Pesti Napló, esti kiadás, 1887. április (38. évfolyam, 90-118. szám)
1887-04-22 / 110. szám
B 110. szám. Budapest, 1887. Péntek, április 22. 38. évi folyam. Szerkesztési Iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épüet. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények; a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Faltt fizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 8 hónapra 9 frt. Ha az siti kiadás postai külflu küldése kívántatik, postabélyegre havonként 35 kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendőt. Egyes számo kr. Budapest, április 22. A porosz képviselőház tegnapi ülése rendkívüli érdeklődés közt ment végbe. Az ismeretes egyházi törvényjavaslat első olvasása volt napirendre tűzve. A javaslatot tudvalevőleg a felsőház tárgyalta először s így került az a képviselőházhoz, melynek vitái elé nagy kíváncsisággal néztek. Az első napi vita csakugyan kimagasló fontosságú. Bismarck herczeg nemcsak ismételten felszólalt, hanem a kabinetkérdést is fölvetette. Kijelentette ugyanis, hogy lemond a porosz miniszterelnökségről s csak a kanczellári állást tartja meg, ha a napirenden levő javaslat változatlanul el nem fogadtatik. Minthogy a centrum meghajlott a pápa ítélete előtt s nem ellenzi tovább a javaslatot, valószínű, hogy a nemzeti szabadelvűek és a haladópártiak ellenzése daczára, változatlanul el is fogadtatik. A franczia-német határról izgalmas eseményt jelentenek. A párisi lapok előadása szerint, melynek egyoldalúságát azonban Párisban is elismerik, a német hatóságok egy franczia államhivatalnokot a határ közelébe csaltak s azután elfogtak. Az eset nagy szenzácziót kelt s a franczia kormány megindította a vizsgálatot, mert maga sem hiszi, hogy a tényállás olyan lenne, minőnek az első hirek feltüntetik. Romániával a tárgyalások, hír szerint, arra az eredményre vezettek, hogy ideiglenes szerződés köttetett egy évre egyszerűen a legtöbb kedvezmény alapján. Ezen egyezmény előterjesztése Budapesten és Bécsben legközelebb várható. Bukarestben nem szükséges a szerződést a kamarák elé terjeszteni, minthogy a kormány ideiglenes kereskedelmi szerződések kötésére felhatalmazást nyert. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése ápril 22-én. A képviselőház mai ülésén Tisza Kálmán két rendbeli törvényjavaslatot nyújtott be; az egyik: az országgyűlési képviselők választásánál elkövetett nagyobb visszaélések eseteiben teendő intézkedésekről; a másik: az állami pénztár tartalékkészleteinek kiegészítéséről szól. Mindkettőt alantabb közöljük. F ab in y Teofil Szemnecz Emilnek a hitelszövetkezetek tárgyában benyújtott interpellácziójára a holnapi ülésen válaszol. A legközelebbi ülés holnap déli 12 órakor lesz. Törvényjavaslat az állami pénztárak tartalék-készleteinek kiegészítéséről. 1. §. Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az állami pénztárak tartalék-készleteinek kiegészítésére 32 millió osztrák értékű forintot hitelművelet útján beszerezhessen. 2. §. Az eként befolyó összeg az »Átmeneti bevételek« II. fejezeténél külön czím alatt vételezendő be, a kölcsön felvétele folytán előálló kiadások pedig zárszámadásilag igazolandók s a »Rendes kiadások« VII. fejezeténél azon állami adósság czime alatt számolandók el, a mely állami adósságnak a kötendő kölcsönügylet megfelel. 3. §. A kötendő hitelműveletről az országgyűlésnek 1887-ik év végéig jelentés teendő. 4. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügyminiszter bizatik meg. Budapesten, 1887. április be. Tisza Kálmán s. k. m. kir. pénzügyminiszter. Indokolás az állami pénztárak tartalék-készleteinek kiegészítéséről szóló törvényjavaslathoz. Az állami pénztáraknak tartalék-készletei azoknak 1875-ben, illetőleg az 1875-ik évi XLIX. törvényczikk alapján 1876-ban történt kiegészítése óta részben már felhasználtattak. Nevezetesen részben a legutóbbi 11 év folyamán elmaradt egyes jövedelmek pótlására lettek azok felhasználva, részben pedig oly, a költségvetés keretén kívül engedélyezett vagy pedig csak zárszámadásilag igazolt kiadások fedeztettek a tartalék-készletekből, melyekre külön fedezet nem nyuttatott. Az 1876-ki zárszámadások szerint az állami pénztárak készletei — az állami vasutak pénzkészletei nélkül — 27.060,225 frtot tettek, míg az 1885-iki zárszadás szerint a pénzkészletek — szintén az állami vasutak készletei nélkül — 23.351,315 frtra apadtak, vagyis az apadás 3.708,910 frtot tesz. Ezenkívül az 1885-iki zárszámadásban kimutatott pénzkészletek még 1886-ban is apadtak, egyrészt a t. képviselőháznak is bejelentett hiteltúllépéseknek kereken 1.091.000 frt összegével, továbbá az azanyagr emelkedése s a papírjáradék-kötvények kibocsátása folytán az állami adósságoknál kereken 2.000.000 frtot tevő magasabb szükséglettel, másrészt pedig némely jövedelmi ágazatoknak más ágazatok több jövedelme által ellen nem súlyozott visszamaradása folytán. Mint jelentékenyebb jövedelmi visszamaradásokat felemlítendőknek tartom a közös vámjövedelmek visszamaradását, melynek Magyarországra eső része 2.331.655 frtot teszen, továbbá az állami jószágok eladásánál s a telepesek által fizetendő vételárhátraléknál kereken 6 millió forintra tehető jövedelemelmaradást, mely, daczára annak, hogy ellenértéke megvan a megmaradt állami jószágokban s követelésekben, az elmaradt jövedelem pótlásául a pénztári készletek felhasználását tette szükségessé. Mindezen körülmények immár azt teszik kívánatossá, hogy amint ezt úgy az 1887-iki költségelőirányzat előterjesztésekor, valamint más alkalmakkal már a volt pénzügyminiszter úr is többszörösen jelezte, az állami pénztárak tartalék-készletei kiegészíttessenek. Jelenleg is változatlanul fennáll azon indok, mely a pénztári tartalék-készletek kiegészítése mellett az 1875-ik évi XLIX. t.-cz. indokolásában felhozatott, jelesül, hogy az állami jövedelmek a naptári év első hónapjaiban, mely időszakra pedig a kiadásoknak viszonylag tetemesebb része esik, aránylag sokkal kisebb mérvben folynak be, mint az év utolsó öt hónapjában, úgy, hogy tetemesebb pénztári készletek tartása mellőzhetetlen. Sőt fokozottabb mértékben áll fenn ezen indok ma, mint fennállott 1875-ben, mert az állami háztartás fejlődésével a szükségletek is nagyobbak. Míg ugyanis az 1876-iki zárszámadás szerinti pénzkészleteknek fentebb 27.060.225 írttal kimutatott összege az 1876-ki költségvetési törvénynyel engedélyezett 232.796.328 frtnyi összes kiadásnak 11.624 °/0-át tette, ugyanezen százalékot alkalmazva az 1887-ik költségvetési törvénynyel engedélyezett 350.283,145 frtnyi kiadásra, jelenleg kereken 40.716,000 frtot kellene a pénzkészleteknek tennie. Ennélfogva nemcsak a némely jövedelmek elmaradása s egyes külön fedezettel nem bíró kiadások fejében tényleg felhasznált készletek pótlása miatt kell kérnem a tartalékkészletek kiegészítését, hanem kérem s kérnem kellene azt különben is, ha a korábbi készletek egyátalán nem is