Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-19 / 289. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1894. október 19. 289. szám. klezett leiratok bemutatása. 2. Erzsébet-kórházi és ápolónői ügyek bejelentése. 3. Az Erzsébet-kórházi igazgató meg­választása és az egyesületi egészségügyi tanács kiegészí­tése. 4. Pénztári jelentés. 5. A háború esetén fentartandó intézményekről jelentés. 6. Jelentés a vágvölgyi vízkáro­­sultak részére megindított gyűjtés tárgyában. 7. Segélye­zések. 8. Folyó ügyek. *** A Liszt­ Ferenc Társaság ülése. A Liszt Ferenc Társaságnak tegnap este Fenyvessy Ferenc elnök­lete alatt választmányi ülése volt, amelyen Szentirmay Elemér alelnök készített a Budapesti Zenemű­vészkörrel való egyesítésére készített alapszabálytervezetet. A vá­lasztmány az egyesülés mellett nyilatkozott s elfogadta az alapszabálytervezetet a tagdíjakra vonatkozó pont kivéte­lével, amelyet úgy kíván módosítani, hogy minden tag hat forintot fizessen. Ebben az értelemben át is ír a Budapesti Zeneművészkar elnökségéhez. A társaság közgyűlése no­vember 11-ikén vasárnap délután három órakor lesz a Vármegyeház­ utca 13. szám alatt levő házban. *** A Szent Imre­ Egyesü­let tisztújítása. A Szent Imre-Egyesület alakuló közgyűlésén megválasz­tották­­ elnöknek gróf Zichy Jánost, alelnöknek Claudi Mihályt, titkárnak Lengyel Zoltánt, jegyzőnek Mül­ler Ferencet, pénztárosnak Erdőssy Jenőt, könyvtárosnak Karla Józsefet, ellenőrnek Hauer Gyulát, háznagynak Gremsperger Károlyt. Választmányi tagok: Dietl Lajos, Hegedűs Aladár, Nagy Árpád, Névy László, Szőllősy Osz­kár, Turner János, Vértessy Géza, Wehner Károly. Sport. Bécsi lóversenyek. — A Pesti Napló tudósítójának telefonjelentése. — Bécs, október 18. A bécsi záró Meeting második napjának legnagyobb díja, az Abonnent handicap gróf Hadik-Barkóczy Prior­jának jutott, mely Aranyvirág és Conti fölött aratott győ­zelmével nagy meglepetést okozott. Más jelentékeny ese­ménye nem is volt a mai lóversenynapnak, kivéve az El­adóversenyt, amelyben nem az keltette a nagy feltűnést, hogy Váratlan első lett, hanem az, hogy Meissonier, ugyanaz Meissonier, amely tegnapelőtt Herot, Massenet-t, Álarcot és Paszamántot a legkönnyeben verte le, iíz hosszal érkezett be utolsónak Váratlan és Mauserl mögött. Az esetről sokat beszéltek a Freudenauban, s a favoritra fogadók közt nagy volt a megbotránkozás, hogy még helyre sem jött be ilyen rossz társaságban az a ló, amely úgy Buda­pesten, mint tegnapelőtt Bécsben sokkal jobb klasszisú lovakat győzött le. így eshetett csak, hogy Várat­lanra ötért huszonnyolcat, helyre huszonötért ötven­hatot, Mauserb­e negyvennégyet fizessenek ilyen kevés Startoló mellett. Az Österreichische Volkszeitung reggeli számában kiírja, hogy úgy látszik, igaza van báró Kut­­sch­enbachnak abban a levelében, amelyet a tárf esemé­nyeiről tett közzé, s amelyben érthetetlennek mondja, hogy egyes istállók lovainak formája miképpen változik a legrövidebb időközökben. A közönség határozottan köve­teli, mint az említett bécsi újság írja, hogy a versenyek igazgatósága járjon végére a dolognak, s tartson a jockeyk közt szigorú vizsgálatot. Természetes, hogy nagy kedvetlenségben folytak le a többi versenyek, amelyekben a favoritok váltakozva győztek az elhanyagolt lovakkal. A részletes eredmények a következők: I. Eladó handicap. 