Pesti Napló, 1898. augusztus (49. évfolyam, 211-240. szám)
1898-08-02 / 212. szám
212 szám. Budapest, kedd PESTI INAPLÓ 1898. auguszus 23 nem merült el a bürokratikus formákban, hanem időt talált naponkint 30—40 embert is fogadni és mindenki azzal a benyomással távozott tőle, hogy az államtitkár behatóan ismeri az ő ügyét. Emlékezzünk csak arra, hogy Vörös László volt az, aki annak idején a levélhordók sztrájkját személyes közbejöttével rövidesen megszüntette, valamint hogy minden alkalmmal, mikor munkaadók és munkások között valami konfliktus támadt, az ő humánus és megnyerő, igazságos és tapintatos közbelépése egyengette útját a béke helyreállításának. Vörös László különben tagja marad ezután is a képviselőháznak, ahol gazdag teoretikus és gyakorlati ismereteit és szakbeli tudását szabadon érvényesítheti. Ez határozott nyeresége lesz a Háznak, mely éppen nincs bővében a számottevő szakerőknek. A kereskedelmi minisztérium új államtitkára dr. Schmidt József, a szabadalmi hivatal eddigi elnöke. Sokféle hivatalt viselt eddig és mindenütt jelét adta kiváló tulajdonságainak. Barátai ezért nem közönséges várakozással vannak államtitkári működése iránt. Részünkről korainak tartanék e tekintetben bármi ítéletet mondani. Tény az, hogy a kereskedelmi minisztérium fennállása óta oly nagy — minden túlzás nélkül mondhatjuk: históriai felelősséggel járó — feladatok előtt nem állott, mint éppen most. Tény továbbá az, hogy az új államtitkár abban a munkakörben, melybe belépni készül, eddig nem működött. Annál nagyobb lesz tehát érdeme, ha feladata magaslatán állónak mutatkozik. A közvélemény tartozik neki azzal, hogy teljes jóindulattal bevárja, hogyan fog beválni. Mihelyt a közügynek tett szolgálataival az elismerésre rászolgál, nálunk készségesebben senki sem fogja érdemét a nyilvánosság előtt méltatni. Mint komoly férfiú, aki tudja mérlegelni, hogy Magyarország kereskedelmi és vasúti politikája vezetésének ez idő szerint mily kritikus napjai következnek, komoly férfiaktól egyebet bizonyára nem is kiván, mint azt, hogy tevékenységének eredményét bevárják. Időközben az új államtitkárnak be kell érnie azoknak dicséretével, kik minden új csillagnak vakító fényét szokták hirdetni. * A távozó államtitkár életrajzát — az Országgyűlési Almanach nyomán — a következőkben ismertetjük: Vörös László született Dombegyháza pusztán, Csanád vármegyében 1849. június 8-án. A középiskolát Aradon, ahol atyja polgármester volt, jogi tanulmányait pedig Nagyváradon végezte. A volt közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba 1871-ben segédfogalmazóvá, 1873-ban fogalmazóvá, 1874-ben titkárrá, 1889-ben pedig osztálytanácsossá nevezték ki. Mindvégig a vasúti szakosztályban működött, ahol a vasutengedélyezési ügyeket vezette. 1881—1884-ig a magyar északkeleti vasút felügyelő-bizottságának tagja volt, és 1882-ben póttagja lett az Államvasutak igazgatótanácsának; 1884-ben a budapest-pécsi vasút kormánybiztosává és még ez évben az Államvasutak gépgyára és a diósgyőri vas- és acélgyár felügyelő-bizottságának tagjává, majd 1887-ben az Államvasutak ősszülésének póttagjává, a vasúti tisztképző-tanfolyamon a történelem rendes tanárává és egyúttal a tanfolyam kormánybiztosává, 1888-ban pedig a posta- és táviró-tisztképző tanfolyam kormánybiztosává nevezték ki. Nemsokára e tanfolyamok felügyelőbizottságának helyettes elnökévé lett. E két tanfolyamnak egyúttal megteremtője és szervezője volt, mely érdemeit maga Baross Gábor is több ízben elismerte, és főképp e téren való sikereinek köszönhette, hogy 1892-ben a III. osztályú vaskoronarenddel tüntették ki. Energiájának gyümölcse volt az is, hogy a közlekedési tanfolyamok már fennállásuk első éveiben saját külön díszes palotájukban helyezkedtek el. Miniszteri tanácsossá 1893-ban lépett elő s a következő évben, amikor Reiszig államtitkár a belügyminisztériumba ment át, a vasúti szakosztályra nézve államtitkári hatáskörrel ruháztatott fel. 1895. február 5-én pedig államtitkárrá nevezték ki. 1895-ben a széki választókerület választotta képviselőjévé. 