Pesti Napló, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-23 / 81. szám
Vagy visszaélések alapján álljon-e a ház. A megbírálás tisztaságát csak abban kereshetni, hogy már az alakítás némi garancziát nyújtson az iránt, hogy ne tisztán a pártakarat legyen a verdikt tartalma s az eljárás is biztosítékot nyújtson. A ház eldöntvén már, hogy a bíráskodást saját kezében akarja tartani, e keretben kell maradnunk s így csak Horváth Lajos és az előadó indítványai közt választhatunk. Az előadó a bajnál is rosszabb orvosságot javasolván, szóló elvileg Horváth javaslatához járul. Zichy Antal minden rendszert helyesel, csak legyen következetes magához ; ámde Horváth javaslata a pártok paritásából indulva ki, a kivitelben következetlen önmagához, amennyiben koczkajátékra bízza azt, mely pártok tagjaiból alakuljanak bizottságok. Több a garanczia ott, hol a más pártbelieknek okvetlenül jelen kell lenniök. A ház elnökének bevonását szóló semmi esetre sem akczeptálhatná s a mostani eljárás fentartása mellett nyilatkozik. Beksics sajnálja, hogy e vitába a pártszempontból oly sokszor bevonattak, holott csak a választások tisztaságának kell e kérdésben irányadó szempontnak lenni. Az összes választási visszaélések fölött nálunk most is a rendes bíróság ítél s várjon hol vannak azok a tömeges megvesztegetett választók, akiket elítéltek, azok a tömeges visszaélések, melyeket nyitottak volna. A rendes bíróságok megállapítása tehát nem okvetlen biztosítéka annak, hogy tiszták lesznek a választások, annál kevésbbé, mert a bíróságok sehol sem szeretnek beavatkozni a politikai küzdelmekbe. Éppen ezért szóló a mi jelenlegi bíráskodási eljárásunkat fentartandónak véli. Horváth Lajos nem fogadhatja el, amit róla állítottak, hogy az ellenzék jogainak kiterjesztését akarta javaslatával becsempészni. A visszaéléseket akarta mitigálni, azáltal, hogy senki se tudhassa, mely párt fog az illető mandátum fölött ítélni s hogy az bizonyosan meg is lesz tartva. Ennek biztosítására szóló más módot is szívesen elfogadna, de a mostani eljárás megtartása mellett, akár két, akár három ellenzéki tag lesz a bizottságokban, nem fognak ezzel semmit sem javítani a helyzeten. A bizottság többsége ezek után utasításul adandónak határozta az albizottságnak, hogy a bíráló bizottságok s az állandó igazolási bizottság intézménye jelen alakulási módozatával fentartassék. Ezzel mindhárom indítvány elesett. Az albizottság tagjaivá Tisza Lajos gr. elnöklete alatt Bánffy Béla gr., Horváth Lajos, Irányi, Tibád, Teleszky és Dárday előadó választatván meg, a tárgyalás folytatása csütörtök délután 6 órakor tartandó ülésre halasztott. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: márczius 23. Naptár: Szerda, márcz. 23. — Róm. kath. : framenczius. — Prot.: Eberhart. — Görög-orosz: (márczius 11.) Szofron püspök. — Zsidó : (adar 27.) — Nap kél 5 óra 59 perczkor reggel, nyugszik 6 óra 16 perczkor délután. — Hold kél 5 óra 43 perczkor reggel, nyugszik 5 óra 4 perczkor délután. A honvédelmi miniszter fogad d. u. 2—3 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— délután 2 óráig. A főváros törvényhatósági képviselőházbizottságának közgyűlése d. u. 4 ó. (új városház). Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9— d. u. 1 óráig. Vörös kereszt egylet Erzsébet kórháza Budán, megtekinthető d. e. 10—l'/s óráig. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Orsz. tanszermúzeum a budai állami tanítóképezde helyiségében d. e. 9—12 és d. u. 3—5 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Beleznay-kert) nyitva van d. e. 9— d. u. 1, d. u. 3—5 és este 7—9 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3 — 7 óráig. