Pesti Napló, esti kiadás, 1887. november (38. évfolyam, 301-329. szám)
1887-11-08 / 307. szám
307. szám. Budapest, 1887. Kedd, november 8. 38. évi folyam. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-ép . 15 A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Ferencziek tere, Athenaeum-és fizet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülipanaszok, hirdetmények, a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám 2 kr. Esti kiadás. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva . Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 írt 50 kr. — 2 hónapra 9 írt. Ha az esti kiadis postai kütlonküldése kirntázik, postabíljejre hironként 1 5 kr. évnegyedenként 1 forint felülfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a »3 Pesti Napló« kiadó-hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám 2 kr. i,^z&í23g2S5£«iffy3aBaBUBa&3asE&daaBstamBaam0KmamBmmMínaamBBm KÜLÖNFÉLÉKÉ — A hiv. lapból. Veréczy Antal hajdu-nánási járásbiró, hasonminőségben a szatmárnémetii járásbírósághoz kért áthelyeztetése jóváhagyatik és járásbiróvá a csepregi járásbírósághoz . Köninger Anta csepregi járásbirósági albiró neveztetett ki. Budapest, nov. 8. Sándor czár Berlinbe érkezte már hivatalosan be van jelentve a német udvarnál. Abból az egykedvűségből következtetve, melylyel az officziózus Nordd. Alig. Ztg. az ügyet a közönség tudomására hozza, a német hivatalos világ nagyon közönyösen fogadhatta a czári látogatás hírét. A czár, ki a jövő hét első napjainak egyikén érkezik Berlinbe, éppen nem a legjobb időben teszi a látogatást, mely egyébiránt nem is önkéntes, hanem csupán azért történik, mert Sándor nem kerülheti ki a német fővárost. Vilmos császár még mindig gyöngélkedik, a német trónörökös állapotáról éppen most rosszabb jelentések érkeztek s így Berlinben aligha lesz valami ünnepélyes a hangulat a czári vendég megjöttekor. Ehhez járul az, hogy az orosz uralkodót egyetlen egy politikai egyéniség sem kíséri, Bismarck herczeg pedig szintén távol marad Berlinből, m császári találkozást a legcsekélyebb politikai jelentőségéből is kiforgatja. A franczia képviselőház tegnap foglalkozott először a legutóbbi próbamozgósítással. A hadügyminiszter beszéde után a ház a kormányra kedvező napirendet fogadott el. A magyar fegyvergyár felállításáról a félhivatalos B. E. ezeket közli : A közös hadügyminiszter — amint annak idején már jeleztük volt — elhatározta, hogy az eddig beszerzett 11 milliméteres ismétlőfegyver helyett egy új, a Mannlicher-szerkezetet tökéletesen megtartó kiskaliberű lőfegyver beszerzését hozza javaslatba a delegáczió előtt. Ezen rendszerváltozás folytán, mely hadseregünknek jelentékeny előnyt biztosit az összes európai hadseregekkel szemben, az ismétlőfegyverek előállítása körül félbeszakítás állott be s az uj fegyverek egész szükséglete később fog előállittathatni, mint azt eddigelé tervezték. Ez lehetővé teszi, hogy a fegyverek egy része, nevezetesen a honvédhadsereg számára megkívántatok, valamint a tartalékfegyverek egy esetleg csak ezután felállítandó új gyárnál rendeltessenek meg, ha ez a gyár teljesen megfelel az igényeknek. Ennek következtében a magyar kormány és a közös hadügyi kormányzat most már nem fognak többé vonakodni, az új magyarországi fegyvergyárnak, ha kezességet nyújt aziránt, hogy bizonyos megállapított, két évet meg nem haladó időtartamon belül működésképes lesz, megfelelő megrendelést már most biztosítani. Hogy a gyár minél előbb felállíttassék, czélszerű volna azt napi 250—300 fegyver előállítására berendezni. Egy állami gyár felállításáról önként érthetőleg szó sem lehet, ha azonban a vállalkozó körülbelül 250,000—300,000 darab fegyverre szóló fix megrendelés alapján gyár felállítását jövedelmezőnek tartja, a fegyvergyárnak Magyarországon való felállítását semmi sem akadályozza többé. Erre vonatkozólag jelenleg tárgyalások folynak Bécsben, amelyek azonban mindeddig még nem jutottak befejezésükig. Ugyan e tárgyban e táviratot veszszük