Pesti Napló, 1889. március (40. évfolyam, 60-89. szám)
1889-03-16 / 75. szám
tás, nincs végezél. Végesés & törekvés, & küzdelem. (Helyeslés.) Tisztelt polgártársak! Viseltessünk kegyelettel a 48-iki törvények és események tanulságai iránt is. Tanuljuk meg belőlük, hogy jogainkat és igazunkat tántoríthatlan bátorsággal és szívós kitartással védelmezzük (Helyeslés.) Tanuljuk meg, hogy Magyarország ereje alkotmányában és törvényeiben rejlik s a törvényesség teréről soha le ne lépjünk. Magyarország alkotmánya egy organikus, fejlődni képes alkotmány, mely most is bir annyi erővel, hogy Magyarország minden népe jogos kívánságának eleget tegyen és a nemzeti államot rajta fölépítsük. Tanuljuk meg, hogy az ész és a szív követelményeit összhangba kell hozni, hogy a szilárdságot bölcsességgel, a lelkesedést eszélylyel kössük össze. Magyarországot ezredéven át mindig e nagy politikai értelmessége, bölcsessége tartotta fenn. Tanuljuk meg, hogy mennyire igaz az a mondás : a hazáért szabad mindent koczkára tenni, csak a hazát nem. (Éljenzés) Ezek azok, amiket a múltak tanulságaiként el akartam mondani. Ezután a jelenre kellene átmennem. De hát erről a jelenről nem akarok szólni. Hiszen az előttem szólt tisztelt fiatal barátom szólott róla eleget. S ami a 25. §-t illeti (Hosszantartó, meg-megújuló »Le vele !« »Nem kell !« kiáltások), bár arról beszélünk mi eleget az országgyűlésen. (Éljenzés.) De nemcsak beszélünk róla, hanem ki is poroljuk jól (Zajos derültség, a szónok csak pár percznyi szünet után tud szóhoz jutni) és adunk neki olyan útravalót Magyar Miskásán, hogy meg fogják emlegetni akár ítéletnapig. (Tartós derültség) Hagyjuk tehát a 25. §-t, hagyjuk a néma és bujkáló miniszterelnök urat. (Felkiáltások: »Le vele«, »Le a hazaárulóval«, »Eladja nyelvünket.« A szónok sokáig nem jut szóhoz hagyjuk az ő »szent meggyőződését« (Kitörő zajos derültség) és beszéljünk inkább a jövendőről. Mert a jövendő az, fiatal barátaim, amelyet önök, Magyarország ifjúsága, Magyarország büszkesége és reménysége képviselnek. És ha, uraim, önök egész életükön át úgy viselkednek, ahogy ma, akkor ennek az országnak a jövendője olyan lesz, aminő a mai nap, amikor a mi keblünk áhítattal és ihlettséggel van tele, és felettünk verőfényesen süt a tavaszi nap. De az a nap még szebb lesz, mert azt a napot, a szabadság napját nem fogják irigy és kaján fellegek elhomályosítani és akkor dús természet, illatos virágzat fogja eltölteni ez ország földjét, ezt az áldott földet, mely a mienk, mert magyar vér áztatta, magyar vitézek hódították meg és magyar vitézek fogják megtartani. (Xígy van !) Nagygyá és hatalmassá ez országot csak a magyar nemzet és a magyar kultúra fogja tenni. (Lelkes éljenzés.) Ezen fényes jövendőnek képe az, a mely az én lelki szemeim és mindannyiunk lelki szemei előtt lebeg. Ez ad nekünk reményt és bátorságot ama küzdelem kitartó folytatására, melyet eddig sikertelenül folytattunk. Azt hiszem, hogy ezután eredményesen fogjuk folytatni, mert ez a mai nap, éppúgy mint 41 évvel ezelőtt, az egész országot fel fogja rázni és ki tudja, hogyha ismét egy más alkalommal oly szerencsés leszek e helyről, ahonnan pár hét előtt is szóltam önökhöz, újra szavamat intézni önökhöz, talán nem mint a reménységnek, hanem mint a győzelemnek hírnöke fogom azt tehetni.Úgy legyen , S akkor ez az álláspont a győzelem álláspontját fogja képviselni, ez a tető, ahol állok, az ellenzék tetője, a diadalnak lesz büszke tetője . Perczekig tartó, ezer és ezer torokból hangzó éljenzés követte Beöthy Ákos beszédét, melyet meszszehangzó, harsány hangon mondott el, minden szavával gyújtva és lelkesítve. Az egyreegyütt sokaság ezután báró Kaal Ivort kívánta hallani Mindaddig nem szűntek a »Halljuk Kaast!« kiáltások, míg a népszerű publicista a balkon szélére nem lépett, ahonnan a következő szavakat intézte az ifjúsághoz: Tisztelt polgártársak! Márczius 15-ike a zsarnokok bukásának napja és évfordulója. Zsarnokok alatt a minisztereket értem, az olyan minisztereket, kik nem teljesítik a nemzet akaratát. A nép most szabadságát követeli, azt követeli, hogy az ő akarata érvényesüljön a törvényhozásban, ne az egyeseké. (Helyeslés.) Ahol egyesek akarata érvényesül a nép akaratának ellenére, az zsarnokság. Tisza Kálmán (Hosszan tartó »abczug!