Pesti Napló esti kiadás, 1891. május (42. évfolyam, 119-147. szám)

1891-05-04 / 122. szám

Budapest, 1891.Hétfő, május 4. 122. szám­i. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, május 4. Változások a franczia diplomácziában. Labou­­laye, a franczia köztársaság pétervári nagykövete, mint már jelentettük, beadta lemondását. Már akkor megjegyeztük, hogy a franczia diplomá­cziában általában nagyobb változások várhatók s hogy első­sorban valószínűleg Herbette berlini nagy­követ rég tervezett visszahívása ezúttal fog megtör­ténni. Mint német officziózus lapok párisi és pedig jó forrásból származó — ezt különösen hangsúlyozzák — tudósításai említik, Laboulaye és Her­bette urak csakugyan egyszer­re fognak állomásukról távozni, még pedig Laboulaye teljesen nyugalomba vonul, el­lenben Herbette valószínűleg Bécsbe küldetik, míg helyét Decrais mostani bécsi nagykövet fogja Ber­linben elfoglalni. Azt is jelentik, hogy Laboulayenek azért kell Pétervárról távoznia, mert ott nem szere­tik, míg Herbettet azért hívják vissza, mert a német politikai és társadalmi körökben olyan rokonszenvre tett szert, mely Párisban élénk visszatetszést kelt. A radikálisok Herbette úr ellen már régóta hadjáratot folytatnak s a legotrombább eszközöket használják megbuktatására. Már régóta azzal vádolják, hogy el­árulta Francziaország érdekeit, mely vád annál képte­lenebb, mert Herbette minden előzékenység mellett, melyet a németekkel való érintkezésben tanúsít, lénye­gileg épp oly franczia hazafi s épp oly barátja a re­­vanchenak, mint akár a radikálisok, kiktől nem a czé­­lok,hanem csupán a modor tekintetében különbözik.De azért nem tudta rokonszenvüket megnyerni, folyto­nosan támadják, sőt legújabban testvére Herbette fogházigazgató ellen is olyan vádakat emeltek, hogy az illető kénytelen volt állásáról leköszönni. Most ugyanazt fogja tenni a nagykövet is, kinek állása Frigyes császárné párisi tartózkodása után egé­szen tarthatatlanná vált. Ugyancsak Frigyes csá­szárné párisi tartózkodásával függ össze Laboulaye lemondása is. Laboulaye úr akkor, mint egy íz­ben már jelentettük, Sándor czárhoz kérdést inté­zett, hogy ha a párisi kabinet a császárné elleni tün­tetések miatt összeütközésbe jutna Németországgal, számíthatna-e Oroszország támogatására. A czár e kérdésre határozottan nemmel felelt s azóta Labou­laye bukott ember. Addig ugyanis azt hirdette, hogy az orosz-franczia szövetség, noha nincs írásba fog­lalva, lényegileg fennáll s szükség esetén érvénye­sülni is fog. De az első esetben, midőn szükség lett volna reá, e szövetség nem létezőnek bizonyult s ezzel el volt döntve, hogy Laboulaye­ur Pétervárról visszahivassék. A Rudini-kormánynak a szoczialista mozgalmak igen sok bajt okoznak, még pedig nem csupán a fő­város utczáin, hanem a képviselőházban is. A május elsei események Rómában tudvalevőleg igen viharos lefolyást vettek, katonaságnak kellett beavatkoznia, két ember megöletett s negyven embernél — ka­tona és polgár — több megsebesült. Ez ese­mények természetesen a képviselőház szombati ülé­sében is szóba hozattak. Előbb azonban a több­ség egy kissé kormányellenesen viselte magát. Rudini miniszterelnök a múlt őszszel három he­lyen választatott képviselővé; két helyen a ház igazolta is, de a harmadik mandátumot megsemmisí­tette s uj választást rendelt el. E határozat kínosan érintette Rudinit s midőn azután a munkásügyi in­­terpelláczió tárgyalása is viharos lefolyást vett, a miniszterelnök kijelentette, hogy fölveti a bi­zalmi kérdést s világos határozatot vár a ka­marától. A szavazás e fontos ügyben a ház legköze­lebbi ülésére halasztatott. A közigazgatási bizottság. A közigazgatási bizottság ma közepesen haladt a paragrafusokkal, mindössze 10 §-t intézett el. Még körülbelül 50 §. van hátra. Két-három nap alatt re­mélhetőleg el fog jutni a bizottság a függőben maradt kérdések tárgyalásához. Az ülésről a következő tudósítást közöljük : A képviselőház közigazgatási