Bécsből, Fejérváry b. honvédelmi miniszter, kit ő Felsége ma magánkihallgatáson fogadott, délután Budapestre tér vissza, minthogy a magyar fegyvergyár ügye a hadügyminiszterrel és az Uniobankkal elintéztetett és a gyár az esetre, ha Magyarországon a kívánt felkarolásban részesül, mielőbb felállittatik. A külügyi jelentés. A közös ügyek tárgyalására kiküldött orsz. bizottság jelentése a köZöS külügyminisztérium 1888-iki költségvetési előirányzata tárgyában igy hangzik: Míg a közös ügyek tárgyalására kiküldött magyar orsz. bizottságnak külügyi albizottsága és ezzel együtt maga az orsz. bizottság is, a múlt évben még teljesen bizonytalan helyzettel állott szemben, melynek homályát a t. külügyminiszter úr által adott felvilágosítások is csak csekély részben voltak képesek felderíteni és igy az orsz.bizottság csakis reményeinek és várakozásainak adhatott kifejezést, de külpolitikánk vezetése felett ítéletet nem mondhatott: az idén a külügyi albizottság helyzete annyiban hasonlíthatatlanul kedvezőbb, amennyiben a miniszter úrnak, különben igen érdekes és részünkről nagy hálával fogadott nyilatkozatai nem képezik a tájékozás egyedüli forrását, hanem inkább csak kiegészítő magyarázatát a nyilvánvaló tényeknek, melyek — habár nem nyújtanak is feltétlen kezességet a jövőre nézve, ami annyiféle, részben kiszámíthatatlan tényezőktől függő nemzetéki ügyekben nem is képzelhető — de igenis lehetősé teszik úgy a külügyi kormány által követett előírás, valamint az ezen eljárás következtében beállott jelenlegi helyzet felett alapos ítéletet mondani. Ezen tények sorában nevezetesen kettő az, ami az albizottság nézete szerint döntő súlylyal bír. Egyik az, hogy — habár az imént elmúlt év folyamán a nemzetközi helyzet nem egyszer válságos fordulattal fenyegetett — az európai béke mindez óráig meg nem zavartatott, anélkül, hogy ezért monarchiánknak valamely érdeke feláldoztatott volna és hogy e peretben alig észlelhető oly jelenség, mely azon feltevésre jogosítana, hogy a béke megzavarása — habár annak veszélye talán még végleg elhárítva nincs — a közel jövő valószínű eshetőségei közé tartoznék. A másik tény az, hogy monarchiánk kormánya, míg valamennyi európai hatalom irányában a jó viszonyt változatlanul megőrizte, különösen a békének, de egyszersmind a szerződéseken alapuló jogállapotnak fentartására irányzott törekvéseivel korántsem áll egyedül, hanem e tekintetben karöltve jár hatalmas szövetségesekkel, kik vele együtt minden támadás vagy provokáció szándékát határozottan elutasítván maguktól, ama jogállapotot minden sértés ellen megvédeni mindenkor képesek és készek lesznek. Ezen tények olyanok, amelyek alapján külügyi kormányunk, az albizottság nézete szerint, jogos igényt tarthat az országos bizottság feltétlen elismerésére. Mert e tények által valósítva látjuk azon külpolitikai programmot, melyet a t. külügyminiszter úr a múlt évben kifejtett s melyet akkoriban a magyar orsz. bizottság teljesen magáévá tett, midőn kimondta, hogy úgy a monarchiának, mint különösen hazánknak helyzete első és legforróbb óhajunkká teszi a béke fentartását mindaddig, míg ez tekintélyünk és érdekeink megóvása mellett lehetséges, de egyszersmind kijelentette, hogy »a Balkán félsziget területén felmerülő kérdések megoldásánál egyedül a fennálló szerződések határozmányait tekinti irányadóknak, tehát kizártnak tartja mindazt, ami Bulgáriának szerződésileg biztosított autonómiáját megcsorbíthatná és végre, hogy nem kívánja a berlini szerződésnek, habár alakilag korrekt módon történendő oly módosítását, mely e szerződés alapelvét halomra döntve, valamely egyes hatalomnak e területen túlsúlyt engedne.