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 4- 8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Café-Restaurant de l’Opera Andrássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — A király ö Felsége az eddigi dispozicziók szerint f. hó 25-én este Bécsbe utazik. — Az udvar Budapesten. A királyné tegnap délelőtt hosszasabban időzött a várkert budai oldalra nyúló részén, honnan most festői kilátás kínálkozik a budai hófödte hegyekre. Ez a Krisztina városig terjedő kert különben legkedveltebb sétahelye ő Felségének, ki itt a magas bástyafalak által a várbeli kiváncsi szemek elől mentve van. A király még magánkihallgatást sem adott, csupán Kálnoky gróf külügyminisztert fogadta, kinél viszont Tisza miniszterelnök és több előkelő politikai személyiség tett látogatást. — Udvari ebéd. Tegnap délután 6 órakor a budai királyi várlak rózsaszínű termében harmincz terítékű udvari ebéd volt, melyen a király ő Felsége mellett a következők vettek részt: VII. Henrik reussi herczeg német nagykövet, a nagykövetség következő tagjaival: Mont-Marin gr. nagykövetségi tanácsossal, Tschirschky nagykövetségi titkárral és Pückler gr. hadnagygyal, dr. Bojanowsky titkos szövetségi tanácsos budapesti német főkonzul, Hohenlohe-Schillingsfürstig első főudvarmester, Kálnoky gr. külügyminiszter altábornagy, Tisza Kálmán miniszterelnök, Andrássy Gyula gróf b. t. tanácsos altábornagy, Nopcsa báró főudvarmester, Orczy Béla báró ő Felsége személye körüli miniszter, Bedekovich Kálmán horvát miniszter, Pejacsevich gr. lovassági tábornok hadtestparancsnok, 1. Graeff lovassági tábornok, Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter, Fejérváry Géza b. honvédelmi és Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter, Papp b. altábornagy főhadsegéd, Wolkenstein gr. főkonyhamester, Fabiny Teofil igazságügyminiszter, Baross közlekedési miniszter, Pápay osztályfőnök, lovag Benkiser ezredes, Aerenthal b. követségi tanácsos, Fliesser b., Freund és Besch őrnagyok szárnysegédek, a parancsőrtiszt és a királyi várlak őrségének parancsnoka. Ő Felsége jobbján Beuss herczeg nagykövet, balján gróf Kálnoky ült ; az ebéd menüje a következő volt: Potage á l’écossais. Petites bouchées á l'Empereur. Piéce de boeuf et selle de veau. — Sanglier, sauce églantines. Côtelettes de volaille aux pointes d’asperges. Chaudfroid de homards historié. Sorbet. Canetons de France, saladé, compote. Fonds d’artichants á la Metternich. Parfait de vanille á la Montpensier. Fromages. Glaces aux framboisses et au biscuit á la Reine Dessert. A zenét a 32. gyalogezred zenekara szolgáltatta. Ebéd közben ő Felsége a legszívesebb szavakban felköszöntőt mondott »benső barátja« Németország császára és Poroszország királyának egészségére, amit a jelenlevők állva hallgattak meg. A felköszöntő után a zenekar a porosz himnuszt játszta. Ebéd után ő Felsége huzamos ideig cerclet tartott, megszólítván a jelenlevők mindegyikét, nevezetesen hosszabb beszélgetésbe bocsátkozván Beuss herczeg nagykövettel. — Estély a német konzulnál. A német császár születésnapjának alkalmából Bojanovszki, Németország főkonzula, Andrássy úti lakásán fényes estélyt adott. A középső elfogadó terem hátterében déli növénycsoport közepén Vilmos császár márvány mellszobra volt felállítva. A vendégsereg, mely magában foglalta a politika, diplomáczia, a magas klérus, a tábornoki kar, a tudomány, a művészet, az irodalom és az ipar legelső képviselőit, 9 órakor kezdett gyülekezni. A kormány részéről megjelentek Tisza Kálmán miniszterelnök nejével, Degenfeld Ilona grófnővel. A miniszterelnök a Szt-István-rend nagykeresztjének jelvényeit viselte, Trefort Ágoston, Bedekovics Kálmán, Széchenyi gróf, Fejérváry Géza báró nejével, Fabiny Theofil, Orczy Béla b. és Baross Gábor miniszterek, Wekerle államtitkár. Trefort, Széchenyi és Bedekovics miniszterek a Lipót-rend nagykereszt jelvényeit viselték. Fejérváry Géza b. pedig a Mária- Terézia katonai-rend jelvényét. A törvényhozás két házát számos kitűnőség képviselte. — Ott voltak Andrássy Gyula gróf, ki az aranygyapjas-rend és Szent-István-rend nagy keresztjének jelvényeit viselte. A képviselők közül jelen voltak : Jókai Mór, Szapáry Gyula gróf, Fálk Miksa dr., Apponyi Albert gróf, Hieronymi Károly, Ivánka Imre, Wahrmann Mór, Grünwald Béla, Pulszky Ágost, Darányi Ign., Neményi Ambrus, Gaál Jenő, Fackh Károly. A magas klérust Schlauch Lőrincz szathmári püspök képviselte. A tábornoki kar részéről Pejacsevich gr. hadtestparancsnok volt jelen. A fővárost Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly