Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)
1897-01-14 / 14. szám
6 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ, 1897. január 14. 14. szám — A legszebb okirat. A hivatalos akták között, amelyekkel a magyar csinovnikok — orosz felfogás szerint mindenki csinovnik, aki valaha a miszerintet leírta — a laikus emberiséget boldogítani szokták, különösen három olyan okirat van, amelyet a legtöbb ember fia szívesen fogad: a) a miniszteri tanácsosságról, kúriai bíróságról vagy titkos tanácsosságról szóló kinevezés; b) az az értesítés, hogy egy Májer nevű ismeretlen nagybácsink háromszázezer forintnyi készpénzt s kétezer holdnyi termőföldet hagyott ránk ; és végül, c) a honvédelmi minisztériumnak az a bizonyítványa, hogy a hadsereg, amely oly szerető szívvel ragaszkodott hozzánk, s a mi erős korunktól várta, hogy az országot a külső ellenségek ellen megvédelmezzük, mindörökre lemond arról a szerencséről, hogy bennünket a magáénak nevezhessen. A három okirat közül — érthetetlen és mégis így van — a harmadik a legszívesebben látott vendég és a háromszázezer forintról meg a kétezer holdról szóló örökhagyó levélnél talán minden fiatalember többre becsüli azt a rövid bizonyítványt, hogy a hadsereg nem reflektál többé a szolgálataira. Mert a klasszikus írók bármit is zengjenek a háborús élet szépségei felől, Petőfi bármilyen fenséges szárnyalással énekeljen a hazaszeretet olthatatlan tüzéről, a kaszárnya-életmi tagadás, terhes és egyhangú élet. A csaták ádáz viharaiban robogni a kibontott zászló nyomában, a mámor szent lángolásával tenni kockára ezerszer az életet: ez még ma is lelkesíti azokat az ifjú magyarokat, akikben az apáik vére buzog. De hattól tizenkettőig szünetlenül félbalra és féljobbra fordulni a kaszárnya udvarán, tisztára súrolni a legénységi szobát és húsz kilométert cél nélkül gyalogolni, mikor a nap izzó sugarától ég a kopár szik sarja, ebben nem igen talál gyönyörűséget a szegény magyar, akire a katonadoktor a tanglikot kimondta. Pláne, amikor otthon egy szőke vagy barna kis leány várja türelmetlenül ama véghetetlen 1095 nap lepörgését, amely az újoncot a obsitostól elválasztja. Az obsit, amely a szegény fiút ismét visszaadja a családjának és a rózsájának, még akkor is a legis legszebb okmány volna, ha szürke konceptus papírra imák, hát még milyen szép lesz abban az új, díszes formájában, amelyet most eszeltek ki a honvédelmi minisztériumban. Az új elbocsátó levél, amelylyel Fehérvárt, az ő búcsúzó fiait megajándékozza, még százszor kedvesebb lesz, mint a régi. A cirádáit, a díszítéseit Kimnach László festőművész rajzolta, s a szövegét hites kalligrafusok írják bele a minisztérium irodáiban! — Tudományos színház. A külföldön vannak érdekes színházak, ahol nem drámák, hanem a természettudományok kerülnek színpadra. Ilyen tudományos színházat akarnak, mint röviden megírtuk, építeni most Budapesten is. A kezdeményezés a tudományos és főrangú világ előkelőségeinek kezében van, akiknek élén gróf Csáki Albin áll. Az eszme Eötvös Lóránttól és Kövesligethy Radótól ered. Az uj vállalatnak Univerzum lenne a neve. Az új színház létesítése 400.000 forint költséggel járna. A színpad a tudományos előadások szemléltető formájának lehető legtökéletesebb kifejlesztésére a kellő területtel és gépezeti berendezéssel fog bírni. Ily berendezés mellett az összes előadásokat megfelelő színpadi díszletek és változatok, valamint szkeptikonnal vetített képek fogják élénkíteni. Hogy az ily látványosságok azonban tényleg megfelelhessenek komoly tudománykedveltető és