Pesti Napló, 1913. szeptember (64. évfolyam, 207–231. szám)
1913-09-02 / 207. szám
Budapest, kedd 1913. szeptember 2. 207. szám. 3 PESTI NAPLÓ Kormánypárti vádaskodások ((Aknamunka az Andrássy-párt ellen. — Hadik János a külpolitikáról.) (Saját tudósitónktól.) Külföldi lapokban soronként megfizetett cikkekben, vidéki kormánypárti lapokban a pausálé ellenében, majd imitt-amott elhelyezett hamis híresztelésekkel igyekezik megnyugtatni a kormány megrettent pártját, amely aggódva nézi az ellenzéki hangulat erősödését. Olvasván ezeket a naiv kifakadásokat és ezeket a gyermekes kitalálásokat, amelyek az ellenzéki akciót támadják, meglepő a kormány csudálatos naivitása. Tiszáék azt hiszik, hogy nagyhangú frázisaik, „a nemzeti munka“ jelszavának hangoztatása és szemérmetlen vádaskodásuk eltereli a figyelmet kormányzati bűneikről, terrorjukról, erőszakosságaikról.* Legkivált az Andrássy-párt megalakulása ellen tombol a munkapárti rémület. Nehéz tényekről beszélnek és legendákat terjesztenek. Kitalálták, hogy Wekerle Sándor kereken visszautasította Andrássy felszólítását, amely arra kérte a volt miniszterelnököt, hogy az új párthoz csatlakozzék. Később azt regélték, hogy Andrássy párthíveit arra kapacitálja, hogy az őszszel felhagyva a passzív rezisztenciát, vonuljanak be a munkapárti Házba s vegyenek részt a tanácskozásokban. Mind a két híresztelést maga Andrássy cáfolta meg. Wekerléről már előzetesen tudta, hogy nem óhajt pártkötelékbe lépni és így fel sem szólították a csatlakozásra, de fia, ifjabb Wekerle Sándor belépett az új pártba. A taktikai kérdést illetőleg pedig Andrássy nem nyilatkozott senkinek sem s ha majd a kérdés aktuális lesz, akkor határoznak, de egyáltalán nem rettennek meg attól, hogy a kormány különleges eszközökkel fogja kényszeríteni az ellenzéket a tárgyalásokban való részvételre. Vázsonyi Vilmossal kapcsolatosan is megszületett egy naiv kormánypárti mese, amely arról szólt, hogy Vázsonyi az új alakulástól a támogatását megtagadta. Az efelett való ujjongást maga Vázsonyi hűti le, amikor kellő határozottsággal kijelenti, hogy az Andrássy-párt megalakítását helyesli, csupán azért nem csatlakozik hozzá, mert különállásában több szolgálatot vél az ellenzék ügyének teljesíteni. Az állandó érintkezést az Andrássy-párttal keresni fogják, sőt a klubba is belépnek. A marosvásárhelyi függetlenségi és negyvennyolcas párt választmánya Petri Zsigmond elnökletével ülést tartott, amelyen kimondották, hogy Andrássy pártjával örömmel lépnek fegyverbarátságra abban a küzdelemben, amelynek célja a mostani kormányrendszer megbuktatása. Ezzel a határozattal megdől annak reménysége, akik Désy Zoltánt a saját kerületében a függetlenségi érzelmű választópolgárságtól szerették volna megtámadtatni. Történtek ilyen kísérletek, de — amint látjuk — eredménytelenül. A kormánypárti félhivatalos cikkezők alapos választ kapnak külpolitikai oktató cikkeikre, mégpedig gróf Hadik János részéről. Hadik a Z et vasárnapi számába Magyarország és a külföld címmel válaszol azoknak, akik a legkorlátlanabb és legközvetlenebb nemzetközi érintkezés korszakában azt akarják elhitetni, hogy minden magyar ember, aki a külföldi közvéleményt hazájának politikai eseményeiről és főleg ennek a nemzetközi politikához való viszonylatáról tájékoztatja, bűnt követ el, mert egyedül és kizárólag a félhivatalos orgánumoknak volna hivatásuk arra, hogy ezt a feladatot teljesítsék. Ezek a cikkek a magyar ellenzéki politikusoknak olyan cselekedeteket és olyan nyilatkozatokat imputálnak, amelyekről