Pesti Napló, 1910. augusztus (61. évfolyam, 182–206. szám)
1910-08-02 / 182. szám
Budapest, kedd PESTI PAPLÓ 1910. auggusztus 2. 182. szám. A gyalogjárókon bámészkodó emberek sírtak, zsebkendőkkel törölték kényeiket, amikor a sok ezer gyermek menetét látták. A kis rongyosok, meztelen lábúak, komoran, szinte siri csöndben lépkedtek egymás mellett. Az élen tagbaszakadt, erős férfi, a következő táblát vitte: A kiuzsorázott gyermekek. A menetben részt vettek a csecsemők is, akiket gyermekkocsikban toltak végig az utcákon. Az apróságok sorait az asszonyok követték, majd a férfiak végtelenségbe vesző tömege következett. Amerre elvonultak, reszkettek a bérbaloták ablakai a tüntető kiszólásoktól. Becsületes lakáspolitikát követeltek, ami közben válogatlan jelzőkkel illették a házbéruzsorásokat. Ez a tüntető felvonulás amilyen különösen hatott tarkaságaival, újszerűségével és egészen szokatlan voltával, éppen olyan módon tette rokonszenvessé azt az akciót, amelynek jegyében rendezték és megtartották. A lakásuzsora ellen folytatott küzdelemnek felejthetetlen dátumát örökítette meg a tegnapi vasárnappal Budapest munkássága. A tüntető felvonulásból nem emelkednek ugyan felhőkig egészséges, emberséges és olcsó munkásházak és a demonstráció láttára nem szállítják le a budapesti házbéreket, de remélhetően, erkölcsi haszon nélkül még sem záródik a tegnapi tüntetés mérlege. Az embereket felrázta a panaszkodó, síró, kiabáló és segélyt kérő nyomorúság. A rongyosok ezreinek tömegbe való verődése a lelkekben olyan nyomokat hagyott, amelyeket nem törölhetett el a vasárnapra virradó hétfő. A vasárnap eseményei fölött nem lehet napirendre térni, azok beszéltetnek magukról, úgy lehet, még a hivatalos régiókban is. Talán odáig is elhallatszott a forrongó tömeg vészes kiáltása, amely háborút hirdetett azok ellen, akik aranybányákat nyitottak a nyomorúság tanyáin. A tüntető menet résztvevői délután három óra£or gyülekeztek a Hunyadi-téren, ahová mindenfelől csak úgy özönlött a nép, férfiak, asszonyok és gyermekek, mert a munkások családostól jöttek. A rendezők a szörnyű forróságban nem halogatták az indulást. A menet, amelyben a gyerekekkel együtt körülbelül húszezer ember vett részt, a Csengeryutcán, Andrássy úton, a Körúton és a Rákóczi-úton át vonult a Garay térre, a gyűlés helyére. Hasonló menetet még aligha látott a főváros közönsége, sok nép is nézte, amerre csak elhaladt. Csoportonként osztályozták a tömeget. A kerületi pártszervezetek táblákat cipelve, egymásután haladtak. Egyes nagy munkás-bérkaszárnyák lakói is külön-külön csoportokra alakultak, elől a gyermekekkel, akik a maguk éles hangján kiáltozták a felnőttek jelszavait és kifakadásait a házbéruzsorások ellen. A legnagyobb csoport volt a Párkány utca 1429. számú ház lakóié. A táblát, amelyre három piros léggömböt kötöttek, a gyerekek vitték. Ott bandukoltak a Sepsi útházcsoport összes lakói, utánuk a Fóti út 18. számú, a Csángó utca 3/A—B. számú és más bérkaszárnyák lakói. A menet elszomorító látvány volt. Az asszonyok és leányok között alig akadt, aki kalapot viselt volna. A gyerekek legnagyobb része mezítláb, nagyon is viseltes ruhácskában, a legtöbbje a jól ismert trikó-ingben. A hőség tikkasztó volt, öreg aszszonyok lépten-nyomon árulták a vizet s mindeki ivott útközben, aki csak tehette. Férfiak és nők bágyadtan bandukoltak előre, a gyerekekre is bizony rossz hatással volt most az égető napsugár. A mentők két kocsival vonultak ki. Összesen kilencen lettek rosszul, hat felnőtt, három gyermek. Valamenynyien a hőségtől. Egy munkás napszúrást kapott s oly rosszul lett, hogy a kórházba kellett vinni. A harci kedvet és elkeseredést azonban nem lankasztotta a hőség. A szegény emberek és főleg a gyerekek torkuk szakadtából szidtak mindent és mindenkit, amit s akit csak a lakásnyomoruságért okolni lehet. A táblákon a fölirás mind csupa panasz, vál és szemrehányás, így például: — Le az uzsorásokkal! — Le a panamistákkal! Fél hatra járt az idő, amikor a felvonulásban résztvevők mindannyian elérték a Garay-teret. A népgyűlést, a menetben kifáradt asszonyokra és gyermekekre való tekintettel, igen rövidre szabták, alig tartott húsz percnél tovább. Szabados Sándor rövid beszédben merítette ki a napirendet, a lakásdrágaság ellen való szervezkedés kérdését. — önök — mondotta — ebben az irtóztató hőségben délután két óra óta talpon vannak. Meg kell állapítani, hogy ha ilyen