Pesti Napló, 1913. június (64. évfolyam, 129-153. szám)
1913-06-01 / 129. szám
Elutazás előtt vegye meg a PESTI NAPLÓ-t a városi hírlapárusítónál, mert a kormány a pályaudvarokon nem engedi árusítani. • Gyilkos szakadékok. Míg mi visszafojtott lélekzettel az ítéletet várjuk, a nagy per egyik hőse és igazság szerint vádlottja, Lukács László Bécsbe utazik. Holnap ott fog állni az uralkodó előtt és jelentést tesz arról, ami a törvényszék tárgyalótermében történt. Óvatosan és röviden, kertelve és kíméletesen fog beszélni, mert a felséges urat, akit amúgy is nagy kor terhe nyom, ma szörnyű izgalom érte. Izgalom, amelynek részleteit csak sejteni és kombinálni lehet hatásából. A szárnysegéd a király szobájából jövet, eszméletlenül esett össze. Ami bent történt, a felindulás, amelyben urát és parancsolóját látnia kellett, lesújtotta, összezúzta. Uralkodásának több, mint hat évtizede alatt érhették csapások az ősz fejedelmet, érhette gyász, de alig állott ki még oly megrázó erejű csalódást, mint ma, amikor azt jelentették neki, hogy hadseregének egyik nagyrangú parancsnokoló tisztjére, vezérkarának ezredesére, aki a minap halálos ítéletet hajtott végre önmagán, olyan bűn bizonyult, amelynél hitványabbat katona nem ismerhet. Az uralkodó felindulása milliók lelkétérinti. Nem tragédia történt itt, hanem egész sora a megrázó tragédiáknak. A széttépett kulisszák mögött irtózatos örvényre nyílik kilátás. Ez az örvény — borzalom elgondolni is — hadseregeket nyelhetett volna el, államokat fogadhatott volna gyilkos ölébe. Hiszen arról volt szó, hogy élet-halál harcot vívjunk egy hatalom ellen, amely az öngyilkos Redl ezredes közlései nyomán készülődésünk minden részletét ismerte. Míg Bécsben Albánia függetlenségéért lángoltak és az idegen Esszád pasát bélyegezték árulónak — az igazi áruló milliókat rakott el bűne vérdíjából. Lehet-e hátborzongás nélkül szemlélni a perspektívát, amelyet ez a halott mutatott nekünk? Az ő egyéni tragédiája egy kis részlete csupán a véres drámasornak. Itt van szemünk előtt a pusztulás lehetősége. Itt van megrendült bizalmunk, összezúzott hitünk. Itt a szörnyű megismerés, hogy egy nagy és legelsőrangú szerepre hivatott, egy kemény és hozzáférhetetlennek hitt testületünket is kikezdte már a korrupció mérge. E katasztrofális hatású leleplezés jelentőségét latolgatván, mi már ott tartunk, túl a felháborodáson, túl a boszulihegés kitörésein, hogy szinte babonás félelemmel nézzük a közéleti romlás mindenütt jelentkező tüneteit. Emberfelettire, hatalmunkon túllévőre, irgalmatlan, sötét végzetre kell gondolnunk, amikor különböző formában, de egyre félelmesebben látjuk a degenáriós jeleket az állami, a polgári kormányzatban, a diplomácia szalonjaiban s most már a hadseregben is. Mert megtaláljuk, Magyarországé a szomorú dicsőség, hogy lélekvásár, közvagyon-rontás itt akadt legelőbb s leghivatottabb művelőire. Itt szaporították egy féktelen önzésű kormányrendszer vesztegetési alapját az államkincstártól elvont pro. víziókkal. Itt találtak fel arcpirítóan cinikus, elméletet minden közéleti panama mentegetésére. vi Mikor ezek a belső bűnök már fel voltak derítve, mikor a most ítélet előtt álló nagy per tárgyalását vártuk, szinte letargikusan vettük tudomásul, hogy osztrák politikusok a legrutább haszonszerzéssel vádolják meg diplomáciai szolgálatunkat. Elmondották, hogy a külügyminisztérium úgynevezett irodalmi osztálya börzecélok szerint használja és alakítja információit. A megszégyenítő vádat teli szájjal utasították vissza. Amint Lukács visszautasította annak idején a pártkassza-panama gondolatát is. De megtorló eljárást nem indítottak a vádemelők ellen, amint Lukács Lászlót is szinte erőszakkal kellett a törvényszék elé kergetni. A belső kormányzat után tehát a külpolitikai organizmusban jelentkeztek a bomlás-tünetek. S alig hogy a megdöbbenésből felocsúdtunk, elhangzott a Redl alezredes halálát okozó revolverlövés. Rövid, félelmes csend. Aztán suttogás, majd hangosabb beszéd, hivatalos beismerése annak, hogy a legfontosabb katonai titkok e letéteményese áruló volt s cselekedetéről, üzelmeiről, bűntársairól ma magának a királynak kellett jelentést tenni. Az orvosi bulletinek szárazságával itt azt lehetne mondani, hogy a korrupció kórokozói a harmadik hatalmas államéleti faktor, a hadsereg szervezetében váltak kimutathatókká. Bennünk azonban semmi nem maradt a józan szárazságból. Szerelem a bűnben. Irta: Bede Jób I. Kuffstein Bélának, a beteg milliomosnak a felesége, aki a nevezetesen előkelő nevű, de tönkrement Dersidányi családból származott, olyanféle szokásokat kezdett követni, amikről a köznép körében