Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-26 / 296. szám
296. szám. Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1894. október 26. Minthogy a mende-monda ismét nyomdafesték alá került, a legilletékesebb, a nagy művésznő maga, hatalmazott fel annak a kijelentésére, hogy: „Blaha Lujzának esze ágában sincs az, hogy a színpadtól megváljon.11 * Konti-ünnep a Népszínházban. A Konti karmesteri pálcája, amely egyik legrokonszenvesebb kelléke a Népszínháznak, nem úgy mozgott ma este, mint rendesen. Az a fekete ruhás, ünnepies hangulata az, aki ma a Királyfogást dirigálta, s egész előadás alatt karmesterhez nem illő ünnepi pose-zal kísérte a Flóra, Lola és Amadil melódiáit, nemcsak a ritmikusan hadonázó karmester volt, hanem volt egyszersmind az ünnepelt operett-szerző, aki a mai estét legzajosabb sikerei közé számíthatja. Hatvanadszor dirigálta a Királyfogást. Nem éppen kerek jubileumi szám, de ilyen darabnál, mint a Királyfogás, és olyan talentumnál mint Konti, megbocsátja az ember a hattized jubileumokat is. Már maga az, hogy Blaha Lujza mellett Komáromi Mariska és Küry Klára is segédkeztek a Konti ünneplésében, emlékezetessé tették a mai estét. Olyan hármas ez, amelyet együtt ritkán van alkalma látni a közönségnek. A legnagyobb ovációk tárgya természetesen Blaha Lujza volt, aki egyesítette magában két partnerének legragyogóbb tulajdonságait, az egyiknek hangját, a másiknak üde játékát, s hozzátette még a saját páratlan művészetét. A többi szereplő is a képzelhető legjobb volt, s ezzel olyan kifogástalan előadást produkáltak, amilyen régen volt a Népszínházban. Németh József, Kassay, Tollagi, Újvári, Csatai Zsófi mulatságosabbak voltak, mint bármikor. Magának a színháznak házi ünnepe az első felvonás után folyt le. A színházi személyzet remek ezüst koszorút adott át Kontinnak s ismeretlen tisztelői nevében pedig egy felbokrétázott karmesteri pálcát, (6.) , * Németh József vendégszereplése. Németh József, a Népszínház kitűnő tagja, három estén át Kis-Cellben fog vendégszerepelni legjobb szerepeiben. Ibsen uj darabja, Ibsen Henrik a napokban uj darabot fejezett be Kopenhágában. A darab, amelynek címét még nem árulta el, három felvonásból áll s kevés személy szerepel benne. A színművet a költő fia, dr. Ibsen Sigurd nyomban németre fordította s igy az röviddel Karácsony előtt úgy Skandináviában, mint Németországban egyidejűleg fog megjelenni. A könyvet a Güldendahl-féle jóhírű könyvkiadó cég adja ki. A Török-magyar művészest. A konstantinápolyi földrengés által sújtottak javára művészestet terveznek. Az est rendező-bizottságának holnap, pénteken délután hat órakor értekezlete lesz a belvárosi polgári kör helyiségében báró Podmaniczky Frigyes elnöklete alatt. Az Országos Dalos-Egyesület és a Millennium. Az Országos Magyar Dalos-Egyesület igazgató-választmányának ülése volt tegnapelőtt Láng György elnöklete alatt. A folyó ügyek elintézése után az idei rendkívüli közgyűlés helyét Budapestre, idejét december kilencedikére tűzték ki. A választmány egyhangúlag elfogadta Rózsavölgyi Gyula városi tanácsos és igazgató-választmányi tagnak azt az indítványát, hogy a millenniumi kiállítás alkalmával az egyesület a színi- és zeneművészeti osztályban külön dalos-egyesületi kiállítást is rendezzen. A választmány ennek az érdekes kiállításnak a megvalósítása ügyében idősb Ábrányi Kornél elnöklete alatt szűkebb bizottságot küldött ki, amely konkrét tervezetet fog megállapítani és a közgyűlés elé terjeszteni. A szűkebb bizottságba Káldy Gyulát, Rózsavölgyi Gyulát és Dunkl Norbertet választották meg. * A Grossmann-Bürger-négyes. A Grossmann- Bürger kamarazene-társulat személyzetében az az előnyös változás történt, hogy a hegedűszólamot Sábatiel, az Operaház első hegedűse fogja játszani. Eibenschütz Ilona hangversenye. Eibenschütz Ilona zongoraművésznő, ki a múlt évben nálunk is nagy sikert aratott szép játékával az egyik filharmonikus