Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)
1897-01-14 / 14. szám
8 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 14 szám 1897. január 14. Fővárosi munkásházak. irta: Dr. Farkas Jenő. Budapest, január 13. A székes főváros közgyűlése ma olyan ■ügyben határozott, amely a tanácsházban ülőkön túl, messze közben a legnagyobb érdeklődés tárgya. Régi, súlyos mulasztást fog pótolni a székes főváros akkor, ha a munkáslakások ügyében a vég nélkül húzódó bizottsági tárgyalások után, egyszer valahára a komoly cselekvés fejére lép. Ezzel nemcsak a munkásosztálynak tartozik, mint ahogy némelyek szűk látókörrel vélik, de a főváros minden lakosának. Mert az európai városok között Budapesten legsúlyosabb lakásnyomorúságból származó bajok következményeit nemcsak azoknak kell viselniük, akik a munkáslakásoknak nevezett zugokban tengődnek. A járványoknak e fészkeiből kiinduló veszedelmek nem állanak meg a paloták kapui előtt sem. Egy-egy közelgő nagyobb járvány, — legközelebb az 1892. évi kolera, amely azzal fenyegetett, hogy e zugokban fészket verve, úgy fog pusztítani Budapesten is, mint ahogy, éppen ilyen okokból pusztított Hamburgban — felébresztette az intézésre hivatott körök lelkiismeretét. Az 1892. évi kolera benyomása alatt jött létre az 1893. évi junius 21-iki közgyűlés határozata, amelynek végrehajtásáról van most szó. Ahogy a kolerától való rettegés elmúlt, megfeneklett az akkor nagy buzgalommal felkarolt kérdés megoldása. Amilyen nagy áldozatokra kész lett volna a főváros 1892-ben, hogy a közelgő kolerajárvány elől a túlzsúfolt munkás lakásokat egyszerre eltüntesse, olyan közömbösen vette azóta az ügyet. Bár ha a kolera nem is, de folyton itt pusztítottak a fertőző gyermekbetegségek, és mindenekfelett a gümőkór, amelynek éppen az ilyen lakásviszonyok képezik a melegágyát. Az ügy iránt való egész érdeklődés kimerült a bizottságok vontatott tanácskozásaiban. A cselekvés fennakadt a pénzkérdésen. Mert még irányadó köreinkben is vannak olyanok, akik nincsenek azzal tisztában, hogy ez állapotok megtűrése, ha a humanizmustól s a társadalmi osztályoknak egymás iránt való kötelességeitől tejesen eltekintünk is, egyenesen készpénzkiadásban többe kerül, mint megjavításuk. Egy pillantás a legutóbbi kolerajárvány költségeinek elszámolására, mindenkit meggyőzhet a most mondottak igazságáról. Azon a pénzen, amit kizárólag e téren meglévő bajaink miatt kiadtunk, milyen sokat lehetetett volna teremteni ! Pedig ne feledjük, hogy ezt a veszedelmet, amely a nálunk meglévő lakásviszonyokból származik, semminemű óvóintézkedés sem képes teljesen ellensúlyozni. Nemcsak közegészségügyi, hanem, s nem is kisebb mértékben, társadalmi veszedelmek is származnak a lakásnyomorúságból. Egy igen kiváló francia szaktekintély — Cheysson — jól mondotta: a lakásnyomorúság elaljasítja a családot, a csapszékbe űzi a munkást, s meggyűlölteti vele otthonát, munkaadóját és a társadalmat. A munkások lakásügye terén levő bajok sokoldalú tevékenységet tesznek szükségessé. A munkások különböző osztályainak más és más szükségletei vannak. Kívánatos, hogy azok, akikre nézve a saját ház leírása előnyös, ehhez lehetőleg hozzájuthassanak. De az ebben az irányban való kezdeményezés nem a municipiumok kötelessége, vagy legalább is nem elsősorban ezeké. A bérelt lakásra szoruló munkások számára való házakról azonban kénytelenek a városok maguk gondoskodni. Alig van ma Európának jelentékenyebb városa, amely ezzel a feladatával tisztában ne volna. Még Angliában is, ahol pedig a munkások erősen szervezett testületeikben sokkal inkább képesek saját bajaikon segíteni, a városi hatóságok a munkáslakásokról való gondoskodást kötelességüknek tartják s legközelebb Londonnak csak egyik városrészében a Bethnal Greenben egymillió font sterlingnél több költséggel épít a County Council (tehát a város) munkásházakat. Budapest főváros, —elvben — szintén évek előtt elismerte, hogy e téren cselekednie kötelessége. 