bizottsága gr. Tisza Lajos elnöklete alatt tartott mai ülésében folytatta »a közigazgatás és önkormányzat rendezése a vármegyékben« szóló törvényjavaslat részletes tár­gyalását. A 222. §-nál (a közigazgatási bizottság szak­osztályai) Szederkényi azt tartja, hogy ha az önkormány­zatnak egyáltalán tért akarnak adni a közigazgatás­ban, meg kell azt adni a maga egészében oly módon, hogy a közigazgatási bizottságba küldött önkor­mányzati elemek ne dekomponáltassanak albizottsá­gokká, ami még az 1876-iki törvénynél is rosszabb helyzetet teremtene. Szóló az albizottságok intézkedési jogkörét mel­lőzendőnek s e jogát a bizottság plénumára ruhá­­zandónak tartja. Horváth L. elméletileg jogosultnak tartja ugyan a szakosztályi rendszert, de a gyakorlatban ez nem mindig válik be. Nem alkalmazható ez különösen a megyékben, hol a szakosztályi rendszer mellett egyes kiváló egyének, a­kik a közigazgatás minden ágában hasznos szolgálatot tehetnének, ettől el lesznek zárva. Szóló a közigazgatás szempontjából e rendszer mel­lőzését s a jelenlegi gyakorlat meghagyását óhajtaná. E mellett szólanak az önkormányzat érdekei is, me­lyek kívánatossá teszik, hogy legalább a tizenkét vá­lasztott tagnak engedtessék meg az adminisztrác­ió minden ágában való résztvehetés. Miklós Gy. nagy haladást lát abban, hogy a szakosztályi rendszer behozatik. Szóló azon meggyő­ződésre jutott, hogy ha a pleumban egy fontos ügy kerül szőnyegre, arra elvesztegeti a bizottság a leg­több időt s különösen a pénzügyi kérdések alig ré­szesülnek figyelemben. A szakosztályi rendszer az ügyek alaposabb elintézésének lehetővé tétele mellett a kötelességérzetet is emelni fogja az önkormányzati elemekben. Holló a szakbizottsági rendszert helyesli, mert az egyes közigazgatási teendők, melyek eddig tiszt­viselők által láttattak el, de a­melyekre befolyást kell adni az önkormányzati elemeknek, csak így intézhe­tők kellően el , mert a munkamegosztás elve is czél­­szerűen érvényesül. De a megoldást nem tartja he­lyesnek s bizonyos tekintetben inkább a permissziv szakbizottsági rendszert pártolja, a szakbizottságok alakítása, a tagok választása s azok számának meg­határozása a megyei közgyűlésre ruháztatván. Gulner maga sem óhajt minden ügyet a bizott­ság plénumában tárgyaltatni, de a törvényjavaslat­ban úgy szét van darabolva a bizottság plénuma, hogy ily módon maga az adminisztrác­iónak egyöntetűsége is veszélyeztetve lenne. Szóló kéri elfogadását az előző ülésen tett azon indítványának, hogy permisszi­ve alakítassanak a szakbizottságok, máskülönben oly sokfejű parallel adminisztráczió teremtetik, a­mely csak zavarokhoz vezethet. Vadnay Andor a szakosztályokba szétosztásban önkormányzati szempontból maga is sok inkonvenien­­cziát lát, de ha ez a rendszer mégis elfogadtatnék, a 231. §-nál kimondatni óhajtaná, hogy a szakosztályok elhatározásai ne legyenek mindig végérvényesek, ha­nem bizonyos esetekben mód nyúttassék a bizottság plénumának is a hozzájárulásra. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök a közigaz­gatási bizottságot az ellene felhozott sok ellenvetés daczára szükséges s üdvös intézménynek tartja s kí­vánatosnak véli fentartását, mert az önkormányzati elemek bevonására ez a leghathatósabb eszköz. Fel­hozták ellene s nem ok nélkül, hogy oly sok a teen­dője, hogy azok kellő intézésére alig lehet ideje. Ezen akar segíteni a szakosztályokba való felosztás, mely szóló nézete szerint igen gyakorlati s jól be fog válni az életben. Az adminisztráczió egyöntetűsége biz­tosítva van a bizottság plénuma számára fentartott jogok által. Szóló kéri ezek alapján a szakasz elfo­gadását. A bizottság fentartandónak határozza a sza­kaszt, az adóügyi szakosztályt pénzügyinek, a köz­­gazdaságit gazdasági és erdészetinek nevezve el s a közigazgatási bíróságnak a közigazgatási bizottság kebeléből való alakítására vonatkozó pontot törölvén. A 223. § nál (a választott tagok beosztása a szakosztályokba.) Holló