Pesti Napló, 1889. március (40. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-16 / 75. szám

tás, nincs végezél. Végesés & törekvés, & küzdelem­. (Helyeslés.) Tisztelt polgártársak! Viseltessünk kegyelettel a 48-iki törvények és események tanulságai iránt is. Tanuljuk meg belőlük, hogy jogainkat és igazunkat tántoríthatlan bátorsággal és szívós kitartással védel­mezzük (Helyeslés.) Tanuljuk meg, hogy Magyar­­ország ereje alkotmányában és törvényeiben rejlik s a törvényesség teréről soha le ne lépjünk. Magyar­­ország alkotmánya egy organikus, fejlődni képes alkotmány, mely most is bir annyi erővel, hogy Magyarország minden népe jogos kívánságának ele­get tegyen és a nemzeti államot rajta fölépítsük. Tanuljuk meg, hogy az ész és a szív követelmé­nyeit összhangba kell hozni, hogy a szilárdságot böl­csességgel, a lelkesedést eszélylyel kössük össze. Ma­gyarországot ezredéven át mindig e nagy politikai értelmessége, bölcsessége tartotta fenn. Tanuljuk meg, hogy mennyire igaz az a mon­dás : a hazáért szabad mindent koczkára tenni, csak a hazát nem. (Éljenzés) Ezek azok, a­miket a múltak tanulságaiként el akartam mondani. Ezután a jelenre kellene átmen­nem. De hát erről a jelenről nem akarok szólni. Hi­szen az előttem szólt tisztelt fiatal barátom szólott róla eleget. S a­mi a 25. §-t illeti (Hosszantartó, meg-megújuló »Le vele !« »Nem kell !« kiáltások), bár arról beszélünk mi eleget az országgyűlésen. (Él­jenzés.) De nemcsak beszélünk róla, hanem ki is poroljuk jól (Zajos derültség, a szónok csak pár percznyi szünet után tud szóhoz jutni) és adunk neki olyan útravalót Magyar Miskásán, hogy meg fogják emlegetni akár ítéletnapig. (Tartós derültség) Hagyjuk tehát a 25. §-t, hagyjuk a néma és bujkáló miniszterelnök urat. (Felkiáltá­sok: »Le vele«, »Le a hazaárulóval«, »Eladja nyel­vünket.« A szónok sokáig nem jut szóhoz­ hagyjuk az ő »szent meggyőződését« (Kitörő zajos derültség) és beszéljünk inkább a jövendőről. Mert a jövendő az, fiatal barátaim, a­melyet önök, Magyarország ifjúsága, Magyarország büszke­sége és reménysége képviselnek. És ha, uraim, önök egész életükön át úgy viselkednek, a­hogy ma, akkor ennek az országnak a jövendője olyan lesz, a­minő a mai nap, a­mikor a mi keblünk áhítattal és ihlett­­séggel van tele, és felettünk verőfényesen süt a ta­vaszi nap. De az a nap még szebb lesz, mert azt a napot, a szabadság napját nem fogják irigy és kaján felle­gek elhomályosítani és akkor dús természet, illatos virágzat fogja eltölteni ez ország földjét, ezt az áldott földet, mely a mienk, mert magyar vér áztatta, ma­gyar vitézek hódították meg és magyar vitézek fog­ják megtartani. (Xígy van !) Nagygyá és hatalmassá ez országot csak a magyar nemzet és a magyar kul­túra fogja tenni. (Lelkes éljenzés.) Ezen fényes jövendőnek képe az, a mely az én lelki szemeim és mindannyiunk lelki szemei előtt le­beg. Ez ad nekünk reményt és bátorságot ama küz­delem kitartó folytatására, melyet eddig sikertelenül folytattunk. Azt hiszem, hogy ezután eredményesen fogjuk folytatni, mert ez a mai nap, éppúgy mint 41 évvel ezelőtt, az egész országot fel fogja rázni és ki tudja, hogyha ismét egy más alkalommal oly szerencsés leszek e helyről, a­honnan pár hét előtt is szóltam önökhöz, újra szavamat intézni önök­höz, talán nem mint a reménységnek, hanem mint a győzelemnek hírnöke fogom azt tehetni.­­Úgy legyen , S akkor ez az álláspont a győzelem álláspont­ját fogja képviselni, ez a tető, a­hol állok, az ellenzék tetője, a diadalnak lesz büszke tetője . Perczekig tartó, ezer és ezer torokból hangzó éljenzés követte Beöthy Ákos beszédét, melyet mesz­­szehangzó, harsány hangon mondott el, minden sza­vával gyújtva és lelkesítve. Az egyreegyütt sokaság ezután báró Kaal Ivort kívánta hallani Mindaddig nem szűntek a »Halljuk Kaast!« kiáltások, míg a népszerű public­ista a balkon szélére nem lépett, a­honnan a következő szavakat intézte az ifjúsághoz: Tisztelt polgártársak! Márczius 15-ike a zsarnokok bukásának napja és évfordulója. Zsarnokok alatt a minisztereket értem, az olyan minisztereket, kik nem teljesítik a nemzet akaratát. A nép most szabadságát követeli, azt köve­teli, hogy az ő akarata érvényesüljön a törvényhozás­ban, ne az egyeseké. (Helyeslés.) A­hol egyesek aka­rata érvényesül a nép akaratának ellenére, az zsar­nokság. Tisza Kálmán (Hosszan tartó »abczug!