Pesti Napló, 1897. január (48. évfolyam, 1-31. szám)

1897-01-14 / 14. szám

8 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 14 szám 1897. január 14. Fővárosi munkásházak. irta: Dr. Farkas Jenő. Budapest, január 13. A székes főváros közgyűlése ma olyan ■ügyben határozott, amely a tanácsházban ülő­kön túl, messze közben a legnagyobb érdek­lőd­és tárgya. Régi, súlyos mulasztást fog pótolni a szé­kes főváros akkor, ha a munkáslakások ügyé­ben a vég nélkül húzódó bizottsági tárgyalások után, egyszer valahára a komoly cselekvés fe­jére lép. Ezzel nemcsak a munkásosztálynak tar­tozik, mint ahogy némelyek szűk látókörrel vélik, de a főváros minden lakosának. Mert az európai városok között Budapesten legsúlyosabb lakásnyomorúságból származó bajok követ­kezményeit nemcsak azoknak kell viselniük, akik a munkáslakásoknak nevezett zugokban tengődnek. A járványoknak e fészkeiből kiin­duló veszedelmek nem állanak meg a paloták kapui előtt sem. Egy-egy közelgő nagyobb járvány, — legközelebb az 1892. évi kolera, amely azzal fenyegetett, hogy e zugokban fészket verve, úgy fog pusztítani Budapesten is, mint ahogy, éppen ilyen okokból pusztított Hamburgban — felébresztette az intézésre hivatott körök lel­­kiismeretét. Az 1892. évi kolera benyomása alatt jött létre az 1893. évi junius 21-iki köz­gyűlés határozata, amelynek végrehajtásáról van most szó. Ahogy a kolerától való rettegés el­múlt, megfeneklett az akkor nagy buzga­lommal felkarolt kérdés megoldása. Amilyen nagy áldozatokra kész lett volna a főváros 1892-ben, hogy a közelgő kolerajárvány elől a túlzsúfolt munkás lakásokat egyszerre eltün­­tesse, olyan közömbösen vette azóta az ügyet. Bár ha a kolera nem is, de folyton itt pusztí­tottak a fertőző gyermekbetegségek, és min­­denekfelett a gümőkór, amelynek éppen az ilyen lakásviszonyok képezik a melegágyát. Az ügy iránt való egész érdeklődés ki­merült a bizottságok vontatott tanácskozásai­ban. A cselekvés fennakadt a pénzkérdésen. Mert még irányadó köreinkben is vannak olyanok, akik nincsenek azzal tisztában, hogy ez állapotok megtűrése, ha a humanizmustól s a társa­dalmi osztályoknak egymás iránt való köteles­ségeitől te­jesen eltekintünk is, egyenesen kész­­pénzkiadásban többe kerül, mint megjaví­tásuk. Egy pillantás a legutóbbi kolerajár­vány költségeinek elszámolására, mindenkit meg­győzhet a most mondottak igazságáról. Azon a pénzen, amit kizárólag e téren meglévő bajaink miatt kiadtunk, milyen sokat lehetetett volna teremteni ! Pedig ne feledjük, hogy ezt a veszedelmet, amely a nálunk meglévő lakás­­viszonyokból származik, semminemű óvóintéz­kedés sem képes teljesen ellensúlyozni. Nemcsak közegészségügyi, hanem, s nem is kisebb mértékben, társadalmi veszedelmek is származnak a lakásnyomorúságból. Egy igen kiváló francia szaktekintély — Cheysson — jól mondotta: a lakásnyomorúság elaljasítja a családot, a csapszékbe űzi a munkást, s meg­­gyűlölteti vele otthonát, munkaadóját és a tár­sadalmat. A munkások lakásügye terén levő bajok sokoldalú tevékenységet tesznek szükségessé. A munkások különböző osztályainak más és más szükségletei vannak. Kívánatos, hogy azok, akikre nézve a saját ház leírása előnyös, ehhez lehetőleg hozzá­juthassanak. De az ebben az irányban való kezdeményezés nem a municipiu­­mok kötelessége, vagy legalább is nem első­sorban ezeké. A bérelt lakásra szoruló munkások számára való házakról azonban kénytelenek a városok maguk gondoskodni. Alig van ma Európának jelentékenyebb városa, amely ezzel a fel­adatával tisztában ne volna. Még Angliában is, ahol pedig a munkások erősen szervezett testületeikben sokkal inkább képesek saját bajaikon segíteni, a városi hatóságok a mun­káslakásokról való gondoskodást kötelessé­güknek tartják s legközelebb Londonnak csak egyik városrészében a Bethnal Greenben egy­millió font sterlingnél több költséggel épít a County Council (tehát a város) munkásházakat. Budapest főváros, —elvben — szintén évek előtt elismerte, hogy e téren cselekednie kö­telessége. 