1896-ban Kaposvárott és Budapest III. kerületében választották meg, s ő Kaposvár mandátumát tartotta meg. A képviselőházban ritkán szólalt fel; utolsó beszédét június elején mondotta az Államvasutak gépgyára s a diósgyőri acélművek ügyében. A beszéd, amelyben a Sima Ferenc által felhozott vádakra felelt Vörös László, a Ház minden oldalán nagy tetszést aratott.* Dr. Schmidt József, az új államtitkár életrajzi adatait a következőkben ismertetjük: 1848-ban született a fehérmegyei Előszálláson, hol apja a ciszterciták birtokának félszázadnál tovább első gazdatisztje volt. Fehérváron járt iskolába s a budapesti egyetemet elvégezve, 1873-ban ügyvédi oklevelet szerzett. Ügyvédkedés közben nemzetgazdasági tanulmányokat tett s szakmunkáival egymásután nyerte el a gazdasági egyesület pályadijait. Utóbb a Pálffy grófok jószágigazgatója lett, de aztán iskolatársa s régi barátja, dr. Wekerle Sándor hívására 1888-ban mint pénzügyminiszteri titkár állami szolgálatba lépett. Csakhamar osztálytanácsossá lett s Wekerle minisztersége alatt az elnöki osztály élére került. Kozma Ferenc miniszteri tanácsos őt szemelte ki utódjául s átkérte a földmivelési minisztériumba, ahol 1892-ben miniszteri tanácsos s Kozma halála után a lótenyésztői főosztály vezetője lett. Három év múlva a kiállítás igazgatójának nevezték ki s innen a szabadalmi hivatal élére került. Budapest, augusztus 1. A kiegyezés válsága. Kállay Béni közös pénzügyminiszter ma reggel Ischbe érkezett. Délben kihallgatáson volt a királynál, résztvett az udvari ebéden s aztán visszautazott Bécsbe. A Az. Fr. Presse budapesti jelentése szerint gróf Thun miniszterelnököt és Kaid pénzügyminisztert a hét folyamán Budapestre várják. Az osztrák miniszterekre jelentés szerint — Bánffy báróval a kiegyezésről fognak tárgyalni s aztán a két miniszterelnök együtt Ischbe utazik. Stroszmayer és a bán. — Saját tudósitónktól. — Zágráb, julus 30. A horvát ellenzék a nyári szünetben sem feledkezik meg párthiveiről. Legutóbb is bizonyára örömet akart szerezni nekik, amikor gyors egymásutánban világgá röpítette a két hirt, először azt, hogy gróf Khuen-Héderváry, a horvát bán, lemond, azután pedig, hogy a bán legnagyobb politikai ellenfelével, Stroszmayerral kibékült. Mind a két hir valótlan. A bán lemondását esztendőnkint legalább kétszer szóba hozzák és okául rendszerint a bán egészségi állapotát hozzák föl. Pedig gróf Iohnen-Héderváry pompásan érzi magát és nyári szabadságáról, melynek egy részét Tátrafüreden, másik részét Ostendében tölti, a legjobb egészségben fog visszatérni hivatala vezetésére. Nyári pihenőre a bánnak épp úgy szüksége van, mint minden hivatalnok-embernek, hisz nap-nap után dolgozik, minden aktát ismer és sokszor az egész napot íróasztala mellett tölti. A bán visszalépését azok az elemek, kik a mai horvátországi viszonyokkal nincsenek megelégedve, akik még mindig várják, hogya magyar rabszolgaságból valami idegen hatalom megmentse őket, nagy örömmel üdvözölnék. Ezeknek az elemeknek az első perctől fogva kellemetlen volt Khuen-Héderváry gróf, ki mindig érvényt tudott szerezni Horvátország törvényadta jogainak és ki mindig vissza tudta verni a horvát-magyar kiegyezés ellenségeinek vehemens, igazságtalan, Magyarországot bántó támadásait. Épp ezért a többség, a józan polgárok legnagyobb része szeretettel kíséri törekvéseit és nem óhajtja a népszerű államférfiú távozását. A másik hírnek, hogy a bán kibékült Stroszmayerrel, az volt az alapja, hogy a minap Stroszmayer és a bán kölcsönösen meglátogatták egymást. Ezt a hírt megcáfolni nagyon könnyű. Stroszmayer a Sihuen-Héderváry-családdal már közlekedett, mikor még a mostani bán kis fiúcska volt. Mikor azután a kisfiúból államférfiú, Horvátország bánja és Stroszmayer legnagyobb politikai ellenfele lett, a két államférfiú közötti érintkezés a szokásos társadalmi formákra szorítkozott. A bán Verőce megye beutazásánál Stroszmayer vendége volt és így mi csodálkozni való sincs azon, ha ezt a látogatást a püspök Zágrábban visszaadta. Jó forrásból jelenthetem, hogy ezúttal a diakovári üspökség ügyei vitték Stroszmayert a bánhoz és ezeken az ügyeken kívül ezúttal más dolog szóba sem került. A bán és Stroszmayer kibékülésének, nemkülömben a bán lemondásának hírét első ízben a Raich- Czernkovich párt terjesztette, még pedig oly ügyesen és kitartóan, hogy