« Hogy ezen programm a mai napig épp oly következetesen, mint erélyesen és ügyesen keresztül vitetett, a fönnemlitett tények konstatálják. — Tudjuk ugyan, hogy a béke fentartása nem függ bármely egyes hatalom akaratától, hanem igenis mindegyik hozzájárulhat e czél eléréséhez, midőn egyfelől saját politikájának önzéstelensége iránt minden kétséget elhárítva, másfelől pedig más hatalmak érzékenységének kímélésében az erkölcsileg lehetőnek legvégső határáig menve — lelkiismeretesen ragaszkodik az európai szerződések határozmányaihoz, ugyanezt — és csakis ezt — követelve mindazoktól, kik annak idejében ezen szerződéseket aláírásukkal szentesítették. Ezen irányt követve, külügyi kormányunk a maga részéről a béke fentartása érdekében megtette, mégpedig sikerrel tette meg mindazt, ami hatalmában állt. Ezen iránynyal összhangzásban levőnek és így föltétlenül helyeslendőnek tartja a külügyi albizottság azon eljárást is, melyet külügyi kormányunk a legújabb bulgáriai eseményekre nézve követett. Midőn a bolgár nemzet új fejedelmet választott magának, ezzel kizárólag saját autonómiájának körébe tartozó cselekményt vitt véghez, melyre őt a berlini szerződés jogosítja és mely közül külügyi kormányunk akár a bolgár nemzettel, akár az új fejedelemmel szemben buzdító vagy gátló befolyást gyakorolni sem hivatva, sem jogosítva nem volt, valamint az albizottság nézete szerint helyesen, a szobranye törvényszerűségének kérdését is kizárólag Bulgária bel■MKTnwrurrasawBitWírimaKMT . ...... .. ■. ügyének tekintette. Az albizottság kebelében nem volt véleményeltérés arra nézve, hogy a berlini szerződés értelmében a porta megerősítésén kívül az öszszes szerződéses hatalmak beleegyezése is szükséges. Szintúgy kétséget nem szenved, hogy itt nem a hatalmaknak közösen végrehajtandó együttes cselekményéről van szó, hanem hogy azoknak mindegyike jogosítva van beleegyezését egymagáért is kimondani, mihelyt azt czélszerűnek találja. Végre az albizottságban élénk kifejezést talált azon óhaj, vajha lehetségessé válnék a legutóbb történt fejedelem választásra nézve monarchiánk részéről az elismerést mielőbb kimondani. Miután e szerint a kérdés jogi oldala minden kétségen kívül áll és így az csakis opportunitási szempontból ítélendő meg, az elismerés időpontjának meghatározását az albizottság teljes megnyugvással véli a tisztelt külügyminiszter úrral bízhatni. Addig, amíg ezen elismerés megtörtén- t hetik, a monarchiánk összes népeinek, különösen pedig a magyar nemzetnek közvéleményében a szabad- ságát és önállóságát védő bolgár nemzet iránt változatlanul fennálló rokonszenv mellett is kormányunk az új fejedelem kormányával csakis mint tényleg fenntálló kormánynyal vélt érintkezhetni. De ennél tovább nem ment és a t. külügyminiszter úr nyilatkozataiból ítélve, nem is szándékozik menni, mindaddig, míg a bulgáriai események által akár az átalános európai érdekek, akár monarchiánk külön érdekei fenyegetve nincsenek és míg Bulgária fejedelem választási jogának szabadsága minden más oldalról hasonló módon tiszteletben tartatik. Ha, mit nem hiszünk, ez utóbbi tekintetben a békeszerető európai hatalmak óhajai nem teljesülnének, a mai viszonyok közt csak fokozott bizalommal adhatunk kifejezést abbéli reményünknek, melyet a magyar országos bizottság már a múlt évben is kimondott, hogy t. i. külügyi kormányunknaka mindnyájunk által oly hőn óhajtott béke fentartására irányzott törekvéseivel mindenkor lépést fog tartani azon erély is, melyet a monarchia érdekeinek és tekintélyének érvényesítése körül kifejtene.« Fokozza ebbeli bizalmunkat azon körülmény, hogy azóta valósággá vált az is, amire nézve a t. külügyminiszter úr már a múlt évben erős reményeknek adott kifejezést, hogy t. i. az imént említett értelemben folytatott törekvéseink »barátok és támogatók nélkül nem fognak maradni.