Pesti Napló, 1887. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-23 / 81. szám

Vagy visszaélések alapján álljon-e a h­áz. A megb­írá­­­lás tisztaságát csak abban kereshetni, hogy már az alakítás némi garancziát nyújtson az iránt, hogy ne tisztán a pártakarat legyen a verdikt tartalma s az eljárás is biztosítékot nyújtson. A ház eldöntvén már, hogy a bíráskodást saját kezében akarja tartani, e keretben kell maradnunk s így csak Horváth Lajos és az előadó indítványai közt választhatunk. Az elő­adó a bajnál is rosszabb orvosságot javasolván, szóló elvileg Horváth javaslatához járul. Zichy Antal minden rendszert helyesel, csak legyen következetes magához ; ámde Horváth javas­lata a pártok paritásából indulva ki, a kivitelben kö­vetkezetlen önmagához, a­mennyiben koczkajátékra bízza azt, mely pártok tagjaiból alakuljanak bizott­ságok. Több a garanczia ott, hol a más pártbelieknek okvetlenül jelen kell lenniök. A ház elnökének bevo­nását szóló semmi esetre sem akczeptálhatná s a mostani eljárás fentartása mellett nyilatkozik. Beksics sajnálja, hogy e vitába a pártszempont­­ból oly sokszor bevonattak, holott csak a választások tisztaságának kell e kérdésben irányadó szempont­nak lenni. Az összes választási visszaélések fölött nálunk most is a rendes bíróság ítél s várjon hol van­nak azok a tömeges megvesztegetett választók, a­ki­ket elítéltek, azok a tömeges visszaélések, melyeket nyitottak volna. A rendes bíróságok megállapítása tehát nem okvetlen biztosítéka annak, hogy tiszták lesznek a választások, annál kevésbbé, mert a bírósá­gok sehol sem szeretnek beavatkozni a politikai küz­delmekbe. Éppen ezért szóló a mi jelenlegi bírásko­dási eljárásunkat fentartandónak véli. Horváth Lajos nem fogadhatja el, a­mit róla állítottak, hogy az ellenzék jogainak kiterjesztését akarta javaslatával becsempészni. A visszaéléseket akarta mitigálni, az­által, hogy senki se tudhassa, mely párt fog az illető mandátum fölött ítélni s hogy az bizonyosan meg is lesz tartva. Ennek biztosítására szóló más módot is szívesen elfogadna, de a mostani eljárás megtartása mellett, akár két, akár három el­lenzéki tag lesz a bizottságokban, nem fognak ezzel semmit sem javítani a helyzeten. A bizottság többsége ezek után utasításul adan­dónak határozta az albizottságnak, hogy a bíráló bi­zottságok s az állandó igazolási bizottság intézménye jelen alakulási módozatával fentartassék. Ezzel mindhárom indítvány elesett. Az albizottság tagjaivá Tisza Lajos gr. elnök­lete alatt Bánffy Béla gr., Horváth Lajos, Irányi, Ti­­bád, Teleszky és Dárday előadó választatván meg, a tárgyalás folytatása csütörtök délután 6 órakor tartandó ülésre halasztott. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend: márczius 23. Naptár: Szerda, márcz. 23. — Róm. kath. : f­ra­­menczius. — Prot.: Eberhart. — Görög-orosz: (márczius 11.) Szofron püspök. — Zsidó : (adar 27.) — Nap kél 5 óra 59 perczkor reggel, nyugszik 6 óra 16 perczkor délután. — Hold kél 5 óra 43 perczkor reggel, nyugszik 5 óra 4 perczkor délután. A honvédelmi miniszter fogad d. u. 2—3 óráig. A horvát miniszter fogad d. e. 10— délután 2 óráig. A főváros törvényhatósági képviselő­­házbizottságának közgyűlése d. u. 4 ó. (új városház). Országos képtár az akadémia palotájában d. e. 9— d. u. 1 óráig. V­ö­r­ö­s­ k­ereszt egylet Erzsébet kórháza Budán, megtekinthető d. e. 10—l­'/s óráig. Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Ors­z. tanszermúzeum a budai állami tanító­­képezde helyiségében d. e. 9—12 és d. u. 3—5 óráig. Technológiai múzeum a Kerepesi-úton (Be­­leznay-kert) nyitva van d. e. 9— d. u. 1, d. u. 3—5 és este 7—9 óráig. Akadémiai könyvtár d. u. 3 — 7 óráig. Egyetemi könyvtár d. e. 10—12 és d. u. 4- 8 óráig. Múzeumi könyvtár d. e. 9— d. u. 1 óráig. Grand Caf­é-R­est­au­rant de l’Opera An­­drássy-ut, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyisé­gek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. — A király ö Felsége az eddigi dispozicziók szerint f. hó 25-én este Bécsbe utazik. — Az udvar Budapesten. A királyné tegnap dél­előtt hosszasabban időzött a várkert budai oldalra nyúló részén, honnan most festői kilátás kínálkozik