ismeretterjesztő hivatásuknak, azokat mindig élőszóbeli magyarázattal fogják kísérni, s emellett minden látogató beléptekor egy az előadást részletesen és szakszerűen ismertető szövegkönyvet fog díjtalanul, vagy esetleg csekély külön díj ellenében kapni. Az ismeretterjesztés egyik eszközéül az Univerzum ugyanilyen cím alatt népszerű tudományos folyóirat kiadását tervezi. A pénzügyi terv is már teljesen ki van dolgozva s már most csak az szükséges, hogy a vállalat financiroztassék, ami esetleg részvénytársulat alakításával fog megtörténni. — Monsieur et Madame Rigó elutazása. Chimay hercegné és Rigó János ma este háromnegyed nyolc órakor a Déli Vasút gyorsvonatával elutazott Budapestről. ARém-szállóban nem hagyták meg, hogy hol szállnak ki. Itt maradt azonban a hercegné komornája, hogy várja be a még ideérkező leveleket s sürgönyöket és csak azután kövesse őket. A hercegné röviden az elutazás előtt Chicagóból táviratot kapott, amelynek tartalma roppant mód felizgatta és hozzájárult elutazása siettetéséhez. — Halálozás. Kolozsvárról telegrafálják, hogy gróf Béldy Ferencné, gróf Béldíj Ákos főispánnak anyja, meghalt. Kolozsmegye közigazgatási bizottsága ma részvétét fejezte ki a főispánnak. — Gyufa-monopólium és gyufa-adó. A képviselőház mai ülésén gróf Benyovszky azt a tanácsot adta a pénzügyminiszternek, hogy hozza be a gyufa-monopóliumot, aminek segélyével azután szerinte egynémely adóterhen segíteni lehetne. Az eszme ugyan nem új, de akadhat még pénzügyminiszter, aki majd hasznára fordítja azt, hogy a Háznak azon az oldalán, ahonnan ez az ajánlás történt, kevesellik már azt a monopóliumot, ami van, és azon gondolkoznak, honnan vegyünk újabbakat. Eredetibb ennél az, amit a német birodalmi biztosítóintézetek egyesülete a szövetségtanácshoz intézett beadványában kérelmez. Az a kívánságuk, hogy birodalmi törvénynyel hozzák be a gyufa használatának megadóztatását, s ezzel azt akarják elérni, hogy a közönség gondosabban és takarékosabban bánjon ezzel a tűzveszélyes szerrel. Hogy a biztosítótársaságok ennek valami hasznát látnák, azt már csakugyan bajos elhinni. — A dinamitkirály végrendelete. Stockholmi jogászok Nobel Alfrédnek, a dinamit híres feltalálójának végrendeletében formahibát találtak. A végrendelethagyó ugyanis figyelmen kívül hagyta, mi történjék a kétszázezer koronával, ha valamely évben a tudomány szenzációs fölfedezéssel nem gazdagodott, ha kiváló idealisztikus irodalmi alkotás nem lát napvilágot, vagy senki a világbéke ügyében nagyobb szolgálatot nem tesz? Azt hiszik, hogy ily esetben az állam veszi majd át az összeget s az örökösökkel tárgyalni fog. A béke előmozdítói részére hagyott kétszázezer koronát a norvég storthing, amely afölött határoz, Bájer Ferenc volt dán képviselőnek, a világbéke-egyesület alapítójának és jelenlegi elnökének fogja kiadni. — A sírok világából. Csak a regényekben üldözik egymást síron túl a békétlenkedő testvérek. Az életben kiengesztel a halál és a családi kripta ismét egy födél alá hozza a szétszakadt famíliát, így járt a szegény gróf Károlyi Gábor is, akinek emlékét szeretettel istápolja minden igaz demokrata. Amíg élt, a rokonság hátat fordított ennek a nemcsak elveiben, hanem érzelmeiben is radikális grófnak, de holta után számára is megnyílt a kaplonyi sírbolt mázsás vasajtaja. És hogy még nyugodtabbak legyenek álmai, mától fogva mellette porlad tizenkét esztendős fiának teteme. A Károlyi-család hazahozatta Párisból a kis koporsót s a gothai Almanachban ott szerepel majd ezután a Károlyi grófok sorában a tizenkétesztendős