Pesti Napló, 1896. november (47. évfolyam, 301-330. szám)

1896-11-01 / 301. szám

301. szám. Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1896. november­­i­ rosok Budapesten, Scholtz C. C. Matheócz lóvakaró, plébára és gépgyár; gróf Schönborn-Buchheim, mun­­kács-szentmiklósi uradalma; Spitzer Gerson és társa Ó-Buda, Stróbl Alajos szobrász Budapest; gróf Szapáry Gyula valóságos belső titkos tanácsos, nagybirtokos Budapest, Somogyi Gazdasági Egyesület, Szegedi Ken­derfonógyár Részvénytársaság Szeged, Gróf Teleky Árpád nagybirtokos Brassó, Temes­­megyei Gazdasági Egyesület Temesvár, Thonet-testvé­­rek Budapest, Torontálmegyei Gazdasági Egyesület, Tü­köry Alajos és társai Vrbanye, Wein Károly és társai cég, vászon, damaszt és kamukaáruk gyára Késmárk, Weitzer János gép, wag­­gongyár és vasöntöde részvénytársaság Arad, Warner J. és társa malomépítészet, gépgyár és vasöntöde Buda­pest, Wünsch Róbert építési vállalkozó és cement­gyáros Budapest, Zichy Mihály festőművész Szent-Pétervárott, Zsolnay Vilmos fayence- és majolikagyáros Pécsett. Horvát-Szlavon kiállítók: Bródi vagyonközösség, Bakovác Vlaha festőművész Zágráb, Cseh Ervin főispán, bortermelő Vukovár, Gutt­­mann H. J. faiparteleptulajdonos Eszék-Belice, Horvát- Szlavon Fidesz-Egyesület Zágráb, Horvát-Szlavon Mező­­gazdasági Egyesület Zágráb, Matica hrvatska Zágráb, Pfeißer Károly Lipót Eszék, Szlavonországi Mezőgazda­­sági Egyesület Eszék, Zupanjei taningyár, Bosznia-Hercegovina kiálllítók. Első boszniai ammóniák szódagyár Lukavac, Varosi vasipar részvénytársaság. Bosznia-hercegovinai kormány kiállításai­. Bosznia-hercegovinai Országos Múzeum Szerajevo, Bosznia-hercegovinai országos kormány. Bosznia-herce­govinai országos kormány mezőgazdasági osztálya Szerajevo, Bosznia-hercegovinai dohány-egyedárusági igazgatóság Szerajevo, Bosznia-hercegovinai kincstári erdészeti hivatal Szerajevo, Bosznia-hercegovinai állam­vasutak igazgatósága, Szerajevo, Bosznia-hercegovinai országos kormány építészeti hivatala, Szerajevo. Orszá­gos kézművesiskola. Központi fegyház, Zenica. Orszá­gos könyvnyomda, Szerajevo. Közös pénzügyminiszté­rium műipari osztálya, Szerajevo és Bécs. Állami aranyérmek. A kereskedelemügyi miniszter a zsűri­tanács ja­vaslata alapján az 1896. évi ezredéves országos kiállí­táson résztvett következő kiállítóknak adományozta a száz darabban meghatározott állami aranyérmet: Adria Magyar Királyi Tengerhajós Részvénytár­saság Budapesten. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság Budapesten. Bachruch A. ékszerész Budapesten. Barabás Mik­lós akadémiai képirat Budapesten. Besztercebányai Első Magyar Posztó- és Gyapjugyár Részvénytársaság. Bie­dermann Ottó lovag nagybirtokos Mossgó. Budapesti Első Gyermekmenhely­ Egyesület. Cservenka és Grossmann kádárok Budapest. Dulcz Antal szíjgyártó és nyerges Budapest. Dunkl V. K. parketgyáros Kassa. Első császári és királyi szabadalmazott Dunagőz­­hajós Társaság Budapesten. Első Magyar Üveggyár Részvénytársaság Budapesten. Első Magyar Részvény­­serfőződe Budapesten. Első Szászrégeni Tutajkereskedő- Társulat Szászrégen. Erdélyi Pince-Egyesület Kolozs­vár. Gróf Esterházy Miksos Marc Csákvár. Gróf Festetics Tassiro Keszthely, Franklin-Társulat Budapest. Frohner és Kremer. Szabó Lajos és társai Nagyléta. Gelb M. és fia, kárpitos és diszitő Budapest. Gold­berger S. F. fiai kékfestőgyára Budapest. Gottermayer Nándor könyvkötő Budapest. Grüneberg Károly kefe­gyáros Pozsony. Vizszabályozási társulatok kiállítása. Haggenmacher-féle sörfőzde Promontor. Dr. Hőgyes Endre, a budapesti királyi magyar