Pesti Napló, 1891. május (42. évfolyam, 119-148. szám)

1891-05-04 / 122. szám

122. szám. Szerkesztőség: Ferencziek-tere, Athenaeu­m-é­p­ü­l­e­t. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó­hivatal: Ferencziek-tere, At­henaeum-épü­­­­et. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Budapest, 1891. Hétfő, május 4. Politikai napilap. 42. évi folyam ———————————— Előfizetési feltételek: A reggeli és esti kiadás postán egyszerre küldve, vagy Budapesten kétszer házhoz hordva. Havonként 1 írt 50 kr. — 3 hónapra 4 frt 50 kr. — 6 hónapra 9 frt. Ha az esti kiadás postai kü­lönküldése kívántatik, postabélyegre havonként SS kr. évnegyedenként 1 forint felü­lfizetendő. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a, »Festi lNTapló« kiadó­ hivatalába Budapest, Ferencziek-tere, Athenaeum-épület, küldendők. Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (esti lappal együtt 7 kr.) Budapest, május 3. Az osztrák-magyar-német kereskedelmi szerző­dés . Bécsből távirják lapunknak. Ma délelőtt 11 órakor tartották az osztrák-magyar-német kereske­delmi szerződési tárgyalásokban résztvett megbízot­tak utolsó ülésüket, melyben a szerződést aláírták. Az elnöklő Szögyény-Marich László minisz­ter rövid beszédben hangsúlyozta a szerződés gazda­sági és politikai jelentőségét és az összes résztvevők­nek köszönetet mondott fáradhatatlan közreműködé­sükért. Jordan megbízott a német megbízottak nevében mondott köszönetét. — Ugyane tárgyban jelenti a »Bud. Korr.« . Ma déli 12 órakor írták alá a külügyi hivatalban azt a jegyzőkönyvet, melynek értelmében Ausztria-Magyarország és Németország közt 1892. január 1-től 1903. deczember 31-ig szóló hatálylyal kereskedelmi és vámszerződés s ugyanez időre állategész­ségügyi szerződés köttetett meg. A szerződési okmá­nyok azonban csak ezután lesznek aláirandók gróf Kálnoky és Reuss herczeg által. A kereske­delmi szerződés, mely nagy számú vámtarifatételeket köt meg mindkét részről — köztük Németország ré­széről a gabnavámokat 3,50 márkával és ennek ará­nyában a gabonával egybefüggő többi tételeket — kilátást nyújt arra, hogy Németországgal kapcsolat­ban közös eljárást követhetünk, a­mely kereskedelmi viszonyainknak további kívánatos fejlesztését csak kedvezően fogja befolyásolhatni. A Svájczc­al való tárgyalásokra vonatkozó előértekezletek május közepén megkezdődnek. A lengyel ünnepélyek. Tegnap és ma mindenütt, a­hol még megma­­maradt a lengyel nyelv és nemzeti érzés, a három részre szakított Lengyelország minden rétegében ke­gyelettel ülték meg az 1791. május 3-iki alkotmány kihirdetésének emlékét. Ez ünnepélyek sehol sem öl­tötték a politikai tüntetés jellegét; a tem­plomban vagy a családi kör csöndjében emlékezett vissza a lengyel nép azon nagy és nevezetes kísérlet­re, melyet ősei száz évvel ezelőtt tettek a végből, hogy hanyatló államukat megmentsék és nemzeti tételüket biztosítsák. A kísérlet nem sikerült, mert elkésett. Az alkotmány, mely május 3-án kihirdet­­tetett, már néhány hét múlva elvesztette érvényét. Az elégedetlen nemesség egy része behívta az orosz ha­dakat, melyek hamar véget vetettek az új alkotmány­nak, de csakhamar magának Lengyelországnak is, mert tizennégy hónappal később az ország másodíz­ben feldaraboltatott. De azért a kísérlet, melyet a lengyel hazafiak az 1791. május 3-ai alkotmánynyal tettek, örökké emlékezetes mozzanata a lengyel történelemnek. A józanabb elemek akkor szánták el magukat először arra, hogy véget vetnek a nemesi anarkhiának s az anarkhia egyik főokának, a liberum veto-nak, mely a monarchikus eszme szilárdulását, a rendes törvény­hozási és kormányzati tevékenységet még sokkal na­gyobb mértékben gátolta, mint