Pesti Napló, 1909. április (60. évfolyam, 77–102. szám)
1909-04-15 / 89. szám
Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ , 1909. április 15. - 89. szám. 7 drámai hősöket, karakterszerepeket és játszotta a rabszolgát az ember tragédiájáéban is, de nagy népszerűségét, közkedveltségét úgynevezett szalonszerepei szerezték meg. Három évtizeden át ő volt a versenytárs nélkül való, egyedüli megközelíthetetlen bonvivant. Dumas, Sardou és Pailleron elmésségeit ha idézték, az íj hanghordozásával idézték, a szalonokban utánozni igyekeztek mozdulatait és öltözködését. A közönség szemében ő volt a kifogástalan világfi, a hódító szalonember, az ellenállhatatlan szerelmes. Természetesnek találták, hogy Geneviéve „A párisi“-ban és Moisand Mártha „Az egér‘‘-ben az ő egyéniségének hatalma alá kerül. Viszint ezeket, úgy és az másfajta alakot az ő megvesztegető egyéniségén átal látták, aminthogy később, mikor a Dumas-féle bölcs okoskodók irónikus hangján szólott, ezek az alakok lettek elválaszthatatlanok a közönség számára Náday Ferenctől. És kedvencének aztán „megbocsátotta“ a publikum azt is, amikor igazi terrénumáról elportyázott más területre, így például komikus karrikatúráit is Szívesen tapsolták. Rengeteg a száma a daraboknak, melyekben negyvenhat év alatt nagy sikerrel kreált főszerepeket. A legnevezetesebb sikereit ezekben a darabokban aratta a Nemzeti Színház színpadán: A csapodár, Benolton család, Szegény ifjú története, Jó baráttok, Kókai ház, Három testőr, Komédiások, Létért való küzdelem, Megboldogult, Nagyon szép asszony, Prancillon, Nápamasszony, Rabagas, Rosenkranz és Güldenstein, Tudós nők, Válás után, Házi béke, Egér, Váljunk el, Idegen nő, Cifra nyomorúság, A nők barátja, Csalódások, Nőuralom, Párisi, Pillangó-csata, Art hiány és szerelem, Agglegények, Apósok, Arany ember, Attaché, Titok. 1888. október 17-én ünnepelték nemzeti színházi fogságának huszonötéves Jubileumát, amikor „A párizi“-ban lépett fel, 1903. április 1-én pedig negyvenéves Jubileuma alkalmából, amikor „A nők barátja“után Ünnepelte a közönség, nevezték ki a Nemzeti Színház örökös tagjává. Ekkor kapta kitüntetésül a Perené József-rendet is. Most — hír szerint — újból kitüntetésre ajánlotta a kormány, a vaskorona-rendet kellek volna megkapnia, de ezt az örömét n..- nem érthette meg. Paulay és Festetich igazgatása alatt hosszabb ideig rendezője is volt a Nemzeti Színháznak és az Országos Színművészeti Akadémiának is tanára volt. A Nemzeti Színházban utoljára ez év március 2-án lépett fel „A titok“ Trevoux-jának szerepében, két nappal később, március 4-én a Várszínházban Bevallant-t játszotta a „Szegény ifjú történeteiben és ez volt utolsó színpadi szereplése. özvegye: Nádayné-Vidmár Katalin, az egykor ünnepelt operaénekesig és két gyermeke: Jeszenszkyné-Náday Ilona és Náday Béla, a Nemzeti Színház tagja, gyászolja, ők állottak ott ágyánál, amikor ma délután egy óra után öt percces utolsót sóhajtott. A művész utolsó pillanatáig eszméletén volt, érezte, hogy élete végéhez ért s nagy megnyugvással várta a halált. Beszélni már tegnap délután nezmi tudott. Estefelé jelekké adta iooltára fiának, hogy szeretne a haldoklók Szentségében részesülni. Este tizenegy órakor egy jó barátja, Kóth Lajos bükkösdi r római katolikus lelkész, aki betegségének hírére Budapestre utazott, föladta neki az utózó kenetet. Agya körül álló családii tágjaiitak olykor Szeretett válnia valarfilt itidhdán!mié, de nérti tudott szólni, kezével integetett, de már a jeleket sem tudták iiiegetteni. A csöndes ágóhia ma délig tartott s Náday Ferenc egy órakor meghalt. Az elhunyt művész temetését a Nemzeti Sznház Igazgatósága rendezi. Vámház köriúti lakásától átviszik a régi Nemzeti Színház udvarára és ott rávatalozzák fel. A temetés péntekért, április 16-án délistíft fél négy órakor lesz a Nemzeti 90hMf Úttvárástrt. A Nemzeti Színház igazgatósága a kevéskedő