Pesti Napló, 1897. július (48. évfolyam, 181-211. szám)
1897-07-01 / 181. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ... 14 fit — kr. Félévre____7 « — — Negyedévre... 3 « 50 * Egy hóra ... 1 c 200 -«£*Egyes szám................4 kr. Vidéke_ _ _ — — 5 « Negyvennyolcadik évfolyam. III. sz. SZERKESZTŐSÉG: VI., Teréz-körút 31. SZ. Il-dik emelet. -K£PKIADÓHIVATAL VI., Teréz-körút 33. az -£363-Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után !» Budapest, 1897. Főszerkesztő: Neményi Ambrus. Csütörtök, julius 1. Tisztelt olvasóinkhoz! Julius elsejével uj előfizetést nyitunk a PESTI NAPLÓ-ra a régi előfizetési árakkal. Egész évre . . 14 frt —kr. Negyed évre 3 frt 50 kr Fél évre. ... 7 frt — kr. Egy hónapra 1 frt 20 kr. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek előfizetése lejár, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani s az esetleges lakásváltozásokat a régi címszalaggal együtt lapunk kiadóhivatalának beküldeni, nehogy a lap küldésében fennakadás legyen. A nyári évszak beálltával szíves tudomására adjuk olvasóinknak, hogy a PESTI NAPLÓ-t minden nyári lakásváltozás esetén is utánuk küldjük bárhová, még akkor is, ha többször ismételve változik a lakóhely. Kérjük azonban, hogy minden lakásváltozást kiadóhivatalunknak pontosan bejelenteni szíveskedjenek, s minden ilyen bejelentéshez mellékeljék a legutóbb érkezett lapszám címszalagját. A PESTI NAPLÓ amaz előfizetői számára, akik hosszabb útra indulnának, külön turistaelőfizetési rendszert szervezett a kiadóhivatal, úgy hogy tetszés szerinti számú napokra, és akár naponkint váltakozó címmel is küldheti a lapot bárhová, Magyarország vagy a külföld bármely részébe. Egyébként olvasóink a PESTI NAPLÓ-t a bel- és külföldi fürdők olvasótermében és minden előkelőbb kávéházban vagy vendéglőben megtalálják. Egyes számok az összes hirlapelárusító üzletekben a rendes áron kaphatók. A PESTI NaPLÓ kiadóhivatala. (VI. Teréz körút 23.) Aratáskor, Budapest, június 30. Örökre elmúlt az az idő, amikor még a népies költészet sugározta be a mezőgazdaság legfontosabb ténykedését, az aratást. A folekszerával eltűnt a vígszüret hegyeinkről, a nagy árdepresszió, a mezőgazdasági válság eltüntették az aratás költészetét is rónáinkról. S ha itt-ott a régi varázsból még maradt volna valami a délibábos rónaságon, véget vetett ennek az agrárszocialisztikus mozgalom. A magyar társadalom gazdasági élet e mérges növénye nem a magyar talajon keletkezett, hanem behurcoltatott hozzánk, akár a szerb tövis, vagy más kártékony növény. A magyarországi agrárszocializmus a németországi ipari szocializmus magvából burjánzott föl. A behurcolt mag a ránézve idegen talajon nem vesztett kártékonyságából. Ellenkezőleg, az a bizonyos szemernyi igazság, amely a szocializmusban is megvan ott, ahol az a viszonyokból nőtt ki, teljesen elveszett, midőn ama tanokat a gyáripar talajáról az egészen más viszonyok közt dolgozó mezei ipar talajára ültették át. Ha a gyárimunkás nyolcórai munkaidőt követel, erről lehet beszélni, mert a gyárimunkás egész éven át, jó és rossz időben, nyáron és télen ledolgozza azt a nyolc órát. Mikor a magyar aratómunkás beszél nyolcórai munkaidőről, ez egyszerűen képtelenség, mert például az aratási munkát négy hét alatt kell elvégezni, különben tönkre megy a termés. Veszett dolog, mikor a munkásokat olyan követelésekre bujtogatják fel, amelyek teljesítése mellett tönkre kellene