Pesti Napló, 1894. november (45. évfolyam, 302-331. szám)
1894-11-06 / 307. szám
307. szám. Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1894. november 6. , dr. Szivák Imre, dr. Alexander Bernát egyetemi tanár és akadémiai tag neveivel stb. Az Országos Nemzeti Egyesület hivatalos helyisége: IX., Pipa utca 20. szám, ahol bármily felvilágosítással készségesen szolgál a titkárság. Üléseit a bizottság minden szerdán és szombaton, este nyolc órakor tarja. *** Az Otthon felavatása. Az Otthon felavató áldomásán, amely november 11-ikén, délután hat órakor lesz, Wekerle Sándor miniszterelnökön, Lukács Béla és báró Eötvös Lóránt minisztereken kívül jelen lesznek, mint értesülünk, Ráth Károly főpolgármester, Kammermayer Károly, Gerlóczy Károly és Márkus József polgármesterek, azonkívül az irodalmi társaságok elnökségei, hírneves publicisták és az irodalom és művészet előkelőségei. Közegészség. )( A vérsavó. Hieronymi Károly belügyminiszter, mint értesülünk, két kiváló szakérőt, dr. Preusz Hugót, az állami bakteriológiai intézet elnökét és Raisz Gedeon egészségügyi felügyelőt jelölte ki, hogy a párisi Pasteurintézetben a vérsavó előállításának módját és az eddigi kísérletek eredményét Roux tanár útmutatása alapján tanulmányozzák. Hazatérésük után nagyszabású kísérleteket tesznek, a vérsavót nagy mennyiségben előállítják s az ország valamennyi orvosát ellátják a gyógyítószerrel. A vérsavót az állatorvosi akadémiában levő bakteriológiai intézetben fogják készíteni, amely tudományos kutatásokra teljesen föl van szerelve s a körülötte lévő istállókkal erre a célra különösen alkalmas lesz. Az intézet egyébként Ausztria-Magyarországban az egyetlen, amelyben az állatorvosok számára való mallein-t gyártják. A kiküldöttek holnap, kedden utaznak el. — Gróf Apponyi Lajos Nagy-Apponyban fentartott Hargit-kórházában, amelyet feleségéről nevezett el, az orvosok, mint levelezőnk írja, meglepő eredményeket érnek el. A gróf mindjárt kezdetben nagymennyiségű vérsavóval látta el kórházát. )( A vérsavó ára. A Behring-féle szérum árát Ausztriában már miniszteri rendelet szabályozza. Pontosan kiszámítja a rendelet, hogy a gyárak mennyiért szállítják az anyagot s ehhez képest megállapítja, hogy az I. számú 4 forint 50, a II. számú 8 forint 20, a III. számú anyag 12 forintba kerülhet. Ennél olcsóbban lehet a szérumot szállítani, de drágábban nem szabad. Törvényszék. Elítélt szocialista. Párisból táviratozzák, hogy az esküdtszék egy esztendei fogságra és háromezer frank pénzbüntetésre ítélte Gérault Rikhárd szocialistát, aki Casimir Férrer köztársasági elnök ellen sértő cikket irt. « A doktor úr. A napilapok nemrégiben ősúnyán lelepleztek egy Sussmann Zsigmond nevű boltoslegényt, aki doktornak adva ki magát, egész ügyvédi irodát rendezett be, és sokat rutul rászedett. Különösen a fogteknikusokat zsákmányolta ki azzal az ígérettel, hogy foghúzási engedélyeket fog nekik szerezni, és ezen a címen több száz forint előleget vett fel tőlük. Kellemetlen emléket hagyott hátra a házalók egyesületében is, akik őt titkárukká választották. Sussmann Zsigmond e leleplezések következtében Kunvári F U I M U 3. — Justh Zsigmond hátrahagyott regénye. — (E regény lenyomtatása vagy •LO fordítása törvénybe ütközik.) — He ... he ... he. Még a napot is tudjuk... Páter, jó emlékező