Pesti Napló, 1905. szeptember (56. évfolyam, 241-270. szám)
1905-09-01 / 241. szám
Fejérváry audiencián. Budapest, augusztus 31. Ischlben megint Magyarország sorsáról tanácskoznak. Ezúttal nem a koronatanácsban, amelynek Magyarországhoz semmi köze sincsen, hanemazon az audiencián, amelyre báró Fejérváryt odarendelték. A király tanácskozik az ő miniszterelnökével. Váljon ki a tanácsadó ebben a megbeszélésben: a fejedelem-e vagy az ő tanácsosa? A rosszul informált király-e vagy az ő még rosszabbul informált kormányfőnöke ? És azt mondják, hogy ebben a tanácskozásban végleg szentesítik a kormány haditervét. Ráütik a pecsétet a nemzeti ellentállás halálos ítéletére. A kormány Sajtója, a budapesti és a bécsi, már ki is tette anemzeti ellentállást a siralomházba. És a fölbérelt fantázia egész szertelenségével már látja az ellenzéki fogvacogását, rémületét, csúfos kudarcát és végeltakarítását. Szinte bizonyos, hogy ez a hangulat az ischli hangulatból árad. Az a hír fakasztotta, hogy ime megkezdődik az ellenzék letörése. Részint túllicitálás, részint kíméletlenség. Szigorúság útján. A vármegyéknek kihúzzák majd a méregfogát, a koalíció testébe pedig beledöfik a kormányzati radikalizmus mérgeshegyű lándzsáját. Amazok nem kapnak dotációt, emerre pedig rászabadítják a kormány szocialista szakosztályát. Ne magyarázzuk a rémezgetőknek", s a nemzeti ellentállás ellen mozgósítóknak, hogy a haditervük olyan, mint minden bécsi haditerv. A legközelebbi jövendő majd fölvilágosítja őket róla, hogy az áskálódás és fondorkodás, a kíméletlenség és erőszakoskodás akkor is csütörtököt mond, ha fejedelmi szankciót szereznek számára. Más az, ami az ischli hadi készülődés hírére minden magyar politikust megdöbbent. Az a meggyőződés, hogy sem a király, sem a környezete, sem a tanácsosai még most sem tudják, hogy a válság hogyan is tanúsut, s hogy a nemzeti ellenállásnak mi a lényege, mik az eszközei ? Csak az ilyen tökéletes informálatlanság teszi érthetővé azt, hogy egyáltalában lehetségesnek tarthatják, hogy a válság a nemzeti ellentállás letörésével megszüntethető. A királynak és körének nem is a hosszú, sok évszázados nemzeti küzdelem történelmét, hanem csak a legutóbbi két esztendő történelmét kellene tanulmányoznia. Hogy tisztán lássa, hogy a koalíciónak akár a megbontása, akár a letörése éppenséggel nem jelentené a válság megszűnését. Megdöbbentő, hogy a királyt a legválságosabb időkben a politikai körültekintés legcsekélyebb mértéke nélkül szűkölködő államférfiak környezik, és hogy velük együtt állapítja meg a nemzeti akarattal szemben követendő taktikát. Nem tudják-e, nem emlékeznek-e rája a király haditanácsában, hogy a mostani nemzeti ellentállás nem a koalíció megalakulásával kezdődött? Hogy a koalíció a nemzeti ellentállás szerve csak akkor lett, amikor a kormányzati erőszak az ellentállás megtörését az erős kéz szorításával akarta megfojtani? Nem tudják-e, hogy a koalíciót az obstrukció megelőzte, s hogy a nemzeti követelményekért való síkraszállás az obstrukció műve volt? Mire emlékeznek Ischlben és Bécsben, ha, a nemzeti ellentállás ellen készülődvén, még ennek az ellentállásnak legnevezetesebb fejezeteire sem emlékeznek? Hogyan akarják az ellenzéket megtörni, ha nem tudják, hogy az ellenzéknek melyek a hadállásai ? A koalíció megrontása — ha ugyan sikerül — csak éppen az ellenzéki szövetség baja volna, de nem jelentené az ellenzéki energia megsemmisítését, nem jelentené a nemzeti ellentállás letörését, és semmiesetre sem jelentené a Bécsben óhajtott kormányzati rend és parlamenti nyugalom viszszaállítását. Nem jelentene egyebet, csak azt, hogy a hatalom rettenetes áldozatok árán a lelkét eladta az általa gyűlölt radikalizmusnak, és nem jutott egy lépéssel sem közelebb céljához, a nemzeti akarat megtöréséhez. Tegyük föl azt, aminek az ellenkezőjéről meg vagyunk győződve, hogy ugyanis az ischli haditerv alapján sikerül a koalíciót megbontani, letörni vagy Isten tudja milyen módon tönkretenni. Mit ért el vele a zugkormány, mit ért el vele az udvar? Azt, hogy a koalíció- kárbaveszett golyó. Irta: Sas Ede. (Utánnyomás tilos.) Gyönyörű táj a Kárpátok között. A hegyóriások oldalát sötét, és fenyvesrengeteg" borítja. A zúgó lombtengerből itt-ott egy-egy csinos, svájci stílusban épült nyaraló cifra orma integet elő. Egyik nyaraló közelében, az erdőbe kanyarodó utón, bájos fiatal leány ül, aki szemmel láthatóan