hangversenyen, november elején önálló hangversenyt ad a Vigadó kis termében. Az új honpolgár, Kövesi Albert e című darabjába tetszetős kuplét szerzett zongorakísérettel Konti József. A kuplé Sekunda N. József zeneműkereskedésében jelent meg díszes kiállításban. Ára nyolcvan krajcár. * A vidéki színpad gyásza. Jóravaló tehetségű színészt vesztett el a vidéki színpad Sz. Németh József komikusban, akinek halálát jelenti egy szombathelyi táviratunk. Sz. Németh Józsefet a budapesti közönség is ismeri, legalább az a része, mely a színkörökbe járatos, mert néhány év előtt a Városligeti Színkörnek volt nagyon hasznavehető komikusa; később a székesfehérvári és más nagyobb színtársulatoknál működött. Legutóbb is a Veszprémi Jenő társulatának volt tagja. Harmincnégy esztendőt élt, halálát szívszélhűdés okozta. A magyar harci dalok körúton. Káldy Gyula, a magyar zeneiskola igazgatója a múlt héten kezdte meg történelmi hangverseny-körútját Körmöcbányán és Selmecbányán. A régi magyar harci dalok és verbunkosok bemutatását mind akét bányavárosban nagy tetszéssel fogadták. Selmecbányán, ahol a bányász- és erdész-akadémia hallgatósága testületileg jelent meg a hangversenyen, nagy ovációkban részesítették az előadókat. A műsor legnagyobb részét megismételtette a közönség s a közreműködő hölgyeket: Kulifay Izabella kisasszonyt kitűnő zongorajátékáért és R. Pataki Róza úrnőt szép énekéért virágbokrétával tüntette ki. Zajos tapssal jutalmazták Várady Sándor dalait is. Legközelebb Rimaszombatban és Rozsnyón mutatja be Káldy Gyula a régi harci dalokat. Közoktatás. (Új tanszék az Egyetemen.) A budapesti Tudományegyetemen a régi földtani és paleontológiai tanszék helyett új tanszéket szerveztek, amennyiben a földtani és őslénytani tanszéket egyesítették. Az egyetemi tanács legutóbbi ülésén elhatározta, hogy az új tanszékre már a jövő hónapban kiírja a pályázatot. (Ipari munkások képzése.) Az ipari munkások számára október 28-ikán, november 4-ikén és 11-ikén a magyar elbeszélő irodalomból; november 18-ikán, 25-ikén és december 2-ikán a magyar történelemből; végre december 9-ikén és 16-ikán a vegytanból, mindenkor délután harmadfél órakor, a III. kerületi polgári iskolában (Kis- Korona-utca 10. szám), a VI. kerületi polgári középkereskedelmi iskolában (Nagymező-utca 1. szám), a VIII. kerületi községi főreáliskolában (Zerge-utca 11. szám), a VIII. kerületi állami középipariskolában (Népszínház utca 8. szám), és a VIII. kerületi polgári fiúiskolában (Práter utca 12. szám) szórakoztató előadásokat rendeznek. Az iparosok számára azonkívül minden vasárnap délután kettőtől négyig nyitva lesznek: a Nemzeti Múzeum, a Technológiai Iparmúzeum (József körút 6. szám), és az Iparművészeti Múzeum (Andrássy út 69. szám), ahol a látogatóknak a gyűjtemények tárgyairól magyarázni fognak. Jegyeket az említett intézetek portásai és az ipari munkások képzésére szervezett országos bizottság elnöksége (Múzeum-körút 6. szám) ingyen ad ki. (Iskolaavatás Hatvanban.) Hatvanban, mint levelezőnk írja, a minap avatták föl ünnepiesen azt a díszes iskolaépületet, amelyet a város az állammal közösen hozott létre, s amelyre a város 80.000 forintot adakozott. Az új épületben állami jellegű nép- és polgári iskola lesz, amelynek költségeihez a város hatezer forinttal járul évenként. Az avatóünnepen a megye részéről dr. Kállay főispán, Zalár alispán és Halász tanfelügyelő, a kormány képviseletében pedig Szatmáry György miniszteri tanácsos volt jelen. Ugyancsak ez alkalommal avatták fel azt a kisdédóvet is, amelyet özvegy hatvani Deutsch Bernátné alapított férje emlékére. Az ünnepség idején táviratot küldtek báró Eötvös Lóránthoz, Pulszky Ágosthoz és Jakab Ödönhöz Budapestre. Az ünnepséget bankett követte, este pedig hangverseny volt, amelyben budapesti írók és művészek vettek részt. Idősebb Deutsch József ötszáz forintos alapítványt tett szorgalmas tanulók jutalmazására. Tudomány, irodalom. (*) Báró