a budai hófödte hegyekre. Ez a Krisztina­ városig ter­jedő kert különben legkedveltebb sétahelye ő Felségé­nek, ki itt a magas bástyafalak által a várbeli kiván­csi szemek elől mentve van. A király még magánki­hallgatást sem adott, csupán K­á­l­n­o­k­y gróf kül­ügyminisztert fogadta, kinél viszont Tisza minisz­terelnök és több előkelő politikai személyiség tett látogatást. — Udvari ebéd. Tegnap délután 6 órakor a bu­dai királyi várlak rózsaszínű termében harmincz te­rítékű udvari ebéd volt, melyen a király ő Felsége mellett a következők vettek részt: VII. Henrik reussi herczeg német nagykövet, a nagykövetség kö­vetkező tagjaival: Mont-Marin gr. nagykövetségi ta­nácsossal, Tschirschky nagykövetségi titkárral és Pückler gr. hadnagygyal, dr. Bojanowsky titkos szö­vetségi tanácsos budapesti német főkonzul, Hohen­­lohe-Schillingsfürst­ig első főudvarmester, Kálnoky gr. külügyminiszter altábornagy, Tisza Kálmán mi­niszterelnök, Andrássy Gyula gróf b. t. tanácsos altábornagy, Nopcsa báró főudvarmester, Orczy Béla báró ő Felsége személye körüli miniszter, Bedekovich Kálmán horvát miniszter, Pejacsevich gr. lovassági tábornok hadtestparancsnok, 1. Graeff lovas­sági tábornok, Trefort Ágoston közoktatásügyi mi­niszter, Fejérváry Géza b. honvédelmi és Széchenyi Pál gr. kereskedelmi miniszter, Papp b. altábornagy főhadsegéd, Wolkenstein gr. főkonyhamester, Fabiny Teofil igazságügyminiszter, Baross közlekedési mi­niszter, Pápay osztályfőnök, lovag Benkiser ezredes, Aerenthal b. követségi tanácsos, Fliesser b., Freund és Besch őrnagyok szárnysegédek, a parancsőrtiszt és a királyi várlak őrségének parancsnoka. Ő Felsége jobbján Beuss herczeg nagykövet, balján gróf Kálnoky ült ; az ebéd menü­je a következő volt: Potage á l’écossais. Petites bouchées á l'Empereur. Piéce de boeuf et selle de veau. — Sanglier, sauce églantines. Côtelettes de volaille aux pointes d’asperges. Chaudfroid de homards historié. Sorbet. Canetons de France, saladé, compote. Fonds d’artichants á la Metternich. Parfait de vanille á la Montpensier. Fromages. Glaces aux fram­boisses et au biscuit á la Reine­ Dessert. A zenét a 32. gyalog­ezred zenekara szolgáltatta. Ebéd közben ő Felsége a legszívesebb szavakban fel­köszöntőt mondott »benső barátja« Né­metország császára és Poroszország királyának egészségére, a­mit a jelen­levők állva hallgattak meg. A felköszöntő után a zenekar a porosz himnuszt játszta. Ebéd után ő Felsége huzamos ideig cerclet tartott, megszólít­ván a jelenlevők mindegyikét, nevezetesen hosszabb beszélgetésbe bocsátkozván Beuss herczeg nagykö­vettel. — Estély a német konzulnál. A német császár születésnapjának alkalmából Bojanovszki, Németor­szág főkonzula, Andrássy­ úti lakásán fényes estélyt adott. A középső elfogadó terem hátterében déli nö­vénycsoport közepén Vilmos császár márvány mell­szobra volt felállítva. A vendégsereg, mely magában foglalta a politika, diplomáczia, a magas klérus, a tábornoki kar, a tudomány, a művészet, az irodalom és az ipar legelső képviselőit, 9 órakor kezdett gyü­lekezni. A kormány részéről megjelentek Tisza Kál­mán miniszterelnök nejével, Degenfeld Ilona grófnő­vel. A miniszterelnök a Szt-István-rend nagykereszt­jének jelvényeit viselte, Trefort Ágoston, Bedekovics Kálmán, Széchenyi gróf, Fejérváry Géza báró nejé­vel, Fabiny Theofil, Orczy Béla b. és Baross Gábor miniszterek, Wekerle államtitkár. Trefort, Széchenyi és Bedekovics miniszterek a Lipót-rend nagykereszt jelvényeit viselték. Fejérváry Géza b. pedig a Mária- Terézia katonai-rend jelvényét. A törvényhozás két házát számos kitűnőség képviselte. — Ott voltak Andrássy Gyula gróf, ki az aranygyapjas-rend és Szent-István-rend nagy keresztjének jelvényeit vi­selte. A képviselők közül jelen voltak : Jókai Mór, Szapáry Gyula gróf, Fálk Miksa dr., Apponyi Albert gróf, Hieronymi Károly, Ivánka Imre, Wahrmann Mór, Grünwald Béla, Pulszky Ágost, Darányi Ign., Neményi Ambrus, Gaál Jenő, Fackh Károly. A ma­gas klérust Schlauch Lőrincz szathmári püspök kép­viselte. A tábornoki kar részéről Pejacsevich gr. had­testparancsnok volt jelen. A fővárost Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer Károly és