Pesti Napló esti kiadás, 1892. május (43. évfolyam, 122-151. szám)
1892-05-04 / 124. szám
Budapest, május 4. Anarchista titkos társulat Belgiumban. Belgium az utóbbi napokban még nagyobb mértékben színhelye az anarchista üzelmeknek, mint Francziaország. Különösen Lüttichben történt egymásután négy robbanás s mindegyik roppant kárt okozott. Még veszedelmesebb dolgokat terveztek Gentben, hol formaszerü titkos társulat alakult, hogy a polgármesteri hivatalt s a többi középületeket levegőbe röpítse. Szerencsére azonban a rendőrség még idejében nyomára jutott a szörnyű tervnek s elfogta az összeesküvés tagjait. Más városokban szintén nagy számmal történtek elfogatások, amint a börtönök általában mindenütt tömve vannak a nélkül, hogy a merényletek megszűnnének. A május meglehetős rosszul kezdődik s a legtöbb államban a nyugtalanság az utolsó napokban nemcsak nem csökkent, hanem egyenesen fokozódott. ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése május 4-én. A földművelési tárca általános vitája évek óta nem volt oly érdekes és oly tanulságos, mint a jelenlegi. Ma is egymásután nemcsak több jeles új szónokot ismerhetett meg a képviselőház, hanem a gazdasági érdekekre és az azokkal szorosan összefüggő kérdésekre nézve is, oly sok gyakorlati eszmét és alapos fejtegetéseket hallhatott, hogy már az eddig lefolyt vitát is határozottan nyereségnek lehet nevezni a közgazdasági politikára nézve. A mai ülésen a nemzeti pártnak két új szónoka keltett méltó feltűnést, úgy az elmondott beszédek tartalma, mint azoknak elegáns parlamentáris előadása által. Az egyik Hajós József volt, aki a mai vitát megkezdte s a másik Makkfalvay Géza, aki a mai szónokok sorában utoljára következett. Mindkettőnek szakszerű és tartalmas fejtegetéseit és teljesen kész parlamenti előadását az egész ház épp oly figyelemmel mint valódi élvezettel hallgatta meg. Csatlakozott hozzájuk Bujanovics Sándor, aki szintén a figyelemreméltó eszméknek és tanácsoknak egész sorozatát adta elő s ajánlotta a kormány figyelmébe. Mindhárom jeles beszédet egész terjedelmükben közöljük s méltatásukra még visszatérünk. Ezeken kívül szólották még a függetlenségi párt soraiból Uray Imre, kinek beszédét a képviselőház mindig élvezettel hallgatja, ki a gazdasági politika terén is fejen találja a szöget, és szólottak a kormánypárt soraiból Csigó Pál, Münnich Aurél, gróf Bethlen Balázs (ki szintén új szónok volt), pártjuk helyeslő tetszés nyilvánítása mellett. Gróf Bethlen András földmivelési miniszter irányában az összes szónokok rokonszenves tárgyilagosságot tanúsítottak. A vitát holnap folytatják. Az ülés végén Gromon Dezső honvédelmi államtitkár felelt Thaly Kálmánnak interpellácziójára s nem nevezte meg ama közös hadseregbeli tisztet, aki a szóban forgó bántalmazást egy közhonvéden elkövette. Erre Horváth Gyula izgatottan felállt s oly kifejezéseket használt,melyekhez hozzátette, hogy most már kénytelen lesz magát az illető katonatiszt megnevezni. Elnök: dr. Bánffy Dezső. Jegyzők : Josipovich Géza, Molnár Antal, Szederkényi Nándor. A kormány részéről jelen vannak: Gróf Szapáry Gyula, gróf Bethlen András, Josipovich Imre, gróf Csáky Albin. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Az elnök bemutatja a beérkezett kérvényeket, melyek az illető bizottságoknak adatnak ki. Miklós Ödön beterjeszti a közgazdasági bizottság jelentését a Szerbiával ideiglenesen kötött kereskedelmi egyezmény hatályon kívül helyezéséről. Annak idején napirendre fog tűzetni. Az interpellácziós könyvbe Ónodi Gézának szombatról elmaradt interpellácziója van bejegyezve. Az ülés végén fog megtétetni. A földművelési tárca. Következik a napirend: a földmivelési tárcza költségvetésének tárgyalása. Hajós József: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn az 1889. XVIII. t.