1893-ban május 15-én a budapesti lakásviszonyok rendezése céljából kiküldött bizottság ülésében általános helyeslés követte Körösi József szavait: «Ha nálunk sem egy Peabody, sem közhasznú vállalat nem keletkezik, kell hogy a főváros kezdje meg az építkezést. Teljes elismerés illeti Fenyvessy Adolf fővárosi bizottsági tag urat, aki e kérdés megoldását azóta ismételve sürgette. Végre a fővárosi tanács mostan tárgyalás alá kerülő javaslata egyelőre négy, egyenként 24 lakást tartalmazó egyemeletes minta-munkásház építését ajánlja. A benyújtott különböző tervekről csak azok adhatnak véleményt, akiknek alkalmuk volt azokat behatóan megvizsgálni. Mindenesetre nagyon figyelembe veendő érv az, amit a mérnöki hivatal az általa javasolt kétemeletes épületek mellet felhoz: azokban olcsóbban adhatók a lakások. Az olcsóság, amennyiben az a közegészségi kívánalmak betartásával elérhető, elsősorban kell, hogy tekintetbe jöjjön.A városi munkásházak nem a jobbmódú, de lehetőség szerint a legszegényebb munkások számára valók Bármelyik tervet fogadja is el a közgyűlés a fődolog az, hogy végre épüljenek már városi munkáslakások. A közgyűlés mai határozatát a székesfőváros minden jóakarója helyesléssel fogadja. A mellett az ellenőrzés mellett, amely alatt e kérdést a sajtó és a felvilágosodott közvélemény tartja, remélhetőleg egyesek önző magánérdeke meg sem fog nyilatkozni a közérdekkel szemben, amely a sürgős cselekvést követeli. A főváros közgyűlése. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, január 13. Két interpellációval és egy interpellációra adott válaszszal kezdődött a mai közgyűlés és azután a napirendre tért át, amelynek két pontja teljesen kimerítette a mai délutánt. Komoly és valósággal parlamenti színvonalon álló vita indult meg mindjárt a szépművészeti museum kérdésében. A tanács a múzeum számára az Újvásártéren jelölt ki telket. E javaslat mellett és a múzeum mielőbb való fölépítése érdekében Berzeviczij Albert is felszólalt, hanem józan argumentumai és lelkes védelme nem tudták meggyőzni a közgyűlés többségét, amely a tanács javaslatának elvetésével amellett döntött, hogy a múzeum számára újabb telket jelöljenek ki. Quittner Zsigmond és Polónyi Géza voltak az ellenzői a javaslatnak és tagadhatatlanul sok elfogadható érvet soroltak föl álláspontjuk igazolására. A küzdelem mégis úgy tűnt föl, mint a közgyűlés többségének a harca a Józsefváros ellen -- lévén az Újvásártér a Józsefvárosban. A minta-munkáslakások tárgyában is hosszabb, tartalmas vita indult meg. Tanácskozás közben adták le szavazataikat az új tanácsosi állásra a közgyűlés tagjai. Túlnyomó többséggel, mint előrelátható volt, dr. Vaszilievits János kerületi elöljárót választották meg tanácsossá, akinek beköszöntőjét a közgyűlés nagy rokonszenvvel fogadta. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőket írja: Bath Károly főpolgármester délután 4 órakor megnyitván a közgyűlést, fájdalommal jelentette be Andaházy László királyi asztalnok, fővárosi bizottsági tag elhalálozását. Andaházy helyébe a legtöbb adót fizetők sorából Hudetz János legtöbb szavazatot kapott póttag lép. Viola Imre tanácsos Kasits Péter bizottsági tagnak arra az interpellációjára válaszolt, hogy a Budapesti Kereskedőifjak Szakegyesületének alapszabályai miért nincsenek meg máig sem. A tanácsos előadta, hogy az egyesülettől benyújtott alapszabályokra a tanács észrevételeket tett, amiket a belügyminiszter helyeselt és azt kívánta, hogy az alapszabályokat az észrevételeknek megfelelően egészítsék ki és újból terjeszszék föl. Kasits Péter nem elégedett meg a válaszszal, amelyet azonban a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. A népszínházi bizottság ülései. Dr. Heltai Ferenc a közgyűlés élénk helyeslése mellett azt vitatta, hogy a bizottsági ülések nyilvánosak s azért azokon mint hallgatók más bizottsági tagok is megjelenhetnek. Megtörtént azonban, hogy a népszínházi bizottság legutóbbi ülésén szóló, Preyer Hugó, Mérő és Vény bizottsági tagok is megjelentek, az elnöklő polgármester azonban őket kiutasította. Heltai a következő interpellációt intézte Márkus polgármester: 1. Mivel okolja meg a polgármester úr azt, hogy a népszínházi bizottság üléseiről nemcsak a tágabbkörű nyilvánosság, hanem — ellentétesen a székesfőváros összes bizottságainak gyakorlatával — ama szűkebbkörű nyilvánosság is ki van rekesztve, amely szerint a törvényhatósági bizottság tagjai, mint hallgatók, bármely bizottság ülésein megjelenhetnek. 2. Mivel okolja meg a polgármester úr, hogy a népszínházi bizottság a Népszínház bérbeadására vonatkozó ajánlatokat, az ajánlati tárgyalásoknál mindenütt követett gyakorlattal ellentétben, a nyilvánosság kizárása mellett bontotta föl. 3. Szándékozik-e a polgármester úr a népszínházi bizottsággal egyetértve, oly intézkeseket tenni, amelyek a jövőben biztosítják a nyilvánosság jogait és megadják a törvényhatóság tagjainak azt a lehetőséget, hogy eme bizottsággal szemben is gyakorolhassák az ellenőrzés kötelességét. Minthogy maga az interpelláló bizottsági tag sem kívánt rögtön választ, ez a legközelebbi közgyűlésen fog megtörténni. A Ferenc József koronázási díj. Pártos Gyula a következő interpellációt terjeszti elő: 1. Mi az oka annak, hogy a koronázás huszonöt éves jubileuma alkalmából és annak örök emlékére, a székes fővárostól kulturális célokra «I. Ferenc József koronázási jubilemdij» címén tett alapítvány értelmében, amely célra már 1893. év óta évente 7000 forint szerepel az évi költségvetés rendes kiadási rovatában, mindez ideig a pályázatok ki nem írattak? 2. Ha nem a tisztelt tanácstól függő okokból késik emez üdvös intézmény életbeléptetése, hajlandó-e az igett tisztelt tanács haladéktalanul megtenni minden törvényes lépést arra nézve, hogy az akadályok elháríttassanak és a pályázatok, az alapítvány értelmében, mielőbb kiírhatók legyenek. Rózsavölgyi Gyula tanácsos az interpellációra azzal válaszolt, hogy a kezelési szabályzat miatt történt a késedelem. A közgyűlés a választ tudomásul vette. A szépművészeti múzeum. Az ezredéves ünnepségek egyik nagyszabású alkotásául a törvényhozás a szépművészeti múzeumot jelölte meg s erre a millenniumi országos bizottság 3.200.000 forintot szavazott meg. A kormány most az intézet számára a fővárostól telket kér, mégpedig 10.000 négyszögölnyi területet s mivel az épületnek minden oldalról szabadon kell állania, erre a célra a városligeti Népliget legmagasabban fekvő részét szemelte ki. Időközben dr. Havasa Rezső azt azt indítványt tette, hogy a múzeum számára a parkká alakítandó Újvásártér középső