Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)

1901-05-29 / 145. szám

f 145. szám, Budapest, szerda _______FESTI NAPLÓ, "Milol. május 29. " * ténynek mondja ez a kőnyomatos is azt, hogy Egan kormánybiztos és helyettese, Paris Frigyes között a rutén akció némely részletében a kivitelre vonat­kozólag nézeteltérés merült fel, ez azonban semmi­képpen sem hozható kapcsolatba Egan visszahívá­sával, mert a két kormánybiztos külön benyújtott javaslatai felett Darányi Ignác miniszter fog dönteni. A delegációk. . Budapest, május 28. A delegációk négy napos pünkösdi vakáció után folytatják az abbanhagyott munkát. Az osztrák delegáció költségvetési albizottsága már ma ülésezett és a hadügyi költségvetést tár­gyalta. A magyar delegáció hadügyi albizott­sága holnap délelőtt 10 órakor ül össze Szi­lágyi Dezső elnöklésével s meglehet, hogy egy ülésben letárgyalja a hadügyi költségvetést. Előreláthatólag az összes albizottságok még e hónapban elkészülnek teendőikkel. Június első hetében, körülbelül 3-án, vagy 4-én kezdődnek azután a plenáris tárgyalások. Csak a külügyi budget tárgyalásánál várható érdemleges vita, mert úgy hallszik, hogy Ugron Gábor meg akarja ismételni azokat a támadásokat, melye­ket a hármas­ szövetség ellen tavaly intézett. Föltehető, hogy az osztrák delegáció nem fogja hátráltatni a magyar delegációt és június 12-ikére, mikor a magyar képviselőháznak ülése lesz, a magyar delegátusok már dolguk végeztével idehaza lesznek. Az osztrák delegációból. Bécs, május 28.­­ Az osztrák delegáció költségvetési bizottsága ma délelőtt Baernru­ther elnöklete alatt tárgyalás alá vette a hadügyi költségvetés rendes kiadásait. Walten Strohen előadó jelentése után felszó­lalt Herald (ifjú-cseh) és azon panaszkodott, hogy a hadseregben animozitás van a cseh nemzetiség iránt. Utal a zde-kérdésre, amelynek némi körül­tekintéssel elejét lehetett volna venni. Kívánja, hogy a hadseregnél minden nemzetiségi sértést, különö­sen oly gyalázó kifejezések alkalmazását, melyek a nemzetiségre vonatkoznak, szigorúan büntessenek. Sürgette egy új katonai büntetőtörvény és büntető perrendtartás behozatalát Popovszki sajnálja, hogy a vacsora kérdése még nincs teljesen megoldva és azt óhajtja, hogy évről-évre történjék e kérdésben előrehaladás, ha még oly csekély is. Hangsúlyozza a katonai büntető­törvény és eljárás reformjának, valamint a mező­gazda-lakosság kedvezményezésének szükségét. A véderőtörvény 31. §-át, mely szerint a lelkész­­jelöltek, ameddig a szemináriumban maradnak, tanulmányaikat zavartalanul folytathatják, módosí­­­tani kívánja, mert jelenleg ez a kedvezmény nem alkalmaztatik az összes szeminaristákra. Épp úgy, mint a német birodalomban, nálunk is lehetne a hadsereg szükségletének kétharmad részét egyenesen a termelőknél fedezni. Ugyanez kívánatos volna a levásárlásoknál is. Barvinszki panaszkodik, hogy a görög-katolikus katonai káplánokat háttérbe szorítják. Sürgeti a katonai büntetőtörvényt és eljárást, a mezőgazdák­nak aratás idején való szabadságolását és a had­gyakorlatok által okozott károk megtérítésének gyor­sabb elintézését. Dr. Pommer tiltakozik Herold fejtegetései ellen, hogy a hadseregben állítólag háttérbe szorítanák a cseh nyelvet. Kifogásolja, hogy a kisiparosokat ez idén sem részesítették nagyobb mértékben a hadse­reg szállításaiban. Üdvözli, hogy az