kimondandónak tartja, hogy a szakosztá­lyokba egy-egy póttag is beosztatik. Szederkényi az egyes szakosztályok tagjainak számát a bizottság szabad elhatározásának hagyná fenn. A bizottság a póttagok beosztására vonatkozó rendelkezés felvételével fogadja el a szakaszt. A 224. §-nál Dárday előadó azon rendelkezés helyett, mely szerint a közigazgatási szakosztályban az alispán s a főjegyző bír szavazattal, azt mondaná ki, hogy az alispánon kívül az illető szakreferens bír szavazattal. Tibád a főjegyző helyett mint tagot a tiszti főügyészt kívánná felvétetni, mint az állami érdek képviselőjét. Gróf Szapáry miniszterelnök bizonyos mérték­ben elismeri ezen indítvány jogosultságát, de tekin­tettel arra, hogy az e szakosztályban előforduló ad­minisztratív ügyek igen nagy része a főjegyző kezén megy keresztül s tekintettel a főügyész nagy elfog­laltságára s arra, hogy más szakosztályban közremű­ködése sokkal inkább szükséges, kéri a szakasz válto­zatlan fentartását. Holló azt tartja, hogy e szakosztályban sok oly­­ ügy intéztetik el, a­mely jogi képzettséget feltételez, miért is kívánatos lenne, hogy a főjegyző helyett a tiszti főügyész legyen a bizottság szavazat­jogosult tagja. Szederkényi is azon véleményben van, hogy a tiszti főügyésznek inkább van helye e szakosztályban, mint a pénzügyiben. Gróf Apponyi azt tartja, hogy a szakosztályokba helyeztetvén át a közigazgatási bizottság intézkedő hatáskörének súlypontja, a­mi az önkormányzat hely­zetét még súlyosabbá tette, ezen a bajon csak úgy lehetne némileg segíteni, ha az elnöklő főispánon, il­letőleg alispánon kívül csak egy tisztviselőnek legyen szavazata. A tiszti főügyész pozíc­iója az, hogy jogi kér­dések felmerültekor minden szakosztályba meghív­ható legyen, de nem mint szavazat­jogosult tag. Szóló ennélfogva a főjegyzőt a jelen szakaszból egyszerűen kihagyandónak tartja. Tisza István előtte szólóval szemben utal arra, hogy az elnök csak szavazategyenlőség esetén szavaz­hatván, a választott elemekre nézve a szavazati arány kevesebb a szakosztályokban, mint a bizottság plé­numában. Szederkényi szívesen hozzájárul gr. Apponyi indítványához. A bizottság változatlanul fen­tartja a §-t. A tárgyalás további folyamáról a reggeli lapban köz­lünk tudósítást, hogy 180 frtnyi tartásdij csakis a tényleg elfoglalt­­ helyekért lesz fizetendő. — A magyar tudomá-­­­nyos akadémia gróf Széchenyi István születésé­nek 100-ik évfordulója alkalmából az akadémia palotájára domborműves emléktáblát fog illesz­teni; fölhívja a főváros törvényhatóságát, hogy a fölmerülő költségekhez járuljon hozzá. A tanács ja­vasolja, hogy a főváros e czélra 6000 frtot adomá­nyozzon, a mely összeg a jövő évi költségvetésbe vé­tessék fel. M­e­d­r­e­y Zsigmond a legnagyobb hó­dolattal adózik a lángeszű Széchenyi István gróf emlékezetének s ha arról van szó, hogy neki a fővá­ros emeljen monumentumot, semmiféle áldozatot sem tart túlzottnak. De most az akadémia akar emléktáb­lát készíttetni, az az akadémia, a melynek alapját Széchenyi István gróf vetette meg 60.000 forint ado­mánynyal. Illő és méltó dolog tehát, hogy a költ­ségek legnagyobb részét maga az akadémia adja. A szóló az emléktábla költségeire a főváros részé­ről 1000 forint adományozását elégségesnek véli. Ámde elérkezettnek látja viszont az időt, hogy a fő­város tanácstermében, a nagy József nádor arczképe mellett, ott legyen gróf Széchenyi István életnagyságú arczképe is. Indítványozza tehát, hogy ez arczkép, bármily nagy költséggel, a legjelesebb fes­tőnél megrendeltessék. Hasonló értelemben szólt Schweiger Márton, míg Wodiáner Béla a tanács javaslatát pártolja. A bizottság, 15 szavazattal 1 ellen, Medvey indítványát fogadta el. Fővárosi ügyek. A pénzügyi és gazdasági bizottság ma délelőtt ülést tartott, Kada Mihály alpolgármester elnök­lete alatt. A tárgyalás alá került ügyeket M­á­t­r­a­y József tanácsjegyző adta elő. A práter-utczai polgári leányis­kola és a vele elhelyezett elemi fiú- és leányiskola építésére a tanügyi és telekeladó bizottság ajánlja a práter-utczai 13., 15. és 17. sz. telkek s a Kisfaludy­­utczai 30. sz. ingatlan megvételét. E telkek vételára együttesen 85.200 frtra rúg s négyszögöle 92 frtba kerülne; az építkezésekre pedig — a mérnöki hivatal számítása szerint — 206.000 frt lesz szükséges. Ez­zel szemben a telekeladó bizottság azt véli, hogy a telkek ára s az építkezés együtt véve sem kerül többe 200.000 forintnál.