Pesti Napló, 1907. november (58. évfolyam, 259-284. szám)
1907-11-02 / 260. szám
4 . Budapest, szomba!? _________PESTI NAPLÓ, 1907. november 5. 53Ö. szárö tea megemlékező beszédek kíséretében kinn a Kerepesi-uti temetőben. Táncsics Mihály, Eisele Károly és Szalai Andrásnak, a szociáldmokrata párt vértanúinak sírjai voltak ezek. Ez évben azonban a három koszorú helyett négy koszorút vitt ki az újjászervező szociáldemokrata párt a temetőbe. Ezt a koszorút a párt vezére, Mezőfi Vilmos orsz. képviselő Kossuth Lajos sírjára tette le. Veigelsberg Leó öngyilkossága Budapest, november 1. Országszerte nagy részvétet keltett Veitstlaberg Leo tragikus halála. A kiváló publicista, a gondolkodásnak ez a művésze kihűlt agygyal fekszik immár a ravatalán , arcának szelíd, nemes kifejezése még halálában is megmaradt. E szelíd arcvonások nem árulják el, milyen kínos lelki küzdelmek előzték meg azt a tragédiát, amelynek egy revolverlövés volt az epilógusa. Most már nyilvánvaló, hogy Veigelsberget az anyagi zavarai kergették a halaiba. Ez a mélyelméjű ember, aki a publicistika legszövevényesebb kérdéseit bámulatosan tiszta logikával oldotta meg remek cikkeiben, az élet ridegségét nem értette meg , jó szíve és bizalma olyan helyzetekbe sodorta, amelyek végre a csőd szelére juttattak. Zseniális volt mindenben, csak a pénzzel nem tudott bánni, ez okozta a tragédiáját. Már hónapokkal ezelőtt kétségbeejtette az a gondolat, hogy nem rendezheti az anyagi ügyeit. Az egyik fiának, dr. Veigelsberg Viktornak írt utolsó levele még augusztus 29-ikéről van keltezve. Már ekkor foglalkozott az élettől való megválás gondolatával. Időközben mégis megszállta lelkét a remény, hogy talán rendezheti majd az ügyeit. Másik fiának, Ignotusnak, a kiváló írónak is küldött levelet. Ez a levél két oldalból áll. Egyik fele, melyet régebben írhatott, magyar nyelvű. „Fáradt vagyok, itt hagyom az életett“ — így kezdődik a levél és németül fejeződik be. Ezt a német részt az utolsó percekben irta. Csudaszép sorokban búcsúzik nagyobbik fiától s a levél, mint irodalmi műremek is, elsőrangú. Tragédiáját megható módon jellemzik azok az adatok, amelyeket egyik legbensőbb barátja, Vig Sándor szegedi gyáros mondott el egy estilap munkatársának. — Főleg és elsősorban — mondotta — úgy tudom, hogy Veigelsberg Leót a csődtől való félelem rémítette meg. Gaszner közjegyző ugyanis több szövetkezet megbízásából már augusztus tizenötödikén beadta ellene a csődkérvényt s a kiváló publicista attól tartott, hogy a csőd miatt leveszik nevét a Lloydről. Mi vigasztaltuk, én is sokszor mondtam neki, hogy ez nem fog megtörténni. Tudja róla mindenki,, hogy nem könnyelműség miatt adósodott el. Próbálták ezt megmagyarázni neki, aki maga volt az ész és a nyugodt megítélőképesség s ezt nem bírta megérteni. Kétségbeesett erőlködéssel valahogy elintézte a dolgot, tömte Gasznert pénzzel, aki vissza is vonta a csődkérvényt, de állandóan ott suhogtatta felette a veszedelmet. Másik oldalról is szorongatták. A volt belényesi képviselőjelöltnek, Kardosnak a bankja nemcsak a fizetését, de életjáradékát is lefoglalta. Szegény, jó, derék Veigelsberg Leó, nem sokat értett a pénzbeli dolgokhoz. Ő vele ugyan könnyen elbánhatott, akinek szíve volt hozzá és el is bántak. Húsznál több levelem van, amelyekkel pontról-pontra bebizonyíthatom, hogy mindez így történt. Átlag kéthetenkint irt egy levelet, amelyben elpanaszolta, hogy legújabban mit eszeltek ki ellene az uzsorások. Kedden reggel nagy örömmel fogadott. Elmondta, hogy a Lloyd elnökének, Weisz Bertholdnak elpanaszolt, mindent és az elnök megígérte a segítséget. „Az összeg, amivel rendbe lehet hozni az ügyet, nyolcvanezer korona — mondta. — Ennyit ígért WeiszBerthold s most már hála Isten rendben lesz minden!“ Ezt mondta kedden reggel sugárzó arccal s még hozzá tette, hogy Weisz Berthold az egész ügyet nem tartja komolynak és veszedelmesnek, olyannal, amiért aggódni kellene. Tegnapra pedig agyonlőtte magát. Úgy látszik, közbe jött valami ée nem lehetett segíteni rajta! A temetés vasárnap délelőtt tizenegy órakor lesz az izraelita Újtemető halottas csarnokából. A holttestet ma kiszállítottál, a temetőbe s a halottascsarnokban ravatalra helyezték. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete, amelynek Veigelsberg Leó, alapításától kezdve igazgatósági tagja volt, az intézeti házra gyászlobogót tűzetett, a ravatalra pedig elküldte a Jókai-halotti-leplet. A Nyugdíjintézet tagjai testületileg jelennek meg a temetően. A gyászoló családhoz és a „Pester Lloyd“ szerkesztőségéhez már a mai nap folyamán igen sok részvétnyilatkozat érkezett a magyar közélet előkelőségeiről. A Veigelsberg-család a következő gyászjelentést adta ki: Veigelsberg Leóné született Schönberger Katalin, mint neje, Veigelsberg Emma, Veigelsberg Hugó, dr. Veigelsberg Viktor, Vécsei Edéné, Veigelsberg Jenny és Veigelsberg Béla, mint gyermekei lesújtottan jelentik a legjobb férjnek és apának Veigelsberg Leó úrnak, a „Pester Lloyd“ főszerkesztőjének, a vl. oszt. vaskoronarend lovagjának f. évi október hó 81-én hirtelen történt gyászos elhunytak A megboldogult hült tetemeit november hó 3-ikán d. e. 11 órakor helyezik örök nyugalomra az uj izr. temető halottas házából. Veigelsberg Sámuel, özv. Rubinsteinné Veigelsberg Póza, testvérei, Veigelsberg Hugóné, Steinberger Janka, dr. Veigelsberg Viktorné, Stein Margit, menyei, Vécsei Ede veje, Veigelsberg Pál, Veigelsberg Sára, Vécsei Klára, Vécsei György, unokái. A Budapesti Újságírók Egyesülete volt alelnökének, Veigelsberg Leónak ravatalára koszorút helyez, temetésén testületileg képviselteti magát és a simai Berczeg Ferenc elnök mond beszédet. A Pesti Lloyd-Társulat Veigelsberg Leó haláláról ezt a gyászjelentést adta ki: A Pesti Lloyd-Társulat fájdalomtól megrendülve, mély gyászszal jelenti Veigelsberg Leó úr a „Pester Lloyd“ társ főszerkesztőjének október hó 81-ikén váratlanul bekövetkezett elhunytat. Életének javarészét, fényes publicisztikai pályafutásának több mint három évtizedét társulatunk közlönyének, a „Pester Lloydsnak szentelte. A közönség százezrei itt tanulták csodálni hatalmas elméjét, páratlan készültségét, színekben oly gazdag tollát, elvhűségét, minden nemes törekvést felkaroló lelkesedését. E lángelme szikrája kialudt, sötétségbe veszett. De ama eszmék, melyekért annyi évtizeden keresztül küzdött, bátran, elszántan, elkeseredetten: ezek az eszmék élnek. Meg kell hajolnunk a sors intézkedése előtt, mely az egyéni és politikai szabadság e kiváló előharcosát elvette tőlünk, de hálával és kegyelettel fogunk róla megemlékezni mindenha. Élete harc volt. Jutalma legyen örök béke! Külön gyászjelentést adottt ki a „Pester Lloyd“ szerkesztősége is. Veigelsberg Leó ravatalára a „Pesti Napló“ szerkesztősége is koszorút küldött. Veigelsberg Hugó atyja elhunyta alkalmából a következő részvéttáviratokat kapta: Mély fájdalommal vettem a megrendítő csapás hírét, mely atyja elvesztésével családját és a magyar publicisztikát érte. Egyik legrégibb elismerője voltam azon nagy érdemeknek, miket a boldogult ragyogó tollával és genialitásával a magyar hírlapirodalom és a magyar közügyek körül szerzett. Széli: Fogadja szívből fakadó igaz részvétemet nagyérdemű édes atyjának, nekem kedves jó barátomnak gyászos halálán Láng Lajos. Tief erschüttert von dem Hinscheiden Ihres verehrten Herrn Vaters spreche ich Ihnen mein aufrichtiges Beleid aus. Sektionschef v. Jettel. PESTI NAPLÓ. 1007. november 1-én új előfizetést nyitunk a Pesti Naplóra. Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek előfizetése ezen a napon lejár, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. A Pesti Napló előfizetés j ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba. Egy hónapra . . 2 kor. 40 fill. Negyedévre ... 7 kor. — fill* Félévre . . . .14 kor.— fill* Egész évre . . . 