-cz. a többi kormányzati ágaktól különálló földművelésügyi minisztériumot megalkotta, ezen intézkedés Magyarország gazdaközönségében igen jó hatást tett és ezen változtatástól hasznos és eredményes működést vártunk, különösen a földművelésügy terén. Nagyon világos dolog, hogy egy minden követelésnek megfelelő földművelésügyi politika magában egy tárca keretében nem valósítható meg; szükséges ehhez a többi kormányzati ágaknak is tervszerű és összhangzó együttműködése. (ügy van balfelől.) Éppen azért megnyugvást találtunk mi azon körülményben, hogy a kormánytanácsban oly szakférfi foglal helyet, aki hivatva van kizárólag a földművelés érdekét képviselni, aki tehát ennek következtében minden szándékolt javaslattal, tervezettel szemben ennek álláspontját foglalja el, a javaslatokat ennek szempontjából mérlegeli, a gazdasági életben kifejtendő hatásuk tekintetében bírálja és befolyását ezen irányban igyekszik érvényesíteni. De másrészt reméltük azt is, hogy nemcsak az alkotandó törvényjavaslatokkal szemben fogja ezt tenni, hanem igenis a már létező törvények hatályát is vizsgálni fogja; ellenőrzi a megfelelő végrehajtást és ahol a törvényhozásnak egyes gazdasági érdekeket sértő nyilvánulásait veszi észre, vagy a végrehajtás hiányán tapasztalja, ezen hatásokat igyekszik enyhíteni vagy fokozni a körülményekhez képest, akkor is, ha ezek az intézkedések tulajdonképen a tárcája keretébe nem tartoznak , de megköveteli ezeket a földművelés érdekében. Reméljük továbbá, hogy a földművelésügyi miniszter úr figyelmét egyébb kormányzati teendők el nem foglalván, törvényhozási működésében is elevenebb lesz az élet és e működés ki fog terjedni az eddig elhanyagolt terekre is. Nem akarom azt állítani, tehát, hogy 1867 óta ezen a téren nem történt semmi, nem is állíthatom. Igenis történt sok dolog, de viszont el is maradt nagyon sok, amit a gazdaság érdeke megkövetelt. (Halljuk.) A gazdaság életnek fontos és nagy kérdései maradtak megoldatlanul, illetőleg törvényhozási szabályozás nélkül, és ami történt is, méltóztassék tekintetbe venni, hogy az 25 esztendő alatt történt, mégpedig oly 25 esztendő alatt, amely időben Magyarország közgazdasága óriási átalakuláson ment keresztül. Ezen átalakulással lépést kellett volna tartania a mezőgazdasági fejlődésnek is. Teljesen jogosultnak tartom tehát azok álláspontját, akik a földművelésügyi miniszter ezen működésétől is sokat remélni és sokat várni jogosultaknak érezték magukat. Ezen várakozásokkal szemben, tehát, ha végigtekintünk a földművelésügyi minisztériumnak két esztendei működésén, az általam előbb jelzett irányban azt tapasztaljuk, hogy igenis, bizonyos jeleivel találkozunk annak, hogy a földmivelésügyi miniszter úr úgy fogta fel feladatát, miként jeleztem. Nevezetesen az 1890. évi működéséről előterjesztett jelentéséből látom, hogy igyekezett a kereskedelmi minisztérium közbenjárását megnyerni egyes gazdasági ügyekre vonatkozólag; nevezetesen kieszközölt olcsó szállítási tarifát; a sajtterményeknek keletre való szállítására jobb összeköttetést létesített; megkísértette a kendertermelés előmozdítását — ugyancsak a kereskedelmi minisztériummal egyetértőleg — Zemplénvármegyében, de ezekben körülbelül ki is merítette tevékenységét ezen irányban. Hiába keressük működésének a nyomát azon a téren, ahol nézetem szerint igen sokkal nagyobb eredményeket lehetett volna elérni, lényegesebb befolyást gyakorolni. Például azon szűkebb körben, ahol alkalmam volt az erre vonatkozó jelenségeket megfigyelni, azt tapasztaltam, hogy a közigazgatásunknak a földművelési érdekek előmozdítására szolgáló törvények vagy rendeletek végrehajtása éppen oly mostohagyermeke ma is, mint a minő volt eddig (ügy van balfelöl.), mert a végrehajtás, ha az földmivelési ügyekre vonatkozik, a megyében teljesen elégtelen és hiányos és pedig nemcsak oly részeiben az országnak, ahol a közigazgatás