Pesti Napló, 1903. május (54. évfolyam, 119-148. szám)
1903-05-27 / 144. szám
40 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1903. május 27. 144. számi Larka krónika. (Családi tragédia. — Egy kis félreértés. — A Gotterhalte-zsoltár.) Akármilyen megrendítő is befejezésében az alábbi történet, voltaképpen mindennapi história, amely azonban többnyire nem halállal, hanem legfölebb egy-két nyaklevessel szokott véget érni Egy budapesti nagyiparos felesége, — csinos, finomlelkű, de beteges asszonyka — észrevette, hogy az urának viszonya van a szobalányával, aki sem nagyon csinos, sem finomlelkű, de egészséges, mint egy mészároslegény. Az asszony egy darabig eltűrte a csúnya játékot, de aztán tűrhetetlenné vált a helyzet. Maga a szobalány tette azzá. Napról-napra szemtelenebbé vált és úgy kezdett viselkedni, mintha ő volna a ház úrnője, a nagysága pedig csak tehetetlen lim-lom volna, mint az apró porcellán-figurák a falon. Szegény asszony akárhányszor panaszkodott az urának; ez röviden, durván elutasította: — Eh! Összeférhetetlen természetű vagy! Lásd, én egészen jól megférek vele. — Sajnos, veszem észre! Egy nap aztán úgy megsértette a szobalány, hogy ezt már nem lehetett zsebrevágnia. Nyomban fölmondott neki De a szobalány biztos volt a maga dolgában és panaszra ment a nagyságos úrhoz. És a nagyságos úr, amikor arról volt szó, hogy súlyosan megsértett feleségének szolgáltasson elégtételt, egyszerre lovagias trubadúrrá vált az■ szobalány mellett. Nagylelkűen mondta: 1. — Ne félj, Mari! Maradni fogsz! T: Ki is jelentette a feleségének, hogy nem tűri el a szobalány kidobatását, mert hát ő elsősorban az igazság rendíthetetlen híve és nem nézheti el, hogyaz ő házából minden igaz ok nélkül kidobjanak egy szegény cselédet. Az asszony nem is ellenkezett Szépen bement a szobájába, szublimát oldatot ivott és mint most értesülünk, nyolcnapi szenvedés után meghalt A férj tehát most már magára maradt a szobai lányával és valószínűleg új feleséget szerez magának mihamar, mert egy modern úriember csak úgy tud megférni a szobalányával, ha feleség is van mellette. " 1. I . CD Novellában, regényekben sokat írtak már azokról az undok asszonyi teremtésekről, akik miután saját fiatalságukat elárusították már, abból élnek, hogy mások fiatalságát játszszák a «műértő» urak kezére. De akármennyit írnak is róluk, tolakodásukat, szemérmetlenségüket, agyafúrtságukat még korántsem merítették ki. Tegnap egy jóravaló, szegény nevelőnő majdhogy drágán meg nem lakott, amiért a véletlen légy ilyen asszonynyal hozta összeköttetésbe. Épp állás nélkül volt és kishirdetésben ajánlkozott nevelőnőnek. Kapott is sok ajánlatot és elhatározta, hogy sorra próbálkozik valamennyinél. Legelsőbb egy bankigazgató feleségénél kopogtatott be. Az úrnőnek nagyon megtetszett az egyszerű, igénytelen modorú leány és megígérte neki, hogy megfogadja. Csak arra kérte, hagyja nála az írásait egy napra, mert meg akarja mutatni a férjének is. Mikor a férj hazajött, az asszony örvendezve újságolta neki: — No, azt hiszem, most rátaláltam az igazi nevelőnőre. Igazán kedves, intelligens, finom leány. Itt az írásai is. — Mutasd! Amint a férj átvette a paksamétát, egy kis levelezőlap hullott ki belőle. Fölemelte és elolvasta figyelmesen, aztán indulatosan mondta: — De kérlek, hisz ez egy romlott teremtés! Ezt nem vehetjük a házunkba! — Honnan gondolod? — Nézd ezt a levelezőlapot. Ezt egy kerítőnő írja és arra kéri benne, hogy látogassa meg ma délután. Az asszony összecsapta a kezét és sopánkodva mondta: — Istenem! Ki hinné, hogy igy csal a külső! !' . Másnap, mikor jelentkezett a nevelőnő, meg is mondta neki, hogy az állásból nem lesz semmi. Vegye vissza az írásait és elmehet A nevelőnő rosszat sejtve kérdezte: — De miért? — Eh! Még kérdezi? Elvégre egy olyan nővel, aki ilyen cégekkel áll összeköttetésben..., •—• Asszonyom!... — Még tagadja? Itt ez a levelezőlap. Ez mindent megmond! A nevelőnő egyszerre átlátta a helyzetet