Pesti Napló, 1894. augusztus (45. évfolyam, 211-240. szám)

1894-08-14 / 224. szám

224. szám. Budapest, kedd FURTI NAPLÓ, 1894. augusztus 14. a — A miskolci tűzvész. Már megemlékez­tünk arról a tűzvészről, amely vasárnap éjjel Mis­kolcon dühöngött. Levelezőnk most a következő rész­leteket táviratozza a tűzről: összesen két földszinti, egy emeletes ház és tiz­­tizenkét udvari épület égett le. Áldozatul esett azonkívül Szeifert István nagy üvegraktára, amelyben húszezer fo­rint értékű üvegáru egy óriás halmazzá olvadt öszsze, továbbá Weisz testvéreknek petróleum- és gabonaraktára. Sok szegény családnak minden bútora odaégett. Egy öt­hat éves gyermek is áldozata lett a tűzvésznek. Földig porrá égett a múlt évben újjáépített Sas-fogadó is, vala­mint Deutsch Izráel vendéglős­kerti mulatóhelyisége. A tűz nagymennyiségű repcét, babot, köleskását és lisztet pusztí­tott el. Keletkezésének okát mindeddig nem lehetett meg­állapítani. Némelyek szerint­ Szeifert üvegraktárában ciga­rettázó inasoktól eredt; más verzió szerint Weisz Mózes petróleuma gyuladt meg egy eldobott égő gyufától. Egész éjjelen át szakadatlanul dolgoztak a tűz eloltásán. Crotten­­bold altábornagy és Forster vezérőrnagy egy egész ezred katonaságot rendeltek ki és maguk vezették a mentőmunkát. A bakák derekasan kitettek magukért és csakis az ő ha­lált megvető óriási erőmegfeszítésüknek köszönhető, hogy egész városrész nem lett a tűz martalékává. Egy káplár saját élete kockáztatásával hatolt be egy alacsony házi­kóba, a­honnan kétségbeesett segítség­kiáltások hallatszottak és kimentett egy özvegyasszonyt két gyermekével együtt. Egy nyolcvanöt éves Kaczander nevű ember úgy mentette meg éle­tét, hogy egy kerítésen át a kiszáradt Pece medrébe ugrott. Többen jelentékeny sebeket kaptak, két katona súlyosan meg­sebesült egy égő gerendától. Borzasztó látvány volt, amikor egy csapat galamb megperzselt szárnyakkal repkedett a a lángnyelvek között, a legtöbbje le-lehullott, néhány azon­­ban mégis megmenekült. Sok háziállat disznó, kutya, macska megégett. Az égő házakhoz közel faraktárak, zsindelyes házak vannak és igy a tűzből könnyen nagyon végzetes katasztrófa lehetett volna. Nagy is volt az ijedt­ség a városban, az egész lakosság talpon volt, mert tiz órától fogva egy óráig, folyton kongatták a harangokat. Tíz év óta nem volt ilyen tűz Miskolcon. Az égő romok oltá­sán még most is egy egész csapat tűzoltó fárad. — Kirabolt földbirtokos. Szalók szabolcsmegyei községben tegnap éjjel, mint levelezőnk írja, a nyitva hagyott ablakon rablók hatoltak be Fendrik Márton föld­­birtokos lakására. Ugyanabban a szobában, ahol a földbir­tokos aludt, egy bezárt szekrényt kifeszítettek és abból igen sok fehérneműt és háromszáznyolcvanöt forint készpénzt loptak ki. A tetteseket nyomozzák. — Mibe kerül egy ágyulövés? Laikus halandó csak azt tudja, hogy az óriás hadseregek tömérdek pénzt nyelnek el az adózó nép filléreiből. Hogy ez a „tömérdek pénz“ milyen horribilis összegre megy, erről csak akkor szerezhetünk némi fogalmat, ha megtudjuk, hogy mennyibe kerül egyetlenegy ágyúlövés. Egy száztíz tonnás hadihajón vannak ezidőszerint a legnagyobb öldöklő szerszámok. Egy ilyen ágyú egyetlen lövése belekerül. Négyszáz kiló puskapor .... 