egyáltalán nem felel meg az igényeknek, hanem még azon vidékeken is, ahol különben egészen rendes gazdasági élet és helyes közigazgatás van életbe léptetve, mert azokat az intézkedéseket, melyeket a földmivelés érdekei tesznek szükségesekké, egészen lappaliaknak s másodsorban végbe viendő teendőknek tekintik. (Úgy van a baloldalon.) Igaz, hogy nem a földmivelési miniszter feladata az, hogy e tekintetben intézkedjék, de mindenesetre megfigyelhetné a dolgok menetét és szót emelhetne a tekintetben, hogy a közigazgatás itt is érje el legalább azt a magasabb niveaut, amely a közigazgatás egyik ágánál tapasztalható .Úgy van ! balfelől. Most készül az adókezelés reformja. Ez sem tartozik ugyan a földművelési minisztérium szakműködése körébe, de mindenesetre nagyon előmozdíthatná a gazdasági érdekeket, ha igyekeznék a miniszter úr a pénzügyminisztert befolyásolni, hogy a törvényjavaslat úgy alkottassák meg, hogy népünk földmivelési viszonyaihoz alkalmazkodjék. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Például nagyon lényeges volna, ha a földadó behajtása nem úgy eszközöltetnék, mint eddig, mintha az egy három hónapos lejáratú váltó részlet törlesztése volna, hanem oly határidőkben és részletekben történnék, hogy a végrehajtás minden részletében hozzásimulna a földmivelő nép keresetmódjához. (Igaz! ügy van a bal- és a szélsőbalon.) Van ezenkívül egy másik kérdés is, amelyben szintén szót emelhetne a t. miniszter úr és a földmivelés érdekeit hangsúlyozhatná a pénzügyi miniszterrel szemben. Ez a fogyasztási adók kezelése. (Halljuk! Halljuk!) Mint tudni méltóztatnak, ezen a címen oly nagy összegek vettetnek ki az egyes községekre, hogy azok az elfogyasztott mennyiséget reparcziálni nem képesek. A repartiálást az érdekeltek nem is fogadják el és a fogyasztási adót bérbe sem veszik. A fogyasztási adónak ezen csekély részét a községek az elfogyasztott mennyiség arányában kiróják ugyan, de a fennmaradó nagyobb részszel nem tudván mit csinálni, azt kivetik vagy a földadó arányában, vagy pedig, ami még rosszabb, a szőlőbirtoknak megfelelőleg pótadóképen. (Úgy van balfelől.) E szerint nem az elfogyasztott, nem is a termelt mennyiségnek megfelelő adót fizetnek az egész községek, hanem annyit, amennyi azon feleslegnek felel meg, ami fedezetet nem nyert. Ez pedig mint direkt adó hajtatik be a szőlőbirtokosok lényeges kárára. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) A földmivelési törvényhozás terén, amit csak másodsorban említek meg, nem tartom a földmivelési minisztérium eddigi működését, olyannak, amely a hozzákötött várakozásoknak és az előző évek mulasztásainak megfelelne. (Úgy van balfelöl.) Az utolsó két év alatt hat törvényjavaslat került a ház elé. Az egyik a filloxéra egyezmény kiegészítésének beczikkelyezése, a másik pedig az 1891-ben a filloxera által elpusztított bortermelő vidékeknek adandó kedvezményekről szól. Ez nagyon sovány eredménye az utolsó két év működésének. Igaz, hogy ígéretet kaptunk szépen. Meg lett ígérve a mezőgazdasági törvény, a vízjogi törvény revíziója és a gazdasági érdekképviselet szervezése. Ami a mezőrendőri törvényt illeti, ha jól emlékezem, 7 évvel ezelőtt a gazdasági egyesületben tárgyaltuk azokat a kérdőpontokat, amelyeket a minisztérium e törvényjavaslat szerkesztése alkalmával kimondott. Arra nem akarok kiterjeszkedni, hogy micsoda fázisokon ment keresztül a dolog azóta, mert tegnap Szemere Huba képviselőtársam bőven kifejtette azt. E két év alatt folytonosan és többször kívántuk e törvényjavaslat létesítését. Tegnap is Miklós Ödön t. képviselő úr hangsúlyozta ennek szükségességét. Ily körülmények között én annyira sem merek terjeszkedni, hogy követeljek, csak annak óhajtok kifejezést adni, hogy e törvényjavaslat megalkotása tekintetében a földművelésügyi minisztérium által kifejtett lázas