Pesti Napló, 1896. november (47. évfolyam, 301-330. szám)
1896-11-01 / 301. szám
301. szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1896. novemberi rosok Budapesten, Scholtz C. C. Matheócz lóvakaró, plébára és gépgyár; gróf Schönborn-Buchheim, munkács-szentmiklósi uradalma; Spitzer Gerson és társa Ó-Buda, Stróbl Alajos szobrász Budapest; gróf Szapáry Gyula valóságos belső titkos tanácsos, nagybirtokos Budapest, Somogyi Gazdasági Egyesület, Szegedi Kenderfonógyár Részvénytársaság Szeged, Gróf Teleky Árpád nagybirtokos Brassó, Temesmegyei Gazdasági Egyesület Temesvár, Thonet-testvérek Budapest, Torontálmegyei Gazdasági Egyesület, Tüköry Alajos és társai Vrbanye, Wein Károly és társai cég, vászon, damaszt és kamukaáruk gyára Késmárk, Weitzer János gép, waggongyár és vasöntöde részvénytársaság Arad, Warner J. és társa malomépítészet, gépgyár és vasöntöde Budapest, Wünsch Róbert építési vállalkozó és cementgyáros Budapest, Zichy Mihály festőművész Szent-Pétervárott, Zsolnay Vilmos fayence- és majolikagyáros Pécsett. Horvát-Szlavon kiállítók: Bródi vagyonközösség, Bakovác Vlaha festőművész Zágráb, Cseh Ervin főispán, bortermelő Vukovár, Guttmann H. J. faiparteleptulajdonos Eszék-Belice, Horvát- Szlavon Fidesz-Egyesület Zágráb, Horvát-Szlavon Mezőgazdasági Egyesület Zágráb, Matica hrvatska Zágráb, Pfeißer Károly Lipót Eszék, Szlavonországi Mezőgazdasági Egyesület Eszék, Zupanjei taningyár, Bosznia-Hercegovina kiálllítók. Első boszniai ammóniák szódagyár Lukavac, Varosi vasipar részvénytársaság. Bosznia-hercegovinai kormány kiállításai. Bosznia-hercegovinai Országos Múzeum Szerajevo, Bosznia-hercegovinai országos kormány. Bosznia-hercegovinai országos kormány mezőgazdasági osztálya Szerajevo, Bosznia-hercegovinai dohány-egyedárusági igazgatóság Szerajevo, Bosznia-hercegovinai kincstári erdészeti hivatal Szerajevo, Bosznia-hercegovinai államvasutak igazgatósága, Szerajevo, Bosznia-hercegovinai országos kormány építészeti hivatala, Szerajevo. Országos kézművesiskola. Központi fegyház, Zenica. Országos könyvnyomda, Szerajevo. Közös pénzügyminisztérium műipari osztálya, Szerajevo és Bécs. Állami aranyérmek. A kereskedelemügyi miniszter a zsűritanács javaslata alapján az 1896. évi ezredéves országos kiállításon résztvett következő kiállítóknak adományozta a száz darabban meghatározott állami aranyérmet: Adria Magyar Királyi Tengerhajós Részvénytársaság Budapesten. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Budapesten. Bachruch A. ékszerész Budapesten. Barabás Miklós akadémiai képirat Budapesten. Besztercebányai Első Magyar Posztó- és Gyapjugyár Részvénytársaság. Biedermann Ottó lovag nagybirtokos Mossgó. Budapesti Első Gyermekmenhely Egyesület. Cservenka és Grossmann kádárok Budapest. Dulcz Antal szíjgyártó és nyerges Budapest. Dunkl V. K. parketgyáros Kassa. Első császári és királyi szabadalmazott Dunagőzhajós Társaság Budapesten. Első Magyar Üveggyár Részvénytársaság Budapesten. Első Magyar Részvényserfőződe Budapesten. Első Szászrégeni Tutajkereskedő- Társulat Szászrégen. Erdélyi Pince-Egyesület Kolozsvár. Gróf Esterházy Miksos Marc Csákvár. Gróf Festetics Tassiro Keszthely, Franklin-Társulat Budapest. Frohner és Kremer. Szabó Lajos és társai Nagyléta. Gelb M. és fia, kárpitos és diszitő Budapest. Goldberger S. F. fiai kékfestőgyára Budapest. Gottermayer Nándor könyvkötő Budapest. Grüneberg Károly kefegyáros Pozsony. Vizszabályozási társulatok kiállítása. Haggenmacher-féle sörfőzde Promontor. Dr. Hőgyes Endre, a budapesti királyi magyar Tudomány Egyetem