1893-ban május 15-én a budapesti lakásviszonyok rendezése céljából kiküldött bizottság ülésében általános helyeslés követte Körösi József szavait: «Ha nálunk sem egy Peabody, sem közhasznú vállalat nem keletke­zik, kell hogy a főváros kezdje meg az épít­kezést.­ Teljes elismerés illeti Fenyvessy Adolf fővárosi bizottsági tag urat, aki e kérdés meg­oldását azóta ismételve sürgette. Végre a fővárosi tanács mostan tárgyalás alá kerülő javaslata egyelőre négy, egyenként 24 lakást tartalmazó egyemeletes minta-mun­­kásház építését ajánlja. A benyújtott különböző tervekről csak azok adhatnak véleményt, akiknek alkalmuk volt azokat behatóan megvizsgálni. Minden­esetre nagyon figyelembe veendő érv az, amit a mérnöki hivatal az általa javasolt kétemele­tes épületek mellet felhoz: azokban olcsób­ban adhatók a lakások. Az olcsóság, amennyiben az a közegész­ségi kívánalmak betartásával elérhető, első­sorban kell, hogy tekintetbe jöjjön.­A városi munkásházak nem a jobbmódú, de lehetőség szerint a legszegényebb munkások számára valók Bármelyik tervet fogadja is el a közgyű­­lé­­s a fődolog az, hogy végre épüljenek már városi munkáslakások. A közgyűlés mai határozatát a székes­fő­város minden jóakarója helyesléssel fogadja. A mellett az ellenőrzés mellett, amely alatt e kérdést a sajtó és a felvilágosodott közvéle­mény tartja, remélhetőleg egyesek önző ma­gánérdeke meg sem fog nyilatkozni a közér­dekkel szemben, amely a sürgős cselekvést követeli. A főváros közgyűlése. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, január 13. Két interpellációval és egy interpellációra adott válaszszal kezdődött a mai közgyűlés és azután a napi­rendre tért át, amelynek két pontja teljesen kimerítette a mai délutánt. Komoly és valósággal parlamenti szín­vonalon álló vita indult meg mindjárt a szépm­űvészeti museum kérdésében. A tanács a múzeum számára az Újvásártéren jelölt ki telket. E javaslat mellett és a múzeum mielőbb való fölépítése érdekében Berzeviczij Albert is felszólalt, hanem józan argumentumai és lelkes védelme nem tudták meggyőzni a közgyűlés többségét, amely a ta­nács javaslatának elvetésével amellett döntött, hogy a múzeum számára újabb telket jelöljenek ki. Quittner Zsigmond és Polónyi Géza voltak az ellenzői a javas­latnak és tagadhatatlanul sok elfogadható érvet sorol­tak föl álláspontjuk igazolására. A küzdelem mégis úgy tűnt föl, mint a közgyűlés többségének a harca a Józsefváros ellen -- lévén az Újvásártér a József­városban. A minta-munkáslakások tárgyában is hosszabb, tartalmas vita indult meg. Tanácskozás közben adták le szavazataikat az új tanácsosi állásra a közgyűlés tagjai. Túlnyomó többséggel, mint előrelátható volt, dr. Vaszilievits János kerületi elöljárót választották meg tanácsossá, akinek beköszöntőjét a közgyűlés nagy rokonszenvvel fogadta. A közgyűlés lefolyásáról tudósítónk a következő­ket írja: Bath Károly főpolgármester délután 4 órakor megnyitván a közgyűlést, fájdalommal jelentette be Andaházy László királyi asztalnok, fővárosi bizottsági tag elhalálozását. Andaházy helyébe a legtöbb