tevékenység semmi esetre sem szolgál garanciául arra nézve, hogy a törvényhozás terén elevenebb működés fog tért hódítani és életbe léptettetni. (Helyeslés balfelől.) A t. földmivelésügyi miniszter úr a vízjogi törvény revízióját a közigazgatás államosításának behozatalához kötötte. Az érdekképviselet létesítésével ezt nem mondja ki határozottan, de sejteni a jelentésben foglalt azon előterjeszbőt, hogy majdan az érdekképviseletre hivatott megyei bizottmány előadója a közgazdasági felügyelő lesz, amely az államosítási törvény behozatala alkalmával fog szerveztetni. (Halljuk! Halljuk!) Megvallom, tehát, nem értem, mi szükség e törvényjavaslatok között a juncumot létesíteni, mert hiszen eltekintve az én egészen privát meggyőződésemtől, e dolgokat az ország, míg a közigazgatás államosítását csak a kormány érdeke kívánja. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon), nem tudom, hogy miért van szükség arra, hogy előbb szerveztessenek a hivatalok, azután állapíttassanak meg az ezen hivatalok ügykörének megfelelő teendők és agendák. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Sokkal természetesebb eljárás az, hogy előbb a kötelességeket, a teendőket létesítsük, azután alkalmazzuk a megfelelő közegeket, akik azoknak végrehajtására hivatva vannak. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) De különben ha ezt az ország érdeke kívánja, ne habozzunk ezzel, hanem létesítsük azt. Reményem, hogy a miniszter úr e javaslat életbeléptetésekor el fog állni azon szándékától és tervétől, amelyek nyomait jelentésében látom, s amely körülbelül abban kulminál, hogy az érdekképviseletre hivatott bizottmányok, a kinevezett szakközegek, illetőleg a kinevezett közgazdasági felügyelők relatiója alapján fogja a mezőgazdaság egyes ágait fejleszteni. (Helyeslés balfelől.) Nem látom be, mi szükség volna itt azokra a t. urakra és hogy mi szükség van a szakértők kinevezésére, mikor a mezőgazdaság érdekeinek megvédése és megítélése tekintetében én csak egy szakértőt ismerek és ez maga a gazda. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ha a miniszter úr e czím alatt, érdek-képviselet - végrehajtó közegekről akar gondoskodni, méltóztassék ezt nyíltan kimondani, mert érdekképviselet alatt nem lehet mást érteni, mint amit a szó maga kifejez, azaz, hogy ezen szervezetnek a kötelessége a gazdaság érdekeit képviselni, tolmácsolni, védeni szemben a kedvezőtlen hitelviszonyokkal, más hátrányos alakulásokkal, a szövetkezetekkel, a biztosító társaságokkal, sőt sokszor magával a gazdával, de mindenütt a hatóságokkal és kormánynyal szemben. (Helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Ez érdekképviselet feladata volna felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ez, vagy amaz irányban törvényhozási intézkedésre, vagy rendeleti úton való közbelépésre van szükség; kötelessége volna figyelmeztetni a kormányt, hogy bizonyos törvényi intézkedés végső kivitelében egy, vagy más gazdasági érdekeket sért. (Helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Az érdekképviselet volna hivatva bizonyos gazdasági érdekek czéljából szövetkezeteket létesíteni, a közigazgatást ellenőrizni, szolgabirót, vagy a közigazgatás más közegeit tevékenységre felhívni. A községi, gazdasági módszert, legelőrendtartást rovar-, vagy gyomirtást, vagy az apaállatok kezelését a községben figyelemmel kisérni (Úgy van! Úgy van! balfelöl.), figyelemmel kisérni a biztosítótársaságok ügynökeinek és egyéb ügynököknek eljárását. Szakvéleményeket kellene szolgáltatnia akkor, midőn a forgalmi értékek megbecsüléséről van szó és ez irányban is képviselni a gazdák érdekeit szemben a hitelező intézetekkel. De lehet a hatásköröket sokféleképen megszabni, lehet a szervezetet különféleképen megalkotni, lehet annak anyagi alapjairól többféle módon gondoskodni, azonban a