2800 korona. Kétéveseknek. Tá­volság 1000 méter. Egyedi Artur sárga kancája Szikra fejhoszszal könnyen első; gróf Apponyi Antal pej ménje Gounod második; két és félhoszszal Princess May harma­dik; azután Thema, Vis-a-vis, Nem oda Buda, Elly, Milne, Csatáry, Tubarose, Csehi. Nyertesre nem volt ajánlat. To­talizator: 5: 109. Helyrefogadások: I. 25: 121. II. 25: 65. III. 25: 100. II. Handicap: 2800 korona. Hároméves és idősebb kontinentális lovaknak. 2000 méter. Wackerow H. három­éves sárga kancája Pádár nyakhoszszal könnyen első. Szemere Miklós hároméves pej ménye Pecsovics második; egy hoszszal Babery harmadik; azután Volosca, Silverwave, Lovely Boy. Totalizator: 5: 29. Helyrefogadások: I. 25: 65. II. 25: 80. III. Abonnent-Handicap. 7000 korona. Kétéves lo­vaknak. Távolság 1200 méter. Gróf Hadik-Barkóczy E. pejménye Prior másfélhoszszal első, Blaskovics Ernő sárga­kancája Aranyvirág második, nyakhoszszal hátrább Conti harmadik, fejhoszszal Interregum negyedik, azután Unser, Graf, Chance, Lee Mee, Beesheap, Pickerel. Totalizator: 5 : 81.Helyrefogadás: I. 25 : 108. II. 25 : 38. III. 25 : 49. IV. Eladóverseny: 2800 korona, hároméves és idő­sebb lovak. Távolság 1300 méter. Gróf Wimpffen S. három­éves sárgakancája Váratlan föltartva nyolc hoszszal első, Wahrmann K. hároméves sárga kancája Mauserl második, egy félhoszszal Meissonier harmadik. Győztesre ajánlat nem történt. Totalizator: 5:28. Helyrefogadás: I. 25:56, II. 25:44. V. Schiveninger-gátverseny. 4800 korona, hároméves és idősebb lovak. Távolság 2800 méter. Lebaudy B. há­roméves pejménye Galamb II. két hoszszal könnyen első, gróf Andrássy G. ötéves pejkancája Délibáb második, há­rom hoszszal Rhea harmadik, azután Velocipede, Kupa, Manón. Totalizator: 5:10. Helyrefogadás: I. 25:34. II. 25: 44. VI. Manfred-akadályverseny: 2800 korona. Távol­ság 4000 méter. Ferenc Ferdinand főherceg, hat éves sárgaménje Csufondár 21/2 hoszszal biztosan első. Lebaudy R. négy éves pejménye Rhodost második, Zweifel rossz harmadik, Patroclus kitört. Totalizator: 5: 12. Helyre­fogadások: I. 23 : 33, II. 25: 39. VII. Maiden-verseny: 2800 korona. Kétéveseknek. Távolság 1100 méter. Wahrmann R. pejkancája Marie Brizard nyakhoszszal biztosan első, gróf Kinsky R. sárga pejménye Hradiscs második; 1 hoszszal Kritik harmadik; aztán Napagedi, Vicine, Labancz, Bysanthiner, Milady, Phyrne, Elbrus. Totalizator: 5 : 53. Helyrefogadások: I. 25 : 63, II. 25 : 54, III. 25 : 36. REGÉNY. FAIMUS. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. —­ ­ (E regény lenyomtatása vagy­­ fordítása törvénybe ütközik.) Mindegyik nagy urnak megvolt a maga kis ud­vartartása s minden, ami az udvartartással jár. Vájjon üdvös-e mindez családjaik fejlődésére? Bizonyára nem. De hát lehet-e ezen változtatni ? Elég erősnek érzi-e magát arra, hogy e kis világ reformátora­képp léphessen fel? Hisz gyenge. Pedig erősnek érezte volt künn magát. Tudja, hogy egy tulajdonsága, egy erénye fejlődött ki a külső hatások alatt s ez: — energiája. Ezeknek, s kivált a férfiaknak, nincs. Az asszonyoknak inkább. Az akaraterő bennük összpontosul. De mit ér energiája ? Nem közve­­tetlen igaz. Mint minden mesterségesen keletkezett tulajdon, merev kővé vált. Érezte, hogy energiája a fejességhez húz, így van önállóságával is. Inkább exkluzív, mint önálló, exkluzív ember eszméivel szem­ben. Csak bizonyos dolgok, bizonyos formában, bizo­nyos emberektől érdeklik. Ezzel ellentétben önzése meg nem fejlődött. Azonkívül megvolt lelkében a szánalom ama bizonyos neme, amely a tót parasztnál is megvan, csak őnála a legmagasabb fokon. Szánal­mában az egész világot felölelhette volna. Pedig a vele született s a fajától öröklött lágyságot kipusztitotta magából s bizonyos élességre, hirtelenségre tett szert. Hogy fog hát majd ezzel a világgal szemben, mely mintegy a régi énjének tükre­­ nyilatkozni? Vájjon könnyen keresztül kü­zdi-e majd életét, vagy pe­dig már az első akadályok megbénítják, tönkre teszik? Hisz küzdésre született, arra nevelték. Világ­nézete önálló, akarata megvan, tudja, mi a teen­dője. Csak !..­­s egyszerre egy női fej finom sil­houette-ja iromlott át lelkén. Sápadt, finom vonású, szürkéskék szemű fiatal leány. Klienigstein Lolly volt. Két év, hogy nem látta. Milyen lehet ma? Vál­tozott ő is? Vagy olyan, oly kétségbeejtően az, ami volt? Szereti igazán, vagy nem? Hideg volt, — tudta — Klienigstein Lolly, annyira hideg, mint azoknak a báloknak hangulatai, amelyekben haj­danában találkoztak. És mégis, mégis! Felkelt ülőhelyéből. Most vette észre, hogy majd­nem az egész éjszakát átvirrasztotta. Hajnalodik, napfényben minden. 13. Vagy három nap multán az öreg grófnénak, a két fiú anyjának kellett megérkeznie. Lőrinc befo­gatta hires négyes fogatát, amelynek nincs párja há­rom vármegyében. Lőrinc hajtott, Gábor mellette, mélyen elgondolkozva, üldögélt. A négy táltos szé­dítő gyorsasággal ragadta a könnyű kocsit. Lőr­incet elfoglalták lovai, Gábort meg vitték álmai gyorsab­ban, messzebbre, mint a repülő kocsi. Anyjára gon­dolt, hogy fogja fogadni? Szereti-e még? nem felej­tette-e el az évek folyamán, hogy van még egy fia, ki messze-messze, idegen földön, idegenek között, ide­­genként nőtt fel. A kocsi repült a széles úton. Egyszerre a falu alján feltűnt az óriási landauer, ott ül a „parádés“ kocsis, mellette egy vén, vén inas, ki akkor volt fiatal, mikor még Johann, a vén komor­nyik járta a laudiert. A porfelhőből lassan-lassan kibontakozott az egész alkotmány. Gábor meg úgy érezte, hogy nemcsak a portól, de mástól se lát tisztán. Elhomályosodnak szemei, egy árva könycsepp villan meg a szempilláján, amely végig szalad a képén. Édesanyja fogja hát ölelni mindjárt, anyai csóktól fog égni az arca. És ime, amit oly soká várt, most valósággá vált, átfonja vállait az édesanyja két karja, érzi szí­vét szívén, ajkát ajkán. — No hát én, én nekem nem jut belőle semmi? — kérdi Lőrinc ingerkedve. — Ne csak a tékozló fiúnak, a másiknak is juttass valamit a jóból. És most ott ült az öreg asszony két fiával a kocsiban. Mellette Lőrinc, szemben véle Gábor, hiszen arcát mindvégig látni, vizsgálni akarta. A szegény öreg grófné alig akart hinni szemeinek, hogy