Pesti Napló, 1889. február (40. évfolyam, 32-47. szám)
1889-02-01 / 32. szám
32. szám. Budapest, 1889. Péntek, február 1. 40. évi folyam Szerkesztési iroda: Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak es Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: * Ferencziek tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 5 kr.PESTI NAPLÓ Politikai napilap. Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapest kétszer házhoz hordva: Havonként 1 frt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 fr. ha az esti kiadás postai különküldésn kívántatik, postahelyedre havonként 15 k évnegyedenként 1 forint felifizetendő* Hirdetések szintúgy mint előfizetések, a3 Pesti Naplót kiadó hivatalába Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület, küldendők. Egyes szám helyben 4 kr, vidéken 5 kr.. Mit vesztettünk a trónörökösben. A csapás, mely a magyar nemzetet Rudolf trónörökös halálával érte, nem akkor tűnt föl legnagyobbnak, mikor azt a nemzet megrendült szive, az első hírnek borzasztó váratlanságával átérezte , hanem mióta e fájdalomnak terhében a szívvel az ész is osztozni kezd, mióta a magyar nemzet az első kábultságból fölébredve elkezdett gondolkodni felette, azóta e csapás mind nagyobbnak, és ma már sokkal nagyobbnak látszik, mint a rémület órájának első pillanatában. Rudolf trónörökös gyermekkora óta a magyar nemzet szeme láttára nőtt fel, s a magyar nemzet megszokta őt leendő királyának tekinteni. A trónörökös születése éppen arra az évre esik, melyben Magyarországra nézve a legszomorubb korszak ért véget. Mikor gyermekjátékait elvégezte és a tanuláshoz hozzákezdett, felséges atyját magyar királylyá koronázták, s így az első korszak, mely a serdülő és az eszmélő gyermekre a legmélyebb benyomást teszi, az alkotmányosságnak és a dualizmus fölépítésének korszaka volt. Ennek szellemében nyerte legelső kiképeztetését; ennek szellemében lett a gyermekből ifjú, s az ifjúból férfi. Ennek szellemében szaporodtak ismeretei, támadtak képzelődései és érlelődtek meggyőződéssé. Trónörökösnek született, királynak neveltetett, és a megrendítő csapások, melyek a monarchiát érték egy téves politika miatt, ezek voltak tanárai mellett tanítói. És ebből következett, mert máskép nem is lehetett, hogy a trónörökös elsőbb Magyarországot és a magyar nemzetet megismerte, aztán pedig megszerette. Nem csupán uralkodói kötelesség, hanem szivének hajlamai is vonzották a magyar nemzet felé; és Magyarországon, nemcsak országában, hanem hazájában is érezte jagát; s ha jött, nemcsak látogatóba jött, hanem haza jött s közöttünk itthon érezte magát. A magyar arisztokrácziában barátjai voltak, kikkel bizalmas viszonyban állt; megengedte nekik, a barátság jogánál fogva az őszinte szót. Ifjú korától kezdve beleélte magát abba a gondolatba, hogy a magyar nemzetnek királya lesz, s ehhez képest ítélte meg a dolgokat, ehez képest gyűjtötte a tapasztalásokat és ehez képest alkotta magának terveit, czéljait. A mellett, hogy katona volt, szellemének ereje és gazdagsága kielégítést keresett az irodalmi tevékenységben is. Meg volt benne a legmagasabb ambíczió, hogy ne csak születése, hanem saját maga által is számot tegyen. Meg volt benne a legszebb büszkeség, hogy ne csupán a koronától nyerjen fényt, hanem majdan a korona is, melyet viselni fog, fényt nyerjen ő tőle. Mindezt a magyar nemzet tudta, látta és a legszebb reményeket fűzte a trónörökös jövőjéhez. És ehez járult még a trónörökös házassága is, mely által a magyar nemzettől