­­ A pénzügyi és gazdasági bi­zottság hozzájárul a telekcsoport megvételéhez, de ama határozott kikötéssel, hogy az emelendő iskola­épületek egyedül és kizárólag iskolai czélokra használtassanak, tehát mellőzendő az a lábrakapott szokás, hogy az iskola­épületek legszebb részeit az igazgatók részére berendezett lakások foglalják el, a tantermek rovására.­­ A főváros központi gyám­pénztárának pénzei, a pénzügyi és gazdasági bizott­ság javaslata szerint, a következő intézeteknél lenné­nek elhelyezendők: pesti hazai első takarékpénztár, fővárosi egyesült takarékpénztár, országos takarék­­pénztár, általános takarékpénztár, iparbank, pesti kereskedelmi bank, leszámítoló- és pénzváltó-bank, bankegyesület.­­ A budai Szent­ Erzsébet apácza rendház és női kórház főnöknője írásbelileg hívja föl a fővárost amaz ajánlat elfogadására, hogy az újonnan fölépítendő rendházban fölöslegessé váló helyiségekben helyeztessék el tizenöt oly szegény fővárosi nő, a­kik a ruházaton s ágyneműeken kívül ott teljes ellátás­ban s betegség esetén ápolásban részesülnének. A főváros az ekként elhelyezendő szegény nők után éven­­ként és fejenként 180 frt tartási díjat fizetne. Forgó István hozzájárul ez ajánlat elfogadásához, de azzal a kikötéssel, hogy az esetben, ha a főváros oly na­­gyobbszerű szegényházat fog létesíteni, a­melyben e nők is elhelyezhetők lesznek, az adomány további kiutalványozása megszűnik. A bizottság kimondja, KÜLÖNFÉLÉK. — május 4. Ferencz Ferdinánd főherczeg — mint Bécsből távirják — kihallgatáson fogadta Kállay közös pénz­ügyminisztert, Szögyény M. László ő Felsége sze­mélye körüli minisztert, továbbá gróf Taaffe minisz­terelnököt, gr. Falkenhayn, br. Prazak, gróf Wel­­sersheimb, lovag Zaleszky, gr. Schönborn, br. Gautsch, marquis Bacquehem és Steinbach minisztereket és Hasenauer építészeti főtanácsost. A Széchenyi emléktábla. Ez év szeptember 21-én lesz Széchenyi István gróf születésének szá­zadik évfordulója. E napot az akadémia is a hála és kegyeletes visszaemlékezés ünnepévé óhajtja tenni. E végből az akadémia igazgató­tanácsa elhatározta, hogy e nap emlékére a palotája Akadémia­ utczai ol­dalán emléktáblát fog fölállítani, a­mely bronzöntésű domborműben fogja előtüntetni azt a történeti jele­netet, a­mikor Széchenyi az 1825-iki országgyűlés kerületi ülésén az akadémiát megalapítja. A monu­mentális emléktábla 41­ 2 méter hosszú és csaknem 2 méter magas érczlap lesz, a­melyről 3/4 életnagyság­ban fognak kidomborodni, festői csoportozatot al­kotva, a következők alakjai: Széchenyi István grófi Károlyi György gr., Andrássy György gr., Ester­házy Mihály gr., Wesselényi Miklós br., Máriássy István, Platthy Mihály, Nagy Pál, Dessewffy József gr., Perényi Zsigmond dr., Bartal György és mások. Az emlékmű szobrának munkáját Holló Barnabás, Strobl Alajos szobrász tanítványa fogja elkészíteni, ez utóbbinak műtermében.Az emlékmű hozzávetőleges költségei mintegy 12.000 frtot fognak tenni. Adomány, özvegy Kazy Istvánná szül. báró Jeszenszky Anna Nemes-Oroszi község részére egy 600 forint értékű tűzi fecskendőt ajándékozott s ez adományért az elöljáróság az összes községi lakók nevében hálás köszönetét fejezte ki. A békéscsabai zavargások. Békéscsabán, mint egy távirat jelenti, tegnap ismétlődtek a zavargások. A délutáni istentisztelet után mintegy kétszáz főnyi tömeg, jobbára a letartóztatott kolomposok rokonsága, a városház előtt éktelenül zajongani kezdett. Egy század katonaság tartotta őket vissza, de