Pesti Napló, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-27 / 85. szám
Melléklet a Pesti Napló mára,. 27-ikki reggeli kiadásához,. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőim ülése márcz. 26-án. I. A képviselőház ma a katonai ellátási (özvegyek, árvák nyugdíjazásáról szóló) törvényjavaslatot tárgyalta, illetőleg ennek tárgyalását kezdte meg, mert a vita, mely e kérdésben kifejlődött, nem ért véget s áthúzódott a jövő hétre. A törvényjavaslat helyes alapeszmén nyugszik, az kétségtelen és ezért azt az ellenzék is elfogadja. De a kivitel sokban fogyatékos és a végrehajtásra nézve Horánszky Nándor számos aggodalomnak adott kifejezést. Attól lehet tartani, hogy e törvényjavaslat, ha abban a kérdések úgy nem preczizíroztatnak, mint azt Horánszky megjelölte, zavarokra fog alkalmakat nyújtani és humanisztikus szempontból is különböző aránytalanságokra fog vezetni. A honvédelmi miniszter hétfői beszédében nyilatkozik majd a Horánszky által fölvetett kérdésekre nézve. A függetlenségi párt soraiból többen szóltak a kérdéshez és annak kapcsában fölvetették a hadsereg kérdését, közjogi alakjában, erre nézve Hoitsytól, Herman Ottótól több érdekes nyilatkozatot és fejtegetést hallott a ház. Fölmerült egy váratlan inczidens is. Meszlényi Lajos bejelentett egy interpellációt, mely a honvédelmi miniszternek az ifjúság küldöttségéhez, a magyar tiszti vizsgára nézve tett nyilatkozatára vonatkozott. Ugyanezen kérdést szóba akarta hozni a vita alatt Poónyi Géza s nyilatkozatot kért a minisztertől. A ház elnöke azonban abban a nézetben volt, hogy ha már a miniszter valamely kérdésben, egy bejelentett interpelláció által, nyilatkozásra kényszeríttetik, akkor ugyanazon kérdésben a minisztert már előzetesen nem lehet nyilatkozatra kényszeríteni. Ez azonban nézetünk szerint nem áll. Mert ha állana, akkor minden miniszter könynyen kibújhatnék az alól, hogy valamely kényes kérdésről a vita közben nyilatkozzék. Elég lenne neki önmagát meginterpelláltatni benne, s ez esetben a ház elnöke nem engedné meg, hogy a minisztert, már vita közben, előzetesen is, ama kérdésben nyilatkozatra provokálják. Ülés végén Gruber János mondott el egy rémes mesét, mely újabb Solymossy Eszter legendája akart lenni, s erre nézve intézett interpellácziót az igazságügy miniszterhez. II. A képviselőház mai ülésében a hadsereg, haditengerészet, honvédség és népfölkelés tiszti és legénységi özvegyeinek és árváinak katonai ellátásáról szóló törvényjavaslathoz az előadók után, mint esti lapunkban említettük, Horánszky Nándor szólalt fel. Beszédét itt közöljük: Horánszky Nándor: T. ház! Csak igen röviden és egy pár fontos körülményre kívánom a t. ház figyelmét felkérni. (Halljuk!) Mielőtt azonban felszólalásom tulajdonképeni czéljára áttérnék, részemről is kijelentem, hogy a törvényjavaslatot azon határozati javaslat kíséretében és kapcsában, mely a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatik, elfogadom. Elfogadom egyfelől azért, mert az, habár nem is egész terjedelmében ugyanaz, de folyománya a hadmentességi díjról alkotott törvénynek. Ismétlem, nem egészen ugyanaz, mert míg azon törvény csakis a háborúban elesett, ebbeli szolgálatban megsebesült, vagy különös fáradalmak következtében elhaltak özvegyeinek és árváinak ellátásáról tartalmaz intézkedéseket, addig ezen törvényjavaslat szelleme ezen intézkedéseket kiterjeszti a békében elhaltak özvegyeire és árváira is. Ezen szempont az, mely újabb körülmények megfigyelését szükségessé teszi, melyekre felszólalásom vonatkozni fog. De elfogadom másodszor azért is, mert lehetetlennek tartom, hogy az állam a véderő szolgálatában lévő egyének özvegyei és árváira vonatkozólag mostohább intézkedéseket tegyen, mint már tett a polgári szolgálatban álló tisztviselők özvegyei és árváira vonatkozólag. E tekintetben a törvényjavaslat az említett törvénynyel meglehetősen konformis intézkedéseket tartalmaz és ha ehhez figyelembe veszszük aztn körülményt, hogy míg a polgári szolgálatban álló tisztviselőknek módjuk és alkalmuk van arra, hogy tevékenységüket szolgálaton kívül más irányban is kiterjesztvén, más téren anyagi jólétük biztosítására munkálkodhatnak, addig ennek a lehetősége a véderőnél ki van zárva, mert foglalkozásuknak természete és