adót fize­tők sorából Hudetz János legtöbb szavazatot kapott póttag lép. Viola Imre tanácsos Kasits Péter bizottsági tag­nak arra az interpellációjára válaszolt, hogy a Buda­pesti Kereskedőifjak Szakegyesületének alapszabályai miért nincsenek meg máig sem. A tanácsos előadta, hogy az egyesülettől benyújtott alapszabályokra a tanács észrevételeket tett, amiket a belügyminiszter helyeselt és azt kívánta, hogy az alapszabályokat az észrevételeknek megfelelően egészítsék ki és újból ter­­jeszszék föl. Kasits Péter nem elégedett meg a válaszszal, amelyet azonban a közgyűlés egyhangúlag tudomá­sul vett. A népszínházi bizottság ülései. Dr. Heltai Ferenc a közgyűlés élénk helyeslése mellett azt vitatta, hogy a bizottsági ülések nyilváno­sak s azért azokon mint hallgatók más bizottsági ta­gok is megjelenhetnek. Megtörtént azonban, hogy a népszínházi bizottság legutóbbi ülésén szóló, Preyer Hugó, Mérő és Vény bizottsági tagok is megjelentek, az elnöklő polgármester azonban őket kiutasította. Heltai a következő interpellációt intézte Márkus polgármester: 1. Mivel okolja meg a polgármester úr azt, hogy a népszínházi bizottság üléseiről nemcsak a tágabbkörű nyilvánosság, hanem — ellentétesen a székes­főváros összes bizottságainak gyakorlatával — ama szűkebbkörű nyilvánosság is ki van re­­k­eszt­ve, amely szerint a törvényhatósági bizottság tagjai, mint hallgatók, bármely bizottság ülésein megjelenhetnek. 2. Mivel okolja meg a polgármester úr, hogy a népszínházi bizottság a Népszínház bérbeadására vonatkozó ajánlatokat, az ajánlati tárgyalásoknál mindenütt követett gyakorlattal ellentétben, a nyil­vánosság kizárása mellett bontotta föl. 3. Szándékozik-e a polgármester úr a népszín­házi bizottsággal egyetértve, oly intézkeseket tenni, amelyek a jövőben biztosítják a nyilvánosság jogait és megadják a törvényhatóság tagjainak azt a lehe­tőséget, hogy eme bizottsággal szemben is gyako­rolhassák az ellenőrzés kötelességét. Minthogy maga az interpelláló bizottsági tag sem kívánt rögtön választ, ez a legközelebbi közgyűlésen fog megtörténni. A Ferenc József koronázási díj. Pártos Gyula a következő interpellációt ter­jeszti elő: 1. Mi az oka annak, hogy a koronázás hu­szonöt éves jubileuma alkalmából és annak örök emlékére, a székes fővárostól kulturális célokra «I. Ferenc József koronázási jubilemdij» címén tett ala­pítvány értelmében, amely célra már 1893. év óta évente 7000 forint szerepel az évi költségvetés ren­des kiadási rovatában, mindez ideig a pályázatok ki nem írattak? 2. Ha nem a tisztelt tanácstól függő okokból késik emez üdvös intézmény életbeléptetése,­­ haj­landó-e az igett tisztelt tanács haladéktalanul meg­tenni minden törvényes lépést arra nézve, hogy az akadályok elháríttassanak és a pályázatok, az alapít­vány értelmében, mielőbb kiírhatók legyenek. Rózsavölgyi Gyula tanácsos az interpellációra azzal válaszolt, hogy a kezelési szabályzat miatt történt a késedelem. A közgyűlés a választ tudomásul vette. A szépművészeti múzeum. Az ezredéves ünnepségek egyik nagyszabású al­kotásául a törvényhozás a szépművészeti múzeumot jelölte meg s erre a millenniumi országos bizottság 3.200.000 forintot szavazott meg. A kormány most az intézet számára a fővárostól telket kér, m­ég­pedig 10.000 négyszögölnyi területet s mivel az épületnek minden oldalról szabadon kell állania, erre a célra a városligeti Népliget legmagasabban fekvő részét sze­melte ki. Időközben dr. Havasa Rezső azt azt indítványt tette, hogy a múzeum számára a parkká alakítandó Újvásártér középső