Pesti Napló, 1893. július (44. évfolyam, 184-214. szám)
1893-07-20 / 203. szám
8 Budapest, csütörtök FORTI TVROPLÓ, 1893. julius 20. 203. szám. Két puha párnákon, kényelmesen ülve találta. Az asszony volt ugyanis olyan óvatos, hogy az ablakok elé párnákat rakott s csak akkor ugrott le az emeletről. Galieri jót nevetett felesége ötletén, bár megsiratni az asszonyt határozottan több kedve lett volna. — Eötvös és Polóstus 1531-ben. Kétszázhatvan esztendővel ezelőtt is voltak már pörök és voltak prókátorok, s megtörtént az is, hogy a prókátorok a pörökben olyan istentelenül egymásnak mentek, mint ma. Aki nem restelli a fáradságot, érdekes és tanulságos históriát, olvashat erről nemes Kassa városa levéltárának hiteles okmányaiból. Az 1631. esztendő elején Kassa városa két hires prókátora került össze és bizony nem igen kímélték egymást. Kassa városa electa jurata communitása (mai elnevezéssel képviselő-testülete) a többek közt a következő kívánalmakat terjesztette a nemes tanács elé: — „Ennek előtte egy néhány esztendővel a városban levő prókátorok igen-igen elmentenek volt az istentlenségben úgy annyira, hogy mint vizet úgy itták az nagy álnokságot, melyért az Nemes Tanács le is tette vála őket. Most is azért az mint eszükbe veszszük, szarvat kezdenek emelni, melyet az Betsü-letes Község meg akarván gátolni legfőképen az kettőt, Győri Jánost és Fekete Jánost priválja és degradálja, hogy soha itt az Nemes Tanács széki előtt ne ágálhassanak. Ezenkívül az kiket az N. T. eszébe venne, az kik ily istentelenek volnának . Kegyelmek megzabolázza, hogy igy is az Istennek haragja engesztelődnek. Mivelhogy penig városunk ugyan nem lehet procátor nélkül, azt a N. Község az N. Tanácsra hagyta, kiket akarnak arra rendelni, csak hogy legyenek hitesek.“ Milyen jó dolog, hogy ma már nem így gondolkodnak a városok nemes tanácsai. — Osman Digma titkárja, Grácból írják. A közeli Gleissdorfban Baumgartner háztulajdonos a napokban Madridból, a katonai fogházból Pedro Bussonel aláírással levelet kapott, amelyben Bussonel, aki Osman titkárjának mutatja be magát, leírja, hogy az Osman vagyonából négymillió frankot és állampapírokat rejtett el Gleissdorfban. ő kénytelen volt elvándorolni Németországon és Franciaországon keresztül, hogy Spanyolországba eljusson és megmentse a roppant nagy kincset. Itt azonban elfogták és most, már, hogy a kincshez hozzájuthasson, idegent kell beavatnia a titokba s ezért arra kéri Baumgartnert, küldjön neki elegendő költséget, hogy Spanyolországból Gleissdorfba utazhassák. ígéri, hogy a kincsből nagyrészt juttat neki. Baumgartner azonban nem ment lépre s a pénzküldés helyett a rendőrségnek adta át a levelet. — Holttest a náciban. Csaba városát, mint levelezőnk táviratozza, szenzációs bűntény tartja napok óta izgatottságban. Egy nyolc éves lányka ennivalót vitt apjának, aki a most épülő kaszárnyánál dolgozik, s útközben egy kúpba rakott nádcsomóban meglátott egy kicsüngő véres emberi lábat. Munkásokat hívott össze, akik szétbontván a kévéket, egy meggyilkolt ember holttestére akadtak. A holttest több helyén nagy sebek tátongtak, amelyekből még mindig szivárgott a vér. A személyazonosságot csakhamar konstatálta a rendőrség. Kunster György dalmáciai famunkás, aki úgy látszik rablógyilkosság áldozata. A rendőrség eddig a következő nyomokat nyerte a bűntény kiderítésére. Kékesi vasúti