gyászjelentést adta ki: A Nemzeti Szikház igazgatósuga és hulverzszéntelyzete mint stomatussággal tuulálja, Ildffy Náday Ferenc út, a Nemzeti Szikház Örökös tagja és a Ferenc.József-rend lovagja ma déli 1 órakor, életének ,69-ik évében elhunyt. A megboldogult 46 esztendőn át volt dísze és büszkesége intézetünknek. Is a kötelességtudó, hivatásáért lelkesedő s a Nemzeti Színház nagy céljaiért shiffdeit éréjével küzdő, ideálisan nagy művész példaképe. Emlékét képek a turfrék I. Alagi örömök. Dunakeszen kidobolták, hogy ma Alagon a második tavaszi meeting utolsó napja van. Nagyszerű fiúk ezek az alagiak. Tavasz még nincs, de tavaszi meeting már második is van, sőt e percben annak is utolsó napja. Hogy csinálták, miképpen csinálták, gróf Szapáry Iván a megmondhatója, ő igazítja az ilyen versenyeket, ő csenget, amikor mehetnek és ő rendeli el, hogy miféle számokat húzzanak ki a lutriból. Ellenben hogy méhlovak jöjjenek be, azt a lovak döntik el, akik délben amíg gazdáik még bent a városban, a Kossuth Lajos utcában sétálgatnak, átszólanak az egymás rekeszébe és lónyelven különböző összeesekvéseket szőnek. Azt mondja az „Igaz legyen" nevű sárga kanca, a Jankovich lova, Rontó Pálnak, a Rohonczy Gedeon pejménjének: — Hallod-e te Rontó Pál, te favorit leszel madélután, mert a gazdádnak is nyernie kell legalább az utolsó napon és mindenki úgy gondolkozik, hogy ha a gazdád Rohonczy Gedeon akarja, még a lovasod, báró Baich akarja, akkor győzni is fogsz. — Úgy van. — De nézd csak' kedves Rontó Pál, akarom kirndani Rontó Pali, Öreg’á Palkó — hízelkedett a sárga hölgy (s. k.) — az emberek olyan nagyra vannak vele, mindig azt mondják, hogy csak a gazdától meg a lovastól függ, hogy mikor nyerjen a ló. Hát a ló valóban akarat nélküli állat lenne. Ne tűrjük ezt! — Ne tűrjük ezt! — Tehát azt javaslom, kedves Palkó, maradj te csak azért is hátrább és engedj be engémet éssökek. — És aztán? Te nagyon mohó vagy — vihogott a lókolléganő és képét eltakarta a patájával. A megbeszélés következtében az utolsó oszlop előtt Rontó Pál süketnek tetette maiját és hiába mondta neki báró Baich, hogy „Eredj Rontó, eredj!“ Ellenben „Igaz legyen“-t előre eresztette és a sárga kanca kecsesen bólintgatott az önfeláldozó Pali felé. — Látod, látod — mondta később — most megmutattuk, hogy az történik, áffitt fffl ákáftlhk és egyúttal szolgálatot teszünk gazdáinknak is, mert a közönség nem fogja őket azzal gyanyoltani, hogy ők beszélnek össze. Mert, kérlek szeretettel, mi beszélünk össze (10:36). A friblin előit t’áló hölgyéhez fordul egy Szöke, sápadt fratatember: — Ez az én esetem, nagyságos asszonyoist. — A maga esete. Hálha, rinngázták régdélisség Séfrimi bája se volt, mit beszél? — De igen. Én sohasem találom el, hogy atikor mehetek be, hogy senki se legyen otthon. — Majd én megmondani. Mentek Be a tilégfifegélő osztályba, rttért ttrágáinal nincsenek otthon. ... Így kezdődött a verseny az utolsó napon Alagon és a szél fújt és hideg volt és nem sütöttek, mert április tizennegyedikén mére a lakásokat sem igen fütik, állnál kevésbbé a szabad természetet. scáförkabafidá az volit, de ez kisebb Bal lett volna, a flágyöbb báj az volt, hogy Mitzsé id'ít Mit. Az üsttlSő elét koronást tegnapelőtt váltottak fel Beckben s azóta csak a kisebb pénzek, leginkább a ti2- filléresek vannak forgalomban. A mozgás ennélfogva a totálizatőrök körül kis arányú volt, úgy tiógy amikor a második f litániát htSghVérté RoySky, a gróf Pejacsevicsi lova, fint az itlZgStÖ a gróftól kért kölcsön tiafrtlirtthirfim forintot, hogy kifizethesse a toronyőrt, aki fiz forintot tett és hárrmiinchárom forintnyi kvóta esett rá. Mintdeddig, de ezután is űrlovasok lovagoltak. Eleinte azt lehetett hinni, hogy kabalából csinálják, mint amiképpen vidéken szombaton azért esznek az asszonyok lencsét, hogy vasárnapra szépek legyeitek. Később azonban mindinkább látszott, hogy következetességről