bálványozott József főherczeg családjával még szorosabb rokoni összeköttetésbe lépett. József nádorunk unokáját s a legalkotmányosabb királynak leányát vette nőül s ez által a magyar nemzethez vonzódó sténg magyar eredetű Coburgokkal jutott sógorságba. Mindezek a legszebb kilátásokkal kecsegtették a magyar nemzetet és pedig teljes joggal. Mert minden mozzanat, mely a trónörökös életében felmerült mind jobban, jobban bizonyította, hogy Ferencz József király, Európának legbölcsebb, legjobb és legnagyobb uralkodója után, méltóbb utódra, mint Rudolf trónörökösre nem szállhat Szent István koronája. És most mindennek vége! A kegyetlen halál, mely a trónörököst elragadta, nemcsak a trónról ragadta el őt, melyen soha sincs üres hely, mert mindig van és lesz, aki oda üljön, hanem kitépte őt a magyar nemzet szívéből, mely száz sebből vérzik utána, és a melyben az ő helye, isten tudja meddig üresen fog maradni, és még ha az idő meg is fogja hozni a vigasztalást, de soha sem fogja eloszlatni a folyvást megújuló fájdalmakat, melyek a széttört és meg nem valósult remények álmaiban nemzedékről nemzedékre vissza fognak térni. Úgy van! mig csak éreztük, addig úgyszólván kicsinynek tűnt fel a csapás ahoz képest, amint annak nagysága folyvást és folyvást növekszik, minél többet gondolkodunk felette. És mint a hirtelen kialudt fény után, melyhez a szem hozzá szokott, fáj a sötétség : úgy fáj a magyar nemzetnek nemcsak az, hogy egy fény kialudt, melyre szemeit föggeszté, hanem a sötétség is, mely komor aggodalmakat borít a nemzet lelkére. Komor aggodalmakat, melyek hollószárnyaikat sötéten emelgetik és a tavasz helyett a hidegedő őszt bejelentik. Meglehet, hogy ezek az aggodalmak a gondviselés jóvoltából nem fognak beteljesedni. De annyi kétségtelen, hogy a helyzet Rudolf trónörökös halálával lényegesen megváltozott. Kétségtelen, hogy felséges királyunk nem élhet többé abban a gondolatban, hogy hatalmas trónját saját magának ismétlődése, saját gyermeke fogja utána örökölni. Nagy és megrendítő hatást fog ez tenni a királyra, aki eddig azonkívül, hogy népes atyjának érezte magát, még a saját apai érzelmeiben is egy nagy ösztönt és mozgató erőt birt uralkodásának czéljaiban. És most, ez a nagy ösztön mely mindenkor a legnagyobb szerepet játsza a királyok elhatározásaiban, a halálra sebezve élettelenné vált. És csupán az uralkodásnak kötelességei és feladatai maradtak meg, az apai szívnek örömei és reményei nélkül. Nagy, igen nagy a változás, mely a trónörökös halálával nemzet és monarchia, de főként Magyarország helyzetében beállt. Egészen új tényezők lépnek fel ,és új befolyások szálai kezdődnek szövődni. És maga az, hogy egy ismeretlen jövővel állunk szemben, maga az elég, hogy elkomolyodjunk, és az eddig érzett reménykedésnek átengedése helyett, vizsgálódva tekintsünk körül. És, ha eddig is ragaszkodtunk jogainkhoz, mely ragaszkodást össze tudtuk kötni trónörökösünk iránt táplált reményeinkkel , úgy ma, midőn a szeretett trónörökös a ravatalon fekszik, kétszerte inkább át kell éreznünk a ragaszkodást mindazon jogokhoz, melyekben a magyar nemzet jövőjének biztosítékai rejlenek. Irtóztató intés volt a trónörökös halála mindazokra, akik a törvények garancziái helyett meg tudtak elégedni a halandó emberekbe fektetett garancziával! Irtóztató intés volt ez és lehetetlen, hogy a legsivárabb lelket is meg ne rázta volna. Lehetetlen, hogy a legnagyobb gőg és hatalmi elbizakodottság is, magába ne szállott volna! De nem folytatjuk tovább e gondolatokat