Pesti Napló, esti kiadás, 1887. május (38. évfolyam, 120-148. szám)
1887-05-04 / 122. szám
122. szám. Szerkesztési iroda: Ferencziek-tere, Athenäen m-é p ü 1 e t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Ferencziek-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Budapest, 1887. Szerda, május 4. Esti kiadás: 38. évi folyam. Kifizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Í La az esti kiadás postai külfunkfildése kívántatik, postabélyegre havonként SS kr., évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »Pesti Napló« kiadóhivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes számo kr. Budapest, május 4. A Lohengrin előadás alkalmával tegnap Párisban tüntetések voltak ugyan, de minden tekintetben jelentéktelenek maradtak. A Wagner-zeneügy látszik nemcsak a színházban megjelent igen előkelő közönséget, hanem a világváros néptömegeit is lefegyverezte s ezek sorában is nagyon kevesen akadtak, kik a politikai szenvedélyeket a művészet mezejére át akarnák vinni. Valami két-háromszáz főnyi csőcselék tüntetett ugyan a színház közelében, de az egész dolognak nem volt semmi jelentősége. A kormány a legnagyobb erélylyel lépett fel a rend érdekében s nagy arányú óvatossági intézkedései teljesen elegendőknek bizonyultak. Boulanger tábornok csakugyan csodaember. Olyat tett, amit egyik európai hadügyminisztertársa sem. Kilencz milliónyi megtakarítást eszközölt a hadügyi budgetben. Ez mindenesetre szokatlan olyan időben, midőn minden állam folyton szaporítja a hadügyi kiadásokat. De legkevésbbé Boulanger úrtól lehetett volna takarékosságot várni, kit a német lapok azzal vádolnak, hogy hadikészülődéseivel folyton fenyegeti Európa békéjét. Apponyi Albert grófnak a múlt vasárnap Mohácson tartott s lapunkban holnap közlendő beszéde fényesen kimagaslik a képviselőválasztási mozgalmakból. A kormány politikáját az ellenzék nagynevű vezére tán még soha sem jellemezte oly találólag, mint e beszédben. Fölemlíti, hogy a kormány alakulásakor kettős ígéretet tett: hogy rendezi a pénzügyeket s hogy szabadelvű politikát fog folytatni. Mind e két ígéretet a Tisza-kormány tettei csúfosan meghazudtolják. Olvassák el önök a beszédet, melyben gróf Apponyi a kormány tetteit, működése eredményeit egybefoglalja s lehetetlen, hogy igazat ne adjanak az ékesszóló pártvezérnek, ki a mai kormányrendszer elleni harczra hívja fel az országot. A beszéd második része szintoly nevezetességre tarthat számot, mint az első. Gróf Apponyi beszéde további folyamában ugyanis határozottan állást foglal az antiszemitizmus ellenében, azt a legerélyesebben elítéli, és hazafias felhívást intéz a zsidósághoz, figyelmeztetvén azt, hogy ne meneküljön feltétlenül a kormány védelme alá s ne támogassa a kormány reakcionárius politikáját, mely a nagy szabadsági érdekeket károsítja. Ezek valóban államférfim, magas jelentőségű s oly nagyfontosságú nyilatkozatok voltak, melyek bizonyára ezerszeresen fognak visszhangozni az egész országban. Nekünk különös örömünkre válik, hogy a kormány által követett s nagyra növelt reakczióval szemben gr. Apponyitól hallhatjuk az igazi szabadelvüség tanait hirdetni s azt konstatálhatjuk, hogy gr. Apponyi a választási harcz küzdelmei közepette is, nem tekintve pillanatnyi hangulatot és múló pártérdeket, csak oly fegyverekkel küzd, melyek egy nagy és nemes szellemhez méltók. Mohácsi szép beszédéért lelkünk mélyéből üdvözöljük az ellenzék nagy vezérét. A képviselőház Péchy Tamás elnöklete alatt tartott mai ülésében a tegnap megszavazott törvényjavaslatot (az állampénztárak tartalékösszegének kiegészítéséről) harmadszori felolvasás után is elfogadta. A napirend előtt Margittay Gyula, az ügyvédi visszaélések tárgyában tett múltkori interpellációjában elmondott nyilatkozatai közül azokat. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. JULIA. Regény. — Irta : Gabán.yi. IV. — Hogy mondhat ilyet, igazgató úr? — Nos, miért ne ?... Ő is férfi. Az igazgató megint nevetett. Hogy a beszédet másra tereljem, hivatalos hangon mondom: — A kis Róza beteg. — Ah, hagyjuk a kis Rózát, majd meggyógyul. De ugye, nagyon rut ember az én kedves Klein barátom ? Meglepetve néztem rá. — Tudna-e vörös embert szeretni, kisasszony ? kérdé ismét. — Ebből a tantárgyból nincs kedvem vizsgázni , mondom neheztelő hangon. — Kár ! Nagy kár! Ez a legfontosabb. Ezt a tantárgyat az élet iskolájában tanítják!... szólt Murányi mosolyogva s közelebb simult hozzám, de egy nagyon is érthető tekintetemre észrevéve, hogy mesze ment, hirtelen komolyra változtatta a dolgot s mélyen sóhajtva mondá: — Bár én is jobban megtanultam volna, nem állanék most ily egyedül, senkitől sem szerettetve — senkit sem szeretve !.. .. Klein jött és beszélgetésünk egyszerre megszakadt. De sajátságos is volt az, hogy bármely alkalommal, midőn együtt maradtam Murányival, Klein rögtön ott termett s valami ürügy alatt elszólitotta tőlem az igazgatót. Ha a csütörtöki tanácskozásról véletlenül elkéstem, vagy csak mi ketten hiányoztunk, Klein azonnal keresésünkre indult, leskelődve ránk és szimatolva utánunk, mint egy vadászeb. Pedig gyakran megtörtént, különösen ha elfogott a honvágy, vagy egyéb szomorúság, hogy elrejtőztem a kert lombja vesztett bokrai közé, vagy valamelyik üres tanterembe s szabad folyást engedve kényeimnek, elmerültem ábrándjaimba. Ilyenkor Murányi rendesen rám talált. Nyájas szavával, atyai jóindulatával vigasztalni igyekezett, lelkemre beszélt s érthetővé tette előttem, hogy öröm és bánat karöltve járnak az életben s hogy helytelenül cselekszik az, ki szivét martalékul dobja a szenvedésnek, holott csak egyszer él az ember, s azért él, hogy örvendjen. Gyakran idézett előttem egy híres franczia irót, ki azt mondja: »A vidámság erény és kötelesség, melylyel Istennek tartozunk!«.. Ennek az lön következménye, hogy rövid idő múlva Murányit legjobb barátomul tekintem. Észrevettem, hogy több gyöngédséggel viseltetik irántam, mint közönséges alárendeltje iránt s jóságát bizalommal igyekeztem viszonozni. De még mást is vettem észre, aminek nem örültem, azt, hogy egy idő óta bárhová megyek is, az emberek suttogni kezdenek , különféle megjegyzéseket tesznek, melyek értelmét nem bírtam felfogni. Egy alkalommal a gyógyszertárba mentem, valami cseppekért az igazgatónő számára. Alig hogy beléptem a boltba, az egyik segéd hátam mögött suttogni kezdett a másikkal. Párbeszédjükből — mialatt folyvást engem vizsgáltak — csak ennyit véltem hallani: — Mondom, ő az!... — Lehetetlen........ — ügy van. — De ilyen fiatal!... — Klein mondta......... — Még megmérgezi. .. — Egész regény. Aztán mindkettő nevetett s én gondolkoztam azon, hogy mit mondhatott Klein ? Máskor meg az öreg Gója hozott zavarba. A vén cseléd szokása szerint leitta magát s fekete embergyűlöletébe s rongyos ködmönébe burkolódzva bevert a kertajtó sarkában. Arra mentem. Gója, midőn megpillantott, fenyegetődzve emelte rám kezét. Azt hittem, hogy magához hív, közeledtem hát felé. Erre ő valami káromkodást dünnyögött magában. — Mi baja, Gója bácsi ? kérdem. Rám fintorította az arczát és klasszikus bölcshöz méltó kétértelműséggel dadogó: — Baj ?... Igen, baj!.. Ha üveg van a szekéren, ne hajts sebesen!.. . Lassan, lassan!.... Sok ember azért, mert nem lát, még nem vak !... Majd ha az igazgatónő talpával