Pesti Napló, 1911. április (62. évfolyam, 77–102. szám)

1911-04-22 / 95. szám

J.Q Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1911 április 22. 15. szám. _ A bátor kadét. A Pesti Napló egyik lon­doni olvasója irja nekünk a következőket: — A City egy hatalmas kirakata előtt ezernyi ember tolong állandóan. A kiváncsiak a kirakatban egy remek szép tigrisbőrben gyönyörködhetnek s a tigrisbőr mellé függesztett plakátokról a következő izgalmas történetet olvashatják el: „Néhány héttel ezelőtt a keletinidai Madras város határában, az erdő szélén fölállított nyitott sátorban néhány, a szá­razföldön időző hajóstiszt vidám lakomát rendezett. A csapongó kedvű mulatozás azonban nem tartott , sokáig, mert hirtelen, mintha a földből bukkant volna­­ elő, hatalmas, gyönyörűen fejlett tigris csapott a mu­­latozókra, megragadta az egyik kadétot s úgy, ahogy a farkas szokta a bárányt, hátára dobta a halálsá­­padtra vált fiatalembert. A hatalmas vad, úgy lát­­­­szott, nem volt megelégedve ennyi zsákmánynyal, mert morogva nézte végig a jelenvoltakat, úgy­­ mintha a legmegfelelőbbet kereste volna. A tengerész-­­ tisztek, akik ilyenfajta szemekkel nem ismerősök, mer­­t révén ültek helyeiken s egyik sem mert még csak­­ mukkanni sem, nehogy ,a tigris figyelmét magára­­ vonja. Egyetlen ember volt csak a társaságban, egy az asztal végén ülő fiatal hadnagy, akit nem hagyott el lélekjelenléte s aki óvatosan, a fenevad minden mozdulatára ügyelve, fölvette földön fekvő fegyverét, hogy egy lövéssel megmentse a kadétot. Mielőtt­­ azonban fegyverét használhatta volna, megmozdult a tigris hátán fekvő kadét, fölemelte karját s a kezében levő tőrrel intett a hadnagynak, hogy ne mozduljon, ne izgassa még jobban a vadat. A tíztek izgatottan nézték a vérfagyasztó jelenetet s nem tudták elkép­zelni, hogy vájjon mit akar a kadét. A következő pil­lanatban azonban megtudták: a bátor fiatalember, aki még a tigris karmai között sem vesztette el lélek­jelenlétét, a kétélű tűzt teljes erővel a tig­ris oldalába döfte s azt ott többször megforgatta. A fenevad a­ fájdalomtól rémesen fölordított, de nem fordulhatott már támadója ellen, mert a tőr, amely szivét szúrta át, nyomban megölte. A­ bátor kadétot természetesen hősként ünnepelték társai valóban hősies tette miatt.“ — így mondják el a kirakat plakátjai a tigris történetét. — Gyászrovat» Dr. Lengyel Sándor, a szé­kesfőváros tanári karának' 'segyik legrégibb és leg­érdemesebb tagja, a nagymező-utcai kereskedelmi iskola igazgatója, tanári működésének negyvenhato­­dik esztendejében ma meghalt. Érdemeit a király is elismerte azzal, hogy a magyar nemességet ado­mányozta neki. Az elhunyt pedagógust holnap szom­baton, délután négy órakor fogják eltemetni a ke-­­­repesi-uji temető halottas házából, a főváros ado­mányozta díszsírhelyen. Dr. Sümegi Jakabné, néhai dr. Sümegi­­ Jakab ozorai körorvos özvegye, Mezőkomáromban­­ elhunyt. A megboldogultat kiterjedt rokonság gyá­szolja. Temetése vasárnap lesz Mezőkomáromban. Königsberger Lajos magánzó tegnap het­­venötödik évében meghalt, ifr. Kelemen Dávid, az ismert gyermekorvos és K­e­­­c­in­e­n Salamon már. mérnök az elhunytban édesapjukat gyászolják.