érintettek volna, mert az állami háztartás kiterjedésével a pénztári készleteket is növelni kell. A jelenlegi pénzkészletekre való tekintettel legalább 20 millió forintra tehető azon összeg, amelylyel a pénztári készleteket növelni kellene azért, mert a készletek fedezetül felhasználtattak, továbbá azért, hogy a készletek az állami gazdálkodás mai terjedelmével némileg arányba hozassanak. De még ennél a 20 millió forintnál is nagyobb összeget vélek beszerzendőnek azért, mert az állami pénzekkel egyesítve lettek s időközben részben állami czélokra használtattak fel az állam által átvett, de külön rendeltetéssel biró s az előálló szükséghez képest ezen külön rendeltetésekre fel is használandó idegen pénzek is; jelesül a rábaszabályozási kölcsönnek még fel nem használt s mintegy 1.200.000 frtot tevő része, a temes-bégavölgyi vizszabályozó társulat kölcsönéből a társulatnak még kijáró kereken 850.000 frt, s a tiszai alapnak az állam által használt, még igénybe nem vett része, kereken 5.700.000 frt. Ezenkívül az sem hagyható figyelmen kívül, hogy 21.000.000 frtot tevő kincstári utalvány van forgalomban s ezen függő tartozás nagyobb mérvben előálló kielégítésének eshetősége is nagyobb pénztári készletek tartását teszi indokolttá. Hogy az államháztartás mindezen esetleg előállható kötelezettségeinek is pontosan megfelelhessen, 32 millió forintra teszem azon öszeget, mely a tartalékkészletek fejében beszerzendő lenne. Kétségtelen ugyan, hogy tetemes azon megterheltetés, mely ezen összeg beszerzése által az államkincstárra állandóan fog nehezedni, de másrészt nem hagyható figyelmen kívül, hogy az állami háztartás rendes menetének biztosítása követeli ezen áldozatnak meghozatalát, továbbá, hogy az új kiadással szemben némely kiadásoknak — mint pl. az aranybeszerzésnek — kellő időben való fedezhetése által sok kiadás a mostanihoz képest gazdaságosabban is lesz eszközölhető. Ezen 32 millió forint beszerzése esetén, rendkívüli eseményeket kivéve, az állam nemcsak kötelezettségeit lesz képes minden fennakadás s a váratlan pénzbeszerzésekkel járó nagyobb áldozatok nélkül pontosan teljesíteni, hanem bizton remélem, hogy ezen tartalékkészletek arra is elegendők lesznek, hogy államháztartásunk egyensúlyának helyreállításáig a költségvetési törvény keretén kívül nem leene többé szükség hasonló fedezeteket kérni a törvényhozástól. Áttérve a törvényjavaslat részletének indokolására, az 1. §.-ban a 32 milliónak hitelművelet útján való beszerzésére kérek felhatalmazást, nem jelölve meg a hitelművelet módját, hogy szabadságom legyen a hitelművelet azon módozatához folyamodni, mely úgy a jelenlegi viszonyokat, mint a maradandó terheltetést tekintve, a legelőnyösebben fog kínálkozni. A 2. §. az elszámolás iránt intézkedik, s a bevételeket, mint »átmeneti bevételt«, — a most számszerűleg meg nem állapítható s éppen ezért zárszámadásilag igazolandó kiadásokat pedig, miután állandó megterheltetést fognak képezni, a »rendes kiadásoknál« az állami adóságok azon cziménél rendeli elszámoltatni, a mely adósság módjára fog az új hitelművelet megköttetni. A 3. §. utasítja a kormányt, hogy a hitelműveletről még az 1887-diki zárszámadás beterjesztését megelőzőleg, legkésőbb a folyó év végéig tegyen az országgyűlésnek jelentést, mivel daczára annak, hogy az államkincstárra igen terhelő körülmények között csak az elodázhatlan szükséglet erejéig szándékom a felhatalmazással élni, — remélhető, hogy ezen ideig a hitelművelet elfogadható feltételek mellett lebonyolítható leend. A 4. §. a szokásos végrehajtási rendelkezést foglalja magában. Budapesten, 1887. április hó Tisza Kálmán s. k. magy. kir. pénzügymiszter. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásánál elkövetett nagyobb visszaélések eseteiben teendő intézkedésekről. 1. §. Ha az országgyűlési képviselő választása ellen beadott kérvény tárgyalásának folyamán a képviselőház biráló bizottsága által elrendelt vizsgálat kétségtelenné teszi, hogy az 1878. évi V. t.-cz. 185. és 186. §§-ba ütköző vesztegetés vagy pedig fenyegetés, avagy nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet elleni izgatás által való megfélemlítés követtetett el; ha e miatt a képviselőválasztás megsemmisíttetik, kimondható, hogy azon választók, akikre bebizonyult, hogy magukat megvesztegettetni engedték vagy a fentebb említett fenyegetés vagy megfélemlítés által a választás eredményére jogtalan befolyást gyakoroltak, a megsemmisített választást követő új választásnál képviselőválasztási jogukat nem gyakorolhatják , sőt súlyosabb esetekben a választási jog gyakorlatának ezen felfüggesztése a legközelebbi általános képviselőválasztásra, és az addig esetleg közbeeső időközi választásokra is kiterjeszthető. 2. §. Az 1. §. eseteiben, amennyiben az ott megjelölt vesztegetést, fenyegetést vagy megfélemlítést maga a képviselő vagy más valaki az ő megbízásából avagy tudtával és belegyezésével követte el , a választás megsemmisítése esetében kimondható, hogy az ily jelölt a megsemmisített választást követő új választásnál meg nem választható, sőt súlyosabb esetekben ezen következmény a legközelebbi általános képviselőválasztásokra és az azt megelőző időközi választásokra is — éspedig vagy csak az illető választókerületre vagy az ország valamennyi választókerületére való joghatálylyal kiterjeszthető. Azon esetben, ha az tűnik ki, hogy az említett visszaéléseket a meg nem választott jelölt vagy jelöltek is elkövették, ezen kirekesztés reájuk is kiterjesztendő. 3. §. Ha valamely választókerületben a választtók megvesztegethető volta igen széles körben bebizonyult, s különösen, ha az ott ismételten fordult elő, a választás megsemmisítése esetében kimondható, hogy azon országgyűlés tartamára a választókerületnek képviselő választási joga felfüggesztetik. 4. §: Az 1. §-ban említett következmény kimondása felett a képviselőház bírálóbizottsága, a választás megsemmisítését tárgyazó ítélettel egyidejűleg, végérvényesen határoz és határozatát a képviselőháznak bejelenti. A határozat a képviselőház elnöke útján az illető törvényhatóságnak a választók névjegyzékébe leendő bevezetés végett megküldetik. 5 §. A 2. és 3. §§-okban említett következmény kimondása iránt a képviselőház azon bírálóbizottsága, mely a választás megsemmisítését tárgyazó ítéletet hozta, a képviselőház elé véleményes jelentést terjeszt. E tárgyban a képviselőház legalább három nap közbejöttével kitűzendő ülésében, a bíráló bizottság előadójának, esetleg a kisebbségi vélemény előadójának meghallgatása után minden további vita nélkül határoz. A 3. §-ban említett következmény csak a jelenlevő képviselők kétharmadrésznyi többsége által való elfogadás esetében mondatik ki. 6. §. Amennyiben az 1. §-ban említett cselekmények a fennálló büntető törvényekbe ütköznek, a büntető törvények alkalmazása a jelen törvény által nem érintetik. 