a hírek a legtöbb bel- és külföldi lapba bekerültek. Ez a párt régi tekintélyének visszaszerzését a bán bukásától várja és e célból minden követ megmozdít. Elfeledték azonban, hogy a bánnak van annyi politikai okossága, hogy nem fog csatlakozni a Stroszmayer-párthoz, oly párthoz, mely politikailag megbukott és amelynek csalárd viselkedéséről ismételten meggyőződhetett. A Stroszmayer-párt és a bán politikája között oly nagy ezer, amit még a politikai cselfogásairól ismert vezére a pártnak sem tudna áthidalni. Jakabffy államtitkár beköszöntője. — Saját tudósítónktól. — Budapest, augusztus 4. A belügyminisztériumnak Latkóczy Imre helyére kinevezett új politikai államtitkára ma foglalta el hivatalát. A minisztérium tisztviselőkara délelőtt tisztelgett Jakabffy Imrénél és melegen üdvözölte új főnökét. A nagy tanácskozóteremben gyűltek össze a tisztviselők és Jakabffy Imre déli tizenketted félórakor jelent meg körükben Horváth Emil elnöki titkár kíséretében. Az éljenzés csillapodtával Széll Ignác államtitkár üdvözölte a személyzet nevében Jakabffy Imrét, mint a főispáni karnak egyik legkiválóbb volt tagját, aki huzamos időn át sikeresen működött ama délvidéki vármegyék egyikének élén, melyek különleges viszonyaiknál fogva a kormányzatnak aránylag legtöbb gondot adnak. Hangsúlyozta beszédében, hogy noha exponált politikai helyzetéből kifolyólag gyakrabban történt változás e méltóságban, a fogadó ünnepség sohasem sülyedt üres formasággá, mert egyfelől az összes volt államtitkárok, sőt maguk a miniszterek, másfelől a tisztikar között mindenkor teljes egyetértés uralkodott. És habár a minisztérium főnökei — így folytatta beszédét Széli államtitkár — az autonómiával nem rendelkező tisztikarral szemben kinevezési dekrétumuk erejénél fogva ipso facto beiktatottaknak tekinthetők és már hivatalba léptük pillanatában az alárendeltektől kötelességeik teljesítését joggal megkövetelhetik, még eddig mindannyian működésük megkezdése előtt a testületileg összegyűlt tisztviselők körében megjelentek, a tisztikar pedig odaadó közreműködését készséggel fölajánlotta, jeléül annak a kölcsönösen táplált hazafias meggyőződésnek, hogy e nehéz kormányzati ág ügyei kellő sikerrel csakis a vezetők és munkások egymásba olvadó összhangzó együttműködésével intézhetők. (Helyeslés.) És mivel örömmel látjuk, hogy méltóságod a hagyományos példát követve, szintén bizalommal közeledik a tisztikarhoz, engedje, hogy viszont a tisztikar ugyanazon ügybuzgó támogatás iránt, melyet méltóságod elődjeinek felajánlott és melyet, legyen szabad némi önérzettel hozzáadnunk, az illetők kifejezett megelégedésére híven teljesített is, méltóságod kezeibe ünnepies fogadalmat tegyen ama kívánság kíséretében, hogy méltóságodat körünkben elfoglalt díszes állásában a Gondviselés minél tovább tartsa meg. A hosszantartó éljenzés csillapultával Jakabffy Imre így válaszolt: Méltóságos államtitkár úr! Tisztelt uraim! Midőn felséges urunk, királyunk legmagasabb elhatározásából kifolyólag államtitkári állásomat elfoglalom, mindenekelőtt fogadják mélyen érzett köszönetemet szíves és rokonszenves üdvözletükért, valamint a hízelgő elismerésért, melylyel a méltóságos államtitkár úr eddigi működésemről nyilatkozni szíves volt. Én is úgy érzem, hogy nem vagyok idegen az urak körében, mert nemcsak a hivatalos érintkezés kapcsolt bennünket eddig is egymáshoz, hanem az a meleg, szives viszony is, melyet a tisztikar több kiváló tagjával fentartani szerencsém volt. Nagy súlyt helyezek erre a szives viszonyra és kérem is, hogy a hivatás közössége mellett a kölcsönös bizalom is legyen az a kapocs, mely bennünket összekössön, mivel így könnyebben fogunk feladatunknak megfelelni. (Éljenzés.) Jelszavam: az állhatatos munkásság, melynek teljesítésénél a közérdek magas eszményének, valamint a törvény és jogtisztelet iránti szempontoknak hódolok. Nem riadok vissza tehát a sok munkától, noha jól tudom, hogy ama nagy nemzeti céloknál és érdekeknél fogva, melyek a belügyi kormányzattal szoros kapcsolatban vannak, sok, nehéz és fontos feladatoknál kell segédkeznem. És nem hiányzik bennem az erős akarat sem, hogy állásomat, amire mélyen tisztelt főnökünk, belügyminiszter úr !