elfoglaltatásuknak úgyszólván egész napot igénybe vevő volta lehetetlenné teszi, hogy ők más téren, úgy magukról, mint családjukról további tevékenység által gondoskodhassanak. (Igaz! Igaz! balfelől.) Ily körülmények között a véderőnél sem zárkózhatom el ezen szempont elől, melyet ezen törvényjavaslat maga elé tűz. Ismétlem tehát, hogy ezen okoknál fogva a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a jobb és baloldalon.) De midőn ezt teszem, két körülményt itt is felemlítendőnek tartok. (Halljuk!) Az egyik az, hogy ezen törvényjavaslatnak 34. §-a mégis mostohábban intézkedik, mint intézkedik a polgári egyénekre vonatkozólag az 1885-ben megalkotott törvény, amenynyiben az általam jelzett szakasz kizárja ezen törvény jótékony intézkedéseiből azokat, akik ezen törvény érvénybe lépésének napján már tényleg özvegyek és árvák voltak, s kizárja másodszor azokat, akik akkor mint tisztek és legénység nyugdíj állományban lévén, özvegyeik és árváik később lennének ellátandók, akikre tehát ezen törvényjavaslat rendelkezései ki nem terjednek. Az elsőre vonatkozólag csak sajnálatomat fejeztem ki a fölött, hogy országunk pénzügyi helyzete gátol bennünket ezen egyébiránt szerintem szintén méltányos és igazságos érdek kielégítésében. Mert nem lehet kétség az iránt, hogy akkor, ha ezen törvényjavaslat rendelkezései az említettem két kategóriára is kiterjesztetnének, okvetetlenül bekövetkeznék az, hogy nemcsak a hadmentességi díjalapnak kamatait, hanem magát a tőkét is kénytelenek lennénk igénybe venni. Ezt pedig — bármennyire sajnálom is — adott viszonyaink között nem javasolhatnám, mert határozottan tartózkodni kívánok minden olyan kezdeményezéstől, mely az országnak jelen pénzügyi helyzetében az államra új terheket róna. Azonban nem így áll a dolog a második kategóriára, t. i. a nyugdíjtörvény életbeléptetése napján nyugállományban levő tisztek özvegyeire s árváira nézve; mert ezek tekintetében — mind a pénzügyi bizottság jelentése, mind magának a t. miniszter urnak nyilatkozata és az előttünk fekvő adatok s indokolás számadatai is bizonyítják, — hogy ha az általam említett ezen kategóriához tartozó tisztek özvegyei és árvái a törvény rendelkezései alá helyeztetnek és így annak jótéteményeiben részesülnek, akkor legfelebb az fog bekövetkezni, hogy a hadmentességi díjalapból évek hosszú során át képződő ama tőke, melynek jövedelmei a végellátást lehetővé teszik, csak néhány évvel későbbre fog kitolatni, és így a jelenlegi terhelés mellett is segíteni lehet azokon, akikre felfogásom szerint a törvény jelenlegi rendelkezései méltánytalanok és igazságtalanok, de akikre nézve a határozati javaslat mégis kilátásba helyezi, hogy méltányos és igazságos igényeiken segítve lesz. Én erre a szempontra való tekintettel, reményem, hogy a határozati javaslat nem marad írott malaszt, mint annyi számtalan határozat, amelyet a ház hozott, (Úgy van balfelől,) hanem meg fog történni minden lehető arra, hogy ezen igazságos és méltányos érdekek valóban ki legyenek elégítve. (Helyeslés balfelől.) Azonban, t. ház, (Halljuk !) felszólalásomnak tulajdonképpeni és fő czélja a törvényjavaslat 36. §-ára vonatkozik. (Halljuk !) Ebben a szakaszban, t. képviselőház, a hatáskörök kompetenciájának, közjogunkat tekintve, oly rendkívüli konfúziója foglaltatik, hogyha a szakasz úgy marad, amint van, akkor, felfogásom szerint, egy újabb, mégpedig kormányzati és megterhelési természetű közösségi kérdés fog fölmerülni. (Halljuk balfelől.) A dolog t. i. úgy áll, t. képviselőház, hogyha a törvényjavaslat 36. §-a úgy, amint szövegezve van, megmarad, akkor nem lesz tisztázva először az a kérdés, hogy ki fogja megtenni azon intézkedéseket, melyek kormányzati tekintetben ezen ellátásokra vonatkozólag foganatba lesznek veendők. Igaz, hogy a pénzügyi bizottság is érezte ezt a bizonytalanságot, s azért jelentésében rá is mutat ama körülményre, hogy felteszi, miszerint ezen intézkedések kizárólag a magyar kormány és a magyar törvényhozás hatásköréhez tartoznak. De én, t. képviselőház, ilyen fontos kérdést nem szeretek bizottsági jelentésekre bízni és helyezni. (Helyeslés balfelől) Ez nekünk nem elég garanczia, nekünk egyedüli garanczia a törvény. (Úgy van balfelől.) Különösen oly kényes természetű kérdésekben, mint