és szándékosságról van szó, ugyannyira, hogy a kir. törvényszék jelenlevő tagjai kijelentették, hogy Btk. 92-ik úgynevezett enyhítő paragrafusát nem lehetne alkalmazni a tettek elkövetőivel szemben. Nemcsak a Nyeretlenek handicapjében és az Eladók versenyében, hanem az igazgatósági akadályversenyben is urak ültek a lovakra, hogy velük árkokat, folyókat, sövényeket, kőfalakat ugorjanak. Míg az urak a nyeregbe emelkedtek, azalatt a nép a helyzet magaslatára emelkedett és úgy gondolkozott, hogy veszett fejszének legalább a nyele forduljon s mielőtt a gentlemanok lefordultak a lóról, mondják meg, hogy melyik fog nyerni. Sorra szólitgatták a forintos hely korlátja mellett a lovával arrafelé haladó Czernin főhadnagyot: — Melyik nyeri, főhadnagy ur kérem? — Pandora nyeri (lovagolja Czárán Zoltán) —« felelt türelmesen egyenként minden kérdezősködőnek a főhadnagy. — Tehát Pandora? — Igen Pandora. — És a főhadnagy úr? — Én majd csak hátul leszek’. Köszönjük szépen. Az esetbe ezúttal úgy látszik a lovak is beleegyeztek és Pandora lett az első. Mivel azonban egészen nyilvános volt, nem is adtak érte többet, mint tíz forintért tizenhárom forintot. Avagy adtak volna, de nem volt kitől kölcsönkérni s az eső is úgy hullott, hogy számosan nem is mentek a pénzért. Még szerencse volt, hogy sokan otthagyták a pénzt, mivelhogy így maradt annyi, hogy a Hadseregi akadályversenyben már tízre harminchárom forintot fizethettek azoknak, akik a Hanvay hadnagy Woorlebeast nevű lovát fogadták, melyen maga a hadnagy ült katonauniformisban. (Íme, sóhajtott egy hölgy, aki az aranykoronákat a fogain hordja, az uniformis még a lovaknak is imponál.) Az uniformisos hadnagy tudniillik nem azért nyert, mintha más ló nem versenyzett volna. Hisz itt volt például megint Czernin főhadnagy, kinek lovát úgy hívják, hogy Athos. — Áthozza főhadnagy ar Athost? — kérdezték barátságosan. — Tán ő áthoz engem — felelt a főhadnagy. Athos átkozta ugyan, de a nép mégis átkozta, mert az utolsó sorban hozta át. Ellenben a verseny gyönyörű látvány volt. It Ssival a lovával már a cél felé tiz hoszszal elől járt s olyan biztos volt, hogy már a hordárok is leszámitolták és az Osztrák-Magyar Bank is folyosított rá Böjcsöfis, hiát a Színházak szépei ebből az Athosből rezidezték még a legalább töatöttéket, már az urak kiváltották a nyereségből a zálogcédulákat is Hanvffy mégis iszonyatosan rendkívüli buzgalmát (elfért RJ és úgy ütötte a nagy tribün előtt a lovát, mintha egy orrhoszért kellett volna küzdenie. Hanvay olyan elől volt, hogy az utána következő Giflflschmiédét csak gakkerrel lehetett látni és rrtégia kitedött, kóllözött és pilffölte a lovát. — Tiz hoszszál erős küzdelemmel első — kacágott örömében a nézőközönség és megéljenezte a hadnagyot, illint az elővigyázat mintaképét. Hs képet festenek róla, Itt fogják írni : — Addig üsd a lovát, amíg a cérkáinkat el nem éred. ÉS a másik oldalára : — Akármilyen távol van a második, úgy vedd, tunulná a nyákkolót ütné. És már diadallal vonult el a bírói páholy előtt, a nagy tribüntől még folyton kiabálták : — ÜsS, üsd ! Az alagi publikum tudnliflik nemcsak vészien! Szérét, fiahém ihulájai is.* N. farai néni izzad. A többi versenybel is urlolvasok működtek. Mirid a Hát véMSiifBSn Elvették a BélfSIdí ?s más zsokék kenyerét. De nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy viszont a zsokék nagyobb urak, mert ők Bécsben szerelnek babért, sőt kérvesébt is. E percben tettek ki a bírói emelvény aljába egy hirdetést, mely szeretettel és hálás kegyelettel őrizzük szívünkben, s nevét a legkiválóbb magyar színművészek közt fogja emlegetni a magyar művészvilág. Temetése e hónap 16-án délután fél négy órakor lesz a régi Nemzeti Színház udvaráról a róm. kath. egyház szertartása szerint, honnan a Kerepesi-uti temetőbe helyezzük örök nyugalomra. Budapest, 1909. április 14. Áldás és béke lebegjen porai felett!