és sírva megmagyarázta a dolgot. Ezt a levelezőlapot is a kishirdetésre kapta és szentül meg volt győződve róla, hogy ez a nő is nevelőnőnek hívja. Épp arra gondolt, hogy ott fog szerencsét próbálni, ha itt nem sikerül állást kapnia. Még kész szerencse, hogy idejekorán fölvilágosították. Oly meggyőzően beszélte el mindezt, hogy a béke helyreállott. Az már nem tartozik e történethez, hogy nyomban ezután parázs családi vihar tört ki, mert az asszony délben meginterpellálta a férjét: — Mondd csak, te gazember! Honnan ismered te annak a kerítőnőnek a nevét? He? A szerencsétlen férj erre igazán nem tudott hamarjában válaszolni. Azaz tudott volna, de jobbnak látta, hogy elhallgassa. * Maszák Hugó, a főrendiház gyorsirodájának főnöke nagyfontosságú fölfedezést tett. Addigaddig kutatott, amíg rájött, hogy a Gotterhalte dallama voltaképpen — plágium. És pedig majdnem utolsó hangig megegyezik azzal az ősrégi zsoltárral, amely úgy kezdődik, hogy: «Az babiloni füzek alatt...» Ez pedig azért nagyfontosságú fölfedezés, mert ha így van a dolog, akkor az egész Gotterhaltekérdés el van intézve magyar részről. Az osztrákok éneklik továbbra is a plagizált nótát Gotterhalténak, mi azonban énekeljük az eredeti forrást, hogy «Az babiloni füzek alatt...» Már ez igazán nem sérti senki sovinizmusát. A derék Maszák elhatározta, hogy a királylyal is közli ezt a fölfedezését és kihallgatásra jelentkezett a kabinetirodában. Dehát tudvalevőleg ott előre be kell jelenteni, hogy mely ügyben óhajt ő felsége színe elé járulni. Mikor aztán elmondta, hogy ő a Gotterhaltot akarja reformálni, illetőleg átmagyarosítani, tudtára adták udvariasan, hogy ő felsége egyelőre nem szándékozik változtatni a Gotterhalte mai jelentőségén. EV... -V - v ■ --------------------------------|— SZÍNHÁZ ÉS MŰVÉSZET. (*) A Wagner-ciklus. Második estéje volt ma a Wagner-ciklusnak, amely a mai estén teljesen kivetkőzött ünnepies, ciklusos jellegéből s az Operaház legrosszabb előadásaira emlékeztetett. A «Tannhäuser»-t játszották, azt az operát, amelynek előadására a címszerepre termett tenorista híján már szinte nem is mer bemenni a jóizlésű közönség s amelynek hitelét ebben a szezonban néhány, szinte botrányos előadással teljesen lerontották a közönségnél. A ciklusra mindenki valamelyes felfrissítést várt s a címszerepnek méltó betöltését, ha másként nem, hát külföldi művészszel. Hisz az Operaház amúgy sem a saját erejéből adja ezt a ciklust, nem is képes rá, éppen mert nincs, csak tűrhető Wagner-tenoristája is. Nos, az Operaház ezt a várakozást nem elégítette ki, s a «Tannhauser»-t főképpen a címszereplő miatt ma ismét szinte kínos volt meghallgatni. Bágyadt, nyugtalan, színtelen volt az előadás, amelynek unalmas együtteséből csak a zenekar emelkedett ki, kielégítvén a maga zeneésével az ének dolgában nagyon kevéssé kielégített közönséget. A mai előadás nem csak művészi szempontból érdemel igen szigorú megítélést, de gáncsot érdemel azért is, mert a közönséget, amely már-már odafordult az Operához, ismét el fogja riasztani. (*) Változás a Wagner-ciklusban. Holnapután, csütörtökön, a Wagner-ciklus harmadik előadásául «Lohengrin» kerül színre, a címszerepben Bro a e Fülöppel. — Tyssen József, a majnafrankfurti opera tagja, kit az igazgatóság a «Mesterdalnokok»-ban való vendégszereplésre hívott meg, közbejött akadályok miatt nem jöhet el, s azt már be is jelentette az Operaház igazgatójának. (*) Lindh Marcella Londonban. Lindh Marcella asszony e hónap 23-ikán tartotta meg «történeti dalestéjét» Londonban és nagy sikert aratott. A művésznőt zongorán Dienzl Oszkár kísérte. (*) A Vörösmarty-szobor. Ma délután öt órakor tartotta alakuló ülését a Vörösmarty-szoborbizottság, amelynek az a feladata, hogy megtegyen minden szükséges intézkedést a nagybizottság által kivitelre elfogadott szoborminta elkészítésére. Az ülésen részt vettek a szobor elkészítésével megbízott művészek, Kallós Ede és Teles Ede is. Rákosi Jenő