1140 forint Kilencezer kilogramm súlyú löveg . 1305 „ A patronhoz szükségelt selyem . . 51 „ Egy ágyulövés tehát nem kevesebbe, mint kétezer­­négyszázkilencvenhat forintba kerül, még akkor is, ha nem talál, ha pedig talál, akkor — még többe. — Letaszított vasúti kalauz. Szegedi levelezőnk írja, hogy a mindszent-szegvári vasútrészen tegnap este kilenc órakor hat munkás ledobta a robogó vonatról Schü­­bitz kalauzt, aki harmadik osztályú kocsi hiányában teher­kocsit volt kénytelen nekik adni. A vonatvezető és a szomszédos kocsik utasai nem vehették észre a merényle­tet, mert a vonat nem állt meg s ott hagyta a kalauzt az árokban. A szerencsétlen embert később vitték be a szentesi kórházba, a fején, a kezén és a lábán szenvedett súlyos sérüléseket. — Holttest a csatornában. Megírtuk annak ide­jén, hogy Sabbatini tűzoltó feleségét a fiumei lovas­klub kertje alatt folyó csatornában halva találták. Az orvosi vizsgálat kiderítette, hogy az asszonyt megfojtották, s csak azután dobták a csatornába. Minthogy a Sabbatini házaspár folytonos civódásban volt egymással, azonnal a férjre hárult a gyanú, akit e­miatt el is fogtak. Mint levelezőnk írja, a fogoly még mindig tagadja a tett elkö­vetését, de annyi gyanúok merült föl ellene, hogy csaknem kétségtelen a bűnössége. Tanuk vannak, akik látták, hogy azon az éjszakán, amikor a felesége eltűnt, az asszonynyal távozott a tűzoltó­ kaszárnyából s később egyedül tért vissza. A végtárgyalás, amely iránt nagy érdeklődés mu­tatkozik, a fiumei törvényszéknél augusztus 23-án kez­dődik. A Tűz a főváros közelében. Ma éjjel a főváros közelében levő Szent-Mihály faluban, ahol sok budapesti család is nyaral, tűz támadt, amelyet éjféltájban jelentett az őrtorony őre a központi tűzoltó kaszárnyának. Kivonult a központi, a VI., VI., VIII., IX. és X. kerületi tüzőrség, de csak a főváros határáig mentek, onnan visszatértek, mert látták, hogy a tűz a főváros határán túl van. Rákos­­falváról később azt jelentették, hogy a szent-mihályi mintagazdaság istállói és kazaljai gyuladtak ki. Szent- Mihályon körülbelül két héttel ezelőtt is volt tűz. — Mese az elveszett főnyereményről. Megírtuk, hogy szombaton táviratban arról értesítették a fővárosi rendőrséget, hogy Temesvár és Budapest között a vasúti vonalon egy utasnak több ezer márkája elveszett. Mint Temesvárról írják, Bandi temesvári rendőrkapitány azóta folytonosan nyomozott ebben az ügyben, s végre ma sike­rült neki a titokzatos esetet kideríteni. Heimle Tekla müncheni illetőségű fiatal nevelőnő, aki egy temesvári nagykereskedő egyetlen leányát nevelte, pár hét előtt dicsekedve híresztelte, hogy milánói sorsjegyével a hatvan­ezer márkás főnyereményt megnyerte. Pár nappal később tényleg kapott jól lepecsételt levelet, amelyben, mint minden ismerősének mondotta, a nyeremény összegét küldték meg neki. Augusztus 1-jére felmondották állását, a család fürdőbe utazott, a nevelőnő pedig egy ismerős a másik családdal Buda­pestre utazott, hogy, mint mondotta, pénzét a Kereskedelmi Bankban helyezze el. Útközben kinyitotta táskáját s ijedten kezdett sikoltozni, hogy