általános kór- és gyógytan- és Pasteur-intézetének igazgatója Budapesten. Hubert J. E. pezsgőgyáros Pozsony. Jungfer Gyula udvari mű- és épületlakatos Budapest. Gróf Karácsonyi Jenő nagybirtokos Bánlak, Keleti Gusztáv festőművész Budapest, Koller Károly tanár utódai Ferché Román és Gálfy István fényképészek Budapest, Kollerich Pál és fiai sodrony-szövet-fonat- és szitaáru-gyár Budapest, Kovács és Stodola bőrgyára Liptó-Szent-Miklós, Kossuth János agyag- és üveggyáros Budapest, Kőbányai Gőztéglagyár Társulat, Kälber testvérek udvari kocsigyárosok Budapest, König Izidor műasztalos Budapest, Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Budapest, Kramer J. műtrágya és gipszgyár Egeres, Kunz, Mössmer és Kollarits-féle gyűjteményes kiállítás Budapest, Kühne Ede gazdasági gépgyáros Budapest, Láng László gépgyáros, Budapest. Lingl Károly esztergályos, Budapest. Littke L. udvari pezsgőgyáros, Pécs. Leio Károly passtógyáros, Zsolna. Machlup H. fiai első magyar bőrgyár, Budapest. Madarász Viktor festőművész, Budapest. Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság, Budapest. Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, Budapest. Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytársaság, Fiume. Magyar Mérnök és Építész-Egylet, Budapest. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest. Magyar Ruggyantógyár Részvénytársaság, Budapest. Magyar Textilipar Részvénytársaság, Rózsahegy. Marton Lajos és fia műlakatos, Pozsony. Mayer E. fiai gazdasági gépgyár vas- és fémöntöde, Szombathely. Monaszterly és Kuzmik utódai, Budapest. Nagykikindai Gőzmalom Részvénytársaság, Nagysárosi műmalom, Eperjes. Gróf Nádasdy Ferenc Budapest, Nicholson Gépgyár Részvénytársaság Budapest, Országos Balneológiai Egyesület Budapest, Országos Közegészségügyi Egyesület Budapest, Országos Magyar Méhészeti EgyesületBudapest, Osztrák-Magyar Légszesztársulat Budapest, Púder Nándor műlakatos Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Budapest, Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság Budapest, pesti izraelita hitközség kórházai Budapest, Paulis-Barackai Szőlőművelők Szövetkezete,Pozsonyi Szőlőmivesek Egyesülete. Régenhart Ferenc és Társa hadfelszerelő gyár Pozsony, Reitter István kocsigyáros Vác, Rorava Frigyes jószágigazgató Pozsony, Rock István gépgyáros Budapest, Ruprich Károly műasztalos Budapest, Salgótarjáni Kőszánbánya Részvénytársaság Budapest, Scherg Vilmos és társai posztógyárosok Brassó, Sebmit és Meynier papírgyárosok Fiume, Sekunda W. J. hangszergyáros Budapest, Seigert Henrik és fiai tekeasztalgyárosok Budapest, Stefánia Pesti Szegény Gyermekkórház-Egyesület Budapest, Steinschneider Jakabágy és fehérnemű-gyáros Budapest, Stowasser .1. hangszergyáros Budapest, Székely Bertalan festőművész Budapest, Szűllészeti Egyesület mint Szövetkezet Bazin. Than Károly egyetemi tanár, a budapesti királyi Magyar Tudomány Egyetem I. kémiai intézetének igazgatója Budapesten. Than Mór festőművész Budapest Versec Gazdasági Egyesület mint borászati szövetkezet Versec. Wagner Jenő és Emil vegyészeti gyára Budapest. Weiss Berthold és Manfréd konzervgyára Budapest. Wolfner Gyula és társa bőrgyára Újpest. Egy fiatal meg egy öreg színésznő. — A Pesti Napló eredeti tárcája.