Pesti Napló esti kiadás, 1892. április (43. évfolyam, 92-120. szám)
1892-04-01 / 92. szám
Budapest, 1892. Péntek, április 1. 92. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, április 1. A német parlament berekesztése. A német birodalmi gyűlés téli ülésszaka tegnap minden formaság nélkül berekesztetett. Mielőtt ez történt, még nehány nappal ezelőtt megadta a többség a választ a kormány azon elhatározására, hogy visszavonta a porosz közoktatási törvényjavaslatot. A válasz azonban olyan kérdésben adatott, mely a népiskolával a legcsekélyebb kapcsolatban sincs. A kormány már régebben hitelt kért egy új czirkálóhajó építésére s ezt két nyomós érvvel indokolta. Először is kimutatta, hogy a hajóra honvédelmi szempontból okvetlenül szükség van, másodszor hangsúlyozta azt, hogy a hajóépítés több száz munkásnak fog hosszabb időn át foglalkozást és kenyeret adni. Eleinte a parlament többsége meg is hajolt ez érvelés előtt ; a javaslat első és második olvasásakor csak a haladópárt és a szélső ellenzéki töredékek kifogásolták a kért hitelt, míg a czentrum és a konzervatívok jóakaró semlegességet tanúsítottak s várakozó magatartást követtek. Azt mondották, határozottan csak a harmadik olvasáskor fognak állást foglalni. Be akarták várni, mi történik a porosz képviselőházban a népoktatási törvényjavaslattal, melynek sorsa tudvalevőleg kezdettől fogva bizonytalan volt. Amint gróf Eulenburg porosz miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány a népoktatási törvényjavaslatot elejti, a hajóépítés sorsa is el volt döntve, noha mindenki tudta, hogy Vilmos császár maga is nagy súlyt helyez a kért hitel megszavazására. De a konzervatívokat annyira elkeserítette a szabadelvűeknek az iskolaügy terén tett engedmény, hogy nagyobb részük a harmadik olvasásban megtagadta a hajóépítési hitelt s nagy többség szavazott a kormány ide vonatkozó javaslata ellen. A tárgyilagosan ítélő közvélemény kedvezőtlenül nyilatkozik a többség ez eljárásáról. Csakugyan igen különös, hogy egy rész népiskolai törvényjavaslat fejében kész volt egy jó hajót megszavazni, ellenben mikor a népiskolai törvényjavaslat elejtetett, azt találta, hogy a német tengerészek egy ócska, rossz hajón is szembe szállhatnak az ellenséggel. Érdekes, hogy a lengyelek hazafiasabb szempontból ítélték meg a dolgot s a czentrum és a konzervatívok ellenére a kormánynyal szavaztak.A konzervatív lapok most azt híresztelik, hogy a kormány többsége a német parlamentben a legutóbbi szavazással végleg felbomlott s hogy gróf Caprivi immár olyan törvényhozással áll szemben, melyben nincs többé többség s melylyel igen nehéz lesz sikeresen dolgozni. Ez azonban alighanem túlzás, mert ha a kormány olyan törvényjavaslatokat terjeszt elő, melyek elfogadása a közügy érdekében áll, akkor bizonyára talál többséget is, mely azokat elfogadja. Egyébiránt a kérdés ez idő szerint nem is aktuális, mert a ház ülésszaka éppen ma rekesztetett be. Most a parlamentből a helyzet súlypontja a porosz képviselőházba van áthelyezve, mely azonban már szintén nem sokáig lesz együtt, mert közeledik a húsvét, midőn az ő működésében is hosszabb félbeszakítás fog beállani. Hieronimy Károly, ki első helyen van felterjesztve a pénzügyminisztériumhoz a nemzeti bank alkormányzói állásába, mint értesülünk, az alkormányzói állást csak abban az esetben fogadná el, ha azt a képviselői állással kompatibilisnek mondanák ki. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. Az uj Fortunatus herczeg. — Black Williamtól. — 48 Angolból fordította: Szigethyné Szalay Erzsi. A tömeg sokkal feltűnőbben volt öltözködve, mint az angol nép szokott, mert a nők sokkal többet engednek meg maguknak az élénk színek tekintetében a brightoni évad ideje alatt, s az a verőfényes reggel igen is alkalmas volt a kiöltözködéshez. Vájjon a frissség élvezete, vagy a tenger morajának hallgatása indította-e csupán Lionelt arra, hogy a két hölgyet rábeszélje a sétára ? A fiatal embereknek is meg van a maguk hiúságuk és gyengesége, mint akárki másnak. Lionel nevét nem egyszer hozták már hírbe egyik vagy másik fiatal hölgy nevével.... ki tudja, nem hizelgett volna-e neki, ha most ezzel a főrangú, igazán szép fiatal leánynyal emlegetnék együtt a nevét. Még soha se találta olyan ragyogó szépnek a szép mamának bájos leányát, mint azon napsugaras reggel; s önkénytelenül eszébe jutott miss Georgie mondása Homnor büszke és kecses szépségét illetőleg. Sok ismerőst talált a kirándulók között, s éppen nem bánta, hogy azzal a magas, szép angol leánynyal látják együtt sétálni bizalmas csevegésben... kit szintén igen sokan ismertek. — Mr. Moore, ön mindenkit ismerni látszik! — mondá a fiatal hölgy mosolyogva. — Bámulatos dolog, de olyan, mintha egész London itt lenne ma reggel! — felesé Lionel. Néha-néha meg is állottak csevegni egy-egy ismerőssel; olyankor Lionel mindig kissé félre állott, néhány szór lady Cunyngham be is mutatta, mi nagyon hizelgett neki, noha maga se tudta, miért. De végre így szólt..... — Most már talán mégis haza mehetnénk. Őszintén szólva nincs is jogunk az imakönyvessereg között élvezni a friss levegőt, miután ma reggel nem voltunk a templomban. A fiatalember szívesen időzött ugyan a vidám társaságban, de dúsan kárpótolva volt, midőn haza menve tapasztala, hogy csak hárman ülnek a kedélyes villásreggelihez. És mi mindenről nem csevegtek az alatt a meghitt bizalmas reggelizés alatt! Sajátságos, hogy nem miss Busqoyne, de Nina nyerte meg jobban a két hölgy tetszését a megelőző estén, midőn pedig lady Cunyngham arról értesült, hogy Lionelnek régi gyermekkori barátnője és tanulótársa, még jobban érdeklődött a fiatal művésznő iránt s szeretett volna hallani valamit nápolyi tapasztalataikról. Ekkor miss Homnor újra rátért a valódi hivatott művészek és a műkedvelők közötti különbség fejtegetésére. — Igazán, Mr. Moore, — mondá — önnek bámulatos türelme lehet. Ha én olyan művész lennék és egy sereg műkedvelő előadását kellene végig néznem, nem tudom nevetnék-e, vagy bosszankodnék felette. Az Aivron völgyben engem is mulattatott, mikor Lestrange Georgie önnel mindig duettet akart énekelni. — Ah, de miss Lestrange igen csinosan énekel, — mondá Lionel. Lady Adelas nővéreinek buzgalma pedig szinte érdekes, aztán higgje el,ha a hivatott színész műkedvelőkkel együtt szerepel, maga is igyekszik... — Műkedvelővé válni, egészíti ki a mondatot miss Homnor. — Némileg igen. Különben úgy venné ki magát, mint a kínai porczellán tartóba helyezett művirág. És ha egy olyan félreeső helyen, mint a regényes Aivron-völgy, műkedvelői előadásokkal is szórakoztatni iparkodik a hölgyek vendégeiket, az csak elismerést érdemel és nagy önzetlenségre vall... habár igaz, hogy lord Fareboroughot rendesen sikerült azzal ágyába kergetni. De igazság, lőtt-e azóta lord Fareborough szarvast ? Különös dolog, de a fiatal művész mindig iparkodott elejteni a színházra vagy a színi pályájára vonatkozó tárgyat és sokkal örömestebb beszélt az Aivrin völgyről, a halászatról, vagy a vadászat sportjáról. — De hogy lett, azt az egy alkalmat kivéve, mikor együtt voltak lesben, soha se ment ki többé és saját vallomása szerint akkor is majd belehalt a fáradtságba. Olyan hypochondrikus embernek, mint ő, nem is való az efféle sport. És fejébe vette, hogy mi közös elhatározással vettük