Gerlóczy Károly polgármesterek képviselték, úgy­szintén je­len volt Török János főkapitány is. Ott voltak még dr. Korányi, dr. Farkas és dr. Navratil egyete­mi tanárok. A zeneakadémiát Mihálovics igazgató képviselte. Jelen voltak ezenkívül de Maistre gróf, az oderbergi vasút vezérigazgatója- A nemzeti múzeumot dr. Hampel (nejével) képviselte. A nagy­ipart Burghardt, hengermalom igazgatója és főrendi­házi tag és Mechwarth, a Ganz-gyár igazgatója. Mi­dőn a társaság együtt volt, megjelent Beuss herczeg, Németország nagykövete, követségi személyzete kísé­retében, kit az összes külhatalmak képviselői, a buda­pesti főkonzulok követtek. Ezenkívül a társaságot igen díszes hölgykoszorú egészítette ki. Kálnoky gr. külügyminiszter Ernthal báró által mentette ki ma­gát. A házigazda tisztét Bojanovski főkonzul és neje végezték a legnagyobb szeretetreméltósággal. Míg a díszes vendégek közt élénk társalgás fejlődött, frissítőket hordtak körül. Beuss herczeg számos tag­ját a megjelent társaságnak mutattatta be magának. A társalgás főtárgyát természetesen a rendkívüli ün­nepély képezte, melynek központja volt az agg csá­szár. A társaság éjfélig maradt együtt, azután szívé­lyes búcsút véve a szives házigazda és háziasszonytól, eltávoztak. — Vannutelli érsek pápai nuncziusnak Bécsben tegnap délelőtt tizenegy órakor adta át ünnepélyes szertartások közt a nuncziatura házi kápolnájában gr. Salimei, a pápa nemes testőrségének tagja, a Zucc­­heto rosso-t, a bibornokság egyik jelvényét. — A magyar nyelvű­ tiszti vizsga tárgyában az egyetemi ifjúság tegnap tartott ülésében azt a hatá­rozatot hozta, hogy nagygyűlésre fogja egybehívni az összes egyetemi ifjúságot, mivel a honvédelmi minisz­ter ki nem elégítő válasza fölött napirendre nem térhet. — »A végső hamvazkodók« czime alatt az er­délyi kulturegylet javára 2 frt 50 krt vettünk, mit köszönetünk nyilvánítása mellett nyugtázunk. — A budapesti Cseska Beszeda a magyar hír­lapírók nyugdíjintézete javára tiz frtot küldött hoz­zánk, mit köszönetünk kijelentése mellett nyugtázunk. —­ A m. t. akadémia nemzetgazdasági bizottsá­gában tegnap délután 5 órakor Grünw­ald Béla orsz.­gyűlési képviselő érdekes előadást tartott Z­ó­­lyom megye gazdasági s mivelődési viszonyairól. Az ülésen H­u­n­f­a­l­v­y Pál elnökölt és jelen volt az akadémiának, különösen a bizottságnak számos tagja s egyéb közönség. Ez az első azon honismertető érte­kezések közt, melyeknek előadására a bizottság a kü­lönböző megyék kiváló jeleseit fölkérte. Következni fog közelebb ily értekezés Pozsony- és Árva megyéről- Grünwald tegnapi előadása minden tekintetben min­tául fog szolgálhatni a későbbi értekezőknek; érdekes az előadás úgy a feldolgozott anyagnál, mint a vonzó modornál fogva. Ezen előadások a Nemzetgazdasági Szemlében fognak megjelenni, a Grünwald Béláé az ápril havi számban, mutatványt abból a lapunk kö­zöl. A legközelebbi előadást a nemzetgazdasági bi­zottságban a jövő kedden Matlekovits Sándor államtitkár fogja tartani az ipartörvény hatásáról. — Salon, Beniczky Ferencz államtitkár és neje szül. Bajza Lenke Eötvös­ utczai palotájában díszes es­tély volt hétfőn. A 9 óra felé érkező vendégeket a je­les írónő és leányai, Jerna és Agátha kisasszonyok és fia, Bajza Aladár, fogadták. Jelen voltak: Hampel József és neje, Pulszky Pali, Bartók Lajos, Szilágyi Dezső, Mihálovics Ödön, Justh Zsigmond, Váradi Antal, Zala György stb. — 2.840,054,400 másodperc). Ennyit élt ez­­ideig Vilmos császár, kinek születésnapját most egész Európa, de még azon kívül is ünnepelik. Ez idő alatt 1080-szor újult meg a hold, 4668-szor volt vasárnap, 32,871-szer kelt fel a hajnali csillag, 788,904 óra telt el, 47,334,240 percz és 2,840,054,400 másodpercz merült az örökkévalóság tengerébe. Nem kevesebb, mint 72 uralkodót élt túl az agg Vilmos császár, még pedig 52 királyt, 8 császárt, 6 pápát és 6 szultánt. Az Egyesült Államoknak pedig az ő élete alatt 21 elnöke volt. — Sikkasztó pénztáros. Prágából jelentik a tegnapi kelettel. Nagy föltűnést keltett itt tegnap este az itteni főposta pénztárosának, Hackl Henrik­nek elfogatása. Hackl ugyanis az elszámolásnál ezüst forintosok helyett négykrajczárosokkal teli tekercse­ket adott át. A tegnapi elszámolásnál végre nap­fényre jött a három év óta űzött csalás. Az okozott kár 8000 írtra rúg. Hackl, kit már át is adtak a fe­­nyitő törvényszéknek, 71 éves s 48 év óta szolgál. Zólyommegye’ gazdasági s mivelődési állapotai.