Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)

1894-10-20 / 290. szám

8 Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1894. október 20. 290. szám­ ban nagy merészség a budgetben szerepeltetni, mi­után a kormány egyiket sem hagyta jóvá s igy még papiroson sem maradhat meg bevételképpen. A tervezetből, a múlt esztendő előirányzatával összehasonlítva, a következő több tételeket emel­jük ki: a többlet 1895. évre; 1894. évre; 1895-re I. A kiadások mérlege: Rendes kiadás . . . . 11,483.881 10,371.390 1,112.491 Rendkívüli kiadás. . . 982.504 677.016 305.488 Vagyonváltozások (ingat­lanok eladásából) , , 168.780 168.780 —• Kölcsönpénzek (tehertéte­lek) . . . . ■ . . 9,573.700 5,313.950 4,259.750 Összesen . . 22,208.865 16,531.136 5,677.729 II. A bevételek mérlege: Rendes bevétel . . . . 11,760.272 10,987.506 772.766 Rendkívüli bevétel . . 35.560 60.900 ■— Vagyonváltozások (ingat­lanok eladásából) . . 168.780 168.780 — Kölcsönpénzekből (előnyös .•.* tételek) . . . . . 2,190.120 5,313.950 — Összesen . . 14,154.732 16,531.136 772.766Az 1894-ik évi bevételeknél az 5,313.950 forintos tételt mint tehertételt leszámítva, az arány ekképpen áll: Bevételek 1895-re 14,154.732 forint ; 1894-re 11,217.186 forint, a többlet tehát 1895-re: 2,937.546 forint. A kiadások között a tisztviselők fizetésébe csak az új kerületi elüljáróságok életbeléptetésével beállott 637.320 forintot vettek fel, holott ebbe a rovatba beveendő­ a fize­tésemeléssel járó többlet is, amely a belügyminiszternek már megtörtént jóváhagyása után: 517,000 forint. Ez a tétel a tényleges hiányt is növeszti s a bevétel és kiadás 1895-re a következő lesz: Kiadás •••••■» 22.208,865 forint. Bevétel....................... . 14.154,732 „ Hiány......... 8.054,133 Ehhez adva a fizetésemelés többletét 517.000 forint. Budapest fővárosának tehát a budgettervezet kimu­tatása szerint az 1895. évi deficitje nyolc millió ötszáz­­hetvenegy ezer százharminchárom forint. A kiadások nagy emelkedése a tervezet szerint azokból a nélkülözhetetlen közmunka-költségekből ered, amelyeknek nagyobb része már az előző években is szere­pelt a költségvetésben, s amelyeket esztendőről-esztendőre halasztottak, amíg ma összehalmozódtak, óriás összeget igényelnek és halaszthatatlanok. A kiadási többletnek a budgetben kimutatott összege azonban még csak egy há­nyada azoknak a szükségleteknek, amelyek ma nincsenek ugyan beillesztve a tulajdonképpeni budgetbe, de máris mint végrehajtandó közmunkák fel vannak véve az elő­irányzatba. Ezeknek a szükségleteknek az összege 58.338.650 forint. Olyan közmunkaköltségek ezek, amelyeket egy-két esztendeig elodázni lehet, de veszedelem nélkül tovább nem. A fővárosnak, ha meg akar felelni a kötelezettségei­nek, nagyon is rendbe kell szednie a háztartását, nehogy az állam vegye át a háztartása rendezését. „ REGÉNY. FAIMUS. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — 7 (E regény lenyom­tatása vagy fordítása törvénybe ütközik.) 14. Lőrinc felkisérte őket az emeletig, majd a nagy ajtónál elvált tőlük, magukra hagyva őket. Gábor a grófnőt karonfogva, végig vezette a kedves, nyájas, régi divatu termeken, amelyeknek levendulaszagú, régies tarka virágos szövettel bebo­rított bútorai a negyvenes évek ízlésére emlékez­tettek. A sarokszoba fala, melyet irókabinetnek használt az özvegy, családja fényképeivel volt borítva. Itt töltötte napjait nagy elvonultságban a kétszeres özvegy. Ideérve, az anya és fia megálltak. Niffor-Márfay Anna átölelte a fia fejét s csó­kokkal halmozta el, aztán leült az ablak mellett álló nagy