Eötvös Lóránt ünneplése. A Matematikai és Fizikai Társulatnak ma ünnepi ülése volt, amelynek legnagyobb részét báró Eötvös Lóránt vallás- és közoktatásügyi miniszter ünneplésére szentelték. Báró Eötvös Lóránt a társulatnak négy esztendeig volt kiváló munkássága elnöke s ma abból az alkalomból üdvözölték, hogy a király bizalmából miniszteri székhez jutott. Miután dr. König Gyula, a Műegyetem prorektora a társulat nevében rövid beszédben üdvözölte a minisztert leállásában, s annak a reményének adott kifejezést, hogy a társulat elnöki székében továbbra is megmarad. — dr. Bartoniak Géza titkár ismertette hosszasabban tudományos eredményekben gazdag munkásságát és a társulat megalakításában szerzett érdemeit. Majd átadta neki a társaság tagjainak díszes albumba kötött üdvözlőiratát, s bejelentette, hogy a matematikai versenyek díját, amelyet a középiskolai érettségit tett tanulók számára alapítottak, a nap örömére Eötvös-díjnak nevezték el, s végül szintén arra kérte a minisztert, hogy tartsa meg továbbra is az elnökséget és pihenő óráiban vegyen továbbra is részt a társulat ügyeinek vezetésében. Báró Eötvös Lóránt hálás köszönetet mondott a barátságos üdvözlésért, ürömébe, úgymond egy kis fájdalom vegyül, amelyet mindenki érez, ha elhagyja azt a kört, ahol sokáig dolgozott, ahol nagyra nőtt s ahol, ha vissza is tér később, csak vendégnek érzi magát, mert hivatása csakhamar másfelé szólítja. Nem a nagyravágyás, nem a hatalom után való vágyódás bírta őt rá, hogy a megtisztelő miniszteri állást elfoglalja, hanem ugyanaz a törekvés, amely előbb is lelkesítette, hogy hazájának a tudományok szolgálatában továbbra is, talán még fokozottabb mértékben, mint eddig, hasznára lehessen, hogy az útját egyengethesse azoknak, akik tudományos téren munkálkodnak. Mint miniszter azonban nem lehet részrehajló sem egyének, sem intézmények, sem egyes tudományos szakok iránt és azért most már nem lehet csupán fizikus, hanem munkásságát valamennyi tudományok között egyenlően kell megosztania. De, mint az előtte szóló találóan mondotta, lesznek pihenő órái is s ezekben ezután is örömmel fog visszatérni abba a körbe, amelyben mindenkor otthon érzi magát. A szűnni nem akaró éljenzés és taps után dr. Rados Gusztáv beszámolt az Eötvös-díj verseny eredményéről. Az első matematikai versenyen ötvenegy tanuló vett részt, s a beérkezett huszonkilenc dolgozat közül különösen hármat emelt ki a bírálóbizottság. Az első díjat Seidner Mihály losonci gimnáziumi tanuló, a második díjat Papp Pál, a budapesti piarista gimnázium tanulója nyerte meg. Kupferschmied József, az V. kerületi állami gimnázium tanulójának dolgozatát megdicsérték. A díjakat buzdító beszéd után maga a miniszter osztotta ki az ülésen jelen volt győztes tanulóknak. Még dr. Klupathy Jenőnek a villamosság köréből vett előadását hallgatták meg, amire azután az ülés véget ért. (…) Vajda János költői jubileuma. Pár hét múlva, december 18-án, éppen ötven éve lesz, hogy Vajda Jánosnak, a ma élő poéta-nemzedék öregmesterének első verse nyomtatásban megjelent az Életképekben, ugyanott, ahol egy évvel utóbb a nemrég oly fenséges nemzeti ovációvá ünnepelt Jókainak első novellája jelent meg. Maga a költői nem is tudott már erről a verséről s Írói pályáját 1874. őszétől számította, mikor első feltűnést gerjesztett költeménye, A honárulókhoz, a Pesti Divatlapban megjelent. Irodalmi barátai és múzsájának lelkes tisztelői azonban megtalálták az első költeményt s most azon fáradoznak, hogy a sok költői babért termett ötven esztendő beteltét a Jókai ünnepéhez méltó jubileummal ünnepeljék meg. A megindult mozgalomban eddigelé Endrődi Sándor, Jakab Ödön, Kozma Andor, Vértesy Gyula, Szabó Endre, Zempléni Árpád, Palágyi Menyhért és Lajos, Mikszáth Kálmán, Pósa Lajos s mások vesznek részt. A tervek egyike az, hogy nemzeti közadakozás útján százezer forint tőkét gyűjtsek, amelyet mint Vajda János-alapot