a drága halottnak ravatalánál, és csak fájdalmas könnyekkel siratjuk őt. Siratjuk őt, kiben legszebb reményeink költöznek a trón helyett, a sírba. És imádkozzunk, hogy a Mindenható isten adja vissza nekünk felséges királyunknak minél hosszabbra nyúló életében azt, amit a gondviselés a trónörökös életének oly rövid kiszabása által elvett tőlünk! A trónöröklés rendje. A magyar királyi korona praezumptiv közvetlen örököse ez idő szerint Károly Lajos főherczeg, ki az 1723. évi 2-ik törvényczikk 5. §-a értelmében az uralkodói jogokat Magyarország fölött a koronával együtt »jus haereditarium succedendi in Ungariae Regnum et Coronam« lesz hivatva egykor elsősorban örökölni, és pedig azzal a kötelezettséggel, melyet legutóbb az 1791. évi 3. törv.-czikk formulázott, hogy a mint e joga megnyílt, hat hó alatt megkoronáztassa magát. Közjogunk szerint tehát ő épp úgy a trónnak, mint a koronának örököse, azzal a praezumptiv joggal, mely a közvetlen öröklési igényben nyilvánul s az esetleges trónralépésben ipso jureben foglalt azon kötelezettséggel, hogy a törvény által kijelölt határidőben királylyá koronáztatja magát. Ebből folyik a magyar közjognak az a sajátos megkülönböztetése, hogy ismer »koronázandó« uralkodót, lényegesen különböző felségjogkörrel és »megkoronázott« királyt, az alkotmányos felségjogoknak teljességével. Amaz a törvényhozói jogokat még nem gyakorolhatja, emez már igen. Ez a megkülönböztetés egyúttal azt a feltételt is magában foglalja, melyhez Magyarországon a törvényes uralkodás kötve van. A koronának örököse, ha öröklési joga megnyílt is, ennek daczára sem gyakorolhatja az összes uralkodói jogokat, míg nem teljesíti a megkoronáztatás kötelességét; de viszont csak az koronázható meg, kit a korona öröklési jogon illet meg s kinek a joga már megnyílt. Így áll a kérdés az uralkodói jogok átszállása után az új uralkodót illetőleg. Magáról azonban a trónörökösről, aki mindig egyúttal a koronának örököse is, törvényeink nem tartalmaznak érdemleges intézkedéseket arra nézve, mi az ő közjogi állása akkor, midőn az uralkodói jogok még nem szállottak át reá. A gyakorlat és szokás azonban e tekintetben kivételes, tiszteleti jogokkal ruházta fel a koronaörököst nálunk is. Míg számos állam alkotmánytörvényeiben ezek külön és tüzetesen vannak szabályozva. E tiszteleti jogok másutt sokkal nagyobb mérvűek és szélesebb körre terjednek, ha az uralkodónak fia, vagy unokája a trónörökös, mintha oldalágon nem praezumptiv trónörökös. A német birodalmi alkotmány és a porosz törvény pl a Kronprinz czímét csak annak a trónörökösnek adja meg, aki az uralkodó fejedelemnek egyenes leszármazója. Ha a trónörökös nem egyenes leszármazója az uralkodónak, akkor őt a porosz közjog szerint csak »kir. herczeg« czíme illeti meg, épp úgy, mint a királyi ház többi tagjait. Hasonló intézkedések állanak fenn Angliában s léteztek a Bourbonok, később pedig a többi uralkodók alatt Francziaországban is. A mi közjogunk ezt a megkülönböztetést nem ismeri. A magyar korona ez időszerinti praezumptiv örökösének közjogi állása és oly kevéssé határozható meg tüzetesen, mint a boldogult trónörökösé nem volt igy meghatározható. De az a tudat örömmel tölti el e nemzetet, hogy Károly Lajos főherczeg meleg rokonszenvvel viseltetik hazánk iránt s fiait is ebben a szellemben neveli. Budapest, jan. 31. A szerb kormányválság. A »Times«-nek azt jelentik, hogy az uj szerb kabinet megalakítását az a körülmény hátráltatja, hogy Taujanovics, a radikálisok egyik vezére, a