és Gerlóczy Károly polgármesterek képviselték, úgyszintén jelen volt Török János főkapitány is. Ott voltak még dr. Korányi, dr. Farkas és dr. Navratil egyetemi tanárok. A zeneakadémiát Mihálovics igazgató képviselte. Jelen voltak ezenkívül de Maistre gróf, az oderbergi vasút vezérigazgatója- A nemzeti múzeumot dr. Hampel (nejével) képviselte. A nagyipart Burghardt, hengermalom igazgatója és főrendiházi tag és Mechwarth, a Ganz-gyár igazgatója. Midőn a társaság együtt volt, megjelent Beuss herczeg, Németország nagykövete, követségi személyzete kíséretében, kit az összes külhatalmak képviselői, a budapesti főkonzulok követtek. Ezenkívül a társaságot igen díszes hölgykoszorú egészítette ki. Kálnoky gr. külügyminiszter Ernthal báró által mentette ki magát. A házigazda tisztét Bojanovski főkonzul és neje végezték a legnagyobb szeretetreméltósággal. Míg a díszes vendégek közt élénk társalgás fejlődött, frissítőket hordtak körül. Beuss herczeg számos tagját a megjelent társaságnak mutattatta be magának. A társalgás főtárgyát természetesen a rendkívüli ünnepély képezte, melynek központja volt az agg császár. A társaság éjfélig maradt együtt, azután szívélyes búcsút véve a szives házigazda és háziasszonytól, eltávoztak. — Vannutelli érsek pápai nuncziusnak Bécsben tegnap délelőtt tizenegy órakor adta át ünnepélyes szertartások közt a nuncziatura házi kápolnájában gr. Salimei, a pápa nemes testőrségének tagja, a Zuccheto rosso-t, a bibornokság egyik jelvényét. — A magyar nyelvű tiszti vizsga tárgyában az egyetemi ifjúság tegnap tartott ülésében azt a határozatot hozta, hogy nagygyűlésre fogja egybehívni az összes egyetemi ifjúságot, mivel a honvédelmi miniszter ki nem elégítő válasza fölött napirendre nem térhet. — »A végső hamvazkodók« czime alatt az erdélyi kulturegylet javára 2 frt 50 krt vettünk, mit köszönetünk nyilvánítása mellett nyugtázunk. — A budapesti Cseska Beszeda a magyar hírlapírók nyugdíjintézete javára tiz frtot küldött hozzánk, mit köszönetünk kijelentése mellett nyugtázunk. — A m. t. akadémia nemzetgazdasági bizottságában tegnap délután 5 órakor Grünwald Béla orsz.gyűlési képviselő érdekes előadást tartott Zólyom megye gazdasági s mivelődési viszonyairól. Az ülésen Hunfalvy Pál elnökölt és jelen volt az akadémiának, különösen a bizottságnak számos tagja s egyéb közönség. Ez az első azon honismertető értekezések közt, melyeknek előadására a bizottság a különböző megyék kiváló jeleseit fölkérte. Következni fog közelebb ily értekezés Pozsony- és Árva megyéről- Grünwald tegnapi előadása minden tekintetben mintául fog szolgálhatni a későbbi értekezőknek; érdekes az előadás úgy a feldolgozott anyagnál, mint a vonzó modornál fogva. Ezen előadások a Nemzetgazdasági Szemlében fognak megjelenni, a Grünwald Béláé az ápril havi számban, mutatványt abból a lapunk közöl. A legközelebbi előadást a nemzetgazdasági bizottságban a jövő kedden Matlekovits Sándor államtitkár fogja tartani az ipartörvény hatásáról. — Salon, Beniczky Ferencz államtitkár és neje szül. Bajza Lenke Eötvös utczai palotájában díszes estély volt hétfőn. A 9 óra felé érkező vendégeket a jeles írónő és leányai, Jerna és Agátha kisasszonyok és fia, Bajza Aladár, fogadták. Jelen voltak: Hampel József és neje, Pulszky Pali, Bartók Lajos, Szilágyi Dezső, Mihálovics Ödön, Justh Zsigmond, Váradi Antal, Zala György stb. — 2.840,054,400 másodperc). Ennyit élt ezideig Vilmos császár, kinek születésnapját most egész Európa, de még azon kívül is ünnepelik. Ez idő alatt 1080-szor újult meg a hold, 4668-szor volt vasárnap, 32,871-szer kelt fel a hajnali csillag, 788,904 óra telt el, 47,334,240 percz és 2,840,054,400 másodpercz merült az örökkévalóság tengerébe. Nem kevesebb, mint 72 uralkodót élt túl az agg Vilmos császár, még pedig 52 királyt, 8 császárt, 6 pápát és 6 szultánt. Az Egyesült Államoknak pedig az ő élete alatt 21 elnöke volt. — Sikkasztó pénztáros. Prágából jelentik a tegnapi kelettel. Nagy föltűnést keltett itt tegnap este az itteni főposta pénztárosának, Hackl Henriknek elfogatása. Hackl ugyanis az elszámolásnál ezüst forintosok helyett négykrajczárosokkal teli tekercseket adott át. A tegnapi elszámolásnál végre napfényre jött a három év óta űzött csalás. Az okozott kár 8000 írtra rúg. Hackl, kit már át is adtak a fenyitő törvényszéknek, 71 éves s 48 év óta szolgál. Zólyommegye’ gazdasági s mivelődési állapotai.