elnök azt javasolta, hogy a bizottságot, amelynek összesen huszonegy, illetőleg az elnökkel és a jegyzővel együtt huszonhárom tagja van, a munka könnyebb és alaposabb végzése végett három albizottságba oszszák. Indítványára a bizottság három albizottságot küldött ki és pedig művészeti, jogügyi és pénzügyi bizottságot. Az elnök felszólítására Kallós Ede előterjesztette a megbízott művészek ajánlatát, amelyet a bizottság tárgyalni fog, megteszi rá észrevételeit és ennek alapján köti meg a szerződést a művészekkel. Teles Ede, Justh Gyula, Erős Gyula, Körösi Albert, Zilahi Simon, Halmos János, Gelléri Mór, dr. Gonda Dezső és az elnök felszólalása után a bizottság elhatározta, hogy a művészek ajánlatát elsősorban a művészeti albizottságnak adja ki. Ez a bizottság pünkösd után ül össze, hogy tárgyalás alá vegye a művészek ajánlatát, mielőtt a jogügyi bizottság megállapítja a szerződés pontozatait. (*) A kormány képvásárlása. Az Országos Képzőművészeti Társulat tavaszi nemzetközi kiállításáról, mely nemrég zárult be, a kormány a következő képeket vásárolta meg : Austen Brown Thomas: Anya és gyermeke ; Kallstenius Gottfried : Erdő sirokkal; Ma r r Karl : A tájképfestő ; L e r o 11 e Henry: Fürdő nők; Menard René: Korzikai tájkép; Kuchl Gotthard: Kötő árvák; H a 11 Olivér: Az Angerton mocsár északi Lankashirében; Mack-Ewen Walter : A baba nagymamájával; Camerendy J.: Az ambrise Squarz ; Neuborn Paul: Pelikánok (litográfia) ; C h am son Charles: A kiszolgálás (litográfia). A tizenegy műért összesen 34,528 koronát fizetett a kormány. (*) A berlini színtársulat vendégjátéka. A Magyar Színházban vendégszereplő berlini színtársulat ma délelőtt a budapesti színészek számára matinét rendezett, amely alkalommal az «Éjjeli menedékhelyet» játszották. A nézőteret a fővárosi író- és művészvilág színe-java töltötte meg, s az előadás szakadatlan ünneplések között folyt le. Nyílt színen és fölvonások után percekig zúgott a taps, s a Vígszínház és a Népszínház tagjai babérkoszorút nyújtottak föl berlini kollegáiknak. A vendégjáték holnap, szerdán este fejeződik be, s nagy ovációk készülnek a távozó művésztársaság számára, amely búcsúzóra is a Gorkij szenzációs drámáját játszsza. A berliniek búcsúelőadásukat a magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete javára rendezik. (*) A «Berlichingen Götz» Bécsben. Ismeretes az a konfliktus, amely a bécsi udvari, operaház és Goldmark között támadt a «Berlichingen Götz» miatt. Goldmarknak évtizedek óta szerződése volt a bécsi operaházzal, hogy minden új műve ott kerül először bemutatóra. A «Berlichingen Götz»-öt azonban Mahler igazgató hoszszas huzavona után visszaadta a nagyhírű szerzőnek durva és lesújtó kritika kíséretében, így jutott az első előadás dicsősége a budapesti Operaháznak, ahol a Goldmark műve óriási sikert aratott. Konstatálták ezt az összes bécsi újságok is, amelyeknek kritikusai végighallgatták a budapesti bemutató előadást. A budapesti sikert megerősítette előbb a frankfurti, majd a kölni előadás diadala. Mindennek az lett a következménye, hogy Mahler igazgató kénytelen volt a «Berlichingen Götz»-öt a bécsi udvari operaház számára elfogadni s előadását jövő őszre kitűzni. Ugyanilyen kénytelenségből Mahler elutazott Frankfurtba, hogy a Goldmark művének előadását végignézze. (*) «Nero anyja», Tárd«« Viktor múlt héten bemutatott tragédiája holnap, szerdán, teljesen a bemutató előadás szereposztásával kerül színre. A címszerepet ez alkalommal is Jászai Mari, a többi szerepet pedig: Hegyesi Mari, Fái Szeréna, Molnár Rózsi, Beregi, Szacsvay, Gabányi, Gál, Dezső és Molnár László fogják játszani. (*) Új színház Győrött, Győrből táviratoztak. A színházépítő bizottság Zeckmeister polgármester elnöklésével kimondotta, hogy új színházat építtet 450.000 korona költséggel. Ez összegben a felszerelés költségei nincsenek benne.A pályázatot még ez év folyamán kiírják, úgy hogy a győri színészet néhány év alatt új hajlékot nyer.