belügyminiszteri tárczát kívánja a maga részére; ezt azonban a király vonakodik neki átadni, mert Tausanovics egyike a legveszedelmesebb izgatóknak. Ő volt az, ki az 1883 -iki tajcsári lázadást szítani igyekezett s ezért börtönre is ítéltetett, de később kegyelmet kapott. A király válóperében a legszenvedélyesebben a király ellen foglalt állást, s ezért rendőri felügyelet alá helyeztetett. Nemrég Belgrádban nem akartak neki a külföldre útlevelet kiszolgáltatni, mert azt tételezték fel róla, hogy lázadást akar előkészíteni. Nem csoda, ha a király vonakodik ily politikust a belügyminisztérium élére állítani, de Tausanovics a nagy szkupstina elnöke volt s igy igénye van valamely fontos miniszteri tárczára. Ugyancsak a »Times« szerint Mijatovics külügyminisztert nagyon meglepte az a körülmény, hogy az orosz külügyminiszter őt értesítette a czár ama válaszáról, melyet a Pétervárott élő szerb tanulóknak a borkii vasúti katasztrófa alkalmából a czárhoz intézett hódolati feliratára adott. A czár e válaszban a szerb és az orosz nép közötti szolidaritásra utas nagyon különösen hatott a szerb külügyminiszterre, hogy ezt a czár éppen a szerb kormány útján hozatja nyilvánosságra. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék február elsejére tervezett értekezletét bizonytalan időn elhalasztotta. Gyász és politika. Bánatban a király, gyászban a nemzet Rudolf trónörökös halála felett. Bú és rémülettől dermedten, felhagyott a politikával mindenki s fegyverszünet állott be a pártok harcsában. Nem a pártokéban, a nemzetében, a kormány és 267 szavazó híve ellen. E szünet a kegyeletnek természetes adója; igaz és mély érzés az ellenzéki pártokban, a dinasztia és király iránt, kit nagy szerencsétlenségében vigasztalni akarunk részvétünkkel s kerülni minden zajt, fiákak ravatala körül. Tartozunk ezzel Rudolf trónörökös édes emlékének, ki szerette Magyarországot, mint hazáját, a magyarokat, mint honfitársait s a szabadságot az alkotmányban. Nekünk legnagyobb veszteség az ő halála, kik az alkotmányt féltjük, nem azoknak, kik azt feláldozni hajlandók. A nemzet gyönyörűen viseli magát. Szó nélkül, intés nélkül. Az a nép, melyet csőcseléknek szidalmazott a gőg, azonnal, midőn hírét hallotta a királyfi halálának, elbusulta magát és gyászt öltött, s beszüntette a harczot a kormány fegyveres serege ellen. Ez az igazi lojalitás: a népnek fakadó érzése, ösztöne és lemondása hazafias szenvedélyéről egy perez alatt, nehogy a halott álma megzavartassék, s hogy a király és királyné néma csöndben sírhassanak. A kormány pedig akkor is még, midőn a nép ily nemes példát mutatott, szuronyait villogtatta a magyar fővárosban a késő éjben. Ma is még őrjáratokkal ingerelte a lakosságot. Ne féljen a kormány, míg az a drága halott nincs eltemetve, a magyar nemzet csöndes lesz. De ne bízza el magát a kormány, hogy azután tehet vele amit akar. Ha tanácsolhatunk a kormánynak s a szabadelvű kör képviselőinek, a következőket mondjuk : Szünet van. Csend és béke mindenütt. Bú és gyász az egész országban. Ezzel időt nyert a kormány, hogy politikai hibáit jóvá tegye. Módjában lesz, hogy ha akarja, a véderőjavaslat 14. és 25. §-ait kijavítsa. Ha ezt teszi, megszűnik az országos izgalomnak oka, s tehát nem fog megújulni az izgalom maga. Tegye ezt meg, míg nem késő. Jaj azoknak a makacs államférfiaknak, kik a merevségben keresik az erőt és a daczban a bátorságot, s kiknek oda mondja a történelem, mikor már engednének, e szót: »késő!