*) (Grünwald Béla országgyűlési képviselőnek a m. t. akadémia nemzetgazdasági bizottságában f. hó 22-ikén tartott előadásából.) Zólyom megye lakosságának jelentékeny része gyári munkásokból áll, de a szoczializmus eszméinek hatása s az ebből eredő törekvések és mozgalmak itt ismeretlenek. E jelenség nem azt bizonyítja, hogy a munkásnak nem volna oka a panaszra, hanem azt, hogy távol él az európai munkásmozgalom központjaitól s sokkal műveletlenebb, semhogy öntudatra ébredve, általános eszmék nevében követelné magát) Az előadás meg fog jelenni egész kiterjedésben a Nemzetgazdasági Szemle ápril havi számában. nak nagyobb részt a vállalat nyereségéből, nagyobb befolyást a társadalomban és államban s lemondással nyugszik bele sorsába, melynek megváltoztatását nem tartja lehetségesnek. A tőkéhez, vagyonhoz való jutás, minden egyesnek homályos vágya, de mint az ember önálló létének alapja, az emberi rendeltetés elérésének feltétele nem lebeg szeme előtt. Csekély szükségleteit néha kielégíti, néha nem, de ha nyomorogva is megél valahogy s a kritikus pillanatokban mindig megteszi hatását a hitelbe vett pálinkával szerzett mámor, mely rövid időre elfelejteti vele az élet bajait. A társadalom tehát nyugodt volna, ha az erdőkincstár közegei nem teremtenének egy szocziális kérdést, mely már a hatóságok figyelmét is magára vonta s nem hallgathatom el az ügyet, melyre nézve a hivatalos iratokból merítettem tudomást. A megye északi részében, Breznóbánya városa körül, a XVII., XVIII. században Németországból munkásokat telepítettek, a kik most már teljesen eltótosodtak. Mikor a fent emlitett vasművek keletkeztek, nemcsak gyári munkásokat, hanem favágókat, szénégetőket is Németországból hoztak be s ezeknek bizonyos előnyöket, állandó keresetet biztosítottak. A vasműveket akkor inkább a fa értékesítése szempontjából állították fel, mert a fát akkor nem lehetett messzire szállítani. S minthogy a vasművek számára bizonyos fa- és szénmennyiség nélkülözhetetlen volt, biztosítani akarták maguknak az erre szükséges munkaerőt, s egy neme a hűbéri viszonynak keletkezett a kincstár s e munkások között. A munkás kötelessége volt munkaerejét kizárólag a kincstárnak szentelni. Ez pedig ezért kötelezte magát, hogy a munkást a favágásért s szénégetésért munkája arányában fizeti (most 24 kr. egy méter kemény fa s 22 kr. egy méter puha fa vágásáért) ezenkívül a szakmányos kap egy és fél kilós földet, egy kaszás rétet; továbbá szabad legelőt 2 db. szarvasmarhára, ha 10 évig állott munkában, 3 db. szarvasmarhára és 3 db. juhra; ha 20 éven felül állott szolgálatban, 4 db szarvasmarhára s 5 db juhra; s végre fajzási jogban részesül, kap tüzelő s az építéshez szükséges fát ingyen, úgy szintén ingyenes orvosi s gyógykezelésben részesül. A fajzási s legeltetési jogot s a földilletmény bizonyos részét a munkás keresetképtelensége esetén is megtartja élethossziglan. Ily telep összesen 21 van 6729 lakossal, akik összesen 751 házban laknak. Ezek a munkások régibb időkben, mikor még szükségesebbek voltak s jobban fizették őket, némi vagyonra is tettek szert, réteket és földeket vettek a körülfekvő községek határaiban. Nagyobb része vagyontalan maradt s most is nyomorban tengetik életüket. Újabb időben azonban felette mostohán, sőt kegyetlenül bánnak velök az erdőkincstár közegei, s ez eljárás kétségbeejtővé teszi helyzetöket. Bérök nem felel meg az idők viszonyainak s azt is lejebb szorítják; legeltetési jogukat korlátozzák vagy rossz legelő kijelölése által teszik képzeletivé; tűzi fát sem kapnak elegendő mennyiségben s ezt és épületi fát is csak úgy kap, ha nyilatkozatot állít ki, mely szerint a maga és utódai nevében lemond a felépítmény tulajdonjogáról és elismeri, hogy nemcsak a telek, hanem a rajta levő minden épület a kincstár tulajdona, melynek jogában áll az épületre fordított munka