pincér azt mondja, hogy Kunster a gyilkosság éjszakáján két dalmáciai társával mulatott, a vacsorát is ő fizette. Együtt hagyták el a vendéglőt. A két dalmáciainak azonban nyoma veszett. A másik igen fontos vallomást egy csabai ember Csekessky Imre tette. Neki egy régi ismerőse Szahorszky Mihály a gyilkosságot követő reggel kétségbeesve beszélte el: — Nincsen nyugodalmam, Imre. Embert öltem az éjszaka. Mikor az őrség kilépett a városháza ajtaján, Csekerszky így kiáltott: — Ott áll Szaborszky, ott áll! Szaborszky azonban hamar tisztában volt a rendőrség szándékai felől s futni kezdett, de a rendőrség kevés ideig tartó üldözés után elfogta. Szaborszky éppenséggel nem vállalja magára a gyilkosságot. Alibijét tudja igazolni, az éjjelt kedvesénél töltötte, aki be is vallja, hogy Szaborszky egy órát nála töltött. A vizsgálat adatai szerint a gyilkosságnak egy órától négy óráig kellett történnie. Szoiborszkyt egyelőre fogva tartják. Az áldozat Stravateszen lakó szüleit már értesítették, hogy jöjjenek el meggyilkolt fiuk temetésére. — Gyerek férfiak, úgy látszik, hogy az új világ nem csak a találmányok terén múlja felül a vén Európát, hanem az embereknek az a képessége, hogy hivatalokat lásson el és üzleteket vezessen, is sokkal korábban fejlődik ki az új- mint az ó világban. Míg nálunk csodaszámba megy, ha valamelyik gyerek olyat talál mondani, ami csak idősebb és tapasztaltabb emberekhez illik, addig Amerikában az ilyesmit a legközönségesebb dolognak tartják. Halm Vance Cotton-ban bizonyára legfiatalabb távirótiszte a világnak, még csak tizenegy éves, de már nagyon jól tudja a módját, hogyan kell egy táviratot továbbítani, ismeri a távirókészülék minden csinját-binját és csak nagy ritkán téved. South Atchison-ban (Kansas) két gyerek, akik közül egy sincs még csak tizenegy éves sem, vezeti a tulajdonukat, képező majorságot, amelyben öt tehén és kocsi lovastul is van, amelyivel a tejet szállítják vevőiknek. Legfurcsább a dologban az, hogy a két gyerek egy tehénnel kezdett gazdálkodni és mostani majorságukat már eddigi fáradozásukkal szerezték. Denisonban (Texas) hatéves gyerekkocsisok vannak, akiket a legtapasztaltabb vén kocsisok se szégyenítenek meg. Ezek a gyerekkocsisok isznak mint a kefekötők, káromkodnak mint a tengerészek és úgy lőnek akár Ira Paine. Belfast-ban (Maine) két gyerek örömtüzet gyújtott, amely olyan hirtelen harapózott el, hogy egy szomszédos házat is veszedelemmel fenyegetett már. Benn ülve kérdé az egyik gyerek a másiktól: — Lee, miért nem kéred a gazdákat, hogy segítsen a tüzet eloltani? — Azért, mert ha kérném, se segítene, s igy legjobb, ha magam segítek magamon. Mond és hamarosan hoz pár veder vizet, meg pár kapahányás földet s szerencsésen eloltja a tüzet, úgy hogy az elősiető gazdának már nem igen akadt dolga az oltásnál. Szerencsétlenül járt kalauz. Báziásról írják lapunknak: Tegnapelőtt megrázó katasztrófa történt a pályaház előtt. A Temesvár felől jövő személyvonat egyik új szerkezetű személykocsijának alsó lépcsőjén állott Weiss kalauz s a vonat megállását várta. A bekanyarodásnál kissé előre hajlott s a váltó rudja leütötte a lépcsőről. Eszméletlenül bukott a kerekek közé, a melyek mind a két lábát szétzúzták. A vonat személyzete csak a megállás után vette észre a szerencsétlenséget, fölszedték a vérben heverő kalauzt, sebeit nagyjából bekötözték s az