ez lehet­séges legyen, mind a két fiával együtt s most már örökre! — Hogy hasonlítasz atyádra — szólalt meg Nifforné s nézte, nézte a fia vonásait. Kereste rajta a szenvedés nyomait. Szeretett-e már? Megismerte-e már a szenvedést erről az oldalról is? Csak nézte, nézte s ezer semmi kérdést intézett hozzá, azután oly érdekkel hallgatta, amit kérdéseire felel, mintha csak ettől függött volna a lelki üdvössége. Közbe­­közbe pedig az oldalán ülő Lőrinc arcát simította végig, nehogy ez azt higyje, hogy elhanyagolja őt addig, amig a másikat anyai szerelmével átfonja. A kocsi lassan felrobogott a kastély elé, az egész cselédség sorban állt, várva szeretett úrnőjét, kit már oly rég nem látott, a kocsiból az öreg ko­mornyik segítette ki, megremegő kézzel ajkaihoz emelve a grófnő kezét, amelyet aztán kétszer, háromszor megcsókolt. A többiek is tisztelegtek a kegyelmes asszonynál. A kertész óriás virágbokrétát nyújtott át neki, s egy kis parasztleány a faluból remegő ajkkal versben üdvözölte. Az öreg asszony szinte át volt szellemülve. Még mindig fiatal tüzű fekete szemeire bánatos fátyol bo­rult. Annyit szenvedett életében, hogy még boldog­ságának legmagasabb fokán is szomorú volt az arc­kifejezése. Ajkairól a korai lemondás beszélt. Szere­tett s korán temette el azokat, akikhez a szerelem fűzte. Második férje halála óta nem viselt mást, csak gyászruhát. Ettől a pillanattól fogva csak gyermekei­nek akart élni. Most ott megy két fiába akasztott karral, lassan, fel az emeletre vezető lépcsőkön, az első fordulónál megáll, jóságos mosolylyal tekintve végig a ház népén, amely egy sorba sorakozva, tisztelettudással tekint fel reá. Az utolsó magyar nagyasszony még egy pillantást vetett reájuk, aztán lassú léptekkel fordult be az oszlopos csarnok túloldalán. (Folytatása következik.) Törvényszék.­ ­ Kauciósikkasztás. Szeles Adorjánnak, akit nem­régiben, mint az Olvasd című­ lap kiadótulajdonosát, izgató politikai cikkek közlése miatt sajtórendőri kihágás címén ítéltek el, ma ismét meggyűlt a baja a büntető bírósággal. Szeles ugyanis egy másik „irodalmi“ vállalatot is alapí­tott Ellenzéki arcképcsarnok cím alatt, amelyhez hírlapi hirdetés útján kaucióképes alkalmazottakat keresett. Je­­lentkezett is nála Thul Valér nevű embert, aki egy 200 forintos takarékpénztári könyvecske átvétele után Szeles szerződtetett előfizető-gyűjtőnek, és mindjárt le is küldötte Kecskemétre. Mikor aztán Thul visszaérkezett, nagy meg­ütközéssel tapasztalta, hogy távolléte alatt Szeles 195 fo­rintot kivett a takarékpénztárból. Följelentette gazdáját, aki előbb azzal védekezett, hogy a megállapodás szerint joga volt a pénzt fölhasználni, majd azt állította, hogy Thul neki kárt okozott és ennek fedezésére használta föl az összeget. Ma volt ez ügyben a végtárgyalás, amelyen Szelest dr. Sik Sándor védelmezte. A törvényszék a vád­lottat sikkasztás miatt három havi fogházra ítélte.