Pesti Napló, 1904. március (55. évfolyam, 61-91. szám)

1904-03-08 / 68. szám

68. szám Budapest, kedd PESTI NAPLÓ, 1904. március 8. 11 — Király és ballerina. Claudia Cucchi, egy fehérhajó, milánói balletmesternő, a minap ki­adta fölötte indiszkrét memoirjait. Egy prímabal­lerina — mert az volt Claudia Cucchi az öreg Vik­tor Emánuel idejében — emlékirataiban kétségte­lenül van annyi pikantéria, mint túlzás, tehát azért mégis csak érdekes, mint meséli el az elaggott bal­lerina egyik kalandját, melynek másik szereplője a «re gulántuomo», Viktor Emánuel volt. Sig­­norina Cucchi kihallgatásra jelentkezett volt a ki­rálynál, hogy egy rendjelet kunyeráljon egyik ba­rátja számára. A király fogadta, az akkoriban na­gyon híres és nagyon szép táncosnőt és miután mo­solyogva megkérdezte tőle, hogy ki számára kéri a rendjelet, Donna Claudia fesztelenül és merészen leült a király íróasztalához és miközben leírta a kérdezett nevet, könnyedén odaszólt Viktor Emá­­nuelhez: — Most pedig egy kicsit szeretnék «király»-t játszani. — Biztosíthatom — válaszolta a király — hogy az én mesterségem sokkal nehezebb, mint az öné. Ezzel — így mondja el könyvében Claudia Cucchi — se szó, se beszéd, átadott neki egy bár­sony ékszertokot, melyben egy csodálatos kis női óra pihent, gyöngyökkel és rubinokkal gazdagon ékítve. Hogy azután mi történt, annak kitalálását az­ olvasó fantáziájára bízza Claudia Cucchi, aki­nek úgy látszik mégsem volt sok haszna a királyi barátból, mert ma táncórák adásával kell megke­resnie a kenyerét. ■— Házassági statisztika. A «Statisztikai Havi Közlemények» januári füzete szerint e hónap­ban 19.118 pár lépett házasságra a magyar biro­dalomban és pedig 16.226 a szorosabb értelemben vett Magyarországon és 2892 a társországokban. A múlt év januárjában ezerrel kevesebb volt a há­zasságok száma. Aránylag legtöbb házasságkötés a Dunántúl történt, legkevesebb Erdélyben. Keresz­tény-zsidó házasság januárban 86 köttetett, ezek közül 9 esetben létesült megegyezés. 7 esetben a keresztényt 2 esetben pedig a zsidó fél javára. 1 ■— A montenegróiak és a dohány. Meg­­­­írtuk már, hogy Montenegróban ez év január el­sejétől uj vámtarifa lépett életbe, mely nagy vá­mokat vet a behozatali cikkekre. Azt is megem­­émlítettük, ho­gy az­ uj vámtarifát nem valami lel­kesedéssel fogadták a fekete hegyek országában, ahol a véd vámos irányzatnál érthető okokból többre becsülik a szabad kereskedelmet. A fejedelem azon­ban figyelembe ve vette a panaszokat és a nép is hova­tovább beletörődik a legközelebbi­­ kuko­ricatermésig, amikor majd eldől, megbírja-e a kis ország a nagy vámokat. A fejedelem legutóbbi ál­lami tevékenysége azonban csordultig megtöltötte az elkeseredés poharát. Behozta az állami dohány­jövedéket és azt tíz évre bérbe adta egy olasz konzorciumnak, mely össze fogja vásárolni a mon­tenegrói dohánytermést és a javából Olaszország részére, al hitványából pedig Montenegró részére fog szivart és egyéb füstölni valót gyártatni. Ez már több volt a fióknál is. A montenegróiaknak eddig legalább meg volt az a boldogságuk, hogy jó dohányt szívhattak, most, hogy államosították a dohányt, az a veszély fenyegeti őket, hogy még ettől az élvezettől is elesnek. Ezért memorandumba­­foglalták panaszukat és azt a fejedelemnek átadták.