értékének megtérítése mellett, visszavenni. E munkások teljesen ki vannak szolgáltatva az erdőkincstár alsó közegei elnyomásának s önkényének s bármely ürügy alatt megfoszthatják az őt illető illetmények élvezetétől s ezek az emberek annyira jutottak, hogy rabszolgákhoz hasonlítanak inkább, mint szabad államban élő polgárokhoz. De az erdőkincstár a nyomornak ezzel a mértékével sem elégedett meg s megfoghatatlan, miképp telhetik valakinek kedve a nyomor fokozásában. A Bach-kormány idejében a telepitvényesek egy részének házait a telekkönyvi intézmény életbeléptetésekor a telekkönyvbe mint az illető telepitvényes tulajdonát jegyezték be. A Bach-kormány közegeinek eszébe sem jutott ez ellen kifogást tenni. Ez az eljárás helyes volt a józan közgazdasági és szociális politika szempontjából is. A kincstárnak ugyan kevés haszna lehetett ebből a fából épült házból. De a munkás így elérte azt, amire a humánus gyártulajdonosok törekszenek, tulajdonos lett, volt valamije a világon s az ily munkás biztosabb munkaerő is volt a kincstárra nézve, mert a tulajdon oda kötötte őt ahhoz a helyhez, ahol a kincstárnak reá szüksége volt. Most azonban az erdőkincstár közegei azt az eljárást követik, hogy a munkás telekkönyvi tulajdonává lett épületekre is követelnek oly nyilatkozatokat, melyekben a munkás tulajdonjogáról lemond, s e nyilatkozatokat a munkás költségén telekkönyvileg bekebleztetik s ha ezt tenni nem akarja, úgy erőszakolják reá, hogy nemcsak a fajtási jogánál fogva őt megillető fát ki nem szolgáltatják, de még készpénzért sem adnak neki. Ennek következménye, hogy minden telepen romba dűlt házakat láthatni s hogy p. Baczuh telepen egy kis parasztházban 36 egyén lakik. Ez eljárás czélja nem a kincstár érdekeinek megóvása, nem is az erdők jövedelmének fokozása, mert hisz a kincstár jövedelme erdeiből feltűnően csekély, hanem az, hogy a telepítvényest házából bármikor kiűzhessék, tehát a következmény egy kétségbeesett proletariátus teremtése. Ez nem állhat a magyar állam érdekében. A kincstárnak e nagy számú lakosság vagyonosodását kellene előmozdítani s nem megsemmisíteni még a meglevőt is. Reméljük, hogy a kormány meg fogja akadályozni alárendelt közegeinek e kártékony gazdasági és szociális politikáját, mely a kincstár félreértett szűkkeblű érdekei kedvéért feláldozza a magasabb gazdasági s állami szempontokat. Ferencz (Pannutine hadosztályánál) megbízóik nevében oda nyilatkoztak, hogy az osztrák kormány alkudozásokra egyáltalában nem hajlandó, mikülönben az osztrák fővezérnek a magyar foglyok irányában tanúsított embertelen eljárásából eléggé kitűnt.« »Junius 20-án a 4-ik hadtest főhadiszállása Aszódon volt, midőn annak elővéde Tolstoj gróf tábornok vezénylete alatt Zsarátoknál az ellenség előőrseire akadt, stb.« Majthényi László bárónak Osten-dorff báró czimével szolgálunk. Ennek históriáját jó volna rektifikálni. Öreg honvéd. II. Losonczról veszszük a következő sorokat : »A Pesti Napló márczius 19-iki reggeli számában olvastuk báró Majthényi László honti főispán azon nyilatkozatát, melyben hivatkozva több rendbeli okmányokra, a muszkavezetőkkel minden szolidaritást határozottan megtagad. Nem vagyunk hivatottak véleményt mondani fentebbi nyilatkozata felett, csak interpelláljuk, hogy akkor a midőn Losoncz polgárai 1849. márcziusban a fekete sárga zászlót letépve, helyébe a nemzeti trikolort tűzték ki; — akkor amidőn a császári seregek részére megrendelt bukkancsokat a magyar hadseregnek szolgáltatták ki, akkor, amidőn a reakció kormányát megtagadva, a losonczi polgárok a magyar kormány rendeleteit foganatosították, és amidőn ezen felhozott bűnlajstromok megtorlására Losonczon, mint a reakció teljhatalmú német biztosa, megjelenni akart, és személyének biztonságára egy század Civalard-uklánust, egy zászlóalj ceccopierit és egy zászlóalj deutschmeistert egy üteg rakétával rendelt Losonczra, hogy a nemzeti kormányhoz hű polgárokat példásan megbüntesse — hogy akkor miben járt ? Igaz, hogy — hála a losonczi polgárok és Benyiczky Lajos maroknyi hős csapatának, ki a számra nézve háromszorosan felülmúló ellenséget megrohanta, azt megsemmisítette, részben elfogta, a már Gácsról Losoncz felé diadalmas útban levő K.Majthényi László a járhatatlan hegyek közé menekült és sok viszontagság után csak harmadnapra vergődött Balassa-Gyarmatra. Több losonczi polgár.