— Irta: Karczagné Kopácsy Juliska. Budapest, október 31. A nyáron ismerkedtünk meg egy fürdőhelyen. A délutáni sétáim alkalmával láttam először s mindjárt feltűnt egyszerű, házias, keresetlen öltözetével. Olyan régi módis falusi nagyasszony benyomását tette reám, s igazán jól esett látnom a sok cifra, tetszelgő, piperkőc fin de siécle nők sokaságában ezt a derék asszonyságot, aki nem akart feltűnni a szabónéja remekeivel vagy a divatárusnő színes tollaival. Egyszerű fekete selyem ruhát viselt, nyakában régi divatu rojtos kendő, s fején fekete kalap fekete selyem szalagokkal. Széles cipőivel olyan rangosan lépdelt, s szinte ringatózni látszott minden mozdulatánál. Kedves emlékeket ébresztett bennem egész megjelenése; mintha a nagyanyámat látnám, amikor vasárnaponkint a misére készült. Csak éppen a barnabőrbe kötött imádságoskönyv hiányzott a kezeiből. Szeretetteljes érdeklődéssel kérdeztem kísérőmtől, hogy kicsoda ez a derék asszonyság, akinek jóságos, mosolygó, kövér arcán meglátszik, hogy valamikor igen szép lehetett. Kísérőm csodálkozva tekintett reám. — Ugyan ne tréfáljon, monda. — Nem tiszaerne ? — Nem. — Lehetetlen. — Szavamra mondom. — Hiszen ez az aranyos Sárika ! — A Fehér Sárika! — A híres énekesnő. — Az, az isteni, az ünnepelt, világhírű énekesnő. — Szent Isten. — Áhítattal tekintettem reá, mert sokszor gondolok reá, valahányszor egy új szerep megalkotásával foglalkozom. Annyit hallottam róla, művészetéről, tudásáról, sajátos egyéniségéről s annyi visszaemlékezést írtak össze róla kortársai, hogy mint valamelyes vezérlő csillag akaratlanul is mindig szemeim elé került alakja. Persze nem a mai formájában, hanem úgy amint ifjúkorában diadalmasan járta be a világot nagy hírnevével. Most, midőn először megpillantottam őt, éreztem, hogy szivem megdobban s torkomon nehezen tör utat a szó. Istenem, Istenem, egy szép, ifjú, hatalmas, nagyhírű művésznőnek, akit csak az emberek gyönyörűségére teremtett a Mindenható, soha sem kellene megvénülni. De mindjárt azt is utána gondoltam, hogy ha azonban már mégis csak meg kell öregedni, akkor ilyen öregséget adjon neki az Isten, mint ennek a művésznőnek, akit mikor nyugalomba küldött, újjá teremtette s derék polgár-asszonyságot csinált belőle. Megismerkedtünk. Ami igen könnyen ment, mert mind aketten sokat hallottunk már egymásról eddig is. Bizalmas beszélgetéseink közben kölcsönös vallomásokat tettünk egymásnak; én megtudtam, hogy ő már 56 esztendős, ő meg, hogy én már 25 éves is vagyok. — «Már» ? mondás felkacagott. — Oh, édes gyermekem. Én akkor kezdtem. És a korkülönbség emlegetésére melankolikus hangulat látszott rajta erőt venni s fejét szomorúan hajtotta le, mialatt elmerengve, a múltba visszavarázsló üveges tekintettel nézett maga elé. — Nagyon szép volt ... nagyon szép volt! És egy mély, hosszú sóhaj szállott fel kebléből. Ámulva tekintettem reá, s nem tudtam megérteni se a melankóliáját, se a sóhajtását. Talán hogy megvigasztaljam, vagy talán mert az én lelkem is vágyott reá, hogy elmondja álmait, körülbelül ezeket mondtam neki: — Csak a külső formájában, felületes csillogásában szép ez a mi életünk. Azok az intrikák, gombostűszúrások, amelyek a kulisszák mögött lejátszódnak, s amelyek halálra sebzik az embert, könyeket facsarnak szemeiből, beteggé teszik, s amelyekről a közönség mit se tud, vagy ha tud is, nem érti meg, azok ma épp úgy pusztítanak mint hajdanában. Örökös láz, nyugtalanság, ideges türelmetlenség marcangolja az ember lelkét, amelyet nem gyógyít sem a balzsamos levegő, sem a doktor gyógyszere, de még a pillanatnyi siker tűnő mámora sem. Nem élet ez, csak örökös röpködés a fény után, míg végre a lány elkapja az embert s fölperzseli. Az igazi élet ott kezdődik, amikor a nő női hivatásának élhet s a természet törvényei szerint élhet önmagának vagy családjának. De mesterkéltség nélkül, nem a külső