­­A memorandum kéri a fejedelmet, hogy állítsa vissza a régi állapotot, különben már ez évtől kezdve nem termelnek több dohányt, sőt inkább lemondanak a dohányzás élvezetéről, semhogy Olaszországot lás­sák el jó dohánynyal. Végül meg is fenyegetik a fejedelmet. Tudniillik Montenegró népsége dohány és kukorica termeléssel foglalkozik, ha most már tényleg megvalósítják a dohánytermelési sztrájkot, a lakosság nagy része az éhhalállal fog küzdeni és a memorandisták ennek fenyegetésével akarják kényszeríteni a fejedelmet az államosítás elejtésére. Mert — mondja a memorandum — ez esetben — t. i. ha nem termelnek majd dohányt — nem marad egyéb hátra, minthogy a montenegrói nép vagy Törökországba, vagy Hercegovinába vándorol­jon ki. Úgy látszik, a szegény montenegróiak nem tudják, hogy másutt is fenyegetőztek ilyesmivel an­nak idején, amikor államosították a dohányjövedé­ket és még sem történt semmi. De lehet, hogy Montenegróban komolyabban veszik az emberek, a fenyegetéseket és ez esetben aligha fogja a feje­delem annak hasznát látni, hogy ve­je alattvalóinak kedvéért ily áldozatokat hozott. — Gróf Zichy Jenő párisi útja. Gróf Zichy Jenő, háromheti tartózkodás után, a mi­nap érkezett vissza Budapestre. A gróf, aki a franciák között kulturális munkálkodásaiért nagy népszerűségnek örvend, állandó ünneplés tárgya volt a párisi előkelő körökben. Külön-külön meg­hívta, a tudományos akadémia és a városi hatóság és tiszteletére estét rendeztek. A város és a kép­­viselőház lakomáján a francia közélet igen sok kitűnősége és vagy 300 képviselő vett részt. A terem magyar nemzetiszinti díszítésekkel volt el­látva. Zichyt több felköszöntőben ünnepelték s az első felköszöntő után kinyílt a mellékterem, melyben a cigányzenekar a­­Rákóczi-indulót játszotta. A franciák felugráltak helyeikről s nagy lelkesedéssel kiáltozták magyarul e szavakat: «Éljen Zichy Jenő! Éljen Magyarország!» Nagy ünnepet rendezett tisz­teletére a párisi sajtó is. A lapok számos cikket és intervjut közöltek Zichyről s több napilap és folyóirat az arcképét is közölte. — Hazafias ünnepek. Az amerikai magya­rok elhatározták, hogy március 15-én megkoszorúz­zák a honvédszobrot, Petőfi Sándor és K­o­ss­u­t­h Lajos szobrát. P­e­r­é­n­y­i Béla, a newwyorki dalkör elnöke már Budapestre érkezett, hogy a koszorú­kat elhelyezze.­­ A «Damjanich-asztaltársaság» va­sárnap este Damjanich szolnoki győzelmének évfor­dulóján, soroksári­ utcai helyiségében társasvacsorá­val egybekötött emlékünnepet rendezett.­­ A «Székely Ifjúsági Egyesület» március 10-én a nagy­mező-utcai klubhelyiségben emlékünnepet rendez. Az ünnep műsora a következő­: 1. Zenei megnyitó. 2. Gaal Mózes megnyitó beszéde. 3. Csathó Ernő joghallgató szavalata 4. Székely népdalok. Vonós­négyes. 5. Óda Gagyi Jenőtől, szavalja Bodányi Aranka. 6. A marosvásárhelyi összeesküvés törté­nete. Irta és felolvassa Székely Lajos bölcsé­­szethallgató, a Székely Ifjúsági Egyesület titkára. 7. Kurucdalok. Vonósnégyes. 8. Szavalat: Gyö­­kössy Endre joghallgató.­­ Az egyetemi ifjúság országos Kossuth-ünnepének előkészítő bizottsága szombaton este értekezletet tartott a Menza Aka­­démika nagytermében, amelyen Kovács J. István elnök bejelentette, hogy a székesfőváros tanácsa teljesen díjmentesen engedte át a Vigadó termeit a március 20-iki ünnepség céljaira, hogy a keres­­kedelmi miniszter engedélyezte a vidékről fölrán­­duló ifjúság számára a féláru vasúti jegyeket és hogy az elszállásolásukról is kellőképpen gondoskodtak. — Steindl Imre emléke. Az országház építő­művészének, S­t­e­i­n­d­l