rá arra a borzasztó kirándulásra. Egyébként arról, hogy valaha csak egy szarvast is elejtett volna, soha se hallottam. De Nini, mr. Moore, — mondá egyszerre elmosolyodva miss Homnor — mi jutott önnek eszébe, hogy nekem olyan temérdek sok lazacz csalétket küldött ? — Azt gondoltam, hogy nem árt, ha több van készletben. Azt persze nem mondhatta meg, miszerint az a számítás vezette, hogy az általa is tovább marad meg a bájos halászó leányka emlékezetében. — Remélem eddig már megkapta ön a szarvas fejet ? — kérdezé miss Homnor. — Oh, igen, és rendkívül büszke is vagyok rá, — sietett Lionel hévvel felelni. — Hisz tudja, hogy az ön bátorítása nélkül soha se vállalkoztam volna szarvas lesre menni. Sőt biztosan kudarczot is vallottam volna, ha..... — Emlékszem, hogy nagyon bántotta az a gondolat, hogy eltalálja téveszteni a vadat, — mondá kedvesen a fiatal leány. — S hogy ön a sikerre milyen nagy súlyt fektet, azt tegnap este is tapasztaltam, mikor oly tökéletesen uralkodott a saját szférájában ... s annyira otthonos volt... — Óh, igen, nagyon otthonos, — felesé Lionel némi keserűséggel.— A bohóczkodásban talán könnyű otthonosnak lenni... ha nincs is nagyon kedvünkre, — folytatá és mintha újra terhére lenne a színpadi dolgokról beszélni, ismét elejtette, utána téve: — Karácsonyra majd küldök egy kis jó dohányt az öreg Róbertnek. — Hallottam is már önnek ilyes küldeményéről, — szólt mosolyogva a fiatal leány. — Tudja-e, hogy ön könnyen elronthatná az embereket, sőt az egész vidéket pazarlásaival? Azt kell hinnem, hogy az Aivron-völgynek összes kerülői és hajtói már eddig is áldják az ön nevét. — S a tavaszszal ön ismét oda megy ? — Igen. A fő halászó évadban. Mi ketten Hugh bátyámmal nagyon szeretjük azt a helyet s akkor is csak ketten leszünk ott. Lady Adela s a többiek szívesebben időznek Londonban, Lionel szive sugallatától ösztönözve csaknem felkiáltott. Nem mehetnék-e oda én is akkor, ha csak egy rövid hétre is, hogy hat verőfényes napját élvezhessem a virányos tavasznak s a Geriig kedves buborékolását hallgatva, boldog lehessek ? Mit törődött ő a színházzal s a komédiás bohóczkodással, melylyel életét vesztegette el ? Nem szökhetne meg egy hétre ? Hiszen Invershin nincsen oly nagyon távol. Úgy tetszett neki, hogy szabaddá téve magát, azonnal egészen más vér lüktetne ereiben ... ha a tiszta, üdítő levegőt szívhatná magába. Képzelete oda ragadta a nyírfák árnyába, a kies bérerek közé, s szinte üdülni vélt az áprilisi nap arany sugarainak melegétől. Mi az éneket illeti, ott is énekelhetne, ha éppen kell... csakhogy ott nem lógszesz világit... ott nincsenek kifestett arczok... és nem kénytelen a clownok bohóczkodásai felett bosszankodni... A merész ábránd itt egyszerre félbeszakadt, a kedves légvár hirtelen összedült, mert lady Cunyngham felkelt az asztaltól s a fiataloknak is követni kellett példáját. — Tudom, hogy önök gentlemanek szeret- nek reggelizés után szivarra, vagy czigarettere gyújtani, — mondá a lady Lionelhez, — itt hagyjuk hát egy kis időre, de ha majd kedve tartja, feltalálhat bennünket a nappali szobában. Lionel persze hallani se akart erről az engedményről, hanem kitárva az ajtót előttük, felkísérte őket az emeletre. Mit bántam a szivart akkor, midőn kilátása nyílt Cunyngham Honnor dallamos hangjának zenéjét hallgathatni, vagy elleshetni a szép mandula szemeknek egy-egy bűvös mosolyát ? A társalgóba lépve miss Cunyngham megmutatta neki azt a csecsebecse gyűjteményt, mit egy angol tiszt küldött neki Egyiptomból. Lionel azt kérde magától pillanatra, hogy mily czimens minő joggal és lassan-lassan felmerült benne az a gondolat, hogy a szívélyes