indul kifelé a házból, majd akkor aztán lehet,... de addig csitt! csitt!... Azt hittem, hogy mámorában félrebeszél, azért nem is törődve szavaival — ott hagytam. De lám, az igazgatóné!.. . Közel egy hava már, hogy itt vagyok, s még nem láttam a háziasszonyt. Egyáltalában a cselédünket kivéve, nem találkoztam nőszemélylyel. Némelykor megtörtént az igaz, hogy a papné — csinos, de feltűnően kaczér teremtésű leczke után eljött a fiáért. Az igazgató mindig nagy előzékenységgel fogadta s elkísérte fiastól haza. Ilyenkor nem vártak vacsorára. Egy szokatlanul enyhe őszi nap délutánján, midőn a gyermekek már haza mentek az iskolából, én beszedtem a kézimunkájukat, ennek is, annak is javítva valamit az ügyetlenkedésén. A leáldozó nap, csak vakítva, de hevítő erejét vesztve ragyogott be az ablakon. Gyorsan esteledett. Készültem szobámba vonulni. A tornácz végén legnagyobb meglepetésemre szobám ajtaját félig nyitva találtam. Beléptemkor ijedtség fogott el. Szemközt vélem, az ablak sarkában, a beragyogó nap fényénél sütkérezve, egy kicsiny, összetöpörödött alak ült. Testét kopott kendő takarta, mit félkezével a mellén összefogott. Sötét haja két felé választva, halántékaira simult. Mélyen beesett szemgödreiből két villogó pont csillámlott felém. Az egész alak olyan volt, mint egy eleven csontváz. — Mari! kiáltottam, a cselédet hiva. Az alak megmozdult s rám mosolygott, olyan kifejezéssel, mint egy őrült. — Mari! kiáltottam kétségbeesetten. A lány előrohant a konyhából s mellettem termett. — Nézze, ott!... Az !.. Bejött! Ki az ?... A cseléd bámészan szembekaczagott. — A nagyságos asszony, mondá s alig birt magához térni a nevetéstől. Most az ijedtség után a meglepetés fogott el. Ez hát az igazgatóné, kit én nagynak, erőteljesnek képzeltem, az arczképe után ítélve ? Ez a meggörbült, reszkető alak Murányiné ?... Igyekeztem csillapítani fölindultságomat s tiszteletteljesen közeledve hozzá, lehajoltam, hogy megcsókoljam a kezét. Ő egy tiltakozó mozdulatot tett s nagy nehezen fölállt. Bizony alig volt magasabb, mint mikor ült. Le nem vette rólam a tekintetét s bólingatott a fejével. Nyaka oly vékony volt, hogy minden perczben vártam, mikor gurul feje a lábaim elé. Végre megszólalt azon az odvas hangon, melyet már az éji czivódások után jól ismertem. — Csak látni akartam magát, mondá, minden szót erősen nyújtva. Mikor beszélt — a fogai úgy kifehérlettek, hogy egyenkint meg lehetett volna azokat számlálni. — Csak látni akartam, hogy igazán olyan szép-e, mint híresztelik ?... És meg akartam mutatni, hogy még élek ám!... Gúnyos kaczajra fakadt, mely görcsös köhögéssé változott. Szemlesütve álltam, nem bírva kitartani szúrós tekintetét. Ő folytatá: — Igen, amint látja, még élek. .. . Élek ! Sokkal jobban vagyok. Oh! Sokkal jobban !.. — Örvendek, mondom nyílt, bátor hangon. — No képzelem ! kiáltás mint a gyermek, mikor kötekedik, hátra vetette kezét s bóbiskolni kezdett. — Képzelem, hogy örül! Igen! És örülhet is még pár esztendeig. Isten vele !. .. Isten vele!.. Holnap már együtt ebédelünk, a közös asztalnál.... Mari! A botomat!... Lelkemre, azt hittem, meg akar verni, de ő csak a pálczát kérte, melyet az ablakpárkányán felejtett s rátámaszkodva, folytonos hajlongások között indult kifelé. Az ajtóból még egyszer visszaszólt: — Sokkal jobban vagyok!. ... Aztán egy vég nélküli köhögési roham következett, melyet lassan kint elnyelt a hosszú folyosó boltozata. Egész éjjel virrasztottam, sírva s azon töprengve, hogy mivel bánthattam meg ezt az asszonyt ?........... .. Vak voltam és ostoba!.. Nem láttam azt, ami kézzelfogható; nem értettem azt, amit a fülembe kiabált körülöttem