látszatnak fényeskedve, hanem élhet természetesen egyszerűen, nemesen és józanul. Tudja-e, nagyságos asszonyom, mikor leszek én boldog? Majd ha beteljesednek lelkem vágyai. Mik azok? Egyszerűek. Úgy szeretnék élni, mint az én szülővároskámban a parasztasszonyok. Legyen egy kis házacskám, kis kertem. A házamat én tarthassam rendben, a kertem földjét én magam áshassam fel, s a virágjaim közül saját két kezemmel irthassam ki a gyomot. Azt szeretném, ha én meg a kis falum templomharangja megértenénk egymás beszédét. Ünnepre, vasárnapra elszólitana áhitatos istentiszteletre. A nagy világváros zajában hiába kong, szava elvész a nagy zsivajban, de még Horvát-Szlavon kiállítók. Általános Horvát Halászati és Vadászati Egyesület Zágráb. Zágrábi gőzmalom. Bartolovics Iván gyáros Eszék. Bollé Hermann építészeti tanácsos Zágráb. Báró Dumrsicher Oszkár nagybirtokos és gyáros Savski- Marof. BELFÖLD. Belépések a kormánypártba. Nem elég, hogy a választások oly óriás többséget szereztek a kormánypártnak, de most még az ellenzéki és pártonkívüli programm alapján megválasztott képviselők is szaporítják a szabadelvű párt hadseregét. Ma gróf Batthyány Tivadar és gróf Szapáry László jelentették be belépésüket a szabadelvű pártba. Báró Podmaniczky Frigyeshez, az országos szabadelvű párt elnökéhez Fiuméból ma a következő távirat érkezett: A kormány választási programmja alapján a mai napon megválasztatván, tisztelettel értesítem nagyméltóságodat, hogy ezennel a szabadelvű pártba belépek. Tisztelettel Gróf Batthyány Tivadar, Fiume és kerületének országgyűlési képviselője. Gróf Szapáry László nyilt levelet intézett báró Bánffy Dezső miniszterelnökhöz, amely a következőleg hangzik: Kegyelmes uram! Engedve Muraszombat választópolgárai egyhangú kívánságának és egyedül saját erőm és ezen kerület családom iránt mindenkor tanúsított tradicionális ragaszkodására támaszkodva, mint kormányodnak híve léptem föl ezen kerületben. Mielőtt azonban a kormánypárt küszöbét átlépném, a politikai ildom szempontjából is kötelességemnek tartom ama neked, kegyelmes uram, máris jelzett okokat nyilvánosságra hoznom, amelyek engem e fontos lépésre indítottak. Mindenekelőtt a feldúlt belbékének helyreállítását tartom a haza legégetőbb szükségletének; azért, ámbár az egyházpolitikai törvényeket az országra nézve károsaknak tartottam és tartom maigsan is, azok revízióját most nem sürgetem, meg lévén győződve, hogy az sikeresen és az országra nézve hasznosan csakis egy ily irányú európai mozgalom alkalmával vihető keresztül; másrészt, hogy az élet eme törvényekben és azok alkalmazásában annyi hiányra fog rámutatni, hogy ezek reformálása, vagy egy modus vivendi találása, később a kedélyek lecsendesülvén, nyugodt megfontolással, a szerzett tapasztalatok alapján, sokkal alaposabban lesz keresztül vihető. Eme felfogásom az egyhápolitikai kérdésről közelebb hoz álláspontomhoz, és az a nyert megnyugtatás, amelyet teljes bizalommal fogadok, hogy Te és kormányod nemcsak minden újabb, az egyház és a felekezetek jogait sértő akciótól tartózkodni fogtok, de ugyane célt,a békét és megnyugtatást tűztétek ki politikátok fő céljául, teszi nekem lehetővé, hogy az egyházpolitikai vitákban kifejtett elveimhez továbbra is szilárdan ragaszkodva és azokat mindenkor szabadon és fennen hangoztatva, pártodba lépjek. Nem képez akadályt az a körülmény, hogy én a felekezeti iskoláknak, mint a jövendő nemzedék vallásos érzelmei legfőbb ápolóinak javítását és gyarapítását óhajtom, mert tudom, hogy az a jelenlegi kormány tendenciáival nem ellenkezik.