ipari szállítások ügyében most már a kereskedelmi miniszter kezébe jutott a döntés. Azután a két évi szolgálati idő kérdésé­vel foglalkozik és felemlíti indítványát, hogy az algim­náziumot vagy alreáliskolát, vagy ezekkel hasonfokú intézetet végzett egyéneknek tegyék lehetővé a két évi szolgálati időt, ami Németországban bevált. A szónok azután behatóan foglalkozott a katonák bán­talmazásával és a Zihlak-esettel és azt mondja, hogy a tisztre kimért 14 napi szobafogság nagyon is enyhe büntetés. Hangsúlyozza egy új és modern katonai büntetőtörvény behozatalának szükségét. Sürgeti a katonai nyugdíjasok helyzetének javítását és az özvegyek és árvák ellátását. "Wolf a két évi szolgálati időt követeli. Herold­­dal szemben megjegyzi, hogy a német hadsereg­nyelv elvétől való eltérés Ausztria szétbomlását je­lentené. Ezután az ülést kat órára félbeszakították. Az ülés újból való megnyitása után Kramar pártja megbízásából panaszkodik a szövetkezetek­nek a hadsereg-szállításoknál való mellőzése miatt. Az az állítás, hogy Ausztria csak a német nyelv­nek, mint hadsereg-nyelvnek elismerése és a német nyelvnek, mint egységes államnyelvnek érvényesü­lése által tartható fenn, a birodalom életképessé­gének kisebbítése, amely ellen az ifjú-csehek tilta­koznak. Axmann a két évi szolgálati idő szükségéről beszél és a mezőgazdalakosságnak a hadgyakorla­toknál való figyelembe vételét kívánja. A szónok utalással a Tacoti-Ledochovszki esetre azt kívánja, hogy a párbaj kérdésében számoljanak a lakosság többségének felfogásával. Kozlovszki dicséri a hadsereg szervezeti re­formjait és reméli, hogy azok törvényhozási és ad­minisztratív téren is lépést fognak tartani a többi hadseregekkel. Tiltakozik az ellen, hogy a hadsereg harcképességének érdekében álló egységes szolgálati nyelvet összefüggésbe hozzák az államnyelv kérdé­sével és a párbajok csökkentése, valamint a had­sereg szállításai tekintetében terjeszt elő óhajokat. Baogaehem indítványára a vitát berekesztették. A legközelebbi szónok Pergelt, aki a kétéves szolgálati idő mellett foglalt állást és tekintetbe ve­hető esetekben a fegyvergyakorlati kötelezettség meg­könnyítését kívánja. Ezután Herold szólal fel és határozottan vissza­utasítja Pommer megjegyzését, hogy a csehek az egyenjogúságot úgy magyarázzák, hogy ők akarnak uralkodni; azt mondja, hogy Prága épp úgy cseh város, mint ahogy Grác német. Wolffal szemben a szónok abban a véleményben van, hogy Ausztriá­nak erős hadseregre csak a maga részére és saját védelmére van szüksége, tekintet nélkül a hármas­szövetségre és azon kívül is. Kérdi ő, igaz-e, hogy új ágyukat akarnak beszerezni , milyen stádiumban van ez az ügy és mennyire tehető a költség ? Báró Kriegh­ammer lovassági tábornok közös hadügyminiszter első­sorban a nyugalmazott tisztek egyesületéről kíván beszélni, mert azt a vádat emelték, hogy a miniszter ebben a dologban meg­sértette az állami alaptörvényeket. A sokat emlege­tett rendeletet azzal a célzattal adta ki, hogy az alatta álló hatóságokat kitanítsa, hogy­ mily vissza­hatásokkal volna a politikai agitációnak a hadseregre való átragadása. A községekkel azok nyelvén való írásbeli érint­kezést illetőleg a miniszter közli, hogy ennek az óhajnak már tekintettel a monarkia lakosainak sok­­nyelvűségére sem lehet megfelelni. Az alantasak bántalmazásának előfordult