« A dolog természeténél fogva az albizottság, valamint a t. külügyminiszter úrtól e tárgyra nézve részletes közléseket nem kért, úgy a körül e jelentésben tüzetes fejtegetésbe bocsátkozni czélszerűnek nem tartja. Megelégszik azzal és örvendetes tudomásul veszi ő Felsége legkegyelmesebb urunk királyunknak abbeli kijelentését, hogy ezen barátok és támogatók csakugyan megvannak, hogy feltehető, miszerint azoknak »buzgó fáradozása és szoros egymáshoz csatlakozása a béke megzavarását elhárítani képes leend« — valamint a t. külügyminiszter úr azon nyilatkozatát is, miszerint nemcsak teljes erejében fennáll azon szoros baráti viszony, mely bennünket Németországhoz fűz és mely évek óta külpolitikánk egyik főtámaszát képezi, hanem hogy azon szívélyes viszony is, mely szintén már régebben köztünk és a főleg hazánkban oly általános és mély rokonszenvel találkozó Olaszország közt fennáll, újabb időben a legkedvezőbb módon tovább fejlesztetett és a világ előtt is szemmel látható kifejezést nyert, végre, hogy külpolitikánk czéljai Anglia részéről is helyeseltetnek és annak jóakaró támogatására számíthatnak. Az albizottság úgy vélekedik, hogy ily öntudatosan fogalmazott és önérzetesen keresztülvitt politikával és ily értékes támogatás mellett a monarchia népei megnyugvással nézhetnek a jövő eshetőségei elé. Ennélfogva ezen albizottság arra kéri a t. orsz. bizottságot, hogy a jelentés ezen általános részének jóváhagyó tudomásul vétele által a delegácziók utolsó ülésszaka óta követett külpolitika helyeslésének és az ezen politika vezetésével megbízott külügyminiszter iránti elismerésének kifejezést adni méltóztassék. Bécsben, 1887. november 7-én. Gróf Zichy Ferencz elnök, Fálk Miksa előadó. Az igazságügyi miniszter előterjesztésére, adbirákká , a lengyeltóti járásbírósághoz . Abay Leó budapesti ítélőtáblái segédfogalmazó, a sepsiszent-györgyi járásbírósághoz. Orbay Mátyás ottani, a szilágy-somlyói járásbírósághoz . Viscán Elek ugyanottani, a balázsfalvi járásbírósághoz . Török Bálint nagyenyedi járásbirósági és a kovásznai járásbírósághoz : dr. Kovács Gyula budapesti törvényszéki aljegyzők , alügyészszé pedig a szombathelyi ügyészséghez : Sarlay Ferencz felsőgeöri járásbirósági albíró neveztetett ki. Az igazságügyminiszter közjegyzőkké, Kiss Jenőre, Kirileszky Gyula békés-gyulai törvényszéki bírót, továbbá Körös-Bányára: Nemes Antal nagy-váradi, Nagy- Butyinra : Molnár Imre nagy-váradi, végül Karánsebesre: Susich Károly temesvári gyakorló ügyvédeket; "jegyzővé a kecskeméti törvényszékhez : Frank Lajos vágujhelyi járásbirósági aljegyzőt; aljegyzőkké pedig: a sziráki járásbírósághoz : Márkus József ráczkevei járásbirósági és a szolnoki törvényszékhez : Bajzáth János ottani törvényszéki joggyakornokokat; írnokká: a perlaszi járásbírósághoz : Fellner Gyula pancsovai törvényszéki bijnokot nevezte ki. Az igazságügyminiszter, Berczelly Endre sziráki járásbirósági aljegyzőt a szentendrei járásbírósághoz helyezte át, továbbá Szobonya Dezső sátoralja-ujhelyi és Csorba János tokaji járásbirósági írnokokat kölcsönösen áthelyezte. Gróf Lázár István kolozsvármegyei közigazgatási gyakornok a belügyminiszter által főispáni titkárrá, a miniszteri segédfogalmazói rangosztályban kineveztetett s szolgálattételre Kolozs vármegye és Kolozsvár sz. kir. város főispánja mellé rendeltetett ki. A pozsonyi országos kórháznál megüresedett ellenőri állomásra ifj. Tömösváry Miklós, a kolozsvári »Karolina« kórháznál alkalmazott írnok neveztetett ki. A vallás és közoktatásügyi miniszter, dr. Tóth Imres selmeczi bányafőorvosnak , az ottani róm. kath. elemi fiú e leányiskolákba járó növendékek jutalmazására tett, a selmeczi népbank hat darab részvényéből álló alapítványért, továbbá özv. Sárközi Jánosné, szül. Keserű Zsuzsánna peéri lakosnak, az ottani róm. kath. népiskola részére tüzelő anyag beszerzésére és a szegény gyermekek felruházására tett 625 frtnyi alapítványáért, elismerését és köszönetét fejezte ki. A pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök, dévaványai Kováts Bálint III. oszt. adófelügyelői számtisztet ideiglenes minőségben III. oszt. pénzügyőri biztossá, Smorver Károly vámtárnokot a zsupánfai és Petrusics Tamás sóhivatali ellenőrt az ó-gradiskai kir. sóhivatalhoz sótárnokká , továbbá Babics György vámgyakornokot a terezováczi és Marjanovics István pénzügyőri szemlészt az eszéki kir. sóhivatalhoz mázsatisztté nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter, Wéber Béla róm kath. főesperest