a magyar aranybulla híres 31. pontja, mely megadta a magyar nemesnek a fegyveres ellenállás jogát a királyi hatalommal szemben. Magyarország ezt a nemesi előjogot még 1687-ben törvényszerűen eltörölte. De Lengyelor­szágban sokkal kiterjedtebb formában fenmaradt ez még a XVIII. századon át is s valóságos zűrzavarra, a királyi hatalom teljes elgyengülésére s vele az ál­lam belső bomlására és nemzetközi pozicziójának megrendülésére vezetett. Az 1772-iki katasztrófa után a lengyel hazafiak tisztán láthatták, mi vára­kozik hazájukra, ha a szörnyű állapotnak véget nem vetnek s a királyi hatalom szilárdításával rendet nem hoznak közéletükbe. E czért egy új nemzeti alkotmánynyal akarták elérni, mely 1791. május 3-án ünnepélyes ülésben terjesztetett a lengyel országgyűlés elé. A tervezet megszüntette a szabad királyválasztás jogát s a trón­utódlást Szaniszló Ágoston akkor uralkodó király és szász választó fejedelem családjában örökössé tette még fi- és leányágon egyaránt. Ezenkívül eltörölte a nemesség liberum veto-ját s azon jogát, hogy poli­tikai szövetkezéseket, úgynevezett konföderácziókat köthessen egymással, de különben érvényben hagyta a nemesi kiváltságokat. A tervezet számos korszerű reformot létesített a közigazgatás, igazságszolgáltatás és honvédelem térén­, mindenütt gyarapítva a király vagyis az állam hatalmát. Gyarapította a városok és a polgárság jogait is, de a jobbágyságot nem szün­tette meg s csak javítani igyekezett a parasztság helyzetét. Épen úgy konzervatív volt egyházi téren. Államvallásnak nyilvánította ugyan a katholiczizmust, de a többi felekezetek védelmét is kimondotta. Az új alkotmány az egykorú külföldi politiku­sok körében élénk elismeréssel fogadtatott; az angol Fox, a franczia Liéyes egyaránt helyeselték, a fran­cia forradalom tanainak híres ellenfele, Burke pedig valóságos lelkesedéssel üdvözölte ez igazi konzerva­­tív szellemű reformalkotást. Ugyanezt tették a len­gyel hazafiak, az előkelő és felvilágosodott gon­dolk­o­­lású nemesek is. De a reakczionárius elemek a vég­etekig menő harc­ot kezdték a reformok ellen, me­lyek a nemesi előjogok egy részét, a­mint ők mon­­dották, a lengyel szabadságot el akarták törölni. Az Országgyűlés május 3-ai ülésében az alkotmányterve­zet benyújtása után viharos, igazán tragikus jelenetek látszódtak le. Luchovsevszki nemes ur a földre vetette magát s jajveszékelni kezdett, hogy vége van Len­gyelország szabadságának; azután fiához rohant s meg akarta ölni, hogy meg ne érje a rabszolgaság ez uj korszakát. A vita olyan folyamot vett, mely talán példátlan az országgyűlések történetében. A konzervativok fanatizmussal küzdöttek a nemesség régi előjogaiért, a hazafiak pedig végtelen lelkesedés­sel szálltak síkra az uj alkotmányért, melylyel hazá­jukat uj alapra fektetni s ezzel megmenteni igyekez­tek. Végre Zibuka nemes ur a többség viharos he­lyeslése közt felhívta az ülésben jelenlevő Szaniszló Ágost királyt, tegyen esküt az uj alkotmányra. A király megesküdött s ezzel az alkotmány törvény­erőre emelkedett. De azért életbe nem lépett soha. Már május 19-én megjelentek az orosz hadak a régi alkotmány megvédése czéljából a lengyel területen; nemsokára a nemesek a targoviczai szövetségre léptek s a királyt is az uj alkotmány elejtésére kényszerítették, végül pedig megtörtént a katasztrófa, Lengyelország is­mét feloszlatott. Hogy a május 3-ai alkotmánynak minő gyakorlati értéke van, azt nem lehet tehát meg­határozni, mert nem lépett életbe soha. De viszont nagyon érthető, hogy a lengyelség dicsőséges nem­zeti emléknapnak tekinti az alkotmány elfogadása napját, mert a nemesség többsége e napon hazasze­retetének, önzetlenségének, a