« Kíméljék meg a nemzetet az elkeserededett újabb harczoktól. Engeszteljék ki a nemzetet. Mély gyászában e nemzet az engesztelésre fogékony. Ez lenne a legszebb koszorú, mit a kormány és pártja Rudolf trónörökös ravatalánál letehet. Nagy csalódás volna a kormánytól és kormánypárttól, ha a helyzetet nem így fogná fel; ha azt hinné, hogy a 14. és 25. §-okat immár könnyebben keresztül viheti, vagy többségével kierőszakolhatja; vagy ha csak azt is hinné, hogy azután módosíthatja valamikor. Ha akarja módosítani, az érdemleges tanácskozások elején jelentse ki szándékát őszintén, hogy az országgyűlés vitái rendes mederbe tereltessenek. Ha nem teszi, elvesztette a nemzeti gyász parancsolta fegyverszünetnek rá nézve becses idejét. A gyászoló ellenzék tartozik a királynak azzal, hogy az országban csak a halotti harangok kongjanak. Vészharangokat nem fogunk húzni, de tartozik a nemzetnek is azzal, hogy táborba gyűjti az alkotmány védelmére. S mit tévő legyen a nemzet ? Mert ennek is vannak a fegyverszünetben kötelességei. A nemzet, ahol gyűlést tart e napokban, mindenütt első kötelességének tartja szeretetteljes részvéttel kifejezést adni gyászának és a királyhoz való ragaszkodásának. Mindenütt, hol az összejövetel megtartatik, a nyugalom megőriztessék. Sehol a legkisebb tüntetés ne legyen. Abból álljon a tüntetés, hogy a polgárok kijelentsék hűségüket az alkotmányhoz, és tiltakozásukat a sérelmes törvényszakaszok ellen. Felesleges volna most a kormány ellen hozni határozatokat, mert ez már tüntetésnek magyaráztatnék, s a nemzeti gyászszal harmóniába hozható nem lenne. De hol a népgyűlések elhalasztatnak, megtartathatnak később. Azért nem kell pihenni. Teheti mindenki. Teheti minden magántársaság azt, hogy körében megbeszéli, hogy mi módon lehetne legczélszerűbben a vidéket összehozni. Ez iránt az ellenzéki pártokhoz írhatnak leveleket és jelentéseket; kérhetnek tanácsot és képviselőket, kik annak idején a kerületbe leutazzanak; a talajt egész csöndben jól eligazíthatják, hogy azután a munka könnyen és hamar menjen. Tehetik továbbá azt, hogy mint eddig, úgy folytatólag levelekben és táviratokban a kormánypárti képviselőket figyelmeztethetik választóik és kerületeik közvéleményére s megmondhatják nekik, hogy elvárják tőlük a 14. és 25. szakaszoknál azt, hogy mint hazafiak és magyarok, azoknak törvénybe iktatását ellenezzék. Ily magánlevelezések legkevésbbé sem ütköznek a nemzeti gyászba, annak illendő megtartásába. • Ezeket kívántuk elmondani a kettős ünnepnapok előtt olvasóközönségünknek s hozzá teszszük, mint legfőbbet és első kötelességet, még azt, hogy e valódi gyászban, midőn a nemzetnek annyi oka van búsulni, mert siratja trónörökösét, félti alkotmányát, és látja a kormány katonai abszolutizmusát , amint a parlamentet körülveszi , tehát ezen igazán gyászos időkben, melyekhez hasonlókat, szomorúbb napokat évtizedek óta Magyarország nem látott , hát tartsunk trónörökösünk koporsójánál gyászistentiszteletet mindenfelé s járjunk templomba. Hogy Isten áldja meg királyunkat, koronás I. Ferencz Józsefet, a szerencsétlen atyát vigasztalással és lelkierővel, kiállani és elviselni a végtelen nagy szenvedést, mit akarata rámért , hogy bölcseségében és szivjóságában fordítsa felénk prczáját, szegény magyar nemzetre s hallgassa meg a mi kérelmeinket, lássa dobogó szivünket, mely érette ver; és bizzék bennünk, mint a hogy mi benne bizunk; és találjon megnyugvást a mi boldogításunkban, kik mindnyájan Magyarország atyjának fiai vagyunk. A főváros gyásza. Annyi gyászlobogót, mint