egyik kocsiban Fejértemplomra vitték, a hol még az nap meghalt. Özvegyet és két gyermeket hagyott hátra, a kiket halála előtt folyton emlegetett. — Szomszédok harca. Balf sopronmegyei községben, mint soproni levelezőnk irja, idősebb Bolti János és idősebb Klauss Mihály családjaikkal közös udvarban laktak, de nem a legjobb egyetértésben. Nem egyszer peréstek reggeltől estik, így történt szombaton is, e hónap 15-én, hogy idősebb Bolti János és idősebb Klauss Mihályné összevesztek valamin és sűrűn szórták egymásra a szitkokat. Klauszné később segítségül hívta a férjét is, aki egy kissé ittas állapotban már ugyan nyugodott, de felesége szavára azért kijött, s előbb csak szóval elegyedett bele a civakodásba, majd bírókra kelt Pöltl Jánossal. Dulakodás közben kikerültek az utcára és itt folytatták a harcot. A nagy zajra azután idősebb Klausz Mihálynak az egyik fia is kisietett s egy vasvillát az apja kezébe nyomva, egy másikkal maga felfegyverkezve, most már ketten szorították idősebb Pöltl Jánost, aki fegyvertelen lévén, végre is hátrálni volt kénytelen. Ekkor fia, aki eddig a pajta ajtajából nézte a küzdelmet, védelmére sietett és egy vastag fadoronggal olyan erővel vágta fejbe az előtte görnyedő idősb Klausz Mihályt, hogy az nyomban összerogyott és meghalt. A boncolás megállapította, hogy az ütés feltétlenül halálos volt. A fiatal Pöltlt elfogták és vasárnap óta a törvényszék fogházában van. — Elhalasztott táncmulatság. Az Első Magyar Általános Női Betegsegélyző Egyesület az e hónap 16-ikára, a Zuglóban tervezett táncmulatságát, a rossz idő következtében, e hónap 23-ikára, vasárnapra halasztotta el. A jegyek érvényesek. — A tamburás. Csurogról irja levelezőnk: Börcsök János telkes gazda már régóta féltékenykedett szép fiatal feleségére s a házaspár között nem egyszer volt már heves szóváltás. Börcsök nemrég két hétre Boszniába utazott. Mikor hazatért, a jóbarátok azt beszélték feleségéről, hogy távolléte alatt a fiatal tamburás-primás volt bejáró a házához. Börcsök eleintén reá se hederített a pletykákra. Tegnap délután több szomszédjával együtt borozott a korcsmában és ekkor újra emlegetni kezdték a tamburást. Börcsök hirtelen felugrott, haza szaladt s egy nagy éles konyhakéssel berohant a szobába, ahol felesége éppen vacsoránál ült három kis gyermekével. A dühöngő megragadta az asszonyt, a ki áldott állapotban volt, földre teperte s addig rugdosta, amig elvesztette eszméletét. Hiába rimánkodtak a gyermekek, a dühöngőt mindez nem hatotta meg. Rátérdelt az asszonyra és a késsel előbb nyakán, aztán mellbe szúrta, úgy hogy a szerencsétlen rögtön meghalt. Csak ekkor tért észre a gyilkos. Összevissza csókolta a gyermekeket, becézgette, ágyba fektette őket, aztán a rendőrségre ment, hogy feljelentse magát. Csurogról vasra verve kísérték a zsablyai bíróság fogházába. Miután Csurogon a hitvesgyilkosságok éppenséggel nem tartoznak a ritkaságok közé, a hatóság a belügyminisztériumhoz fordult, hogy a községben csendőrőrsöt állítson fel. — A szentimentális öngyilkos, Klattau csehországi városban, mint Prágából táviratozzák, a tizenötesztendős Nader József harmadosztályú gimnazista, mert rossz bizonyítványt kapott, leugrott a negyvennyolc méter magas fekete toronyból s az utca kövein szétzúzódott. Mielőtt a toronyba ment, egy messzelátó csövet kért az őrtől és öngyilkossága előtt még széttekintett