7. §. Jelen törvény végrehajtásával a belügyminiszter bizatik meg. Beadja 1887. ápril 22-én Tisza Kálmán, s. k. Indokolás, az országgyűlési képviselők választásánál elkövetett nagyobb visszaélések eseteiben teendő intézkedésekről szóló törvényjavaslathoz. Midőn a képviselőházban tett nyilatkozatomnak megfelelőleg ezen törvényjavaslatot benyújtom, nem tarthatom szükségesnek, hogy azt hosszasan indokoljam. A választásoknál kisebb-nagyobb mértékben e világon mindenütt előforduló visszaélések meggátlására, vagy amennyiben ez teljesen sehol sem sikerült, korlátozására legsikeresebb mód az, hogy azok, kik esetleg ilyeneknek elkövetésére hajlandók, amennyire csak lehet, megfosztassanak azon reménytől, hogy azok által czélt érhetnek, és lássák maguk előtt azon veszélyt is, hogy a czél el nem érésén kívül érzékeny hátrányt szenvednek még az esetben is, ha visszaéléseik megtorlása, a büntető törvények szerint nem volt ma is utolérhető. Az első, a czélt nem érketés hatása főleg a képviselőjelöltekre és hozzátartozóikra bír hatással és az igazolási eljárás, mely ez iránt intézkedik, csakis annyiban hathat korlátozólag a választókra és bírhat általában a kerület lakosságára elijesztő hatással, amennyiben a vizsgálatot nemcsak bekövetkezhetőnek mondván, de némely esetekben kötelezőleg el is rendelvén, lehetővé teszi, hogy az ő visszaéléseik is kideríttessenek, mi ismét csak akkor lesz rájuk kellő hatással, ha az így kiderült visszaélések megtorlása, mint rögtön bekövetkező állíttatik szemeik elébe. Ezen törvényjavaslat czélja ezeknek megfelelőleg az, hogy úgy a képviselőjelölteket, mint a választókat visszatartsa a visszaélések elkövetésétől. Ezen javaslat, midőn azzal sújt, hogy azon térről szorítja le az illetőket, amelynek kedvéért és amelyen a visszaéléseket elkövették, de a mellett nem zárja ki — ott, ahol ez szükséges — a büntető törvények szerinti eljárást sem, meggyőződésem szerint, hatályos eszköze lesz a visszaélések korlátozásának. Az eljárást illetőleg nem lehet a határozatot másra, mint magára a képviselőházra bízni; nem lehet egyfelől azért, mert bíróságainkat ily természetű ügyekbe belevonni ma még legalább nálunk nem lenne czélszerű, de másfelől azért sem, mert sokkal gyorsabb és biztosabban sújtó lehet az eljárás akkor, ha mint ez javasoltatik, a lelkiismeretes meggyőződés alapján — mintegy juryként eljáró igazoló bíráló bizottságok döntenek, mint az 1-ső §. esetében javasoltatik vagy előterjesztésük s a netalán felmerült kisebbségi vélemény meghallgatása után végérvényesen dönt a képviselőház, mintha a formákhoz és bírói bizonylatokhoz kötött bíróságoknak kellene eljárniok. Megjegyezve még, hogy indokoltnak tartom, hogy ott, hol egész kerület joggyakorlatának felfüggesztéséről van szó (3-ik §.) a képviselőház ne egyszerű, de 2/3 többségével határozzon, ajánlom a törvényjavaslatot elfogadás végett. Budapest, 1887. ápril 22-én. Tisza Kálmán, miniszterelnök. A PESTI NAPLÓ TÁRCSÁJA. ARANYFÜST. — Regény. — 79 Irta: WOHL STEFANIE. Y. KÖNYV. jül. r a t á s. 51. FEJEZET. Midőn mindennek vége volt, Pap Mihály megérinté vállát Félixnek, ki az egész idő alatt nem ocsúdott fel tompa érzéketlenségéből. Most felemelte fejét és a hű ember ismét összeborzadt az aggályos, szinte rémült tekintettől, mely e máskor oly átható, tiszta fényű szemekből érte. Valami iszonyú történhetett apa és fiú között a rövid néhány percz alatt, melyben egyedül voltak ! Pap Mihály egy gyűlöletteljes pillantást vetett a holttestre. Az az ember ott nyilván