kormányközegeknek, kinevezett egyéneknek ezen érdekképviseletbe való delegálása egyáltalán nem szükséges s nem is czélszerű. (Helyeslés balfelől.) Én ezt úgy képzelem, hogy a gazdasági érdekképviseletnek három fokozatba tagolt községi megyei és az országos tanácsban nyilatkozó bizonyos hatósági jelleggel és sanctióval ellátott és a gazdákból magukból kinövő autonóm testületnek kellene lennie és legfelsőbb fokának az országos tanácsnak véleményét a ministérium ne csak akkor halgassa meg, midőn esetleg valamely javaslata érdekében azt opportumosnak ítéli, hanem annak szakvéleményéhez, javaslataihoz és iniciativájához legyen kötve minden intézkedésben. (Helyeslés balfelől.) De hát, te hát, ennyire még nem vagyunk. (Halljuk! Halljuk!) Ha a minisztérium eddigi működésén végig tekintünk, ezen általam jelzett irányban nem találunk egyebet, mint azt, hogy a reformtevékenység lépcsőjének tulajdonképen még csak legalsóbb fokán a pazar ígéreteknél időzik a közigazgatásnak, az adókezelésnek, az igazságszolgáltatásnak pedig olyan viszszásságaival szemben, melyek közgazdasági érdekeket érintenek, még mindig a csendes szemlélődés objektív magaslatán áll. Ez nem az, amit mi vártunk. (Úgy van balfelől.) Ez a működés minket természetesen nem elégíthet ki s nem is gyakorol reánk nagyon biztató hatást. De nem nagyon biztat a földmivelési minisztériumnak azon tevékenysége sem, melynek adatait a költségvetésből lehet megbírálni. (Halljuk ! Halljuk!) Igaza volt gróf Csáky Kálmán t. képviselőtársamnak, midőn tegnap kijelentette, hogy rosszabbul dotált tárcza a földművelésinél nem létezik. Csak egy kiáltó példát hozok fel a költségvetési adatokból, azt t. i., hogy a gazdasági szakoktatásra 661,000 frt van előirányozva, és a többi igazgatási ágakra, a selyemtenyésztést kivéve, tehát az állattenyésztésre, az állategészségre, a tejgazdaságra, a halászatra, a borászatra és minden egyéb termelési ágra mindössze 48,200 frt van felvéve egy olyan államban, melynek 46 millió hold termőföldje és közel 700 millió forint értékű állatállománya van. Egy millió négyszázezer fitot költünk tehát a felsorolt czélokra, holott maga a lótenyésztés majdnem annyit vesz igénybe, ha az arra kiadott összegekből levonjuk a bevételeket. (Úgy van balfelöl.) Elismerem, hogy erről a földművelési minisztérium nem tehet, oka ennek, hogy a tárca úgy van dotálva, a megelőző évek gazdálkodása, az általános európai konstelláció, szóval a pénzügyi helyzet. (Úgy van balfelől.) A minisztérium ígéri ugyan, hogy fokozottabb tevékenységet fog kifejteni akkor, ha a szükséges tőkéket rendelkezésére bocsátják, de hát a t. miniszter úr épen úgy tisztában van azzal, mint én, hogy a szükséges pénzösszegeket még nagyon sohá nem fogja megkapni, hogy mindezeket megvalósíthassa. (Tetszés a baloldalon.) Annál fontosabb, t. hát, a megosztás kérdése, hogy miképen osztja fel a földművelési minisztérium azt a kevés pént, amivel rendelkezik. (Úgy van balfelől.) Ha felosztásra vonatkozólag a költségvetés adatait nézzük, úgy látom, hogy a minisztérium főfoglalkozása tulajdonképen, legalább a pénzügyi keretben, a regie-kezelés, mert ez teszi ki legnagyobb részét a költségvetési előirányzatnak és némi selyemgubó kereskedés. Nem akarok a saját regie-kezelés ellen agitálni. Elismerem, hogy az erdőknek állami kezelését fontos közgazdasági érdek kívánja és különösen helyesnek tartom azt az intézkedést, hogy az eladott fakészletek eladási ára ismét kopár területek befásítására fordíttatik. A kincstári birtokok állami kezelése azzal is, igazolható hogy ez oly mellékczélok elérésére szolgál, mint például a telepítések vagy pedig mint a gazdaság létesítése. Sőt elismerem azt is, hogy a ménesbirtokok fentartása, ha nem is az egyöntetű lóállomány létrehozatalából, mert magyar fajú szarvasmarháról beszélhetünk, de magyar lófajról nem, de a