eseteit a miniszter sajnálja. Kijelenti, hogy minden egyes, tudomására jutott esetet mindenkor a legpontosab­ban megvizsgált és a vétkeseket a legszigorúbban megbünteti. Ami a legénység vacsoráját illeti, a hadügyi kormányzat mindenkor teljes figyelmét fordította erre a kérdésre. A közös hadügyminiszternek további fejtegetései után a hadsereg rendes és rendkívüli költségvetéseit kilenc órai vita után változatlanul elfogadják. Az új polgári perrendtartás. — Ankét az igazságügyminisztériumban. — Budapest, május 28. A polgári perrendtartás tárgyában az igazság­­ügyminisztériumba összehitt szaktanácskozmány ma délután 5 órakor folytatta tárgyalását Plósz Sándor igazságügyminiszter elnöklésével. Első­sorban a harmadik kérdésről indult meg a vita, amelynek első pontja a múlt pénteken is több felszólalásra szolgáltatott alkalmat.­­ A III. kérdés egészében a következőképp szól: III. Az érték kiszámítása az elsőbírósági és a­ felebbezési hatáskörök megállapítása szempont­jából. 1. Helyesek-e a tervezet 10. §-ának az érték kiszámítására vonatkozó intézkedései az első bíró­sági hatáskör megállapításánál? 2. Helyes-e, hogy a tervezet 497. §-ának utolsó bekezdése és 543. §-a a 10. §. intézkedéseit a felebbvitel megengedhetőségéne­k (497., 543. §§.) és a felülvizsgálat vagy felfolyamodás eldöntésére hivatott bíróságnak (548., 575. §§.) megállapítá­sára is kiterjesztik? Vagy pedig nem volna-e célszerűbb itt — különös tekintettel a bíróság egyesítési és elkülönítési jogára — más és minő szabályokat felállítani ? A vita mind a két pontot összefoglalta, de meg­indulása előtt Plósz Sándor igazságügyminiszter megjegyzi, hogy a szövegben a «le nem járt» sza­vakat «meg nem ítélt» szavakkal fogja kicserélni. Polónyi Géza azt hiszi ugyan, hogy ez az in­tézkedés nem zárja ki az illetékességnek infrandem legis kierőszakolását, de minthogy kellő kautélákat nem tud, megnyugszik benne. Dr. Gottl Ágost a jelenlegi praxist ecseteli. A Kúria kimondta, hogy az összkövetelés irányadó, miáltal bagatell-követelések is kerülnek néha a Kú­riára. Viszontkereseteknél a nagyobb összegnek kel­lene mértékadónak lennie. A kereset ab ovo meg­vizsgálandó és a kereset meg nem állapítása esetén azonnal visszautasítandó. Dr. Baumgarten Károly felveti a kérdést, hogy a megállapítási kereset értékhatára hogy lenne meg­szabva; a miniszter erre megadja a szükséges fel­világosítást. . Szabó Albert szerint ha már a bifurkációt al­kalmazzuk, nem tartja helyesnek a 10. §. kiter­jesztését. Vavrik Antal legcélszerűbbnek tartja, hogy a viszontkereset és a kereseti összeg összeadatik és a hatáskör aszerint ál­lapíttatik meg. Polónyi Géza Gottl nézetét pártolja.­­ Plósz Sándor igazságügyminiszter megjegyzi,, hogy a viszkeresetnek csak a beszámításon felüli része vétetnék tekintetbe. Az ítélet részben való fe­­lebbezése esetén is az egész ítélet felebbezettnek te­kintendő, mert meg van adva a csatlakozás joga. Ezután a IV. kérdés következett, mely a könyv­vitel és a teljesítés helyének illetékességét tárgyalja. Plósz Sándor miniszter megjegyzi, hogy a terve­zet általánosságban oda irányul, hogy senki se vo­nassák el illetékes bíróságától és hogy puszta állítá­sok alapján ne állapíttassák meg az illetékesség. A 32. és 34. §-ok szűkebbre szabják a kivételes illetékesség határait. Balsai Lajos kereskedelmi miniszteri