részét engedjék át. A tanács a Havass indítványát ajánlotta a közgyűlésnek elfogadásra. A tárgyhoz először Quittner Zsigmond szólott a a tanács javaslatával ellentétben azt ajánlotta, hogy az alkotmány utcai törvényszéki épület mögötti telkekből 2800 négyszögölnyit átengedjenek. Szavass Rezső a tanács javaslatának az elfogadását ajánlotta. Polónyi Gézának az a nézete, hogy az Újvásárteret mióra szabad beépíteni, mert szabad tér úgyis kevés van a fővárosban. Pártos Béla Polónyi nézetéhez csatlakozik. Berzeviczy Albert elfogadja a tanács javaslatát, hogy az Újvásártérből engedjen át a főváros megfelelő területet, mert teljes meggyőződése, hogy a múzeum ott a céljának leginkább megfelelő helyet talál. Nagyon kívánatos, hogy azígy el ne odáztassék a különböző bizottságokban való eltkerülése folytán. Nem szeretné, ha a netfizet emez elhatározása úgy tűnnék fel,hifit az ünnepiességek mámorában hozott olyan határozat, amely a mindennapi élet viszszatértével elveszti az értékét s elmarad a megvalósítása. Ajánlja Havass Rezső indítványának az elfogadását. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellentmondások. Nagyzaj. Az elnök csenget.) Még Kumári Prilöp szólt s aztán az elnök elrendelte a szavazást. A tanács javaslata mellett szavazott 16 bizottsági tag s ellene 124. igy tehát a közgyűlés 44 szótöbbséggel mellőzte a tanács javaslatát. Astej tanácsos, Heinrich István, a szavatszedő bizottság elnöke bejelentette, hogy a tanácsosi állásra való szavazás megtörtént. A beadott 264 szavaiból 167 esett Vatziljevics János VII. kerületi elöljáróra, 49 Hermann Sára III. kerületi anyakönyvvezetőre és 38 Pallér Ferenc főjegyzőre. Az újonan megválasztott, tanácsos azonnal letette a hivatali esküt. Márkus József polgármester ezután azt indítványozta, hogy a most megüresedett elöljárói állást egyelőre ne töltsék be. A kerületi elöljárók száma ugyanis 13-ban van megállapítva, ebből iíz foglalkozik a közigazgatási ügyekkel és az anyakönyvvezetéssel. Az anyakönyvesetésnél nagy nehézségek mutatkoznak, amelyek komoly orvoslásra várnak. E tekintetben a tanács olyan irányú előterjesztést fog tenni, hogy ne elöljárók alkalmaztassanak az anyafeönyvekhez, hanem kisebb javítdatínazású tisztviselők. Így aztán az elöljárók száma tízre redukálódik. Ajánlja, hogy a határozathozatalig tartsák függőben az elöljárói állás betöltését. A közgyűlés ehhez hozzájárult. A mukáslakások. Végül a mintamunkáslakások kérdését tárgyalták. A tanács azt javasolta, hogy a IX. kerületi alsóbikaréti dűlőben építsenek egyelőre 41 egyemeletes házat, blokk-rendszerben építve, kerttel övezve. Havass Rezső kétemeletes házakat célszerűbbnek látna. Quittner Zsigmond elfogadja a tanács javaslatát, mert kerülni akarja az ügy elodázását. Bobula Jánosnak az a nézete, hogy a munkásházak építésével éppen a szocializmus tüzére öntenék Olajat, mert a munkásokat mintegy kiközösítik a város belsejéből. Vázsonyi Vilmos cáfolja Bobula fölfogását is, valamint Wellisch Alfréd, Kőrössi József, a tanács javaslata mellett szólt. Fenyvessy Adolf nem akar Bobálával szociálpolitikai vitába ereszkedni, de ki tagadja azt, hogy a munkás, ha tűrhető otthona van és nem kénytelen ágyrajárókat befogadni, szívesebben marad családjánál és nem jár korcsmába, meg munkásgyülekezetekkel. De szóljanak a konkrét számok. Ama térés egy szobából és konyhából álló lakásért, melyet a főváros most létesíteni fog, a heti bér két forint lesz. Ezzel szemben szóló konstatálja hivatalos adatok alapján, amelyeket a