úgy halt meg, ahogy élt; utolsó órájában is átoknak bizonyult családjára nézve. — Az anyád, Félix! Ne feledd anyádat — suttogott Pap, csakhogy felrázza barátját abból a szinte önkivületes állapotból, mely minden kitörésnél jobban megfélemlítette. Félix e hangra felegyenesedett és szemeit lezárva, mellét kifeszítve, óriási erőlködéssel végre ura lett azon megsemmisüléshez hasonló levertségnek, mely az előbb lenyűgözte. De anyjához, ki most Alice és Annie asszony között halkan zokogva hagyta el a szobát, nem közeledett. Felállt és míg két ápolónő, ki ezalatt belépett, a halottal kezdett foglalkozni, annak egy széken fekvő kabátja zsebéből egy kulcscsomagot vett ki és Pap Mihályt maga után intve, gyorsan átment rendelőszobájába. — Anyámat nem bírom látni! — tört ki belőle, midőn egyedül voltak. — Nem bírom látni, hogy siratja ezt a szörnyet! — kiálta olyan kétségbeeséssel, melytől Pap Mihály még jobban megrémült. — Pista megkoronázta életének művét, mikor ezzel az emberrel szövetkezett. Ne! — folytatá sötéten, látva hogy Pap Mihály közbe akar szólni. — Sejtem, mit akarsz mondani. Azt, hogy ez az ember atyám és — halott. De ez semmit, semmit se nyomna most előttem ! Magamat nem tekinteném, nyomban átadnám nevét és vele Pistáét is azon gyalázatnak, melyet érdemelnek, ha ezzel jóltevőnket, Elza nénit és azt a szegény martirt ott benn, tönkre nem tenném. — így el fogom simítani a dolgot, minden áron el fogom azt simítani .... Félix párszor izgatottan járt fel-alá a szobában, aztán Pap Mihály vállára tévé kezét: — Nekem most azonnal el kell mennem — mondá nyugodtabban. — Rád és Anniere bízom addig az enyéimet ... . Tudom, hallatlan dolgot követek el azzal, hogy most elmegyek .... Fel fog tűnni, meg fognak érte róni. De nem tehetek máskép. Keressetek ürügyet a távozásomra .... mondjatok anyámnak, a mit akartok, de olyat, a mi megnyugtatja .... — Mindent elintézek, bátran elmehetsz — felesé Pap Mihály felindulását elpalástolva, míg az előcsarnokba követve Félixet, ráadta felső kabátját. E perezben két oldalról is benyitottak az előcsarnokba. — Igazgató úr, kérik------— Jövök, jövök! — kiáltá Pap Mihály, még egy aggályos pillantással Félixre, ki azonban rá se figyelve többé, el se búcsúzva tőle, visszament szobájába, íróasztalából több dolgot magához vett és gyors léptekkel elsietett. Soká, nagyon soká nem került haza. Pap Mihály, ki azt hazudta, hogy valami veszélyes beteghez bitták, már nem igen tudta, mivel magyarázza ki nemcsak Ilma báróné, de betegeik és számos látogatóik előtt feltűnő elmaradását. Végre, órák múlva, estefelé egy nagy iratcsomaggal hóna alatt, jött viszsza. Arcza tán még dultább volt mint mikor elment. Csak modora vette fel újra azt a jóltevő, öntudatos higgadtságot, mely mindenkor oly megnyugtatólag hatott környezetére. Miután Ilma bárónét gyöngéden megölelte, és egy félórát neki szentelt volna, félrevonta Pap Mihályt és Alicet. — Sürgönyöztem Elza néninek — mondá tompa, de szilárd hangon. — A sürgöny, számításom szerint úgy jutott el hozzá, hogy még felhasználhatta a délutáni vonatot s féltizkor alkalmasint itt lesz. Rettegve és mégis alig várom megérkezését. Kímélni szeretném, de nem lehet. Liza alighanem megszökött Simbinszkyvel........most hallottam a városban, s ez még a legkevesebb. A szerencsétlen ember, kit fiának nevez.... ama kezek által — ezzel egy bátortalan mozdulattal mutatott a szoba felé, hol a halott feküdt — iszonyú csapást mér ősz