« »Le vele!« »Hazaáruló« kiáltások,) a nemzet bizalmával visszaél, ezért Magyarország miniszterelnöke többé nem lehet. Mi azért küzdünk, hogy visszaszerezzük a nép akaratának érvényesülését a törvényhozásban; küzdünk, hogy Tisza Kálmánt a bitorolt hatalom polczáról eltávolitsuk. (Zajos helyeslés.) De ez a küzdelem kitartást követel. Mikor 1848. márcz. 15-én a magyar szabadság megszületett, annak másfél esztendeig kellett harczolnia, mig Európa előtt igazolta azt, hogy itt e szabad nemzet élni akar. Mi azért küzdünk, hogy a teljes szabadságot visszaszerezzük a népnek azon egyes emberektől, kik azt a nemzettől el akarják sinkófálni. (Le velük !) Kérem önöket, hogy ez a lelkesedés ne legyen önökben szalmaláng, hanem legyen oly kitartó tűz, aminő volt atyáik küzdelme, mely nem ijedt vissza semmiféle hatalomtól, erőszaktól, fegyvertől, hanem másfél esztendeig életével és vérével harczolva vívta ki és tartotta fenn a márczius 15-iki vívmányokat. Ily kitartó küzdelemre hívom fel önöket, tisztelt polgártársaim, hogy ha kell hónapokig, ha kell esztendőkig harczoljanak a szabadságért, a kormány zsarnoksága ellen, úgy lesz Magyarország nem miniszteri kényurak uralkodására teremtett tartomány, hanem Magyarország népeinek szabad hazája. (Hoszszantartó, lelkes éljenzés.) A lelkes ovácziók elmúltával, melylyel a sokaság Kaas Ivert ünnepelte, az ifjúság a muzeum elé vonult, hol egykor a 48-as ifjúság oly impozánsan adott kifejezést kívánságainak. A muzeum előtt emelvényt állítottak volt fel s azt veres posztóval vonták be. A muzeum kert s az épület lépcsőzete is egészen megtelt közönséggel s az egybegyűltek levett kalappal hallgatták végig, a mint az egyetemi dalárda a »Tavasz elmúlt« kezdetű hazafias dalt énekelte el. Majd Rácskay Gyula műegy. dallg., a rendező bizottság elnöke díszmagyarban az emelvényre lépvén, lelkesítő beszéd kíséretében olvasta fel az uj 12 pontot, melyeket már közöltünk. A beszéd egyrészt erősen támadta a mai rendszert, mely az ifjúságot kiszolgáltatja az önkénynek, másrészt pedig az uj tizenkét pontot kommentálta. Zajos hatást ért el ama rész, mely Kossuth Lajos hontalanságára vonatkozott s melyben a szónok kívánta, hogy külön törvényhozási intézkedés történjék, mely Kossuth Lajost a honossági törvény sajtó rendelkezése alól kivonja. A függetlenségi pártkör előtt. A sokaság a múzeumtól a fügetlenségi pártkör felé hullámzott. Itt Bezsi 11a Nándor joghallgató mondott üdvözlő beszédet. Üdvözli azt a pártot, melynek tagjai htt papjai annak a szent oltárnak, melyen 1848. márcziusának zsarátnoka izzik, hogy nemsokára lángra lobbanjon milliók szivében. Ez ünnepélyes perezben, mint gyermek az apja előtt, fogadja az ifjúság, hogy: »Élünk, halunk a királyért, a királyban a hazáért, egy Istenünk, egy halálunk: magyar szótól német szóhoz el nem állunk. Esküszünk. » Éljen a független Magyarország ! Éljen a 48-as függetlenségi párt!« Az üdvözlő beszédre Polonyi Géza orsz. képviselő válaszolt a kör ablakából. Tisztelt egyetemi polgárok! Tisztelt polgártársak ! A függetlenségi és 48 as párt megbízásából fogadják szívből fakadó őszinte köszönetemet a nekünk osztályrészül jutott lélekemelően magasztos és hazafias megtiszteltetésért. A függetlenségi és 48-as párt, amely az 1848. márcz. 