menni a munkaadónak. A gyári munkás, ha azt követeli, hogy ő csak napibér mellett dolgozik, darabszám nem — ez a legtöbb esetben nem abszurdum. Mert a gyárban nem csupán a munkás kezeli a gép.d.f: erre a gép is hajtja a munkást. Ott nem lehet szó henyélésről, különben is könnyű lévén az ellenőrzés egy könnyen áttekinthető zárt helyiségben. A mezei munkában a napszámosmunka általánosítása állandó csábítás a henyélésre, az őgyelgésre. Mindkét részről becsületes szándékot feltételezve, vannak oly munkaágak, ahol a részes munka mellett mind a két fél legjobban megtalálja a maga előnyét. Ilyen az aratás is. Sajnálni lehet, hogy most már a részes munka, sőt a szakmánymunka is kezd háttérbe szorulni az aratási munkáknál. E változás káros hatását elsősorban a gazda érzi, de majd meg fogja érezni a munkásnép is. Vagy sikerül ártalmatlanná tenni az aratósztrájkot, vagy pedig idővel, talán nem is nagy idő múlva, a gazdák is fognak sztrájkolni a maguk módja szerint. Hogy milyen lesz majd ez a gazdasztrájk ? Bizonyára nem olyan, hogy a gazda azt mondja, te munkás, nem akarsz dolgozni, én viszont nem fogok termelni. A gazdák sztrájkja abban fog állani, s hozzáteszszük, abban kell hogy álljon, hogy ahány percenttel a munkásizgatás a munkabért a természetes és jogosult színvonalnál magasabbra emeli, ugyanannyi percenttel csökkenteni fogják a gazdaságok munkásszükségletét. Nincs a világon ország, amely a gazdasági gépek alkalmazására alkalmasabb, mint a mi gyönyörű sík földünk a maga szabályos tábláival. Különösen az aratógépek jóval tökéletesebb munkát végeznek a kaszánál. Kevesebb magot hullatnak, tisztábban letakarítják a szalmát. Az aratógépek tömegesebb elterjedése a két magyar Alföldön kimaradhatatlan. Egy-két aratógépet már az egészen kicsi középbirtok, sőt a derekasabb parasztgazdaság is megbír. Itt az ideje, hogy most már minden, magyar gazda komolyan kezébe vegye a plajbászt; az is, aki eddig azt hitte, hogy legjobb csak úgy fejből, régi módi szerint gazdálkodni. És ha egyszer minden gazda komolyan számítani kezd, akkor csakhamar rá fognak jönni, hogy igenis képzelhető, sőt ajánlatos gazdaságaink oly berendezése, amely mellett hasonló belterjességi fok feltartható s a kézinapszám-szükséglet mégis 10—20 percenttel is csökkenthető. T Á R_C A A kerékpár. *■«' A Pesti Napló eredeti tárcája. — Irta: Hock János. A fölfedezések és a találmányok korszakát éljük. A század rohamos haladásában gyorsan érik és fejlődik minden. S ami különös, minden újabb találmány az anyagi térnek és időnek korlátjait törekszik lerombolni, s igy bizonyos tekintetben centralizál. A vasutak a távolságokat rontották le. A villám az időt! Az emberi szellem, — ez a magas röptű sólyom — e században hirtelen nagyra nőtt és megizmosodott. Még csak tegnap gyámoltalanul gubbasztott sziklafészkében. Szédítette a mélység, riasztotta a magasság. Egyszerre azután megrázta fényes tollait, kibontotta szárnyát, s az ismeretlen magasságokat, ahová csak az imént még föltekinteni is félt, most már biztosan uralja. Sőt belenéz mélységeibe is. Az örvény nem szédíti, a sziklacsúcs nem riasztja többé. Ahová eddig tekintete föl nem ért, azt most már egyetlen szárnycsapással könnyen elérheti. És e szédítő emelkedésnek még mindig nincs vége! A gőz, amely a találmányok terén uradalmat idézett elő , új alapokra fektata az emberi életviszonyokat s vele az egész társadalmi rendet, hova-tovább háttérbe