fejére. Atyám, tán hirtelen megbánástól elfogva, tán.... de ki tudná az utolsó óra titkát kifürkészni, a távozó lélek végső fellobbanását megmagyarázni ?.... egy oly titkot közölt velem, mely szegény nénénket meg fogja semmisíteni. S én csak rövid ideig maradhatok vele. Még ma este Dunafokra indulok. Ha van mentség, az csak Máriától jöhet, még pedig minden órai késedelem a halálveszedelemnél szörnyűbb veszélylyel jár. Elza néninek ápolásra lesz szüksége. Viseljétek gondját. Nemde bízhatom bennetek? Mindketten némán fogtak vele kezet. Egyik sem szólt semmit, egyik sem kérdezősködött, egyik sem kért magyarázatot. Ismerték Félixet és tudták, hogy ő, amíg csak lehet, mindenkor egyedül viseli el megpróbáltatásainak terhét. 52. FEJEZET Szelényi István jóval emelkedettebb hangulatban érkezett vissza Budapestre, mint a minőben elhagyta azt. Kirándulása minden tekintetben sikerült. Választói bandériummal fogadták, fáklyás zenét és bankettet rendeztek tiszteletére és speechjeitől, melyekkel természetesen nem fukarkodott, annyira fellelkesültek, hogy a kocsiból, mely távozásakor a vasúthoz szállította, kifogták a lovakat. Egyelőre tehát békében alhatott babérjain, amit lelkiismeretesen meg is tett. Csak a konduktor »Budapest« kiáltására ébredt fel végre és bérkocsin hajtatott haza. Nem szerette, ha ilyenkor érte küldték fogatját. Amint a kocsi berobogott a palota kapuján, mindenfelől előrohant a cselédség azon része is, mely nem már előbb, várakozva lebzselt az udvaron. Szelényi kiugorva, meglepetten nézte őket. — Megbolondultak? Minek sereglenek úgy össze? — kérdé komornyikjától, ki a lépcső alján várta. Az ember zavartan dadogott valamit, mig Szelényi rá se hallgatva, gyorsan felsietett a lépcsőn s benyitott az előterembe. — A grófné itthon van, ugye ? Az ember nem felelt. Szelényi kérdését ismételve megfordult és észrevette, hogy némelyek egész az első emeletig jöttek fel utána. De bejönni nem mertek. — Ugyan mit akarnak ezek itten ? — kérdé újból ingerülten, midőn kinyílt a nappalijába vezető ajtó és Marczika rohant ki, hangosan sírva, kónyázott piszkos arczoczkával. Apja karjaiba vetette magát. — Papa, kedves papám! ugye visszahoztad mamát ? Hova lett az én kedves, szép kis mamám ! — ezzel a gyermek körülnézve és édesanyját nem látva, még hangosabban zokogni kezdett. Szelényi boszosan fordult az ajtóban álló bonnethoz. — De kisasszony — kezdé — és megakadt. Mi volt ez ? Mi történt itten ? Mit akar az a bámész tömeg ott a zárt ajtó mögött, mit jelent a benne sápadt, ijedt arcza? Az ő egész háriája távollétében megzavarodott-------Liza ugyancsak itthon maradhatott volna, tudva, hogy megérkezik. Szelényi összevont szemöldökkel, a gyermekkel karjaiban lépett a nappaliba. — Gyakran kértem kisasszony, hogy ne hagyja a gyereket igy elvadulni — mondá feddőleg. — Már eddig volt ideje hozzászokni, hogy anyját ne lássa mindig maga körül.... A fiatal nő még jobban elsápadt s az ijedelem kifejezése szembetűnőbbé vált arcán. Nem ment el az ajtótól, sőt a kilincsre tette kezét. Mintha félt volna valamitől. — De ez szokatlan dolog — felelé halkan. — Madame la comtesse tegnap este elutazott, mondva, hogy ma visszajön. De nem jött vissza. — — Mama nem jött vissza, hol van mama ? — sírt a gyermek. Szelényi indulatosan oldotta le nyakáról Marczika karjait és letette a gyermeket. Aztán leült. Sajátságos zsibbadást érzett tagjaiban. — Madame la comtesse tegnap este elutazott mondva, hogy ma visszajön. De