pénze eltűnt. A család, amely ki­sérte, rögtön visszament vele Temesvárra, ahol a rendőr­ségnek feljelentették az állítólagos lopást. Bandi főkapitány mindenekelőtt a müncheni rendőrségtől kért felvilágosítást, ahonnan ma délben az a válasz érkezett, hogy Hiemle Tekla tisztességes család gyermeke, de maga ismert szél­hámosnő, aki Bécsben már fenyitőrvizsgálat alatt állott, Bajorországban pedig körözik. A főnyeremény csak mese. A rendőrség erre kihallgatta a leányt, aki sírva vallotta be, hogy azért hazudott, mert abban bízott, hogy kigon­dolt meséjével gondtalan fürdőzést biztosít magának. Mi­vel senkit sem károsított meg, egyelőre csak rendőri fel­­ügyelet alá helyezték.­­ Aki megölette az urát, Dunaföldvárott egy jómódú parasztasszony, Danicsek Imréné, született Tóth Erzsébet, a két férfitestvérével megölette a napokban az urát. Danicsek Imre már régibb idő óta rossz viszonyban élt feleségével. A napokban, m­íg Danicsek fuvarban volt a szomszéd városban, felesége rávette két bátyját, Tóth Benőt és Tóth Istvánt, hogy mihelyt megjön a férje, öljék meg. S erre az alkalmat annál kedvezőbbnek tartották, mert tudták, hogy Danicsek 960 forintot fog haza hozni magával. Mikor a mit sem sejtő Danicsek hajnalban meg­érkezett, felesége és sógorai vasvillával és ásókkal estek neki és addig verték, szurkálták, míg eszméletlenül össze nem esett. A neki vadult asszony egyre biztatta test­véreit: — Nem vagytok igazi testvéreim, ha az uramat meg nem ölitek ! Az óriás zajra odasiető szomszédok mentették ki az eszméletlenül ott hevert Danicseket hű felesége és sógorai kezéből. Az orvos véleménye szerint a sebesülések halálo­sak. A csendőrség elfogta a tetteseket. — Az öngyilkos kincsvadász. A bécsi lapok ma hasábokon foglalkoznak az öngyilkos Kuffter Henrikkel, titokzatos jellemével s szédítő pénzügyi operációival. Egy évtized óta a nevét az üzleti világban mindenütt ismerték s nem volt nevezetesebb bukás, amelyben szerepe ne lett volna. A cseh földhitelintézet, a Tschinkel és Weinreich, továbbá a budapesti Latzkó bornagykereskedő-cég annak idején nagy szenzációt keltett afférjeivel szintén együtt emlegették a nevét. A bécsi francia követség katonai attaséjával, Berghes herceggel két milliós ügylete volt, kliensei voltak gróf Bellegarde, herceg Ypsilanti és még sok előkelő állású ember. Minden csapást kihevert, mindig talált új baráto­kat és ügyfeleket, s a legkülönbözőbb üzletágakban otthonos volt. A megszorult kereskedők és gavallérok vakon bíztak benne és engedelmesen cselekedték azt, amit ő tanácsolt. Sokszor megesett, hogy alig volt ötszáz forintja, s a hitele már-már elenyészett; néhány óra múlva azonban újra ezresektől duzzadt a tárcája, s újra kötötte a leg­vakmerőbb üzleteket. Néha százezrekkel, gyakran milliók­kal dolgozott, a legszerényebben élt, soha színházba nem járt, s kerülte a társaságot. Egyetlen fényűzése a jó szivar volt, azonkívül a számozatlan bérkocsi, amelyet különben csakis rendkívül sok dolga miatt használt. Mindig egy­szerű, kopott ruhát hordott, teste hajlott, izmos volt, feje nagy, kicsiny szúrós szeméből, borotvált cson­tos arcából az örökös gond élénken vissza­tükröződött. A tőzsdének természetesen egyik legismertebb alakja volt s különösen az alsó-ausztriai leszámítoló társaságnál tör­tént óriási sikkasztás idején emlegették sokat a nevét. Ez volt a legnagyobb sikkasztás, amelyet valaha Bécsben el­követtek. 