ezek, amelyeknél tudjuk, mily különböző irányokban való elmagyarázhatás és mily különféle irányban kiterjeszthető, olyan intézkedés fog bekövetkezhetni, melyek Magyarország jelen közjogát sérthetik. De még nagyobb bizonytalanság van, tehát, egy mámásik kérdésben: abban nevezetesen, hogy vájjon mi történik azon esetben, hogy ha a honvédséghez tartozó és béke idején elhalt tisztek özvegyei és árváiról van szó, vájjon nem következhetik-e és nem következik-e be azon alapból, amely tisztán a magyar hadmentességi díjból gyűlt össze, esetleg a béke idejében elhalt, és a monarchia másik felének honvédségéhez tartozó tisztek özvegyei és árvái is elláttatni fognak. E kérdés nincs tisztázva. Remélem,hogy a t. honvédelmi miniszter úr e tekintetben nyilatkozni fog és előre azon hitben élek, hogy a t. miniszter úr szintén azon nézeten van van, hogy a magyarországi hadmentességi alapból, ismétlem, a béke idejében elhalt és a monarchia másik felének honvédségéhez tartozó tisztek özvegyei és árvái nem fognak részesülni. Ha így áll a dolog, az engem megnyugtat, de ennek törvénybe kell iktattatni. Továbbá nincs tisztában azon kérdés sem, hogy várjon, midőn a törvényjavaslat 36. §-ában foglalt azon intézkedés végrehajtásáról van szó, hogy t. i. a közös hadsereg és haditengerészet özvegyeinek és árváinak ellátására vonatkozólag a közös költségvetésbe fölvett 1.320.000 írthoz, mely magában elégséges nem lesz, az alapból is hozzájárulni kell, váljon a monarchia két felének hadmentességi díjaiból képződő alapból, mily arányban fog a monarchia egyik és mily arányban a másik fele terheltetni. Világos példával szólva mondjuk, hogy a közös nyugdíjazáshoz 2.000.000 frtra lesz szükség. 1.320.000 frtot tesz az összeg, mely a közös költségvetésben e czélra fel van véve; ha ehhez még 800.000 frt hozzájárulás lenne szükséges, vajjon mennyit fog ebbe beszolgáltatni a monarchia két felében külön kezelt osztrák és magyar hadmentességi alap ? Ezt is tisztázni kell. Miután pedig minden oly természetű kérdés, melyben a közösségnek bizonyos jellege vagy bizonyos természete foglaltatik, felfogásom szerint a leggondosabban megfontolandó (Úgy van a bal- és szélsőbal felől) és az alkotandó törvény által a leggondosabban preczizírozandó, én részemről ezen szakasz rendelkezéseivel, úgy mint szövegezve van, megelégedve nem vagyok, abban meg nem nyughatom és e tekintetben a 36. §-nál, ha nem is én, de t. barátom valamelyike egy módosítványt fog benyújtani. Azon reményben, hogy az a módosítvány el fog fogadtatni, elfogadom a törvényjavaslatot és a pénzügyi bizottság határozati javaslatát, de kijelentem, hogy amennyiben a 36. §-ra vonatkozó módosítás, amely a közjogunkkal kapcsolatos kérdéseknek tisztázására és preczizírozására vonatkozik, elfogadtatni nem fogna, sem én, sem. barátaim a harmadszori olvasásnál a törvényjavaslatot megszavazni nem fogják. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Hoitsy Pál után, kinek határozati javaslatát esti lapunkban közöltük, Orbán Balázs szólott szintén a törvényjavaslat ellen. Polonyi Géza nyilatkozatot kér a honvédelmi minisztertől az iránt, igaz-e az, hogy ő az egyetemi ifjúság küldöttségének, mely a népfelkelési tiszti vizsga magyar nyelven letehetését kérelmezte, azt felelte, hogy ő azt, aki németül nem tud, nem tartja műveit embernek és állásával nem tarthatja összeférhetőnek, hogy oly kérelmet, hogy a népfölkelés tisztjei magyarul tehessék le a vizsgát, ő Felsége zsámolya elé juttasson. Szükségesnek tartja, hogy a honvédelmi miniszter e súlyos vádra még a vita bezárása előtt nyilatkozzék. Ettől teszi függővé további nyilatkozatát. Elnök : Felkérem a képviselő urat, hogy ekkor, mikor jól tudhatja, hogy a mai napon jelentetett be ez ügyben egy interpelláció, akkor az interpelláló képviselő úrnak előre bejelentett ezen jogát megelőzni, nincs helyén. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A képviselő úr tudta, hogy be van írva, mert felolvastatott az interpellácziós könyvből és bejelentetett ; lehet tehát, hogy a miniszter úr erre tartotta fenn válaszát és kötelessége is a ház szabályai szerint válaszolni. Sajátságos eljárás volna az és úgy venné ki magát, mint a bejegyző képviselő jogának, bizonyos fokú kijátszása is, ha most a képviselő úr megelőzni kívánja, hogy így ő el ne mondhassa, amit mondani kívánt. (Zaj. Helyeslés jobbfelől.) Polonyi Géza: Bocsánatot kérek, ezzel az elnöki székről kifejezett nagyon súlyos váddal szemben kötelességem magam igazolni és mindenekelőtt azon kezdem, hogy nyilatkozatomat az illető képviselő úr beleegyezésével tettem; másodszor pedig úgy fogom fel a kérdést, akármilyen interpelláció van bejegyezve az interpellációs könyvben, hogy engem mint képviselőt nem korlátozhat az abban, hogy bármikor abban a tárgyban felszólalhassak. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon), harmadszor pedig az interpelláczióra adandó válaszra, csak egy képviselő felelhet, én pedig ily súlyos váddal szemben nem akarom, hogy a válaszhoz más is hozzá ne szólhasson. Mély tisztelettel kérem a képviselőház elnökét, kegyeskednék engem ezen nyilatkozatom után azon gyanú alól, hogy ki akartam az interpelláló jogát játszani, fölmenteni. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök : Én azért szólaltam fel, mert a képviselő úr most vita közben felszólalván, midőn leült, azt mondta, hogy föntartja magának a szólási jogot. Ha ezt nem mondja a képviselő úr, egy szót sem szólottam volna, de sajátságos eljárásnak tartom azt, midőn a képviselő egy interpelláció bejelentése után szólal fel ugyanazon tárgyban, melyre az interpelláczió vonatkozik és nyilatkozatot kér, melytől további felszólalását teszi függővé. (Helyeslés jobbfelől.) Az ellen, amit Hoitsy képviselő ugyanezen tárgyban felhozott, semmi szavam sem volt. Teljes joga volt szólani hozzá. De midőn egy interpellációra adandó válasz előzetesen követeltetik(Egy hang a szélsőbalon: Van rá idő 30 napig!) és követeltetik oly formán, hogy azután az illető felszólaló képviselő úr fentartja a további nyilatkozatot, mikor egy bejelentett interpelláczió elébe vág, ekkor kötelességem az ellen szólani. Miattam beszélhet a t. képviselő úr a tárgyhoz és arról, ami a tárgyra tartozik, de azt már nem teheti, hogy egy bejelentett interpellácziót megelőzzön. (Helyeslés jobbfelől: Zaj.) Polonyi Géza: A kijátszásra nézve méltóztassék nyilatkozni. (Halljuk! Zaj.) Elnök : Méltóztassanak a napirendhez szólani, a képviselő úrnak is joga van hozzá. Polonyi Géza: T. képviselőház! Bocsánatot kérek, én ismételten mély tisztelettel megkérem az elnök urat, személyem iránt való tekintetből, hogy azon súlyos vád iránt, hogy ki akartam volna játszani egy képviselőtársam jogát, nyilatkozni méltóztassék. (Helyeslések a szélsőbaloldalon. Nagy zaj. Egy hang: Ez már meg sem járja!) Elnök : Engedjen meg a képviselő úr, hogy mi járja, azt én ítélem meg. (Helyeslés.) Én éppen a képviselő urak jogait kívánom megóvni, mert tudom, hogy e tárgyban előzőleg interpelláció jelentetett be és így kötelességemnek tartottam felszólalni. Távol van tőlem azt gondolni, hogy a képviselő úr ki akarja játszani az interpellálónak jogát. Én azt mondtam, hogy az eljárás úgy tűnik fel, mintha ki akarná játszani (Zaj.) . . . Polonyi Géza: Csak ezt akartam hallani. (Zaj.) Elnök:... Így az interpelláczió lehetetlenné volna téve, mert hogy lehet interpellácziót intézni és erre választ is kérni, mikor már egy képviselő úr ugyanazon tárgyban az interpellácziót előzőleg bejegyezte ? Hova lesz akkor az interpelláczionális jog ? (Helyeslés.) Madarász József teljesen jogosultnak tartja Polonyi felszólalását s nem szeretné, hogy a felvetett kérdés interpelláczió útján üttessék el, mert azt tartja, hogy a honvédelmi miniszternek kötelessége ily váddal szemben rögtön nyilatkozni. Elnök : T. ház ! (Halljuk !) Egyáltalán nem szeretném, hogyha bárki oda magyarázhatná az én közbeszólásomat, mintha én úgy akartam volna irányozni a vitát, hogy e kérdés itt fel ne hozassék. Ez a kérdés itt igenis felhozható, mert hisz az analóg magával a napirenden levő javaslattal és fel is hozatott, anélkül, hogy ellene legkisebb észrevételem volna. Én csupán arra tettem észrevételt — s azt hiszem, kötelességem azt tenni — hogy itt egy képviselőnek előre bejelentett interpelláczionális joga meg ne rövidíttessék. De tovább megyek. A felett aggódnak a képviselő urak, hogy a miniszter úr majd csak a vita bezárása után fog válaszolni. Hiszen az egész törvényjavaslat részletes tárgyalása csak ezután lesz ; nincs tehát kizárva, hogy