Pesti Napló, 1903. május (54. évfolyam, 119-148. szám)

1903-05-27 / 144. szám

40 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1903. május 27. 144. számi Larka krónika. (Családi tragédia. — Egy kis félreértés. — A Gotterhalte-zsoltár.) Akármilyen megrendítő is befejezésében az alábbi történet, voltaképpen mindennapi histó­ria, amely azonban többnyire nem halállal, hanem legfölebb egy-két nyaklevessel szokott véget érni Egy budapesti nagyiparos felesége, — csinos, finomlelkű, de beteges asszonyka — észrevette, hogy az urának viszonya van a szobalányával, aki sem nagyon csinos, sem finomlelkű, de egészséges, mint egy mészároslegény. Az asszony egy darabig eltűrte a csúnya játékot, de aztán tűrhetetlenné vált a helyzet. Maga a szobalány tette azzá. Nap­­ról-napra szemtelenebbé vált és úgy kezdett visel­kedni, mintha ő volna a ház úrnője, a nagysága pedig csak tehetetlen lim-lom volna, mint az apró porcellán-figurák a falon. Szegény asszony akárhányszor panaszkodott az urának; ez röviden, durván elutasította: — Eh! Összeférhetetlen természetű vagy! Lásd, én egészen jól megférek vele. — Sajnos, veszem észre! Egy nap aztán úgy megsértette a szobalány, hogy ezt már nem lehetett zsebrevágnia. Nyomban fölmondott neki De a szobalány biztos volt a maga dolgában és panaszra ment a nagyságos úrhoz. És a nagyságos úr, amikor arról volt szó, hogy súlyo­san megsértett feleségének szolgáltasson elégtételt, egyszerre lovagias trubadúrrá vált a­z■ szobalány mellett. Nagylelkűen mondta: 1. — Ne félj, Mari! Maradni fogsz! T: Ki is jelentette a feleségének, hogy nem tűri el a szobalány kidobatását, mert hát ő első­sorban az igazság rendíthetetlen híve és nem nézheti el, hogy­­a­z ő házából minden igaz ok nélkül kidobja­­nak egy szegény cselédet. Az asszony nem is ellen­kezett Szépen bement a szobájába, szublimát­ olda­­tot ivott és mint most értesülünk, nyolcnapi szen­vedés után meghalt A férj tehát most már magára maradt a szobai lányával és valószínűleg új feleséget szerez magá­nak mihamar, mert egy modern úriember csak úgy tud megférni a szobalányával, ha­­ feleség is van mellette. " 1. I . CD Novellában, regényekben sokat­ írtak már azokról az undok asszonyi teremtésekről, akik miután saját fiatalságukat elárusították már, abból élnek, hogy mások fiatalságát játszszák a «műértő» urak kezére. De akármennyit írnak is róluk, tola­kodásukat, szemérmetlenségüket, agyafúrtságukat m­ég korántsem merítették ki. Tegnap egy jóravaló, szegény nevelőnő majd­­hogy drágán meg nem lakott, amiért a véletlen légy ilyen asszonynyal hozta összeköttetésbe. Épp állás nélkül volt és kishirdetésben ajánl­kozott nevelőnőnek. Kapott is sok ajánlatot és el­határozta, hogy sorra próbálkozik valamennyinél. Legelsőbb egy bankigazgató feleségénél kopog­tatott be. Az úrnőnek nagyon megtetszett az egy­szerű, igénytelen modorú leány és megígérte neki, hogy megfogadja. Csak arra kérte, hagyja nála az írásait egy napra, mert meg akarja mutatni a fér­jének is. Mikor a férj hazajött, az asszony örvendezve újságolta neki: — No, azt hisz­em, most rátaláltam az igazi nevelőnőre. Igazán kedves, intelligens, finom leány. Itt az írásai is.­­ — Mutasd! Amint a férj átvette a paksamétát, egy kis levelezőlap hullott ki belőle. Fölemelte és elolvasta figyelmesen, aztán indulatosan mondta: — De kérlek, hisz ez egy romlott teremtés! Ezt nem vehetjük a házunkba! — Honnan gondolod? — Nézd ezt a levelezőlapot. Ezt egy kerítőnő írja és arra kéri benne, hogy látogassa meg ma délután. Az asszony összecsapta a kezét és sopánkodva mondta:­­ — Istenem! Ki hinné, hogy igy csal a külső! !' . Másnap, mikor jelentkezett a nevelőnő, meg is mondta neki, hogy az állásból nem lesz semmi. Vegye vissza az írásait és elmehet A nevelőnő rosszat sejtve kérdezte: —­ De miért? — Eh! Még kérdezi? Elvégre egy olyan nővel, aki ilyen cégekkel áll összeköttetésben..., •—• Asszonyom!... — Még tagadja? Itt ez a levelezőlap. Ez mindent megmond! A nevelőnő egyszerre átlátta a helyzetet és sírva