« Báró Majthényi László 1849. évben. (Két levél a szerkesztőhöz.) I. A honti főispán meglepte Magyarországot egy önkéntes nyilatkozattal, melyben tagadja, hogy 1849-ben muszkavezető volt s e tekintetben okmányokra hivatkozik, melyeket kár volt a nyilatkozat mellett ki nem adni, mert mi vidékiek, nem mehetünk be Budapestre, vagy Ipolysághra, hogy báró Majthényi okmányait olvassuk s azokból jobb hitre téríttessünk. Szívesebben hajtunk arra, hogy a báró úr kijelenti »becsületszavára, hogy bármily polgári, katonai vagy egyéb muszka hivatalnokkal, vagy hatósággal soha semminemű érintkezésbe nem jött s az említett állítást hazug koholmánynak nyilvánítja.« Ezzel szemben minden kételynek el kell némulnia s mi csak figyelmeztetjük a honti főispán urat, hogy a történetírás korrigálása végett tegyen intézkedéseket Oroszországban, hol az ellenkező vélemény van róla elterjedve, és pedig báró Osten-dorff, Paskievics hadsegédének emlékiratai nyomán, kinek könyvéből a Vasárnapi Újság 1886. évi deczember 19-ki számában magyar fordításban szószerint a következőket olvassuk a Görgey által elvesztett váczi csata után következő napokról: *A magyar fővezér helyzetének teljes öntudatában nagy súlyt fektetett arra a körülményre, hogy az osztrák kormány a biztos siker reményében most már talán nem a megtorlás, hanem a békés kiegyezés útján haladva, közbenjárásunk folytán engedményekre hajlandó leeni, miért is ez irányban Rüdiger és Cserdajev tábornokok, nemkülönben Paskievics herczeghez fordulva, békés alkudozásokra hajlandónak mutatkozott. Azonban a különféle hadtesteknél levő kormánybiztosok, névszerint báró Majthényi László az 1-nél, Gaál Ede a 3-iknál, gróf Cziráky János a 4-iknél, végtére gróf Decasse Helyi hirek. — A tatai viz bevezetésének kérdésével foglalkozott tegnap a fővárosi egyesület is. A kérdést dr. Lipthay Béla vetette föl, kérdezvén az elnöklő Kamermayer polgármestert, hogy tekintettel a tatai vizet tárgyazó újabb tud.akadémiai felolvasásokra, gr. Eszterházy Miklós ajánlata a tatai víznek a fővárosi végleges vízmű alapjául vétele iránt, fog-e most már érdemileg tárgyaltatni, amint kívánatos is lenne ? Kamermayer azt felelte, hogy neki is beküldték az illető akadémiai felolvasásokat s ő megbízta Kun tanácsost, közölje azokat Lechner főmérnökkel, kinél a tatai víz tárgyalási iratai most véleményadás végett vannak, hogy véleményénél ezen értekezéseket is vegye tekintetbe. A tárgyhoz hozzászólt ezután Medrey Zsigmond, aki mindenekelőtt azt konstatálta, hogy azok a tudósok, akik ma a tatai víz mellett kardoskodnak, tavaly még kedvezőtlen szakvéleményeket mondottak róla. Talán egy év múlva ismét más véleményen lesznek. Eltekintve ennek a víznek forróságától, hogy képzelik annak átvezetését a Dunán a költségek megkétszerezése nélkül, mikor a kormány még a budai vizet is alig akarta átereszteni a Margithídon ? Légrády Károly ellenben azt hiszi, hogy a tudósok újabb kutatásai, kísérletezései adtak helyesebb eredményt, s ha a laikus valaki után indul, a szakértők után kell indulnia. Dr. Krick Árpád, mint orvos, abban a nézetben van, hogy a tatai víz sok meszet és magnéziát tartalmazván, nagyon meg kell fontolni, hogy ivásra alkalmaztassák-e, kivált akkor, midőn, mint Medvey közvetlen tudomásból is mondotta, Tatán e vizet még az állatok se iszszák. A kemény viz se főzésre, se mosásra nem alkalmas. S ilyen víztől esetleg még golyvát is lehet kapni. Foglalkozik dr. Lieberman egy czikkével, mely nem alkalmas a kérdés megoldásának előbbre vitelére. A tatai vizet általában lehetetlennek tartja a végleges vízmű alapjául venni. Reményi Antal az első angol szakértők véleményére utal, akik már az első vízvezeték építése előtt arra utaltak, hogy a főváros a vízkérdésben már megoldott kérdés előtt áll. Nem kell se Tatára menni, se másüvé, még forrásvizeket se kell keresni. A Duna vize, kavicsrétegen megszűrve, kitűnő. Elnök