vonul. Jön a villám! Még a durva anyagból is a szellemi tör elő. Ez a korszak már a fénynyel rajzol és a napsugárral fest! Nemcsak gondolatát, hanem előszavát is reábízza a villámra, amely a térhez kötött hangot kiragadja szűk határaiból és a végtelenbe röpíti. Ez a villám mostanság csak egyes részeket visz az emberből. Ki tudja, rövid idő múlva nem viszi-e magával az egész embert? Ki tudja, hogy a jövő század gyermeke nem fog-e mosolyogva visszatekinteni a gőz korszakára?! Naiv ősöknek gyermekjátékaira. Hiszen amióta az ember az állati erő helyett a gépeket tette közlekedésének eszközévé, azóta a távolságról is teljesen megváltoztak a fogalmaink. Nagyobb arányokban mozgunk! A gép rendesen egy évtized alatt többet tett a közlekedés érdekében, mint amit az emberi invenció ezredévek óta az állati erő kihasználásával felmutathatott. Talán egyetlen téren sem fejlődtünk oly lassan, mint közlekedési eszközeinkben. Évezredek alatt alig tettünk egy-két lépést előbbre. A legelső szekér-féle alkotás belevesz a történelem őskorszakának a homályába. Ez a járómű két idomtalan kerék volt, egy durva fatengellyel összekötve. A hagyomány szerint görög találmány. Triptolemnek, az athéniek királyának invenciója. A trójai hadjáratban már használták s Achilles e szekérhez kötve hurcolta meg Hektor holttestét Trója körül. Használata együtt terjedt a görög civilizációval. A bibliában legelőször Salamonnál van fölemlítve, akinek a szentírás szerint sok szekere volt. Később átvették az egyiptomiak, Phrigiában pedig átidomították négy kerékre. A seytha szekér hatkerekü volt s egyúttal a költözködő, nomád családnak lakóhelyül szolgált. A rómaiak már többféle szekeret ismertek. Az egylovas taligát; a carrus-t. A kétlovas szekeret; a bigá-t. A négylovasat; a quadrigé-t. De a népvándorlás után e téren is visszaesés történt, s a merovingi királyok hosszú, lebegő hajukkal ökör szekerekben tartották diadalmas bevonulásukat Parisba. E taligák és szekerek személyi közlekedésre egyáltalán nem voltak alkalmasak, azért később a férfiaknál a ló, a nőknél pedig a hordószék használata teljesen háttérbe szorította azokat. Csak a XV. században készítették a legelső használható kocsit, az úgynevezett szijjas hintót, amelyet újdonsága és kényelme miatt általánosan megbámultak. Mégpedig, ha hinni lehet a történelmi hagyományoknak, az első ilynemű kocsi magyar találmány, amelyet 1515-ben a komárommegyei Kocs községben készített volna valami flabermayer nevezetű kovács. Íme! Nosszú évezredek kellettek ahhoz, hogy az állati erő kihasználását kényelmessé és elfogadhatóvá tegyük közlekedésünkben. Hiába törte az ember a fejét, hogy kiszabaduljon az anyaghoz való lekötöttségéből, sem Dedalusz és Ikarusznak viaszkos szárnyai, sem Roger Bacon kutatása felmutatható sikert nem eredményezett. Pedig Bacon már a XIII. század elején megérezte lángelméjének ösztönével, hogy az emberiségnek ily irányban is tökéletesülni kell, mihelyt az anyag helyett az erőben fogja keresni mozgásának okát és eszközét. Ez a francis párial barát irt a XIII. században egy munkát: «De mirabili potestate artis et naturae.» — A művészetnek és a természetnek csodálatos hatalmáról. Az igy címzett könyvében szószerint kimondja: " Idővel oly gépeket is állíthatnak össze, amelyekkel a legnagyobb hajókat egy ember kormányzásával a legnagyobb gyorsasággal szállíthatják, mintha evezősökkel volnának Mai számunk tizenhat oldal.