karosszékbe, hol annyit hímzett a dániai templom számára, kezeit térdére ejtve, hosszan elmerengett, majd reszkető hangon megszólalt: — Egy fiam, haza jöttél. Látod, itt vagy a jó helyen, vártunk, mindig vártunk. Szükségünk van reád, nékem is, Lőrincnek is. úgy érzem, atyád jött vissza mellém, hogy öreg napjaimra megvédelmezzen, oldalamon legyen . . . — Oldaladon leszek mindig, soha el nem hagy­lak benneteket! — Tudom, számítok is reád. Hisz most jönnek majd a nehéz évek! Te jobban ismered az életet, mint ő, te mindig a magad lábán álltál, hála édes­atyád bölcs, de amellett oly kegyetlen végrendeleté­nek ... de nézd, nézd, Gábor — folytatta Nifforné, derült hangra csapva át — a tűzoltóság. A dániai tűzoltók vonultak fel. A hazatért Gábornak akartak tisztelegni. Ott vonultak fel mind, egymás mellett, tarka, veres-hajtókás barna ruháik­ban, csillogva, villogva a tavaszi napfénynél. Élükön a cigánybanda valami ujjongó új bécsi marsot játszott. Nifforné és Gábor kimentek az erkélyre. Lőrinc a ház előtt állott már, tűzoltó-főparancsnoki ruhában, katonás méltósággal fogadva a tisztelgőket. — Akárcsak egy kis főherceg,! — monda tré­fásan Gábor, minden gúny nélkül. Édes­anyja meg­­legyintette zsebkendőjével az arcát, azután az érin­tett helyen össze-vissza csókolta fiát. 15. Gábor első látogatását gyámjánál és rokonánál, Czobor Ádámnál tette. Ádám pár órányira lakott Pesttől, valahol Cegléd és Szolnok között, ott, ahol az alföldi rónaság kezdődik. Szolnoktól még vagy egy jó órányira, a Tisza partján feküdt az Ádámék lakása. Délután négy felé érkezett Szolnokra. Mily jól esett neki megint a magyar szó ! Gábor végtelenül szerette az Alföldet. A kedves, szé­les utcák, akácfákkal szegélyzett alacsony fehér házak, a lobogó ingű, gatyájú helyrelegények, az ingvállas, bodros viganójú menyecskék, a házak előtt guggoló öregek, a zöld vetések között keresztül ve­zető országút, a gólyák, darvak a jégben, a síkságot pettyező fehér tanyák, a gólyák távolról idehallatszó kolompja, a Tiszapart hamvaszöld füzesei, a messzi falvakból idehallatszó távoli harangszó édes nyuga­lommal töltötte be lelkét, úgy érezte, hogy édes hazájának kapui tárul­tak fel előtte. Most érezte csak igazán, hogy haza­jött. Hisz ez a darab föld, ez a végtelen síkság, ez az otthona, ez a hazája; ebben bízik, erre épít. Ez a föld adja azokat az istenáldotta termékeket, ennek a népnek szivében fakad a magyar nóta, ennek a népnek acélos karjai vittak meg annyiszor a hazáért, ez őrizte meg drága kincsünket, a magyar nyelvünket. Erre építsünk, ebbe bizzunk! Hazatérve, amoda a tótvilág közepébe, úgy érezte, mint oltal­mazó jött, ide más érzések hozták. Itt egy élet fo­lyamán csak védelmet talált, ide tanácsért jött akkor, ha megingott alatta a talaj; idetért, midőn fáradtnak érezte magát, pihenni; ide, midőn elszorult a szive, a vigasztalásért; ide gyámjához, leghívebb emberéhez, Czobor Ádámhoz. A kis falu fehér házai között végig robogott a kocsi, most elhaladt egy kő­ Szent­ János mellett, aztán befordult egy kis ház platánoktól, akácoktól beárnyalt udvarára. A ház előtt már Czobor Ádám várja, kezet nyújt neki. Mily megnyugtató volt a kézszorítása, mily jótékony szürke szemeinek kifejezése. Czobor Ádám vagy ötven éves ember lehetett, azonban sokkal fia­­talabbnak látszott. Magas, izmos ember volt, piros arcbőrrel, amelyet alig szakított meg itt-ott egy ránc. Hosszú, szürkülő fekete bajusza, rövidre nyírt szakálla fiatalos kinézést kölcsönöztek neki. Pedig komoly, sokak által komornak rágalmazott ember volt. És tán épp magába