Pesti Napló, 1894. október (45. évfolyam, 271-301. szám)
1894-10-06 / 276. szám
Kelléklet a Pesti Napió október 4-ild (csütörtöki) ssomatos. KÖZLEKEDÉS: Az érték bevallása. *— Pénzküldés ajánlott levélben. — Budapest, október 3. A pénzügyminiszter utasította a pénzügyi hatóságokat, hogy az ajánlott levelekkel szemben gyakoroljanak ezentúl szigorú ellenőrzést, és az esetre, ha ajánlott levélben pénzt fedeznek föl, sújtsák magas bírsággal a levél elküldőjét. Ez a szigorú rendelet abból az alkalomból keletkezett, hogy egy budapesti pénzintézet ajánlott levele, amely tíz darab ezrest tartalmazott, a postán elveszett és a vétkest mindez ideig nem sikerült fölfedezni. Persze az ellenőrzés nagyon nehéz. A kereskedő, aki ajánlott levélben szállítja a pénzt, a küldeményt kettős borítékba helyezi , a nagyobb biztosság és a biztosítótársaságok kedvéért a külső borítékot öt pecséttel látja el, nincsen tehát olyan éles szem, amely ezen a kettős borítékon keresztülhatoljon. A rendes utón, amelyen az ajánlott leveleket eddig kezelték, a szigorú ellenőrzés gyakorlása lehetetlen. Csak akkor volna meg a lehetősége ez ellenőrzésnek, ha az ajánlott leveleket fölbontanák. Márpedig az ajánlott levelek nem vonhatók egy kalap alá az árucikkekkel, amelyek vámvizsgálat alá esnek. És nem lehet kívánni a publikumtól, hogy nagyobb ellenőrizés árát fontos, rejtett közleményei földerítésével fizesse meg. Ha el is tekintünk attól, váljon az ellenőrzésnek az a módja, amelyet az új rendelet kíván, keresztülvihető-e, kérdés : méltányos-e az állam kívánsága? Nem hiszszük, hogy eleddig a postának erről a hamis, vagyis jobban mondva: kereskedelmi értékbevallásról ne lett volna tudomása. Évtizedek óta így szállítják a pénzintézetek a pénzértéket részint a maguk akaratából, részint a feleik kívánságára. És a pénzintézetekhez hasonló módon járnak el a nagyobb kereskedő cégek is — és ezt az eljárást mindeddig természetesnek, észszerűnek találták. Az új rendelet csak a készpénz-küldeményekre vonatkozik. De hát mi lesz az értékpapírokkal? A küldemények forgalma tudvalevőleg nem szorítkozik csupán bank- és államjegyekre, hanem magában foglalja az értékpapírok, sorsjegyek és váltók szállítását is. Amikor a posta arra az álláspontra helyezkedik ridegen, hogy a kisebb értékbevallással károsul, ezt az álláspontot az értékpapírokkal szemben is érvényesítenie kellene. Csakhogy a posta álláspontja helytelen, mert nem károsul a kereskedelmi értékbevallással. Ha elvész az ajánlott levél, mely százezreket tartalmaz, a posta csak 20 frintot térít meg, ha elvész az értékpapír-küldemény, melynek félmillió forint volt az értéke, és amelyet 1000 forint értékkel szállítottak, a posta 1000 forintnál — a bevallott értéknél — többet nem feet. A posta kockázata kicsiny, s ehhez mérten szállítási dij-porto címen sem szedhet be nagyobb összeget. Az ilyen küldemények különös gondot nem igényelnek, olyan kezelésben részesülnek, mint az ajánlott levelek, vagy a kisebb értékű küldemények, magasabb díjról ennélfogva nem lehet szó. De a rendelet a károsodást alighanem a lucrum cessansban, az elmaradt haszonban látja. Az értékküldeményeknél, legalább a kereskedővilág ebbeli forgalmában már csak azért sem beszélhetünk elmaradt haszonról, mert nagyobb haszonra a posta, az államkincstár ezen a téren jogos igényt nem formálhat. Az érték kötelező teljes bevallása megbénítaná, lehetetlenné tenné ezt a forgalmat. A magas szállítási díjat a kereskedő világ el nem viselhetné, hiszen — a jelenlegi tarifák alapján — az olyan küldeménynek, például amelyet százezer forint értékkel vallanának be, Budapestről Bécsbe való szállítása rengeteg összegbe kerülne. A budapesti pénzintézetek a bécsiekkel élénk összeköttetést folytatnak. Minduntalan megtörténik, hogy értékpapírokat szállítanak Bécsbe, s váltókat küldenek föl leszámítolás