Pesti Napló, 1894. július (45. évfolyam, 180-210. szám)

1894-07-15 / 194. szám

194. szám. Budapest, vasárnap ____________FESTI NAPLÓ.__________ 1994. ju­liUS 15.­­ — Halálozás. Idősebb Bán Józsefné, született Gebhardt Erzsébet, julius 13-ikán életének 71-ik évében Visegrádon meghalt. — Tüzek a külföldön. A kelet-poroszországi vasút mentén, a königsbergi kerületben levő Wodminin köz­ségben nagy tűzvész pusztított. Harminchét ház leégett, száztizennégy család hajlék nélkül maradt. A segítő bi­zottság az ínségesek támogatására hívta fel a közönséget. — Párisból táviratozzák, hogy a Grenbornnd-féle major Anecy mellett leégett. — Mulatság az Eötvös-villában. A Fővárosi Kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete hangversenynyel egy­bekötött jól sikerült táncmulatságot rendezett ma a sváb­hegyi Eötvös-villában. A hangversenyt az egyesületi dalos­kor nyitotta meg és zárta be. Közben Dárdai Gyula, a Népszínház tagja, Bodó Alajos zongorakísérete mellett, Röszler Sarolta és Gábos Nelli, az Opera művésznője éne­kelt. A rendezőség a szereplő hölgyeknek szép bokréták­kal kedveskedett. A hangverseny után tánc következett, amelyben kétszáz pár vett részt. A kerékpár-sport napról-napra jobban hódít és az ellene felhangzott előítéletek jobb belátásnak engedtek. Ezen fellendülés főleg a pneumácia-kerekeknek köszönhető, amelyek a Milano-München közti versenyen is győztek. Bővebbet olvashatni lapunk ide vonatkozó hirdetésében. Hirdető rovatunkat olvasóközönségünk szives figyelmébe ajánljuk. Sakk a királynak! — A sakkjáték eredete. — Budapest, julius 14. Ismeretes dolog, hogy a sakkjáték keletről szárma­zott hozzánk, s a keresztes hadjáratokig teljesen ismeret­len volt Európában. A legelső nyugati írók, akik említést tesznek róla, ugyanazok, akik a „kerek asztal“ lovag-his­tóriáit írták meg, s a görögök közt a híres Anna Komména hercegnő az első, aki zatrikion (a sadreng arabs szó után, amely „száz áldást“ jelent) név alatt említi föl, mint olyan játékot, melyet a persák hoztak Görögországba. De a persák is megvallják, hogy nem ők a felta­lálói, hanem hogy csak a nagy Khozru, vagy Kozroesz idejében, tehát a hatodik század közepe táján kapták Indiából. Körülbelül ugyanebben az időben, vagyis Vu-Ti uralkodása alatt kapták saját vallomásuk szerint a kínaiak is a sakkjátékot a hinduktól, akik között időszámításunk ötödik századának az elején találta föl a rege szerint egy Nasszir (Dáher fia) nevű bramin. A bölcs bramin in usum delphini találta föl ezt a játékot. Akkoriban ugyanis egy fiatal és hatalmas, Ben­b vagy Behrám nevű fejedelem uralkodott Indiában, aki abba az igen közönséges hibába esett, hogy magáról nagyon is sokat hitt, másokat pedig túlságosan kicsinyeit. Nasszir tehát a sakkjáték föltalálásával elmésen akarta őt meg­győzni arról az igazságról, hogy a királynak vereséget kell szenvednie­­matt), mihelyt alattvalói elhagyják vagy elhullnak mellőle. Ezt a nagy igazságot száz más derék férfiú, bramin és rádia, nyíltan megmondta már a hatalmas fejedelemnek; de ő felsége a nyers igazságot olyan rossz néven vette, hogy mindazok a derék emberek, akik az ő zsarnoki ural­mát birálgatni merték s ellene felszólalni elég vakmerők voltak, az életükkel fizették meg nyíltságukat. A zsarnoki uralom természetes következményei nem maradtak el. Az elnyomott népek veszedelmes tünetekkel kezdték már jelét adni annak, hogy béketűrésük kimerült, és a hűbéres feje­delmek már hasznukra készültek fordítani ezt a körül­ményt, midőn Nasszir, Dáher fia (kit az arabsok Szisszá­­nak neveznek) hazája nyomorán megindulva, azt határozta, hogy felvilágosítja a fejedelmet azokról a­ vészes következ­ményekről, amelyeket zsarnoki önkénye feltétlenül maga után fog vonni. De elődjeinek