Pesti Napló, 1910. július (61. évfolyam, 155-181. szám)
1910-07-17 / 169. szám
Budapest, vasárnapi 1910. Julius 17. ___________PESTI NAPLÓ___________ 1'69. szám. l9 TmmMtsmmm i ! ' Rembrandt fejek. (Bródy Sándor arcképtanulmányai. Singer és Wolfner kiadása. Arab korona.) Egy csomó arckép sorakozik egymáshoz Bródy Sándor uj könyvében; vázlatok és tanulmányok neves kortársakról, kiket ismert, művészekről és írókról, kiket szeretett, halotti búcsúztatók, melyek nagyszerű életszomjúságban fogantattak és fantasztikus jóslások, melyek csillapíthatatlan kíváncsiságról beszélnek. Csak Bródy Sándor csodálatos írásmódja, mely a dolgokat nem szétválasztva, hanem organikus összefonódásukban tünteti fel, tudná elmondani, mennyire egymásba keringő összekapaszkodó formában mutatkozik ez a kettő, — az író életszomjúsága és érdeklődő kíváncsisága; de akinek a nyelv nem a valósággal versenyző teremtés eszköze, mint Bródy Sándornak, hanem hozzávetőleges lemérések feljegyzésére szolgáló alkalmatosság, aki nem tud, mint ő, egyidejűleg látni a tér minden dimenziójának irányába, hanem körül kell járnia a tárgyakat , az nem lehet másként, mint hogy különveszi, ami együvé tartozik és egymás után sorozza be az impressziókat, hogy Bródy Sándor szerelmes mohósággal érzi az életet és szenvedélyesen keresi ami megvilágítja az életet. A könyv első cikkében, mely Rembrandt magafestette arcképéből olvassa ki Rembrandt lelkének és pályájának külső és belső evolúcióját, azt írja, hogy: „Rembrandt látása munka közben hideg volt. Másképen nem is lehet. . . . Nézni, amit csinálunk, nem lehet máskép, csak józan, hideg, szinte kegyetlenül vizsgálódó szemmel.“ Lehet, hogy igaza van. Végre is Bródy Sándor elég művész, hogy — ha tetszik neki őszintének lenni — authentikusan nyilatkozzon a műalkotás mesterségbeli titkairól, de mindenkorra aligha van igaza. Maga ez a könyv legalább úgy látszik, mintha merő cáfolata lenne a theoriának. Nemcsak a meglátás volt forró, de láz érzik a kifejezésen is. Szilaj torlódás, heves közbekiáltások, egymáshoz csapott tömbök, elszabadult energiák. Hire sincs itt a hideg vizsgálódásnak, hanem ellenkezőleg : valami mámorosság lüktet mindenben. Convulsiokat mondanánk, melyek az ízót az élet minden érintésére elfogják, ha nem volna ez a szó olyan rosszhangzású. Elégedjünk meg a színtelenebb és illedelmesebb kifejezéssel és mondjunk elragadtatást, amiben benne van a személyes résztvétel, — az író énjének kiáradása — és a magáról való megfeledkezés,,— ugyanennek az énnek a tárgygyal szemben való alárendelése. És ez a különös párosodás ritka teljességgel talál Bródy Sándor írásaira. A leglyraibb hang, melylyel mintha folyton tárgya és az olvasó közé helyezkednék és a legobjektívebb festés, mely csupa eleven alakot varázsol elénk. Egyre Bródy Sándor szavát halljuk és mindig azt látjuk, amit, vagy akit meg akar mutatni. Lehetetlen személyesebbnek lenni és mégis, senki se alkot plasztikusabban. A tökéletes képzelem ennek a gyökere, a megremegő és az élettel ketelhetetlenül rokonszenvező nagyszerű fantázia, melyet a legkisebb behatás is nekilendít, hogy magában élje végig mindennek az életét és amely elragadja, hogy mindenbe át is helyezze magát. Mint ahogy a Cuvieri zoológusnak elég egyetlen csontdarab, hogy megszerkessze az őskori állat egész csontvázát, Bródy Sándornak is elég egyetlen mozdulat, egyetlen nézés, hogy megpillantsa az egész embert és felépítse teljes belső szerkezetét. Nem tanulmányozással, apró lépéseket haladó megfigyeléssel, hanem, megmámorosodva az élet feltáruló víziójától, nekilelkesült átolvadással, ösztönös ugrásokkal és szinte divináló módon. Ezért van, hogy írásai bővelkednek az ellenőrizetlen részletekben, de kitalálásai az eleven meglátásból és az összefüggések érzéséből fakadnak. Az egyik Rembrandt-arcképről szólván, a következőket írja: „Pompásan érezhette magát a modell és az, aki festette, valósággal élvezhetett munka közben, mintha látnám, mint csücsöríti száját az ecset vonásainak irányában, mert . . . mikor a pingálás könnyen megy, a művésznek testi gyönyörűsége van minden izében és mozog az ajka, valamint a gyereké.