lóanyag emelése és különösen telivéranyag fentartásával jó szolgálatot tett. Csak konstatálni akarom a nagy aránytalanságot, mely az egyes mezőgazdasági ágak gyámolítása közt fennáll. Különösen a lótenyésztésre nézve jegyzem meg, hogy e tekintetben tett intézkedéseknek kétségtelenül megvan a maguk jó hatása és ez nem kicsinylendő eredmény, de semmi esetre sem áll ez arányban azzal, hogy az évi költségvetés keretében e czélra a rendelkezésre álló összeg mekkora hányada fordíttatik. (Úgy van ! balfelől.) Különben is ez csak félrendszabály, miszerint a községek egy részében jó apa állatokat oszt ki (Úgy van! balfelöl) Hiszen valamennyi községnek úgy sem adhat és ezt soha sem fogja elérni. Ez a rendelkezés nem lehet általános hatással ; az ország kis gazdáira nézve nem lehet kellő eredménynyel abból az egyszerű okból, mert a legtöbb községnek nem is jut jó apaállat, mert az intézmény hatását ellensúlyozza az, hogy az illető gazdák rosszul tartják lovaikat és két éves korukban már befogják, úgy a jó mint a rossz apaállat származásait. Így, hogy ezen is lehetne segíteni, hogyha az idevágó rendszabályok szigorúan végrehajtatnának ; hogy ha oly intézkedések léteznének, melyek a lótartó gazdák minél nagyobb hányadát hoznák abba a helyzetbe, hogy az állatjaikat jól tarthassák és ezekben tőkéjüket minél tovább benne hagyhatnák. De ez más lapra tartozik én ezt csak azért hoztam e kérdést fel, hogy illusztráljam, hogy túlságos súlyt helyeznek egyébb dolgokra, szemben a többi nagyon elhanyagolt gazdasági ágakkal, amelyek nem kevésbbé fontosak mint a lótenyésztés emelése. Ilyen pl. a lótenyésztés és a juhászat, mely a gazdasági termeléssel tulajdonképen sokkal szorosabb összefüggésben van. Ha igazolt a lóállomások fentartása, épen olyan indokolt volna különösen a kisebb gazdák érdekében a bikaállomások létesítése, bérbikák kiadása, mert az eddigi eljárás, hogy t. i. a minisztérium magántenyésztőktől vásárol bikákat és azokat beszerzési áron alul adja el a községeknek, nem felelt meg a czélnak. (Úgy van balfelöl.) Elismerte ezt a miniszter úr is. Nekem is voltak ebben az irányban szomorú tapasztalataim, de különben is ezen intézmény csekély horderővel bírt, mert szűk körre terjedt ki. Ami a juhászatot illeti, szükségesnek tartom pár szóval reflektálni Miklós Ödön képviselő úrnak a hus juhtenyésztést illetőleg mondott szavaira. Én ugyanis a husjuhtenyésztéstől nem várok sok eredményt, mert méltóztassanak meggondolni, hogy a husjuhot nem lehet kihajtani a havas legelőkre, Magyarországon pedig, a mi homok legelőinken, tarló mezőnkön a nyáron leperzselt szikes földjeinken nem élhet meg, vagyis soha sem lesz ez a husjuh. (Úgy van balfelől.) Sokkal inkább merném ajánlani a hússertés tenyészt, melylyel kisgazda is foglalkozhatik. Különben van még egy körülmény, amely a husjuh tenyésztéstől a nagybirtokost elriasztja. Hiszen a husjuhkivitel tekintetében mindenütt sorompókkal vagyunk elzárva a külföldi piaczoktól. Nem hiszem, hogy a földmivelők érdekeit ezen az úton sokkal lehetne előbbre vinni. (Halljuk ! Halljuk !) A gazda, t. ház, csak egy dologból pénzel nálunk, t. i. a fejős birkákból. Ez az a tenyésztés, ami tényleg segíti a mezőgazdasággal foglalkozó földmivest. De ez összefügg a legelőrendtartással, a községi határ miként való felosztásával is. Azonfelül az is igaz, hogy a kiterjedt birkatartás bizonyos mértékben akadályozója a belterjes mezőgazdaságnak. Ez egy nagyon nehéz kérdés , ezért a megoldásra nézve nem is mernék ezen alkalommal javaslatot tenni. Az is igaz, hogy a kisgazdák érdeke rendesen összeütközik a a birkatartó gazdák érdekeivel, ami a községekben gyakran súrlódásokra ad alkalmat. Nagyon fontos volna tehát, ha erre nézve bizonyos modus vivendit, bizonyos kiegyeztetési módot találna a gazdasági kormányzat. Mint előadásomból látni méltóztatik a