« »Le vele!« »Hazaáruló« kiáltások,) a nemzet bi­zalmával visszaél, ezért Magyarország miniszter­­elnöke többé nem lehet. Mi azért küzdünk, hogy visszaszerezzük a nép akaratának érvényesülését a törvényhozásban; küzdünk, hogy Tisza Kálmánt a bitorolt hatalom polczáról eltávolitsuk. (Zajos helyeslés.) De ez a küzdelem kitartást követel. Mi­kor 1848. márcz. 15-én a magyar szabadság meg­született, annak másfél esztendeig kellett harczolnia, mig Európa előtt igazolta azt, hogy itt e szabad nem­zet élni akar. Mi azért küzdünk, hogy a teljes szabadságot visszaszerezzük a népnek azon egyes emberektől, kik azt a nemzettől el akarják sinkófálni. (Le velük !) Kérem önöket, hogy ez a lelkesedés ne legyen önökben szalmaláng, hanem legyen oly kitartó tűz, a­minő volt atyáik küzdelme, mely nem ijedt vissza semmiféle hatalomtól, erőszaktól, fegyvertől, hanem másfél esztendeig életével és vérével harczolva vívta ki és tartotta fenn a márczius 15-iki vívmányokat. Ily kitartó küzdelemre hívom fel önöket, tisztelt pol­gártársaim, hogy ha kell hónapokig, ha kell eszten­dőkig harczoljanak a szabadságért, a kormány zsar­noksága ellen, úgy lesz Magyarország nem minisz­teri kényurak uralkodására teremtett tartomány, ha­nem Magyarország népeinek szabad hazája. (Hosz­­szantartó, lelkes éljenzés.) A lelkes ovácziók elmúltával, melylyel a so­kaság Kaas Ivert ünnepelte, az ifjúság a muzeum elé vonult, hol egykor a 48-as ifjúság oly impozánsan adott kifejezést kívánságainak. A muzeum előtt emel­vényt állítottak volt fel s azt veres posztóval vonták be. A muzeum kert s az épület lépcsőzete is egészen megtelt közönséggel s az egybegyűltek levett kalap­pal hallgatták végig, a mint az egyetemi dalárda a »Tavasz elmúlt« kezdetű hazafias dalt énekelte el. Majd Rácskay Gyula műegy. dallg., a rendező bizottság elnöke díszmagyarban az emelvényre lép­vén, lelkesítő beszéd kíséretében olvasta fel az uj 12 pontot, melyeket már közöltünk. A beszéd egyrészt erősen támadta a mai rendszert, mely az ifjúságot ki­szolgáltatja az önkénynek, másrészt pedig az uj ti­zenkét pontot kommentálta. Zajos hatást ért el ama rész, mely Kossuth Lajos hontalanságára vonatko­zott s melyben a szónok kívánta, hogy külön törvény­hozási intézkedés történjék, mely Kossuth Lajost a honossági törvény sajtó rendelkezése alól kivonja. A függetlenségi pártkör előtt. A sokaság a múzeumtól a fügetlenségi p­á­r­t­k­ö­r felé hullámzott. Itt B­e­z­s­i 11­a Nándor joghallgató mondott üdvözlő beszédet. Üdvözli azt a pártot, melynek tagjai htt papjai annak a szent oltárnak, melyen 1848. márcziusának zsarátnoka izzik, hogy nemsokára lángra lobbanjon milliók szivében. Ez ünnepélyes perezben, mint gyer­mek az apja előtt, fogadja az ifjúság, hogy: »Élünk, halunk a királyért, a királyban a hazáért, egy Iste­nünk, egy halálunk: magyar szótól német szóhoz el nem állunk. Esküszünk. » Éljen a független Ma­gyarország ! Éljen a 48-as függetlenségi párt!« Az üdvözlő beszédre Polonyi Géza orsz. képvi­selő válaszolt a kör ablakából. Tisztelt egyetemi polgárok! Tisztelt polgár­társak ! A függetlenségi és 48 as párt megbízásából fogadják szívből fakadó őszinte köszönetemet a ne­künk osztályrészül jutott lélekemelően magasztos és hazafias megtiszteltetésért. A függetlenségi és 48-as párt, a­mely az 1848. márcz. 