gróf Károlyi Endre is, aki a család számára akkor született, amikor meghalt ... — Temetés. Hild Gyula altábornagyot ma délután három órakor temették Üllői út 10. szám alatt levő lakásáról. A temetésen megjelentek Lobkovits herceg hadtestparancsnok, Fejérváry honvédelmi miniszter, Bernolák altábornagy, mint a fényes temetési menet vezetője. Kísérletképpen három század lovasság, megfelelő gyalogság és tüzérség volt kivezényelve. A beszentelést nagy segédlettel a józsefvárosi plébános teljesítette. A koporsót aztán a babérkoszorúkkal díszített halottas kocsira emelték és a vízivárosi katonai temetőben helyezték örök nyugalomra. — A kerékpár halottja. Nizzában ma dr. Kreith orvos kerékpárjáról olyan szerencsétlenül esett le, hogy agyvelőrázkódást szenvedett s rövid szenvedés után meghalt. Dr. Kreith most tanult biciklizni és életében harmadszor ült kerékpáron. . . A bécsi bombamerénylet. A bécsi tör- vényszék ma kezdte tárgyalni Fock János mekanikus perét. Fock Jánost ugyanis kedvesével, Basch Márkusnéval együtt azzal vádolják, hogy ő küldte Basch Márkus lakatos tábor-strassei műhelyébe azt a bombát, amely ott a múlt évi augusztus 1-én fölrobbant s Oerstman János inasnak halálát okozta. Ehn Rudolf és Schick Hugó inasokat pedig megsebesítette. A bomba kartonba volt takarva s véletlenül nem Basch kezébe jutott, pedig az asszony és szeretője neki szánták. Huszka napszámos, aki a bombát a műhelybe vitte, ráismert Focisra s a rendőrség a legapróbb részletekig rájuk bizonyította a merényletet. Fock és kedvese a vizsgálat során mindent tagadott. Az ügyészség Fock ellen a vagyon, egészség és emberélet ellen robbanóanyagok használatával elkövetett merénylet, Baschné ellen pedig felbujtás és részesség miatt emelt vádat. Ma délelőtt a vádlevelet olvasták föl. — Öngyilkos százados. Belovárról táviratozzék, hogy Janicsek százados, a 16. gyalogezred egyik századparancsnoka, tegnap este hét órakor szolgálati revolverével agyonlőtte magát. Az öngyilkosság okáról minden közelebbi részlet hiányzik. — Páter Sztojalovszky a szocialisták közt. Az Erzsébet-körúti Continental-kávéházban közel kétszáz, a szocialista munkáspárthoz tartozó egyén gyűlt össze, hogy Sztojalovszky Szaniszló pátert körükben üdvözölhessék. A lengyel menekült hosszabb beszédet intézett a jelenvoltakhoz, amelyben kijelentette, hogy ővele Magyarországon semmiféle sérelem nem esett meg. Elfogatása osztrák üldözői megkeresésére történt, amiért a magyar hatóságok nem tehetnek semmit. Ő Magyarországnak csak hálával tartozhatik. Ez a beszéd, úgy látszik nem elégítette ki a szocialistákat, akik a lengyel paptól kirohanást vártak. Ezért aztán Sztojalovszky beszéde után nem is történt semmi és a gyűlés a legnagyobb rendben oszlott széjjel. — Robinson szigete. San Franciscoból táviratozzák, hogy Robinson szigete, egy vulkanikus kitörés folytán elsülyedt. Voltaképpen Juan Fernandez e szigetnek a neve s arról nevezetes, hogy Selkvik Sándor, a skót matróz e szigetre vetődött volt s olyan módon tengette életét, ahogy Defoe Dániel, Robinson címü híres regényében leírta. Robinson modellje Selkvik Sándor volt, aki maga beszélte el Defoenak, hogy mi mindent élt át 1704-től 1709-ig a lakatlan Fernandez szigetén. Defoe regénye 1719-ben jelent meg s az írót nemsokára azzal vádolták, hogy ami a regényében jó, az nem annyira tőle, mint inkább Selkvíktől való. Defoe irigyeinek nem volt igazuk. Robinson Grusoe több mint kalandos regény és sokkal jelentékenyebb, mint Selkvik Sándor kalandos históriája. Robinson egyfelől a gyarmatosító angol