fogadtatásért nem szabad magát nagyon elbizni. De azért sok csevegni való tárgyat találtak egymás közt; különösen a korosabb hölgy rendkívül nyájas volt iránta és kiváló sajátságos varázst talált Lionel abban, hogy egészen családiasan lehet velük. De sajnos ha úgy Lionel, mint a hölgyek meg is feledkeztek róla, a november délutáni korai alkonyodás eléggé figyelmeztette őket, hogy elérkezett a távozás ideje. S Lionel el is ment végre. Elbúcsúzott, a szívélyes búcsúhang még akkor is fülébe csengett, midőn a lépcsőn les a kapun kiérve, újra Brighton város üres utczáján találta magát. Nem vette útját az Orleans-klub felé, mert agya és szíve annyira el volt fogalva, hogy nem örömest találkozott volna ismerősökkel. Shorehamnak tartott, de egy futó zápor visszafordulni késztett. Mire a városba visszaért, már égtek a lámpák aranyszínű fényt vetve a nedves aszfaltra, de az eső megállott, csendesen lépdelt tehát végig a kékes alkonyban s alig vette észre a sötét járókelő alakokat. Mi lehetett oka annak a szórakozottságnak, annak az elégületlen, csaknem csüggedt lelkiállapotnak ? Nem volt-e szerencsésebb mint amennyit remélhetett ? Korán reggel találkozott miss Homnorral s anyjával, az egész napot velük tölthette el; a legszívélyesebbek voltak hozzá, mint jó barátok váltak el egymástól; és visszagondolva, egyetlen szóra se tudott visszaemlékezni, amit nem mondottá tenni szeretett volna. Ekkor szerencsés ötlete támadt, fel akarta keresni Mangan Móriczot, kinek baráti modorától sokat várt, rosz kedélyhangulatának eloszlatására. Úgy is történt, mert mihelyt Lionel valamivel 10 óra után beérkezett a fővárosba, azonnal elsétált Mangan lakására a Viktoria Streeten, hol barátját otthon is találta a kandalló mellett ülve. — Örülök, hogy betértél hozzám, Linn, üdvözlé barátját Mangan. — Nem igen sok dolgod lehet öregem; ki látott téged valaha könyv vagy pipa nélkül? — Ábrándoztam s arról álmodoztam, hogy miért nem vagyok költő, — mondá a magas sovány egyéniség, kinek éles, szürke szemei ez este kissé szórakozottaknak látszottak. Az egész tudod csak bolondság, mert talán még sikerülhetne olyas valakinek aki rímelni tud... — De hát mi bajod? —• kérdező Lionel. — Tudod, folytatá a másik az előtte lobogó tűzbe bámulva, szeretném megénekelni »az ibolya keserveit« azokét a szegény kis virágokét, melyeket éjfélkor elárusítanak a Haymarketen. Nem gondolod-e, hogy érdekesen lehetne megírni az ibolyák regényét s élettörténetét. És elmondtam mi indított engem erre a gondolatra. Ma reggel a Winstead templomból visszajövet... (tudod mily enyhe volt az idő) találtam és szedtem is néhány szál ibolyát... s oda adtam miss Franciénak, ki azt ma könyvébe tette s úgy vitte haza. S azt gondoltam, hogy a kis ibolyák nem fognak neheztelni érte, ha érzik és tudomással bírnak is róla. — Te tehát lent voltál ma reggel Winsteadben ? — Igen. — Nos, hát miként vannak az öregek! — Oh, nagyon jól. — És Francié ? — Úgy hiszem, nagyon el van foglalva és nagyon boldog. Ki is érdemelné azt meg jobban nálánál? — folytató Mangan neki hevülten. Hiszem, hogy nincs hiba nélküli nő a világon, gyakran mégis azt gondoltam, hogy ugyancsak gondot adna a legszőrszálhasogatóbb kritikusnak is, hogy csak egyetlen nagyobb hibát is felfedezzen Miss Franciéban. Nem feladatom a hibák kutatása, de gyakran eltűnődtem Miss Francis foglalkozásain, elméletein, egyéni tulajdonságain, sőt még ruházatán is, és nem voltam képes sehol felfedezni azt a hiányt, amelyen változtatni lehetne. Mert, lásd, más is lehet jó nő, de nincs meg benne a kedély; lehet jótékony, — de az dicsekszik is könyörületességével; lehet rajongó a kötelesség felfogásában, és