15-iki ifjúság nemes példát adó nyomdokain rendületlenül küzd a nemzeti önállóság és a függetlenség kivívásáért, — erkölcsi diadalának tekinti, hogy a haza szent jogainak, a magyar alkotmánynak és a magyar nyelvnek védel­mében tettre ébredt 1889-iki ifjúságot üdvözölheti. Az a párt, a mely hazánk legnagyobb fiának Kossuth Lajosnak zászlaja — s a becsületben, hazaszeretet­ben és a nemzet osztatlan tiszteletében megőszült Irányi Dánielnek bölcs elnöklete alatt, a nem­zeti önállóság kivivására felesküdött, — a szabad­ság, testvériség és egyenlőség nagy ünnepén, a nem­zet színe előtt megerősíti fogadalmát, hogy zászla­jához és elveihez örökre hűr marad. A függetlenségi és 48-as párt erőt merít a nemzet ifjúságának lelkese­déséből kötelességének teljesítéséhez, mert tudja, tudnia kell, hogy ez a lelkesedés a legtisztább forrás­ból , a hamisítatlan hazaszeretetből fakad. Az a küz­delem, a­melyet a párt a törvényhozó testületben most folytat, példa nélkül áll a világtörténelemben. A törté­nelem lapjain nem találunk példát följegyezve, a­hol egy államot alkotó nemzet, legdrágább kincseit, nyelvét és alkotmányát, saját fiai ellen védelmezte volna. Ma­gyarország mostani miniszterelnöke, Tisza Kálmán, lesz a történelemnek az a szomorú alakja, a­ki meg­tagadva a nemzetnek ezredéves múltját, alkotmányát és hagyományait, arra vállalkozott, hogy a nemzet törvényhozásának a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó és a számító önzés által elvakított kormánypárti több­sége által bebizonyítsa, hogy a nemzetnek nincs joga nyelvét a saját húsából és véréből megalkotott hadse­regben érvényesíteni és törvény által biztosítani, mintha csak ellenségeinkkel szövetkeztek volna, lehe­tetlenné akarják tenni, hogy a hadseregben hűségesen szolgálhassuk a hazát és királyt. A durva sérelem jelentőségének teljes tudatára ébredt nemzetnek föl­­jajdulása előtt süket miniszterelnök és pártja, bűnük leplezéséül az alkotmányosan uralkodó és népeinek millióitól szeretett és tisztelt koronás király akara­tára hivatkoznak, de elfelejtik, hogy ezen vakmerő kísérletük csak fokozza merényletüknek súlyát, mert kétszeresen bűnös az, a­ki a nemzet megaláztatását a koronás király és a nemzet közötti viszály magvai­­nak elhintésével akarja palástolni. De mi nem en­gedjük magunkat megtántoríttatni. Az a miniszter­­elnök, a­ki eljátszotta tekintélyét, a­ki elvesztette szavahihetőségét, nem ejtheti többé tévedésbe nem­zetét. Folytatni fogjuk a küzdelmet, nagyobb kitar­tással, mint valaha. Folytatni fogjuk a győzelemnek reményével, mert nem hiszszük és nem hihetjük, hogy a nemzet és annak koronás királya, az alkotmánynak csorbításával, nemzeti és állami nyelvünk megaláz­tatását s a magyar ifjúságnak nyelve miatt való bünhödését törvénybe iktatni engedjék. Fel te­hát magyar nemzet! Fel magyar ifjúság, fel a küz­delemre! A gyávák és kishitűek még sohasem tettek szolgálatot a nemzeteknek ! Azoké a jövő, a­kik cse­lekvésre, tettre készek, midőn veszély fenyegeti a ha­zát. Az alkotmány által biztosított korlátok között, törvényes eszközökkel állunk síkra, de azon szilárd elhatározással, hogy a jogot és igazságot elbukni nem engedjük. A haza szent nevében, nyelvünk és törvé­nyes jogaink védelmében, egyesüljünk azon hármas jelszó alatt: Vesszen Tisza Kálmán! Éljen a haza! Éljen a király! Petőfi szobránál. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a me­net a Károly-körúton, Deák-téren, Deák Ferencz­­utczán és Ferencz József-rakparton át a Petőfi-szobor elé vonult. A Petőfi-téren, mialatt a menet oda érkezett, kordont vont a rendőrség. A lovas és gyalog rendőrö­ket P­a­l­á­g­y­i Kálmán rendőrfelügyelő vezényelte. A tér ünnepi szint öltött s ablak nem maradt üresen. A korzó felől érkező hatalmas menet, a­mint a térre ért, keresztül törte a rendőri kordont, úgy hogy a tér néhány pillanat alatt egészen megtelt. A Petőfi-szobor előtt az ott felállított emelvényre elsőnek Orbán János egyetemi polgár lépett s elszavalta a Talpra ma­gyart. Díszruhában szavalta s végül kardját kirántva erős hangon ismételte a költő szavait: »Eskü­szünk, hogy rabok tovább nem leszünk!« A közönség erre »Esküszünk!