15-iki ifjúság nemes példát adó nyomdokain rendületlenül küzd a nemzeti önállóság és a függetlenség kivívásáért, — erkölcsi diadalának tekinti, hogy a haza szent jogainak, a magyar alkotmánynak és a magyar nyelvnek védelmében tettre ébredt 1889-iki ifjúságot üdvözölheti. Az a párt, a mely hazánk legnagyobb fiának Kossuth Lajosnak zászlaja — s a becsületben, hazaszeretetben és a nemzet osztatlan tiszteletében megőszült Irányi Dánielnek bölcs elnöklete alatt, a nemzeti önállóság kivivására felesküdött, — a szabadság, testvériség és egyenlőség nagy ünnepén, a nemzet színe előtt megerősíti fogadalmát, hogy zászlajához és elveihez örökre hűr marad. A függetlenségi és 48-as párt erőt merít a nemzet ifjúságának lelkesedéséből kötelességének teljesítéséhez, mert tudja, tudnia kell, hogy ez a lelkesedés a legtisztább forrásból , a hamisítatlan hazaszeretetből fakad. Az a küzdelem, amelyet a párt a törvényhozó testületben most folytat, példa nélkül áll a világtörténelemben. A történelem lapjain nem találunk példát följegyezve, ahol egy államot alkotó nemzet, legdrágább kincseit, nyelvét és alkotmányát, saját fiai ellen védelmezte volna. Magyarország mostani miniszterelnöke, Tisza Kálmán, lesz a történelemnek az a szomorú alakja, aki megtagadva a nemzetnek ezredéves múltját, alkotmányát és hagyományait, arra vállalkozott, hogy a nemzet törvényhozásának a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó és a számító önzés által elvakított kormánypárti többsége által bebizonyítsa, hogy a nemzetnek nincs joga nyelvét a saját húsából és véréből megalkotott hadseregben érvényesíteni és törvény által biztosítani, mintha csak ellenségeinkkel szövetkeztek volna, lehetetlenné akarják tenni, hogy a hadseregben hűségesen szolgálhassuk a hazát és királyt. A durva sérelem jelentőségének teljes tudatára ébredt nemzetnek följajdulása előtt süket miniszterelnök és pártja, bűnük leplezéséül az alkotmányosan uralkodó és népeinek millióitól szeretett és tisztelt koronás király akaratára hivatkoznak, de elfelejtik, hogy ezen vakmerő kísérletük csak fokozza merényletüknek súlyát, mert kétszeresen bűnös az, aki a nemzet megaláztatását a koronás király és a nemzet közötti viszály magvainak elhintésével akarja palástolni. De mi nem engedjük magunkat megtántoríttatni. Az a miniszterelnök, aki eljátszotta tekintélyét, aki elvesztette szavahihetőségét, nem ejtheti többé tévedésbe nemzetét. Folytatni fogjuk a küzdelmet, nagyobb kitartással, mint valaha. Folytatni fogjuk a győzelemnek reményével, mert nem hiszszük és nem hihetjük, hogy a nemzet és annak koronás királya, az alkotmánynak csorbításával, nemzeti és állami nyelvünk megaláztatását s a magyar ifjúságnak nyelve miatt való bünhödését törvénybe iktatni engedjék. Fel tehát magyar nemzet! Fel magyar ifjúság, fel a küzdelemre! A gyávák és kishitűek még sohasem tettek szolgálatot a nemzeteknek ! Azoké a jövő, akik cselekvésre, tettre készek, midőn veszély fenyegeti a hazát. Az alkotmány által biztosított korlátok között, törvényes eszközökkel állunk síkra, de azon szilárd elhatározással, hogy a jogot és igazságot elbukni nem engedjük. A haza szent nevében, nyelvünk és törvényes jogaink védelmében, egyesüljünk azon hármas jelszó alatt: Vesszen Tisza Kálmán! Éljen a haza! Éljen a király! Petőfi szobránál. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a menet a Károly-körúton, Deák-téren, Deák Ferenczutczán és Ferencz József-rakparton át a Petőfi-szobor elé vonult. A Petőfi-téren, mialatt a menet oda érkezett, kordont vont a rendőrség. A lovas és gyalog rendőröket Palágyi Kálmán rendőrfelügyelő vezényelte. A tér ünnepi szint öltött s ablak nem maradt üresen. A korzó felől érkező hatalmas menet, amint a térre ért, keresztül törte a rendőri kordont, úgy hogy a tér néhány pillanat alatt egészen megtelt. A Petőfi-szobor előtt az ott felállított emelvényre elsőnek Orbán János egyetemi polgár lépett s elszavalta a Talpra magyart. Díszruhában szavalta s végül kardját kirántva erős hangon ismételte a költő szavait: »Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!« A közönség erre »Esküszünk!