tehetségünk van. — Utóljára pedig húsvéthétfőjén ebédeltem a grófnénál. A vasárnapot mindig itt, a méltóságos urnát szoktam tölteni, — folytatta mély meghajtással. — Az ebédről, amelyet náluk megevett, többet tudná szentatyánk elmondani . . . nos, atyus, jól evett náluk? — Bár francia szakácsot tart a grófi ház, nem hiszem, hogy ezt a pávapecsenyét úgy el tudná készíteni, mint méltóságának a pátriában született udvari szakácsa, Bafranyec mester, kit mi mindannyian úgy tisztelünk . . . Ezzel elkezdett hahotázni, de nevetett úgy, hogy vastag dereka majd csak hogy fel nem emelte a súlyos tölgyfaasztalt. — Furcsa világ lesz az, az Ujváry grófnál — szólalt meg Jakatb. — A francia szakács alig győzi már etetni azt a rengeteg vendéget. Az uradalom gyér jövedelmét is ők eszik meg, a grófék meg majd csak hogy bele nem fúlnak adósságaik tengerébe. Azután észrevéve, hogy ez a téma úgy látszik, a fiatal uraknak nem tetszik, más tárgyra csapott át, amely tán kedvesebb lesz nekik: — Ott van most a Lolly kontesz is, az azután a kedves jószág, akár csak egy cukkerli, olyan aranyos! De már erre a négy Márfay-nővér legidősebbje is megszólalt: — Olyan éppen, mint egy cukkerli. Annyi erkölcsi értéke is van csak, mint egy cukorkának. Olyan cifra, tarka-barka, nézni való az, mint egy bábu. Sajnálom azt a férfit, aki el fogja venni. — Mi is, mi is — sipogta a másik három, akik Belgrád, november 5. (A Pesti Napló tudósítójának távirata.) A liberálisok az új kormányt nem fogják támogatni, mert külügyi politikáját nem helyeslik, a belügyekben követendő eljárásával szemben várakozó állásba helyezkednek, a pénzügyi politikáját pedig határozottan megtámadni fogják, kimért bókot vágott s kiment az ajtón. Három húga összenézett s aztán egyet gondolva, követték nénjöket. Miklós bácsi feszengeni kezdett székén. Izgett, mozgott, köhintett, a pipáját igazgatta, simogatta a tarkóját, aztán elkezdett dünnyögni. — Hm, hm. Péter, he ? Péter, mit gondolsz ? Bánfalussy Péter felriadt a kérdésre, ijedve, bámultan körülnézett: — Bizonyára, domine spektabilis, amint gondolni méltóztatol, folytatta alázatos hangon. — Talán induljak fogatni? — Nem, fráter, beszélek a lányokkal, engedjetek meg, fiuk . . . csak egy percre . . . Ezzel vette világoskék selyem sapkáját és kisietett az ajtón a lánykák után. A három fiú összenézett, ismerte már jól e házi jeleneteket. Most Adelgunda kisasszony szólalt meg: — Oh Sie sind unausstehlich, die gnädigen Fräulein, was der arme, liebe gute Onkel muss von ihnen leiden, ist unaussprechlich! Aztán folytatta németül, irtóztató tótos kiejtéssel, minden é ti-nek mondva. Koronként az égnek forgatta savószínű szemeit, arca a dühtől már karmazsinpiros lett. Csontos, hosszú ujjaival fenyegető mozdulatokkal kísérte a leánykák kegyetlenségéről elmondott hőskölteményt. Péter bácsi pedig egy irtóztató hosszú csibukot, szopogatva, koronkint helyeslőleg bólintott fejével. Ő az Adelgunda pártján állt, lévén a házikisasszony és a négy Márfay-szűz harminc éve háborúskodásban egymással. Péter bácsi azonban az első pillanattól fogva Adelgundával tartott, lévén neki az éléstárs minden egyéb felett teljhatalma. Tudta, mit csinált. A három fiú csak hallgatta az Adelgunda monológját , amelyet Péter oly kifejező arcjátékkal kisért s amelyre az Adelgunda háta mögött