1884. december 18-ikán délután terjedt el a vá­rosban az a hír, hogy a leszámítoló társaság helyettes igazgatója, Lukas Janner, eltűnt, négy órakor pedig Kufflert fogták el. Késő estig vizsgálták a társaság pénz­tárát s másnap reggel két tény lett nyilvánvaló: Lukas Janner a kierlingi temetőben fejbe lőtte­ magát s Kuffierrel való összeköttetése okozta, hogy a rábízott pénztárból 2.056.000 forint hiányzott. Alig szabadult ki Kuffler bör­tönéből, ismét tervez, bizalomhoz s pénzhez jutott s hitele egészen megszilárdult, amikor a legközelebbi január hónap folyamán tizenkét milliót fizetett ki. De utóbb újra vesz­teségek érték s munkakedvét is elvesztette. Az utolsó há­­rom hónapban valósággal kin volt az élete. Egészsége egyre romlott, idegbaja mind jobban gyötörte, hangja gyön­gült, alig tudott már beszélni. Folyton kínozta az az ag­godalom is, hogy újra összeütközésbe kerül a hatóság­gal. Körülbelül négy héttel ezelőtt sejttette egy-két elejtett szavával, tervezett öngyilkosságát. Ismerőseitől olyan mér­get kért, amely gyorsan és biztosan öl. Az utolsó héten hitelezői újra nagyon szorongatták. Mindennek része volt abban, hogy régóta tervezett öngyilkosságát elkövette. — Eladósodott király. Európa, Ázsia és Amerika újságai napokon keresztül arról cikkeztek, hogy mi a koreai háborúnak az igazi oka? Most végre egy német­­országi lap kiderítette azt, amin három világrész politiku­sai hiába törték diplomatikus fejüket. Az a bizonyos német újság ugyanis statisztikai adatokkal bizonyítja, hogy a világ összes királyai közül a koreai király van leginkább eladósodva. Ez ellen hiába tiltakoznak Milán párisi hite­lezői, a statisztika ítélete megfelebbezhetetlen. A statisz­tika pedig azt bizonyítja, hogy a koreai király alattvalói háromnegyed részének adósa. Azonkívül az országban lakó idegenek nagy részétől is csinos kis összeget kért kölcsön. Nem csoda, ha ilyen körülmények között semmi tekintése sem volt. A kormányzók, akik drága pénzen vásárolták hivatalaikat, természetesem kárpótolták magukat és alapo­san megadóztatták kerületük lakosságát. Innen a népesség elégedetlensége és gyűlölete az idegenek ellen, akiket látókörük kicsinyességében a nyomorúságukért felelőssé esznek. íme, a háború igazi oka: a költekező, az eladóso­dott király! — Gyilkosság féltékenységből. Zágrábban egy Novotny Marcel nevű hivatalnok féltékenységből kétszer rálőtt kedvesére Lasturics Jozefin pincérleányra. Novotny nőül akarta venni a leányt, de ez visszautasította. Ez a visszautasítás vitte rá a fiatalembert az­­ őrült lépésre. Mikor a pincérnő halálra sebesülten esett össze, a gyil­kos maga ellen fordította a fegyvert és életveszélyesen megsebesítette magamagát is. *­ Kézfogók. A Bécscsel szomszédos Bádenben e hónap 12-én kisteleki dr. Lévay József igazgató eljegyezte Leon Jeanne kisasszonyt, Leon Gusztáv lovag császári tanácsos leányát. — Dr. Gerfi Ede ügyvéd, a Szegedi Híradó szerkesz­tője, ma