osztály­­tanácsos : A megrendelések gyűjtését szabályozó törvény következése lesz az is, hogy az alperes is nem messze fekvő városba, hanem a közeli bíróság elé fog idéztetni. Figyelembe veendő továbbá egy spec­­iis magyar jelenség, hogy a kereskedők­­ és iparosok követelésének legalább 70 százaléka nincs váltóval fedezve és e tetemes tartozás behajtásában az itt tervezett intézkedés által nagyban gátoltatná­­nak. A mostani javaslat favorizálja a be nem jegy­zett kereskedőt és így útjában áll a bejegyzési kényszer keresztülvitelének. Mindezen mozzanatok a mai állapot fentartását teszik indokolttá azzal a vál­toztatással, hogy a bizonyítási határidő kevesebbre tétessék a jelenlegi tíz évnél. Gottl Ágost helyesli a 32. §. intézkedését, de a 34. §. szerinte már túlmegy a méltányosság hatá­rán, minthogy azáltal kedvezőtlenebb lesz a mi ke­reskedőink helyzete a külföldiekével szemben ; azért indítványozza, hogy az osztrák perrendtartás 88. §-ának 2. bekezdését vegyük át a törvénybe. Polónyi Géza támogatja a miniszter által han­­goztatott elvet. Chorin Ferenc szintén elejtené a bejegyzett ke­­reskedőkre a megszorítást, nemcsak a felperesekre hanem az alperesekre is. Azt hiszi, hogy elég len, ha a biztosítási határidőt egy évre szorítanák. Vavrik Antalnak aggályai vannak a 32. §. ellent nem tudja, szükséges-e az írásbeli kikötés, amely­­ kereskedelmi ügyletek lebonyolítását könnyen bé­­níthatja. Baumgarten Károly a régi állapot mellet nyi­latkozik, éppúgy Papp József is, aki különösen a budapesti ügyvédi kamara határozataira utal, to­­­vábbá. Stáler Mór és Volf Vilmos, végül még társadalmi előkelőség Magyarországra jött, biz­tos, hogy volt ajánlólevele Wohl Jankához s az ő szalonjának ajtaján át lépett be hazánkba. Oh ha tudnák, az ő rajongó lelke milyen hű magyar cicerone-je volt ezeknek az idegenek­nek ! . .. És ha most úgy visszagondolok arra az elmúlt kilenc évre, amióta ismertem, sza­lonjának mennyi érdekes és nagy alakja vonul el szemeim előtt ! Sokan elköltöztek volt már az ő barátai közül is és az utóbbi években nagyon magányosan érezte magát. Az utolsók közt ott látom a nagybeteg Munkácsy alakját, kinek szemében olyan megható lázzal csillant fel az élet még egyszer a Hubay Jenő játé­kára. .. Aztán azokra a felejthetetlenül kedves estékre gondolok, melyeket azzal a másik nagy idealistával töltöttem a Janka társaságában , Justh Zsigmonddal. Szegény barátom, kinek evangéliumi tisztaságú lelkét és nemes idealiz­musát olyan közönynyel fogadta a világ,­­ ő hamarabb hagyott el bennünket, de Janka azzal a hűséggel, mely az ő barát­ságát jellemezte, hű maradt a mi szent­tornyai apostolunk emlékéhez mindvégig. Az ő szalonja volt az utolsó kör, ahol még élt a Justh nevével kapcsolatos tiszta művészi lelke­sedés. És most, hogy e szalon ajtai becsukód­tak, úgy érzem, a Szépnek egy oltárral keve­sebbje van körülöttem . . . Búcsúzzunk tőle. Ha egész életen át küzdött is ez a szegény leány, ha soha nem ismerte is a boldogságot, — én boldognak nevezem őt mégis. Mert ha­lála percéig lelkesedni tudott, vagyis mindvégig fiatal maradt. ... És ahogy most leteszem a tollat, szinte zavartan nézek fel, úgy érzem, ő maga áll mellettem s pillant le kéziratomba. A fejét peóválja s igy szól meghatottan:­­— Édes Pekár, minek beszél annyit ró­lam? Inkább Stefániáról írt volna valamit...

Next