a környéken. — Embertelen betegápolók. Olasz lapok fellázító kegyetlenkedésekről írnak, amelyek egy idő óta napirenden vanak a római San Spirito kórházban. Julius hetedikén az igen súlyosan beteg Attilis Capori hirtelen agylázba esett. Az ápolók, hogy ráadják a kényszerzubbonyt, a földre teperték, térdükkel a hátára gázoltak és nyakánál, fülénél lefogták. A szerencsétlen halálra rémülten kiáltozott: — Hát meg akartok gyilkolni? Az ápolók erre egy nyirkos pincébe vonszolták, ahol néhány óra múlva meghalt. Egy másik beteg kikelt a lelketlen bánásmód ellen. Megbotozták és kiűzték a kórházból. Egy nappal később egy tifuszos beteg kiesett az ágyából és segítségért kiáltozott, de az ápolók rá se hederítettek és ott hagyták heverni a földön. Mikor aztán másnap hajnalban végre utána néztek, már a halállal vivődött és rövid idő múlva ki is szenvedett. Azt is beszélik, hogy a betegeket koplaltatták, sem ételt, sem italt nem adtak nekik, sőt még a rendelt orvosságokat sem kapták meg. Egy beteghez, aki vízért könyörgött, így szólt az ápolója: — Kelj fel és menj magad a kúthoz! A szinte hihetetlen visszaélések dolgában szigorú vizsgálatot indítottak. — Kihalt város. Mihelyest melegebb lesz az időjárás, a tropikus égöv állandó járványos betegségéről, a sárgalázról is kezdenek hírek érkezni. Olyan ez a betegség, mint a kolera. Hirtelen lepi meg az embert, ágyba dönti, amelyből alig is kel fel többé. A láz, a görcsök, az orrvérzés annyira elgyengítik a betegeket, hogy csak nagyon kevesen gyógyulnak fel a bajból. Nyugat-India, Közép-Afrika és Amerika állandó hazája a sárgaláznak s ott rendszerint járványszerüleg pusztít. Európában soha se pusztított járványszerüleg s egyes esetek is csak a tengeri kikötőkben fordultak elő, ahova a sárgaláztól infierált területekről érkező hajók hurcolták be. A szárazföldön nem talál kedvező talajra, sőt a magasabb vidékek teljesen immunisak a sárgaláz ellen. Csak nyáron pusztít, amikor nagy a meleg, a hidegebb idő beálltával csökken vagy teljesen megszűnik. Ez a veszedelmes betegség pusztít most, mint egy londoni távirat jelenti, Santos-ban, Brazíliában. Gyönyörű fekvésű város, de a sárgaláz minden évben meglátogatja. Az idén pedig különösen veszedelmes módon lépett fel. Alig kéthárom hónap alatt több mint tízezer ember halt meg a sárgalázban. A város olyan szomorú, olyan kihalt! Az üzletek legnagyobb része le van zárva, mert a tulajdonos meghalt. A kikötőben horgonyzó negyvenöt hajó legénység nélkül, húsz hajó pedig kapitány nélkül van. Meghaltak, vagy még haldokolnak. Június hónapban naponként átlag kétszáz ember halt meg a sárgalázban. Az utcákon száz meg száz feloszlásnak induló holttest hever, nincs ember, aki eltakarítsa a halottakat. Az óvóintézkedések hiábavalóknak bizonyulnak, mert a ragadós betegség tovább terjed a tartományban is. Santosse lakosságának fele a sárgaláznak esett áldozatul. — Par distance. Bolognából írja levelezőnk. Albertoni egyetemi tanár és hírneves fizológus tizenkilenc éves bájos leánya, kinek neve sikerült költeményei révén is ismeretes, nemrég egy kötet költeményt kapott Palermóból, amelyet Mendola ügyvéd és egyébként poéta is mint egy rokonlélek hódolata jelet küldött az ifjú költőnőnek. Ennek a küldeménynek a nyomán azután szentimentális irodalmi levélváltás keletkezett a két ifjú lélek között, amely a tüzesvérű olaszt odáig