*) (Grünwald Béla országgyűlési képviselőnek a m. t. akadémia nemzetgazdasági bizottságában f. hó 22-ikén tar­tott előadásából.) Zólyom megye lakosságának jelentékeny része gyári munkásokból áll, de a szoczializmus eszméinek hatása s az ebből eredő törekvések és mozgalmak itt ismeretlenek. E jelenség nem azt bizonyítja, hogy a munkásnak nem volna oka a panaszra, hanem azt, hogy távol él az európai munkásmozgalom központ­jaitól s sokkal műveletlenebb, semhogy öntudatra éb­redve, általános eszmék nevében követelné magá­t) Az előadás meg fog jelenni egész kiterjedésben a Nemzetgazdasági Szemle ápril havi számában. nak nagyobb részt a vállalat nyereségéből, nagyobb befolyást a társadalomban és államban s lemondással nyugszik bele sorsába, melynek megváltoztatását nem tartja lehetségesnek. A tőkéhez, vagyonhoz való jutás, minden egyesnek homályos vágya, de mint az ember önálló létének alapja, az emberi rendeltetés elérésé­nek feltétele nem lebeg szeme előtt. Csekély szük­ségleteit néha kielégíti, néha nem, de ha nyomorogva is megél valahogy s a kritikus pillanatokban mindig megteszi hatását a hitelbe vett pálinkával szerzett mámor, mely rövid időre elfelejteti vele az élet bajait. A társadalom tehát nyugodt volna, ha az erdő­kincstár közegei nem teremtenének egy szocziális kérdést, mely már a hatóságok figyelmét is magára vonta s nem hallgathatom el az ügyet, melyre nézve a hivatalos iratokból merítettem tudomást. A megye északi részében, Breznóbánya városa körül, a XVII., XVIII. században Németországból munkásokat telepítettek, a kik most már teljesen el­­tótosodtak. Mikor a fent emlitett vasművek keletkez­tek, nemcsak gyári munkásokat, hanem favágókat, szénégetőket is Németországból hoztak be s ezeknek bizonyos előnyöket, állandó keresetet biztosítottak. A vasműveket akkor inkább a fa értékesítése szempont­jából állították fel, mert a fát akkor nem lehetett messzire szállítani. S minthogy a vasművek számára bizonyos fa- és szénmennyiség nélkülözhetetlen volt, biztosítani akarták maguknak az erre szükséges munkaerőt, s egy neme a hűbéri viszonynak kelet­kezett a kincstár s e munkások között. A munkás kö­telessége volt munkaerejét kizárólag a kincstárnak szentelni. Ez pedig ezért kötelezte magát, hogy a munkást a favágásért s szénégetésért munkája arányá­ban fizeti (most 24 kr. egy méter kemény fa s 22 kr. egy méter puha fa vágásáért) ezenkívül a szakmányos kap egy és fél kilós földet, egy kaszás rétet; továbbá szabad legelőt 2 db. szarvasmarhára, ha 10 évig ál­lott munkában, 3 db. szarvasmarhára és 3 db. juhra; ha 20 éven felül állott szolgálatban, 4 db szarvas­­marhára s 5 db juhra; s végre fajzási jogban része­sül, kap tüzelő­ s az építéshez szükséges fát ingyen, úgy szintén ingyenes orvosi s gyógykezelésben része­sül. A fajzási s legeltetési jogot s a földilletmény bi­zonyos részét a munkás keresetképtelensége esetén is megtartja élethossziglan. Ily telep összesen 21 van 6729 lakossal, a­kik összesen 751 házban laknak. Ezek a munkások ré­gibb időkben, mikor még szükségesebbek voltak s jobban fizették őket, némi vagyonra is tettek szert, réteket és földeket vettek a körülfekvő községek ha­táraiban. Nagyobb része vagyontalan maradt s most is nyomorban tengetik életüket. Újabb időben azonban felette mostohán, sőt kegyetlenül bánnak velök az erdőkincstár közegei, s ez eljárás kétségbeejtővé teszi helyzetöket. Bérök nem felel meg az idők viszonyainak s azt is lejebb szorítják; legeltetési jogukat korlátozzák vagy rossz legelő kijelölése által teszik képzeletivé; tűzi fát sem kapnak elegendő mennyiségben s ezt és épületi fát is csak úgy kap, ha nyilatkozatot állít ki, mely szerint a maga és utódai nevében lemond a felépítmény tulaj­donjogáról és elismeri, hogy nemcsak a telek, hanem a rajta levő minden épület a kincstár tulajdona, mely­nek jogában áll az épületre fordított munka értéké­nek megtérítése