“ Vagy amikor Vaszary Kolosról beszél, azzal illusztrálja a rangja nagyságát, hogy a prímásnak „pizetum szedési joga van, rész jár neki aranyból, ezüstből, ami pénzt az állam veret“. És hány ilyenféle állítás akad még a kötetben! Azonban legfeljebb csak a betűszerinti valóság ellen vét velők, de nem egyszersmind a festés igazsága, az ábrázolás belső logikája ellen is. Többet mond, mint ameddig a pontosság terjed, de nem másít. Költ, de a kép elevensége, a meghatározó jellemvonások kiemelése, a stylushoz való hűség irányába. Önkényes és szeszélyes , de nem a maga hangulata kedvéért, hanem az alkalom miatt, jobban mondva : hangulatával, szeszélyével, egész lényével, saját magának minden pazarlásával tárgyába kapaszkodik, ennek a hatása alatt áll, ebben él és ennek a megformálását szolgálja. És végül: ha nem is mindig és valóban olyanok e rajzok, mint amilyenek a modellek, mit tesz ez ? Ki ismerheti meg, hogy valóban milyenek a dolgok, még akkor is, ha emberek! Meg aztán ki fogja úgy nézni Velasquez vagy Van Dyck arcképe, hogy csakugyan és fényképszerűen hívek-e? Az emberlátást és a kifejező erőt, az élettel versenyző életábrázolást csodáljuk bennök, azokat az erényeket, melyek Bródy Sándor arcképeit ékesítik. Amennyiben és amikor még hívek is, csak annál jobb; de ha nem minden részben azok, — akkor is élettel, meleg emberi valósággal teljes ábrázolások. Hasonlók-e a mintákhoz, vagy nem ? — mindegy. Magasabb rendbe tartoznak. Olyanok, hogy vetekednek velök. I. E. : Petőfi halálának évfordulója.) E hónap utolsó napján lesz Petőfi Sándor halálának hatvankettedik évfordulója. Ezen a napon, mint minden évben, a Petőfi-Társaság és a magyar ifjuság megkoszorúzza a nagy költő emlékszobrát. Az erdélyi, fehéregyházi csatatéren rendezendő emlékünnepen a Petőfi Társaság küldöttségileg képviselteti Az évfordulót megünneplik a Bajza utcai Petőfi-házban is, amelynek múzeuma és ereklyetára e napon re°-dtltól délutánig ingyen fog nyitva állani a kegyeletes nagyközönség számára. * (A Néprajzi Múzeum.) A Magyar Nemzeti Múzeum városligeti Néprajzi Osztályának vezetősége értesíti a közönséget, hogy a gyűjtemény két új teremmel szaporodott, melyekben az osztály legutóbbi szerzeményei holnaptól, vasárnaptól kezdve megtekinthetők. A két terem közül az egyikben a nemzetközi és a magyar rokonsági tárgyak vannak, a másik nagy teremben pedig az újabb magyar gyűjtéseket helyezték el. A Néprajzi Múzeum a nyári hónapokban kedden, pénteken és vasárnap délután háromtól hatig, valamint vasárnap délelőtt kilenctől tizenkettőig. Szakemberek számára egyéb köznapokon is nyitva van a hivatalos idő alatt. * (Revue de Hongrie.) A dr.suszár Vilmos szerkesztésében megjelenő „Revue de Hongrie“ júliusi száma a következő tartalommal jelent meg: A pénz, novella, írta Malonyai Dezső. Közigazgatási reformok, irta Návay Lajos. A művészet, a művészet értéke, művészeti nevelés (5), irta Alexander Bernát. A repülőverseny után, irtt Pivay Béla. A boldog halál, vers, irta Komjáthy Jenő, fordította Charles de Rigault de Casanova. Gül-Baba sírjánál, irta H. Morand. Taifun (3), irta