« kiáltásba tört ki s perczekig tartott a viharos éljenzés. Majd P­á­n­d­y István az egyetemi olvasókör elnöke tartott beszédet. A szent eszmék legdicsőbb bajnokának emlék­szobra előtt — úgymond — adjon kifejezést az ifjú­ság érzelmeinek, mutasson rá sérelmeire s követelje azok orvoslását. A szabadság, egyenlőség és testvéri­ség fenséges eszmék diadalának 41 éves évfordulóján az ifjúságnak kettős oka van feljajdulni. Ama világra szóló események vázolása után, melyek ma 41 éve folytak le itt az ország szívében, állítja, hogy azok az eszmék, melyekért a nemzet akkor csatasíkra szállt, ma üres jelszavak, frázisok csupán. Az elvtagadás korszakában ki meri állítani, hogy szabad nemzet va­gyunk. Beszélhetünk-e akkor testvériségről, mikor a testvér feladja testvére jogait. A mai korrup­­cziós világban kereshetjük-e az egyenlőséget. Az ifjúságot a véderőjavaslat oda akarja dobni egy teljesen idegen, német tisztikar durva önkényé­nek. Tiltakozik az ellen, mintha az ifjúság az ellenzék uralomra vágyásának vak eszköze vol­na, mintha az ifjúság pártérdekeket szolgálna csu­pán. Gyáva rágalomnak nyilvánítja azt s visszadobja a vádlók arczába. A magyar ifjúság, mely 48-ban csodákat művelt, nem puhult el annyira, hogy ma is ugyanezt nem tehetné. Az ifjúság feje fölött most bárd készül lecsapni. Magyar ifjak vigyázzatok. Ne legyetek méltatlanok őseitekhez. A vétkes merénylet ellen küzdeni kell és meg kell hiúsítani emez orvtáma­dást. A magyarok Istene hallgassa meg hű fiainak fohászát, áldja meg e sokat szenvedett hazát, de sújtsa büntető ostorával elleneit, kik a haza árulói, a magyar nemzet szent ügyének hitvány gyáva feladói!« Az ünnepély a himnusz eléneklésével ért véget. A banket. A mai ünnep méltó befejezése volt a Vigadóban este nyolcz órakor tartott bankett, melyen körülbelül kétszáz egyetemi polgár vett részt. A képviselők kö­zül jelen voltak: Irányi Dániel, Helfy Ignácz, báró Kaas Ivor, Polónyi Géza, Ábrányi Emil, gróf Káro­lyi Gábor, Orbán Balázs, Meszlényi Lajos, Dobay Antal és Lukáts Gyula. Ott voltak még Degré Alajos és Mezei Ernő. Az ellenzéki férfiakat, midőn a te­rembe léptek, az ifjúság zajos ovácziókkal fogadta. Az estély mindvégig lelkes hangulatban folyt le s az első felköszöntőt az ifjúsági rendező-bizottság elnöke, Rácskay Gyula mondotta Kossuth La­josra. Utána Bezsilla Nándor, egyetemi ifjú éltette a függetlenségi pártot s Irányi Dánielt. I­r­á­­n­y­i Dániel megköszönvén a toasztot, az ifjúságra emelte poharát, mely méltó utóda a 48-asnak, s re­ményt nyújt, hogy ha majd a közpályára lép, híven fogja szolgálni a nemzet ügyét. Szolgálni békében s ha kell majd, a csatamezőn. Ez az ifjúság, mely élni tud hasznosan, meghalni tud dicsőn, ha kell. Ezután Helfy Ignácz szintén az ifjúságról akar beszélni, melynek nemes szellemére vall, hogy a legzajosabb tüntetések közepette, midőn az a meg­rendítő hír jött, hogy az uralkodó családot nagy tra­gikus esemény érte, mintegy varázsütés, megszün­tette volt a tüntetést. Majd megemlíti, hogy egy kor­mánypárti képviselő azt mondotta neki, hogy az ifjú­ságot nem a hazafiság, hanem a saját önző érdeke vezeti a 25-ik szakasz ellen. Ez nem áll. S elég c­á­­folatul annyit konstatálni, hogy bár páratlanul fényes volt a mai tüntetés, mely a 25 ik szakasz ellen irányult, de ennél sokkal zajosabb volt az a tüntetés, mely az alkotmány sérelme miatt ment végbe. Idézi K­o­s­­s­u­t­h­n­a­k egy legutóbbi leveléből, (melyet az ifjú­sági mozgalmakra vonatkozólag irt) a következőket: »A lelkes ifjúság! (mert az igazán lel­kes) kalapot emelek nevének említésé­nél.« Ezt írja Kossuth. Helfy hiszi, hogy a történe­lem be fogja igazolni, hogy a magyar ifjúság meg­érdemelte Kossuth e szavait. Ezután J­á­n­o­s­s­y Béla, egyetemi polgár lel­kes felköszöntőben a mérsékelt ellenzéket s annak egyik kiváló tagját, báró Kaas Ivort éltette. Báró Kaas Ivor Üdvözli a magyar fiatalságot lankadatlan küzdelmében. Az ifjúságot látván az eszmék zászlaja körül, megretten a hatalom. Mert a hatalom jobban fél az ifjúságtól, mint azoktól, kik a házban küzdenek ellene. Az ellenzékkel szemben ott van többsége, mely mindent leszavaz, de az ifjúság­gal szemben nem tud, nem mer az erőszak eszközei­hez nyúlni. Még nem vagyunk a harcz végén, hanem csak elején s szóló hiszi,,hogy e harcz vége dicsőség­­teljes győzelem lesz. Áttérve az ifjúság mai 12 pontjára, Kaas kifejti, hogy e program ii nagy és kiváló. Elsőnek hangoztatja a programm utol­só pontját : Éljen Kossuth ! A programm első pontja, az önálló hadsereg, legyen és maradjon az ifjúság eszménye. Nagy súlyt fektet a programm ama pontjára, mely a választási jog kiterjesztéséről szól s hangoztatja az alkotmányreform szükségét. Ma a szabadság a miniszterek kezében van, kik ha becsü­letesek, nem vétenek ellene, de ha nincs bennük lelki­­ismeret (Kiáltások: Mint most!) igen, mint most, akkor az ifjúságon a sor, hogy az alkotmányt kivívja. Helyesli és üdvözli a 12 pontot s kéri az ifjúságot, hogy híven ragaszkodjék hozzá. Beszédét e szavakkal végzi: »Emelem poharamat a mai ifjakra, a jövő szá­zad nagy férfiaira. Teremtsék meg a szabad, egyete­mes Magyarországot !