midőn a fel­szólítások daczára sem távoztak, hanem ordítozva követelték az elfogottak szabadon bocsátását, a lak­tanyából 750 katona vonult fel s arczvonalat alakí­tott a tömeggel szemben. Fábry megyei biztos három­szor szólította föl őket távozásra, mire a nagyobb rész eloszlott, de mintegy 100 makacs ember nem akart távozni. Fábry újra intette őket távozásra, mire az volt a felelet, hogy nem bánják, ha a katonaság le is szúrja őket. Erre a biztos Holub vezérőrnagynak en­gedte át az intézkedést, kinek parancsára a katona­ság szuronyszegezve, lassú lépésben ment a zavar­góknak. A zajongók, különösen az asszonyok, ökleik­kel fenyegetőzve hátráltak a gimnáziumig. Itt a mel­­lékutczákat elzáró katonaság összevonatott, két za­vargót letartóztattak, mire a többi szétoszlott.­­ A miniszterelnökhöz érkezett jelentések szerint, mint értesülünk, a békéscsabai mozgalmak nem voltak oly nagy mérvűek, mint a­hogy azokat festették, s a moz­galmak már szülőben vannak. Tény, hogy nagybizto­­sokhoz fenyegető tartalmú levelek érkeztek s egyre bizonyosabbá lesz, hogy az események fővárosi szo­­czialisták izgatásainak eredményei. — Csabai mun­kások levelére Irányi Dániel levelet irt, melyben tanácsokkal szolgál a munkásoknak s e levélnek meg is volt a megnyugtató hatása. Nagy-Károly városa s az államosítás. Nagy-Ká­roly város képviselő testülete, mint lapunknak írják, a következő feliratot intézte a kormányhoz az álla­mosítás ügyében : Nagyméltóságú miniszter úr! Nagy­ Károly ren­dezett tanácsú város képviselő testülete 1891. évi ápril­is 24-én tartott rendkívüli közgyűlésén 4-dik szám alatt egyhangúlag hozott jegyzőkönyvi határo­­zozata által utasítva lettünk nagyméltóságodnak és általa a magas minisztériumnak azon törekvése iránt, —­­hogy a vármegyei közigazgatást kinevezett állami tisztviselőkkel kívánja vezettetni s hogy az ennek folytán szerves átalakítást megkívánó önkormányzat jogviszonyait úgy az állami igazgatás feladataival, valamint az állampolgárok egyéni és politikai al­kotmány­jogainak követelményeivel kielégítő össz­hangba hozni törekszik« — a város bizalmát és üdvözletét kifejezni. — Nagy-Károly város köz­véleménye azon nézetben van, hogy az államszer­vezés minden munkájában annak erősítése és az ál­lam­ feladatok megoldására képesebbé tétele első c­él ahhoz, hogy egy állam kifelé erőt, ide benn pedig bi­zalmat s anyagi és erkölcsi fejlődést képes legyen előidézni, de e mellett azon nézetben is van, hogy az állami erőkifejtés a polgárság önérzetét és nem­zeti öntudatát lényegesen fejlesztő önkormányzati jogok és egyéb ellenőrző biztosítékok nyújtása nélkül kellő hatálylyal soha nem bírhatna; tehát ha az önkormányzattól el nem vonható alapfeltételnek mi a tisztviselők választásának jogát nem is tekintjük, de igen­is államunk anyagi és erkölcsi emelésére nézve az önkormányzati jogok és az ellenőrző bizto­sítékok egyéb nemeinek mindazon határig való meg­adását és fejlesztését szükségesnek tartjuk, a­mi egy nemzeti hivatással bíró állam közös és fő feladatai mellett engedélyezhető. A választási jog az önkor­mányzatnak lényeges és elválaszthatlan tényezője csak akkor lenne, ha az egész államrendszerben az be lenne hozva, de nálunk, hol a kormányzat m­inden ágában kinevezett tisztviselők vannak alkalmazva, éppen az állami feladatot legerősebben érintő általá­nos közigazgatásban a választást nemcsak helyesnek, de kívánatosnak sem tartjuk, mert az elmúlt idők emlékei és még most is mutatkozó jelenségek után kényszerült tudatában vagyunk annak, hogy a vár­megyékben kormányzó tisztviselői kar úgy a köz­ponti főhatalomtól, mint a választóktól függő bi­zonytalan helyzete miatt önérzetében és erkölcsi­leg nem fejlődhetett, s mert e miatt nemcsak a po­litikai és alkotmányjogok hivatásszerű őréül szol­gálni, de még egy elfogulatlan erős kormányzatra alkalmasaknak lenni sem bizonyultak, míg az állami érdek úgyszólván a legjobb erőknek ide vonzását ten­né kívánatossá, a