közügy iránti áldo­zatkészségének örökké ragyogó példáját adta. Más­részt a lengyelek politikai értelmességének szép bi­zonyítéka, hogy a százados emlékünnepet megülték ugyan, de egész csöndben s minden politikai tüntetés nélkül. A galicziai lengyelek hozták először a hatá­rozatot, hogy május 3-án minden tüntetéstől tartóz­kodni kell s hogy e napot ezúttal csak történeti jelentősége szerint fogják méltatni A német- és oroszországi lengyelek követték a példát s igy a szá­zados emlékünnepély mindenütt méltó komolysággal tartatott meg, de a nélkül, hogy akár csak Orosz­országban is alk­a­lmat adtak volna a hatóságnak a beavatkozásra. A legkevésbbé korlátolva ünnepelhettek a len­gyelek Galicziában, az osztrák császár és magyar ki­rály dicsőséges uralma alatt. A krakói székesegyház­ban tegnap ünnepi nagymise volt, melyet Duna­­jevszki bibornok-érsek czelebrált. Este a várost kivi­lágították s a színházban díszelőadást tartottak. Po­­zenben és Oroszországban az ünnepélyek inkább ma­­gánjellegűek maradtak. Jellemző azonban, hogy a porosz képviselőházban épen tegnap folyt hosszabb lengyelügyi vita, melyben Caprivi kanczellár a lengyelek irányában igen békülékeny nyilatkozatokat tett. A többek közt határozottan biz­tosította a lengyeleket, hogy a kormány kész óhajai­kat, a­mennyire az államérdek megengedi, tekintetbe venni. E nyilatkozat élénk megnyugvást keltett. A magyar jogászegylet Csemeginek. — A Csemegi-kodex jubileuma. — A Csemegi-kodexnek ma volt tiz éves jubileuma. Ezt az alkalmat megragadva, a magyar jogászegylet választmánya díszes feliratot szerkesztett, melyet ma, mint a büntető-törvénykönyv fennállásának tizedik évfordulóján,küldöttségileg nyújtottak át Csemegi Károly kúriai tanácselnöknek, a kódex megalkotójá­nak. A küldöttség, melyet dr. Környei Ede fővárosi ügyvéd, mint a jogászegylet másodelnöke vezetett, a bírói és tanári kar tagjaiból állott. A díszes kötésben átnyújtott felirat szövege a következő : Hazánk legjobb erői hosszú időn át fáradoztak azon, hogy létre­hozzák az állam és társadalom köz­érdekeit­­,a polgárok jogait biztosító büntető-törvény­könyvet. Ámde az évek, majd évtizedek eredményte­lenül repültek tova. Az első félszázadot a második, ezt a harmadik váltotta fel, s az idő méhe még min­dig meddő maradt. Már a jobbágyság és rendiség el­törlése, a törvény előtti jogegyenlőség kimondása is megtörtént, csupán a büntető­jog kodifikácziója maradt el. Végre felvirradt az alkotmányos újjászü­letés napja. Bevilágította a jogélet területét és a ha­zafiak csüggedve látták, hogy minő­kietlenné vált időn folytán e terület. Látták, hogy még az állam­alkotó törvények és intézmények is nagyrészt hiányoz­nak s hogy a nemzetiségi és területi különbségek kiélesítéséhez a polgári és büntető törvények közötti eltérések is hozzájárulnak. Hozzáfogtak tehát a szer­vezés, a javítás és építés nehéz munkájához. A »judicis prudens arbitrium« veszélyei és a büntető­ törvények területenként változó különbségei első­sorban parancsolólag a büntetőjog kodifikáczió­­ját parancsolták, követelték. A negyvenes évek fér­­fiai eszményükhöz, az 1843. évi büntető javaslathoz tértek vissza. Azonban a jelen század közepe táján, egy negyedszázad nagy idő volt s csakhamar kitűnt, hogy 1870-ben nem lehet a kor igényeihez alkalmaz­ni azt a javaslatot, a melyet 1843-ban még saját ko­rát meghaladó műnek tekintettek. Újat kell tehát al­kotni, a tudomány és törvényhozások legújabb vívmá­nyainak felhasználásával, modern és egyszersmind nemzeti művel. Ez jön a köz­hajtás. Erre azonban a természet adományainál fogva rátermett és tudományánál fogva is egészen kész ember volt szükséges. Nagyméltóságod volt az a férfiú, a kit a providenczia számunkra kijelölt, ki ifjú­sága óta éjt nappalhoz csatolva, szellemi és testi erőit nem kimélve, s a nehézségektől vissza nem riadva, életét egyedül a jog eszményének s az ehhez fűződő tudománynak szentelte s a ki a szükség tetőpontján mintegy varázsütésre megjelenve, aránylag rövid idő alatt megalkotta a fenséges művet, a mely ma mint az 1878. évi V. t.