t. háznak, a földművelésügyi minisztérium működése meglehetősen régi, a kitaposott nyomokon halad. Elismerem azonban, hogy ezen szűk keretben a t. miniszter úr nagy tevékenységet fejt ki és figyelmét mindenre kiterjeszti. Látom jelentéséből, hogy: Itt buzdít, ott serkent, oktat, hol szakközlönyök, hol vándortanítók által; segélyezi a gazdasági egyesületeket; ide bikát, oda szőllőveszszőt, vetőmagot, vagy facsemetéket ad; beleeresztet egy pár angolnát a Dunába; (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) sajtgyárat létesít Krassóban, kísérleteket tesz új termeléssel, p. o. ariczinussal, -amely azonban nem sikerült. Bethlen András gr. földmivelésügyi miniszter : Nem én kezdeményeztem, a gazdasági egyesület inicziálta! (ügy van jobbfelől.) Hajós József: A szalmafonó művezető fizetésére is felvett 800 frtot a költségvetésbe. Egy szóval látszik, hogy a miniszter úr működésében igyekszik a rendelkezésére álló pár garast úgy felhasználni, hogy mindenhová jusson, hogy öt kenyérből, két halból jól tartson 5000 embert. (Tetszés a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem hiszem, hogy ezen működés, Magyarország földművelésügyi miniszterének működési körét kimerítené; nem hiszem, hogy ha a dolog így folytattatik, az megfelelő eredményekre vezethessen s igen csodálkozom azon, hogy a földmivelésügyi miniszter urat éppen a pénzügyi eszközök elégtelensége helyesebb útra nem vezérelte. Hiszen nekünk gazdaságunk érdekében nem is annyira segélyre van szükségünk, hanem instituciókra és ezeknek az institucióknak a törvényhozás és a kormány intencióihoz képest leendő minden fórumon következetesen kereresztül vitt végrehajtására. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) (A beszéd befejező részét reggeli lapunkban közöljük.) Csigó Pál a filloxéra által kipusztított nép érdekében szólal fel; azt hiszi, hogy legtanácsosabb volna a dohánytermelés fejlesztésével pótolni azt a kárt, melyet a nép a szöllőtermeléssel szenvedett. A költségvetést elfogadja. Uray Imre elismeri a miniszter jóakaratát, aki e rövid idő alatt nem tanulhatott bele a földmivelés sokfelé ágazó ügyeibe. A méntelepeket csakis úgy akarná fentartani, hogy keretül szolgáljanak a lótenyésztésre, de ne legyenek önálló lótenyésztő telepek. A földmivelési budgetből kitetszik, hogy a miniszter mindent elkövetett, csakhogy a rendelkezésére álló pénzt a tárca tételei között arányosan oszsza szét; de épen abból látni, hogy a mai alapon, a mai pénzösszeggel helyes földművelési politikát száz esztendő alatt sem lehet csinálni. Ajánlja a miniszternek, hogy ezer forintos szubvencziót adjon minden vármegyének oly czélból, hogy a községekben faiskolák létesittessenek s biztosítja a minisztert, hogy ez az intézkedés rövid idő alatt a legüdvösebb eredményeket fogja maga után vonni. A költségvetést nem fogadja el. Münnich Aurél megnyugtatást kér a minisztertől aziránt, hogy az általa tervezett klimatikus telepek nem fognak a létező gyógytelepeknek és fürdőknek konkurrenciát csinálni. Egyébként a telepek létesítésének örvend. A kölségvetést elfogadja. Bujanovics Sándor beszédét reggeli lapunkban közöljük. Gróf Bethlen Balázs a népies szakoktatás és a birtokrendezés keresztülvitelét sürgeti. A költségvetést elfogadja. Makfalvay Géza beszédét reggeli lapunkban közöljük. A vitát holnap folytatjuk. Az interpellácziók. A honvédelmi miniszter képviseletében Gromon Dezső államtitkár válaszol Thaly Kálmánnak interpellációjára. A miniszternek tudomása volt arról, hogy egy közös hadseregbeli tiszt Debreczen város piaczán egy közhonvédet háromszor arczal ütött állítólag azért,mert nem szalutált neki. A miniszternek erről jelentést tettek, de további intézkedés szüksége nem forgott fenn, mert a jelentésben meg volt mondva, hogy az illető tiszt kiléte kipuhatoltatott s ellene a vizsgálat szabályszerűen