattak s igy a kirándulás sikeres nem lehetett volna, elejtették a kirándulás tervét. Tegnap azonban — miként említve volt — a »Grande Société des Chemins de fer Russes« vezértitkárságától igen szívélyes hangú levél érkezett a magyar mérnök- és építész-egylethez, melyben sajnálatát fejezi ki ama kellemetlen tévedés fölött, hogy egy miniszteri rendeletnek félremagyarázása következtében a kért szállítási kedvezményt megtagadta és késznek nyilatkozik, hogy ezen utazásra nemcsak mérsékelt áru, de egészen díjmentes menetjegyeket engedélyez vonalain a magyar mérnök és építész-egylet részére. Ezek folytán az egyesület oroszországi utazása újból tervbe vétetett, minthogy azonban az idő már sokkal előrehaladottabb, semhogy azt még ebben az évben létesíteni lehetne, az a jövő évre halasztatott el, amikor is, — ha csak más akadály közbe nem jönne, — ez a technikusainkra nézve kiválóan fontos és tanulmányos utazás ugyancsak július és augusztus hónapok folyamán meg fog tartatni. — Fekete József tanár úrtól a következő sorokat vettük: Lutter Nándor főigazgató úr tan- és nevelő intézetemre vonatkozó hirdetésemet félreértve vagy félremagyarázva nyilatkozatot adott ki, melynek értelme csak akkor volna, ha én intézetemet mint már nyilvánossági joggal felruházottat hirdetném. De én azt nem teszem, s így mindazon következtetés, mit ez önkényes föltevésből levon, elveszti minden jelentőségét. Először: Van jogom a v. és k. magy. kir. minisztériumnak múlt évi 48.988 sz. a. rendeletével jóváhagyott konviktusomat magán-, tan- és nevelőintézetté átalakítani, minthogy azt a törvény szabta módon a szükséges taneszközökkel dúsan fölszereltem, de különben is annak megnyitására a v. és k. m. k. miniszter ur ő exczellencziája — daczára hogy folyamodványomat a főigazgató ur bizonyára a legjobb indulatból 42 napig magánál tartotta, s igy ő exczellencziája azt elutazása előtt irásbelileg el nem intézhette — szóbelileg engedélyt adott, bár a nyilvánossági jog iránti elhatározását egy időre fölfüggesztette. Másodszor: Tanítványaim, mint a múlt években, úgy ezután is kapni fognak államérvényes bizonyítványokat valamely — az illetékes szülők által választott nyilvános gimnáziumban letett vizsgájuk sikere alapján. E hivatalos színezettel biró nyilatkozat tehát teljesen fölösleges volt s nem bizonyít egyebet, mint amit már régen tudnak a beavatottak, hogy t. i. Lutter Nándor főigazgató úr (bizonyára csupán a tanügy iránti buzgalomból és nem egy bizonyos intézet érdekében) nem akar és nem tűr konkurrencziát. Ennyit a már jelentkezett szülők és gyámok felvilágosítására. Ezzel kapcsolatban egyszersmind tudatom, hogy tan- és nevelőintézetemben a behratások aug. hó 25-ik napján kezdődnek. Fekete József intézeti igazgató. — A magyar kir. államvasutak kezelésére vonatkozó új szervezetnek utolsó kiegészítő része ma lép életbe. Az igazgatósághoz eddig beérkezett összes jelentések szerint az új üzletvezetőségek és forgalmi főnökségek már aktiválják, amennyiben ezek ujonan kinevezett főnökei hivatalaikat az utolsó napokban már átvették. Az új szervezet — írja a félhivatalos B. K. — eddig bevált. A pénzügyi eredmény is aránylag nagyon kielégítő, amennyiben a magy. államvasutak kiadásai ezen év első felében majdnem két millióval kevesebbre rúgtak, mint az előző év megfelelő időszakában. Az ezen új szervezet keresztülvitele által feltételezett személy változásokra vonatkozó adatok a következők: Egészben 1305 tiszti rendelvény állíttatott ki, melyből azonban csak 87 vonatkozott elbocsátásra, illetve nyugdíjazásra; az igazgatóság csakis azon hivatalnokokat nyugdíjazta, akiknek további alkalmaztatása szükségképen ki volt zárva, közöttük nem csekély számmal olyan hivatalnokokat, akik már az előbbi igazgatóság részéről is elbocsáttatással fenyegettettek. A többi változások a következőkép oszlanak fel: 52 hivatalnok új megbízást kapott, 185 hivatalnok