amennyi ma lengett fővárosszerte, még nem láttak a fővárosban. Nemcsak a középületekről, templomokról lengtek fekete lobogók, de számos magánházról is. Gyászlobogók legsűrűbben a Belváros utczáin, s különösen a Vácziutczán voltak láthatók, hol alig van ház fekete zászló nélkül. Az üzletek kirakataiban is számos helyen fekete szalagú koszorúk voltak láthatók. A gyász e külső kifejezése csak visszatükrözte a lakosság mély részvétét. Más beszédtárgy nem volt ma a fővárosban, mint a szeretett trónörökös váratlan halála s ma nem kisebb izgalommal kapdosták az esti lapokat, mint tegnap. Mintha csak mindenki újból és újból meggyőződni akart volna arról, hogy a lesújtó gyászeset csakugyan megtörtént. Daczára a hivatalos jelentéseknek, egész nap a legkülönbözőbb verziók jártak szájról szájra. Jellemző a mély szeretetre, melylyel népünk a trónörökös iránt viseltetett, hogy a főváros képkereskedéseiben ma elkeltek az összes olajnyomatú képek és metszetek, melyek a trónörököst és családját ábrázolják, úgy hogy délután ily képek a kereskedésekben nem voltak találhatók. Az utczákon a népies irodalom legújabb termékét, Rudolf trónörökös rímekbe szedett életrajzát árusították s ezrivel akadt vevő. Hogy a mély részvét a mai nap folyamán még csak nagyobbodott, mutatja az is, hogy a távíróhivatalok alig győzték a Bécsből érkező és Bécsbe küldött sürgönyöket elintézni. * A főváros törvényhatósági bizottsága ma délután Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen a bizottsági tagok mindnyájan fekete öltözetben jelentek meg s állva hallgatták végig az elnök következő beszédét Mélyen tisztelt közgyűlés! Egy megrendítő, egy váratlan gyászeset, egy iszonyú csapás, mely az osztrák-magyar monarchia összes népeit a legmélyebb fájdalommal sújtotta, szolgáltatott szomorú okot a mai rendkívüli közgyűlés kivételes egybehivására és megtartására. Ő cs. és kir. fensége Rudolf trónörökös gyár haza szeme fénye és reménye, a magya korona közszeretetben állott s legfényesebbségekkel és erényekkel megáldott örököse,séges Urunk és királyunk egyetlen fia, regn előtt Baden melletti meyerlingi vadászkában meghalt. E váratlan és iszonyú gyászeset tette kötelességemmé a mai rendkívüli közgyűlés nal megtartását, mert ismerve a főváros kezének őseitől öröklött alattvalói kegyelettel, dolatérzelmeit, melyekkel felséges urunk és más királyunk irányában örömben és bab mindenkor viseltetik, ismerve azon hódolatteli mélyebb tiszteletet s hűséges ragaszkodást, mi főváros közönsége . Felségeik és a felséget kodó ház iránt kebelében táplál, csak az ált gyászhangulatnak felelek meg, ha őszinte irodalmunk és részvétünk kifejezésére a törvénsági közgyűlésen ünnepélyes alkalmat szolgál Ez érzelmek sugallatát követjük, midőnyes urunkat királyunkat és felséges királyné valamint a felséges uralkodóházat és az egész archiát ért iszonyú csapás és szomorúság alki női legmélyebb fájdalmunknak adunk mélyzést. És éppen azért hiszem, hogy a főváros sége és a közgyűlés gyászérzelmeinek felelek midőn következő javaslatokat, illetőleg indítvánát bátorkodom előterjeszteni: 1. Méltóztassék ő cs. kir. fensége, Rudolf örökös váratlan halála alkalmából Budapest fél legmélyebb fájdalmának és részvétének, úgy közgyűlési jegyzőkönyvben, valamint az ő fehez legkegyelmesebb urunk és királyunkhoz, mélyen sújtott trónörökösné Stefánia ő fenléintézendő legalázatosabb feliratban méltó kifejt adni. 2. Méltóztassék elhatározni, hogy Magyrszág fővárosa a Bécsben tartandó temetési új ünnepélyen küldöttségileg képviseltessék és én folytán kimondani, hogy a tanács és törvénybisági bizottság néhány tagjából alakult küldött saját vezetésem alatt a főváros képviseletében temetési szertartásban részt vegyen. 