-cz. szerzőjével együtt méltó büsz­keségét képezi a magyar nemzetnek. Mi, ime, hódoló tisztelettel hajlunk meg nagy­méltóságod előtt, hogy lerójuk az elismerés adóját, midőn nagy műve fennállásának tizedik évfordulóját megérte. Tudjuk, hogy nagy ára van e műnek, mert a tudomány számára elrabolt éjszakákat visszapótolni, a munkában túlfeszített idegek normális működését teljesen helyreállítani nem lehet. Nagyméltóságod megfizette e nagy árt a tudománynak, midőn kin­cseit összegyűjtő s azokat maradandó becsű alkotás­ban a haza oltárára helyezte. Annál nagyobb és őszintébb tehát elismerésünk, hogy midőn már el­mondhatta Horatius­szal: »Exegi monumentum aere perennius«, — pihenés helyett újabb s nem kevésbbé fontos munkára vállalkozott. Abban a meggyőződésben, hogy a legjobb törvény sikere is a helyes alkalmazástól függ, beállt a büntető ju­­dikatúra egyik irányzójául az ország legfőbb bírósá­gának tagjai közé. Irodalmi és társadalmi téren pe­dig kezébe vette a valódi jogtudomány művelésének, terjesztésének és egy új jogász­nemzedék kiképzésé­nek kezdeményezését. Ennek köszönhetjük a magyar büntető judi­­katúra föllendülését, a magyar büntető törvény­­könyv örök­becsű megokolását kiegészítő alapvető értekezéseket s ezek mellett a Magyar Jogász-Egye­sület megalapítását és felvirágoztatását. Mindez csak újabb áldozatok árán, a testi és szellemi erő újabb megfeszítésével vált lehetővé. Nagyméltóságod meghozta az áldozatokat is, és most a büntető­ törvénykönyv és a Jogász­ Egyesület fennál­lásának tizedik évfordulója után megelégedéssel szemlélheti áldásos munkája gyümölcseit. Mi, a­kik részint a bírói, részint az ügyészi, és részint a tanári és ügyvédi pályán működünk, legközvetlenebbül is­merjük úgy a jogélet fejlesztése érdekében hozott áldozatokat, valamint az eredményeket, melyek ma már az egész ország közkincseivé váltak. Csak benső meggyőződésünk és mélyen érzett tiszteletünk pa­rancsának engedelmeskedünk tehát, midőn nagy­méltóságodat ez alkalommal szívünk mélyéből üd­vözöljük. A kódex 10-ik évfordulója erre csupán az al­kalmat nyújtja, de nem képezi elismerésünk kifeje­zésének egyedüli alapját. Tiszteletünk és elismeré­sünk egy fárasztó és nehéz munkában eltöltött múlt­nak, egy egész emberéletnek, és ez élet példátlan önfeláldozásának s jogéletünk egész területén nyilat­kozó üdvös eredményének szól. Fogadja Nagyméltó­ságod legbensőbb tiszteletünk kifejezését. Adja az ég, hogy munkás életének méltó jutalmát, fáradozásainak gyümölcsét minél hosszabb ideig élvezhesse. Kelt Budapesten, 1890. évi deczember havában. A magyar jogász-egylet igazgató vá­lasztmány­a. (Következnek az aláírások.) KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, május 4. A m­iniszterek nem fogadnak. — Nemzeti muzeum: természetiek tára, nyitva délelö­t 9 órától délután 1 óráig. (Délután 1—3-ig 50 kv belépő.) A múzeum többi tárai megtekinthetők 60 kr be­lépő mellett. — Országos képtár az akadémia palotájában, nyitva délelőtt 9-től d. u. 1 óráig. — Nyil­vános könyvtárak: múzeumi: délelőtt 9—1 óráig, — akadémiai: délelőtt 9-től d. u. 1 óráig, — egyetemi d. e. 10—12 óráig. Állatkert nyitva egész nap. Belépti díj 30 krajcrár meg a 2900 mértföld hosszú utat. Ez utazás eddig 6­2,7 napig tartott. Az utazás Yokohamából Montrealba éppen két hétig tart. Három utas még felszállhatott New­ Yorkban az induló »Cunard« gő­zösre, és május 10-én Londonba érkeznek, tehát három hét alatt teszik meg az utat Yokohamából Londonba.