az illetők maguk eddig egy betűt sem tudtak. Megcáfolja Hadik azt az állítást, hogy az ellenzéki férfiak Berchtoldot gyűlölködő rosszindulattal támadják, holott Andrássy is védte Berchtoldot akkor, amikor helyes úton haladt. Azt írják, hogy a kritikák elkésettek, holott, ha azok az ellenzéki politikusok, akik a monarkia hivatalos külpolitikáját helytelenítik és helytelenítették, a bonyodalmak idején erősebb akcióban adtak volna kifejezést felfogásuknak, s a kormány és a kormánypárti sajtó bizonyára nem késett volna — s nem is ok nélkül — őket a legkeményebb vádakkal illetni. A dinasztiát is csak a kormány keveri bele a mi szomorú belpolitikai zavarainkba. Mi mindig azt hangoztatjuk — írja Hadik — kötelességszerű alkotmányos érzéssel, hogy a felelős kormánynyal állunk szemben és ime, most előáll Tisza legbensőbb lapja és a külföldet úgy informálja, hogy mindazért, ami Magyarországon az utóbbi szomorú válság folyamán történt, az ellenzék Canossát kívánt járatni a dinasztiával. Igazán nem szorul kommentárra, mit jelent ez a taktika, mely a saját rossz politikájának ódiumát a dinasztiára hárítja és ezt a machinációt az ellenzékre akarja ráfogni. Éhez hasonló kaliberű az a vád is, hogy az ellenzék „balkáni hódító politikát“ kívánt. Aki a hadsereg kérdéseihez mer hozzászólni, arra ráolvassák, hogy el akarja zülleszteni a véderőt s a monarkiát védelem nélkül akarja hagyni. S aki a veszélyek idején felemeli az intő szavát abban az irányban, hogy az ország és a monarkia védőképessége ellen vét, aki a belső áldatlan állapotok orvoslásának útjában áll, arra ráfogják, hogy személyeskedő és gyülölséges politikát csinál. Aki pedig azt meri állítani, hogy „konszolidált belső viszonyok nélkül eredményes külpolitika elképzelhetetlen“, azt meggyanúsítják, hogy a monarkia presztízsét támadja meg önző pártpolitikai célokból. Mindezek után Hadik azt a helyes következtetést vonja le, hogy ahol megvan a kellő akarat, ott megtalálják a krízis megoldásának módját is. Magyarország belső fejlődésének érdeke és a monarkia mindkét államának biztonsága parancsolja, hogy ebben az akarásban egyesüljön minden tényező, amely még törődik olyan lappáliákkal, aminek egy nemzet alkotmányos élete és egy monarkia presztízse. * A nyár elmúltával a függetlenségi pártkörben is elevenebb az élet és az üdülésükből hazatérő képviselők estéről-estére gyarapodó számban látogatnak fel a klubba, hogy a politikai eseményeket megbeszéljék. Kossuth Ferenc nincs a fővárosban — néhány napi tartózkodásra vidékre utazott — de a legközelebbi napokban ő is megérkezik és részt vesz a klubéletben. Kelemen Béla, a szegedi második kerület függetlenségi képviselője, vasárnap délelőtt beszámolót mondott Felsőközponton. Beszámolójában ismertette a politikai helyzetet, rámutatott a Dásy—Lukács-pernek ama tanulságára, hogy most már bírói ítélet bélyegzi meg azokat a panamákat, amelyek révén a kormány többséget szerzett magának és hangoztatta, hogy a normális parlamenti állapotok vissztéréséről mindaddig nem lehet szó, amíg ez a rendszer és ez a panama pénzen vásárolt többség nem pusztul helyéről. A választók egyhangú bizalmukról biztosították úgy őt, mint az egész küzdő ellenzéket. Budapest, szeptember 1. Az athéni követ kihallgatása. Ischlbeljelentik, hogy Braun athéni követet őfelsége ma délelőtt 11 órakor kihallgatáson fogadta közös minisztertanács. Bécsből jelentik, hogy szeptember közepén közös minisztertanács lesz, amely a delegációk időpontjával, különösen a létszámemeléssel és az újabb közös