Petrozsény és Livazeny ; Kénosi Sándor József közjegyzőt Déva ; Dáné Károly ügyvédet Hátszeg, Őralja-Boldogfalva és Váralja ; Pogány Károly orszgg. képviselőt Vajda-Hunyad, Rákosd és Hosváth ; Góró Ede szolgabirót Korojesd, Zsil-Maczesd, Paroseny, Felső-Barbatyen és Urikány ; Rieger János nyug. bányamérnököt Szászváros ; Kapcza Gyula szolgabirót Alkenyér, Balomir, Felkenyér, és Piskincz ; gr. Kuun Istvánt Algyógy, Benczencz és Gyalmár ; Bercsán Lőrincz körjegyzőt Kudzsir és Vajdej ; Leonhardt Frigyes evang. lelkészt Bomosz és Bomoszhely ; Sándor János gimnáziumi tanárt Berény, Rasztó, Sebeshely, Alsó- és Felső-Városviz és Szereka ; Bartha Lajos ref. esperest Tordos, Perkász, Lozsád és Pand ; Kiss Mózes ref. lelkészt Martinesd, Magura és Tamáspatak ; Ajtai Ferencz körjegyzőt Nagy- Denk, Kis-Denk, Grid, Kis-Oklos és Borosod ; Krasznai Olivér főszolgabírót Brád, Buda, Mihaleny, Blezseny és Pottigány ; Beke Károly szolgabirót Borcza, Herczegány és Örmindea ; Orbonás József szolgabirót Balsa, Máda, Erdőfalva, Kis- Almás, Béres, Bakonya, Nyírmező, Valea-Mare és Kurpeny ; Bobotin Péter körjegyzőt Közép-Almás, Nagy-Almás, Porkura, Pojána, Valea, Epi és Tekerő ; Óriás Sándor körjegyzőt Nádasdia, Glod, Cseb és Vaja ; Benedikti Gábor birtokost "Bokaj- Alfalu, Bokaj-Felfalu és Homoród ; Sándor Lajos főszolgabírót Csigmó, Bor, Folt, Bábolna, Nagy-Rápolt és Arany ; Lázár Árpád orsz. képviselőt Dobra, Lesnyek és Boskány ; Bernád Miklós kir. közjegyzőt Alsó-Szilvás, Felső-Szilvás és Lindzsina ; Harkossy László főszolgabirót Körösbánya, Czebe, Lunka, Alvácza és Karasztó ; ifj. Lázár Farkas szolgabirót Csungány, Prevaleny, Tataresd és Birtin ; Szida Dénes körjegyzőt Bulzesd, Tomnatek, Grohot, Bibicze, Bibicsora és Zsunk ; Szilvássy Aladár birtokost Ó-Brettye, Kovrágy, Jó-Valcsel, Mácsó, Buss és Kalántelep ; id Buda Géza birtokost Szent-György- Valea, Sztrigy-Szent-György, Kitid és Baczalár ; Licsek Géza birtokost Várhely, Bukova, Alsó-Banczár és Zajkány ; Várady Bertalan főszolgabitót Gyalár, Gozásdia, Telek, Zalásd, Cserna, Csolnakos, Boóz, Cserbei, Pojenina-Tami és Lelesz ; Strausz Nándor szolgabirót Nagy-Oklos, Alsó-Nádasd, Felső-Nádasd és Szent Király ; Lázár György tiszti főügyészt Zám ; Novákh Ignácz bányamérnököt Petrilla község részére ideiglenes minőségű miniszteri iskolalátogatókká nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Mittelmann Sándor újvidéki állami ipar- és középkereskedelmi iskolai rendes tanárt, Bauer Soma alsó-kubini állami polgári iskolai rendes rajztanítót, Sükösd István ponori állami elemi iskolai rendes tanítót, Sztankovics Viktória alsó-kubini állami elemi iskolai rendes tanítónőt jelen állásában végleg megerőzötte. A rimaszombati törvényszék elnöke, a felügyelete alatt álló kir. járásbírósághoz , Klaudner Gyula végzett jogászt segélydíjas joggyakornokká nevezte ki. A szabadkai törvényszék elnöke, Balogh Lajost a vezetése alatti kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezte ki. A soproni m. kir. pénzügyigazgatóság, Nemes Ferencz dijtalan adófelügyelői fogalmazó-gyakornokot dijas fogalmazógyakornokká nevezte ki. — A német trónörökös betegsége. Reggeli lapunkban már közöltünk táviratokat a német trónörökös újabb megbetegedéséről. Most San-Remoból még a következőket táviratozzák: A német trónörökösné távirat útján arra szólította fel dr. Mackenziet, hogy lehetőleg gyorsan jöjjön San-Remóba, mert dr. Howell, ki Mackenzie távollétében a trónörököst gyógykezelte, a gége daganatának megújulását észlelte és újabb operácziót tart szükségesnek. Mackenzie tanár szombaton reggel utazott el Londonból és már mégis érkezett San Remóba. Azonnal megérkezése után megvizsgálta a trónörökös baját a következő eredménynyel : A gégében mintegy fél hüvelyknyire a hangszalagok alatt a daganat megújult. Ez az új képződés igen kedvezőtlennek és sokkal roszszabb indulatúnak látszik, mint azok, amelyeket a korábbi műtéteknél eltávolítottak. Az első vizsgálat alkalmával nem lehetett