végett. Egy ilyen százezer forintos váltóküldemény szállítási díja 30—40 forintot tenne és igy a szállítási dij magában véve 0.03—0.04 százalékkal drágítaná meg a leszámítolást. Avagy tegyük fel, hogy Budapestről ötvenezer forintot kell Temesvárra készpénzben küldenünk, a bevallott teljes értéknek horribilis a portója. A szállítás dija nagyobb, mint a menet ára oda-vissza a zónatarifa alapján. A kereskedők, a részvényes vállalatok ilyen körülmények közt az alkalmazottjaikkal küldenék el a nagyobb pénzösszegeket, nagyobb mennyiségű értékpapírokat, hogy kevesebbe kerüljön az értékek szállítása. Ilyenformán egy új neme keletkezik majd az utazóknak : az értékszállítók csoportja, akik pénzben, értékpapírokban utaznak, s ilyenformán minden valamirevaló cégnek meglesz a saját külön mozgópostája és a magyar királyi postát csak a másodrendű ügyekben veszik igénybe. Nincsen kétség benne, hogy az üzleti világ a rengeteg portót nem fizetheti. A külföldi kereskedőkkel szemben is hátrányban volnának a magyarok, sőt az osztrákokkal szemben is. Ausztriában nem tiltják el a tetszőleges értékbevallást, onnan bármiképp küldhetnek ide értékeket, mi pedig meg leszünk bénulva és bennünket e réven jelentékeny veszteségek érhetnének. És mit tegyünk az olyan esetekben, amidőn külföldi üzletbarátunk a készpénz biztosított elküldését kívánja ajánlott levélben? Amidőn a biztosítás díját fizeti csupán és az ajánlásért járó portót, egyebet fizetni azonban kedve nincsen? A nemzetközi forgalomra is tekintettel kell lenni. Ilyen rendeletnek, tekintve azt, hogy a kereskedelem nemzetközi, nem szabad eltérni ama szabályoktól, amelyek más országokban fennállanak. A posta változtassa meg tarifáját, ha érdekében áll a küldemények értékének teljes bevallása. Vagy vegye át a posta a biztosító-társulatok szerepét és szedje be porta címén azokat a díjakat, amelyeket a biztosító-társaságoknak a biztosítás fejében fizet az üzleti világ. Ilyenképpen tízezer forint szállítási díja 20 krajcár — az ajánlás fejében — és 8 vagy 12 krajcár volna ezer forintonként (ennyi jár körülbelül a biztosításért a magyarországi és a budapest-bécsi forgalomban) a távolsághoz mérten, amelyre az összeget szállítják. Ezt a költséget a küldő nem sínyli meg és az összeg fejében a posta is teljesítheti a szállítást ugyanazon az alapon, amelyen a biztosító társulatok a kockázatot elvállalják. Sőt a posta könnyebben teheti meg, mivel ekként az ő kezében koncentrálódnék valamennyi biztosítás. És valóban, mi értelme sincs, hogy a posta uzsora-portát rójjon az értékküldeményekre. Más az áru és más a pénz, az értékpapír. Az áru a vasúton nagy tért foglal el, ezerféle gondozásra szorul. A pénz, az értékpapír, akár ha egy milliónyi is, akkor sem szorul több gondozásra, mintha csak egy forint volna. K. Lá tottakból levonjuk. Lesz tehát Magyarország (a vasut-geográfiai meghatározás alább következik) gyorsvonatainak teljesítménye: km. perc 1894. nyarán . . ..... . 16,676 22,567 Az 1894/95-i téli menetrend által megszűnt, tehát levonandó gyorsvonat: Budapest—Marchegg 107. és 108. . 464 425 „ —Kassa 1501. és 1502. . 546 770 Tövis—Predeál 601. és 602. . . . 520 793 Szabadka—Boszna-Brod 4201. és 4202. 406 725 Oderberg—Poprád-Felka 1. és 2. 480 840 Poprád-Felka—Kassa 1. és 2. . . . 222 302 „ „ —Abos 3. és 4. . . . 190 251 Abos—Eperjes 302. és 303. . . . 3450 Összesen levonandó ...... 2862 4156 Marad tehát az 1894195. téli menetrend szerint............................ , 13,814 18,411 Az utolsó két szám adja ama gyorsvonatok naponként való teljesítményét, amelyek a következő huszonnégy csatlakozó állomáson belül közlekednek : Marchegg, Holies, Szakolca, Vlarapass, Oderberg (nem Csáca, mint annak idején tévesen közöltetett) Zwardon, Orló, Mező-Laborc, Lavocne, Predeal, Orsová, Zimony, Boszna-Brod, Doberlin, Fiume, Zapresics, Pragerhof, Fehring, Lajtha-Szent-Miklós, Lajtha-Ujfalu, Lajtha melletti Bruck. Hasonlítsuk már most össze ezt az idei teljesítményt a múlt évi téli menetrendszerintivel: Az állomásokon való tartózkodás beszámításával Naponkint felhasznált óránkint gyors.km. perc átlagos sebesség 1893/94. telén 11,594 15,288 45,502 1894/95. telén 13,814 18,411 45,018 Gyorsvonatainknak érdekes jellemvonása még az is, hogy összességük átlagos sebessége télen nagyobb, mint nyáron. Voltak ugyanis a nyári és téli menetrend alapján kiszámított átlagos sebességek: a múlt évben 44 489 és 45 502, a folyó évben 44336 (a percek összegének fentebbi helyesbítése folytán) és 45 018 kilométer. Ami ezt okozza, nem más, mint a Kassa-Oderbergi Vasút nyári gyorsvonatai, amelyek azonban, mint már kimutattuk, csak névlegesen azok. Az Államvasutakra mind a számokból természetesen nagy hányadok jutnak, különösen a téli időszak alatt, amidőn nem államvasuti gyorsvonatok csak a buda-pragerhofi és kassa-eperjesi vonalakon közlekednek. Ha már most e levonásokat végezzük, akkor kapunk: naponkint gyors felhasznált Az Államvasutak gyorsvonatainak óránkénti átlagos sebessége tehát: 10868 1893/94 .... 239 ó 43 p 45 753 kyométer 13088 1894/96. .... 291 ó. 50 p. 44 847 » Az aradi és kolozsvári gyorsvonatok ez évben sokkal szolidabb forgalmat élveznek. Eddig ugyanis télen az volt a szokás, hogy az egyik gyorsvonatot a budapest—szolnoki vonalon beszüntetik és a másikhoz csapják. Ez a körülmény a budapest—szolnoki és hátrább fekvő vonalakról Nagy-Várad, Debrecen, Kolozsvár felé utazónak negyed, az arad—szolnoki vonalról a központ felé utazónak pedig teljes félórányi késedelmet okozott. Áttérünk most az egyes vasútvonalakon közlekedő gyorsvonatok részletes kimutatására. Mint megelőző cikkünkben is, az illető vonal összes gyorsvonatainak átlagos sebességét a következő képlet szerint számítottuk ki: __ (n, + n2) s______ ti -hs + .... mi -4- n2 Ebben n, az egyik, n2 az ellenkező irányban naponkint közlekedő gyorsvonatok számát, s a vonal kilométer-hosszát (a menetrendek alapján)„ 12,........ mn, + 12 pedig a különböző vonatok által felhasznált menetidőt jelenti. A minap megjelent hivatalos közlemény alapján néhány vonalnál a pontos kilométeradatokat tehetjük Naponkint Felgyorsvonathasznált 1893/94-re ....... vonat—km. 11594 perc 15288 Ebből levonandó Buda-Pragerhof két gyorsvonat 660 801 Kassa-Eperjes „ 166 104 Összesen 726 905 Marad tehát az Államvasutakra 10868 14383 1894/95-re............................. 13814 18411 Ebbő levonandó Buda-Pragerhof két gyorsvonat 660 801 Kassa—Eperjes ...... 66 100 Összesen ........ 726 901 Marad tehát az Államvasutakra 13088 17510 A magyar gyorsvonatok statisztikája. Budapest, október 3. (—r —v.) A vasút amaz óriás szolgálatánál fogva, amelyet a kultúrának, a közgazdaságnak a távolságok elenyésztésében tesz, határozott jelentőséget kell tulajdonítani annak a törekvésnek, amely az egész intézmény számszerű kifejezésére törekszik. Elsősorban a gyorsvonatok révén az internacionális forgalom eszközei, ezeknek megbízható statisztikájában fog az országok egymáshoz való közeledésének közlekedésügyi fejlődése kifejezésre jutni így lesz megállapítható, melyek a leggyorsabb vonalaink, hogyan fejlődnek, mennyiben javul az ország gyorsvonatainak átlagos sebessége és végül mennyiben tesznek eleget a különböző vasutak a közönség ez irányban való kívánságainak. Mind a szempontok vizsgálása természetesen nem lehet egy cikk feladata, ezúttal csakis a statisztikai összeállításra terjeszkedünk ki. * Miután az október 1-jén érvénybe lépett téli menetrendek gyorsvonatok megváltoztatását nem tartalmazzák és egyúttal csak bizonyos gyorsvonatokat szüntettek be, a téli évszakban közlekedő gyorsvonatok teljesítményét úgy kapjuk meg, ha a forgalmon kívül helyezetteket az idei nyári időszakra kimuta tj