« Az éljenzéssel fogadott szavak után Mihályi Ernő, egyetemi ifjú verset szavalt, mire P­o­­­a­c­s­e­k Samu, egyetemi hallgató, Polonyi Gézát éltette. Majd Spatz Elek egyetemi ifjú gróf Károlyi Gábort kö­szöntötte fel. Polonyi Géza mondott ezután pohárkö-­szöntőt s elbeszélte, hogy midőn mint egy éves önkén­tes szolgált, egy osztrák tiszt ezeket mondotta neki ékes németséggel: »Si Ungar, geben Sie acht ! Zu uns kommen von Ungarn nur Ochsen.« Hallotta azt is, midőn egy osztrák tiszt a nála előléptetéséért tisz­telegni járt magyar frattertől azt kérdezte: »Was waren Sie früher ?« »Jurist«, »Danken Sie Gott! Früher waren Sie gar nichts, jetzt Sind sie wenigstens etwas.« Miután még az ifjúságot az összetartásra figyelmeztette, a független választópolgárokat éltette. Majd Hegyi József egyetemi ifjú emelte po­harát Ábrányi Emilre, kinek szabadságköltészete és Petőfi szabadságköltészete közt párhuzamot vont Erre Ábrányi Emil állott fel s hangoztatta, hogy mindig szerencsés, ha csekély erejét a magyar ifjúság rendelkezésére bocsáthatja. E nagy napon kijelenti, hogy mig az ifjúság a szabadság s a jogvédelem gár­dája, addig boldog és büszke lesz, hogy szolgálhatja s addig szivvel-lélekkel az ifjúságé marad. S mig a nemzeti állam teljesen kiviva nem lesz, a 48 as zászlónak utolsó lehelletéig szolgálatkész hű közka­tonája marad. E kijelentést az ifjúság lelkes ová­cziókkal fogadta, mire gróf Károlyi Gábor rövid szavakkal appellált a király ő Felségére, hogy sza­badítsa meg az országot a 25-ik szakasztól és Tisza Kálmántól. Élteti a királyt. Még Mezei Ernő állott fel s a reménynek adott kifejezést, hogy többé oly nemzedék nem lesz, mint amely a Tisza-korszakot létrehozta. Pohár­­köszöntőt mondott még Meszlényi Lajos az ifjú­ságra és Sremeszky András, 48-as honvédszása­dós a 48-as ifjak méltó utódaira. A bankett éjféltájt lelkes hangulatban ért véget A függetlenségi párt lakomája. A függetlenségi és 48-as párt tagjai délután 2 órakor lakomára gyűltek össze a Szikszay-vendéglő első emeleti éttermében. Jelen voltak: Irányi Dániel, Helfy Ignácz, Eötvös Károly, Madarász József, Kiss Albert, Hoitsy P., Illyés Bálint, Fornszek S., Csá­­volszky Lajos, Győrffy Gyula, Olay Lajos, Unger Alajos, Ábrányi Emil, Mudrony Soma, Meszlényi Lajos, Izsák Dezső, Szalay Károly, gróf Károlyi Gá­bor, Simonffay János, Vétsey Sándor, Kossa Dezső, Madarász Jenő, Kun Miklós, Szadovszky Jó­zsef, Kürthy Sándor, Jeszenszky Ferencz, Ónody Géza, Szalay Imre, Pappszász Károly, Gulácsy Gyula, Majthényi Ádám, Lukáts Gyula, Petrich Ferencz, Nagy Ferencz, Dobay Antal, Reviczky Ká­roly, Lizs Gyula, Tulok Benő, Konkoly Thege Jó­zsef és Hevessy Benedek országgyűlési képviselők. Továbbá mint vendégek: Mezei Ernő, Enyedy Lu­kács, Pártos Béla, Hegedűs Károly és Seffer László. A felköszöntők sorát Irányi Dániel kezdte meg, a­ki hangsúlyozta azt, hogy 1867 óta ily nagy lelkese­déssel még nem ünnepelte meg az ország és a nemzet ifjúsága márczius 15-ét. Tüntetés ez a kormány poli­tikája ellen, mely bűnös erőszakoskodásával a nem­zet fölháborodását provokálja. Nagy hatású felkö­­szöntőjét a 48-iki korszak előkészítőjének és megal­kotójának, Kossuth Lajosnak éltetésével végezte. — Eötvös Károly a párt nagyérdemű elnökére, Irányi Dánielre ürítette poharát, a jelen voltak viharos éljenzé­se közt. Petrich Ferencz a veterán ősz hazafit, Forn­szek Sándort, Pártos Béla Eötvös Károlyt, Mesz­lényi Lajos az összes függetlenségi választókat, Mezei Ernő a párt veterán tagjait köszöntötte föl. Az ifjúsági menet közeledtére fél 4 óra tájban véget ért a lakoma, miután Irányi Dániel megfogalmazta és fölolvasta a Kossuth Lajoshoz intézendő következő távirat szövegét: »Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt márczius 15 ét ünnepelvén, hálásan emlékezett meg Önnek, nagy hazafi, halhatatlan érdemeiről, kérve a Mindenhatót, hogy még sokáig jó erőben és egészségben tartsa meg s engedje, hogy még füg­getlennek és boldognak láthassa hazáját.