áthelyeztetett, 384 hivatalnok eddigi székhelyén meghagyatva új beosztás alá esett, 17 hivatalnok ügyiratilag áthelyeztetett, ezenkívül 447 hivatalnok rendszeresen előléptettetett, 48 díjas üzletgyakornok hivatalnokká neveztetett ki és 53 díjtalan gyakornok dijasgyakornokká lépett elő. — Angol régész Magyarországon. Hirneves angol régész, Mr. Evans érkezett tegnap Budapestre leányával a végből, hogy Magyarország múzeumait és nevezetesebb lelőhelyeit megtekintse. Evans gazdag angol gyáros s nagy tudományos készültséggel űzi a régészetet. Most a nemzeti muzeum régészeti kincseit tanulmányozza, nehány nap múlva vidéki körútra indul s elsősorban a műrégészeti tárgyakban gazdag Nagyváradot látogatja meg. — Blueffstein Zsófia neve ismét felmerült a hírlapokban. Néhány évvel ezelőtt Budapesten szerepelt a világszerte ismert tolvajkirálynő és midőn neszét vette, hogy a rendőrség érdeklődik iránta, megszökött, hátrahagyván két leányát. Legújabban a lengyel és orosz lapok foglalkoznak vele. Múlt évben ugyanis Smolenskben egy nagyobb lopás alkalmával, rajta értek egy nőt, akiben Blueffstein Zsófiára ismertek. A vizsgálat folyamán kiderült, hogy sikerült megszöknie Szibériából és útközben is gyakorolva régi mesterségét, Smolenskbe utazott. Itt újból elitélték három évi kényszermunkára és száműzték Szibéria legtávolabbi vidékére. A múlt héten kellett volna Szibériába mennie, de ezúttal is kijátszotta a hatóságokat ; a negyven éves kora daczára is még mindig csinos asszony megnyerte a börtönfelügyelő szerelmét és egy szép napon eltűnt a börtönfelügyelő, vele Bluefifstein Zsófia, és az érdekes szerelmes pár szökését csak 24 óra múlva vették észre. Szökés közben osztrák területet is érintettek és a kalandornő még hátrahagyta vakmerősége nyomát, mely esetleg feltalálására vezethet. Haensel fiatal kereskedő, kinek egy osztrák határvárosban üzlete van, Lembergbe utazott Üzleti ügyekben és 2000 frtot és 700 rubelt vitt magával. Haensel első osztályú jegyet váltott és hosszabb ideig egymaga volt a kupéban. Egy kis állomáson azonban egy elegánsan öltözött, szép külsejű hölgy szállt be a kocsiba. A hölgy megszólította Haenselt, csakhamar élénk társalgás fejlődött ki, mely előbb franczia, később német nyelven folyt. Egyszerre a hölgy felkelt, hogy egy ablakot kinyisson és szorosan Haensel mellett ment el. Azután folytatták a tárgyalást, míg végre az idegen hölgy egy kis állomáson ismét kiszállott. Lembergbe megérkezve, Haensel kinyitotta pénztárczáját, melyben azonban pénz helyett papiros volt. Azonnal jelentést tett a rendőrségnél, mely az ittas nő leírásából azt következteti, hogy az senki más, mint Blueffstein Zsófia. Megtettek minden intézkedést kézrekerítésére és a hatóságoknak megküldték arczképét. A katonai szolgálat alól való ideiglenes felmentés tárgyában Fejéváry Géza dr.honvédelmi miniszter körrendeletet bocsátott ki az összes hazai törvényhatóságokhoz, hogy a közigazgatási bizottság és gazdasági szakemberek véleményének meghallgatásával tegyenek kellőleg indokolt javaslatot az iránt, vajjon tekintet nélkül a holdak számára , mennyi kataszteri tiszta jövedelem, illetőleg mely jövedelmű birtok képezhetné a törvényhatóság saját területén azt a legnagyobb mennyiséget, amely mellett az ide vonatkozó törvény szellemének megfelelve, az ideiglenes felmentés vagy elbocsátás még kimondható, amelyen túl azonban azt megtagadni kellene, mert eddig az oly hadkötelesek felmentésénél, akik családjuk eltartása czímén folyamodtak a szolgálat alól való felmentésért, nem lehetett pontosan megállapítani, hogy a földbirtokkal bíró ily családok birtoka holdankint számítva, képes-e az illető családot eltartani, míg azt az egyenlő elvek alapján kiszámított kataszteri tiszta jövedelem után sokkal biztosabban lehet megállapítani. — Nagy zivatar volt e napokban Borosjenőn. A villám több helyen lecsapott. Beütött a román