zárkózottsága őrizte meg őt ilyen tisztán. Távol az emberektől, csak a tudomá­nyoknak s leánya, Erzsébet nevelésének élt s igy amennyire mélységes mély lett a szive, olyan tiszta is maradt. Az élet nem szennyezhette be, mert hisz alig élt. Egyéniségre csak úgy, mint gondolkodásra kü­lönbözött a többi szoboroktól. Édes­anyja, született Bélváry Erzsébet vére volt, ki régi magyar alföldi ne­mes családból származott. Tőle örökölte elszántságát, mély szivét, lelki egyensúlyát; a felvidékiekhez csak a filozófálásra való hajlandósága húzott. Leánya, Erzsébet — aki e percben lépett ki a házból — reá ütött. Magas, karcsú fiatal leány volt, összenőtt szemöldökkel, fekete, simára lefésült hajjal, hajlott fasorral, piciny piros szájjal. Volt, va­lami, hogy úgy mondjam hősies a megjelenésében, ami csodálatosan ütött el piciny ajkának finom mosolyától, szürke szemeinek gyermekded kifeje­zésétől. (Folytatása következik.) Színház és zene, I. Bianchi első fellépése. A holnapra kitűzött Rigolettoban Gilda szerepét Maleckyné fogja énekelni, mert Bianchi kisasszony hirtelen indiszpoziciója miatt a szerepet nem énekelheti s igy szabadságideje után való első fellé­pése a jövő hétre marad. * Uj énekmű­vésznő. Énekművész­ előadás volt a minap Liechtenstein Lajosnak, a Pester Correspondenz szerkesztőjének házában. Liechtenstein Dóra kisasszony adta a hangversenyt, mely, mint a Zenelap írja, fényesen sike­rült, s nagy jövővel biztatja a fiatal művésznőt, aki most hosszabb időre eltávozik Magyarországból. Legközelebb Edinburgba megy s ott mint hangverseny-énekesnő fog szerepelni,­­ Aradról Budapestre. A arad-nagyváradi szín­társulat január elsejével egyik legtehetségesebb tagját veszti el Fenyvesi Emilben, kit budapesti vendégszereplé­sének nagy sikere után a Nemzeti Színház szerződtetett. Januártól virágvasárnapig még játszik Fenyvesi Aradon, amennyire a Nemzeti Színház műsora megengedi, azután pedig Bálla szegedi bonvivant-nal fogják helyettesítetni. * Vidéki színészet. Cegléden szép sikerrel műkö­dik Pesti-Ihász Lajos társulata. A társulat a napokban Katona: Bánk bánját adta; a címszerepet Hollósy Béla, Gertrudot Hu­drík Anna játszotta, aki a szerepben szép sikert aratott. Tudomány, irodalom. (*) Római mozaik. Ez lesz a címe Milkó Izidor legújabb művének, amely december 20-ára jelenik meg tizenöt ívnyi tartalommal. Milkó Izidor régi ismerőse a magyar publikumnak és különösen népszerű, kedves írója a Festi Napló olvasóközönségének. A Római Mozaik több darabja is lapunkban jelent meg először. Különös ajánlatra nincs tehát szüksége a jeles írónak, akinek hosszú hall­gatás után ez lesz megint az első könyve. A Római Mo­zaik egy példányának két forint az ára, s az előfizető díjat a szerző nevére kell küldeni Szabadkára. Közoktatás. (Katolikus egyetem Esztergomban.) Az eszter­­gomi egyházkerület egy katolikus egyetem felállítása ér­dekében már huzamosabb idő előtt mozgalmat indított. Mint levelezőnk írja, Esztergomban nem tartják lehetet­lennek, hogy az új egyetemet ott állítják föl, annál is inkább, minthogy Esztergom a magyar katolikus világ középpontja. Egyházi körökben úgy vélekednek, hogy a katolikus egyetemre csakugyan szükség van, minthogy — természetesen az ő véleményük szerint — a budapesti egyetem liberális irányzatával messze eltért az első alapi­­tók intenciójától. Ezek alapítványai kiválasztandók volná­nak a pesti egyetem alapjából, s a magyar papság, első­sorban pedig a hercegprímás alapítványával együtt volna a szükséges összeg, amely az esztergomi egyetem meg­alapításához szükséges. Azt maguk a