a példája megtanította arra, hogy ok­tatásának csak úgy lészen jó eredménye, ha a fejedelem azt fogja hihetni, hogy ön önmagától okul, nem pedig mások által. E végett eszelte ki a sakkjátékot, amelyben tudni­illik a sah, vagyis a király, habár valamennyi báb között a legfontosabb és habár a többi báb mind csak az ő oltal­mazására van rendelve, egymaga se támadásra nem ké­pes, sem védekezni nem tud az ellenségei ellen, ha alatt­valói, s köztük kiválóan a közemberek (parasztok) a legnagyobb igyekezettel nem védelmezik. Épp ezért tehát őket minden lehető módon kímélni kell, könnyel­műen egyet sem szabad küzülök feláldozni, mert gyakorta egyetlen egynek az elvesztése is a király elpusztulását vonja maga után, vagy legalább sietteti. Az új játék csakhamar ismeretessé lett az ország­ban mindenfelé. A király is meghallotta a hírét s magától a feltalálótól kívánta megtanulni. Elhívták a bramint az udvarba, kinek most a játék megmagyarázásának az örve alatt, bőséges alkalma nyílt arra, hogy ildo­mos és a király hiúságát semmiképp sem sértő módon belecsöpögtesse a lelkébe azokat a nagy igazságokat, a­miket a nagyképűen oktató rádiók és braminok szájából sehogy sem akart elfogadni. És az ifjú fejedelem, akinek nemcsak esze, de alapjában véve nemes gondolkozása is volt, a Nasszir játék­leckéiből kivonta az okulást önmagára nézve, megváltoztatta magaviseletét, visszanyerte alattva­lóinak szeretetét és ezzel elhárította birodalmáról azt a veszedelmet, amely fenyegette. így beszélik el az arabs írók a sakkjáték erede­tét, és ha ez talán rege is, meg kell vallani: sí­non é vező, é ben trovato, és a nemes játék egész rend­szere tökéletesen egybevág azzal a céllal, amelyet a fel­találónak tulajdonítanak. A jutalmat, melyben az indiai fejedelem a bölcs bramint ezért a szép találmányáért részesítette, így beszéli el Hyde az ő De ludis orientalium című­ munkájában, egy meg nem nevezett rabbinus szavai szerint: — Dáhernek fia, szólt Behrám király Nasszirhoz, — immár látom, hogy te olyan férfiú vagy, akiben az igaz­ság lelke lakozik. Mondd meg most, hogy mit adjak ne­ked, kivánj bármit, oly magasat, vagy oly mélyet, amilyet akarsz s kívánd akár birodalmamnak a felét — a tied lészen. Nasszir (vagy Szissza), a bölcs, leborult arccal a földre, s igy felelt a királynak: — Uram, ha kegyelmet találtam felséges szemed előtt, add meg im, amit kérni merészlek. Nézd­ fejedelmi játékomnak a tábláját, mely előtted vagyon, hatvannégy mezőre osztottam. Parancsold meg tehát a te szolgáidnak, akik gabonásaidra ügyelnek, hogy az első mezőre egy szem búzát tegyenek, a másodikra kettőt, a harmadikra négyet és így tovább minden további mezőre két annyit, mint az előb­bire, egészen a hatvannegyedik mezőig. És ez legyen, uram, királyom, az én jutalmam. Behrám, hallván ezeket, haragra gerjedt, s megveté szivében a bramint, mondván: — Nem bölcs férfiúként mondod el kívánságodat, hanem balgatag módjára. Avagy azt hiszed, nincs elegendő hatalmam, hogy néked valamely nagy ajándékot adjak, s azért kérsz ilyen hitványságot? Ámde a bramin újabb szóval erősité, hogy ő a kívánt jutalommal beérendi, hozzátevén, hogy ha ő felsége ezen ő megjutalmazását kevesellené, ám kétszerezze meg. A fejedelem hát előhivatá az ő gabonásainak főfő­­sáfárját és meghagyta neki, hogy tegyen a bramin kíván­­sága szerint. De mihamarabb kitűnt, hogy a bölcs Sziszsza, avagy Nasszir, eme kívánságával csak újabb üdvös oktatást óhajtott adni az ő urának. A sáfár nemsokára visszajővén, kijelenté, hogy megkezdte ugy­an a buzaszemek összeszámlálását, de jólle­het a hatvannégyes számnak még csak a feléig jutott el, a braminnak adandó búzaszemeket olyan töméntelen soknak találta, hogy tovább számlálnia már lehetetlen. Csupán