mindenki. Jó hírnevem, becsületem volt ez emberek kezében s ők játsztak vele, mint gyermek a tarka üveggolyóval, melynek az a vége, hogy összetörik. Egyedül álltam barát és támasz nélkül. Oh! ha akkor akadt volna egy lény, ki szeretettel szivében, hozzám lép s ezt mondja: Vigyázz! téged az igazgató szeretőjének tartanak. Menekülj e helyről. A kenyér, melyet nehéz munkával szerzesz — meg van mérgezve. A nyoszolya, melyben fáradt testedet álomra hajtod — becstelenséged bölcsője. Fuss innen!.. .Ez métely !.. Ez lelki halál!... (Folyt, köv., melyek Sóvágó Gáborra vonatkoztak, visszavonta. A legközelebbi, pénteken 10 órakor tartandó ülésen a házszabályok revíziójára vonatkozó javaslat lesz napirenden. Németország és Dánia, Kopenhágából jelentik ápril 21-iki kelettel. Német körökben egy idő óta előszeretettel kezdik hangoztatni, hogy a dán nép s a dán kormány egészen németellenes hangulatot mutat. Akik ezt a hírt terjesztik, több csekélyebb jelentőségű körülmény mellett, főleg két dologra hívják fel a figyelmet. Első az, hogy Valdemár herczeg házassága azt mutatná, hogy Dánia Francziaország felé búz s egyúttal Oroszország kegyeit is keresné, a másik és fontosabb pedig az, hogy tervbe van véve Kopenhágának a szárazföld felől való megerősítése. Mindkét körülményt németellenes törekvésekre akarják visszavezetni. Pedig a dolog nem úgy áll. Tény ugyan, hogy a dán nép még nem igen tudta kiheverni a szenvedett veszteségek fájdalmát s ez idő szerint nem is mutat valami nagy hajlandóságot a Németországhoz való csatlakozás iránt, másrészt azonban bizonyos, hogy a kormány minden törekvése csak a semlegesség megóvására irányul. Kopenhágának tervezett megerősítése is ezt czélozza. Mert eltekintve attól, hogy ez erősítés Németországnak is érdekében áll, melynek kívánnia kell, hogy Dánia épen maradjon, a jelen bonyodalmak közepette különben is minden államnak szüksége van arra, hogy magát minden tekintetben erősítse: az egyik hatalmas szövetséges által, a másik pedig önnön készülődésével. A mostani dán kormány pedig nem akar egy hatalmassághoz sem csatlakozni, hanem semlegességét akarja megóvni. Nem csatlakozik Németországhoz, de nem csatlakozik Oroszország vagy Francziaországhoz sem, mert az utóbbiaknak egyrészt egészen más érdekeik vannak, másrészt pedig belügyeik annyira elfoglalják, hogy a hozzájuk való csatlakozás nem is nyújtana kellő biztosítékot. Egyébként újabban bizonyos fordulat is kezd mutatkozni. Legalább a dán trónörökösnek berlini utazása azt látszik mutatni s igen valószinü, hogy — ha Dánia külügyi vezetése szakítva mostani álláspontjával, a csatlakozás eszméjéhez fordulna — elsősorban Németországban keresné a szövetségest, mint amely legtöbb biztosítékot nyújt s Dániával közös érdekei is vannak. A Schnäbele-ügy. A tegnapi minisztertanácsban Goblet franczia miniszterelnök bejelentette, hogy Schnäbele rendőrbiztosnak több napi szabadságot adott, melynek leteltével más városba fog áthelyeztetni, hogy ott maradjon október haváig, amikor szolgálati ideje letelik és nyugdíjba fog lépni. Képviselőválasztási mozgalmak. Lőcsén a kormánypárt Berzeviczy Albert államtitkárt kéri fel képv. jelöltül. Jókai Mór a hó 28-án Kassára utazik, ahol a pünkösdi ünnepeket fogja tölteni. Debreczen I. kerületében a kormánypárt, Thaly Kálmán ellenében, dr. Csiky Kálmánt lépteti föl. Az Arad megyei és Aradvárosi mérsékelt ellenzéki párt a küszöbön álló országos képviselőválasztások alkalmából megindítandó mozgalmak és követendő eljárás megbeszélése tárgyában, f. évi május hó 8-án, d. u. 5 órakor, Aradon, a Deák Ferencz-utczai Krispin-féle teremben közgyűlést tart, melyre a párt