­­ A kanadai Pacifikc-vasút ezentúl az említett gyorsasággal fogja szállítani a Japánba és Khinába menő vagy onnan érkező brit postát. Szerencsétlenség a tengeren. St-Johnsból (Új- Foundland) távírják mai kelettel. A »Helgae« svéd bárka sűrű ködben éjszaka hajótörést szenvedett. A bárka legénysége tizenkét emberből állott, ezek közül tizenegyen a vízbe fúltak. A gyermekbüntettesek Angliában. Az angol tör­vényhozás már évek óta foglalkozik azzal a kérdéssel, miként lehetne elejét venni annak, hogy 16 éven aluli gyermekek tömegesen kerüljenek megbüntetés végett a rendőri és egyébb fogházakba, sokszor magában véve igen csekély jelentőségű büntetendő cselekmé­nyek miatt, melyek még azt sem indokolják, hogy ily fiatal vádlottak javító intézetbe küldessenek. Ezelőtt húsz évvel, 1871-ben Anglia területén 8977 tizenhat éven aluli gyermek ítéltetett fogságra. Akkor is fenn­állott ugyan az a törvény, hogy a bíróság néhány pál­­czaütéssel büntethette a vádlott fiukat, a­helyett, hogy elzárja őket, de ezt csak a vasúti közlekedés ellen elkövetett kihágások eseteiben tehette, midőn pl. az ily gyermekek a közlekedést gátló tárgyakat tettek a sínekre, vagy a vasúti kocsikba köveket do­báltak be. Az elzárásra ítélt gyermekek nagy száma méltán felkeltette ennélfogva az angol alsóház figyelmét s 1879-ben megalkották a Summary Jurisdiction Akte-et, mely meglehe­tősen tág körre kiterjesztette azon eseteket, me­lyekben a palota alkalmazható szabadságvesztés he­lyett, természetesen csak fiuk ellen. Mindemellett 1879-ben, bár a gyermek­vádlottak száma jelentéke­nyen apadt, 12 éven alul 667 fiú és 53 leány, 12 és 16 év között 5270 fiú és 820 leány került fogságba, tehát 6810 gyermek 16 éven alul. Ennek következté­ben a belügyi kormány az illetékes közegeket felszó­lította, adjanak véleményt az iránt, miként lehetne elkerülni azt, hogy ily nagy számú gyermek­ vádlott kerüljön a fogházakba. A szabadságvesztésre ítélt gyermekek legnagyobb része apró tolvajlások, legin­kább gyümölcs­lopások miatt kapta ezt a bün­tetést s a bíróság fájó szívvel ugyan, de kény­telen volt ezt a büntetést kiszabni, mert a törvény parancsolta azt. A kormány közigazgatási után több irányban igyekezett e bajon segíteni s az utóbbi évek­ben már csak 4000-re rúgott az ily elítélt gyerme­kek száma, de miután látta, hogy így sem tud gyöke­resen segíteni e bajon, törvényjavaslatot terjesztett elő, melyet a napokban fogadott el második olvasás­ban az alsóház. E javaslat értelmében a bíróságok feljogosíttatnak, hogy ily gyermekekre pálcza­bünte­­tést szabhassanak szabadságvesztés helyett, a­mely utóbbi büntetés a legtöbb esetben örökre megméte­lyezi a gyermek erkölcsét s mint kész gonosztevő ke­rül ki a fogházból. A palotabüntetést úgy szabályozza a javaslat, hogy az nem annyira túlságosan fájdalmas testi fenyítéket képez, mint megszégyenítést. Az alsó­ház 140 szavazattal 54 ellenében második olva­sásban elfogadta a javaslatot, mely e mellett pénz­­büntetéssel rendeli suttatni azokat a szülőket, kiknek hanyagsága okozza azt, hogy a gyermek büntetendő cselekményt követ el, csakis az uj üzletekre nézve fog megtörténni, az 1891 és 1892. évekre, miután a régebbi üzletekre nézve a kivetés három évi érvénynyel már a múlt évben meg­történt. Május 4-ikén a következő új helyrajzi számú házakban összeírt adókötelesekre vonatkozó Il-ed osztályú keresetadó-javaslatokat fogják tárgyalni, u. m.: az I. és Il-ik kerületi a várbeli 1—332. házszá­mot; a III. kerületi az