szinte túl szigorú azok iránt, kik nem tudnak felemelkedni az ő álláspontjához; de miss Franciénál mindez nem úgy van. (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 1-én. A képviselőház mai ülésén, mielőtt a párbeszédek elmondattak volna, Wekerle Sándor pénzügyminiszter tartott beszédet, melyben összegezte az általános vitában vallott és a kormány pénzügyi politikájára vonatkozott nyilatkozatokat- A pénzügyminiszter több fontos nyilatkozatot tett, melyek nemcsak a kormánypárton, hanem az ellenzék padjain is elismerő tetszésre találtak. Ilyenek voltak azok, melyeket a pénzügyminiszter az adminisztráczióra és az italmérési jövedékre és regálé-bérletekre nézve tett. Azok közül, kiknek párbeszédre joguk volt, csak Helfy Ignácz tartott hosszabb párbeszédet. Helfy beszéde jobbára polemikus megjegyzésekből állt s ezek közül többen kitűnően sikerültek. Nagy hatást tett Helfy azzal, midőn kimutatta, hogy a kormánypártból többen úgy nyilatkoztak a múltban, hogy mikor a valutarendezés megtörténik, akkor kell megoldani az önálló nemzeti bank kérdését is. Helfy az ellenzék nagy tetszése mellett figyelmeztette őket ígéretükre. Utána Molnár József tartott rövid párbeszédet, ajánlva a pénzügyminiszternek, hogy a szabad italmérést a szeszre is terjeszsze ki. Apponyi elállván a zárszótól, következett a szavazás, mely egyszerű felállással történt. A többség a költségvetést elfogadta a részletes tárgyalás alapjául. A részletes tárgyalás holnap kezdődik. Elnök: Dr. Bánffy Dezső. Jegyzők: Schober Ernő, Széll Ákos, Lizs Gyula. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Baross Gábor, Szilágyi Dezső, gr. Csáky Albin. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja a kassai, kolozsvári és miskolczi állami tisztviselőknek Beöthy Ákos, Hegedűs Sándor és Vadnay Károly által benyújtott kérvényeit érdekeiknek a tisztviselők fizetésének szabályozásáról szóló törvény megalkotása alkalmával való tekintetbe vétele iránt. A kérvények a pénzügyi bizottságnak adatnak ki. Felolvasásra kerül az elnök előterjesztése a függőben levő ügyekről, mely tudomásul szolgál. A budget-vita. Következik a napirend: a zárbeszédek megtartása. Wekerle Sándor pénzügyminiszter tegnap indiszpozíciója következtében nem szólalhatott fel, de azt hiszi, hogy azok, akik felszólalására reflektálni akarnának, a részletes vita során is megtehetik megjegyzéseiket. Egyébként, amennyiben a pénzügyi ellenvetések nem voltak nagymérvűek, beszéde csak polemikus irányú lesz s választ fog magában foglalni az adóreformok s italmérési ügyekben hozzá intézett kérdésekre. A költségvetés helytállósága mellett alig tud egyebet felhozni, mint amit már a pénzügyi bizottság újabb jelentésében felhozott. Bevételi összegeink az idén is nagyobb mértékben fognak befolyni, mint ahogy előirányoztattak. A költségvetés kedvező számtételeiből nem akar messzebb menő következtetéseket levonni, csak azt akarja kijelenteni, hogy a költségvetést reálisnak, a pénzügyi helyzetet konszolidáltnak tartja, melynek csak két ellensége lehet : és pedig a helyzet vérmes megítélése és a túlságos igények támasztása. Miután ő a túlságos óvatosságot minden alkalommal hangsúlyozta, megütközéssel kellett vennie az ellenzéki felszólalások ama vádszerű megjegyzését, hogy a kormány túlzott önérzettel hivatkozik az egyensúly helyreállítására. Ő soha sem tette ezt, de másrészt nem fogadhatja el Apponyi azon állítását sem, hogy az egyensúly helyreállításának érdemét mindenki követelheti magának, csak a jelenlegi kormány nem. Szóló azt hiszi, hogy az érdemet legkevésbbé vindikálhatja magának az a párt, mely mindig bizalmatlan volt pénzügyi