a kérdés fölött a véleménycserét azzal zárta be, hogy a tatai forrásvizek tanulmányozásra mindenesetre méltók s az ajánlat megérdemli, hogy legalább ne felületes indokolással utasittassék el. Az értekezlet is megnyugodott ebben s ezután a mai fővárosi közgyűlés napirendjének tárgyait beszélték meg. Az értekezletet megelőző választmányi ülésről megemlítendő, hogy Reményi az arad megyei ravnai magyar kisdedóvó segélyezését ajánlá a választmány figyelmébe. — Wesz B. F. ellene volt a segélyezésnek, mert ez az orsz. kisdedóvó egyesület feladata. Reményit arra utasították, hogy indítványát az egyleti közgyűlésen tegye meg. A várbeli bástyasétány ügyében a tanács azt a határozatot hozta, hogy a közgyűlés előtt javaslatba hozza, mikép fogadja el a végleges rendezés tervét azon módon, amint a közmunkatanács is hajlandó, hogy t. i. a főváros a költségekhez 25.000 írttal járuljon s ez összeggel a jövő 1888-iki kötségvetésbe vegye föl, de viszont a közmunkatanács biztosítsa a várost, hogy a sétány-leszállitás végett a most érdekelt három háztulajdonoson kívül esetleg később többek által támasztható igények elutasittatnak, illetőleg a város több költséggel e czimen többé nem háborgattatik. — Japán vendégek Budapesten. Érdekes társaság tartózkodik jelenleg a fővárosban. Tizenöt japáni érkezett tegnap Triesztből ide s a Hungáriaszállodában vett lakást. A társaság tagjai: Arima gróf, Sanoningó úrnő, Bagava kisasszony, Hackakova, Bodjo titkár és tiz tagú szolgaszemélyzetből áll. A japániak néhány napig maradnak a fővárosban s innen Berlinbe utaznak. Eljegyzések és esküvők. Berényi László, a Budapesti Hírlap belmunkatársa, tegnap eljegyezte Friedmann Hermina kisasszonyt, Friedmann Ignácz fővárosi kereskedő és kávéháztulajdonos leányát. Színház és művészet. — Operaház. A Tannhäuser operát tegnap szép előadásban mutatták be. Sok élvezetet nyújtott főleg Schröder-Hanfstaenger asszony, ki Erzsébet szerepében teljes diadalt aratott. Benne kitűnő wagneri énekesnőt ismertünk föl. Nemes, nagyszabású páthoszszal, szenvedélyes érzelemmel és kifejező drámai akczentussal énekelt. Jobb Erzsébetet még alig hallottunk színpadunkon. Az előadáson meglátszott, hogy teljesen beleélte magát szerepébe, hogy átérezte annak megható költészetét. A német iskola előkelő ízlése tükröződött vissza játékán úgy, mint énekén. A czímszerepet Perotti úr ábrázolta. Magyar szöveggel énekelt, mert a szerepet még akkor tanulta be, mikor nagy buzgóságot fejtett ki a magyar nyelv elsajátításában. E szándékával most már végkép felhagyott s innen van, hogy tegnap is erősen reá volt utalva a súgó tulhangos segítségére. Perotti úr az utóbbi időben kissé indiszponált, makacs torokbajától nem megszabadulni. Wolfram Bignio kitűnő szerepe , ezúttal is szépen emelte érvényre. Vénusz Maleczkyné asszony játszotta, pompásan nézett ki és igen gondosan énekelt. A dalnokversenyben Takács Bitteroff dalával vonta magára a közönség figyelmét. Az előadásnak nagy közönsége volt. Helvey Laura asszony csütörtökön kezdi meg Szabadkán több estére terjedő vendégszereplését. Ezután Selmeczbányán lép fel négyszer. A népszínházban holnap, csütörtökön, a Királyfogás, Csiky és Konti e gyorsan népszerűvé vált operettje kerül színre. Ez már huszadik előadása lesz a szezon e legnagyobb sikert aratott eredeti darabjának s mint ilyen a derék szerzők jutalomelőadása is lesz. Valószínű, hogy a darabnak fülbemászó áriáit, melyeket Blaha Lujza asszony oly pajzán jó kedvvel csattogtat, ezúttal is nagy közönség fogja végighallgatni, mint eddig rendesen. Törvényszéki csarnok. A bécsi anarchista pör. Bécsben tegnap folytatták az anarchista per tárgyalását. Wolf Eppinger ügyvéd, az összes ügyvédek nevében, felszólalt, hogy a rendőrség véleményes jelentései ne kerüljenek felolvasásra. A bíróság egyelőre nem határozott. Majd kezdetét vette a Linke kalapos ellen intézett rablógyilkossági kísérlet tárgyalása. Buelacher István, ki a Merstallinger-perben felségsértéssel volt vádolva, kijelentette, hogy a kloroform készítésére azért állt reá, mert gyermekei éheztek s neki szüksége volt az Ígért 3 írtra. Különben is szánt