ó­budai 1—239-ig; a IV. kerületi a belvárosi 1—22-ig; a VI. kerületi az 1505—1509-ig; a VIII. kerületi az 5294—5332-ig; a IX. kerületi a ferenczvárosi 86­33 —8751-ig. — május 3. A hiv. lapból. Kinevezések: Dr. Engel Mór ügy­védjelöltet a pénzügyminisztériumba segélydíjas fogal­mazó­ gyakornokká, Krepelka György állampénztári tisztet, a központi dohányáru-raktárhoz III. oszt. tisztté, és Kupp Lajos pécsi lakos végzett joghallgatót, a pécsi kir. törvényszékhez díjtalan joggyakornokká nevezték ki. Áthelyezés. A király A­v­e­d­i­k Simon nagysinki kir. járásbirónak törvényszéki birói minőségben az erzsé­betvárosi kir. törvényszékhez kért áthelyeztetését meg­engedte. Véglegesítés. A közoktatásügyi miniszter: Színi Péter beregszász-végardói állami elemi iskolai rendes ta­nítót, jelen állásában végleg megerősítette. Névmagyarosítások.r Ribár Károly (Budapest) »Ribák­«-ra, K­r­a­u­s­z Ábrahám (Szeged) »Körösé­re, Kulin Jakab (Vanyarcz) »Kertészére, kiskorú Kehi Erzsébet és István (Kölesd) »Bálintira, Figura Már­ton (Csimkova) »Ábrányidra, Rosenberg Lipót (Osztopán) »Rákos«-ra, Feigelstock László (Kecs­kemét) »Fodor«-ra, kiskorú Weitzenf­eld József (Szabadka) »Vajda«-ra, és Scmitter György (Püs­pök-Lak) »Sasc-ra változtatták nevüket. A király Fiuméban. Egy mai távirat jelenti Fiuméból: Ő Felsége jövő hó 22-ikén érkezik ide s 24-én száll az itten reá várakozó nagy hajóraj egyik hajójára, melynek műveleteit a dalmát partok hosszá­ban fogja megszemlélni. Városunkban a király foga­dására nagyban folynak az előkészületek. A törekvés oda irányul, hogy a fogadtatás minél fényesebb legyen. Az ünnepélyek programmjának megállapí­tására nagy bizottságot küldtek ki. A reformátusok ünnepe. Ma volt száz éve, hogy a református vallás­szabadságot biztosító alaptör­vény ismét életbe lépett. A fővárosi reformátusok e napot istentisztelettel ünnepelték meg. A deák-téri evangélikus templomban Horváth Sándor magyarul tartott szónoklatot az 1791-iki 25-ik törvényczikkely­­ről. Ugyanerr­ől Doleschall Sándor is tartott német prédikácziót. Bethlen Gábor főispán felmentése. A hir. lap mai száma a következő kir. kéziratot közli: A bel­ügyminisztérium vezetésével megbízott magyar mi­niszterelnököm előterjesztésére: gróf Bethlen Gá­bort, Kis- és Nagy-Küküllő vármegyék főispáni ál­lásától, hi és buzgó szolgálatai elismerése mellett, saját kérelmére felmentem. Kelt Bécsben, 1891. évi április hó 27-én. Ferencz József s. k., Gróf Szapáry Gyula 8. k. Százéves főgimnázium. A temesvári főgimná­zium nagy fénynyel ünnepelte meg ma fennállásának százéves jubileumát. Délelőtt zenés mise volt, melyet Temes vármegye legelőkelőbbjei jelenlétében De­­ssewffy püspök szolgáltatott nagy segédlettel. Ezután a városi vigadóban iskola ünnepélyt tartottak, mely­nek végeztével Kalmár Endre, a kegyesrendiek tar­tományi főnöke lelkes beszédet intézett a piaristák­hoz és az ifjúsághoz, a magyar nemzeti érzület fej­lesztésére serkentve őket. Délután több száz terítékiű díszebéd volt. Utazás a világ körül. Montreálból távírják. A kanadai Pacific-vasút express-vonata Vancouverből az »Express of India« gőzhajó utasaival, kik utazást tesznek a világ körül, 3 nap és 17 óra alatt tette Helyi hírek. Gyászistentisztelet lesz a budavári helyőrségi templomban május 5-én d. e. 10 órakor Maria Pia Anna császár­ és királyné lelki üdvéért. A bérmálás a fővárosban e hó 10-én kezdődik és körülbelül egy hétig fog tartani. A bérmálás sor­rendje a következő: Május 10-én lesz a bérmálás a belvárosi főplébánia-templomban a belvárosi és a li­pótvárosi hívek részére. A bérmálást dr. Hornig veszprémi püspök fogja végezni. Az iskolába járó bérmálandók hitoktatóiknál, míg