annyit mondhat, hogy az egész birodalomnak összes ga­bonatermése nem lenne elegendő ahhoz, hogy a bramin csak a felét is megkaphassa annak, amit a fejedelem neki megígért. Behrám egyszerre felismervén, hogy Dáhernek fia mit akart e kívánságával neki értésére adni, előhivatá a bramint s megölelvén és megcsókolván őt, igy szóla: — Immár látom, hogy az Ur bölcsessége lakozik tebenned. Ez órától fogva népem a te ajkad szava szerint fog kormányoztatni, magad pedig az én asztalomon egyed a kenyeredet. És a bölcs Nasszir attól fogva együtt élt a király­­lyal s barátja és testvére vala élete fogytáig. A. Z. Főváros. * A pénzügyi és gazdasági bizottság ülése. A pénzügyi és gazdasági bizottságnak hétfőn tartandó ülésén a következő ügyeket tárgyalják: A tiszti főügyész­nek és a főszámvevőnek előterjesztése a 257.000 forint földhitelintézeti kölcsön visszafizetése tárgyában. A Lipót­­mezei és zugligeti vízelosztó csőhálózatra és az I. kerü­leti trombitás-úti vízvezetéki csőfektetésre szükséges költség kimutatása. — A partbeosztó bizottság vélemény­es jelentése, partbérletek iránt. — A VIII. kerületi Kis- Zuglóban építendő iskola költségeinek pénzbeli fedezete.— A filloxéra-ügyi bizottság jelentése, a földmivelésügyi minisz­ternek a fővárosban fölállítandó kertészeti tanítóintézet ügyében érkezett leiratára. Szính­áz és zene. * A provencei Bayreuth. Charette, a Comédie Frangaise igazgatója megegyezett az orangei (Provence) községtanácscsal, hogy színházának legelőkelőbb tagjaival augusztus 10-ikén, 11-ikén és 12-ikén a római korból eredő és 15.000 embert befogadó amfiteátrumban előadáso­kat rendezhessen. Színre kerül Antigone, Oedipus király és még egy tragédia. A párisi lapok Orangeot a provencei Bayreuthnek nevezik el. * Színházi műsorok. A Krisztinavárosi Színkörben: Hétfőn: A dolovai nabob leánya; kedden: Próbaházasság.­­Bárdy Gabi vendégjátéka);szerdán: Náni; csütörtökön: Az ember tragédiája; pénteken, szombaton és vasárnap ugyanez. — A Városligeti Színkörben holnap, vasárnap két előadás lesz. Délután négy órakor fél helyárakkal a Tót legény Amerikában, este hét órakor rendes helyárakkal Charlie nénje című bohózat kerül színre. * Ó­budai színkör. Ma este Markovits Margit az országos színésziskola végzett növendéke lépett föl az ó­budai szín­körben a Vasgyáros Claire szerepében. Játékáról csak el­ismeréssel írhatunk. Bájos megjelenésében és kellemes or­gánumában és precíz játékában meg van a biztosíték arra, hogy valamikor jelesebb színésznőink egyike lehessen. Képzőművészet* ** Törvényjavaslat a képzőművészetek támoga­tásáról. Említettük reggeli számunkban, hogy körülbelül 200.000 forintra rúg az az összeg, amelyet a kormány az ezredéves kiállítás művészeti osztályának emelésére szánt. Az összeg két­harmadrésze kész művek vásárlására for­­díttatnék, másik harmada pedig megrendelt műveknek jutna. Értesülésünk szerint az erre vonatkozó törvényja­vaslatot a kormány még az ősz elején terjeszti a képviselő­­ház elé. H­illerniumi érmek és oklevelek. — Pályázati hirdetés. — Budapest, július 14. Tegnap volt az a művészeti ankét, amelyen Wekerle Sándor miniszter bejelentette azokat a fontos javaslatokat, amelyek hivatva vannak a magyar képzőművészeti kiállí­tás sikerét a millennium alkalmával biztosítani. Ma Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter teszi közzé azt a pályázati hirdetést, amelynek célja az 1896-os ezredéves országos kiállítás érmeinek és okmányainak ter­vezetét megszerezni. És így a millennium minden tekintet­ben örvendetesen támogatja a magyar képzőművészeteket: a kormány jelentékeny összeget áldoz képekre, szobrokra és a nálunk elhanyagolt érem­művészetet is fejleszti pályá­zati hirdetésével. A pályázati hirdetés igy szól: Pályázat az 1896-iki ezredéves országos ,kiállítás érmeinek és okmányainak tervezeteire.