szándékkal rosszul készítette a kábítószert s egyáltalán ártatlannak érzi magát. Ez állítások ellenében elnök figyelmeztette vádlottat, hogy összes társai vallomása szerint ő dolgozta ki a rablógyilkossági tervet, hogy rendőrbiztosnak öltözködve Linke lakásába hatoljanak, kloroformmal elkábítsák és kirabolják. — Ezután Schustaczek Ferencz, Schwechla Károly és Höfermeier vádlottak kerültek kihallgatásra. Mindannyian Buelacher ellen vallottak s a terv kezdeményezőjének őt mondották. A tárgyalást folytatják. Szerkesztői üzenetek: N. M. Zollic.nu. 15 millióra teszik, sőt esetleg többre is. Kolozsvár. S. V. L. Köszönettel vettük s közöljük. — Fiume. A czikk azonnal közöltetett. A Pesti Napló táviratai. A német császár születésnapja. Berlin, márcz. 22. A császár születésnapja alkalmából az ünnepélyességek az öszszes templomok harangjainak zúgásával kezdődtek. A városház tornyáról kürtök harsogtak. A város pompásan van felékesítve számtalan virágfüzérekkel díszített lobogóval, babérkoszorúkkal, szőnyegekkel stb. Rendkívül szépen van feldíszítve a császári palotával szemben fekvő akadémia. Az egyetem, a trónörökös palotája, Nagy Frigyes szobra gyönyörű látványt nyújt pompás és pazarul alkalmazott virágfüzéreivel. Minden kirakatban a császár megkoszorúzott mellszobra vagy arczképe látható. Kora reggeltől kezdve ezernyi ember hullámzik az utczákon. 9 órakor az összes tanulók zenekar kíséretében ünnepélyesen vonultak a templomba, hol hálaadó isteni tisztelet tartatott. Valamennyi templom, zsinagóga és imaház telve vannak ájtatásokkal. Az Unter den Linden-út egész hosszán közönség hullámzik. Pont 10 órakor kezdődött a német egyetemi ifjúság felvonulása, kik százakra menő kocsikban egyleti és szövetkezeti jelvényeikkel vonultak végig a császári palota előtt. Az ezeket lóháton kísérő zenekarok középkori viseletben festői látványt nyújtottak, kik felváltva a nemzeti himnuszt, a porosz dalt és a Wacht am Rhein-t játszották. Az egyetemi tanulók bizottságának tagjai lóháton haladtak a menet élén és a menetet ugyancsak lovas rendezők zárták be, mely felvonulás egész órán át tartott. Midőn az első kocsi közelgett, a császár az ablakhoz lépett. Az összesereglett néptömeg kendő- és kalaplengetéssel fejezte ki határtalan örömét, szakadatlan Hoch- és Hurrach-kiáltásokba törvén ki, a zaj lecsillapultával pedig a nemzeti himnuszt énekelte. A császár ismételve köszönetet intett minden felé. A tüntetés mindaddig nem szűnt meg, míg a császár az utolsó kocsi elvonulása után az ablaktól el nem távozott. Ezután a királyi ház tagjainak, valamint a fejedelmi vendégek felvonulása következett, hogy üdvkivonataikat kifejezzék. Minden egyes vendég láttára a közönség harsány Iloch-kiáltásokba tört ki. (Ered. sürg.) Berlin, márcz. 22. A fejedelmi vendégekhez intézett beszédében a császár kiemelte, hogy a legjobb reményeket táplálja a világbéke megóvására s hogy a jó viszony az összes hatalmak között helyreállt. Nagyon örvend, hogy e napon, melyet az ég ritka kegye neki megérnie engedett, ilyen biztosításról szólhat. Szive tele van örömmel és hálával az Isten iránt. A császár e szavai kitűnő hatással voltak. Berlin, márcz. 22. A városi tanács által rendezett ünnepi menet d. u. fél 1 órakor indult el a tanácsházától a Miklós-templomba, az ottani ünnepélyes isteni tiszteletre. A menet élén haladtak a hatóságok fejei a város zászlóival. Ezekhez csatlakoztak : az összes evangélikus papság, a polgári és katonai hatóságok, a tudományos és művészeti intézetek és a kereskedői kar képviselői, a gimnáziumok igazgatói, a díszpolgárok, a városi tanács tagjai, a városi képviselők, a kerületi elöljárók, a tiszteletbeli községi tisztviselők, a községi iskolák rektorai és tanítói, az összes községi tisztviselők. A menetben több mint 2000 ember vett részt. Több zenekar ünnepi indulókat és darabokat játszott. A papok és a tanács tagjai hivatalos öltözeteiket viselték. Amint a menet a templomba érkezett, megszólalt az orgona a »Sálvumfac regem« eléneklése közben. Az ünnepi szónoklatot Brückner prépost tartotta. Délben a királytéren 101 üdvlövést tettek a nap tiszteletére.