Tudomány­ Egye­tem általános kór- és gyógytan- és Pasteur-intézetének igazgatója Budapesten. Hubert J. E. pezsgőgyáros Pozsony. Jungfer Gyula udvari mű- és épületlakatos Budapest. Gróf Karácsonyi Jenő nagybirtokos Bánlak, Keleti Gusztáv festőművész Budapest, Koller Károly tanár utódai Ferché­ Román és Gálfy István fényképészek Budapest, Kollerich Pál és fiai sodrony-szövet-fonat- és szitaáru-gyár Budapest, Kovács és Stodola bőrgyára Liptó-Szent-Miklós, Kossuth János agyag- és üveg­gyáros Budapest, Kőbányai Gőztéglagyár Társulat, Käl­ber testvérek udvari kocsigyárosok Budapest, König Izidor műasztalos Budapest, Kőszénbánya és Téglagyár Társulat Budapest, Kramer J. műtrágya és gipszgyár Egeres, Kunz, Mössmer és Kollarits-féle gyűjteményes kiállítás Budapest, Kühne Ede gazdasági gépgyáros Budapest, Láng László gépgyáros, Budapest. Lingl Károly esztergályos, Budapest. Littke L. udvari pezsgőgyáros, Pécs. Leio Károly passtógyáros, Zsolna. Machlup H. fiai első magyar bőrgyár, Budapest. Madarász Viktor festőművész, Budapest. Magyar Általá­nos Kőszénbánya Részvénytársaság, Budapest. Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, Budapest. Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytársaság, Fiume. Magyar Mérnök és Építész-Egylet, Budapest. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, Budapest. Magyar Ruggyantógyár Részvénytársaság, Budapest. Magyar Textil­ipar Részvénytársaság, Rózsahegy. Marton Lajos és fia műlakatos, Pozsony. Mayer E. fiai gazdasági gép­gyár vas- és fémöntöde, Szombathely. Monaszterly és Kuzmik utódai, Budapest. Nagykikindai Gőzmalom Részvénytársaság, Nagy­­sárosi műmalom, Eperjes. Gróf Nádasdy Ferenc Buda­pest, Nicholson­ Gépgyár Részvénytársaság Budapest, Országos Balneológiai Egyesület Budapest, Or­szágos Közegészségügyi Egyesület Budapest, Országos Magyar Méhészeti­ Egyesület­­Budapest, Osztrák-Magyar Légszesztársulat Budapest, Púder Nándor műlakatos Budapest, Pallas Iro­dalmi és Nyomdai Részvénytársaság Budapest, Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság Budapest, pesti izraelita hitközség kórházai Budapest, Paulis-Barackai Szőlő­­művelők Szövetkezete,­­Pozsonyi Szőlőmivesek Egye­sülete. Régenhart Ferenc és Társa hadfelszerelő gyár Po­zsony, Reitter István kocsigyáros Vác, Rorava Frigyes jószágigazgató Pozsony, Rock István gépgyáros Buda­pest, Ruprich Károly műasztalos Budapest, Salgótarjáni Kőszánbánya­ Részvénytársaság Buda­pest, Scherg Vilmos és társai posztógyárosok Brassó, Sebmit és Meynier papírgyárosok Fiume, Sekunda W. J. hangszergyáros Budapest, Seigert Henrik és fiai teke­­asztalgyárosok Budapest, Stefánia Pesti Szegény Gyer­mekkórház-Egyesület Budapest, Steinschneider Jakab­ágy és fehérnemű-gyáros Budapest, Stowasser .1. hang­szergyáros Budapest, Székely Bertalan festőművész Budapest, Szűllészeti Egyesület mint Szövetkezet Bazin. Than Károly egyetemi tanár, a budapesti királyi Magyar Tudomány­ Egyetem I. kémiai intézetének igaz­gatója Budapesten. Than Mór festőművész Budapest Versec Gazdasági Egyesület mint borászati szö­vetkezet Versec. Wagner Jenő és Emil vegyészeti gyára Budapest. Weiss Berthold és Manfréd konzervgyára Budapest. Wolfner Gyula és társa bőrgyára Újpest. Egy fiatal meg egy öreg színésznő. — A Pesti Napló eredeti tárcája.