a miniszter úr felszólalását ne méltathassák és így e kérdés a tárgyalás elől el nem vonható. Én csak a forma ellen tettem kifogást, azért, mert azt hittem, miután a képviselő úr azt mondotta, hogy a miniszter úr válaszától teszi függővé további nyilatkozatát, hogy ugyanazt a kérdést, amely a mai napirendre mint interpelláczió be van írva, nem tartottam czélszerűnek felhozatni, nem azért, mintha azt hittem volna, hogy a képviselő úr azt meg akarja előzni, de kétségtelen, hogy úgy látszott. Azt, hogy a képviselő úr ezt megbeszélte az interpellácziót bejegyzett képviselő úrral és hogy ez abba beleegyezett, én természetesen nem tudhattam. (Helyeslés jobbfelől.) Csak ezt kívántam megjegyezni. Különben méltóztassék a tárgyhoz hozzászólani. Herman Ottó úgy látja, hogy a jobboldalon e kérdésben Münnich Aurél képviseli az eszmei magaslatot, ki rekapitulálta a törvényjavaslat indokolását, anélkül, hogy egyetlen új eszmét mondott volna. Ezzel szemben szóló azon kérdést veti fel, vájjon a jelenlegi európai áramlat valamely nemes etnikai eszmével áll-e kapcsolatban, hogy az egyáltalán humanitárius, hogy az megfelel az emberiség végcéljának, rendeltetésének. Ezt tagadja. Ezen áramlatot jellemzi Európa leghatalmasabb államférfiának, Bismarcknak jelszava, mely szerint »Macht geht vor Recht«. És ebből az egyetlen mondásból következik az, hogy miután a hatalom minden jog és igazság fölött áll, minthogy a hatalom a jogot és igazságot letiporhatja, a státusnak egyedüli hatalmi képviselője semmi más, mint a hadi erő, mint a katonaság. Hogy egyedül a katonai erő és hatalom az, melyben az állam a maga hivatásának, minden törekvésének végczélját láthatja. Következik másodszor az, hogy ez a valóságos abszurdum el van fogadva, hogy t. i. az államnak minden funkcziója, minden szellemi és anyagi tehetsége egy irtóztató moloch gyarapítására fordittatik és ezen molochnak, ezen hadierőnek nyomán jönnek aztán az özvegyek és árvák. Ha oly magasztosnak és oly nagyszerűnek állítják a katonáskodást, a tiszteknek, ezek özvegyeinek és árváinak ellátását, azt kérdem, hogy az a vér, amelyet az utolsó közlegény ont a harertéren, alatta áll-e annak, amelyet a tiszt onta ki ? Vájjon azon vércseppek, amelyekkel a munkás nép megkeresi azon irtóztató pénzt a moloch javára, kevesebbet ér-e, mint azon izzadság, amelyet a katonaság a gyakorló téren hullat ? Figyelmeztet arra, hogy nem jó kasztokat felállítani a nép zömével szemben, mert ez veszedelmes lejtő. Szóló tudja, hogy a nemzetnek ma még szüksége van védelmi eszközökre, de e védelmi eszközöket csak a honvédség és a népfölkelés magyar részében látja, annak számára megszavaz mindent, de ilyen, a közös hadseregen alapuló, semmiféle arányokhoz nem kötött törvényjavaslatot, mely azonkívül oly perezben hozatik be, melyben a háború nem a népek elhatározásától, hanem a monarchák kénye-kedvétől függ, nem szavaz meg semmit. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Münnich Aurél: Készséggel elismeri, hogy nincsenek oly mély eszméi, mint Hermannak, (Derültség jobbfelől.) aki beszédével fényesen bebizonyította ezt, midőn a hadseregek összeütközését, a harmiák összeütközésével egy színvonalra állította. (Igaz, igaz! jobbfelől. Zaj balfelől.) De kötelességét teljesíteni tudja, és azt is tudja, mi az előadó feladata. (Helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől.) Herman megjegyzését visszautasítja. Herman Ottó megjegyzi, hogy nem a hadsereget akarta a haramiákkal összehasonlítani, hanem a mostani hadviselést. Sokkalta jobban ismeri a ház elnökét, semhogy róla feltenné, hogy ő azon perezben rendre ne utasította volna szólót, ha csakugyan ezt mondotta volna. (Derültség a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő úr — így folytatja — különösen egy mondatban kereste gyengeségemet, de minthogy én nem úgy nyilatkoztam, nem neki van joga valamit visszautasítani, hanem nekem van jogom ily ráfogás leghatározottabb visszautasítására. (Helyeslés a szélső baloldalon, zaj a jobboldalon.) Elnök: Herman képviselő úr az idézett szókat nem úgy mondotta, mint ahogy a képviselő úr értette, mert ha úgy mondotta volna, akkor — ebben igaza van — csakugyan ezt nem hagytam volna szó nélkül. (Nagy zaj.) Münnich Aurél: Én úgy értettem, hogy ő azt