Lengyel Menyhért, fordította Adorján Andor. Politikai jelentés. Szépirodalmi szemle. Különfélék. Közgazdasági szemle. Magyar folyóiratok szemléje. A budapesti francia irodalmi társulat 37. jelentése. Évi közgyűlés. * („Uj Idők“.) Horkayné, a szellemes csevegő asszony ezen a héten ismét leadja megjegyzéseit az „Új Idők“-ben. Finom és csípős kritikájában sorra kerülnek a múlt hét eseményei. Novellát az új számba Heltai Jenő, Pintér László írtak, cikket Farkas Pál, Junius, verset Farkas Imre és az „Egy önkéntes naplója“ című rovat kedves humorával is találkozunk. Lövik Károly és Balázsházy Péter regénye, apróbb cikkek, Mühlbeck ötletes fejlécei, aktuális és művészi képek tarkítják még az amúgy is gazdag szám tartalmát. Előfizetési ára negyedévre 4 korona. Kiadóhivatal, Budapest, VI., Andrássy ut 10. szám. VASÁRNAPI STRÓFÁK Hat uj egyetem. Egyedem-begyedem, Hat uj egyetem! Reánk is felvirrad A dicsőséges nap, Amikor a tyuk is Doktorátust kap Földmiveléstanból. ... És a kakas is Koránkelés-tanból. S tomporán keléstanból Doktor lesz a beteg ember. Annyi doktor, mint a tenger. Egyedem, —■ kegyedem. Hatai egyetem! A magyarok ostromolják Majd az eget; S a vurstliban mutatnak Egy szörnyeteget Akinek a lába nem öt, Nem is két anyától lőtt, A szakálla nem nőtt térdig, Nem ugat, hogyha kérdik. Nem nyers hús az étke; Nincs is egyéb vétke, Minthogy az ördögnek komája. Mert nincs! Ó jaj! mert nincs Diplomáj» Holtverseny. 1 Sporttörténet! egész furcsa eset: Egy kis fiú a Dunába esett Sok úszóbajnok állt a parton/ Az egyik szól a többinek: „Fogadjunk, egy se menti meg!“ A többi szól: „én tartom!" És álltak, álltak, álltak Nyugodtan s vagy pipáltak, Vagy álltak szájat tátogatva, És álltak lábat váltogatva; Éppúgy, miként e versem. — Ez valóságos lassúsági verseny! S mire a sportnak vége volt, A gyermek holt. ■ És most megmondom nyersen: Nem szép az ilyen verseny. AVIATIKA. (—) Magyar repülőgép. Nagykanizsáról jelentik: Faludy Károly színésznek saját találmánya monoplánja, mely Anzani-motorral van felszerelve, most készült el teljesen. A gépet Faludy és Révész színészek alkották. A monoplánnak az itteni katonai gyakorlótéren volt az első gurulópróbája, mely fényesen sikerült. A gép Faludyval 80 kilométeres sebességgel rohant, azután néhány percre a levegőbe emelkedett, majd simán leszállott. Faludy folytatja a próbákat és néhány nap múlva a repülést is megkísérli. (—) Repülőverseny Alakón, Makóról jelentik: Fréy André és Rovetta R. francia aviatikusok augusztus elején repülőversenyt óhajtanak rendezni Makón és ennek megengedése végett kérvényt nyújtottak be Makó város tanácsához. A városi tanács ma foglalkozott ez ügygyel és az aviatikusoknak a verseny megtartására megadta az engedelmet. Egyben a szálláshoz szükséges teret ingyen engedte át az aviatikusoknak. ___ (—) Repülőgépen az Alpeseken át. Megemlékeztünk már az Alpesek átrepülésének merésztervéről. A Milanóban, augusztusban tartandó nemzetközi repülőversenyek rendezőbizottsága ugyanis százezer lírás jutalmat tűzött ki annak az aviatikusnak, aki átrepül az Alpokon. Bar zini Luigi most azt jelenti a milánói „Corriere della Sera“-nak Bethenyből, ez a hír a közönség és az aviatikusok körében egyaránt örömet keltett. Barzini szerint a Simplon felett fognak elrepülni, kiindulva a hatszáznyolcvan méter magasságú Brigből. Az út azután a Simplonon, Domodussolan és a Lago Maggioren át Milanóba vezet. Az út első része nem lesz nehéz. A hegyek begyepesedett háttal lassan emelkednek. Hanem aztán a „Ponte di Crevola“-völgyben két magas és meredek sziklafal között kell elhaladni. A Domojlossolan túl' xl