28 kor. — fill. * Minden most belépő új előfizető ha egy félévi dijat befizet és egy további félévre kötelezettséget vállal, Karácsonykor igényt tarthat idei ajándékunkra, a „Petőfi Albumára. A kiadóhivatal. ” Az eladott feleség, Páris, október 30. Az alençoni esküdtbíróság rendkívül érdekes bűnügyben tárgyalt tegnap. A vádlottnő Guillaume József Pál orvos felesége volt, egy még mindig csodaszép asszony, aki tizenkétévi házasság után agyonlőtte férjét, négy gyermekének atyját. A bíróság azonban felmentette a vádlottat. A tárgyalás lefolyásából közöljük a következőket: Az elnök kérdést intéz a vádlottnőhöz: igaz-e, hogy már leánykorában is voltak szerelmi viszonyai. Vádlott: Én egy creuzoti fegyvergyári munkásnak vagyok a gyermeke: úgy nőttem fel, mint, a többi munkásgyermek; anyám korán elhalt és többet éltem az utcán, mint az apai házban. Vasárnap eljártam a táncmulatságokra; ennyi, amit a szememre vethetnek, semmi más. A továbbiak folyamán elmondja a vádlottnő, hogy Creuzotból Dijonba ment, hogy keresethez jusson; összes vagyona 20 frank volt, ami csakhamar elfogyott; egyetlen sor nélkül járt az utcákon, kétségbeesésében sírva fakadt, ekkor megszólította őt Guillaume, akinek elmondta szomorú sorsát Guillaume-ot meghatotta ez, felajánlotta segítségét és öt nap múlva a szeretője lett az akkor még orvosnövendék Guillaumenak. Később Párisba mentek, ahol együtt laktak a Quartier Latin-ben. Viszonyukat 1899-ben törvényesítették, de addig is kétszer lett anya. Mikor férje letette a doktorátust, Cetonba költözködtek, ahol férje csakhamar jövedelmező klientelára tett szert. Boldogan éltek 1902-ig. Ekkor egy este fültanúja volt, amint egy szobalány kopogtatott férje szobáján és beszólt neki: József, hát nem jön? Az asszony kiverte azt il nőt a házból. Közben egyre szaporodtak ez olyan momentumok, amik hozzájárultak a családi béke feldúlásához. Férje házat építtetett, ami végromlásba sodorta; ehez járult, hogy a politikai életben is szerepelni kezdett s annyira magára haragította a közigazgatást, hogy új orvost hoztak a nyakára, aki még jobban tönkre tette exisztermájában, úgy hogy adósságba verték magukat. Az elnök: Férje általános rokonszenvnek örvendett, de önt ki nem állhatták a városban könynyelműsége, rossz magaviselete és excentrikus ruházkodása miatt. Vádlottnő: Az igaz, hogy ellenszenvvel voltak irántam. De miért? Mert magam mostam, vasaltam, mert mikor férjem politizálni kezdett, ellenfelei kikutatták előéletünket s megtudva, hogy mielőtt hites neje lettem, már együtt éltünk,mindezeket a kicsinyeskedő kisvárosiak nem tudták nekem megbocsátani, sőt ezeket még az újságokban is szememre vetették. Nem törődtek volna velem, ha nem lettem volna egy orvos felesége, de ezt a szerencséjét egy munkásleánynak nem tudták megbocsátani. Az elnök: Azt is mondják, hogy pazarló volt. Vádlottnő: Egyetlen kalapom volt és azt négyötször is átalakitottam; persze a jó cetoniak ujjal mutogattak rám és hallgatnom kellett, amint mondogatják: — Ah, nézzétek csak Guillaumené asszonyt, míg megint uj kalapja van. Ruháimat a legolcsóbb kelmékből magam varrtam, egyiket-másikat többször is átalakítottam, gyermekeimnek is magam varrtam a ruhákat, minden időmet a háztartás gondjaival töltöttem, természetesen nem volt időm, de kedvem sem, hogy folyton látogatóba járjak, ezért gyűlöltek. Az elnök: Igaz, hogy utóbb sűrűn fordultak elő civakodások ön és férje közt. Vádlottak: Igaz, férjem egyre több adósságot csinált, hol bankettet rendezett, hol más összejövetelt politikai barátaival. Ezek nagyon sokba kerültek. A háztartáshoz alig akart pénzt adni, emellett folyton újabb adósságokat csinált, ezért veszekedtünk. Ekkor jutott szerep a házastársak életében a végzetteljes „harmadiknak“, Wattremez Albert César személyében, aki annak a választási bizottságnak volt a titkára, mely Guillaumeot képviselőnek jelölte. • „ Az elnök: Hogy lett ön Wattremez szeretője! Vádlottnő: 1903 év végén történt. Rettenetes helyzetben voltunk, egyik végrehajtás a másikat követte. Férjem kívánságára keresztül iitettem vagyonom elkülönítését. Persze megvádoltak, hogy pénzt tettem félre magamnak. Férjem aztán kölcsönt akart felvenni s mikor nem kapott, egy este igy szólt hozzám: — Beszélj ez ügyben Wattremezzel. — Nem beszélek, — válaszoltam — mert Wattremez udvarol nekem. — Ostoba vagy, ha azt hiszed, — szólt a férjem — hogy az egész világ neked udvarol. — Sokáig vitatkoztunk, végre is rászántam magam, és másnap 5000 frank kölcsönt kértem Wattremeztől férjem részére. Wattremer megígérte, de csak olyan feltétel alatt, ha azért hálás leszek iránta. Aztán értésemre adta, hogy mit ért a fiállta alatt.