mondotta, hogy a hadsereg összeütközése olyan, mint a haramiák összeütközése. (Nagy zaj.) Elnök a tárgyalás folytatását a holnaputáni ülésre halasztja. Interpellácziók. Ezután az interpellácziók terjesztettek elő. Gruber János előadja, hogy múlt évi május 30-án, a délelőtti órákban, Somogy megye Német-Egres községéből elindult Márkus Ágnes, egy ottani telkes polgár 17 éves hajadon leánya Tolna-Szántón lakó nővére látogatására. Alig tehetett félórai utat, midőn egy keresztútra ért, hol feléje egy szekéren két egyént látott közeledni, akik vele szóba állottak. A leány azonban folytatta útját. De alig tett néhány lépést, midőn azon két egyén egyike őt hátulról elkapta, majd időközben odaérkezett társa segítségével hátulról megragadván, szemeit bekötözték, fejkendőjével kezeit hátrakötötték, majd felsőruhájától megfosztván, őt egy az iparosok által vásárokra hordani szokott ládához hasonló szekrénybe tették, a nélkül, hogy a róla lehúzott felsőruháit ráadták volna s vele tovahajtattak. Márkus Ágnes, ki előtt, mint előadta, ezen kénytelen utazás minden percre egy-egy örökkévalóságnak tetszett, nyomban olyan lelki izgalomba esett, hogy ezen egész utazása alatt történtekből csak két lényeges körülményre tudott visszaemlékezni. Az egyik az, hogy a láda tetejét, valószínűleg, hogy levegőt szívhasson, többször felnyitották; a másik az, hogy vele útközben oly pokoli vandalizmust követtek el, (Zaj. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) aminek részletezését tiltja a képviselőház iránti tisztelet. Márkus Ágnes cak akkor eszmélt fel, midőn őt egy nagy város utczáján, melynek ily minőségére a körülötte felhangzó zaj és kocsizörejből következtetett, letették és bezárták egy szobába, hová, mint német nyelvű beszédükből kivehető volt, még másik két egyén is belépett. Egy fél órai itt tartózkodás után a leányt egy sötét kamrába dobták s az ajtót rázárták. A leány magára hagyatva, eszméletre jött. A lelki gyötrelmek, éhség és szomjúság által elgyengült karjaival, nagy fáradtsággal levette szemeiről a köteléket s csakhamar megtalálta a gyenge fakilincscsel elzárt ajtót, azt végső erőmegfeszítéssel felnyitván, az utczára menekült és az éj sötétében mindaddig szaladt, mig össze nem rogyott. Ez a leánynak a közigazgatási hatóság által felvett jegyzőkönyvben foglalt vallomása. Tény az, hogy Márkus Ágnest, a Budapestről 20 mértföldnyire eső Német-Egres községből márczius 30-án délelőtt elindult leányt, július hó 1-én reggeli fél négy órakor, tehát alig 36 óra múlva, Csenterics Pál fővárosi rendőr a külső soroksári út mentén a vasúti síntől mintegy másfél ölnyi távolságra, felső ruhájától megfosztva, eszméletlen állapotban találta; tény az, hogy másfél óra múlva, tehát reggeli 5 */8 óra tájban Oláh József, szintén fővárosi rendőr, reá talált a leánynak frissen letépett gazzal betakart ruházatára. Csenterics Pál a leányt, kit karjaira emelt, mint ezt illetékes hatóságának bemondotta, valóban eszméletlen állapotban — a mint ő magát kifejezte : félrebeszélve találta, a Rókus-kórházba szállította be. Itt a leány 8 napig a belgyógyászati osztályban kezeltetett ; 8 nap elteltével haza ment, de még mindig olyan gyenge állapotban, hogy a vele azonnal megtartott szolgabirói előnyomozás folyamán több ízben elájult és alig szólt néhány szót, a további beszédben a vérömlés megakadályozta. Tíz hónapja annak, hogy szóló a testileg-lelkileg feldúlt leánytól és az agg szüleitől, mint a kerület képviselője, azon megbízatást nyerte, hogy a leánynak és a mély gyászba borult agg szülőknek védelmet, megtorlást és kártalanítást szerezzen. Eddig egy szóval sem akarta a bírósági eljárást anticzipálni, hanem azon volt, hogy a hatóságok segítségével felderíttessék ezen vérlázító bűntény, vagy vegye el büntetését azon leány, aki talán egy gonosz mesével saját szégyenét akarja elpalástolni. De szóló nemcsak védelmet nem, de az igazság felderítésére irányuló legkisebb törekvést sem talált a hatóságoknál; ellenkezőleg azok eljárása csupán annak a feltevésnek megerősítésére szolgált, hogy a bűntény nem hivatalból üldözendő, hanem a bűntény üldözése hivatalból elnyomandó akkor, ha a tettesek zsidók. (Úgy van a bal és a szélsőbal egyes padjain.) Azon körülmény daczára, hogy a tettesek egyikét Márkus Ágnes