az iskolába­ nem járók a plébánián kötelesek jelentkezni, és pedig május 4-ikétől kezdve naponként d. e. 9—12 óra közt. Május 10-én lesz a bérmálás a budavári hely­őrségi templomban a vizi-, rácz- és krisztina­városi, s az ó­budai templomban a buda-újlaki, országúti és a békás­megyeri hívek számára. Május 11-én az egye­temi templomban a józsefvárosi, a ferenczvárosi tem­plomban a ferenczvárosi, és a terézvárosi templom­ban a terézvárosi hívek, május 12-én a ferenczvárosi templomban a józsefvárosi visszamaradtak, 13-án a terézvárosi templomban az erzsébetvárosi, s 14-én a ferenczvárosi templomban a kőbányai hívek fognak bérmáltatni. Miután a bérmálandók száma igen nagy, valószínű, hogy egyik-másik helyen egy-két napig is eltart a bérmálás, melyet dr. Hornig, Bolti­zár és Palásthy püspökök fognak végezni. A hajóutczai gyilkossághoz, Sinka János posta­szolga holttestét, melyet Zsarnay kapitány már napok óta eredménytelenül keresett a soroksári holt Duna­­ágban, ma délután Budafokon megtalálták. A budafoki csendőrség ugyanis a délután folyamán azt táviratozta a főkapitányságnak, hogy Sinka holttes­tét ma délután a Duna partra vetette. Sinkának sze­mélyazonosságát a budafoki csendőrség a rendőrség által kibocsátott hivatalos köröz­vény alapján állapí­totta meg. A főkapitányság a távirat vétele után rögtön intézkedett, hogy Németh Kálmán és Sárközi János, Sinka Jánosnak sógorai Zsarnay rendőrkapi­tány lakásán holnap reggel 5 órakor megjelenjenek, hogy onnan a holttest személyazonosságának hivata­los megállapítása czéljából Budafokra utazhassanak. A holttestet a személyazonosság megállapítása után Budafokon fogják eltemetni. Halálos késszúrás. A városligeti tüzijáték-téren ma délután Popper Simon szabósegéd egy ismeretlen munkáskülsejű emberrel összeveszett, mire az utóbbi kést rántott . Poppert szeme fölött úgy megszúrta, hogy a kés a homlokcsonton is áthatolt. A tettesnek a nagy néptömeg daczára is sikerült elmenekülnie. A veszélyesen megsebesült­­Poppert a mentők a Ró­­kus-kórházba szállították. Életben maradásához nincs remény. A budapesti adókivető bizottságok e hó 4-én hétfőn kezdik meg működésüket. Az idei kivetés Egyletek és társulatok. A magyarországi hírlapírók nyugdíjintézete e hó 24-én (vasárnap) délelőtt 10 */2 órakor az intézet sa­ját helyiségében (Alkotmány­ utcza 24. sz.) rendkívüli közgyűlést tart. Napirend: 1. Az igazgatóság javas­lata az alapszabályok módosítása tárgyában. 2. Az igazgatóság jelentése az intézeti ház építéséről. Az orsz. kisdedóvó egylet ma délelőtt tartott közgyűlését elhunyt titkára, P. Szathmáry Ká­roly emlékének szentelte. A közgyűlés Tisza Kál­mánná elnöklete alatt folyt le. A megnyitó után az egylet titkára terjesztette elő a választmány jelenté­sét. Az egylet vagyona a pénztári jelentés szerint 284,966 frt 71 kr. Ezután Berzeviczy Albert állam­titkár tartotta meg emlékbeszédét az egylet elhunyt titkára P. Szathmáry Károly felett. Az emlékbeszé­det megéljenezték s a közgyűlés elhatározta, hogy kinyomatja. Tisza Kálmánné indítványára a közgyű­lés P. Szathmáry Károly emlékét jegyzőkönyvében örökíti meg ; továbbá az egylet árvaházában emlék­táblát állítanak fel, nevére egy ágyalapitványt léte­sítenek. Ez indítványokat a közgyűlés egyhangú lel­kesedéssel fogadta el. Az orsz. magyar vadászati védegylet ma dél­előtt tartotta évi rendes közgyűlését, gr. N­á­d­a­s­d­y Ferencz elnöklete alatt. Az igazgatóságnak Eger­­váry titkár által előterjesztett jelentését a közgyűlés tudomásul vette. A pénztári és számvizsgáló bizott­sági jelentés szerint az egyesület vagyoni állapota kedvező, noha juttatott jótékony czélokra és irodalmi művek díjazására is. Ez idő