mellett, visszavenni. E munkások teljesen ki vannak szolgáltatva az erdőkincstár alsó közegei elnyomásának s önkényének s bármely ürügy alatt megfoszthatják az őt illető illetmények élvezetétől s ezek az emberek annyira jutottak, hogy rabszolgák­hoz hasonlítanak inkább, mint szabad államban élő polgárokhoz. De az erdőkincstár a nyomornak ezzel a mérté­kével sem elégedett meg s megfoghatatlan, miképp telhetik valakinek kedve a nyomor fokozásában. A Bach-kormány idejében a telepitvényesek egy részének házait a telekkönyvi intézmény életbe­léptetésekor a telekkönyvbe mint az illető telepitvé­­nyes tulajdonát jegyezték be. A Bach-kormány kö­zegeinek eszébe sem jutott ez ellen kifogást tenni. Ez az eljárás helyes volt a józan közgazdasági és szo­­c­iális politika szempontjából is. A kincstárnak ugyan kevés haszna lehetett ebből a fából épült ház­ból. De a munkás így elérte azt, a­mire a humánus gyártulajdonosok törekszenek, tulajdonos lett, volt valamije a világon s az ily munkás biztosabb munka­erő is volt a kincstárra nézve, mert a tulajdon oda kötötte őt ahhoz a helyhez, a­hol a kincstárnak reá szüksége volt. Most azonban az erdőkincstár közegei azt az eljárást követik, hogy a munkás telekkönyvi tulaj­donává lett épületekre is követelnek oly nyilatkozato­kat, melyekben a munkás tulajdonjogáról lemond, s e nyilatkozatokat a munkás költségén telekkönyvileg bekebleztetik s ha ezt tenni nem akarja, úgy erő­szakolják reá, hogy nemcsak a fajtási jogánál fogva őt megillető fát ki nem szolgáltatják, de még kész­pénzért sem adnak neki. Ennek következménye, hogy minden telepen romba dűlt házakat láthatni s hogy p. Baczuh telepen egy kis parasztházban 36 egyén lakik. Ez eljárás czélja nem a kincstár érdekeinek megóvása, nem is az erdők jövedelmének fokozása, mert hisz a kincstár jövedelme erdeiből feltűnően csekély, hanem az, hogy a telepítvényest házából bár­mikor kiűzhessék, tehát a következmény egy kétség­­beesett proletariátus teremtése. Ez nem állhat a ma­gyar állam érdekében. A kincstárnak e nagy számú lakosság vagyonosodását kellene előmozdítani s nem megsemmisíteni még a meglevőt is. Reméljü­k, hogy a kormány meg fogja akadályozni alárendelt közegei­nek e kártékony gazdasági és szoc­iális politikáját, mely a kincstár félreértett szűkkeblű érdekei kedvé­ért feláldozza a magasabb gazdasági s állami szem­pontokat. Ferencz (Pannutine hadosztályánál) megbízóik nevében oda nyilatkoztak, hogy az osztrák kormány alkudozásokra egyálta­lában nem hajlandó, mi­különben az osztrák fővezérnek a magyar foglyok irányában tanúsított embertelen eljárásából eléggé kitűnt.« »Junius 20-án a 4-ik hadtest főhadiszállása Aszódon volt, midőn annak elővéde Tolstoj gróf tábornok vezénylete alatt Zsarátoknál az ellenség előőrseire akadt, stb.« Majthényi László bárónak Osten-dorff báró czimével szolgálunk. Ennek históriáját jó volna rek­­tifikálni. Öreg honvéd. II. Losonczról veszszük a következő sorokat : »A Pesti Napló márczius 19-iki reggeli szá­mában olvastuk báró Majthényi László honti főispán azon nyilatkozatát, melyben hivatkozva több rendbeli okmányokra, a muszkavezetőkkel minden szolidari­tást határozottan megtagad. Nem vagyunk hivatottak véleményt mondani fentebbi nyilatkozata felett, csak interpelláljuk, hogy akkor a midőn Losoncz polgárai 1849. márcziusban a fekete sárga zászlót letépve, helyébe a nemzeti tri­kolort tűzték ki; — akkor amidőn a császári seregek részére megrendelt bukkancsokat a magyar hadsereg­nek szolgáltatták ki, akkor, a­midőn a reakc­ió kor­mányát megtagadva, a losonczi polgárok a magyar kormány rendeleteit foganatosították, és amidőn ezen felhozott bűnlajstromok megtorlására Losonczon, mint a reakc­ió teljhatalmú német biztosa, megjelen­ni akart, és személyének biztonságára egy század Ci­­valard-uklánust, egy zászlóalj ceccopierit és egy zászló­alj deutschmeistert egy üteg rakétával rendelt Lo­­sonczra, hogy a nemzeti kormányhoz hű polgárokat példásan megbüntesse — hogy akkor miben járt ? Igaz, hogy — hála a losonczi polgárok és Be­­nyiczky Lajos maroknyi hős csapatának, ki a szám­ra nézve háromszorosan felülmúló ellenséget meg­rohanta, azt megsemmisítette, részben elfogta, a már Gácsról Losoncz felé diadalmas útban levő K.Majthényi László a járhatatlan hegyek közé menekült és sok viszontagság után csak harmadnapra vergődött Ba­­lassa-Gyarmatra. Több losonczi polgár.