­­ Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás érmeinek tervezeteire ezennel pályázatot hirdetek. A pályázatban kizárólag magyar állampolgár művé­szek vehetnek részt. A megállapított jury-szabályzat értelmében az érmek háromfélék, úgymint: 1. millenniumi nagy érem, 2. kiállí­tási érem, 3. közreműködők érme. A jury-szabályzat, mely kívánatra minden pályázónak megküldetik, tüzetes felvilá­gosítást nyújt arra nézve, hogy e három érem mily érde­mek jutalmazására szolgál. Az érmek terjedelme a következőkben van meg­állapítva: A millenniumi érem átmérője 85, a kiállítási éremé 70, a közreműködők érméé 60 milliméter. A millenniumi érem egyik oldalán a teljes magyar cí­mer „Millenniumi nagy érem kiváló érdemekért“, az alsó részen a kiállító nevét és lakhelyét tartalmazó kol­at al­kalmaztatnak. A kiállítási érem egyik oldalán a díszítés azonos a millenniumi nagy érem díszítésével, a másik oldalon a kö­zépen allegorikus alakok, a felső részen: „Kiállítási érem —• az érdem jutalmául“, az alsó részen a kiállító nevét és lakhelyét tartalmazó körirat alkalmaztatnak. A közreműködők érmének egyik oldalán a díszítés azonos a millenniumi nagy érem díszítésével, a másik ol­dalon a középen allegorikus alakok, a felső félkörben az illető nevét és lakhelyét tartalmazó körirat alkalmaztatnak. Mind a három érmen a plasztikai felfogás és ábrá­zolás más-más legyen. Minden érem előlapjának lényeges tárgya a magyar címer, melynek formai alkalmazása a művész szabadságára bizatik. Ez érmek tervezésére vonatkozó pályamunkák ere­deti nagyságban, gipszből mintázva (stearinnal bevonva) 1894. október 1-ig lepecsételt jeligés levélkék kíséretében — az ezredéves országos kiállítás igazgatóságának címére (Budapest, V., Akadémia­ utca 3. szám) küldendők be. A jutalmak a következők: A millenniumi nagy éremre az abszolút becsű leg­jobb pályamunkának ötszáz korona, az ezután következő két legjobb munkának háromszáz-háromszáz korona. A kiállítási éremre és a közreműködők érmére az abszolút becsű legjobb pályamunkának négyszáz, illetve háromszáz korona, a következő két legjobb munkának kétszáz-kétszáz korona. Fentartja magának az igazgatóság, hogy a legkisebb jutalomnak megfelelő összegért a jutalmazottakon kívül érdemes pályamunkákat megvegyen. Ezek, valamint a jutalmazott pályamunkák a kiállí­tás igazgatóságának tulajdonába mennek át. A kiállítási oklevelek a következők: 1. díszoklevél, 2. a millenniumi nagy érmet igazoló okmány, 3. a kiállí­tási érmet igazoló okmány, 4. a közreműködési érmet iga­zoló okmány, 5. az elismerő oklevél. A díszoklevélre nézve megemlítendő, hogy az a leg­magasabb kitüntetés s a jelenkori csoportok ama legkivá­lóbb kiállítóinak ítélhető meg, akik valóban országos érde­meket szereztek. Az érmekhez való oklevelek jelentősége a jury-sza­­bályzatból tűnik ki. Az elismerő oklevél is az elismerésre méltó érdemek jutalmazására szolgál; ezenkívül az utóbbi oklevél kerete egyes időleges kiállítások jutalmainak igazolására is fog szolgálni. Az ötféle oklevél rajza egymástól eltérő legyen és minden oklevél kivitelére kellő művészi gond fordítandó, első­sorban pedig a díszoklevélre, mely a legnagyobb ki­tüntetés jelentőségéhez kell hogy méltó legyen s melyre — e jelentőségénél fogva — a felséges védnök aláírása fog kikéretni. Valamennyi oklevélnél teljesen kidolgozott terveze­tek kivántatnak; vázlatok a pályázatból ki vannak zárva. Az oklevelek csakis művészi fekete nyomásban ter­­vezendők. Az oklevelek szövegét a kiállítási igazgatóság az érdeklődőknek kívánatra megküldi. Ez okmányok tervezésére vonatkozó pályamunkák 1894. október hó 1-ig — lepecsételt jeligés levélkék kisé-

Next