mindennapi tapasztalás szerint azok e pályától éppen a választási rendszerből származó abnormis helyzet miatt majdnem teljesen elidegened­tek. Üdvözöljük tehát nagyméltóságodat és a magas minisztériumot, hogy államunk újjászervezési munká­jában ezen az állami érdek kielégítésére szükséges és a tisztviselő erkölcsi és értelmi önérzetét fejlesztő irányt követni törekszik s bizalommal reméljük és várjuk, hogy az ezen törvényjavaslat bizottsági tár­gyalásánál a közszabadság iránt mutatkozó nemes és alkotmányos érzésének megfelelőleg a helyi önkor­mányzat helyes kifejlődését lehetővé tenni és biztosí­tani, továbbá az állami közigazgatás ellenőrzésére szükséges közszabadsági garanc­iákat minden irány­ban a törvényhozás által megadatni kegyes lesz. Belügyminiszteri körrendelet. Gróf Szapáry Gyula, mint belügyminiszter e hó 1-én a következő körrendeletét bocsáj­totta ki: A magyar királyi és szerb királyi kormányok között létrejött megállapo­dás folytán a szerb-magyar határon gyakorlatban volt útlevél-vizsgálat i. é. márczius hó 15-étől kezdve kölcsönösen megszüntettetvén, ezentúl a magyar­szerb határvonalon a Szerbiából Magyarországba és viszont átkelő egyénektől útlevél vagy ezt pótló iga­zolvány — kivéve a netán gyanús egyéneket — nem követeltetik. Nehogy azonban a gyanúsaknak tartott egyesek kellemetlenségeknek s esetleg a határról, vagy Szerbiából való visszautasításnak lehessenek kitéve, közbin­é teendő, hogy czélszerű, ha a Szer­biába utazók az akadálytalan utaz­ás érdekében magukat mindig megfelelő igazoló okmányokkal lát­ják el. A »Times« a munkástüntetésekről. A »Times« ma érkezett száma első vezérczikkében foglalkozik a május elsejei munkástüntetésekkel s ör­ömmel konsta­tálja, hogy a munkások izgatóinak reményei nem teljesültek. »Megelégedéssel látjuk, hogy az ó­ világ­ban, általában el lehet mondani, május elseje nagy csalódást szerzett az anarchistáknak. Több helyütt mutatták magukat, de mindenütt rossz siker követte felépésüket. A tömeg nem követte az ő felhívásukat és az a parcziális rendzavarás, mely imitt-amot tör­tént, nem tarthat nagyobb jelentőségre igényt. Pedig sok helyütt tömeges és nagy arányú tüntetésekre ké­szültek , de a hatóságok el voltak készülve és előre megtették a szükséges intézkedéseket. Feladatuk nagy részben igen könnyű volt csak itt-ott kellett egész erővel fellépniök."Hosszú idő óta hallottuk a fenyege­­­téseket, hogy mi mindenféle veszélyt fog május elseje hozni. A terv először egy általános sztrájk volt, de ettől elállottak. Később ezt impozáns tüntetéssel akarták helyettesíteni és a tüntetés csakugyan meg­történt volna, ha a rendőröktől függ. Ha nagy tömeg gyűl össze s izgató beszédek tartatnak, mindig közel fekszik az a veszély, hogy komoly rendzavarás kelet­kezik. Meglehet, hogy a rendőrség gyors közbelépése, vagy esetleg a tömeg kevésbbé izgékony volta okozta, hogy ily rendzavarások csak kivételesen történtek. A­hol pedig ez előfordult, ott a munkásvezérek adták meg az árát. Annyi tehát a május elsejei tüntetések­ről érkezett jelentésekből kétségtelen, hogy az anar­chisták és szoczialisták végdiadala, melylyel hosszú idő óta fenyegetőznek, még soká válathat magára.­ A londoni vasúti katasztrófáról a ma érkezett angol lapok már kimerítő részleteket tartalmaznak. A szerencsétlenség tudvalevőleg a Portland-road fe­letti hídon történt, melynek egyik oszlopa meghajlott, a­minek következtében a mozdony kiugrott a sínek­ből s a sínek mellett húzta egy ideig tovább a vona­tot. Hogy nagyobb baj nem történt, az a mozdony­­vezető lélekjelenlétének köszönhető s annak, hogy a vonaton, ama napon kivételesen, aránylag kevés utas volt. A vonat reggel 3/49 órakor indult el Brighton­­ből. Ezen a vonaton szoktak tömegesen a londoni tőzsde látogatói a fővárosba menni. Minthogy azon­ban a tőzsde zárva volt, sokkal kevesebb utast szállított a vonat, mint rendesen. Ugyanez a vo­nat az, mely a Dieppeből érkező utasokat, kik Londonba