« A párt tagjai ezután a függetlenségi körbe vo­nultak.* A budapesti VI. kerületi kereske­delmi iskola ifjúsága ma a következő táviratot küldte Kossuth Lajosnak Turinba: »Nemze­tünk legnagyobb ünnepén üdvözlünk szent agg, sza­badságharczunk legbuzgóbb bajnokát.« — VI. kerü­leti kereskedelmi iskola ifjúsága Budapestem * Az 1848—­49-es honvéd aggbarczos­­egylet az István-tér 11. sz. helyiségében ünnepelte meg márczius 15-ét összes tagjainak, valamint a budapesti lengyel egylet számos képviselőjének rész­vételével. Id. Schubert János mondott itt beszédet. Az agg honvédeket a lengyel egylet nevében Mich­­niczky és Aljanovszky üdvözölték. Az egylet üdvözlő táviratot intézett a krakói negyvennyolczas honvé­dekhez.­ A fővárosi asztaltársaságok közül, melyek a márczius 15-ét ma ünnepelték, megemlitjük a belvárosi magyar asztaltársaságot, mely a »Csigái­ban rendezett vacsorát. Itt Mezey Péter mondott beszéde! A józsefvárosi III-ik asztaltársaság ünne­pélyén Schneider János elnök és Ruttkay Ede alel­­nök tartottak beszédet, a józsefvárosi V-ik asztaltár­saságban pedig Pásztor Sándor, Kovács János és Horváth Gusztáv tartottak beszédeket. A beregme­­gyei egyetemi ifjak asztaltársasága üdvözlő sürgönyt küldött Kossuthnak.* A budapesti munkások márczius 15-iki bizottsága a Szentkirályi-utczai Bíró-féle helyiség­ben ülte meg a nemzeti ünnepet. A budapesti asztalos ifjúság dalárdája a himnuszszal nyitotta meg a programmot, majd Farkas Ede és Mudrony Soma mondtak beszédet. Waldner János és Orbán János szavalatai fejezték be a műsort. rendező-bizottság megkoszorúzta a nagy tábornok emlékszobrát, kinek dicső tetteiről Kerekes Sámuel emlékezett meg gyönyörű beszédben. Az ünnepet tár­sasvacsorával fejezték be. Nagyenyed, márcz. 15. A főtanoda ifjúsága a város polgáraival karöltve lelkesen ünnepelték a mai nemzeti ünnepnapot. Nagy körmenet indult a város főterére, hol a városháza erkélyéről Bartha theologus, nagy lelkesedést keltve, szavalta a »Talpra magyart.« Az ünnepséget bankettel fejezték be, mely alkalom­mal Benedek Károly mondott nagyhatású be­szédet. busán, egy barna, alacsony termetű ember a beteg felé — látod-e, úgy mondtam! — A bátyja — suttogták­— Haragban voltak — — Mit akar ? ki kell dobni. Ne izgassa a beteget A közben olvasták a lapot »Nyilatkozat. .............megmásíthatla­nul vissza­léptem« Áruló — áruló! hisz ez itt áruló ! — Ez gazság — aljasság... — Borzasztó — kiabáltak sokan a lap mellett. — Hangosan olvasni, hangosan olvasni — kö­vetelték számosan. — Három darab hat-hatezer forintról szóló vál­tót hamisított a gazdag Báthory bankár nevére ; adós a főváros minden takarékpénztárába, pénzintézetébe ; adós Bécsben, Debreczenben, Prágában, Kőrösön, Gráczban, a Budán, az asztalosoknak, lakatosoknak, a kőműveseknek, ácsoknak, minden fővárosi egyesü­letnek. Nincs egy garas, de egy krajczár ereje . . . Mire az olvasó a krajezárig ért, a Rom-párt főmata­dorjai egytől-egyig elszállingóztak. Csak az a nép maradt ott, mely a krajezár nél­kül való gaznak is épp úgy megadja a tisztességet, mint a legnagyobb notabilitásnak. — Rendőrök! — kiabálták az asszonyok ré­mülten. Igenis jönnek a rendőrök, fényes kardjaikkal a tisztek, és csillogó pléhtányérkájukkal a köz­legények. Jöttek jó somfabotos emberek is, polgári ruhá­ban, ki Irakban, ki czilinderrel. Néhány drabant hordágyat emelt be. — Ön — szólalt meg egy kis szőke bajuszú, tiszti egyenruhás, fiatal gyermekember — a törvény nevében elfogattatik, e hordágyon az államfogház kórházába elszállittatik , majdan a Fortunának át­adattatok. Ez ítélet ön előtt, Romicskó János lakatos­mester, kihirdettetik. Borzasztó csend. — Tessék beemelni — intett a vezénylő tiszt — Esedezem, uraim! — szólalt meg Rom Já­nos úr tiszta hangon, folyékony beszéddel — itt a bátyámról lehet szó, én ártatlan vagyok. (Folyt köv.) A vidéken. Nagyvárad, márcz. 