időben egyetlen felhívásra ezer és ezer ember teszi ki magát a napszúrásnak, ennek a szörnyűségnek, akkor e város népsége szörnyű és rettenetes helyzetben lehet. Nemcsak mi vagyunk kiuzsorázva, akik ma idejöttünk. Sok tíz és százezer munkás van, akik lelkükkel itt vannak, de nem jöttek ide, mert féltették családjukat és gyermekeiket a napszúrástól. A helyzeten szabályokkal és kuruzslásokkal segíteni nem lehet. Ha innen haza megyünk, váljék agitátorrá mindenki, indítsák meg a mozgalmat a házakban és ha a város urai rajtunk nem segítenek, felvesszük az odavetett keztyüt és nem állunk meg, amig meg nem döntjün, a háziurak hatalmát. Tehát fel a harcra! Még Tarczai Lajos intézett néhány buzdító szót a tömeghez, amely egyhangúan elfogadta azt a memorandumot, amelyet a munkások dr. Bárczy István polgármesterhez intéznek. A főváros lakásínségének csökkentésére az emlékirat az alábbi intézkedések megtevését javasolja: 1. A főváros folytassa a kislakások — egy- és kétszobás lakások és munkásszállók — építését a mostaninál nagyobb arányban és gyorsabb menetben mindaddig, míg a lakáspiacon a kínálat és kereslet arányában be nem áll a normális viszony, vagyis az az állapot, midőn az ilyen lakásoknak legalább három százaléka üresen áll, valahányszor ez az arány csökken, a főváros folytatólagos építkezésekkel lépjen közbe a normális arány helyreállításáig. 2. A magánépítkezés előmozdítása céljából: a) kieszközlendő a harminc éves adómentesség ama magánépíttetők számára, akik egy meghatározandó rövid határidőn belül a főváros meghatározandó területein kislakásos bérházakat építenek; b) a fővárosnak belső területén levő üres vagy kellően be nem épített telkeire bizonyos megállapítandó, de legfölebb mostantól három évre terjedő határidőn túl külön magas adó vetendő ki érték alapján. Továbbá három év múlva a fővárosnak joga legyen az ilyen telkeket a tulajdonos által adóalapul bevallott értéken magához váltani. Az ezen az alapon egyes telkek után szedett adó összege az esetleg bevezetendő és az illető telkekre eső telekértékemelkedési adóból levonandó lenne. 3. Az építés drágaságának csökkentése céljából: a) sürgősen keresztülviendő az építési szabályzat célszerű megváltoztatása; b) fölállítandó a községi téglagyár. Ha mód és alkalom kínálkozik, más építőanyagok is városi üzemben állítandók elő. Tudvalevő, hogy a tégla- és egyéb építőanyagok megokolatlan drágasága erősen megdrágítja és akadályozza az építkezést. Állami és községi kötelesség ezt a bajt a lehetőség szerint enyhíteni. 4. Hogy a főváros környékén kertes munkásháztelepek keletkezhessenek és a meglévők fejlődhessenek, szükséges a helyi és környékbeli közlekedés gyorsítása és olcsóbbá tétele. E célból: a) a főváros minden rendelkezésére álló eszközzel kényszerítse a főváros területén levő három közúti vasúti vállalatot arra, hogy nagyon olcsó havi, heti és napi munkásjegyeket adjanak ki és a munkáslakta városrészekből a munkahelyek irányában a megfelelő reggeli és esti órákban elegendő különjáratot tartsanak fenn. Az ilyen engedmények kieszközlésére elegendő módja és hatalma van; b) a főváros szerződésben biztosított joga alapján váltsa meg azonnal a fővárosi társaskocsi-vállalatot és rendezzen be motoros társaskocsi-járatokat, részint azért, hogy a közlekedési eszközökkel nem bíró munkásvidékeket a fővárosba bekapcsolja, részint azért, hogy a közúti vasúti vállalatokat a párhuzamos utcákon való járatokkal engedményekre kényszerítse; c) a főváros már most tegyen előkészületeket arra, hogy a Városi Villamos Vasútnak 1917. elején bekövetkezendő megváltása után e vállalat vonalaiba kapcsolódó új vonalakat azonnal megépíthesse. Ezzel egyrészt a közúti vasút is kényszeríthető lesz üzemének átadására ,másrészt már most kijelöltetnek azok a vidékek, amelyek a forgalomba majd belekapcsolódnak és azokon már most megindulhat a munkásháztelepek létesítése. 5. Minthogy ezek az intézkedések csak aránylag hosszabb idő múltán valósíthatók meg és csökkenthetik a lakásnyomorúságot, a lakásuzsora pedig napról-napra nő, a főváros törvényhatósága mondja ki, hogy a mostani lakásbérek három éven belül egyáltalában nem emelhetők. 