Imrének emlékét most helyezik el az épület oszlopcsarnokában. A főlépcső baloldali falát két méter magasságban és másfél­méter szélességben kibontják s a mélyedésben sárga márványkőből faragott keretben helyezik el Steindl Imre mellszobrát. A szobrot Strobl tanár min­tázta. Az emlékmű elhelyezése néhány napot vesz igénybe. A munka ma kezdődött meg. — Olasz lobogó elkobzása Triesztben. Tegnap reggel a Piazza Grandén, mint táv­iratilag je­lntik, egy szállón kitűzték az olasz lo­bogót, nemsokára megjelentek a rendőrök, akik a lobogót eltávolították. — Öngyilkos festőnő. Bécsből jelentős, hogy M­u­n­s­c­h Hermin 37 éves ismert festőnő, tegnap délben agyonlőtte magát. Bécsi művészeti és társa­dalmi körökben ez az öngyilkosság nagy feltűnést kelt, mert a festőnő nagyon jó anyagi viszonyok közt élt és környezete nem vett észre semmit, ami életuntságát, mely miatt tettét elkövette, indokol­hatta volna. A festőnő maga fogalmazta meg gyász­­jelentését, melyben ismerőseinek és barátainak utolsó üdvözletét küldi. — A spanyol Zola párbaja. Madridból írják: A minap Blasco Ibruez, ismert író és képviselő, akit hazájában a «spanyol Zola» melléknévvel szoktak megtisztelni, pisztolypárbajt vívott a madridi rendőrség egy hadnagyával. Az összetűzésre az utolsó utcai zavargások adtak okot, melyek alkalmával a hadnagy kardjával megsebesí­tette" az ülésteremből hazatérő képviselőt. A meg­sértett erre fölszólalt az ülésen és «szemtelen had­­nagyocská»-nak nevezte a tisztet. Ez az elhangzott sértés következtében lemondott rangjáról és párbajra hívta az írót. Az első golyóváltásnál senki sem sérült meg, a másodiknál golyó érintette Blascot, de anélkül, hogy kárt tett volna benne, lepattant a kabátja gombjáról. A felek a párbaj után ki­békültek, — Házasság­. A következő családi jelentést kaptuk : Gsikszentmártoni Lakatos Aladár mi­niszteri tanácsos, a m. kir. Kereskedelmi Múzeum igazgatója és neje somosi S­o­m­o­s­s­y Sarolta örömmel tudatják Sárika leányuknak K­a­­to­n­n­a Miklóssal történt eljegyzését. — Özv. geleji Katona Andrásné született somosi S­o­m­o­s­s­y Mária örömmel tudatja Miklós fiának Laka­tos Sárikával történt eljegyzését. Plager Miksa március tizenötödikén tartja esküvőjét Plager Jolánnal Békéscsabán. Gottlieb Izidor balassagyarmati földbir­tokos eljegyezte Kramer Erzsike kisasszonyt, Kramer Antal szabadkai egyenruházati intézet tulajdonos leányát. Szemző Samu eljegyezte Drucker Mal­vin kisasszonyt Budapesten. — A tűzoltóság­ köréből. A tűzoltófőparancs­­nokság Kun­ utcai épületében a minap tartották meg a felvételeket. A jelentkezők közül 4 embert vettek fel, akik mind kiszolgált altisztek s iparosok. Ezekkel most a hivatásos tűzoltóságnak legénysége 250 emberből áll. — Női ügyvédek Olaszországban. A nő­emancipáció legújabban Olaszországban hódította meg az ügyvédi pályát. Pénteken tárgyalta az olasz parlament a nőknek az ügyvédi pályára való bo­csátásáról szóló törvényjavaslatot. A javaslatot, mely mindössze egy paragrafusból áll, a parlament nagy szótöbbséggel fogadta el. — Gyászrovat. V­e­i­s­z Jánosné, néhai Weisz János műegyetemi tanár neje, hatvannyolc éves korában meghalt Budapesten. Ravkovics, a szkupstina második alelnöke, — mint Belgrádból táviratozzák — az éjjel ott meghalt. — Waldersee temetése. Berlinből je­lentik, hogy Vilmos császár Waldersee tábornagy temetésére Hannoverba szándékozott utazni, de ter­vét nagyfokú meghűlés következtében kénytelen volt feladni. A császárt a trónörökös képviseli. Ha pedig a trónörökös sem mehetne el, ami, gyengélkedő lévén, nincs kizárva, akkor helyette Eitel Fri­gyes herceg megy. — Bécsből jelentik, hogy báró Beck, a vezérkar feje, a magyar-osztrák közös hadsereg képviseletében gróf Waldersee tábornagy temetésére Berlinbe utazik.