15. A jogakadémia ifjúsága a »Zöldfa «­vendéglő termében, nagyszámú közönség jelenlétében ünnepelte a mai napot. Nagy Sándor és Rubikoviczky mondottak sikerült emlékbeszédet a vértanuk felett. A jogászok dalköre a Szózatot és a Himnuszt énekelte. Az ünnepély általános lelkesedés közben folyt le. Kolozsvár, márcz. 15. A mai nap ünnepélye igen szépen folyt le a Vigadóban, mely zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel; az egyetemi ifjak testü­letileg jelentek meg. D­e­á­k­y Albert elnöki megnyi­tója után Gyarmathy Miklós alispán tartott al­kalmi beszédet nagy hatással. — Este az iparos ifjak egyletében tartatott díszes ünnepély, melyen számos felköszöntőt mondtak. Az estély folyamán Salamon János veterán népzenésznek, ki a márczius 15-én rendezett összes ünnepélyeken résztvett zenekarával s a ki díjtalanul ajánlkozott most is a közreműkö­désre, érdekes emléktárgyat nyújtottak át. Pozsony, márcz. 15. Az akadémiai ifjúság ma délután a dalegylet közreműködése mellett márczius 15-ét méltóan megünnepelte. Az ünnepélyen rend­kívül nagy közönség volt jelen. Este a színházban díszelőadás volt, mely a »Talpra magyar« el­­szavalásával és a szabadságharczból vett allegóriával kezdődött. A Rákóczi-indulót a közönség roppant lelkesültség közben állva hallgatta végig. Szinre ke­rült »Rákóczy fogsága.« A rend sehol sem zavarta­tott meg. Temesvár, márcz. 15. Márczius tizenötödikének megünneplésére Temesvár polgárainak javarésze, mintegy háromszázan díszvacsorára jöttek össze a vigadó nagytermében. Mali István törvényszéki el­nök ékes beszédben fejtette ki e nap jelentőségét és poharat emelt ő Felségére a legalkotmányosabb ki­rályra. Utána Dobó László megyei főjegyző lendü­letes szavakban emlékezett meg Kossuth Lajosról, a márczius 15-iki események hőséről. Marosvásárhely, márcz. 15. A magyar alkot­mány korszakot alkotó napjának emlékét fényesen ünnepelte meg Marosvásárhely polgársága. A város­házától a Széchényi-téren át az »Apollo« színházhoz vonult a város közönsége, hazafias dalokat énekelve. A színházban Kerekes Sámueltől és Ábrányi Emiltől szavaltak hazafias, alkalmi költeményeket, G­y­ő­r­f­y polgármester pedig alkalmi beszédet mondott. A színházból a főtérre vonult a közönség a Bem tábor­nok szobrához, hol hazafias dalokat énekeltek, majd a KÜLÖNFÉLÉÉ. Napirend, márczius 16 A képviselőház­ ülése délelőtt 10 órakor. A vallás- és közoktatásügyi­ mi­ni­s­te­r fogad déli 12— d. u. 1 óráig. A horvát miniszter fogad d. u.10— d. u. 2. Hazai termékek állandó kiállítása a kereske­delmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Naponként szabad bemenet mellett nyitva d. e. 11— d. u. L Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9 — d. u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 8 -6 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig.­­ marczsua 15. Az udvar köréből. Az udvar budapesti tartóz­­kodásának idejére, valamint arra, hogy ő Felségeik a fővárosból hova utaznak, mindeddig semminemű el­határozás nem történt. — Estei Ferencz Ferdi­­n­á­n­d főherczeg udvartartásához B­a­r­t­a­l Béla vezérkari századost osztották be, miáltal a főherczeg­­nek alkalma lesz, magát a magyar társalgás­ban gyakorolni. Bartal szolgálatát április havában kezdi meg. Változások a honvédtisztikarban. A hivatalos lap holnapi száma a honvédség tisztikarában történt következő változásokat fogja közölni: Kühnt Hu­bert főhadnagy a 32. gyalog­ezred állományából az 1. honvéd gyalog féldandár 2-ik keretszázadához osz­tatott be.