mennek Francziaországból, New Havenben felveszi. A vonalnak két állomása van Londonban. Az egyik a London-br­idge állomás, a City-ben, a má­sik a Viktória állomás, a királynő londoni palotájá­nak, a Buckingham-piacénak közvetlen közelében. East-Croydonnál ketté választják a vonatot; annak egyik része tovább megy a Viktória állomás felé; másik része bekanyarodik a London­ bridge felé. Ezt az utóbbi részt érte a katasztrófa, éppen akkor, mi­dőn a Portland-roadot fenn átívelő hidra robogott. A mozdonyvezető rögtön észrevette, hogy a hid meg­hajlott s alig hogy a mozdony kiugrott a sínek­ből, a gőzféket alkalmazta. A vonat a sínekből kiugorva, még saját hosszával egyenlő távolságra robogott, de a kocsik egymásba fúródtak s ennek folytán hat ember kisebb-nagyobb sérülést szenvedett. Emberélet nem esett áldozatul. A híd meghajlását az egyik vasoszlopnak oly belső anyag-hibája okozta, melyet a leglelkiismeretesebb vizsgálat sem deríthet fel. Sajátszerű találkozása a véletlennek, hogy Croy­don lakói csak néhány héttel ezelőtt tömeges aláírá­sokkal ellátott kérvényt intéztek a vasúti igazgató­sághoz, melyben az esetlen és a forgalom igényeinek meg nem felelő hídnak felcserélését szorgalmazták. Az eset annál nagyobb feltűnést kelt, mert az angol vasúti berendezések anyag tekintetében a legdrágáb­bak és a legszolidabbak; úgy, hogy az megtörténhe­tik, hogy az utasokat baj éri, de hogy magát a vas­utat érje katasztrófa, az szinte hihetetlen volt. A megsérült utasok legnagyobb része rövid idő alatt teljesen felépül. Lakoma. Szabadkáról sürgönyzik, hogy Pali­­cson tegnap banketet rendezett Szabadka város ér­telmisége Milas­sin Jakab járásbíró tiszteletére, aki 41 év óta működik a közpályán. A banketen Szabadka város 160 polgára vett részt. Nyomdatulajdonosok orsz kongresszusa. E hó 17-én és 18-án, pünkösd vasárnapján és hétfőjén tartják meg Szegeden a vidéki nyomdatulajdonosok országos kongresszusát, melyek előleges programmja a következőkben van megállapítva: 1. Emlékirat a vi­déki nyomdaipar sérelmeiről és ennek kapcsán oly kormány-r­endelkezések kérése, hogy az összes állami, megyei, honvédelmi és más közigazgatási hivatalok nyomtatványainak a központban való készíttetése elejtessék s a kormány által kiadottt vagy elfogadott minták szerint minden állami, megyei és más köz­­igazgatási hivatal ott rendelhesse meg a nyomtatvá­nyait, a­hol azokat legkényelmesebben beszervezheti. 2. Kérelmezendő a pénzügyi kormánynál a mai viszo­nyoknak meg nem felelő bélyegtörvény módosítása. 3. Egy küldöttség választása, mely az emlékiratokat a kormány tagjainak átnyújtandó lesz. 4. A vidéki nyomdatulajdonosok országos egyletének létesítése. A magyar lovaregylet titkársága figyelmezteti azokat, a­kik totalizatőr-jegyeiket a versenytéren be nem váltották, hogy e jegyekre eső nyereményeket a versenyek közé eső napokon Stáczió­ utcza 8. szám alatt Császár Ferencz pénztárnoknál vehetik föl. Az orsz. középiskolai tanáregylet budapesti I. szakosztálya május 5-én d. u. 5 órakor az egylet helyiségében ülést tart. Tárgya: S­z­i­l­a­s­i Móricz felolvassa a classicusok iskolai kiadásairól. Dr. Szigeti Márton e hó 3 án kezdte meg új­ból fürdőorvosi működését Gleichenbergben (Villa Karlsruhe.) Helyi hírek: Wulff czirkusza Budapesten. Wulff czirkuszának személyzete szerdán, e hó 6-án d. u. 5 órakor érkezik Budapestre az elzászbeli Mühlhausen­ből. A déli vas­pálya budai pályaudvarában szállnak ki, honnan a legnagyobb gonddal ellátott lovaik azonnal az állat­kerti c­irkuszépület istállóiba fognak átszállíttatni. A megnyitó előadást csütörtökön, e hó 7-én esti 7*­a órakor tartják meg. Ragályos károk a fővárosban A fővárosi hiva­tal heti kimutatása szerint a fővárosban április 23-ikától április 30-ig vörhenyben 25 ember feküdt, ezek közül öt meghalt. Kanyaróban 46 ember bete­gedett meg. Végül roncsoló torokb­b 27 esetben fordult elő s e betegek közül 7 ember halt meg. Leszakadt mennyezet. A