politikánk iránt. Legjobb az érdem kérdése fölött egyszerűen napirendre térni. De nem térhet napirendre a fölött, amit az egyensúly helyreállításának módjáról Helfy és Molnár mondottak. Felszólalásaik elpanaszolják a nemzetre rótt óriási terheket, de elmulasztják ráutalni arra, hogy váljon ők a terhek csökkentésével képesek volnának-e az egyensúlyt helyreállítani és fentartani. Egyszerűen tévedés fölemlegetni azt, hogy a kormány Bécscsel megalkuszik; a kormány csak az ország legvitálisabb érdekeivel alkuszik meg s azoknak szellemében jár el. Hosszabban polemizál ezuán Molnár Józseffel s azt bizonyítja, hogy Molnár felszólalásában oly kérdéseket vetett fel, melyek ma már nem feszegethetők. Molnár azt hozta fel a budget realitása ellen, hogy túlságos súlyt fektetünk a fogyasztási adókra s hogy a vasúti jövedelmekre sem lehet állandóan számítani. Ez egészen új tétel s homlokegyenest ellenkezik az egész gazdasági tudomány eddigi irányával. Tagadja azt, hogy a fogyasztás terén a végkimerülés kezdene mutatkozni. A vasúti jövedelmek sokkal jelentékenyebb emelkedést mutatnak, mint amily mértékben azokat előirányozták. Ami azt illeti, hogy az egyensúlyt a hadi követelések fokozódása okvetlen meg fogja zavarni, erre megjegyzi, hogy a túlzott hadi követelésekkel a kormány erélyesen és sikerrel tudott és fog tudni szembeszállani. A hadi szükségleteket nem ismerheti el nagyobbaknak, mint ameddig pénzügyi helyzetünk mennünk enged. Nem ismerheti el azt sem, hogy a kisebb váltóűrlapok forgalmának növekedéséből a közvagyonosodás csökkenésére lehessen következtetni; szerinte a váltóűrlapok forgalmának növekedése csak azt bizonyítja, hogy nálunk a naturál-gazdaság pénzgazdasággá kezd átalakulni. Ez pedig természetes és egészséges fejlődés. Hellynek válaszolva megjegyzi, hogy a valutaszabályozással semmiféle újabb közös ügy sem fog teremtetni s a magyar király önálló fémverési joga sérelmet szenvedni nem fog. De arra ígéretet nem tehet, hogy a mai bankszerződés lejártával az önálló magyar bank már létesíthető lesz. Az adóreformokat illetőleg csak azt ismételheti, amit már a pénzügyi bizottságban elmondott. Egy gyökeres adóreformot az adminisztráció teljes reformja előtt elképzelni nem tud. Az egyenes adók reformjánál az egyéni adózó képességnek appreciálását tartja szükségesnek s ez egyoldalú pénzügyi közegekkel szintén nem képzelhető. Egyes önállóan reformálható adókra vonatkozólag, mint a másod- és harmadfokú kereseti adók, a megfelelő javaslatokat be fogja terjeszteni, mihelyt a folyó előkészületek be lesznek fejezve. Az italmérési jövedéknek a kizárólagos jog alapján való értékesítése tekintetében a reformra valóban szükség van, mert a mai állapot nem felel meg azon várakozásnak, melyet hozzá a regálemegváltás alkalmával fűztek és pedig azért, mert az egészséges forgalmat lehetetlenné teszi. A kizárólagosságot tehát a jövőre nézve föltétlenül megszünteti és pedig a borra és sörre nézve már 1893. január 1-től, a szeszre nézve később, mert a szeszgyárosok érdeke ezt megköveteli. Ezekben felelvén a hozzá intézett kérdésekre, kéri a költségvetésnek általánosságban való elfogadását. Helfy Ignácz párbeszédében megjegyzi, hogy ha a pénzügyminiszter e beszédet a vita bezárása előtt mondja el, akkor a vita egy kissé hosszabbra nyúlt volna. Majd azt mondja a pénzügyminiszternek, hogy a pénzügyi helyzet konzolidáltságának más az ellensége, mint amit ő felhozott s ez a közös hadügyminiszter. Ezzel tessék a miniszternek megküzdenie. Beszélt a pénzügyminiszter úr arról is, hogy Magyarország pénzügyeinek romlását az európai konstelláczió okozta. Ismerjük mi e konstellácziót; gr. Szapáry