már a múlt évben tanuk előtt agnoszkálta, akok azt is igazolják, hogy a tettes sápadtan összeesett, mikor a leány esete iránt kérdőre vonatott, máig is szabadon jár, daczára annak, hogy a már ezelőtt fél évvel beadott bűnvádi feljelentésben ezen tettes elfogatását kértem. Az előnyomozást teljesítő tabi szolgabiróság, jóllehet tanuk vannak, kik tetteseket a ládával szekerükön faluról falura elhaladni látták, a tetteseket a tabi szolgabiróság Márkus Ágnessel nem is szembesítette, hanem e helyett a félholt leányt és agg szüleit állította a csendőrök elé s vallomásának visszavonására akarta bírni. De mi még különösebb, a tabi szolgabiróság egy ideig stagnált és a helyett, hogy a nyomozás szálait tovább vitte vagy az illetékes kir. járásbíróság, vagy ügyészséghez kötelességszerüleg áttette volna, múlt évi 2469. számú végzéssel az előnyomozást beszüntette, az iratokat ad akta tette és erről Somogy megye alispánjának jelentést tett. Szóló a büntető feljelentést a kaposvári kir. ügyészséghez még a múlt évi nov. huban megtette, ahonnét azon értesülést kapta, hogy az ügyészség ezen ügy sürgős elintézésébe nem mert belenyúlni, hanem előbb megkérdezi Kozma Sándor kir. főügyészt, hogy váljon szabad-e ezen ügyben a bűnvádi eljárást megindítani ? Ezután előterjesztő interpelláczióját, melyet esti lapunkban közöltünk. Meszlényi Lajos interpelláczióját esti lapunkban szintén közöltük. A legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor tartozik. Törvényszéki csarnok, A fogtechnikusok pere. A szünet után Gáspár József és Czettel József vádlottak jogi képviselője jelentette, hogy védenczei betegségük miatt a tárgyalásra meg nem jelenhettek. Előadja továbbá, hogy Gáspár József fogtechnikus iparigazolványnyal bír, fogakat nem húz, fogtöméssel nem foglalkozik, tanfogakat orvosi megrendelésre készít. Ez utóbbi állításának beigazolására több vidéki orvost nevez meg tanúként. Katona Béla közvádló indítványozza e tanuk kihallgatását, nehogy pedig a fogtechnikusok pere tovább húzódjék. Gáspár József ügyének a többi vádlottak ügyétől való különválasztását kéri. A másik távollevő vádlott, Czettel József fogorvosra vonatkozólag a védő előadja, hogy Czettel Filadelfiában orvosi diplomát szerzett. Védencze töredelmesen beismeri, hogy egész 1885-ig foghúzással, fogtöméssel, műfogak készítésével és beillesztésével stb. foglalkozott. Czettel e gyakorlatot 1877 óta részint mint dr. Vidéki Ferencz komponistája űzte. Vidékivel közjegyző előtt társasszerződésre lépett, melynek értelmében mindenféle műtétet ő (Czettel) végez, Vidéki pedig a szükséges műszereket és a fogműtermet adja. A megadóztatás is a társas üzletre történt. Mentségéül Czettel azt hozta fel, hogy őt a szájüregben való műtétek végzésére dr. Vidéki Ferencz bujtogatta fel. A járásbiró ezután a tárgyalást felfüggesztette. Miskovics Száva b.gyulai törvényszéki bírót a kir. tábla fegyelmi tanácsa 100 frt pénzbüntetésre ítélte volt, mivel hivatalában nem fejtette ki a kellő szorgalmat és több ügyet késedelmesen intézett el. A kir. kúria fegyelmi tanácsa tegnap az első fokúlag kiszabott büntetést feddésre enyhítette. KÖZGAZDASÁG. Üzleti hetiszemle a gabonáról és terményekről. A kedvezőtlen időjárás megakasztotta a tavaszi munkálatokat és talán a vegetáczióra is befolyásuk volt, de nem tehető fel, hogy a vetésekben lényeges vagy csak említésre méltó kárt okozott volna. Gabona. Búzában a külföldi mérvadó piacokról érkezett jelentések egészen befolyástalanul maradtak az itteni üzletre vonatkozólag. A kevés hozatalra váltakozva kisebb-nagyobb kínálat s az — egy nap kivételével — mindenkor élénk vételkedv következtében a forgalom mintegy 120.000 métermázsára rúgott, mely 80.000 métermázsa erejéig a raktárkészletekből telt ki. Az irányzat egész héten át kedvező volt, a nélkül azonban, hogy akár a malmok lenyomhatták, akár a kínálók fölemelhették volna az árakat s így szilárd irányzat mellett, de a múlt hetihez képest teljesen változatlan árakkal megyünk ki a hétből. — Rozs e héten kevés került forgalomba s a kereslet egészen szünetelt, csak helyi gyári czélokra kelt el mintegy 2000 métermázsa, az is 10 krajczárral olcsóbban, 6.65—6.90 írton. — Árpa, jobbára csak takarmányáru került forgalomba, az is gyéren. — Különben szilárd irányzat mellett az árak meglehetősen változatlanul maradtak. Kevésbbé jó takarmányáru 6.40—6.50 forinton, jobb 6.60 — 6.90 írton, malátaárpa 7.10—8.20 írton, finom 8.30—9.70 írton kelt.