« Báró Majthényi László 1849. évben. (Két levél a szerkesztőhöz.) I. A honti főispán meglepte Magyarországot egy önkéntes nyilatkozattal, melyben tagadja, hogy 1849-ben muszkavezető volt s e tekintetben okmá­nyokra hivatkozik, melyeket kár volt a nyilatkozat mellett ki nem adni, mert mi vidékiek, nem mehetünk be Budapestre, vagy Ipolysághra, hogy báró Majthényi okmányait olvassuk s azokból jobb hitre téríttes­sünk. Szívesebben hajtunk arra, hogy a báró úr kije­lenti »becsületszavára, hogy bármily polgári, katonai vagy egyéb muszka hivatalnokkal, vagy hatósággal soha semminemű érintkezésbe nem jött s az említett állítást hazug koholmánynak nyilvánítja.« Ezzel szemben minden kételynek el kell némul­­nia s mi csak figyelmeztetjük a honti főispán urat, hogy a történetírás korrigálása végett tegyen intézke­déseket Oroszországban, hol az ellenkező vélemény van róla elterjedve, és pedig báró Osten-dorff, Paskievics hadsegédének emlékiratai nyomán, kinek könyvéből a Vasárnapi Újság 1886. évi deczember 19-ki számában magyar fordításban szószerint a kö­vetkezőket olvassuk a Görgey által elvesztett váczi csata után következő napokról: *A magyar fővezér helyzetének teljes öntudatában nagy súlyt fektetett arra a körülményre, hogy az osztrák kormány a biztos siker reményében most már talán nem a megtorlás, hanem a békés kiegyezés útján haladva, közben­járásunk folytán engedményekre hajlandó leeni, miért is ez irányban Rüdiger és Cserdajev tábornokok, nemkülönben Paskievics herczeghez fordulva, békés alkudozásokra hajlandó­nak mutatkozott. Azonban a különféle hadtesteknél levő kormány­­biztosok, névszerint báró Majthényi László az 1-nél, Gaál Ede a 3-iknál, gróf Cziráky János a 4-iknél, végtére gróf Decasse Helyi h­irek. — A tatai viz bevezetésének kérdésével foglal­kozott tegnap a fővárosi egyesület is. A kérdést dr. Lipthay Béla vetette föl, kérdezvén az elnöklő Kamermayer polgármestert, hogy tekintettel a tatai vizet tárgyazó újabb tud.­akadémiai felolvasá­sokra, gr. Eszterházy Miklós ajánlata a tatai víznek a fővárosi végleges vízmű alapjául vétele iránt, fog-e most már érdemileg tárgyaltatni, a­mint kívánatos is lenne ? Kamermayer azt felelte, hogy neki is be­­küldték az illető akadémiai felolvasásokat s ő meg­bízta Kun tanácsost, közölje azokat Lechner főmér­nökkel, kinél a tatai víz tárgyalási iratai most véle­ményadás végett vannak, hogy véleményénél ezen értekezéseket is vegye tekintetbe. A tárgyhoz hozzá­szólt ezután M­e­d­r­e­y Zsigmond, a­ki mindenek­előtt azt konstatálta, hogy azok a tudósok, a­kik ma a tatai víz mellett kardoskodnak, tavaly még kedvezőtlen szakvéleményeket mondottak róla. Ta­lán egy év múlva ismét más véleményen lesz­nek. Eltekintve ennek a víznek forróságától, hogy képzelik annak átvezetését a Dunán a költsé­gek megkétszerezése nélkül, mikor a kormány még a budai vizet is alig akarta átereszteni a Margithídon ? L­é­g­r­á­d­y Károly ellenben azt hiszi, hogy a tudó­sok újabb kutatásai, kísérletezései adtak helyesebb eredményt, s ha a laikus valaki után indul, a szakér­tők után kell indulnia. Dr. K­r­i­c­k Árpád, mint or­vos, abban a nézetben van, hogy a tatai víz sok me­­szet és magnéziát tartalmazván, nagyon meg kell fontolni, hogy ivásra alkalmaztassák-e, kivált akkor, midőn, mint Medvey közvetlen tudomásból is mon­dotta, Tatán e vizet még az állatok se iszszák. A ke­mény viz se főzésre, se mosásra nem alkalmas. S ilyen víztől esetleg még golyvát is lehet kapni. Foglalkozik dr. Lieberman egy czikkével, mely nem alkalmas a kérdés megoldásának előbbre vitelére. A tatai vizet általában lehetetlennek tartja a végleges vízmű alap­jául venni. R­e­m­é­n­y­i Antal az első angol szakértők véleményére utal, a­kik már az első vízvezeték építése előtt arra utaltak, hogy a főváros a vízkérdésben már megoldott kérdés előtt áll. Nem kell se Tatára menni, se másüvé, még forrásvizeket se kell keresni. A Duna vize, kavicsrétegen megszűrve, kitűnő. Elnök a kér­dés fölött a véleménycserét azzal zárta be, hogy a ta­tai forrásvizek tanulmányozásra mindenesetre méltók s az ajánlat megérdemli, hogy legalább ne felületes indokolással utasittassék el. Az értekezlet is megnyu­godott ebben s ezután a mai fővárosi közgyűlés napirendjének tárgyait beszélték meg. Az értekezletet megelőző választmányi ülésről megemlítendő, hogy Reményi az arad megyei ravnai magyar kisdedóvó segélyezését ajánlá a választmány figyelmébe. — W­e­­­s­z B. F. ellene volt a segélyezésnek, mert ez az orsz. kisdedóvó egyesület feladata. Reményit arra utasították, hogy indítványát az egyleti közgyűlésen tegye meg.