típusa, a szívós, okos, higgadt elméjű angolé, másrészt a regény érdekes rajza az ember és a természet között való szakadatlan harcnak. Persze, hogy van egy igen nagy hibája, hogy nincs benne nő, aminek azonban a tanférfiak igen örülnek, mert így a Robinson Crusoe igazán fiatal diákoknak való olvasmány s még csak át sem kell dolgozni az ifjúság külön használatára. Defoe könyve nemsokára kétszáz esztendős lesz. Túlélt ezer meg ezer könyvet, túlélte a kort, amelyből fakadt s túlélte azt a szigetet is, amely nélkül talán soha létre sem jött volna. Robinson modellje rég elporladt, most a szigete is elsülyedt az óceánban, de a Robinson könyve dacol az idővel és dacol minden áradattal, sőt még busás hasznot is hajt a könyvkiadóknak. — A juhász, a végzet és a habzó tenger. Egy vidéki kollégánk, a Békésmegyei Közlöny szerkesztője, levelet irt hozzánk, s a levélben egy elhunyt paraszt költő, Varga Mihály karcagi juhász kiadandó verskötetére hívja föl a közönség figyelmét. A juhászköltő versei a legközelebb külön kötetben jelennek meg, s ha a kiadásból marad valamely jövedelem, azt a szegény Varga Mihály hátrahagyott, kiskorú gyermekeinek ajándékozzák. Ez a cél sokkal szebb és igazabb, mint az a költemény, mely a levélhez mutatványul mellékelve van. A juhász-költő, az este szomorúságairól írván, ekképp énekel a költemény ötödik strófájában: Oh mert a Végzet engem most is űz Az élet vészes, habzó tengerén, S bár mennyit küzdök, fáradok. Nyugodt és boldog sohasem leszek én! Kegyetlen, gyalázatos civilizáció, amely a karcagi immár juhásznak olyan sorokat adott az ajkára, mint az alsó-zsilipvölgyi telekkönyvi iktatónak, aki az Alsó- Zsilipvölgy heti csarnokában ír verseket a könyörtelen postamester-kisasszonyhoz. Régente, ha valaki a végzetet meg a vészes és habzó tengert emlegette a karcagi juhász előtt, az leemelt kalappal válaszolta: — Instálom, nem tudok ám németül! Most már a kondás — aki bizonyára szintén népköltő — a kedélyt és a nedélyt rímelteti a népdalaiban, a gulyás pedig minden bizonynyal ilyen sorokat ír le subájára dűlve, a puszták holdvilágos csöndjében: 10ly szép vagy, mint a fakadó korány S úgy hallasz, mint a bájdalus zenét, Szép rózsaszálam, eszmedús leány Talán a szemembe tekintenél!“ A bugaci csikós pedig ekképp írja át a Kis szekeres, nagy szekeres címü népdalt: ,Kis kocsivezető, nagy kocsivezető, Mind elpurcolja, amit keres ő, Míg a phaetonja ide-oda jár, Egy-két-kilenc részvénynek végire jár.“ A szegény Varga Mihály költeményeire, amelyekben a népiesség nem nagyon tobzódik, mégis érdemes előfizetni, mert az ember négy elhagyott kis árván segít azzal a csekély 40 krajcárral, amibe a könyv kerülni fog. A kis pénzt Werner László kollégánkhoz, a Békésmegyei Közlöny szerkesztőjéhez kell küldeni Békés Csabára. — Századvégi könyvelő. Temesvárról táviratozza levelezőnk, hogy a nagyszentmiklósi serfőző könyvelője Feldmár Sándor csekkek hamisítása és több rendbeli sikkasztás után megszökött. A kedélyes sikkasztó barátainak levelet irt, amelyben tudtukra adja, hogy Fenyő Sándor néven Parisban a Hotel du Continentalban tartózkodik. Üldözésére mindeddig még nem tettek lépéseket. — A Jótékony Röntgen-sugarak. Wtlmar bajor birodalmi képviselő, mint Münchenből írják, az utóbbi időben sokat szenvedett egy régi sebétől, amelyet még a porosz-francia háborúban kapott volt. A napokban Röntgen-sugarak segítségével vizsgálták meg a képviselő sebét s kiderült, hogy az alsó lábszárában négy darab idegen anyag van s ezek alatt éppen a feltört seb mellett egy laposra nyomott golyó.