« kiáltásba tört ki s perczekig tartott a viharos éljenzés. Majd Pándy István az egyetemi olvasókör elnöke tartott beszédet. A szent eszmék legdicsőbb bajnokának emlékszobra előtt — úgymond — adjon kifejezést az ifjúság érzelmeinek, mutasson rá sérelmeire s követelje azok orvoslását. A szabadság, egyenlőség és testvériség fenséges eszmék diadalának 41 éves évfordulóján az ifjúságnak kettős oka van feljajdulni. Ama világra szóló események vázolása után, melyek ma 41 éve folytak le itt az ország szívében, állítja, hogy azok az eszmék, melyekért a nemzet akkor csatasíkra szállt, ma üres jelszavak, frázisok csupán. Az elvtagadás korszakában ki meri állítani, hogy szabad nemzet vagyunk. Beszélhetünk-e akkor testvériségről, mikor a testvér feladja testvére jogait. A mai korrupcziós világban kereshetjük-e az egyenlőséget. Az ifjúságot a véderőjavaslat oda akarja dobni egy teljesen idegen, német tisztikar durva önkényének. Tiltakozik az ellen, mintha az ifjúság az ellenzék uralomra vágyásának vak eszköze volna, mintha az ifjúság pártérdekeket szolgálna csupán. Gyáva rágalomnak nyilvánítja azt s visszadobja a vádlók arczába. A magyar ifjúság, mely 48-ban csodákat művelt, nem puhult el annyira, hogy ma is ugyanezt nem tehetné. Az ifjúság feje fölött most bárd készül lecsapni. Magyar ifjak vigyázzatok. Ne legyetek méltatlanok őseitekhez. A vétkes merénylet ellen küzdeni kell és meg kell hiúsítani emez orvtámadást. A magyarok Istene hallgassa meg hű fiainak fohászát, áldja meg e sokat szenvedett hazát, de sújtsa büntető ostorával elleneit, kik a haza árulói, a magyar nemzet szent ügyének hitvány gyáva feladói!« Az ünnepély a himnusz eléneklésével ért véget. A banket. A mai ünnep méltó befejezése volt a Vigadóban este nyolcz órakor tartott bankett, melyen körülbelül kétszáz egyetemi polgár vett részt. A képviselők közül jelen voltak: Irányi Dániel, Helfy Ignácz, báró Kaas Ivor, Polónyi Géza, Ábrányi Emil, gróf Károlyi Gábor, Orbán Balázs, Meszlényi Lajos, Dobay Antal és Lukáts Gyula. Ott voltak még Degré Alajos és Mezei Ernő. Az ellenzéki férfiakat, midőn a terembe léptek, az ifjúság zajos ovácziókkal fogadta. Az estély mindvégig lelkes hangulatban folyt le s az első felköszöntőt az ifjúsági rendező-bizottság elnöke, Rácskay Gyula mondotta Kossuth Lajosra. Utána Bezsilla Nándor, egyetemi ifjú éltette a függetlenségi pártot s Irányi Dánielt. Irányi Dániel megköszönvén a toasztot, az ifjúságra emelte poharát, mely méltó utóda a 48-asnak, s reményt nyújt, hogy ha majd a közpályára lép, híven fogja szolgálni a nemzet ügyét. Szolgálni békében s ha kell majd, a csatamezőn. Ez az ifjúság, mely élni tud hasznosan, meghalni tud dicsőn, ha kell. Ezután Helfy Ignácz szintén az ifjúságról akar beszélni, melynek nemes szellemére vall, hogy a legzajosabb tüntetések közepette, midőn az a megrendítő hír jött, hogy az uralkodó családot nagy tragikus esemény érte, mintegy varázsütés, megszüntette volt a tüntetést. Majd megemlíti, hogy egy kormánypárti képviselő azt mondotta neki, hogy az ifjúságot nem a hazafiság, hanem a saját önző érdeke vezeti a 25-ik szakasz ellen. Ez nem áll. S elég cáfolatul annyit konstatálni, hogy bár páratlanul fényes volt a mai tüntetés, mely a 25 ik szakasz ellen irányult, de ennél sokkal zajosabb volt az a tüntetés, mely az alkotmány sérelme miatt ment végbe. Idézi Kossuthnak egy legutóbbi leveléből, (melyet az ifjúsági mozgalmakra vonatkozólag irt) a következőket: »A lelkes ifjúság! (mert az igazán lelkes) kalapot emelek nevének említésénél.« Ezt írja Kossuth. Helfy hiszi, hogy a történelem be fogja igazolni, hogy a magyar ifjúság megérdemelte Kossuth e szavait. Ezután Jánossy Béla, egyetemi polgár lelkes felköszöntőben a mérsékelt ellenzéket s annak egyik kiváló tagját, báró Kaas Ivort éltette. Báró Kaas Ivor Üdvözli a magyar fiatalságot lankadatlan küzdelmében. Az ifjúságot látván az eszmék zászlaja körül, megretten a hatalom. Mert a hatalom jobban fél az ifjúságtól, mint azoktól, kik a házban küzdenek ellene. Az ellenzékkel szemben ott van többsége, mely mindent leszavaz, de az ifjúsággal szemben nem tud, nem mer az erőszak eszközeihez nyúlni. Még nem vagyunk a harcz végén, hanem csak elején s szóló hiszi,,hogy e harcz vége dicsőségteljes győzelem lesz. Áttérve az ifjúság mai 12 pontjára, Kaas kifejti, hogy e program ii nagy és kiváló. Elsőnek hangoztatja a programm utolsó pontját : Éljen Kossuth ! A programm első pontja, az önálló hadsereg, legyen és maradjon az ifjúság eszménye. Nagy súlyt fektet a programm ama pontjára, mely a választási jog kiterjesztéséről szól s hangoztatja az alkotmányreform szükségét. Ma a szabadság a miniszterek kezében van, kik ha becsületesek, nem vétenek ellene, de ha nincs bennük lelkiismeret (Kiáltások: Mint most!) igen, mint most, akkor az ifjúságon a sor, hogy az alkotmányt kivívja. Helyesli és üdvözli a 12 pontot s kéri az ifjúságot, hogy híven ragaszkodjék hozzá. Beszédét e szavakkal végzi: »Emelem poharamat a mai ifjakra, a jövő század nagy férfiaira. Teremtsék meg a szabad, egyetemes Magyarországot !