­­ Becsapott pénzhamisítók. Ismét egy csomó jámbor parasztember került a vádlottak padjára, mert né­hány szélhámosnak felülve, pénzhamisításra szövetkeztek. Három facér boltoslegény, Schaff­er Ferenc, Papp József és Rogner Antal összejátszva Fogarassy Nagy Dénes hír­hedt pénzhamisítóval, elmentek Ceglédre balekokat fogni. Csakhamar hálójukba kerítették Cseh István korcsmárost, aki­nek azt ígérték, hogy virágzó bankógyárat fognak alapítani, ha pénzt szerez. Cseh István össze is állított egy „rész­vénytársaságot“, amelynek tagjai voltak: Nagy Péter, Szilaj Ecseki Ferenc, Csapó András, Czikora Sándor, Kiss György József, Szepesi József, Ócsai József, Bartik Pál és Hermann István ceglédi földművesek. Mikor a jámbor atyafiak ily szép számmal együtt voltak, Schaffer felhozta őket Budapestre, ahol aztán Rogner a hamisító masinák beszerzésére mindegyiktől 100—200 forintot csalt ki. Alig kapta meg a pénzt Rogner, megugrott a fővárosból és azóta nyoma veszett. A t­­becsapott atyafiak még ek­kor sem tudták, hányadán vannak, sőt még Rog­ner két cinkostársának is adtak pénzt, akik szin­tén faképnél hagyták őket. Mikor aztán a ceglédi gaz­dák maguk jelentették fel a ceglédi rendőrkapitánynak a csúf rászedést, önmagukat keverték bajba, mert a főcin­kosokkal együtt ellenük is megindították a büntető eljárást pénzhamisításra való szövetkezés miatt. Ma valamennyien vádlottakként állottak a budapesti büntető törvényszék előtt, amely csak holnap fog ítéletet mondani a bűnpörben.­­ Az Akropolisz ostromlói. Azoknak a görög katonatiszteknek a perét, akik az athéni Akropolisz című újság szerkesztőségét megostromolták és szétrombolták, a haditörvényszék, mint a táviratok már jelentették, két napi tárgyalás után befejezte. Nyolcvanhét tiszt ellen emeltek vádat a katonai büntető törvénykönyv 240. cikke alapján, minősített anyagi kártétel miatt. A cikk szerint, ha a kártételt háromnál több tiszt együttesen, zárt helyre való fegyveres betöréssel követte el, felsőbbfokú tisztek halállal büntetendők, alsóbbrangú katonák pedig 10—20 évi fegyházzal; ha enyhítő körülmények forognak fenn, a büntetés amazoknál 10—20 évi fegyházra, emezek­nél 5—10 évi fegyházra szállítható le, de a bün­tetés mind a két esetben rangvesztéssel jár. A per azonban egészen másképp fordult. A vádlóként szereplő tábornok-hadbíró lemondott az indítványról, s csupán a tett súlyos voltára és a reá szabott nehéz büntetésekre utalt, valamint arra, hogy az Akropolisz a görög hadsereget megsértette. A kárvallott laptulajdonos a tárgyaláson nem jelenhetett meg mint magán­vádló, mert katonai bíróságok előtt ez nincs megengedve. A vádlottak számos polgári és katonai védője, tekintettel az Akropolisznak a hadsereg ellen elkövetett sértéseire, fölmentést indítványoztak, s a bíróság egyhangúlag föl is mentette a vádlott tiszteket, akikre azonban fegyelmi után szigorú büntetés vár.­­ Lefoglalt sör: Löffelmann Vilmos, a budapesti pilseni sörcsarnok tulajdonosa, panaszt emelt az iparható­ságnál Laszlauer Ede ellen, aki az övéhez hasonló palac­kokban hozott forgalomba sört és megtévesztési szándék­kal „Erste Pilsener Actien Brauerei Budapest“ feliratot ragasztott a palackokra. A VI. kerületi elöljáróság ma Laszlauert az ipartörvény 58. §-a alapján, amely eltiltja a valóságnak meg nem felelő cégfeliratok használatát, húsz forint pénzbüntetésre ítélte, egyúttal elrendelte Laszlauer összes sörkészletének elkobzását.

Next