eljegyezte Riedl Terikét, Riedl Adolf szegedi keres­kedő leányát. — Boross Rezső, az Első Magyar Általános Biz­tosító Társaság tisztviselője Miskolcon eljegyezte Kacser Vik­tória kisaszonyt. A Kertész Tódor műiparáru új raktára Kristóf-tér Gróf Teleki palotában. Hirdető rovatunkat olvasóközönségünk szives figyelmébe ajánljuk. A bánffi-b­inyadi vasúti szerencsétlenség. — A Pesti Napló tudósítójának távirata. — Bánffi-Hunyad, augusztus 13. Megemlékeztem már ma délelőtti táviratom­ban arról a vasúti szerencsétlenségről, amely a Fraenkel Simon és fia cégnek a JVan­ca-völgyben épített iparvasutjának közigazgatási hivatalos bejárása alkal­mával a magyar-valkói havasok között ma délelőtt történt. Erről a balesetről újabban a következőket jelenthetem: A múlt héten, pénteken, Bónis István kolozs megyei főjegyző, Kertész Samu főszolgabíró, Puhala Adolf királyi főmérnök, Kenessey István közigazgatási gyakornok, Lu­kács István aljegyző, Vincze Peti György magyar-valkói és Triff György gyinkolai községbírák jelenlétében a vál­lalkozó cég képviselője, Wenezianer Simon egy húsz- huszonkét óriás fatönkkel és több emberrel megterhelt kocsit bocsátott le a meredek pályán. A kocsi minden baj nélkül legurult a síneken. A társaság felvontatta magát a hegyi­ pálya kezde­téig, ahol a kocsikon elhelyezkedett A dörzsölő féket Wene­­ziáner Simon kezelte. Az előtte való napon, amikor báró Jósika Sámuel volt államtitkár és Fraenkel Adolf, a cég feje, a terjedelmes pályán leereszkedtek, már kezelte a dörzsölő féket. A kocsi eleinte jól ment, később a pálya lankásabb részén a fékkezelő a féket megnyitotta. A kocsi nagyon gyorsan kezdett haladni. Veneziánel a féket valószínűleg meg akarta szorítani, de zavarodott­ságában bizonyosan ellenkező irányban csavarta. Lehetsé­ges különben az is, hogy a fékező csavar meglazult. Annyi bizonyos, hogy a következő percben a kocsi őrületes gyorsasággal gurult lefelé. A kocsiból való kiug­rás részben a kocsi szerkezete miatt, részben azért volt lehetetlen, mert a pályát jobbfelől meredek sziklafal, bal­­felől szédületes mélység határolja. A szédületes ereszkedés következtében a légnyomás olyan erős volt, hogy az utasok kénytelenek voltak erősen a kocsi oldalába kapaszkodni. Az első kanyarodáskor a kocsi kisiklott. A fékező kiugrott, vagy mint mások mondják, kiesett a kocsi pet­­ronjáról. A társaság egy része jobb-, a másik baloldalra esett le a mélységbe. Bónis István főjegyző, Kertész főszolgabíró, Lukács István, Triff György, Kenessey István csodálatos véletlen­­ségből csak könnyebben sebesültek meg, amíg a pálya bal­oldalán, ahol a mélység kődarabokkal és kidőlt fenyőgyö­kerekkel van tele, az oda zuhanók mind súlyosan sebesül­tek meg. Puhala főmérnök jobb lábát az éles kövek vesze­delmesen felhasították, fia Aladár, aki az idén végezte a gimnáziumot, belsőleg sérült meg. Vincze Peti György val­­kói községbíró valószínűleg agyrázkódást szenvedett, mert eszméletét huszonnégy óra múlva sem nyerte vissza. A sebesülteket legelőször a bélési fűrésztelep tulajdo­nosa vette gondozás alá. A vasútépítő cég feje, Fraenkel Adolf, értesülvén a szerencsétlenségről, Bánffi-Hunyadról

Next