« Az éljenzéssel fogadott szavak után Mihályi Ernő, egyetemi ifjú verset szavalt, mire Poacsek Samu, egyetemi hallgató, Polonyi Gézát éltette. Majd Spatz Elek egyetemi ifjú gróf Károlyi Gábort köszöntötte fel. Polonyi Géza mondott ezután pohárkö-szöntőt s elbeszélte, hogy midőn mint egy éves önkéntes szolgált, egy osztrák tiszt ezeket mondotta neki ékes németséggel: »Si Ungar, geben Sie acht ! Zu uns kommen von Ungarn nur Ochsen.« Hallotta azt is, midőn egy osztrák tiszt a nála előléptetéséért tisztelegni járt magyar frattertől azt kérdezte: »Was waren Sie früher ?« »Jurist«, »Danken Sie Gott! Früher waren Sie gar nichts, jetzt Sind sie wenigstens etwas.« Miután még az ifjúságot az összetartásra figyelmeztette, a független választópolgárokat éltette. Majd Hegyi József egyetemi ifjú emelte poharát Ábrányi Emilre, kinek szabadságköltészete és Petőfi szabadságköltészete közt párhuzamot vont Erre Ábrányi Emil állott fel s hangoztatta, hogy mindig szerencsés, ha csekély erejét a magyar ifjúság rendelkezésére bocsáthatja. E nagy napon kijelenti, hogy mig az ifjúság a szabadság s a jogvédelem gárdája, addig boldog és büszke lesz, hogy szolgálhatja s addig szivvel-lélekkel az ifjúságé marad. S mig a nemzeti állam teljesen kiviva nem lesz, a 48 as zászlónak utolsó lehelletéig szolgálatkész hű közkatonája marad. E kijelentést az ifjúság lelkes ovácziókkal fogadta, mire gróf Károlyi Gábor rövid szavakkal appellált a király ő Felségére, hogy szabadítsa meg az országot a 25-ik szakasztól és Tisza Kálmántól. Élteti a királyt. Még Mezei Ernő állott fel s a reménynek adott kifejezést, hogy többé oly nemzedék nem lesz, mint amely a Tisza-korszakot létrehozta. Pohárköszöntőt mondott még Meszlényi Lajos az ifjúságra és Sremeszky András, 48-as honvédszásadós a 48-as ifjak méltó utódaira. A bankett éjféltájt lelkes hangulatban ért véget A függetlenségi párt lakomája. A függetlenségi és 48-as párt tagjai délután 2 órakor lakomára gyűltek össze a Szikszay-vendéglő első emeleti éttermében. Jelen voltak: Irányi Dániel, Helfy Ignácz, Eötvös Károly, Madarász József, Kiss Albert, Hoitsy P., Illyés Bálint, Fornszek S., Csávolszky Lajos, Győrffy Gyula, Olay Lajos, Unger Alajos, Ábrányi Emil, Mudrony Soma, Meszlényi Lajos, Izsák Dezső, Szalay Károly, gróf Károlyi Gábor, Simonffay János, Vétsey Sándor, Kossa Dezső, Madarász Jenő, Kun Miklós, Szadovszky József, Kürthy Sándor, Jeszenszky Ferencz, Ónody Géza, Szalay Imre, Pappszász Károly, Gulácsy Gyula, Majthényi Ádám, Lukáts Gyula, Petrich Ferencz, Nagy Ferencz, Dobay Antal, Reviczky Károly, Lizs Gyula, Tulok Benő, Konkoly Thege József és Hevessy Benedek országgyűlési képviselők. Továbbá mint vendégek: Mezei Ernő, Enyedy Lukács, Pártos Béla, Hegedűs Károly és Seffer László. A felköszöntők sorát Irányi Dániel kezdte meg, aki hangsúlyozta azt, hogy 1867 óta ily nagy lelkesedéssel még nem ünnepelte meg az ország és a nemzet ifjúsága márczius 15-ét. Tüntetés ez a kormány politikája ellen, mely bűnös erőszakoskodásával a nemzet fölháborodását provokálja. Nagy hatású felköszöntőjét a 48-iki korszak előkészítőjének és megalkotójának, Kossuth Lajosnak éltetésével végezte. — Eötvös Károly a párt nagyérdemű elnökére, Irányi Dánielre ürítette poharát, a jelen voltak viharos éljenzése közt. Petrich Ferencz a veterán ősz hazafit, Fornszek Sándort, Pártos Béla Eötvös Károlyt, Meszlényi Lajos az összes függetlenségi választókat, Mezei Ernő a párt veterán tagjait köszöntötte föl. Az ifjúsági menet közeledtére fél 4 óra tájban véget ért a lakoma, miután Irányi Dániel megfogalmazta és fölolvasta a Kossuth Lajoshoz intézendő következő távirat szövegét: »Az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt márczius 15 ét ünnepelvén, hálásan emlékezett meg Önnek, nagy hazafi, halhatatlan érdemeiről, kérve a Mindenhatót, hogy még sokáig jó erőben és egészségben tartsa meg s engedje, hogy még függetlennek és boldognak láthassa hazáját.