­­ A temetés vasárnap délelőtt tíz órakor lesz a rákos-­­ keresztúri új izraelita temető halottasházából. — Apa a halálraítélt Siáért. Jelentettük, hogy az amerikai mormon fővárosban, Salt Lake Cityben egy Szirmay-K­ovács Gyula nevű magyar ember betörés közben agyonlőtte egy előkelő polgár tizen­­négyéves fiát, Thomas R. Karrickot s ezért ha­lálra ítélték. Minthogy a halálnemek közül a golyó által való halált választotta, május 5-én fogják agyon-­lőnni. Az amerikai „Szabadság“ című­ lapnak egy példányát, melyben a halálos ítéletről számol be, megküldötte valaki Szirmay-Kovács Gyula Miskol­con lakó apjához, aki a megdöbbentő hírtől meg­­­­törve, kegyelmi kérvényt küldött a salt lake city-i­­ bírói kar egyik tagjához, Gerorge C. A r m­ s­t­r­o n­g- i­ hoz. A magyar nyelven irt kérvényt a Diró lefordít-­­ tatta , azután áttette A. R. Barnes főügyészhez.­­ A kegyelmi kérvény így szól: „Tekintetes ügyészség! 1911 január 30-án megküldte valaki címemre a­­ Clevelandban (Ohio) megjelenő „Szabadság“ nevű­­ magyar újság egy példányát, amely beszámolt egy­­ Szirmay nevű magyar fiatalember halálra ítéltetésé­­ről a arcképét is bemutatta. Az arcképben — leírha­tatlan fájdalmamra — saját fiamra, Kovács Gyu­lára ismertem. A nevezett újság tévesen írta, hogy Szirmay-Kovács Gyula budapesti illetőségű, mert ide, Miskolcra való. Az is helytelen állítás, hogy a fiam 1000 koronát lopott volna tőlem, minthogy, azt az I­lédszobát s igy jöttek, rá, hogy a leánynak a folyosó­­ végében lévő szobájából átjárót törtek a bank helyi­ségébe, amelyet a fölragasztott kárpittal takartak el. A veszedelmes szobalányt a bankigazgató falusi bir­tokán letartóztatták. Bevallotta, hogy betörőkkel ál­lott összeköttetésbe is, akik ki akarták fosztani a bankot.­­ A Basedow-kór gyógyítása. Berlinből írják,­­ hogy a német sebészek egyesületének most ülésező negyvenedik kongresszusa a Basedow-beteg­­s­é­g­ gyógykezelésének kérdésével foglalko­zott. A kérdés előadója Kocher, berni orvostanár volt, aki az általa kezelt Basedow-kóros betegeknél a pajzsmirigyek beteges elváltozását, továbbá az izzadmány szaporodását és ezzel kapcsolatban a vá­ladék jódtartalmának erős megnövekedését tapasz­talta. A betegséget Kocher tapasztalata szerint heves érzelmi befolyások, megerőltető életmód, pajzs­­mirigy-betegségeknél a jód bő használata, valamint a különböző fertőző betegségek idézhetik elő. Nők­nél különben gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál és pedig rendesen a fejlődési korszakban. Minthogy a betegség alapja a mirigyek fokozottabb tevékenységében rejlik, Kocher a helyes gyógyke­zelést a sebészi beavatkozásban látja, illetőleg ab­ban, hogy a megbetegedett pajzsmirigyek részben, vagy egészben eltávolíttassanak a testből. A sebészi műtét eredménye csupán akkor lehet kedvezőtlen, ha a szükségesnél kevesebb pajzsmirigy vétenék ki. A műtét alkalmazása után bekövetkezett elhalálo­zások arányszáma mintegy 3.1­­5-ra rúg. A helyes kezelés megköveteli, hogy a sebészi beavatkozás már a betegség kezdeti szakában alkalmaztassák.­­ Az érdekes tanulmány előadása után Klose tanár (Frankfurt) szólott elsőnek a tárgyhoz. Tapasztala­tai alapján a Basedow-betegséget a jódmérgezés kö­vetkezményének tartja. Doll­inger budapesti or­vosprofesszor a szemek kihű­lésével jelentkező Ba­­sedow-kór eseteiben a külső szemrugcsont eltávolí­tását ajánlja, hogy ily módon a szaruhártya veszé­lyes elváltozásai elkerülhetők legyenek és a szem­fájdalmak enyhíttessenek. Katm­ur (Boroszló) rendkívül súlyos betegeket kezelt. A belsőleg gyógy­kezeltek állapota kivétel nélkül nem javult, a töb­biek közül azonban 69 százalék meggyógyult, vagy legalább is lényegesen