­­ Áthelyeztettek: G­a­á­l István százados a 20-ik féldandártól az 1. féldandár 2-ik keretszaka­­dához, Sipos Gyula főhadnagy a 3-ik honvédhuszár­ezredtől a 6-ik honvédhuszárezred 1. századához, Kottás Ede főhadnagy a 2-ik honvédhuszár ezred­től a 6-ik honvédhuszár ezred 2-ik századához és Kovács Kázmér hadnagy az 5-ik honvédhuszár ezredből a 7-ik honvédhuszár ezred 4-ik századához. — T­h­u­r­y Sándor 12-ik féldandárbeli százados ezen féldandár törzséhez osztatok be kiegészítési tiszti mi­nőségben. Rudolf trónörökös hagyatéka. Az elhunyt R­u­­d­o­l­f trónörökös hagyatékának elrendezésére kije­lölt udvari bizottság több napi munkásság után a mayerlingi vadászkastélyban is befejezte a leltáro­zást. Harminc­nyolcz szobában voltak ott elhelyezve a különböző tárgyak. Valamennyit jegyzőkönyvbe foglalták és nemsokára folytatják a hagyaték felvéte­lét a görgény-szt­imrei vadászkastélyban is. »Károli-alap.« Az első magyar biblia-fordítónak a gönczi temetőben levő jeltelen sirja fölé — mint említettük — díszes emléket akarnak állítani. A pro­testáns egyház vezérférfiai, az emlék ügyével kapcso­latban mozgalmat indítottak egy »Károli-alap« léte­sítésére, mely arra szolgálna, hogy az első magyar biblia fordító életéről és működéséről irodalmi becs­eset bíró munka h­assék. Moltka tábornok Szegedre. Oltványi Pál szegedi prépost és pápai kamarás Moltkét 1881-ben, a­mikor az Tátrafüreden nyaralt, mindenfelé elka­lauzolta. A prépost azóta állandó levelezésben áll a nagy hadvezérrel, a­kinek hetven éves szolgálati ju­bileuma alkalmából meleg üdvözlő levelet irt. Moltke tábornok az üdvözlő levélre a napokban következőleg válaszolt: Oltványi Pál urnák, prépost, pápai kama­rás, a Ferencz József rend lovagja, a Szent Sir rend középkeresztese, igazgató stb. Szegeden, Ma­gyarország. Mélyen tisztelt prépost ur. Fogadja hálás köszönetemet azokért a szives üdvözletekért, melyekkel engem hetven éves szolgálati jubileumom napján felkeresett. Örömömre szolgált, hogy Ön rólam ily szeretetre méltó módon megemlékezett. Én is örömmel emlékszem vissza azokra a napokra, melyeket a szép Tátrafüreden töltöttem s a melye­ket az ön előzékenysége csak kellemesebbé tett. Jóakaró kivánataim kifejezésével maradok tiszte­lője Moltke gróf tábornagy. Berlin 1889. márcz. 10. A marokkói szultán életveszélyben. A marokkói szultán — mint Tangerből jelentik — a napokban látogatásával egy állatseregletet tisztelt meg, amikor a sereglet egyik hatalmas oroszlána valahogy kisza­badult ketreczéből és a szultánra vetette magát. Csak nagy nehezen sikerült a szultánt az iszonyú haláltól megmenteni, míg egyik szolgáját az oroszlán darabokra tépte. A szultán az eset óta sú­lyos beteg. A protestáns irodalmi társaság e hó 24-kén tar­tandó szervező gyűlésén , azt megelőzőleg 23-án dél­után tartandó előértekezleten részt venni kívánó párt­fogó, alapító­ és rendes tagok részére mind a m. kir. államvasutak igazgatósága, mind az osztr. magy. államvasuttársaság kedvezményes vasúti jegyeket en­gedélyezett és akik ezeket igénybe venni akarják, forduljanak a megfelelő igazolványokért, és pedig a m. kir. államvasutak vonalain utazók saját püspö­keikhez, az osztr. magy. államvasutak vonalán utazók pedig a prot. irodalmi társaság ideiglenes titkárjá­hoz, Zsilinszky Mihályhoz (Budapest Szentki­­rályi­ utcza 30 sz.) Chorin Ferencz orsz. képviselő úr a következő sorok közlésére kért fel: Tisztelt szerkesztő úr! A »Pesti Napló« mai száma kerületemet is azok között sorolja fel, amelyek képviselőjüket a 25. §. elleni állásfoglalásra hívták fel. Az igazság kedvéért szí­veskedjék e hirt megczáfolni, mert a választókerüle­temmel való sűrü érintkezés daczára onnan egyetlen óhaj sem érkezett hozzám, amely elhatározásomat a jelzett irányban befolyásolni akarta volna, Budapes­ten, 1889. márczius 15 én. Kiváló tisztelettel Cho­­r­i­n Ferencz. (Chorin Ferencz e sorait azzal a meg­jegyzéssel közöljük, hogy annak idején Kakszent- Mártonról a következő távirati jelentést vettük, mely lapunk márczius 2 -i számában jelent meg : »Az aranyos-megye­i kerület Kakszent-Márton köz­ségnek választói is felemelték tiltakozó szavukat a véderőjavaslat 25-ik szakasza ellen és a napokban tartott értekezletükön elhatározták, hogy Chorin Ferencz képviselőjüket a 25-ik szakasz ellen való szavazásra kérik fel.«) Harangzúgás a borkii katasztrófa emlékére. Ambrozius, Charkow érsekének kezdeményezé­sére egy bizottság alakult, mely annak emlékére, hogy a czári család Borkinál oly csodálatos módon megmenekült, egy ezüst harangot fog öntetni. A

Next