nem jött vissza — ismétlé gépiesen. Azután hirtelen öntudatára jött a szavaknak, melyeknek értelmét az előbb ösztönszerüen visszautasította magától. Valami szivén ragadta s feljött egészen a torkáig... Teljes erejéből ellenszegült e fojtogató érzésnek. Hát aztán? Nem jött haza. .. valahol tartóztatták... Ki fog magyarázódni. Mitől is ijedt meg egyszerre?... Igen, ki fog magyarázódni, ismételgette magában. Felállt és kinyitotta az ajtót. — János! — kiáltá. János nejének komornyikja volt. A hívásra nemcsak János, hanem az ő komornyikja is előkerült. Valami furcsa félénkség volt ez emberek magatartásában. János nyilván nem mert egyedül bejönni. — A kegyelmes asszony mikor távozott el és ki kisérte ? — Senki — felelé János félősen. — A kegyelmes asszony bérkocsin ment el és azt mondta, hogy Dukovárra indul, ma este várjuk haza. Künn voltunk a vasúton, de meg nem érkezett... Szelényit újból torkon ragadta valami. Olyan látományféle lebegett el szemei előtt. Tisztán látta Lizát, amint a kerevetről felugorva, rémült, könyörgő arccal nézett reá... Tisztán hallotta hangját: Vigyél el Pista, ne hagyj magamra, ne hagyj itt... vagy maradj, itt te is velem! Álomlátó lett ? Megőrült ?. .. A két komornyik és a bonne reá függesztett tekintete egyszerre égetni kezdte arczát. A föld alá szeretett volna sülyedni. — Mama, mamám... nyöszörgött Marczika. — Ugyan vigye már el ezt a gyereket! — dörgött Szelényi a bonnera, ki a kiabáló, rugdalódzó kisfiút ölébe véve, rémülten elfutott. E rémület láttára Szelényi fékezte magát. János hanglejtéséből az imént megértette, hogy az többet tud, mint amennyit elmondott. Csak azt várja, hogy kérdezzék. De Szelényi nem kérdezte, nem merte kérdezni. Mintha homályosan sejtette volna, hogy meg kell fojtania azt az embert, aki megmondja neki az igazat. Jól van, mehettek, félreértés az egész. Emlékszem, a kegyelmes asszony megmondta hogy elutazik — mondá hidegen. Arcza fehér volt mint a márvány és ép oly érzéketlen, mint az. Arczkifejezése akkor sem változott, mikor a két ember kiment. Most, hogy egyedül volt, sem tört ki belőle az indulat. Nyugodt maradt. Mintha tetőtől talpig jéggé dermedt volna. (Folyt. köv.) KÜLÖNFÉLÉK. — A hív. lapból. Grossinger Károly újvidéki polgár, a közügyek terén szerzett érdemei elismeréséül, a Ferencz József-rend lovagkeresztjét nyerte. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Benedek János kolozsi állami iskolai igazgató tanítót jelen állásában, végleg megerősítette. — Gyors igazságszolgáltatás. A kir. Kúria a. napokban, mint a Jogtud. Közlöny írja, tárgyalt egy bűnügyet, melyben egyszerű lopásról volt szó, s a per tíz évig folyt; végtárgyalás tartatott pedig az ügyben tizenegy. Az országos régészeti és embertani társulat kedden délutáni 5 órakor a m. tud. akadémia heti üléstermében ülést tart. Tárgysorozat: Pulszky Ferencz A keresztúri ezütteset bemutatása mellett a délszláv csészékről értekezik. Némethy Lajos A magyar szentek ikonográfiájáról fog értekezni, mutatványokkal. A választmányi ülés tárgyai: A titkár havi jelentése, tagbejelentések, pénztári kimutatás stb. A magyar orsz. méhészeti egyesület tegnap délután 5 órakor Kriesch János elnöklete alatt választmányi üléssel egybekötött méhészeti felolvasó estélyt tartott. Firkas Nándor egyet, tanársegéd folytatta értekezését a méhellenségekről. Az ezután tartott választmányi ülésen határozatba ment, hogy az orsz. méhészet-egyesület ez évi aug. 25—28 napján