határozottan megállapítani a kinövés természetét. Mackenzie ajánlatára két kiváló speczialistát, a bécsi közkórház gégészeti osztályának vezetőjét, dr. Schrötter Lipótot és dr. Krause Henrik tanárt Berlinből konzultáczióra San Remóba hívták. Dr. Mackenzie a trónörökös állapotában nem lát ugyan pillanatnyi veszedelmet, de az újonan képződött kinövés következtében aggasztónak mondja a betegséget. Ez a kinövés csak a legutóbbi napokban képződött, mégpedig egészen váratlanul. Mackenzie az idehívott specialistákkal való tanácskozás után valószínűleg nyomban műtéthez fog; kétséges azonban, vájjon ez a műtét a szájon keresztül eszközölhető lesz-e, mert a kinövés most mélyebben van mint ezelőtt. Ez esetben talán szükséges lesz más operácziót is eszközölni (laryngotomia). Tegnap Vilmos herczeg is San Remóba utazott. Elutazása előtt kétszer értekezett Bergmann berlini tanárral. Mindezek a jelentések arra engednek következtetni, hogy a trónörökös baja komoly műtétezést igényel. Más oldalról azt táviratozzák, hogy a trónörökös gégéjének újabb erős megdagadása következtében egészen rekedtté vált a hang. Mackenzienek San Remoba való utazása nem áll összefüggésben a trónörökös visszatérésével Berlinbe. Mackenzie csak az esetre járulna a Berlinbe való visszatéréshez, ha kiváló fontosságú események azt szükségessé tennék. Az Arany szobor-bíráló bizottság Trefort Ágost elnöklete alatt a következő tagokból alakult meg: az akadémia részéről Pulszky Ferencz és Henszlmann Imre, a képzőművészeti társulat részéről Keleti Gusztáv és Lotz Károly, a mérnök- és építész-egylet részéről Ybl Miklós, a főváros részéről Gerlóczy Károly. A pályázó szobrászok felszólalása folytán külföldön levő szobrász hazánkfiai: Tilgner Bécsből és Klein Berlinből szintén meghivatnak a bizottságba. — A mezőtúri választás tegnap, mint nekünk írják,a legnagyobb rendben ment végbe. E kerület mandátuma Vadnay Andornak lemondása folytán, (ki más mandátumot fogadott el) üresedett meg. Az új választás által e kerület ismét a függetlenségi párté lett. Szentkirályi Albert 170 szótöbbséggel a függetlenségi párti programm alapján választatott meg. A pártálláson kivül a személye által keltett rokonszenv s nevének népszerűsége is sokban hozzájárult a szép siker eléréséhez. A függő párt részéről Orbán Balázs b. is jelen volt a választásnál, a választóknak Szentkirályi jelöltségét ajánlva, míg Lukács Gyula képviselő a megbukott Hős Ödön ügyét ajánlotta a választóknak. A választás esti 8 órakor ért véget, midőn is a választási jegyzőkönyv Szentkirályinak kézbesittetett. Szentkirályi fáklyafény mellett, a zenekarok játéka és az ezerre menő választók zajos lelkes éljenzései által fogadtatva, szép beszédet mondott. Megköszönve az iránta tanúsított bizalmat, kijelenté, hogy ő, mint megválasztott képviselő, a választók által nyilvánult ellentétek elsimítására fog törekedni. S különösen is fölemlité a győzelmes párt vezére, S. Tóth Sándor érdemeit, ki Mező-Tur közéletében nagy szerepet játszik s önzetlen buzgalmával nagy részben biztositá a választás győzelmét. A választás különben, mint hozzátehetjük, nemcsak Mező-Túron okozott nagy örömet, hanem Váczott is, honnan Freysinger kir. közjegyző vezetése alatt hét tagú küldöttség jelent meg Mező-Túron, hogy a vácziak nevében, kiknek a múlt országgyűlésen Szentkirályi volt a képviselőjük, üdvözölje a mezőtúri választókat. — A függő államadósság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság Bécsben, 1887. évi november hó 5-ik napján tartott II-ik ülésében az államjegyek forgalmi összegét 1887. évi október hó végével következőnek találta : A bizottság saját feljegyzései alapján a tulajdonképeni államjegyek összege : 1 forintosokban 72,695.454 frt, 5 frtosokban 122,095.720 frt, 50 frtosokban 143,193.200 iwnwnndif imm—iriwinn strircttm, inmTmrTi -innnjai A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A Polidori-család. — Regény. — 45 Bazzili A. G.