szerint a pénztár 18,585 frt 24 krral rendelkezik. A jövő évre ki fogják adni a vadászati kézikönyv III-ik kötetét. Ezután a v­a­d­­elárusító­ szövetkezet alakuló ülése követ­kezett. Gr. Nádasdy Ferencz nyitotta meg az értekez­letet, előadva, hogy e szövetkezet megalakítására az adta meg az indító okot, hogy a hazai lőtt vadat igen nehéz volt eddig a külföldre juttatni. Ideiglenes el­nökül Kelety Károlyt s titkárul Egerváryt válasz­tották meg s ezzel a szövetkezet megalakulnak te­kinthető. A szövetkezet részére — a mely kizárólag a külföldi szállításra szorítkozik — már is több ezerre menő vadnak szállítását jelentették be. Az orsz. balneologiai egylet ma tartotta alakuló közgyűlését, melyen a bemutatott alapszabályterveze­tet elfogadták. Majd a választásokat ejtették meg és elnökké Tauffer Vilmos egyetemi tanárt, főtitkárrá dr. Löw Sámuelt választották. A közgyűlést társas vacsora követte. A budapesti lengyel­ egylet ma ünnepelte meg fennállásának huszonötödik évfordulóját. A tagok kibontott zászló alatt vonultak az egyetemi tem­plomba s a mise meghallgatása után az egylet helyi­ségébe mentek, a­hol S­t­e­m­p­­­e­n elnök rövid meg­nyitója után dal, szavalás és fölolvasás következett. Mielnitzky a mai nap fontosságát említette fölolvasá­sában, mert ez az egy nem a bánat, hanem az öröm évfordulója, a­mennyiben 1791. május 3-án szavazta meg a lengyel nemzetgyűlés az új alkotmányt. Dél­ben banker volt. Színház és művészet. A nemzeti színházban ma bérletszünetben ad­ták »A megboldogult«-at, s már délelőtt elfogyott minden jegy. A szellemes franczia bohózat ezúttal is állandó derültségben tartotta a közönséget; az elő­adás a jobbak közé tartozott, s a főszereplőket, He­gy­e­s­y Marit, Nádayt, Ujházyt és Vizvá­­r­y­t zajosan tapsolták. Az operaházban ma a »Parasztbecsület« és a »Sylvia« balletet adták, ez utóbbit új betanu­lással. A közönség zöme csak fél nyolcz felé érkezett meg, mert azon természetes föltevésben élt, hogy az operánál is mint a nemzeti színháznál, tekin­tettel a rohamosan hosszabbodó napokra, az elő­adások májusban már fél nyolc­kor kezdődnek. S hogy ez így legyen, czélszerű is lesz jövőre. Valamint kívánatos, hogy a lóversenyek idénye alatt, tekintet­tel a számos idegenre, kik Budapesten időznek, min­dennap legyen előadás. A »Parasztbecsület« közjáté­kát ma ismét megujráztatták s a főszerepekben Vasquez grófné és Szirovatka működtek közre kiváló dispoziczióval és nagy hatással. A nemzeti zenede ma délelőtt saját intézeti helyiségének nagy termében házi hangversenyt ren­dezett, mely egészen megtelt érdeklődő közönséggel. A zongora-, hegedű-, ének- és az oboa-osztály növen­dékei mutatták be szép készültségüket, kik közül fő­leg kitűntek Gobbi Alajos hegedű- és Z­i­m­a­y László zongora-tanítványai. Előbbinek Hertzka Afréd tanítványa Rode­r-ik versenyművét, Szeré­­n­y­i Kornélia pedig Alard »Mozart emléke« czímű művét játszta szépen fejlett technikával s értelmes kifejezéssel. Z­i­m­a­y tanítványai közül Schuch­­t­e­r Bianka és Durigó Anna keltettek ki­váló hatást Liszt nagy igényű »Preludes«-jé­­nek két zongorán való szabatos és szép árnyalású előadásával, valamint Balogh Amália és Czeg­­láth Jolán is, kik Chopin »Rondó«-ját játszták szintén két zongorán elismerésre méltó technikával és kifejezéssel. Aggházy K. »Magyar Suite«-jét Róka Irma és O­r­o­s­z­ T­o­m­k­a Irma tanítványai játszták négy kézre, Lehoczky Laura pedig (Re­­nebaum Ágosta tanítványa) Bach­s Handltől ját­szott egy Fugát és egy »Gigue«-et biztos technika­i rhytmikával. Spitz Ignácz oboán játszott, Wl­a­­s­z­á­k Vilma pedig két dalt énekelt. Érdekes volt az utolsó szám mint újdonság: Sinding »Suite«.

Next