vitte rajongásában, hogy nemrég, szerelemre gyuladva Bolognában termett, hogy végre testi szemeivel is megpillantsa az imádott ideált. Egy kis hiba volt azonban a dologban: a fiatal költőt rossz hír előzte meg és a tanár háza e miatt nem is nyílt meg előtte. Mendola most az utcán igyekezett ideálja közelébe férni, Ami sikerült is neki, mert Albertoni Szilvia a kisasszony kivétel a nők között, akik sohasem járnak egyedül az utcán. Mendola találkozott is imádottjával, aki azonban kereken kijelentette, hogy szülei nem engedik, hogy vele érintkezzék. Ez már több volt, mint amennyit egy szerelmes olasz, ha még hozzá poéta, el tud viselni. Hirtelen elhatározással a tanár lakása előtt termett, s amikor csöngetésére megnyílt előtte az ajtó, szó nélkül rásütötte revolverét a tanárra, aki szerencsére sértetlen maradt. Evvel be nem érve, a szerelmi dühében elvakult poéta még néhányszor lőtt a tanárhoz siető családtagokra, de vak dühében ezeket is elvétette. Ekkor már a rendőrség is előkerült és a düngőt az őrültek házába vitték. Bologna lakossága azonban másnap megint gyönyörködhetett az utcán szabadon járó-kelő poétában, úgy látszik, hogy az olasz temperamentum megbocsátja a tüzes olasz vér ilyetén csattanós megnyilatkozását, különösen kánikulában. — Rablógyilkosság Borosjenőn. A borosjenői országúton, mint levelezőnk táviratozza, tegnap meggyilkolva találták Krucher jómódú borosjenői polgárt. A holttest arccal a föld felé volt borítva, a fején és nyakszirtén fejszecsapások nyomai látszanak. A halott értékes tárgyait elrabolták. A csendőrség eddig még nem talált a gyilkos nyomára. — A tizennyolcezer forintos lopás. Megemlékeztünk már arról, hogy Szabadkán Bezerédy István huszárfőhadnagytól szolgája, Széll Kálmán 18.000 forintot érő értékpapírt, észert és aranyat ellopott. A nyomok szerint a tolvaj Budapestre szökött s ezért a szabadkai rendőrkapitány feljött Budapestre, hogy a fővárosi államrendőrséggel együtt nyomozzon. így aztán kiderült, hogy Széll Kálmán tulajdonképpen Szomolai József többször büntetett urasági inas, aki azelőtt épitész-rajzoló volt. Legutóbb egy, a fővárosban elkövetett betöréséért négyesztendei fogságra ítélték el, amelyből alig néhány hét előtt szabadult ki. A tolvaj azonban már a fővárosból megszökött s igy a nyomozás eredménytelen maradt. Szomolait európaszerte körözteti a rendőrség. — A nyomor áldozatai. A Kőbányán tegnap hajnalban történt családi dráma hőse, Janik György ma reggel a Rókus-kórházban, ahová a mentők szállították, meghalt. Holttestét beszállították a boncoló-intézetbe. Janik felesége is alig éri meg a reggelt. — Tolvaj inas. Floch Henrik, nyugalmazott pénzügyi tanácsos szolgája. Pulpán Ede 15 darab ezüst kanalat, 6 ezüst villát és 5 darab tíz márkás aranyat ellopott gazdájától. A detektívek a hűtlen szolgát ma elfogták. — A cigányleány és szeretője. Békés Csabáról írja levelezőnk: Békési János huszonnégy éves cserepeslegény sűrűn járt Paresz cigányprímás csodaszép leányához, a tizenhat éves Saroltához. A leány szülei szívesen látták a dolgos, iparkodó legényt s örömmel egyeztek bele, hogy leányuk nejévé legyen. Nem így a legény szülei, akik tudni sem akartak arról, hogy cigányleány legyen a menyük. Az esdeklő fiúnak egész határozottan megmondták, hogy verje ki a fejéből ezt a lehetetlen gondolatot, mert az egész esküvőből úgysem lesz semmi. A leány