-tól. Olaszból: Sz. 91. XX. Valentina csak úgy ámult, hogyan is tudta az a szentségtelen asszonyi háromság ott a Ferroni-villában úgy összeteremteni ezt a sok valószínűtlenséget, és milyen vakmerő bátorsággal raktak össze belőle egy egész épületet! — Marcello meg, — szólt aztán némikép keserűen — ugyebár, csak úgy elnézte magát! Megverekedett egy semmiért! Csupa tévedésből kiállt, hogy vágják keresztül a mellét! — Hát bizony, csak azt lehet rá mondani, hogy úgy van — viszontá Jenő, vállát vonogatva — azután meg, úgy az élére állította nemes lelkű barátunk ezt a dolgot, hogy nem lehetett más vége. Szomorú, tudom, és ha valaki, én sajnálom a dolgot, csak hogy már megvan, és nem lehet most már változtatni rajta. De, tudod-e, édesanyám? még valamit mondok! Akarsz tán még bizonyítékot? Szolgálhatok vele, még pedig hatalmassal. A jó Isten csak megtartja Marcello barátunkat — — Reményem! — mondá rá Valentina. — Nagy kegyetlenség volna a jó Istentől, ha meg nem tartaná. — Jól van, és akkor majd Marcello barátunknak szabad lesz beszélni és akkor majd őt fogjuk megkérdezni — szólt Jenő, diadalmas arczcal, — megtudjuk majd tőle, mi okból tűzött össze Savelli Memmával. Ada nem fél e tanúskodástól, sőt óhajtja, könyörög érte Istenhez. — Azt is elhiszem, — mondja rá Valentina, és meghajtotta magát e hatalmas érvelés hallatára. — Most már csak azt szeretném tudni, miért rémült el úgy a feleséged a párbaj hírére ? Reményem, erre nézve is megadták ott neked a kellő fölvilágosítást. — Kétség kívül! hagyá helyben Jenő, aki azt hitte, hogy egész komolyan mondja ezt édesanyja. — Adának olyan lágy szíve van! Marcellót meg ő is csak úgy szereti, mint mi, egész természetes tehát, hogy egész magán kívül lett szegény, mikor megtudta a nagy szerencsétlenséget, ami érte. Legnagyobb hibás azonban a márkiné e dologban : az kezdte el, hogy milyen gyanús színben tűnik majd föl Marcello előtt báró Memmóval Frascatiban való találkozása és hogy a márkiné nagy ijedelmét látta, a feleségem is nagyon megijedt rajta. Valentina már nem is hallotta fiának ez újabb szép okoskodását. Az előbb egy szót hallott, az állította meg lelkét. — Szereti Marcellót! — szólalt most föl. — Valóságos szerencse gyermeke, mikor a fiatal asszonyok úgy az eszüket vesztik érte ! Könyörögjünk Istennek, hogy tartsa meg életben, különben azok is utána halnának és csak mi maradnánk meg, vén, fagyoskodó szivünkkel, a nagy ítélet napján. — Anyám, kérlek ! — Hagyd el, ne vedd föl szavaimat; azt se tudom, mit beszélek , mikor majd megörülök ! — Te nem hiszesz ! — szólt most Jenő, fájdalmasan. — Micsoda ? Mindent hiszek, amit te elhittél. Vagy talán én voltam az, akit meg kellett győzni, meg kellett téríteni ? — Hogy ha azonban mégis kétkednél — kezdé újra Jenő, aki nem érte be anyjának emez ömlengő feleletével, ha mindezek után is a gyanúnak csak legkisebb árnyéka fenmaradna még a szívedben, akkor én, olyan igaz, mint ahogy hittem az ő tiltakozásainak, kényeinek, Istenre való esküvésének; oly igaz, mondom, az, hogy újra az leszek, ami voltam tegnap este, nem akarok többé tudni sem felőle és keresek magamnak ürügyet, hogy Savellivel megverekedjem. — Oh, ne újabb vérontást! — kiáltá most a nő, eliszonyodva. — Azután meg is ígérted nekem!... — Megígértem, hogy megnyugtassalak. — mondá rá Jenő. — De ha te nem vagy úgy a lelked mélyéig meggyőződve, mint én, akkor nincs más mit tennem, és akkor elfelejtem könyeit, a fölfeszített Istenre tett esküjét. .. tudod, mama, arra a gondolatra, hogy bár csak egy pillanatra is bűnös színben állt itt, abban való nagy rémületében szegény elterült a földön, úgy feküdt ott, mint a halott, és az első pillanatban valósággal azt hittem, hogy megszakadt a szíve, annyira mereven és mozdulatlanul feküdt karjaim közt. Valentina egy darabig szótalan állt, mintha nagyon a szívére hatott volna, amit a fiától hallott; azután fölemelte fejét és szólt: — Igazad van, maradjon a tiéd; engem is megtérített. — És akarod látni ? — kérdé Jenő, aggódó kétkedéssel. — Miért ne ? Sőt szívesen és minél