megmagyarázta a dolgot. Ezt a levelezőlapot is a kishirdetésre kapta és szentül meg volt győ­ződve róla, hogy ez a nő is nevelőnőnek hívja. Épp arra gondolt, hogy ott fog szerencsét pró­bálni, ha itt nem sikerül állást kapnia. Még kész szerencse, hogy idejekorán fölvilágosították. Oly meggyőzően beszélte el mindezt, hogy a béke helyreállott. Az már nem tartozik e történethez, hogy nyom­ban ezután parázs családi vihar tört ki, mert az asszony délben meginterpellálta a férjét: — Mondd csak, te gazember! Honnan ismered te annak a kerítőnőnek a nevét? He? A szerencsétlen férj erre igazán nem tudott hamarjában válaszolni. Azaz tudott volna, de jobb­nak látta, hogy elhallgassa. * Ma­szák Hugó, a főrendiház gyorsirodá­jának főnöke nagyfontosságú fölfedezést tett. Addig­­addig kutatott, amíg rájött, hogy a Gotterhalte dal­lama voltaképpen — plágium. És pedig majdnem utolsó hangig megegyezik azzal az ősrégi zsoltár­ral, amely úgy kezdődik, hogy: «Az babiloni füzek alatt...» Ez pedig azért nagyfontosságú fölfedezés, mert ha így van a dolog, akkor az egész Gotterhalte­­kérdés el van intézve magyar részről. Az osztrá­kok éneklik továbbra is a plagizált nótát Gott­­erhalténak, mi azonban énekeljük az eredeti for­rást, hogy «Az babiloni füzek alatt...» Már ez igazán nem sérti senki sovinizmusát. A derék Maszák elhatározta, hogy a királylyal is közli ezt a fölfedezését és kihallgatásra jelent­kezett a kabinetirodában. Dehát tudvalevőleg ott előre be kell jelenteni, hogy mely ügyben óhajt ő felsége színe elé járulni. Mikor aztán elmondta, hogy ő a Gotterhaltot akarja reformálni, illetőleg átmagyarosítani, tudtára adták udvariasan, hogy ő felsége egyelőre nem szándékozik változtatni a Gott­­erhalte mai jelentőségén. EV... -V - v ■ --------------------------------|— SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET. (*) A Wagner-ciklus. Második estéje volt ma a Wagner-ciklusnak, amely a mai estén teljesen kivetkőzött ünnepies, ciklusos jellegéből s az Ope­raház legrosszabb előadásaira emlékeztetett. A «Tannhäuser»-t játszották, azt az operát, amelynek előadására a címszerepre termett tenorista híján már szinte nem is mer bemenni a jóizlésű közön­ség s amelynek hitelét ebben a szezonban néhány, szinte botrányos előadással teljesen lerontották a közönségnél. A ciklusra mindenki valamelyes fel­frissítést várt s a címszerepnek méltó betöltését, ha másként nem, hát külföldi művészszel. Hisz az Operaház amúgy sem a­ saját erejéből adja ezt a ciklust, nem is képes rá, éppen mert nincs, csak tűrhető Wagner-tenoristája is. Nos, az Operaház ezt a várakozást nem elégítette ki, s a «Tann­­hauser»-t főképpen a címszereplő miatt ma ismét szinte kínos volt meghallgatni. Bágyadt, nyugtalan, színtelen volt az előadás, amelynek unalmas együt­teséből csak a zenekar emelkedett ki, kielégítvén a maga zeneésével az ének dolgában nagyon ke­véssé kielégített közönséget. A mai előadás nem csak művészi szempontból érdemel igen szigorú megítélést, de gáncsot érdemel azért is, mert a közönséget, amely már-már odafordult az Operá­hoz, ismét el fogja riasztani. (*) Változás a Wagner-ciklusban. Holnap­után, csütörtö­kön, a Wagner-ciklus harmadik előadá­sául «Lohengrin» kerül színre, a címszerepben B­r­o a e­­ Fülöppel. — Tyssen József, a majna­­frankfurti opera tagja, kit az igazgatóság a «Mes­­terdalnokok»-ban való vendégszereplésre hívott meg, közbejött akadályok miatt nem jöhet el, s azt már be is jelentette az Operaház igazgatójának. (*) Lindh Marcella Londonban. L­i­n­d­h Marcella asszony e hónap 23-ikán tartotta meg «történeti dalestéjét» Londonban és nagy sikert aratott. A művésznőt zongorán D­i­e­n­z­l Oszkár kísérte. (*) A Vörösmarty-szobor. Ma délután öt órakor tartotta alakuló ülését a Vörösmarty-szobor­­bizottság, amelynek az a feladata, hogy megtegyen minden szükséges intézkedést a nagybizottság ál­tal kivitelre elfogadott szoborminta elkészítésére. Az ülésen részt vettek a szobor elkészítésével meg­­bízott művészek, Kallós Ede és Teles Ede