— Irta: Karczagné Kopácsy Juliska. Budapest, október 31. A nyáron ismerkedtünk meg egy fürdőhelyen. A délutáni sétáim alkalmával láttam először s mindjárt feltűnt egyszerű, házias, keresetlen öltözetével. Olyan régi módis falusi nagyasszony benyomását tette reám, s igazán jól esett látnom a sok cifra, tetszelgő, piperkőc fin de siécle nők sokaságában ezt a derék asszonyságot, aki nem akart feltűnni a szabónéja reme­keivel vagy a divatárusnő színes tollaival. Egyszerű fe­kete selyem ruhát viselt, nyakában régi divatu rojtos kendő, s fején fekete kalap fekete selyem szalagokkal. Széles cipőivel olyan rangosan lépdelt, s szinte ringa­tózni látszott minden mozdulatánál. Kedves emlé­keket ébresztett bennem egész­ megjelenése; mintha a nagyanyámat látnám, amikor vasárnaponkint a mi­sére készült. Csak éppen a barnabőrbe kötött imádsá­­goskönyv hiányzott a kezeiből. Szeretetteljes érdeklődéssel kérdeztem kísérőmtől, hogy kicsoda ez a derék asszonyság, akinek jóságos, mosolygó, kövér arcán meglátszik, hogy valamikor igen szép lehetett. Kísérőm csodálkozva tekintett reám. — Ugyan ne tréfáljon, monda. — Nem tis­­zaerne ? — Nem. — Lehetetlen. — Szavamra mondom. — Hiszen ez az aranyos Sárika ! — A Fehér Sárika! — A híres énekesnő. — Az, az isteni, az ünnepelt, világhírű énekesnő. — Szent Isten. — Áhítattal tekintettem reá, mert sokszor gondolok reá, valahányszor egy új szerep megalkotásával foglalkozom. Annyit hallottam róla, művészetéről, tudásáról, sajátos egyéniségéről s annyi visszaemlékezést írtak össze róla kortársai, hogy mint valamelyes vezérlő csillag akarat­lanul is mindig szemeim elé került alakja. Persze nem a mai formájában, hanem úgy amint ifjúkorában dia­dalmasan járta be a világot nagy hírnevével. Most, midőn először megpillantottam őt, éreztem, hogy szivem megdobban s torkomon nehezen tör utat a szó. Istenem, Istenem, egy szép, ifjú, hatalmas, nagy­hírű művésznőnek, akit csak az emberek gyönyörűsé­gére teremtett a Mindenható, soha sem kellene meg­vénülni. De mindjárt azt is utána gondoltam, hogy ha azonban már mégis csak meg kell öregedni, akkor ilyen öregséget adjon neki az Isten, mint ennek a művész­nőnek, akit mikor nyugalomba küldött, újjá teremtette s derék polgár-asszonyságot csinált belőle. Megismerkedtünk. Ami igen könnyen ment, mert mind aketten sokat hallottunk már egymásról eddig is. Bizalmas beszélge­téseink közben kölcsönös vallomásokat tettünk egy­másnak; én megtudtam, hogy ő már 56 esztendős, ő meg, hogy én már 25 éves is vagyok. — «Már» ? mondá­s felkacagott. — Oh, édes gyermekem. Én akkor kezdtem. És a korkülönbség emlegetésére melankolikus hangulat látszott rajta erőt venni s fejét szomorúan hajtotta le, mialatt elmerengve, a múltba visszavarázsló üveges tekintettel nézett maga elé. — Nagyon szép volt ... nagyon szép volt! És egy mély, hosszú sóhaj szállott fel kebléből. Ámulva tekintettem reá, s nem tudtam megérteni se a melankóliáját, se a sóhajtását. Talán hogy meg­vigasztaljam, vagy talán mert az én lelkem is vágyott reá, hogy elmondja álmait, körülbelül ezeket mond­tam neki: — Csak a külső formájában, felületes csillogásá­ban szép ez a mi életünk. Azok az intrikák, gombostű­­szúrások, amelyek a kulisszák mögött lejátszódnak, s amelyek halálra sebzik az embert, könyeket facsarnak szemeiből, beteggé teszik, s amelyekről a közönség mit se tud, vagy ha tud is, nem érti meg,­­ azok ma épp úgy pusztítanak mint hajdanában. Örökös láz, nyugtalanság, ideges türelmetlenség marcan­golja az ember lelkét, amelyet nem gyógyít sem a balzsamos levegő, sem a doktor gyógyszere, de még a pillanatnyi siker tűnő mámora sem. Nem élet ez, csak örökös röpködés a fény­ után, míg végre a lány elkapja az embert s fölperzseli. Az igazi élet ott kezdődik, amikor a nő női hivatásának élhet s a természet törvényei szerint élhet önmagának vagy családjának. De mesterkéltség nélkül, nem a külső