« A párt tagjai ezután a függetlenségi körbe vonultak.* A budapesti VI. kerületi kereskedelmi iskola ifjúsága ma a következő táviratot küldte Kossuth Lajosnak Turinba: »Nemzetünk legnagyobb ünnepén üdvözlünk szent agg, szabadságharczunk legbuzgóbb bajnokát.« — VI. kerületi kereskedelmi iskola ifjúsága Budapestem * Az 1848—49-es honvéd aggbarczosegylet az István-tér 11. sz. helyiségében ünnepelte meg márczius 15-ét összes tagjainak, valamint a budapesti lengyel egylet számos képviselőjének részvételével. Id. Schubert János mondott itt beszédet. Az agg honvédeket a lengyel egylet nevében Michniczky és Aljanovszky üdvözölték. Az egylet üdvözlő táviratot intézett a krakói negyvennyolczas honvédekhez. A fővárosi asztaltársaságok közül, melyek a márczius 15-ét ma ünnepelték, megemlitjük a belvárosi magyar asztaltársaságot, mely a »Csigáiban rendezett vacsorát. Itt Mezey Péter mondott beszéde! A józsefvárosi III-ik asztaltársaság ünnepélyén Schneider János elnök és Ruttkay Ede alelnök tartottak beszédet, a józsefvárosi V-ik asztaltársaságban pedig Pásztor Sándor, Kovács János és Horváth Gusztáv tartottak beszédeket. A beregmegyei egyetemi ifjak asztaltársasága üdvözlő sürgönyt küldött Kossuthnak.* A budapesti munkások márczius 15-iki bizottsága a Szentkirályi-utczai Bíró-féle helyiségben ülte meg a nemzeti ünnepet. A budapesti asztalos ifjúság dalárdája a himnuszszal nyitotta meg a programmot, majd Farkas Ede és Mudrony Soma mondtak beszédet. Waldner János és Orbán János szavalatai fejezték be a műsort. rendező-bizottság megkoszorúzta a nagy tábornok emlékszobrát, kinek dicső tetteiről Kerekes Sámuel emlékezett meg gyönyörű beszédben. Az ünnepet társasvacsorával fejezték be. Nagyenyed, márcz. 15. A főtanoda ifjúsága a város polgáraival karöltve lelkesen ünnepelték a mai nemzeti ünnepnapot. Nagy körmenet indult a város főterére, hol a városháza erkélyéről Bartha theologus, nagy lelkesedést keltve, szavalta a »Talpra magyart.« Az ünnepséget bankettel fejezték be, mely alkalommal Benedek Károly mondott nagyhatású beszédet. busán, egy barna, alacsony termetű ember a beteg felé — látod-e, úgy mondtam! — A bátyja — suttogták— Haragban voltak — — Mit akar ? ki kell dobni. Ne izgassa a beteget A közben olvasták a lapot »Nyilatkozat. .............megmásíthatlanul visszaléptem« Áruló — áruló! hisz ez itt áruló ! — Ez gazság — aljasság... — Borzasztó — kiabáltak sokan a lap mellett. — Hangosan olvasni, hangosan olvasni — követelték számosan. — Három darab hat-hatezer forintról szóló váltót hamisított a gazdag Báthory bankár nevére ; adós a főváros minden takarékpénztárába, pénzintézetébe ; adós Bécsben, Debreczenben, Prágában, Kőrösön, Gráczban, a Budán, az asztalosoknak, lakatosoknak, a kőműveseknek, ácsoknak, minden fővárosi egyesületnek. Nincs egy garas, de egy krajczár ereje . . . Mire az olvasó a krajezárig ért, a Rom-párt főmatadorjai egytől-egyig elszállingóztak. Csak az a nép maradt ott, mely a krajezár nélkül való gaznak is épp úgy megadja a tisztességet, mint a legnagyobb notabilitásnak. — Rendőrök! — kiabálták az asszonyok rémülten. Igenis jönnek a rendőrök, fényes kardjaikkal a tisztek, és csillogó pléhtányérkájukkal a közlegények. Jöttek jó somfabotos emberek is, polgári ruhában, ki Irakban, ki czilinderrel. Néhány drabant hordágyat emelt be. — Ön — szólalt meg egy kis szőke bajuszú, tiszti egyenruhás, fiatal gyermekember — a törvény nevében elfogattatik, e hordágyon az államfogház kórházába elszállittatik , majdan a Fortunának átadattatok. Ez ítélet ön előtt, Romicskó János lakatosmester, kihirdettetik. Borzasztó csend. — Tessék beemelni — intett a vezénylő tiszt — Esedezem, uraim! — szólalt meg Rom János úr tiszta hangon, folyékony beszéddel — itt a bátyámról lehet szó, én ártatlan vagyok. (Folyt köv.) A vidéken. Nagyvárad, márcz. 