megindittatott. A vizsgálat a szokottnál hosszabb ideig tartott, mert egyrészt nem tudták mindjárt, hogy ki volt az illető tiszt, másrészt pedig a közhonvéd maga is oly ellenmondásokba keveredett, hogy több kihallgatás és szembesítés vált szükségessé. A vizsgálat most már be van fejezve s az illető tisztet megbüntették. A tiszt beismerte az elkövetett szabálytalanságot s a fölött sajnálkozását fejezte ki. Hogy az illető tiszt nem akarta a honvéd bántalmazásával a magyarokat sérteni, annak legeklatánsabb bizonyítéka az, hogy az illető maga is magyar szülők gyermeke. Különben a tisztet fegyelmi után tíz napi szobafogságra ítélték. Kéri a válasz tudomásul vételét. Thaly Kálmán újból elmondja az esetet s hangsúlyozza, hogy a tiszt, ki a szalutálni elmulasztott közhonvédet az előállításon kívül még tettlegesen is bántalmazta, a legszigorúbb büntetést érdemelte volna. Szinte nevetséges az az állítás, hogy a közhonvéd kihívóan viselkedett volna a tiszttel szemben, nem úgy vannak nevelve a szegény közhonvédek. Az a tiszt megérdemelne legalább is annyit, hogy nevét tegyék közzé. A választ, ha az illető tiszt nevét az államtitkár megmondja, tudomásul veszi, bár a tíz napi szobafogságot ingen enyhe büntetésnek tartja. Ha a tiszt nevét titokban tartják a választ nem veheti tudomásul. Gromon Dezső államtitkár szerint akkor, midőn a tiszt a történtek fölött sajnálatának adott kifejezést s még külön büntetést is kapott, másodszor is megbüntetni nem lehet. (Zaj és ellenmondás.) Thaly Kálmán utal arra, hogy a közhonvéd neve is nyilvánosságra került, mondják meg tehát a tisztét is. (Zajos helyeslés.) A ház többsége a választ tudomásul veszi. Horváth Gyula felkéi s fölkiált: No hát én azt a névtelen tisztet disznó gazembernek mondom. Majd megnevezi magát. (Zaj. A szélsőbalon éljenzés.) Ezután Ónody Géza a következő interpellácziót intézi a belügyi, kereskedelmi, földművelési és pénzügyminiszterekhez: A folyó 1892-ik év ápril hs 8-án d. u. 4 órakor Rakamaz községe mellett elhaladó vasúti vonat mozdonyának kéményéből kiszórt tűzszikrák által, számos szemtanú jelenlétében, a vasúti vonal közelében fekvő egyik pajta — mely Jung János s Jung József tulajdonát képezi, — felgyujtatván, ennek következtében az orkánszerüleg dühöngő viharban Rakamaz községben 58 lakház, több mint 100 melléképület, egy asszony és két gyermek, számos házi állat és több rendbeli élelmiszerek a lángok martalékává lettek. Minthogy pedig a vasúti vonal gőzmozdonyairól származott hasonló szerencsétlenségek nevezett községet már máskor is, és pedig több ízben pusztították s annak lakosságát folytonos rettegésben tartják, kérdem a belügyminiszter urat, hogy van-e arról tudomása: mily tűzrendőri órszabályok vannak alkalmazva a vasúti vonatok gőzmozdonyainál ? Szándékozik-e arról tudomást szerezni, hogy a jelen esetben ezen tűzrendőri órszabályok betartattak-e vagy nem ? Ha esetleg be nem tartattak, vagy betarthatók nem voltak, mi ennek az oka és kit terhel ezért a felelősség ? és szándékozik-e intézkedni az iránt, hogy az, ki a mulasztás elkövetésében közvetve vagy közvetlenül vétkes, törvényesen szigorú felelősségre vonassák, és hogy jövőre hasonló esetek ne ismétlődjenek ? Kérdem a kereskedelmi miniszter urat: van-e arról tudomása, hogy az államvasutak nevezett vonalán a mozdonyok fűtéséhez alkalmazott szén mily minőségű, melyik kőszénbányától szereztetik be, kivel, mily mennyiségben és mily időtartamra köttetett ezen szénre nézve a szerződés az államvasutakkal ? továbbá szándékozik e intézkedni az iránt, hogy amennyiben ezen szén akár a vasúti közlekedés, akár a községek tűzrendőri közbiztonságának érdekeit veszélyezteti, annak további használata vasúti gőzmozdonyoknál kizárassék? Nemkülönben szándékszik-e az iránti 124. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Szerda, május 4.