részét engedjék át. A tanács a Havass indítványát ajánlotta a közgyűlésnek elfo­gadásra. A tárgyhoz először Quittner Zsigmond szólott a a tanács javaslatával ellentétben azt ajánlotta, hogy az alkotmány­ utcai törvényszéki épület mögötti telkekből 2800 négyszögölnyit átengedjenek. Szavass Rezső a tanács javaslatának az elfogadását ajánlotta. Polónyi Gézának az a nézete, hogy az Újvásárteret mióra szabad beépíteni, mert szabad tér úgyis kevés van a főváros­ban. Pártos Béla Polónyi nézetéhez csatlakozik. Berze­­viczy Albert elfogadja a tanács javaslatát, hogy az Új­­vásártérből engedjen át a főváros megfelelő területet, mert teljes meggyőződése, hogy a múzeum ott a cél­jának leginkább megfelelő helyet talál. Nagyon kí­vánatos, hogy az­­így el ne odáztassék a kü­­lönböző bizottságokban való eltkerülése folytán. Nem szeretné, ha a netfizet emez elhatározása úgy tűnnék fel,­­hifit az ünnepiességek mámorában ho­zott olyan határozat, amely a mindennapi élet visz­­szatértével elveszti az értékét s elmarad a megvaló­sítása. Ajánlja Havass Rezső indítványának az elfogadá­sát. (Élénk helyeslés jobbfelől. Ellentmondások. Nagy­­zaj. Az elnök csenget.) Még Kum­­ári Prilöp szólt s aztán az elnök el­rendelte a szavazást. A tanács javaslata mellett szavazott 16 bizott­sági tag s ellene 124. igy tehát a közgyűlés 44 szó­többséggel mellőzte a tanács javaslatát. As­tej tanácsos, Heinrich István, a szavatszedő bizottság elnöke bejelentette, hogy a tanácsosi állásra való szavazás megtörtént. A beadott 264 szavaiból 167 esett Vatzi­­ljevics János VII. kerületi elöljáróra, 49 Hermann Sára III. kerületi anyakönyvvezetőr­e és 38 Pallér Ferenc főjegyzőre. Az újonan megválasztott, tanácsos azonnal letette a hivatali esküt. Márkus József polgármester ezután azt indítvá­nyozta, hogy a most megüresedett elöljárói állást egy­előre ne töltsék be. A kerületi elöljárók szám­a ugyanis 13-ban van megállapítva, ebből iíz foglalkozik a közigazga­tási ügyekkel és az anyakönyvvezetéssel. Az anyakönyve­­setésnél nagy nehézségek mutatkoznak, amelyek komoly orvoslásra várnak. E tekintetben a tanács olyan irányú előterjesztést fog tenni, hogy ne elöljárók alkalmaztas­sanak az anyafeönyvekhez, hanem kisebb javítdatínazású tisztviselők. Így aztán az elöljárók száma tízre redu­kálódik. Ajánlja, hogy a határozathozatalig tartsák függőben az elöljárói állás betöltését. A közgyűlés ehhez hozzájárult. A mukáslakások. Végül a minta­munkáslakások kérdését tárgyal­ták. A tanács azt javasolta, hogy a IX. kerületi alsó­­bikaréti dűlőben építsenek egyelőre 41 egyemeletes házat, blokk-rendszerben építve, kerttel övezve.­­ Havass Rezső kétemeletes házakat célszerűbbnek látna. Quittner Zsigmond elfogadja a tanács javaslatát, mert kerülni akarja az ügy elodázását. Bobula Jánosnak az a nézete, hogy a munkásházak építésével éppen a szocializmus tüzére öntenék Olajat, mert a munkáso­kat mintegy kiközösítik a város belsejéből. Vázsonyi Vilmos cáfolja Bobula fölfogását i­s, valamint Wellisch­ Alfréd, Kőrössi József, a tanács javaslata mellett szólt. Fenyvessy Adolf nem akar Bobálával szociálpoli­tikai vitába ereszkedni, de ki tagadja azt, hogy a munkás, ha tűrhető otthona van és nem kénytelen ágyrajárókat befogadni, szívesebben marad családjánál és nem jár korcsmába, meg munkásgyülekezetekkel. De szóljanak a konkrét számok. Ama térés egy szobá­ból és konyhából álló lakásért, melyet a főváros most létesíteni fog, a heti bér két forint lesz. Ezzel szemben szóló konstatálja hivatalos adatok alapján, amelyeket a

Next