látszatnak fényeskedve, hanem élhet természetesen egyszerűen, nemesen és józanul. Tudja-e, nagy­ságos asszonyom, mikor leszek én boldog? Majd ha beteljesednek lelkem vágyai. Mik azok? Egyszerűek. Úgy szeretnék élni, mint az én szülővároskámban a parasztasszonyok. Legyen egy kis házacskám, kis ker­tem. A házamat én tarthassam rendben, a kertem földjét én magam áshassam fel, s a virágjaim közül saját két kezemmel irthassam ki a gyomot. Azt sze­retném, ha én meg a kis falum templomharangja meg­értenénk egymás beszédét. Ünnepre, vasárnapra elszólitana áhitatos istentiszteletre. A nagy világváros zajában hiába kong, szava elvész a nagy zsivajban, de még Horvát-Szlavon kiállítók. Általános Horvát Halászati és Vadászati Egyesü­let Zágráb. Zágrábi gőzmalom. Bartolovics Iván gyáros Eszék. Bollé Hermann építészeti tanácsos Zágráb. Báró Dumrsicher Oszkár nagybirtokos és gyáros Savski- Marof. BELFÖLD. Belépések a kormánypártba. Nem elég, hogy a választások oly óriás többséget szereztek a kormánypártnak, de most még az ellenzéki és pártonkívüli programm alapján megválasztott képviselők is szaporítják a sza­badelvű párt hadseregét. Ma gróf Batthyány Tivadar és gróf Szapáry László jelentették be belépésüket a szabadelvű pártba. Báró Podmaniczky Frigyeshez, az országos sza­badelvű párt elnökéhez Fiuméból ma a következő táv­irat érkezett: A kormány választási programmja alapján a mai napon megválasztatván, tisztelettel értesítem nagymél­tóságodat, hogy ezennel a szabadelvű pártba belépek. Tisztelettel Gróf Batthyány Tivadar, Fiume és kerületének országgyűlési képviselője. Gróf Szapáry László nyilt levelet intézett báró Bánffy Dezső miniszterelnökhöz, amely a következőleg hangzik: Kegyelmes uram! Engedve Muraszombat választópolgárai egyhangú kívánságának és egyedül saját erőm és ezen kerület családom iránt mindenkor tanúsított tradicionális ra­gaszkodására támaszkodva, mint kormányodnak híve léptem föl ezen kerületben. Mielőtt azonban a kormánypárt küszöbét átlép­ném, a politikai ildom szempontjából is kötelességem­nek tartom ama neked, kegyelmes uram, máris jel­zett okokat nyilvánosságra hoznom, amelyek engem e fontos lépésre indítottak. Mindenekelőtt a feldúlt belbékének helyreállítását tartom a haza legégetőbb szükségletének; azért, ámbár az egyházpolitikai törvényeket az országra nézve káro­saknak tartottam és tartom maigsan is, azok revízióját most nem sürgetem, meg lévén győződve, hog­y az si­keresen és az országra nézve hasznosan csakis egy ily irányú európai mozgalom alkalmával vihető keresz­tül; másrészt, hogy az élet eme törvényekben és azok alkalmazásában annyi hiányra fog rámutatni, hogy ezek reformálása, vagy egy modus vivendi találása, később a kedélyek lecsendesülvén, nyugodt megfontolással, a szerzett tapasztalatok alapján, sokkal alaposabban lesz keresztül vihető. Eme felfogásom az egyhápolitikai kérdésről köze­lebb hoz álláspontomhoz, és az a nyert megnyugtatás, amelyet teljes bizalommal fogadok, hogy Te és kormá­nyod nemcsak minden újabb, az egyház és a felekeze­tek jogait sértő akciótól tartózkodni fogtok, de ugyane célt,­a békét és megnyugtatást tűztétek ki politikátok fő céljául, teszi nekem lehetővé, hogy az egyházpolitikai vitákban kifejtett elveimhez továbbra is szilárdan ra­gaszkodva és azokat mindenkor szabadon és fennen hangoztatva, pártodba lépjek. Nem képez akadályt az a körülmény, hogy én a felekezeti iskoláknak, mint a jövendő nemzedék vallásos érzelmei legfőbb ápolóinak javítását és gyarapítását óhajtom, mert tudom, hogy az a jelenlegi kormány tendenciáival nem ellenkezik.

Next