javult. — Főhadnagy és orfeuménekes afférje, Bécs­ből jelentik: Dicke­ns kisasszonyt, a Ronacher ■ Orfeum primadonnáját tegnap hirtelen elbocsátotta , állásából az igazgatósága. Elbocsátásának érdekes­­ előzménye van. Csütörtökön este a „Rózsagavallér“ paródiája, az „Ibolyagavallér“ került szilire a Ro­­nacher-Orfeumban. A színdarabban a fő női szerepet Dickens Anny játszotta, partnere pedig Mal- N­­­e­r kémikus volt. A két színész már régóta feszült­­ viszonyban volt egymással. Ez a rossz viszony a­­ csütörtöki előadás közben még erősebben kiéleződött , és a kulisszák mögött csúnyán összeveszett a prima­­­­donna a komikussal s állítólag arculü­tötte. Az affér­­j­nak folytatása volt az előadás után. Dickens kis -­­ asszony elhagyta az orfeumot, melynek kapuja előtt egy autó várakozott reá. Az autóban egy főhadnagy ült, a primadonna barátja. Az autó azonban nem robogott el, hanem várt addig, óráig Müller ké­mikus kijött a színházból. Amikor a főhadnagy meg­­­­látta Möllert, odalépett hozzá és rákiáltott: 1000 koronát a saját jószántamból küldtem neki San­ Franciskóba, hogy új életet kezdhessen vele. Mint­hogy a fiam teljes életében könnyelmű és hóbortos volt, alassan könyörgöm a tekintetes ügyészséghez, hogy kegyeskedjék elmebeli állapotát megvizsgál­tatni, aminek a költségeit öröm­m­­el megfizet­­n­é­m. Könyörgöm továbbá, hogy — ha lehet — ke­gyeskedjék a fiamra kiszabott halálbüntetést élet­fogytig való börtönre változtatni. Előre is megkö­szönve a szívességét, amelyre egy megtört szivü apa kéri. Miskolc, 1911. február 5. Tisztelettel Ko­vács Ferenc“. A kétségbeesett apa könyörgésének azonban aligha lesz foganatja, mert egész Salt Lake City kö­zönsége rendkívüli gyűlölettel viseltetik a gyilkossal szemben. — Megszüntetett püspökség.. Lisszabonból táviratoztak. A hivatalos lap dekrétumot kö­zöl, mely a bejai püspökséget megszünteti és elrendeli a per megindítását Vasconellos püspök ellen hamisítások miatt. — A fajnoráci barlang. Megemlékeztünk annak idején arról, hogy a Nyitra vármegyei Verscó köz­ségtől északnyugatra, a Brezova felé vezető út men­tén, Fajnorác kisközségnél új barlangot fedeztek fel. A turisták körében nagy érdeklődést keltett az új barlang felfedezése. A „Földtani Közlöny“ ma meg­jelent új számában most a következőket olvassuk erről a természeti érdekességről: Fainorác­ kisközség keleti végén, az úttól északra alig 200 méternyire meglehetős sziklafalak emelkednek, amelyekben m­ár távolról látható a bar­lang nyílása. A sziklafalak középső triász korbeli mészkőből állanak s a ladin-emelethez tartoznak. A barlang főbejárata jó nagy, mindenki szabadon be­férhet.. A főbejárat átellenében van egy kisebb fülke, amelynek folytatása azonban nincsen, itt csupán re­pedéseket találunk. Balról két folyosó vehető észre, amelyek összeomlottak úgy, hogy mi van beljebb, azaz, hogy ezen folyosók merre húzódnak, nem tud­hatni. Jobbról azonban egy kis nyilas látható. Ez a nyilas meglehetős szűk, úgy, hogy valamivel vas­tagabb ember hason csúszva sem igen férne bele, amint azonban ezen a szülő nyilason keresztü­lcsúsz­­tunk, következik körülbelül egy nyolc méter hosszú folyosó, amelyen mindenki kiegyenesedve végigme­het. Szélessége is egy méternyi. A folyosó végén ismét egy kis nyílás látható, ahonnan százával re­pülnek elő a denevérek, amelyek ismét egy alatta levő másik aknaszerű lyukban eltűnnek. Az akna­­szerű szűk mélyedés körülbelül 10 méternyire