ülő kis papocska néha nemtetszését fejezte ki. Ő a lánykákkal tartott, kiknek egész életükben egyéb foglalkozásuk sem volt, mint a márfai templom számára hímezni. (Folytatása következik.) Miklós hírlapíró ellen, aki őt leghevesebben támadta meg lapjában, sajtópert indított és a sajtóbíróság ez ügyben november 22-ikére tűzte ki az esküdtszéki tárgyalást. A vádlott hírlapíró védője, dr. Füredi Mór azonban egy beadványban felhívta a sajtóbíróság figyelmét arra, hogy Sussmann ellen a budapesti büntető törvényszéknél a fogtechnikusok panaszára csalás miatt büntető eljárás van folyamatban, minélfogva a büntető ügy jogérvényes befejezéséig a sajtóper felfüggesztését kérte. A sajtóbíróság erre való tekintettel csakugyan felfüggesztette az eljárást, minélfogva a november 22-ikére kitűzött esküdtszéki tárgyalás elmarad. Megfojtott csecsemő. A budapesti büntetőtörvényszék ma kilenc évi börtönre ítélte Mathias Mária cselédleányt, aki újszülött gyermekét megfojtotta, csak hogy szégyenét elrejthesse. A szökés vége. — Törvényszéki tárgyalás. — Budapest, november 5. Egy kis bohó leány ült ma a vádlottak padján. Mikor még csupa lomb volt a Városliget s minden madár énekelt, az ő vágyó szivecskéjében is megcsendült egy édes-bájos dallam. Csodásan meleg, behízelgő természetű nóta volt az, úgy ellágyult tőle a szive, olyan forróság öntötte el, amikor azt a dalt megértette, úgy nevezik ezt a szép nótát, hogy szerelem. Az a rossz tulajdonsága van pedig ennek a nótának, hogy aki egyszer meghallja, okvetetlenül valami kolosszális bolondságot követ el. Attól függ, milyen a természete- Az egyik főbe lövi magát, a másik megszökik, a harmadik megházasodik. Van persze még egy tulajdonsága, hogy csak duettben lehet énekelni s addig, amig a második zenész meg nem érkezik, bele sem kezd az ember a dalolásba. Ezt a második személyt a Gizikó tragédiájában Jónás Izsónak nevezik és szabad óráiban teknikus. A duettet nagyon kedélyesnek találták, csak éppen ttjokban állott egy kicsit a papa, Deutsch Hermann, s igy mit tehettek mást, egyet gondoltak, s megszöktek Bécsbe. Bécsben egy hotelbe szállottak s legelső dolguk az volt, hogy levelet írtak a papának. Kedves Papa! Mire e levél kezeidhez jut, mi már törvényszéki hullák vagyunk. Nagyon szeretjük egymást, s úgy érezzük, jobb szerető szívvel elhalálozni, mint egy mindennapi életet élni. Ne kerestess, mert úgy is hiába, és ne haragudj ránk, hiszen mi nagyon, de nagyon boldogan hunytunk el. Isten veled, tiszteljük az otthonlevőket. Szerető gyermekeid Gizike és Izsó. A két keresztnevet szépen begyászkeretelték, s azután tovább szerették egymást. Deutsch Hermann elsírta könyeit, amikor ezt a levelet megkapta. A bécsi rendőrség minden öngyilkos pár arcképét megküldötte neki, s hiába, még csak hasonlókra sem bukkant, így múlt el gyászban négy hét. A lapok a nehéz nyári évadra való tekintettel hosszú és szomorú krónikákban siratták el a szerető szíveket, amikor abban a bizonyos rendesen csak mint nővérük kórusa s visszhangja szoktak szerepelni. — Én igen kedves, okos leánynak tartom — szólalt meg Lőrinc, egy oldalpillantással Gáborra — ki bárkit is boldoggá tehetne. Persze, modora kissé elüt attól, amihez mi ezen a vidéken szoktunk . . . De hát ez csak külsőség . . . — Csák. Azt hiszem jószivü lány, legalább azt mondják, sokakra pazarolta a szivét. Sokat ígér . . . he . . . he. A négy lány lesütötte a szemét . . . Pár perc múltán az ebéd is véget ért. A fekete kávénál nagy disputa támadt. Márfay Miklós kijelentette, hogy Lőrincet, aki a három fiú közül legtöbbet ért a gazdasághoz, körülviszi a majorjaiban.