elébb. — Anyám! Milyen jó is vagy te! — kiáltá föl Jenő, anyját megölelve. Még egy ölelés jutott ki ma Valentinának, és pedig nagy könyhullatások kíséretében, pár órával később mennye részéről, mikor a túlboldog Jenő karján — majd azt mondtam: diadalmas —bevonulását tartotta. — Mennyi hálával is tartozom neked, mama! — lehelé a szép Ada, és Valentina kebelén rejtette el kónyázott arczát. — Eljöttél és visszaadtad az életet az én drága kis Dóromnak. — Mi is van abban ? — mondá rá az anyós, az ő szelíd nyugodtságával. — A fiam gyermeke és bár minden csepp véremre volna neki szüksége, hogy azt is odaadhatnám érte. — Oh, nagyon drága az nekünk, és látjuk is, hogy készen vagy rá. — mondja rá Ada, édeskés macska hangján, abban a hiszemben, hogy az kell most ide. — De van is neked szükséged ilyen nagy áldozatra ? Elég, hogy itt vagy, a te csodatevő lelkeddel ! Ah! — kiáltott föl, égre emelt szemekkel — most már reménylünk; minden jót reménylünk most már Marcellora nézve is, a te áldott jó gondviselésedtől ! — Az orvosok minden jóval biztatnak. — jegyzi meg rá Valentina. — Úgy szeretném látni. — kezdi újra Ada. — Úgy szeretnék bocsánatot kérni tőle ama szerencsétlen párbaj miatt, amelynek, bár egész ártatlanul, én voltam az oka, és egyúttal megmagyaráznám neki . . . — Oh nem, a világért sem ! — vágott most szavába Valentina, aki a csókokat és hízelgéseket csak el tudta viselni ettől a nagy komédiásnőtől, az utoljára hagyott vakmerő kívánság hallatára azonban nem bírta már türtőztetni magát. — Marcello úr még mindig nagyon rosszul van és csak teljes nyugalom esetében lehet reményleni, hogy megmarad nekünk az a legjobb barátunk a világon. Majd csak én foglak tehát kimenteni előtte és majd csak én adom neki a szükséges felvilágosításokat, mikor káros következmények nélkül képes lesz meghallgatni őket. — De legalább én is hadd virraszszak mellette.. . veled együtt! — kötötte meg magát Ada. — Nem, elég vagyok arra én, és ha tudnám, hogy nem neheztelsz meg őszinteségemért, azt mondanám, hogy nem szeretem a vetélytársakat. — Vetélytársak! — tiltakozik Ada. — Csak fölteheted is rólam, hogy én neked vetélytársad legyek ? — Ebben az emberbaráti munkában, miért ne ? Te is csak úgy, mint bárki más , teszem azt Bonacci úr, vagy a fiam! — viszonzá Valentina, kissé élesen. — Azután meg, leányom, neked is azt mondom most, amit már Jenőnek is megmondtam egyszer. Nem jó nekünk úgy együtt élnünk, és meg vagyok győződve, hogy bizonyos távolságban mindjárt nagyobb volna köztünk az egyetértés. Most azért jöttem ide Frascatiba, mert a kis Doró beteg és hogy most itt is kell maradnom, nagyon jó volna, ha ti meg egy kis utazásra szánnátok el magatokat. A sok lelki megrázkódtatás után a fiamnak is jó lenne egy kis légváltoztatás, meg egy kis szórakozás valamely jó távol eső vidéken. Ada most már tisztán látta, hogy minden leleményességük mellett senm sikerült nekik hármuknak Valentinát megtéríteni. És harapta ajkait boszuságában, a miért igy felsült. Másrészt azonban ennek az indítványnak is megvolt a maga jó oldala. Távol Frascatitól, pár hónapig útban, nem-e ő uralkodik majd akkor korlátlanul higeszti férjén ? — Legyen úgy, a mint te akarod, — szólt tehát Ada, a lemondás hangján. De hogyan leszünk majd el olyan sokátorőnk nélkül ? — Ugyan? — vete ellen Valentina. Nem lesz tán jó kezekben én nálam ? — De mennyire! — viszonza Ada. Rut hálátlanság volna tőlünk, ha nem azt mondanék. — No látod! — mondja újra Valentina. — A gyermeket tehát bízzátok csak rám! Mire visszatértek, olyan lesz az megint, amilyen volt már egyszer a kezem alatt! — És hová küldesz minket ? — Én? A hová kedvetek tartja! — felesé Valentina, kissé élesen. Bántotta ez az alázatos engedelmesség, amelyből csak úgy kirítt a tettetés. — Fő az, hogy én is, te is egészen szabadok legyünk, egymástól függetlenül végezhessük kötelességeinket, te hitvesül, férjed mellett, én meg nagyanyául, a kis Doro mellett, amíg jónak látjátok, hogy mellette legyek. (Vége köv.)