6. A fővárosi lakásbérleti jog terén a következő intézkedéseket kéri a memorandum: a) a lakásbérleti jogviszonyok olyan szabályozását, hogy a lakásbérleti szabályrendelettől eltérő szerződéseknek csak a szabályrendeletben meghatározott esetekben legyen helye; b) el kell törülni a lakásbérleti szabályrendelet 26-ik szakaszának azt a korlátozását, amel szerint az ott meghatározott béremelési és felmondási tilalom nem terjed ki a negyedévnél rövidebb felmondású lakásokra; c) módosítását a lakásbérleti szabályrendelet 26. szakasza, s a negyedik pontjának, amely szerint az ingatlan eladása esetén a fölmondási tilalom megszűnik; d) a főbérleti rendszer eltörlését. 7. A lakásnyomorúságnak az a része, amely abban áll, hogy a nyilvánvalóan egészségellenes helyiségek emberi lakások céljára használtatnak föl, rövid határidőn belül megszüntetendő azzal, hogy a főváros az ilyen lakásokat használaton kívül helyezze s helyettük pedig elegendő szükséglakást építessen. A főváros lakáspolitikájának irányításra és lakásügyi akciójának vezetésére községi lakáshivatal állítandó fel. Ezt a memorandumot Budapest munkásai megbízásából a kerületi pártszervezetek írták alá, s mihelyt a polgármester haza érkezik szabadságáról, a szocidemokrata pártvezetőséggel az élén, nagy munkásküldöttség nyújtja át neki az emlékiratot. * A lakásdrágaság ellen indított akcióval egyidejűen a háztulajdonosok is mozgalmat indítottak anyagi érdekeik megvédelmezése végett. A Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyilvántartási Irodája címmel olyan intézményt létesítettek, amely fekete könyvet vezet az olyan lakókról, akik házbérhátralékban vannak. Az ilyen portás hiába néz lakás után, a nyilvántartó irodába megtudhatják, a háztulajdonosok, hogy nehéz két ember, és mindaddig, amíg tartozását meg nem fizeti a háziúrnak, nem juthat lakáshoz. Az iroda most küldötte szét körlevelét, amely szóról-szóra így hangzik: — Igen tisztelt kartárs úr! A végrehajtási novella törvényes zálogjogunk gyakorlását olyannyira korlátozta, hogy reánk vonatkozó hátrányos rendelkezései folytán évenként teljes félévi házbér-jövedelmünk veszélyben forog. A novella értelmében mi is épp oly hitelezők vagyunk, mint a fűszeres, szabó, stb. stb. és törvényes zálog- és visszatartási jogunk, mely a régi végrehajtási törvény értelmében a bérlemény területén található összes bútorzat és ingóságokra kiterjedt a novella értelmében csupán a fölösleges bútorzatra és ingóságokra terjed ki. A novella ezen rendelkezése folytán a kisebb, vagy középnagyságú lakásokban semmi fedezetet nem találunk. A rendelkezésünkre álló adatok szerint, a novella életbelépése óta több, mint 500 lakó költözött ki anélkül, hogy az utolsó negyedre eső házbérét kiegyenlítette volna és sajnos, de így van, hogy negyedről-negyedre megkétszereződik azoknak száma, kik látva tehetetlenségünket, a nemfizetők gárdájéba lépnek. Az itt elmondottak indítottak bennünket arra, hogy anyagi érdekeink védelmére, saját felügyeletünk alatt, egy oly intézményt létesítünk, mely hátbérveszteségünk ellen biztosítson, amenynyiben azt kifizeti és mely az általunk beszolgáltatott adatok alapján minden kiköltöző, illetve felmondás alatt levő lakóról teljesen díjtalan, pontos információt adjon és érdekeink megvédéséről gondoskodjon. Ezen intézmény, a „Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyilvántartási Irodája“ a mai nappal, teljes titoktartás mellett megkezdi működését. Nyilvántartási irodánk által lehetetlenné teszszük, hogy a lakó, miután lakása felmondatlan, a felmondott bérnegyedre járó összeg kiegyenlítése előtt bárhol is lakást vehessen föl, mert a háztulajdonos mielőtt a lakást kiadná, a nyilvántartási irodához fordul, hol a legmegbízhatóbb felvilágosítást kapja a jelentkező lakóról. Bérhátralékosoknak lakást kartársaink egyike sem fog adni addig, míg előző lakásának bérét ki nem fizette, így elejét veszszük a végrehajtási novella káros rendelkezéseinek és így kényszeríthetjük lakóinkat a végrehajtási és egyéb bírói lépések igénybevétele nélkül is kötelezettségük teljesítésére. Ebből kifolyólag a bérlők béreiket sietve fogják kiegyenlíteni, hiszen amíg bérüket le nem fizették, lakást sehol sem kaphatnak. Amennyiben tisztelt karfais urat sikerült volna meggyőznünk eszménk közérdekű voltáról és arról is, hogy saját érdekét szolgálja azzal, ha a nyilvántartási iroda működését elősegíti és díjtalan információnkat igénybe veszi, kegyeskedjék a mellékelt alapszabályokat figyelmesen átolvasni és a csatolt belépési nyilatkozatot aláírva hozzánk mielőbb beküldeni. Kartársi üdvözlettel A Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyilvántartási Irodája.