csak azzal foglalkozik, hogy buzgón, teli tüdővel, pihegő mellel szívja a hegyvidék erős, vérpezsdítő lehelletét. Pedig úgy látszik, hogy hála Istennek, nincs rászorulva: karcsú termete csupa acélos egészség s csillogó fekete ezeméből is az az életkedv, erő és bátorság ragyog elő, aminő csak a teljes egészségben viruló testből és lélekből fakad. Arca csakúgy tündöklik a gyönyörűségtől, amint a lábainál elterülő kilátás: az apró falvakkal telehintett völgyet s a szemközt levő ormon a napáldozat szépségét élvezi. A nap tudniillik éppen a szép leánynyal szemben áldozik le, de meglehet, hogy ha a leány nem ülne éppen nyugattal szemben, hanem például észak felé nézne, a nap eltérne hagyományaitól és onnan vetne feléje búcsúpillantásokat. Oly szép a kicsike , aki tulajdonképpen nem is olyan kicsike... Az erdőből azonban most egy ifjú ember lép elő a közös huszárfőhadnagyok egyenruhájában. Éppenséggel nem a déli, napbarnította hadfi, mint a világ első katonái rendesen; arca sápadt, sovány, mint aki most állott ki egy hosszabb betegséget. Amikor a leányt meglátja, kissé meg van lepetve s megáll a fenyősátor árnyában. Örvend a találkozásnak, de mégis jobb szerette volna, ha az most még nem következik be. Végre elszántan a leányhoz lép és köszönti. A főhadnagy: Jó napot, Nella! Hét maga itt van? A leány: Nini, Horpácsi! Úgy van, én itt vagyok. Lidi néni éppen most ment föl a szobájába, hűvösnek találta már az estét. De én megkértem, hogy hadd maradhassak még egy pár percig itt, hiszen úgyse soká élvezem már ezt az itteni levegőt. Mintha csak sejtettem volna, hogy nem maradok garde nélkül. A főhadnagy: Az ám. Milyen véletlen találkozás... A leány: Dehogy véletlen találkozás. Miért is tettetjük mi, mintha oly nagyon meg volnánk lepetve? Hiszen maga tudta, hogy én itt vagyok. Én pedig pár napja hallottam, hogy ideérkezett. Persze, nem sietett velem találkozni. A főhadnagy: Van rá okom, hogy siessek? A leány: Nincs. Igaza van. Nincs. Hanem maga lábbadozó. Hát nézze, üljön le szépen ide a lócára. Hát behegedt már a sebe? A főhadnagy (roppant komoly arccal): Maga még ezzel is tréfálni tud? A leány (mint aki teljességgel nem tudja a dolgot tragikusan felfogni): Hála Istennek, hogy nem kell az esetet nagyon komolyan vennem. No, hanem mondja, így tanulják meg maguk, katonák a fegyverforgatást? A szívébe céloz ,s éppen hogy csak egy bordát sért meg a golyó. A főhadnagy (lángvörös arccal): Maga persze jobb szerette volna, ha egyenest a szi■ vemet fúrja keresztül? Mikor így hallom be- s szólni, igazán nagyon sajnálom, hogy nem sikerült az öngyilkosságom. S pár heti kínlódás után életben maradtam. A leány: Megérdemelte a szenvedést, amiért képes volt elkövetni azt az ostobaságot... A főhadnagy: Ostobaságnak mondja? Pedig jól tudja, miért fogtam magamra a fegyvert. A leány: Tudom. Miattam tette. És én mégis ostobaságnak nevezem a dolgot. Isten látja a lelkemet, hogy nagyon örvendek neki, hogy nem sikerült az a meggondolatlanság, mert ha önnek apja, anyja, testvérei nincsenek is, akik megsiratnák, azért mégis kár lett volna egy fiatal életért, ami, ha csupa haszontalanságokban telt is el a múltban: tartalmas és hasznos lehet a jövőben. A főhadnagy: Mondjuk, hogy így van. És én az egész jövőt kész voltam eldobni, csakhogy bebizonyítsam, hogy magát mennyire szeretem... A leány (a fiatalember szemébe néz, lassan és komolyan): És lássa, én éppen ezt nem tudom egy komoly férfi szerelmének a komoly bizonyságául elfogadni. Azért nem tud engem ez a puskaporpocsékolás amúgy igazában meghalni. A főhadnagy (izgatottan): Miért nem képes ezt bizonyítékul elfogadni? A leány: Üljön csak szép nyugodtam. Megpróbálom megmagyarázni. Noha már oly rég ismer, hogy ismernie kellene a gondolkodásomat, a lelkemet sértenie kellene a felfogásomat minden külön magyarázat nélkül. 56-dik évfolyam, 241. szám, előfizetési Árak* Ecém évre _ 28 kor. — JUL Félévre____14 . — Negyedévre — 7 ,Egy fléra__ 29 40 ., Egyes szán - 8 ál. Vidéken_ _ _____10 „ Apró hirdetések itt Egy szó 4 fillér, vastagabb belülőt 8 fillér. Hirdetések milliméter szimitással, díjszabás szerint Megjelenik minden nap, ünnep és vasárnap után is. Budapest, 1905. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VL, Andrássy ut 27. Péntek, szeptember 1. 1 mi1 r.... » , n. ■ ■ ...■■■ ■ ■■.y.viiA......ím^jagr.yri.i.í.miS.pa- '.ír ■ ssssssssssr i .. . ■«■■■■■ - ■ v. Mai számunk 22 oldal.