Dohány-utcza 63. szám alatt levő bolthelyiség mennyezete ma délben óriási robajjal beszakadt. Szerencsére az üzleti személy­zet éppen ebédelni volt s igy emberéletben nem esett kár. Zsebtolvajlások. Pausevall Teréz szobaleány zsebéből tegnap délután a városligeti tűzijáték téren 2 írttal terhelt pénztárczáját, Szalay János asztalos mesternek zsebéből pedig az Erzsébet téren 41 írttal terhelt pénztárczáját ismeretlen tettes kilopta. Stern Károlyné veszprémi lakosnak pedig a Váczi-utczában a mint a Kühnel-féle virágüzlet kirakatát megtekin­tette, Majoros Dénes 17 éves volt hajós inas pénztár­czáját zsebéből kilopni akarta, de tetten érték és rög­tön letartóztatták. A rendőrség minkája. Említettük mai reggeli lapunkban, hogy a rendőri sajtóiroda, a budafoki csendőrség távir­ata alapján tegnap éjjel azt a jelen­tést adta ki, hogy Sinka János postaszolga, a hajó­­utczai ötszörös gyilkosság tettesének holttestét teg­nap délután Budafoknál kifogták. Zsarnay rendőr­­kapitány Sinka két sógorával, Németh Kálmánnal és Sárközy Jánossal kiment Budafokra a holttest sze­mélyazonosságának hivatalos megállapítása czéljá­­ból, de kiderült, hogy a holttest nem Sinka János holtteste. A rendőrség tehát tovább folytatja a vizsgálatot. Kiöntött tettes. Tegnap este a rendőri őrjárat a külső Kerepesi út mentén levő árokban egy esz­méletlen állapotban levő össze-vissza szurkált nap­számosnőt talált. A mentők beszállították a­ Rókus­­kórházba, hol midőn magához tért, előadta, hogy a vele »közös háztartásban« élő Oravecz János rovott múltú egyénnel veszett össze, mire Oravecz késsel össze-vissza szurkálta. A rendőrség erre a vizsgálatot rögtön megindította s kiderítette, hogy a tettes egy a külső kerepesi árok mentén beásott barlangban rej­tőzködik. A rendőrök próbáltak a barlangba beha­tolni, de Oravecz leszúrással fenyegette a rendőrö­ket. Erre vasúti munkások vizet hoztak, ezt öntötték be az üregbe, majd dorongokkal felfegyverkezve s a rendőrök kivont karddal behatoltak az üregbe, s hosszas küzdelem után sikerült a késelőt lefogni s a főkapitánysághoz bekísérni. Tudomány, irodalom. »Isten és a világ«, különös tekintettel a ter­mészettudományokra — czim alatt egy 246 oldalra terjedő munka hagyta el a sajtót Esztergomban dr­. Prohászka Ottokár, theologiai tanár tollából. Alapos készültségű munka ez, a­mely teljes joggal tarthat arra számot, hogy a természettudományokkal foglalkozó szakköreink is figyelembe vegyék. A mű főleg két szempontból érdekes. Az egyik az, hogy irodalmunkban eddig senki sem foglalkozott olyan terjedelemben az Isten létére vonatkozó érvekkel, a­mennyiben ezek a természettudományokkal kapcsola­tosak. A másik pedig az, hogy az evoluczionista el­mélettel oly hangon polemizál, a­mely minden ani­­mozitástól menten s fölhasználva apróra a természet­­tudományok vívmányait, törekszik álláspontját iga­zolni. Alapos készültségű munka ez, a­mely a böl­­cselkedő, a metafizikai szellemet egyesíti a termé­szettudományok haladásával, megmutatva, hogy e filozófusnak e tudományokat elhanyagolnia nem sza­bad. E mellett a fiatal tudós rendelkezik annyi objek­tivitással, hogy a leszármazási elméletet magáévá te­szi azon fokig, a­melyen véleménye szerint megfér bölcseleti meggyőződésével. Ez a körülmény is a mel­lett szól, hogy e könyv hosszas és eredeti gondolko­dás eredménye; nem teszi hitelvesztetté a filozófiát a priorisztikus okoskodásokkal, hanem a természet­­tudományok bölcseleti alapjaiba iparkodik beha­tolni éppen azon tudományok világánál. Szóval e könyv oly alaposan iparkodik a theológus állás­pontját összeegyeztetni a modern tudományéval, hogy nemcsak theológusainkat, filozófusainkat, ha­nem természettudósainkat is érdek­lheti, mint a­kik ez evoluczionista elméletet gyakran a rendszer böl­cseleti alapjainak élesebb vizsgálása nélkül fogadják el döntőnek világnéz­etükr­e nézve. Főleg a szempont­ból tehet a könyv hasznos szolgálatokat. Ára egy fo­rint. (n. f.)

Next