a kultuszminiszter kezelne, s amelynek kamatait a jubiláns élvezné, utána pedig majd a legméltóbbnak elismert versíró. Tervben van továbbá egy nagy díszkiadás a költő válogatott műveiből. (*) Hadtörténelmi munkák. A Magyar Tudományos Akadémia hadtudományi bizottságának tegnap ülése volt, amelyen a hadtörténelmi műre hirdetett pályázat fölött döntöttek. Az ötszáz arany korona díjat Kiss Lajos szegedi reáliskolai tanár A rigómezei hadjárat címü pályaművének ítélték oda. Schikofsky Károly vezérkari ezredes A pozsonyi hídfő védelme 1809-ben címü pályamunkáját a jelentés megdicsérte. A bizottság ezután az 1870/71-diki francia-német háború történetének megírásával Hazay Samu honvédszázadost bízta meg. Herczeg Ferenc úrnak. — Nyilatkozat. — Páris, október 23. Véletlenül ma olvastam a Budapesti Hírlap című újság 285-ik számát. A Pesti Napló egy múlt heti számában Justh Zsigmond barátom ravatalára tettem le az én igénytelen koszorúmat. Ebben a koszorúban volt egy tövis is, amelyet ő hagyott nekünk, és amelyet bele kellett kötnöm abba a koszorúba. Ezt írtam: „Utolsó keserű mosolya azonban kiváltképpen annak az utóbbi években oly nagynak megtett magyar írónak szólt, aki épp mostanában nem átallotta rosszakaratból-e vagy tudatlanságból, vagy mind a két okból, egy cinikus novellájában Justhnak az egész életét elferdíteni és mindenek felett azt vetni a szemére egy haldoklónak, hogy most már nem tudván egyebekben tetszelegni, hát a halállal kokettírozik. Nyugodjék meg az az író cinizmusának babérjain. Justh, mint ahogy mindig reális volt teljes életében, az maradt utolsó betegségében is: meghalt. De megkért, majd mondjuk meg annak az írónak, hogy bocsánatot kér tőle, amiért hogy halálával mégis elrontotta annak a bravúros novellájának a pointerét.. .“ Nem neveztem meg „az utóbbi időben oly nagynak megtett magyar írót“, aki elolvasva cikkemet, barátai egyhangú véleménye, főleg pedig ama körülmény révén, hogy az utóbbi időben tényleg írt egy elbeszélést, amelynek hőse a halál gondolatával foglalkozik, megerősödött abban a meggyőződésében, hogy ez a támadás neki szólt. Haldokló barátom óhajtása szent kötelességként rótta rám, hogy megírjam azt, amit megírtam. Örvendek, hogy Herczeg Ferenc urat barátainak egyhangú véleménye és saját lelkiismerete habozás nélkül arra indította, hogy magáénak vallja azt, ami neki szólt. Ha Herczeg Ferenc úr ama kijelentésével, hogy mélyen sajnálja ma ama kérdéses tárcacikk megírását, — bár csak úgy, miként a gondatlan járókelő sajnálja, ha véletlenül zajt csinált a betegszoba ablakai alatt, — mondom, ha ezzel a szuverén kijelentéssel rendbe hozta művészi lelkiismerete előtt azt, hogy egy napi sikerért nem átallotta megkeseríteni haldokló művésztársának utolsó pillanatait, ehhez csak művészkritikai szempontból szólhatnék hozzá. Ezt a szívességet pedig jelenlegi hangulatomban még kevésbbé vagyok hajlandó Herczeg Ferenc úrnak megtenni.* De Herczeg Ferenc urnak, tudtommal korrekt magánembernek, sajnálatomra mégis van mondanivalóm. Legyen kegyes tudomásul venni, hogy semmiféle szimpátiák nem jogosítottak fel arra, hogy cikkemben vele mint magánemberrel, pláne Justh Zsigmond barátom gyászos apropósjából beszéljek. Viszont megtiltom neki, hogy cselekedeteimnek módját és alkalmát, bármikor és bármiként minősítse. Hajlandó vagyok továbbá szíves tudomására hozni, hogy ha véleménye szerint a halott ember ravatala mellől is, de nem a halott neve alatt, hoztam őt megérdemlett kínos helyzetébe. Abszolúte nincs azonban védtelenül: ha idézett első cikkemben foglaltak által mint magánember sértve érzi magát, aminek választotta azt a kényelmes eljárást, hogy mondanivalói egy olyan újság révén jussanak el hozzám véletlenül, mely itt nem igen fordul meg a kezemben? Ha cikkemben revokálni valót talált Herczeg Ferenc úr, — a nevem alatta volt, s a Pesti Napló szerkesztőségében megmondták volna neki a lakásom címét. Pekár Gyula.