is. Rákosi Jenő elnök azt javasolta, hogy a bi­zottságot, amelynek összesen huszonegy, illetőleg az elnökkel és a jegyzővel együtt huszonhárom tagja van, a munka könnyebb és alaposabb vég­zése végett három albizottságba oszszák. Indítvá­nyára a bizottság három albizottságot küldött ki és pedig művészeti, jogügyi és pénz­ügyi bizottságot. Az elnök felszólítására Kallós Ede előterjesztette a megbízott művészek ajánla­tát, amelyet a bizottság tárgyalni fog, megteszi rá észrevételeit és ennek alapján köti meg a szer­ződést a művészekkel. Teles Ede, Justh Gyula, Erős Gyula, Körösi Albert, Zilahi Simon, Halmos Já­nos, Gelléri Mór, dr. Gonda Dezső és az elnök fel­szólalása után a bizottság elhatározta, hogy a mű­vészek ajánlatát első­sorban a művészeti albizott­ságnak adja ki. Ez a bizottság pünkösd után ül össze, hogy tárgyalás alá vegye a művészek ajánlatát, mielőtt a jogügyi bizottság megállapítja a szerző­dés pontozatait. (*) A kormány képvásárlása. Az Országos Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi kiállí­tásáról, mely nemrég zárult be, a kormány a kö­vetkező képeket vásárolta meg : Austen Brown Thomas: Anya és gyermeke ; Kallstenius Gottfried : Erdő sirokkal; M­a r r Karl : A tájkép­festő ; L e r o 11 e Henry: Fürdő nők; Menard René: Korzikai tájkép; Kuchl Gotthard: Kötő árvák; H a 11 Olivér: Az Angerton mocsár északi Lankashirében; Mack-Ewen Walter : A baba nagymamájával; Camerendy J.: Az ambrise Squarz ; Neuborn Paul: Pelikánok (litográfia) ; C h a­m s­o­n Charles: A kiszolgálás (litográfia). A tizenegy műért összesen 34,528 koronát fizetett a kormány. (*) A berlini színtársulat vendégjátéka. A Magyar Színházban vendégszereplő berlini szín­társulat ma délelőtt a budapesti színészek számára matinét rendezett, amely alkalommal az «Éjjeli me­nedékhelyet» játszották. A nézőteret a fővárosi író- és művészvilág színe-java töltötte meg, s az előadás szakadatlan ünneplések között folyt le. Nyílt színen és fölvonások után percekig zúgott a taps, s a Víg­színház és a Népszínház tagjai babérkoszorút nyúj­tottak föl berlini kollegáiknak. A vendégjáték hol­nap, szerdán este fejeződik be, s nagy ovációk ké­szülnek a távozó művésztársaság számára, amely búcsúzóra is a Gorkij szenzációs drámáját játszsza. A berliniek búcsúelőadásukat a magyar­­országi Hírlapírók Nyugdíjintézete javára rendezik. (*) A «Berlichingen Götz» Bécsben. Is­meretes az a konfliktus, amely a bécsi udvari, operaház és Goldmark között támadt a «Ber­lichingen Götz» miatt. Goldmarknak évtizedek óta szerződése volt a bécsi operaházzal, hogy minden új műve ott kerül először bemutatóra. A «Berli­chingen Götz»-öt azonban Mahler igazgató hosz­­szas huza­vona után visszaadta a nagyhírű szerző­nek durva és lesújtó kritika kíséretében, így jutott az első előadás dicsősége a budapesti Operaháznak, ahol a Goldmark műve óriási sikert aratott. Kon­statálták ezt az összes bécsi újságok is, amelyek­nek kritikusai végighallgatták a budapesti bemutató előadást. A budapesti sikert megerősítette előbb a frankfurti, majd a kölni előadás diadala. Mindennek az lett a következménye, hogy Mahler igazgató kénytelen volt a «Berlichingen Götz»-öt a bécsi udvari operaház számára elfogadni s elő­adását jövő őszre kitűzni. Ugyanilyen kénytelen­­ségből Mahler elutazott Frankfurtba, hogy a Gold­­mark művének előadását végignézze. (*) «Nero anyja», Tárd«« Viktor múlt hé­ten bemutatott tragédiája holnap, szerdán, teljesen a bemutató előadás szereposztásával kerül színre. A címszerepet ez alkalommal is Jászai Mari, a többi szerepet pedig: Hegyesi Mari, Fái Szeréna, Molnár Rózsi, Beregi, Szacsvay, Gabányi, Gál, Dezső és Molnár László fogják játszani. (*) Új színház Győrött, Győrből táviratoz­tak. A színházépítő bizottság Zeckmeister pol­gármester elnöklésével kimondotta, hogy új színhá­zat építtet 450.000 korona költséggel. Ez összegben a felszerelés költségei nincsenek benne.A pályázatot még ez év folyamán kiírják, úgy hogy a győri szí­nészet néhány év alatt új hajlékot nyer.

Next