Gyulának hívják. Ő rontotta meg Magyarország pénzügyeit. A pénzügyminiszter megjegyzései daczára fenntartja azon állítását, hogy az egyensúlyt egy-két rossz esztendő megzavarhatja, mert a mi bevételi tételeink termelésekre és üzemekre fektetvék, ezekre pedig egy rossz esztendő romboló hatással lehet. Újból hangsúlyozza, hogy 1897-ben az osztrák-magyar bankkal fennálló szerződésünket nem szabad meghosszabbítanunk, hanem meg kell végre alapítani az önálló magyar bankot. Az adóreformokról adott felvilágosításokat tudomásul veszi, csak azt nem helyeselheti, hogy ezeknek absolut előfeltételéül a közigazgatás államosítását állítják oda. Beszédének további folyamán közbevetőleg fölemlíti, hogy az egészen bevesz,s ha apáry a mágnásokat be akarja hozni a képviselőházba, de akkor reformálja a főrendiházat is úgy, hogy abban a nép választása útján foglaljanak helyet a főrendek. Végül határozati javaslatát újból elfogadásra ajánlja. Molnár József rövidre akarja fogni párbeszédét s nem tesz egyebet, mint az általa felhozottaknak igazságát erősíti a pénzügyminiszter megjegyzéseivel szemben. Ajánlja a pénzügyminiszternek, hogy a szabad italmérést éppen a nagy tömegre való tekintettel a szeszre nézve terjessze ki. Hiába akarja a pénzügyminiszter tagadni, hogy az elszegényedés mind jobban harapódzik, hisz éppen tegnap hallottuk a kormánypárt egyik tekintélyes tagjától, hogy majdnem az egész felsővidék fokozatosan merül nagyobb és nagyobb nyomorba. Határozati javaslatát elfogadásra ajánlja. Elnök jelenti, hogy gróf Apponyi Albert nem kívánván a zárszó jogával élni, következik a szavazás. A ház többsége a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Ezzel a mai ülés napirendje ki van merítve. Elnök jelenti, hogy dr. Csáky Albin kultuszminiszter holnap fog válaszolni Madarász Józsefnek a temes megyei népoktatási állapotokra vonatkozó interpellácziójára. Ugyancsak holnap fog tárgyaltatni a kisebb tárczák költségvetése. Horánszky Nándor tájékoztatást kér aziránt, hogy az egyes tárczák mily sorrendben fognak tárgyaltatni. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök jelenti, hogy a tárczák füzeteik számozása sorrendjében fognak tárgyaltatni, kivéve a pénzügyi tárczát, mely utoljára marad. (Helyeslés.) Elnök jelenti még, hogy ugyancsak a holnapi ülésen fog tárgyaltatni a kérvények I. sorjegyzéke is. Ülés vége 12 óra 40 perczkor. Képviselő választási mozgalmak A keczeli kerület választási mozgalmairól szóló hírek, mint bennünket értesítenek, nem felelnek meg egészen a valóságnak, mert ott tényleg csak két jelöltet állított a választóközönség. Az egyik jelöltet a függetlenségi és 48-as párt állította fel Váyi Árpád volt képviselő személyében, aki tegnap meg is tartotta programmbeszédét s akit nemcsak Keczel községének választói fogadtak nagy osztentáczióval, hanem az egész kerületből besereglett választók nagy zöme is. Ugyancsak tegnap kiáltotta ki vagy 20 választóból álló gyülekezet, kik nagy részben papok és tanítók voltak, dr. Komlóssy Ferencz volt országgyűlési képviselőt, ki beszédében 48-asnak vallotta magát, de kijelentette, hogy a pártba nem lép be. A tegnapi napon a keczeli járás jegyzői kara felkérte Gajári Ödönt, hogy az általuk felajánlott jelöltséget fogadja el. Gajári ez óráig nem nyilatkozott, de a járásban az a vélemény, hogy a jegyzői karnak ajánlatát nem fogadja el már csak azért sem, mert jól tudja, hogy a jegyzők bárhogy korteskedjenek is, a határozott függetlenségi kerületet a kormánypártnak semmiféle presszióval s semmi pénzzel megnyerni nem lehet. Járt még a keczeli kerületben Pálfy Ferencz budapesti ügyvéd is, de mert kormánypárti hívőkre, olyanokra, akik