­­ A várbeli bástyasétány ügyében a tanács azt a határozatot hozta, hogy a közgyűlés előtt javaslatba hozza, mikép fogadja el a végleges rendezés tervét azon módon, a­mint a közmunkatanács is hajlandó, hogy t. i. a főváros a költségekhez 25.000 írttal járul­jon s ez összeggel a jövő 1888-iki kötségvetésbe ve­gye föl, de viszont a közmunkatanács biztosítsa a vá­rost, hogy a sétány-leszállitás végett a most érdekelt három háztulajdonoson kívül esetleg később többek által támasztható igények elutasittatnak, illetőleg a város több költséggel e czimen többé nem hábor­­gattatik. — Japán vendégek Budapesten. Érdekes tár­saság tartózkodik jelenleg a fővárosban. Tizenöt ja­­páni érkezett tegnap Triesztből ide s a Hungária­­szállodában vett lakást. A társaság tagjai: Arima gróf, Sanoningó úrnő, Bagava kisasszony, Hacka­­kova, Bodjo titkár és tiz tagú szolgaszemélyzetből áll. A japániak néhány napig maradnak a főváros­ban s innen Berlinbe utaznak. Eljegyzések és esküvők. B­e­r­é­n­y­i László, a Budapesti Hírlap bel­­munkatársa, tegnap eljegyezte Friedmann Her­mina kisasszonyt, Friedmann Ignácz fővárosi keres­kedő és kávéháztulajdonos leányát. Színház és művészet. — Operaház. A Tannhäuser operát tegnap szép előadásban mutatták be. Sok élvezetet nyújtott főleg Schröder-Hanfstaenger asszony, ki Erzsébet szerepében teljes diadalt aratott. Benne kitűnő wag­­neri énekesnőt ismertünk föl. Nemes, nagyszabású páthoszszal, szenvedélyes érzelemmel és kifejező drá­mai akczentussal énekelt. Jobb Erzsébetet még alig hallottunk színpadunkon. Az előadáson meglátszott, hogy teljesen beleélte magát szerepébe, hogy át­­érezte annak megható költészetét. A német iskola előkelő ízlése tükröződött vissza játékán úgy, mint énekén. A czímszerepet Perotti úr ábrázolta. Magyar szöveggel énekelt, mert a szerepet még akkor tanulta be, mikor nagy buzgóságot fejtett ki a magyar nyelv elsajátításában. E szándékával most már végkép fel­hagyott s innen van, hogy tegnap is erősen reá volt utalva a súgó tulhangos segítségére. Perotti úr az utóbbi időben kissé indiszponált, makacs torokbajá­tól nem megszabadulni. Wolfram Bignio kitűnő sze­repe , ezúttal is szépen emelte érvényre. Vénusz Ma­­leczkyné asszony játszotta, pompásan nézett ki és igen gondosan énekelt. A dalnok­versenyben Takács Bitteroff dalával vonta magára a közönség figyelmét. Az előadásnak nagy közönsége volt.­­ Helvey Laura asszony csütörtökön kezdi meg Szabadkán több estére terjedő vendégszereplését. Ezután Selmeczbányán lép fel négyszer.­­ A népszínházban holnap, csütörtökön, a Ki­rályfogás, Csiky és Konti e gyorsan népszerűvé vált operettje kerül színre. Ez már huszadik előadása lesz a szezon e legnagyobb sikert aratott eredeti da­rabjának s mint ilyen a derék szerzők jutalomelő­adása is lesz. Valószínű, hogy a darabnak fülbemászó áriáit, melyeket Blaha Lujza asszony oly pajzán jó kedvvel csattogtat, ezúttal is nagy közönség fogja vé­gighallgatni, mint eddig rendesen. Törvényszéki csarnok. A bécsi anarchista pör. Bécsben tegnap folytat­ták az anarchista per tárgyalását. Wolf­ Eppinger ügyvéd, az összes ügyvédek nevében, felszólalt, hogy a rendőrség véleményes jelentései ne kerüljenek fel­olvasásra. A bíróság egyelőre nem határozott. Majd kezdetét vette a Linke kalapos ellen intézett rabló­gyilkossági kísérlet tárgyalása. Buelacher István, ki a Merstallinger-perben felségsértéssel volt vádolva, kijelentette, hogy a kloroform készítésére azért állt reá, mert gyermekei éheztek s neki szüksége volt az Ígért 3 írtra. Különben is szánt­ szándékkal