tagjait meghívjuk. Aradon, 1887. ápril 30. Vásárhelyi László, Hász Sándor: A zágrábi polgármester. Zágrábi levelezőnk, ki nemrég irta meg lapunknak a zágrábi polgármester viselt dolgait, tudósítása kiegészítéseül most a következőket jelenti: Radovinac polgármester tulajdonképen nem is udvari tanácsos és e czimet csak bitorolja. Az a körülmény, hogy Badovinac hivatalos minőségében s még Albrecht és Vilmos főherczegekhez intézett legutóbbi üdvözletein is udvari tanácsosnak irta magát alá, tévútra vezetett bennünket s annak neveztük mi is, holott tudtuk, hogy az udvari tanácsosi penziót nem kapja, de azt hittük, hogy legalább azt a czimet viseli jogosan. Utána jártunk a dolognak s kitűnt, hogy a zágrábi polgármester úr teljesen jogtalanul bitorolja az őt meg nem illető czimet. Ha ez csak hiúságára volna visszavezethető, egyáltalán nem vesztegetnénk reá szót, de a dolog egészen más szint nyer, ha megfontoljuk, hogy Radovinac mért nem mondja magát »magyar királyi nyugalmazott miniszteri tanácsosnak,« holott tényleg az, hanem inkább »szolgálaton kívüli császári udvari tanácsosnak«.Mint ilyen,elhitetheti a zágrábiakkal, hogy a bécsi udvari körökben csakugyan van valami befolyása s ezt czélozták a főherczegekhez intézett, jól kiszámitott, tolakodó üdvözletei is. Csakhogy befolyása a bécsi udvari körökben épp oly természetű s ezt biztosan tudjuk, mint egész udvari tanácsosi czime, de a közvéleménynek szándékos félrevezetése mégis sikerült neki s ez nem kevéssé járult hozzá, hogy hitelt adjanak egy bizonyos Eibick hitegetésének, ki évek óta, mint politikai ügynök működvén Zágrábban, nem valami épületes dolgokon töri a fejét s azt híreszteli, hogy a legfőbb udvari körök nincsenek megelégedve a dualizmus lételével s jó szemmel nézik a horvát »államjogi« ellenzék törekvéseit. A horvát politikai életnek számos, különben megmagyarázhatlan jelensége éppen e szomorú befolyásolásra vezethető vissza és sajnálni való, hogy még mindig nem látták be, mily perfid és mélyen sértő az a korona felséges viselőjére, hogy az ő és hozzá közelállók neveivel oly rutul visszaélnek, ilyenformán az esküszegés szándékát imputálván nekik. Hogy egy Radovinac ilyen eszközökhöz folyamodik, azon — ismervén őt — ki sem fog csodálkozni. De hogy a Draskovics által képviselt czentrumklub és annak orgánuma hasonló módokat követ, az nem ítélhető el eléggé, mert ezek az urak nem béna, de méta fide járnak el. Radovinac polgármester úr, ki, mint kipróbált magyarfaló, nyilván röstelli a magyar kir. miniszteri tanácsosi czimet viselni, jól tenné, ha e czimről egészen lemondana,de természetesen a vele járó fizetségekről is. Hogy sajtópert nem fog ellenünk indítani, azt eleve tudtuk, de hogy a Strossmayer-párti Obzorban, mely neki szintén telefonszolgálatokat tesz, oly együgyű nyilatkozatot fog közzététetni, mint e lap szombati számában olvasható, azt meg se gondoltuk volna. Az Obzor ugyanis azt beszéli el olvasóinak,hogy Radovinac polgármestert a Pesti Naplóban gyalázatosan rágalmazták s még lopással és sikkasztással is vádolták, ami oly perfid inszinuáczió, melynek senki sem fog hitelt kölcsönözni. Egyébiránt nem értenek magyarul s nem is törődnek a magyar firkálásokkal stb. Az Obzor itt szokása szerint egyszerre két hazugsággal áll elő. Mert először is nyilvánvaló hazugság, hogy nem értenek magyarul, hisz olvasniok kellett a czikket, ha tartalmáról tudomást vettek s aztán az Obzor behatóan foglalkozott Kossuth levelével is, sőt több helyütt hivatkozott az eredeti szövegre is. Másodszor pedig ravasznak tetszeni akaró hazugság az is, hogy mi lopással vádoltuk a polgármestert. Mi sem lopásról, sem