jelöltet állítanak, nem talált, visszajött, lemondván remélt jelöltetéséről is. Pálfy a jegyzői karhoz is fordult, de ezek kijelentették, hogy csak Gaják kedvéért tennék ki magukat, más kormánypárti jelöltért, egy lépést sem tesznek. Ennélfogva a keczeli kerületben jelölt a függetlenségi Vállyi Árpád és a 48-as pártonkívüli Komlóssy Ferencz, aki a papoknak és tanítóknak a jelöltje. Ef. református zsinat. A mai ülés első tárgyát "a lelkészképesítő szakvizsgák tárgyában a dunamelléki egyházkerület által benyújtott indítvány képezi. Eddig a lelkész jelöltek az illető kerületi theologiai akadémiákban tehették le úgy az első, mint a második képesítő vizsgát. A dunamelléki kerület most a lelkészi minősítés lehető egyöntetűsége czéljából azt indítványozza, hogy egy az összes egyházkerületek 22 küldöttjéből álló vizsgálóbizottság előtt tegyék le a jelöltek a második vizsgát s ennek osztályzata vétessék általános érvényűnek, Mitrovics Gyula theológiai tanár szólt először a tárgyhoz. Nem fogadhatja el a javaslatot, mert arra szükség nincs, minthogy nem régen szabályozták a theológiai akadémiák tantervét egyöntetűen a legapróbb részletekig. Az indítvány keresztülvitele különben is roppant nehézségekkel járna. A szegénysorsú vizsgázók nem képesek az utazással járó költségeket elviselni, s sok jelöltet már ez a költségkérdés is visszatarthatna a vizsgáló bizottság székhelyére való utazástól. Ha van valami hiba a lelkészkérdésben, azt lehet más után is orvosolni. Ezt az indítványt üdvösnek nem tartja. Papp Gábor püspök szintén nem tartja szükségesnek a lelkész képesítő második vizsga egységesítését. Attól fél, hogy ennek az intézkedésnek ugyanaz a hatása lesz, mint annak idején a jogászoknál a kötelező doktorátus behozatalának.A joghallgatók tömegesen hagyták oda a jogakadémiákat s inkább az egyetemre iratkoztak be Budapesten, mert attól féltek, hogy az egyetemen a doktorátusi vizsgákat nem lesznek képesek letenni, ha a vidéki akadémiákon végzik a tanfolyamokat. Egyébként ez az egységes vizsga nem emelné semmivel sem a lelkészek képzettségét s nagy igazságtalanság volna, hogy idegen tanárokból álló vizsgáló bizottság elé állítsák a jelöltet, aki egy másik tanár módszere szerint végezte tanulmányait. A javaslat sem nem szükséges, sem nem czélszerű s csak a jelöltek fölösleges megterheltetésével járna. Nem fogadja el az indítványt. Szász Károly védelmére kel az indítványnak. Az utolsó vizsgának, mely a lelkészkedésre való képesítést adja meg, a képesség mértékére nézve egyöntetűnek kell lenni, mert az, hogy az osztályzatok egyformák, nem bizonyítja, hogy az osztályzatoknak mértéke is ugyanaz valamennyi theológiai akadémiában. Ha az öt egyházkerület küldöttei összejönnek, a képesség mértékében fennálló ezt a különbséget közös megállapodás alapján kiegyenlítik s a vizsgára lelkészjelöltnek képességéhez mért osztályzatot adhatnak. Megdönteni igyekszik a javaslat ellenzőinek felhozott aggodalmait s a zsinat figyelmébe ajánlja az indítványt. Révész Kálmán szerint a második vizsgálat nem lehet pusztán gyakorlati vizsgálat, mert tárgyai közé elméletiek is vannak fölvéve. A vizsgálat egységesítése esetén a második vizsga tantárgyait is meg kell változtatni s ezért nagy változtatásokkal járna az új intézmény. A vele járó előnyök pedig nem érnek föl azokkal a hátrányokkal, melyeket az indítvány elfogadása esetén csak később tapasztalnánk. Nem látja egyébként szükségesnek sem a kontemplált intézkedést s igy nem fogadja el az indítványt. , Kovács Albert szerint az egységes vizsga nem alterálhatja semmikép a kerületek autonómiáját. Itt arról van szó, hogy mikép lehet a pap