költségekkel foglalkozik. A király az osztrák és a magyar miniszterelnököt csak a közös minisztertanács előtt, Schönbrunnban fogadja, a tervbevett ischli audienciát elhalasztották. Új bécsi orosz katonai attasé. Pétervárról is elentik, hogy báró Wyhneken ezredest, a vezérkar fővezetőségének ügyvivőjét a bécsi orosz nagykövetség katonai attaséjává nevezték ki. Az új attasé két elődének — mint tudjuk — azért kellett távoznia, mert Oroszország javára kémszolgálatot szerveztek, közvetlen előde pedig a Redl-ügyben is kompromit,tálva volt. Zilált pénzügyi helyzet. (Az első minisztertanács. — A kormány tervei.) (Saját tudósítónktól.) A kormány, tagjai Budapestre érkeznek; szerdára itt lesz Tisza István is, hogy minisztertanácsra jöjjenek össze. Csak Teleszky János pénzügyminiszter nem lesz itt a minisztertanácson, ami természetes is, mert azoknak a katonai kiadásoknak födözéséről, amelyeket Tisza előterjeszt, már úgy sem ő fog gondoskodni. Amikor azonban félhivatalosan közzétették, hogy a kormány ezúttal a féléves költségvetés kérdésével is foglalkozik, Teleszky távolmaradása természetessé teszi, hogy a pénzügyminiszter nem soká lesz tagja Tisza kormányának, miután e fejvesztett rendszer pénzügyi politikájával egyet nem érthet. Teleszky távozása az első érdekessége az őszi politikai szezonnak. Hs De nem kell-e aggódnia mindenkinek amiatt, hogy milyen végzetes válságba kergeti az országot Tisza bátorsága? Az utolsó hónapok csapásai után sincs meg nyugalom. A póttartalékosokat nem bocsátják haza, a határszéli csapatok fölemelt létszámban maradnak. Mindehez járul a létszámemelés, a félmilliárdos külön teher, s az országnak nincsen kereső polgársága. A munkáskezek vándorbotot fognak a kezükbe, a genfi nemzetközi munkátlansági kongresszus, amely most ül össze, megállapítani kénytelen, hogy nálunk emelkedik legjobban a kivándorlók száma. Ki gondol ezekkel? Tisza, Sándor, vagy a többiek? Ők a vasutasokat helyezgetik át boszúból, ők a büntetőtörvényeket szigorítját, adóemelésen és így többeken törik a fejüket. Mint a rombolás szellemei, akik a hegyormon összejőve, új terveken gondolkodnak, amelyekkel pusztulás jár, úgy ülnek össze a Várban a kormány tagjai: megbeszélni, mik a legalkalmasabb fegyverek a meglévő szabadságok csökkentésére, vagyonok kisebbítésére, jogok megsemmisítésére . . , . A horvátoknak odaajándékozták a vasúti szolgálati pragmatikát és a közös hadügyminisztériumban ők óhajtották elhalasztani az új katonai bűnvádi perrendtartás életbeléptetését. De a közös hadügyminisztérium azt a csekély vívmányt, amit ez a törvény enged, teljesíti nyolc év alatt. A minisztérium eként az 1914. július elsejére kitűzött határidőt megtartja. Az életbeléptetési rendeletét kidolgozták és gondoskodtak már a szükséges katonai igazságügyi személyzetről és helyiségekről is. Ami a kormánynak azt a hitet illeti, hogy a Magyarországon felállítandó katonai törvényszékek részére nem áll elegendő alkalmas személyzet rendelkezésére, a hadügyminisztérium megállapította, hogy a magyar XXXII. törvénycikk 487. szakasza értelmében csak egy hadosztály-bíróságot és az ehhez tartozó dandárbíróságokat kell Magyarországon olyan személyzettel betölteni, mely a magyar nyelvet érti, míg a többi katonai bíróságoknál a magyar nyelv, mint kihallgatási, tárgyalási és ítélethirdetési nyelv csak nyolc éven belül, a legfelsőbb katonai tör-■ vényszéknél pedig tizenkét éven belül léptetendő életbe. Tisza, aki itt akart takarékoskodni, — a magyar nyelv kárára, — ezúttal megint visszautasításra talált.