sikkasztásról nem tettünk említést. Egyébként meg lehetünk elégedve az Obzor eljárásával, mert neki ismerni kell embereit s tudhatja, hogy azt is eltűrik, ha tolvajoknak nevezik őket. De hogy a védekezésnek ilyen módja megfelel-e egy polgármester tekintélyének, azt ám ítéljék meg mások. Mi legalább nem tartjuk valami nagy baráti szolgálatnak, ha valaki így szól : Tolvajnak mondottak téged, de ne törődjél vele, mert mi nem hiszszük s nem is értjük azt a nyelvet, melyen téged igy megtiszteltek. Ami tényleg felhozott vádjainkat illeti, egészben fentartjuk s elvárjuk a horvát tartománygyűléstől, hogy kötelességében eljárva, el fogja rendelni a vizsgálatot a polgármester ellen. A czimbitorlás maga elég alapot szolgáltat hozzá. BELFÖLD: Csanádmegye e hó 2 ikán tartott törvényhatósági közgyűlésén a megyei főpénztárnoki állásra Dehring József, a mezőkovácsházai szolgabirói állásra Kövér Béla és a megyei aljegyzői állásra Kristóffy József választatott meg. Különféle jelentéseknek tudomásul vétele után a vármegye területén levő kincstári telepítvényes községek községi pótadó maximumának megállapítása s több községnek körjegyzőségekké való átalakítása iránt beadott indítvány került szóba. Végül elfogadták az állandó választmánynak határozati javaslatát, melynek értelmében a közgyűlés az indítvány fölött napirendre tér. KÜLÖNFÉLÉK. — A Illv. lapból: Dolovcak Mladen, a horvátszlavon országos kormány fogalmazója, a rendszeresített illetményekkel — ugyanoda titkárrá neveztetett ki. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök, a kataszteri felmérés személyzetének rendszeresített létszámában kinevezte : Freygang Károly és Jaminski Marczell X. oszt. mérnököket főmérnökökké ; Pigetty Lajos segédmérnököt, Kramár Emil napidíjas mérnököt, Székessy Ferencz segédmérnököt, Niklas Ágoston napidíjas mérnököt, Rainer Zsigmond, Németh Béla, Stojcsevics Márton, Titl János, Kulka Henrik, Dörre Tivadar, Baráth Lajos, Goller Konrád, Abaffy Jenő, Póch István és Mrazovicz Tamás segédmérnököket III. oszt. mérnökökké ; Antalffy Andor mérnöksegédet II. oszt. háromszögelő segéddé ; Kőbor János, Novacsics Tamás, Bánik Gyula, Nowinsky Szever, Weiss Antal, Princz János, Tóth Ferencz napidíjas mérnököket, Benyovits Antal, Makay Győző, Rauschmann Géza, Koncsek Károly, Klíma József, Zsótér János, Straube Arnold, Kovács Imre, Kovács Mátyás, Ikotics Sándor, Tábor Márk, Pichal Gyula, Soós Aladár felmérési növendékeket; Janita Ferencz, Branner Frigyes, Wlassák Gyula és Kovacsevics Simon műszaki dajnokokat mérnök-segédekké ; Gyöngyösy Zoltán, Szíjártó Imre, Külley László, Vadász Lajos, Weiss Ignácz, Reiser József, Haberfeld Márk, Tóth János, Jakabffy Lajos, Genai Gyula, Szabó László, Farkas István, Badin Róbert, Taschel Rudolf, Remenar Géza, Schatteles Mihály, Deklava Ferencz, Oreskovics Iván és Bielek Vilmos bijnokokat felmérési növendékekké. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter, Kollmann Gyula pálfai lakost, és Lipovniczky Gábor simontornyai lakost Tolna vármegye simontornyai , továbbá Vidovszky László engyeli lakost a völgységi, és végül Vargha Béla tamásii lakost a dombóvári járására az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bízta meg. A szegedi m. kir. pénzügyigazgatóság, Haday Ferencz fogalmazó-gyakornok-jelöltet a szegedi m. kir. illeték-kiszabási hivatalhoz m. kir. pénzügyi fogalmazó-gyakornokká nevezte ki. Bitoraji lovag dr. Cuculic Milorad, a horvát-szlavén országos kormány fogalmazója,ugyanezen országos hatósághoz, a rendszeresített illetményekkel, titkárrá neveztetett ki. A zágrábi pénzügyigazgatóság, Brlic Ignácz végzett joghallgatót a zágrábi jogügyi