15. A jogakadémia ifjúsága a »Zöldfa «vendéglő termében, nagyszámú közönség jelenlétében ünnepelte a mai napot. Nagy Sándor és Rubikoviczky mondottak sikerült emlékbeszédet a vértanuk felett. A jogászok dalköre a Szózatot és a Himnuszt énekelte. Az ünnepély általános lelkesedés közben folyt le. Kolozsvár, márcz. 15. A mai nap ünnepélye igen szépen folyt le a Vigadóban, mely zsúfolásig megtelt előkelő közönséggel; az egyetemi ifjak testületileg jelentek meg. Deáky Albert elnöki megnyitója után Gyarmathy Miklós alispán tartott alkalmi beszédet nagy hatással. — Este az iparos ifjak egyletében tartatott díszes ünnepély, melyen számos felköszöntőt mondtak. Az estély folyamán Salamon János veterán népzenésznek, ki a márczius 15-én rendezett összes ünnepélyeken résztvett zenekarával s a ki díjtalanul ajánlkozott most is a közreműködésre, érdekes emléktárgyat nyújtottak át. Pozsony, márcz. 15. Az akadémiai ifjúság ma délután a dalegylet közreműködése mellett márczius 15-ét méltóan megünnepelte. Az ünnepélyen rendkívül nagy közönség volt jelen. Este a színházban díszelőadás volt, mely a »Talpra magyar« elszavalásával és a szabadságharczból vett allegóriával kezdődött. A Rákóczi-indulót a közönség roppant lelkesültség közben állva hallgatta végig. Szinre került »Rákóczy fogsága.« A rend sehol sem zavartatott meg. Temesvár, márcz. 15. Márczius tizenötödikének megünneplésére Temesvár polgárainak javarésze, mintegy háromszázan díszvacsorára jöttek össze a vigadó nagytermében. Mali István törvényszéki elnök ékes beszédben fejtette ki e nap jelentőségét és poharat emelt ő Felségére a legalkotmányosabb királyra. Utána Dobó László megyei főjegyző lendületes szavakban emlékezett meg Kossuth Lajosról, a márczius 15-iki események hőséről. Marosvásárhely, márcz. 15. A magyar alkotmány korszakot alkotó napjának emlékét fényesen ünnepelte meg Marosvásárhely polgársága. A városházától a Széchényi-téren át az »Apollo« színházhoz vonult a város közönsége, hazafias dalokat énekelve. A színházban Kerekes Sámueltől és Ábrányi Emiltől szavaltak hazafias, alkalmi költeményeket, Győrfy polgármester pedig alkalmi beszédet mondott. A színházból a főtérre vonult a közönség a Bem tábornok szobrához, hol hazafias dalokat énekeltek, majd a KÜLÖNFÉLÉÉ. Napirend, márczius 16 A képviselőház ülése délelőtt 10 órakor. A vallás- és közoktatásügyi minister fogad déli 12— d. u. 1 óráig. A horvát miniszter fogad d. u.10— d. u. 2. Hazai termékek állandó kiállítása a kereskedelmi múzeumban. Városligeti iparcsarnok. Naponként szabad bemenet mellett nyitva d. e. 11— d. u. L Nemzeti múzeum: képtár d. e. 9 — d. u. 1. Nyilvános könyvtárak: akadémiai d. u. 8 -6 egyetemi d. e. 10—12 és d. u. 4—8, múzeumi d. e. 9— d. u. 1 óráig. marczsua 15. Az udvar köréből. Az udvar budapesti tartózkodásának idejére, valamint arra, hogy ő Felségeik a fővárosból hova utaznak, mindeddig semminemű elhatározás nem történt. — Estei Ferencz Ferdinánd főherczeg udvartartásához Bartal Béla vezérkari századost osztották be, miáltal a főherczegnek alkalma lesz, magát a magyar társalgásban gyakorolni. Bartal szolgálatát április havában kezdi meg. Változások a honvédtisztikarban. A hivatalos lap holnapi száma a honvédség tisztikarában történt következő változásokat fogja közölni: Kühnt Hubert főhadnagy a 32. gyalogezred állományából az 1. honvéd gyalog féldandár 2-ik keretszázadához osztatott be. Áthelyeztettek: Gaál István százados a 20-ik féldandártól az 1. féldandár 2-ik keretszakadához, Sipos Gyula főhadnagy a 3-ik honvédhuszárezredtől a 6-ik honvédhuszárezred 1. századához, Kottás Ede főhadnagy a 2-ik honvédhuszár ezredtől a 6-ik honvédhuszár ezred 2-ik századához és Kovács Kázmér hadnagy az 5-ik honvédhuszár ezredből a 7-ik honvédhuszár ezred 4-ik századához. — Thury Sándor 12-ik féldandárbeli százados ezen féldandár törzséhez osztatok be kiegészítési tiszti minőségben. Rudolf trónörökös hagyatéka. Az elhunyt Rudolf trónörökös hagyatékának elrendezésére kijelölt udvari bizottság több napi munkásság után a mayerlingi vadászkastélyban is befejezte a leltározást. Harmincnyolcz szobában voltak ott elhelyezve a különböző tárgyak. Valamennyit jegyzőkönyvbe foglalták és nemsokára folytatják a hagyaték felvételét a görgény-sztimrei vadászkastélyban is. »Károli-alap.