templomba, hol az egyik harangot részben elolvasztotta. Lecsapott a táviróhivatalba is, de itt a vonal ki lévén kapcsolva, kárt nem okozott. Annál inkább pusztított egy borosjenői földmives házában, melyet felgyújtott. A villám a házban alvó asszonyt agyon sújtotta, szintúgy a tornáczon álló ökröt is. Az asszony mellett aludt kisgyermeknek semmi baja se történt. A ház leégett, valamint annak szomszédságában egy kazal búza, melyet szintén a villám gyújtott fel. — Egy afrika-utazó elfogatása. Hamburgban elfogtak egy különféle csalásokkal vádolt afrika-utazót, Izrael Zsigmond hadnagyot. Izrael az alatt az ürügy alatt, hogy a Kongó-társaság megbízásából ernyőket és más áruczikkeket kell Afrikába szállítania, több kereskedőt befont, azzal ámítván őket, hogy a szállított árukért Brüsszelben fogják megkapni a pénzt. Az időjárásról hivatalos heti jelentése a budapesti központi időjelző állomásnak 1886. júl. 31-én. Európában a közelebb múlt héten, a nedvesebb depressziók északon nyugatról kelet- és délkelet felé haladva, kiterjedtek a kontinens közép tájára is, honnan a hét vége felé a nyugatról jött szárazabb nagy légnyomás által leszoríttattak. Ezért volt az időjárás északon és északkeleten nedvesebb, délen és délnyugaton ellenben szárazabb. A kontinens közép nagy részében esők szórványosan, helyenkint nagy menynyiségben és égiháborúval, inkább a hét derekában voltak. Viharosig erős szelek előbb Anglia körül és az Északi-tengeren, utóbb a keleti részekben és az Adria körül is mutatkoztak. A nagy meleg Oroszországban folytonosan tartott, Közép-Európában ellenben a hét utófelében kisebbedett. Hazánkban elébb depresszió, utóbb nagy légnyomás alatt, elébb délnyugatias és északkeleties, utóbb északnyugatias szelek mellett, az idő a hét elején és vége felé csendesebb és szárazabb, a hét derekában ellenben előbb az északnyugati, utóbb a délkeleti félben esőkkel, itt-ott zivatarral változó szelesebb volt, s reá a nagy meleg általában hűvösebbre fordult. Jégesőt Beszterczéről jelentettek. Az időjárási tényezők jelen állásában a jövő hétre, ennek elején és vége felé csendesebb, szárazabb időt várhatni, mely a hét középtáján esőkkel s itt-ott zivatarral változó, szelesebb s kissé hűvösebb lesz. Az életlapok mai számaiból. Mit tegyünk. És nem küldték el penzióba. De elküldték helyette mást. S mi mit tegyünk ? — Nos, zsebre dugjuk E szégyenitő nagy blamázst. És nem vágták el carrierjét Sőt még nagyobb úrrá tevék. S mi mit tegyünk ? — Fogjuk be szánkat, Mig arczunk szégyenpirban ég. Politizált, — de ellenünk csak S e jól járt, — meg kell vallani, S mi mit tegyünk ? — Többé ne higyjük,, Hogy a magyar is valami. Lássuk be, bárha millióknak Szivében ég, sajog e seb, Hogy a magyar nép semmi, semmi — S a semminél is kevesebb. Lássuk be, hogy mire e nemzet A feledés fátylát veté, Az bántó tüntetések tárgya És még nem a történeté. Lássuk be, hogy hiába dob Egymás szivére nép s király, A mindkettőre vészt hozó rém Ma újra csak közéjök áll. Belátás! — Bécsben is belátják, Hogy mig a csöndes béke tart. Egy Janszkynál bölcsebb elejtni Tizenöt millió magyart. De harcz ha lesz, s elveszti majd azt A politikus Mars fia, Kiáltsuk újra: „Moriamur Pro rege et pro patria !“ »Borsszem Jankó.«* A kinmimtárból. Hires dalár volt Hárirí Rossz jel, ha már holt Háryrí! Izzón hol a szerelmi kincs, A drága táncz, terem , Bizonyka perelni nincs. Na lám, a tánczterem! * Jonathán S jó Náthán Gyóra tán ? * Hej, az én csizmám rámás, Nem veszi biz’mán rá más ! * A színészt nem szabad kinevetni, Bár ma az udvaron kinnevett ni! Hah! ismeritek e kínnevet mi ? Neevetőt nem lehet kinevetni ! * A szőlőben kapál Linka, Vígan folyik a pálinka, Ketten vannak most Pál s Linka, De Pál igy szól: „Nos! pálinka!“ »Bolond Istók.«* Választékosan. Találkozik B. főtisztelendő egyik hívével az úton, amint ez követ szállított. — megszólítja: — Hol járt kend Mihály?