igazgatósághoz díjtalan fogalmazó-gyakornokká nevezte ki. A kolozsvári pénzügyigazgatóság, Vízi Dezső kezelési dijtalan gyakornokot, dijtalan vámgyakornokká nevezte ki. A pécsi törvényszék elnöke, Király István pécsi törvényszéki napidíjas szolgát a vezetése alatti törvényszék területén levő pécsi járásbírósághoz hivatalszolga-segéddé nevezte ki. — Ő Felsége, az abauj-szántói ref. egyházközségnek, a berzovai görög kath. egyházközségnek, a csernahói ref. egyházközségnek, a felső-laposi rom. kath. egyházközségnek, végül a kemenes-kápolnai rom. kath. egyházközségnek egyenként száz forintot, a szilágy-kövesdi görög kath. egyházközségnek pedig ötven forintot engedélyezett. — Mária Anna királyné (V. Ferdinánd neje) lelki üdvéért a budavári templomban ma délelőtt gyászmisét tartottak, melyen jelen voltak Széchenyi és Bedekovich miniszterek, Pejacsevich és Graef tábornokok, Ráth és Gerlóczy polgármesterek és nagy számú közönség. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Bibó Dénes puszta-szunyoghi birtokosnak és bérlőnek, a miért a lajos-komáromi ev. ref. iskola számára felszerelési tárgyakat adományozott, köszönetét nyilvánította. — A közmunka- és közlekedésügyi miniszter, az államutmesterek részére kézi tankönyvül szolgáló pályázati munkák közül a pályadíjat a »Haladás« jeligéjű legérdmesebbnek talált munka szerzőjének, Gleviczky Sándor mérnöknek ítélte oda — A többi beérkezett művek szerzői kézirataikat a közmunka- és közlekedésügyi minisztériumban személyazonosságuk igazolása mellett, a minisztérium segédhivatalainak igazgatójánál átvehetik. — Hartleben Adolf magyar honosságú, budapesti illetőségű, lipcsei lakos könyvkiadó, a kiadásában megjelent »Chemische-technische Bibliothek« czimü vállalatnak eddigi 150 kötetét, s a könyvek kötésére szükséges 100 irtot, a m. kir. technológiai iparmuzeum könyvtárának ajándékul küldvén, egyszersmind ígéretet tett, hogy ezen vállalatnak folytatólag megjelenő, évenkint mintegy 12 —18 kötetét is a szükséges kötési költségekkel együtt mindenkor meg fogja küldeni. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a nagylelkű adakozónak ezen épp oly hasznos, mint hazafias adományért meleg köszönetét fejezte ki. — A galicziai Landesauschuss megalakitá az orsz. központi bizottságot, mely Rudolf trónörökös fogadására megteszi az előkészületeket. — A felső-magyarországi muzeum-egylet e hó 1-én tartotta évi közgyűlését Kassán Loósz József városi tanácsnok elnöklete alatt. Dr. Stőler Antal titkári jelentéséből kitűnt, hogy a múzeum alaptőkéje már meghaladta a 6700 forintot, gyűjteménye pedig 32.348 darab tárgyból áll. Az építendő múzeum tervrajzát, melyet Soukup Adolf városi mérnök készített, ugyancsak a titkár mutatta be a közgyűlésnek. E tervrajz szerint a múzeum körülbelől 5000 forintba fog kerülni. Ghyczy Kálmán különvéleményének ma reggel közölt szövegének azon részében (melléklet, első oldal, 5-dik hasáb, felülről számítva 27-dik sorban), mely a budapesti személypályaudvarra vonatkozik, a több év folyama alatt utalványozott 4.619,000 frt helyett csak 619,000 frt van nyomtatva. Félreértésekre okot szolgáltatható ezen nyomdahibát ezennel helyreigazítjuk. — Egy katonatiszt affaireje. Pénteken este egy prágai téren találkozott Rost pénzügyőr egy 28-ik ezredbeli századossal. A pénzügyőr nem szalutált s e miatt a százados megszólította. Rost izgatott hangon azt válaszolta, hogy a legújabb rendelet szerint a pénzügyőröknek nem kell katonatiszteknek köszönni. Ebből éles párbeszéd támadt s a százados pofon verte a pénzügyőrt, ki azonban a csapást viszonozta. A százados kardot rántott, de Rost sem volt rest s ellenfelét