halad lefelé. Elérve ezen aknalyuk fenekét, ismét csak egy kis vízszintes lyuk előtt állunk, amelyen keresztül még nehezebben lehet jutni. Itt már csak igen vé­kony dongájú ember csúszhat át. Mögötte követke­zik egy kis fülke, ahol két ember kiegyenesedve egymás mellett szabadon elférhet. A fülke fenekén ismét egy lefelé vezető nyilas van, amelyet egy ha­talmas kőszikla fed; hogy ez hová vezet, nem lehet tudni. Kisebb repedés az egész barlangban még na­gyon sok van. Vízre a barlangban nem akadni, de kisebb-nagyobb fokú nyirkosság a falakon minden­kor észlelhető. Agyag a barlang alján nem fordul elő, az egész csak kőszikla és törmelék. Ez a bar­lang ezek szerint a fiatalabb barlangok közé tarto­zik, ahol a behatolt esővíz szélesebb folyosókon me­­kallikai munkáján k­ívü­l, a repedésekben különösen még kémiailag is hat és oldja az anyakőzetet. A bar­lang további kitöltése és esetleg cseppkövekkel való kidiszitése talán a jövő századoknak lesz még csak a feladata. A nép itt ezt a barlangot Oplentova-nak nevezi. A barlangot báró Wettenwy­ Lipótné fedezte fel s az ő leánynevéről most „Ida barlang“­­nak nevezték el. — Kérjen bocsánatot Dickens kisasszonytól, mert­­ csúnyán megsértette őt! Ii Müller tiltakozóit az ügyébe való beavatkozása . A veszedelmes szobalány. P­á­r 1­s b­ó­l táv­iratoztak: Brüsszelből jelentik, hogy a belga nemzeti ban charleroy-i fiókját egy betörőbanda ki akarta fosz­tani. A bank házában lakott maga az igazgató is. Vé­letlen szerencse műve volt, hogy a rablást még ideje­korán fölfedezték. Úgy történt az eset, hogy a bank­­igazgató új­­szobalányt fogadott, ki föltételül kötötte ki, hogy külön cselédszobát kapjon. Alig volt hely­ben egy hétig az új szobalány, amikor hire terjedt, hogy Charleroyban a rendőrség egy nemzetközi be­törőbanda cinkostársát, egy szobalányt keres, aki ál­neveken szokott szolgálatba állani. A keresett szoba­lány sűrűn változtatta a helyét. Különösen olyan csa­ládokat részesített előnyben, amelyek gyakran tar­tózkodnak vidéki kastélyokban. Ilyenkor aztán ki­fosztották a lakást, a szobalány pedig odább állott. A veszedelmes szobalánynak a belga nemzeti bank fiókintézetében az igazgató családjánál akadtak nyo­mára. A brüsszeli detektívek megfigyelték és csellel eltávolították. Az igazgató hirtelen családostól eluta­zott s magával vitte a szobalányt. Átkutatták a cse-i ellene, és igy szólt a főhadnagyhoz: — Önnek semmi köze ehez a dologhoz, majd , elintézzük ezt mi ketten. A főhadnagy erre arcul ütötte a k­o­m­i­­­­k­u­s­t, még pedig oly erővel, hogy szegény Müller­­ a földre esett. Ekkor azonban már nagy közönség­­ gyűlt az automobil, a pofozkodó főhadnagy és a­­ földön heverő komikus körül. Ott volt egy csomó­­ kórista is és ezek elkezdték szidalmazni a főhad­­s nagyot és már veszedelmessé lett a helyzet, mikor­­ közbeléptek a rendőrök, szétoszlatták a tömeget és­­ talpraállították a kémikust. A főhadnagy és a pri­­­­madonna elrobogott az automobillal, Müller pedig­­ azonnal elment az orfeum direktorához és elpana­­s­szolta az esetet. A dolog vége pedig az lett, hogy­­ az igazgató elbocsátotta primadonnáját, Müller pedig feljelentést tett a főhadnagy ellen. — Veszett kutyák garázdálkodása. Fiuméból táv­iratozzák. Az óváros utcáin két veszett eb garáz­dálkodott tegnap és öt embert meg­mart. Az egyik kutyát elfogták, a másiknak sikerült elfutnia A megmart embereket a Pasteur-intézetbe szállították .

Next