— És? — kérdte élesen Márfay Stefi, ki felocsúdt, hála a sok bor s a fekete kávé izgató hatásának, folytonos hallgatásából. Niki bácsi megsimitva haját, félénk pillantást vetett a négy lány felé, akik összenéztek s akiknek rendesen lesütött szemei szikrát hánytak. — Elvinnélek benneteket is, de hát a kis fotonra csak nem tértek, az omnibuszszal meg nem lehet a majorokat bejárni . . . — Voltunk mi már elégszer a nagy omnibuszban is a majorokban s nem történt bajunk, — szólalt meg Lóri s hevesen tépegetni kezdte a csipkés zsebrevalóját. — Na bizony, te otthon maradhatsz, te úgyis tegnap voltál a bácsival, — replikázott Stefi, a legfiatalabb. — Vagy mind, vagy egy se, — határozta el Lizi. — Különben nem érdemes a szót pazarolni rá. Jertek, lányok, forduljunk egyet. Csak nem untatjuk könyörgéseinkkel a bácsit. Utolsó szavait már savó savanyúsággal mondotta, hosszú, keskeny derekát kifeszítette, lilapántlikás hegyes fejében igazított egyet, a derekát körülövező aranyláncot feszesre húzta, aztán felemelkedett ülőhelyéből, a társaságnak egy mély, de igen bécsi hotelben két szerető szív arra a furcsa tapasztalatra jutott, hogy a szerelemhez a mai prózai világban nem elégséges két lángoló szív, hanem okvetetlenül megkívántatik bizonyos mennyiségű bank- vagy államjegy is. Ezeknek pedig nagy híjával voltak. Éppen annyijuk volt, hogy haza tudtak jönni Budapestre, s miután közben egy kicsit a szerelem is elköltözködött szívekből, éppen nem volt okuk rá, hogy öngyilkosokká legyenek. S most következik a dolog prózaiasan szomorú vége. Az esetet az apa feljelentette a rendőrségnél, igy az ifjú pár első látogatásával kénytelen volt a rendőrséget megtisztelni Az elkeseredett apa itt Jónás Izsót naplopónak címezte. Jónás Gizikére apellált. — Bizony svindler maga — erősítette Giziké. És ezért került ma a vádlottak padjára Giziké is, meg a papája is. A papa kényelmesen ül a padon, Giziké szepegve simul hozzá, csak a panaszos érzi magát egy kicsit furcsán. — Béküljenek ki, — kapacitálja őket Bezerédzs bire. — Ha sajnálkozásukat fejezik ki, hajlandó vagyok visszavonni a panaszt — kap az alkalmon Jónás. — Én nem sajnálom,amit mondtam,mondtam.Kérem, biró úr, tessék engem megbüntetni A biró tovább békíti őket. Végre Gizike megszólal: — Kérem, biró úr, ha elég az én sajnálkozásom, én igazán sajnálom a történteket. — Bizony sajnálhatod is, — mondja az apa. A panaszos megkönnyebbülten vonja vissza panaszát Csak az apa marad hajthatatlan. — Kérem, biró úr, tessék engem megbüntetni, én nem sajnálkoztam. De hát hiába, a panaszos visszavonta a vádat s ilyen esetben még a legkeményebb szivű bíró sem szabhat ki büntetést. TÁVIRATOK. Új pétervári olasz nagykövet, Róma, november 5. Báró Marocetti pétervári olasz nagykövet ettől az állásától legközelebb megválik, dacára annak, hogy az erre vonatkozó híreket ismételten megcáfolták. A nagykövet utódául gróf Formelli, ez idő szerint londoni nagykövet van kiszemelve, akinek neje orosz arisztokrata családból származik. A szerb liberálisok.