tervezők sem tud­ják még tisztán, milyen volna az új egyetem szerve­zete, egyszerre szervezzék-e? Annyi azonban előre is bizonyos, hogy az egyetem par excellence katolikus szel­lemű lenne. (Tanítók közgyűlése.) Az Országos Izraelita Ta­nító­ Egyesület északkeleti fiókköre tegnap tartotta Miskolcon első rendes közgyűlését. Baumgarten elnök beszéde után az egybegyűltek távirati után üdvözölték báró Eötvös Lóránt kultuszminisztert, aki ugyancsak táviratilag kö­szönte meg a figyelmet. Ezután többen tartottak érdekes felolvasásokat, majd bankerre gyűltek össze a Lloyd­­fogadó éttermében. (Szabad Líceum.) A Szabad Líceum igazgató vá­lasztmánya tegnapi ülésén végleg megállapította 1894 —95-iki téli szezonjának programmját. Az előadáso­kat november 5-én kezdik meg. Az idén osztálytanítást is szerveznek azok számára, akik valamely tudományágban nagyobb jártasságot akarnak szerezni. Erre a szezonra a következő tantárgyakból lesz osztály­tanítás: 1. Magyar­­ország történelmének újabb kora, előadja Varga Ottó. 2. A görög irodalom, előadja Csengery János. 2. A művészetek történelme, előadja Rosenberg Auguszta. 4. Florisztikai előadások, előadó dr. Istvánffy Gyula. 5. Matematikai elő­adások, előadó dr. Beke Manó. 6. Könyvvitel gyakorlatok­kal, előadják Novák Sándor és Trautmann Henrik. A ház­tartásból szervezett tanfolyamot még az őszszel megnyit­ják. Az elnök bejelentette, hogy Röser János a társaság céljaira kétszáz forintot adományozott. (Kitiltott tankönyv.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter újabban ismét kitiltott egy oláh tankönyvet az ország összes iskoláiból, minthogy az országos közoktatás­­ügyi tanács bírálata szerint ez a könyv a magyar állami­ság szempontjából kifogás alá esik. A kitiltott könyv: J. Manliu Gramatica romaná­jának második és ötödik kiadása. *** A Dunántúli Közművelődési Egyesület ülése. A Dunántúli Közművelődési Egyesület választmá­nyának Széll Kálmán elnöklete alatt ülése volt, amelyen az elnök indítványára Fenyvessy Ferencet választották meg a megüresedett alelnöki székbe. Azután Porzsolt Kálmán bemutatta jelentését az egyesület kisdedóvóiról és Franciaországban tett tanulmányútjáról megemlékezve, ismertette a vándorkönyvtárakat, amilyeneknek szervezését az egyesületnek is indítványozta. Rákosi Jenő az indít­vány érdekében szólott. Őt és az indítványozót bízták meg azután a könyvtárak programmjának megfogalmazásával- Szóba került az ülésen a kivándorlás kérdése. A megyék alispánjainak hivatalos kimutatása szerint a kivándorlás — a vagyonosabb osztály köréből is — óriás mértékben terjed. Az elnök azt az érdekes körülményt is megemlí­tette, hogy míg a felföldre Amerikából csupán a Leszá­mítoló és Pénzváltóbank útján egy esztendőben három millió forintot küldöttek haza, addig a Dunántúlról kiván­­dorlottak nem igen jönnek vissza s pénzt sem küldenek. Az ülésen végül elhatározták, hogy az egyesület közgyű­­lése december közepén lesz Budapesten, majd Porzsolt Kálmán titkárnak buzgóságáért és fáradozásaiért jegyző­­könyvi köszönetet szavazott a választmány. *** Kereskedelmi­ egyesület. Ezzel az elnevezés­sel új egyesületet készülnek alakítani a főváros kereske­delmi alkalmazottai. A szervező­bizottság minap tartott ülésén az alapszabályokat kezdték tárgyalni és szóba hoz­ták az összes szakbeli kereskedelmi alkalmazottak egyesü­lését is. A bizottság szombaton este kilenc órakor újra ülést tart. *** A műkedvelő fényképészek köre október 20-ikán, szombaton este nyolc órakor a Kerepesi-úti Met­­ropole-fogadó földszinti termében összejövetelt rendez.

Next