azt a megjegyzést teszik, hogy rossz útra tért. Hogy megszegte a templomban tett esküt, hűtlen lett az urához. Odaadta magát másoknak. Paráználkodott. Sőt cégéres parázna lett, ami annyit jelent, hogy szomjas ember, aki a cégért látja, betérhet abba a házba, eképpen aki asszonyi ölelésre vágják, ha látja Kuffstein Bélánét, látja azt is, hogy vágyakozása nem reménytelen. Úgy mondják hogy rossz útra tért. De abban a világban, amelyik a milliomosok világa, más neve van. Enyhébb, megbocsájtóbb, igazabb. Kuffstein Béláné szép asszonyi ifjúságának és gazdagságának örömeit élvezte. Esküjéhez már akkor hűtlen lett, amikor azt mondta a kérdésre, hogy szereti-e, akivel házasságra lép, igen. Mert ő már korábban azt esküdte, hogy minden módon a felesége lesz Kuffstein Bélának, bárha nem szereti, bárha az utálat undorodását érezi, ha csak a kezével érinti is. Undorodott tőle, amikor arcán rossz vérének kiütését látta és nedves szemének pirossága olyan utálatot keltett benne, mint amikor kisleány korában reggel az iskolába menve züllött emberekkel találkozott, kik közül egyik az utcasarkon tivornyából jövet rája leskelődött és érthetetlen szavakat mormogva, szeme véresen forgott és vigyorgó arca megrándult a kéj képzeletében. Kuffstein Béla arcán is látta ezt a rángatózást és míg az irtózattól hátán borzongás futott végig, éppen ilyen pillanatainak a gyengeségét használta fel, hogy magához kapcsolja, mert a felesége akart lenni. A felesége akart lenni és a felesége lett, inkább azért, mert nem szerette. Mert ha szerette volna, szánalmat érez iránta és megmagyarázta volna neki, hogy a házasság megrövidíti az életét és elpusztítja. Felesége akart lenni a vagyonáért, a féryéért és a nagy módért, mely általa neki jut és amiben élve megtalálja az örömöket, csak a sablonos erkölcsöket kell megtagadnia, de ezeket már azzal is eldobta, hogy felesége lett. Aztán meg az apja, a híres Dezsidányi Frigyes kedvét találta ebben a frigyben, a maga hasznát leszámítoltatta külön a hozományon kivül. Az anyja, a származására kényes, a jezsuiták gyóntató székéhez .Járó puritán vallásos asszony alázatosan hízelkedett e zsidó nemeseknek, akik pénzért vették a rangot, a címet és vallásukat is elhagyták, csakhogy kiemelkedjenek azok közül, akiknek az üzletekben kevesebb szerencséjük volt, mert nem voltak elég kegyetlenek, hogy embertársaik ajmmorából vagyont szerezzenek. Az ő anyja ennek a roskatag kiélt beteg embernek az ölébe ültette Magdolnát. Senki sem volt, aki tiltakozott volna ellene. Barátnői, akik irigyelték csodás szépségét, most a szerencséjét irigyelték, hogy egy milliomosnak lett a felesége, mindegyiknek, az apjának, az anyjának, barátnőinek tudniok kellett, hogy erkölcstelenség, ami történik, mindegyik tudta, hogy őt eladták és ő eladta magát és egy se botránkozott meg. Nem nézték le, nem ítélték el, hanem még inkább keresték a társaságát, örömmel fogadták a meghívásait, dicsérték Magdolnát, hogy nem feledkezik meg róluk, akik máskülönben csak ínséges minisztériumi urakhoz mehetnének férjhez, ha igen-igen ügyesek, mivelhogy minisztérium kevés van, rangos szegény úri leány pedig sok van. Magdolnának a segítségével kiállíthatják magukat a milliomosok részére, hátha akad nekik is egy ilyen, mint Kuffstein Béla. Felesleges említeni a titkos gondolatokat, hogy hátha akad milliomosságra nézve ugyanilyen, de fizikai állapot dolgában különb, hisz a milliomos se mind beteg és akkor Dezsidányi Magdolnát lefőzhetnék, felülkerekednének rajta. Akkor aztán talán kedvük lenne arra is, hogy elitéljék. Addig csak dicsérik. Az anyák rajongással szólanak róla, okosságát dicsőítik, vállalkozási bátorságát magasztalják és férjüket boszantják: — Megint váltólejáratod van és megint könyörögni kell a boltosnak, hogy hitelezze a leányodnak a ruhát. Persze a te leányodnak tyúkesze van a Magdolnáéhoz képest, de te meg a mezőn legelhetnél ököri mivoltodban Dezsidányi Frigyeshez képest, aki bezzeg megtalálta az összeköttetéseket és fel tudta fedezni a leánya részére a milliomost. Az úri apák és anyák, meg leányok mentségére legyen mondva, abban az időben a vállalkozásokat valami járványos szokás megnehezítette. Az üzletekből való milliomos fiuk mialatt 64-ik évfolyam. 129. szám. rzzzrtax Arakí ívre _ _ _S3 koc. — AB. - — H . - . _ . — * . - . Serbin s . « . mmm . gif* ttowtaai „„-».'10 HL APROHmDETfiSKKleA* EgyM uó ft fillér, vuttpkb b.ttnl 10 Hűén Hirdetések milliméter Ml, dljuabus szériát Megjelenik hétfő kjvétdével naponkint, ünnep után la. Budapest, 1913. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmanicky utca 12. Vasárnap, junius 1. Mai számunk 54 oldal.