3. Méltóztassék az ő Felségéhez intézett , alázatosabb feliratnak a megállapítandó módó helyen a főváros nevében leendő átnyújtására vezetésem alatti küldöttséget szintén megbízni. Ezen indítványokat azon kérelemmel vág bátor mély tisztelettel előterjeszteni, miszerint e kát elfogadni és határozattá emelni méltóztass. A közgyűlés az indítványokat elfogadta. * A fővárost a temetésen képviselő küldött következőleg alakíttatott meg. Ráth főpolgára Kamermayer Károly polgármester és Géczy Károly alpolgármester, Bogisich , Ország Sándor, Mérő János, Tarcsay Jai Forgó István, Schweiger Márton, Radoc János bizottsági tagok. A trónörökös közgazdasági törekvései. A tudásvágyban és ismeretekben egyaránt gidag trónörökös gondos és széleskörű közgazdász neveltetésben is részesült. Együtt haladvána nagy arányú mozgalmaival, kiváló előszeretettel folalkozott a szocziális kérdéssel, a mely felé nemes, alapos készültsége, hanem ama súly is vonzotta, melyet a munkástársadalom ügyének tulajdonított. Tnulmánya tárgyává tette a szocziális irodalom termeit és mind nagyobb mértékben fejlődött ki nem a szegényebb néposztályok sorsa iránt való érdeklődő Egész neveltetése előkészítette a szocziális tanulmányokra. Két éven át szentelte magát a nemzetgazdasági tudományoknak és pedig nem puszi kedvtelésből, mert hetenkint tizennégy órán foglakozott ez ismeretekkel. Oktatása annak idején a legszabadelvűbb szellemben történt és kiterjedt a nemzetgazdasági elméletre, a közgazdasági politikára, a pénzügytanra és a statisztikára. E tudományszakokban tett tanulmányaiból ismerte meg azokat a gazdasági törvényeket a melyek a világot pénzügyileg igazgatják, szabályozzák és vezérlik. Stúdiuma közepett kiválóan az állami pénzügyek tana ragadta meg s nagy érdeklődéssel kutatta az állami költségvetésnek a közjólétre gyakorolt hatását. Határozott gazdasági rendszerhez nem csatlakozott, de kutató figyelemmel kisérte a szegényebb néposztályok sorsát és így gazdasági világnézetének kiválóan modern társadalmi jellege volt. Még alig volt tizenhét esztendős, midőn elméleti stúdiuma benne önálló gazdasági véleményeket keltvén. Írott munkákban, fejtegetésekben, értekezésekben örökítette meg eszméit. És nevezetes, hogy kiválóan a napirenden levő gyakorlati kérdéseket vonta munkássága körébe. Értekezést irt az erdőirtásról, az erdészeti törvénynek a vadászati törvénynyel való összefüggéséről, a bortermelés javításáról, a mezőgazdaság helyzetéről és reformjairól stb, melyek megannyian praktikus kérdésekkel foglalatoskodnak és a korán elhunyt trónörökös székére** nek sokoldalúságáról kétségbevonhatatlanul kodnak. — Megszerezvén a kellő elméleti alap, útra kelt a jelentősebb mezőgazdasági és ipari telepek, városok és államok megtekintése végett. Kitűnő anyaga volt a tanulásra mindjárt Albrecht főherczeg sziléziai birtokaiban, amelyeken valóságos mintagazdaság folyik. És a trónörökös gyakorlati megfigyeléseit e gazdaságban éppen akkor tette, midőn a tengerentúli verseny hatása alatt, ott a magtermelésről éppen az állattenyésztésre tértek. Alkalma volt tehát megismerni az új agrikultúra legújabb irányát és legnagyobb szükségét. Az osztrák ipari viszonyok tanulmányozása után a pénz és kereskedelem világába, Angliába ment. Megismerte a hatalmas angol bankot forgat-