­­— Japánországból. A keletázsiai háború folyamán annyi mindenféle sok ismertetés jelenik meg a világsajtóban a japániakról, hogy ma­hol­nap mindenki külön japáni szakértő lesz. Az em­berek szinte szomjúhozzák a japánizmust, mely di­vattá is lett. Az általános érdeklődést kívánják ki­elégíteni az alábbi japáni ismertetések is. A japáni nemesség ez idő szerint 10 hercegből, 25 márkiból, 80 grófból, 352 vikomtból és 98 bá­róból áll. A tíz herceg közül öt az úgynevezett régi Gozekke törzsből, illetve az Ichijó, Kujó, Takatzu­­kaza, Nijo és Konoge­ családból származik. Ennek az öt családnak az a kiváltsága van, hogy a csá­szár és császári család tagjai csak közülük házasod­hatnak. A márkik, grófok és vikomtok, akik ez­előtt egy-egy tartomány fejedelmi jogait gyakorol­ták és az alkotmány életbeléptetése előtt tarka nem­zeti viseletben alabárdosoktól körülvéve és égész udvaruktól követve, jelentek meg az utcákon, ma teljesen európai öltözetben járnak-kelnek, akárcsak más emberfia. Szórakozásuk is teljesen európai. Lo­vagolnak, lawntenniszt játszanak, gummkrádlereznek kártyáznak, klubokba járnak, udvarolnak, francia, angol, vagy német nyelven vitatkoznak európai kérdések felett, a londoni «Times»-t, a párisi «Gaulois»-t olvassák, szóval úgy tesznek-vesznek, mint az európai mágnások. Telik a pénzből is bőven. A fejedelmi ősök gondoskodtak az utódokról, akik azonban abban az egyben nem utánozzák az euró­pait, hogy nem pazarolják el az ősi vagyont. A társasági élet rendkívül mértékben ki van fejlődve. Társaságbeli ember akár külön alkalmazhat vala­kit arra, hogy rendben tarthassa a látogatók név­jegyeit. Egyébként a külsőségekben is nagyon el­­európaiasodtak. Míg ezelőtt az udvari ünnepek napi­renden voltak, manapság évente csak néhány úgy­nevezett banker van és két kerti ünnep. A minisz­terelnök rendesen a császár születésenapjának elő­estéjén állami bált ad, hasonlóképp tesz a tokiói kormányzó is. Az arisztokrácia gyakran rendez mu­latságokat, amelyen az egész diplomáciai testü­let meg szokott jelenni. S ilyen mulatságok clouja az — európai tánc, amit — jellemző a japáni tanu­lékonyságra — sokkal precízebben sejtenek, mint itt Európában. Az eleurópaisodás jellegzetessége, hogy a telefon a lehető legnagyobb mértékben be van vezetve. Az első telefont negyven évvel ezelőtt Tokió és Jokohama közt vezették be. A japániak eleinte nagyon tartózkodóan viselkedtek a telefon­nal szemben, de mikor kezdetét vette a re­formkorszak, csakhamar megbarátkoztak vele és amióta 1903-ban a Kobe—Osaka vonalat is meg­építették, évről-évre növekedett a telefonvezetékek hossza Japánországban. — Nagy árviz Penszilvániában. New­y­o­r­k i távirat jelenti: A Lesquehens folyó környé­kén iszonyú árvíz fenyeget. A hóolvadás megkezdő­dött s a falvakban minden viz alatt áll. Hab­sburg­­ban 200 ember maradt fedél nélkül. 1500 családot középületekben helyeztek el. A gyárak és kereske­dők bezárták üzleteiket. Eddig 11 halálesetről érke­zett jelentés. Különben egész Penszilvániában árviz­­veszedelem fenyeget.

Next