« Az első magyar biblia-fordítónak a gönczi temetőben levő jeltelen sirja fölé — mint említettük — díszes emléket akarnak állítani. A protestáns egyház vezérférfiai, az emlék ügyével kapcsolatban mozgalmat indítottak egy »Károli-alap« létesítésére, mely arra szolgálna, hogy az első magyar biblia fordító életéről és működéséről irodalmi becseset bíró munka hassék. Moltka tábornok Szegedre. Oltványi Pál szegedi prépost és pápai kamarás Moltkét 1881-ben, amikor az Tátrafüreden nyaralt, mindenfelé elkalauzolta. A prépost azóta állandó levelezésben áll a nagy hadvezérrel, akinek hetven éves szolgálati jubileuma alkalmából meleg üdvözlő levelet irt. Moltke tábornok az üdvözlő levélre a napokban következőleg válaszolt: Oltványi Pál urnák, prépost, pápai kamarás, a Ferencz József rend lovagja, a Szent Sir rend középkeresztese, igazgató stb. Szegeden, Magyarország. Mélyen tisztelt prépost ur. Fogadja hálás köszönetemet azokért a szives üdvözletekért, melyekkel engem hetven éves szolgálati jubileumom napján felkeresett. Örömömre szolgált, hogy Ön rólam ily szeretetre méltó módon megemlékezett. Én is örömmel emlékszem vissza azokra a napokra, melyeket a szép Tátrafüreden töltöttem s a melyeket az ön előzékenysége csak kellemesebbé tett. Jóakaró kivánataim kifejezésével maradok tisztelője Moltke gróf tábornagy. Berlin 1889. márcz. 10. A marokkói szultán életveszélyben. A marokkói szultán — mint Tangerből jelentik — a napokban látogatásával egy állatseregletet tisztelt meg, amikor a sereglet egyik hatalmas oroszlána valahogy kiszabadult ketreczéből és a szultánra vetette magát. Csak nagy nehezen sikerült a szultánt az iszonyú haláltól megmenteni, míg egyik szolgáját az oroszlán darabokra tépte. A szultán az eset óta súlyos beteg. A protestáns irodalmi társaság e hó 24-kén tartandó szervező gyűlésén , azt megelőzőleg 23-án délután tartandó előértekezleten részt venni kívánó pártfogó, alapító és rendes tagok részére mind a m. kir. államvasutak igazgatósága, mind az osztr. magy. államvasuttársaság kedvezményes vasúti jegyeket engedélyezett és akik ezeket igénybe venni akarják, forduljanak a megfelelő igazolványokért, és pedig a m. kir. államvasutak vonalain utazók saját püspökeikhez, az osztr. magy. államvasutak vonalán utazók pedig a prot. irodalmi társaság ideiglenes titkárjához, Zsilinszky Mihályhoz (Budapest Szentkirályi utcza 30 sz.) Chorin Ferencz orsz. képviselő úr a következő sorok közlésére kért fel: Tisztelt szerkesztő úr! A »Pesti Napló« mai száma kerületemet is azok között sorolja fel, amelyek képviselőjüket a 25. §. elleni állásfoglalásra hívták fel. Az igazság kedvéért szíveskedjék e hirt megczáfolni, mert a választókerületemmel való sűrü érintkezés daczára onnan egyetlen óhaj sem érkezett hozzám, amely elhatározásomat a jelzett irányban befolyásolni akarta volna, Budapesten, 1889. márczius 15 én. Kiváló tisztelettel Chorin Ferencz. (Chorin Ferencz e sorait azzal a megjegyzéssel közöljük, hogy annak idején Kakszent- Mártonról a következő távirati jelentést vettük, mely lapunk márczius 2 -i számában jelent meg : »Az aranyos-megyei kerület Kakszent-Márton községnek választói is felemelték tiltakozó szavukat a véderőjavaslat 25-ik szakasza ellen és a napokban tartott értekezletükön elhatározták, hogy Chorin Ferencz képviselőjüket a 25-ik szakasz ellen való szavazásra kérik fel.«) Harangzúgás a borkii katasztrófa emlékére. Ambrozius, Charkow érsekének kezdeményezésére egy bizottság alakult, mely annak emlékére, hogy a czári család Borkinál oly csodálatos módon megmenekült, egy ezüst harangot fog öntetni. A