rosszul készítette a kábító­szert s egyáltalán ártatlannak érzi magát. Ez állítások ellenében elnök figyelmeztette vádlottat, hogy összes társai vallomása szerint ő dol­gozta ki a rablógyilkossági tervet, hogy rendőrbiztos­nak öltözködve Linke lakásába hatoljanak, kloro­formmal elkábítsák és kirabolják. — Ezután Schusta­­czek­ Ferencz, Schwechla Károly és Höfermeier vád­lottak kerültek kihallgatásra. Mindannyian Buelacher ellen vallottak s a terv kezdeményezőjének őt mon­dották. A tárgyalást folytatják. Szerkesztői üzenetek: N­. M. Zollic­.n­u. 15 millióra teszik, sőt esetleg többre is. Kolozsvár. S. V. L. Köszönettel vettük s közöljük. — Fiume. A czikk azonnal közöltetett. A Pesti Napló táviratai. A német császár születésnapja. Berlin, márcz. 22. A császár születés­napja alkalmából az ünnepélyességek az ösz­­szes templomok harangjainak zúgásával kez­dődtek. A városház tornyáról kürtök harsog­tak. A város pompásan van felékesítve szám­talan virágfüzérekkel díszített lobogóval, babérkoszorúkkal, szőnyegekkel stb. Rend­kívül szépen van feldíszítve a császári palotá­val szemben fekvő akadémia. Az egyetem, a trónörökös palotája, Nagy­ Frigyes szobra gyönyörű látványt nyújt pompás és pazarul alkalmazott virágfüzéreivel. Minden kirakat­ban a császár megkoszorúzott mellszobra vagy arczképe látható. Kora reggeltől kezdve ezernyi ember hullámzik az utczákon. 9 óra­kor az összes tanulók zenekar kíséretében ünnepélyesen vonultak a templomba, hol hálaadó isteni tisztelet tartatott. Valamennyi templom, zsinagóga és ima­ház telve vannak ájtatásokkal. Az Unter den Linden-út egész hosszán közönség hullámzik. Pont 10 órakor kezdődött a német egyetemi ifjúság felvonulása, kik százakra menő ko­csikban egyleti és szövetkezeti jelvényeikkel vonultak végig a császári palota előtt. Az ezeket lóháton kísérő zenekarok középkori viseletben festői látványt nyújtottak, kik fel­váltva a nemzeti himnuszt, a porosz dalt és a Wacht am Rhein-t játszották. Az egyetemi tanulók bizottságának tagjai lóháton haladtak a menet élén és a menetet ugyancsak lovas rendezők zárták be, mely felvonulás egész órán át tartott. Midőn az első kocsi közelgett, a császár az ablakhoz lépett. Az összesereglett néptö­­meg kendő- és kalaplengetéssel fejezte ki határtalan örömét, szakadatlan Hoch- és Hurrach-kiáltásokba törvén ki, a zaj lecsilla­­pultával pedig a nemzeti himnuszt énekelte. A császár ismételve köszönetet intett minden felé. A tüntetés mindaddig nem szűnt meg, míg a császár az utolsó kocsi elvonulása után az ablaktól el nem távozott. Ezután a királyi ház tagjainak, valamint a fejedelmi vendégek felvonulása következett, hogy üdvkivonatai­­kat kifejezzék. Minden egyes vendég láttára a közönség harsány Iloch-kiáltásokba tört ki. (Ered. sürg.) Berlin, márcz. 22. A feje­delmi vendégekhez intézett beszédében a csá­szár kiemelte, hogy a legjobb reménye­ket táplálja a világbéke megóvá­sára s hogy a jó viszony az összes hatalmak között helyreállt. Nagyon örvend, hogy e napon, melyet az ég ritka ke­gye neki megérnie engedett, ilyen biztosítás­ról szólhat. Szive tele van örömmel és hálá­val az Isten iránt. A császár e szavai kitűnő hatással voltak. Berlin, márcz. 22. A városi tanács ál­tal rendezett ünnepi menet d. u. fél 1 órakor indult el a tanácsházától a Miklós-templomba, az ottani ünnepélyes isteni tiszteletre. A menet élén haladtak a hatóságok fejei a város zászlóival. Ezekhez csatlakoztak : az összes evangélikus papság, a polgári és katonai ha­tóságok, a tudományos és művészeti intézetek és a kereskedői kar képviselői, a gimnáziu­mok igazgatói, a díszpolgárok, a városi tanács tagjai, a városi képviselők, a kerületi elöljá­rók, a tiszteletbeli községi tisztviselők, a köz­ségi iskolák rektorai és tanítói, az összes köz­ségi tisztviselők. A menetben több mint 2000 ember vett részt. Több zenekar ünnepi in­dulókat és darabokat játszott. A papok és a tanács tagjai hivatalos öltözeteiket viselték. A­mint a menet a templomba érkezett, meg­szólalt az orgona a »Sál­vumfac regem« elének­­lése közben. Az ünnepi szónoklatot Brück­ner prépost tartotta. Délben a királytéren 101 üdvlövést tettek a nap tiszteletére.

Next