egy erős csapással lefegyverezte. A pénzügyőr az egybegyűlt néptömeg viharos helyeslése közepett távozott. A prágai német lapok hallgatnak az esetről, de annál többet írnak róla a cseh lapok. — Névmagyarosítások. Kőnigstein Albert és József simai illetőségű, budapesti lakosok Daróczi-ra, Kristovics Sándor felső-bányai illetőségű csendőrőrmesteri Kisfaludi-ra, Joaneszky Gyula aradi illetőségű, kétegyházi lakos Jávor-ra, Ferjencsik Dániel dobrováraljai illetőségü, zágrábi lakos Felek i-re, Oszip György battonyai illetőségű ugyanottani lakos saját, úgy György, József és Margit nevű kisk. gyermekei Ovár i-ra változtatták át vezetékneveiket. — Jane Hadvig válópere. Párisban általános beszéd tárgyát képezi a Gimnase- színház híres művésznőjének, Jade Hadvngnak, válópere. A hölgy elmenekült férje, Koning igazgató házából, mert őt a férj, mint a művésznő állítja, nemcsak tettleg bántalmazta, de a művésznő fizetését is, melyet mint igazgató neki adott, mint családfő magának visszatartotta. Helyi hírek. — A központi választmány szombaton d. u. 5 órakor ülést tart, a melyen az újon választott tagok leteszik az esküt s a választmány megteszi a törvényben irt előintézkedéseket az 1888-iki képviselőválasztói névlajstrom összeállitása iránt. — A pesti izr. hitközség választmányának m. hó 26-án tartott ülésében elnök Wahrmann Mór orsz. képviselő a következő alapítványokat és adományokat adta tudomásra: A) az izr. kórház javára: Egy névtelenül maradni óhajtó hitközségi tag a bitk. elnökségének 70000 írtra szóló alapító okmányt adott át, mely összeg két évvel az alapító halála után lesz folyóvá teendő és különösen azon czél előmozdítására szolgáljon, hogy a mostani kórházi épület az uj izr. kórház megnyita után leányiskolává átalakíttathassák. Továbbá kórházi alapítványokat tettek: Wahrmann Mór hitközi elnök 6000 forintot, Latzkó Arminné saját és néh. férje nevére 1000—1000 irtot, Basch Fülöp által átadatott, Wodianer Babetta urhölgy nevére 1000 irtot, és néh. Basch Jozefa nevére 1000 frtot, Strasser Alajos saját és neje nevére 2000 forintot, DeutschSámuel saját és neje nevére 1500 frtot, Nagel Armin 1000 forintot, Adler Lajos 1000 forintot, néh. Quittner Jakab családja Quittner Jakab és neje nevére 1000 forintot, Baumgarten Lajos a néh. Baumgarten Nándor nevére fennálló 1000 forintos alapítvány gyarapítására 1000 frtot. Adományoztak: a pesti I. hazai tak. pénztár egyesület 200 frtot, özv. Spitzer Gerzonné 100-at, a templomban s zsinagógában a tróra felolvasása alkalmával összesen 1230 frtnyi adakozás történt. B.) Adományok a szegény gyámolitás czéljára: Kochner Zsigmond 200 frtot, néh. Quittner Jakab családja 200 frtot, Bachruch Gyula 50 frtot, Adelisch Alfréd 10 frtot. C) Az árvaházak javára, özv. Latzkó Árminná adománya a fiú- és leány árvaház részére 500—500 frt, néh. Quittner Jakab hagyománya a fiú- és leány árvaház javára 500—500 frtot. — Tizenhárom éves öngyilkos. Dávid Gábor, tizenhárom éves czipészinas, ma reggel a Margit rakpart előtt állomásozó Erős nevű gőzös fedélzetéről a Dunába ugrott. A hajón levő két matróz gyorsan utánasietett és csakhamar utol is érte a már-már elmerülő gyereket, kit meg is mentettek a biztos haláltól. Még nem vesztette el eszméletét, mikor a csónakba felhúzták és a matrózok kérdésére azt mondta, hogy azért követte el tettét, mert megunta az életét. Véres jelenetnek volt színhelye az éjjel az Aradi utcza 35-ik számú ház egyik lakása, melyben Bakos Antal napszámos lakik balkézről való feleségével, Jezsák Rózával. A részeges ember az éjjel pénzt kért feleségétől s mert az kérésének nem tett eleget, élesre fent konyhakést, döfött az