— Zabban nagyobb volt a kínálat s minthogy a vételkedv korlátolt maradt, az árak 10 krral csökkentek. Elkelt mintegy 4000 méter mázsa, minőség szerint 6.50—6.75 írtjával. — Tengeri a nagyobb hozatal következtében rohamosan csökkenő irányzatot követett s a sürgős kínálattal szemben a gyárosok és sertéshizlalók rezervált magatartást tanúsítván, sikerült nekik az árakat 25—30 krral lenyomni. A forgalom 20000 méter mázsára tehető s finom áru 5.90 — 5.95 frton, közepes 5.80 — 5.85 frton kelt. Határidők: Búza e héten kedvező irányzattal indult s a hét első felében szilárd, emelkedő irányzatot követvén, utóbb lényeges reakczió állott be s az árak rohamosan csökkentek. A hét utolsó végén ismét némi javulás állott be. A Búza tavaszra 9.03 írttal indult, 9.08 írtra emelkedett, majd 8.96-ra szállott le s ismét 9.00 forintra emelkedvén, végül 9.03—9.04 írton állapodott meg. Irányzata szilárd. — Búza őszre szilárdan indult, de csak rövid ideig tarthatta magát s 8.46 írtról lassan kint 8.22 írtig csökkent, majd 8.28 írtig emelkedett s végül szilárdabb irányzat mellett 8.30 — 8.31 írttal zárult. — Tengeri május-juniusra éppúgy, mint az effektiv üzletben, itt is egyre csökkenő irányzatot követett s az árak 6.12 frról 5.97 írtra csökkenvén, végül 5.96 — 5.98 írttal zárultak. Liszt. Az elmúlt hétről, sajnos, csak gyenge üzletet jelenthetünk. A beállott üzletjavulás hamar helyet adott a teljes üzletpangásnak. Néhány malom már olcsóbb árjegyzéket is adott ki — bár erre ok még éppen nem volna, mert a búzaárak egyaránt szilárdan tartják magukat s ennek következtében a lisztüzletben is — a rossz üzletmenet daczára — szilárd hangulat uralkodik. — Az átvétel gyengén halad előre; a vevők túlnyomó számmal kötésüknek meghosszabbítását kívánják. — Külföldi üzletről sem beszélhetünk. A Bismarck-féle vámpolitika — melyet hovatovább minden állam a magáévá tesz — malomiparunknak roppant károkat okoz. — Korpában is csekély üzletünk volt. Jegyzések 100 kiló után zsákostul, összsúlyt tiszta súlynak értve, Budapesten szállítva. Tiszta árak kötelezettség nélkül: Asztali dara, goromba A. sz. 16.80 forint, asztali dara, finom B. sz. 16.80 frt; királyliszt 0 sz. 16.20 forint; lángliszt, különös 1 sz. 15.70 frt, lángliszt 2 sz. 15.20 frt; zsemlyeliszt, különös 3 sz. 14.60 frt, zsemlyeliszt 4 sz. 14.30 frt, kenyérliszt, fehér, első rendű 5 sz. 13.90 frt, kenyérliszt, fehér, másod rendű 6 sz. 13.30 forint, kenyérliszt, közép 7 sz. 13.8 frt, kenyérliszt, barna, első rendű 8. sz. 12.60 frt, kenyérliszt, barna, másod rendű 88/2 sz. 12.— frt, lábliszt, első rendű 88/4 sz. 9.80 frt, lábliszt, másod rendű 9 sz. 7.80 frt. Korpa, finom F. sz. 4.40 forint, korpa, goromba G. sz. 4.— forint. Heti galmaforgalom. Hüvelyes vetemények. Bab. E héten is kevés volt az üzlet, mindössze 500 métermázsa került forgalomba. A barna babot kivéve, minden áru 1/4 frtot vesztett árából. Nagy fehér bab 6.50—7.25 frton kelt, törpe bab 8.50—8.75 írton, kerek bab 6.75— 7.25 frton, barna bab 8—8.25 írton, tarka bab 5 — 5.25 frton. — Köles irányzata ugyan lanyha, de az árak mégis tartják magukat. Magyar áru 4.75—5 frton kelt, romániai áru vámmal együtt 5.20—5.30 írton. Ez utóbbiból 6000 méter mázsát szállítottak külföldre. —Kása nyugodt, változatlan irányzatú. Közönséges áru 9.25—9.50 írton vásároltatott.— Lencse kevés kínálat mellett szilárd. Magyar lencse 15—16 frton, morva 25—26 írton talált vevőre. Márczius 18-tól Márczius 25-ig vasalvóval V. B.-Pest. pályaudvar. Budapestre érkezett kilogrammokban Búza.................. — 1020 12155 Rozs ................. — 104 921 Árpa.................. 202 701 2214 Zab................... 458 1128 517 Tengeri.............. 409 — 103 Repcze................ — 1626 — Különfélék........ — 189 21125 Liszt.................. — 1527 10017 Bpestről elszállittatott kilogrammokban Búza.................. 1 201 54 Rozs ................. — 205 — Árpa................. — 834 292 Zab .................... — 922 513 Tengeri.............. — — 103 Repeze.............. — 473 — Különfélék........ — 565 21125 Liszt................. 7 263 10017