Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)

1913-10-28 / 255. szám

PESTI NAPLÓ 1913. október 28. 255. szám. 10 Budapest, kedd a Szózatot, majd a közönség megtekintette a kultúr­palota termeit. Délben négyszázteritékű lakoma, este pedig a színházban díszelőadás volt. its—r-..-...-- ............................... ! Megtalálták a pátriárka holttestét. —• Az Ache vizében volt. — (Saját tudósítónktól.) A múlt hónap ötödikén jutott el hozzánk Gastein-fürdőről Bogdánovics Lucián karlócai pátriárka tra­gikus eltűnésének híre. Miután több expedíció eredmény nélkül kutatott holtteste után, fantasz­tikus hírek kaptak szárnyra arról, hogy a pát­riárka elbujdosodott és Szerbiában, majd Kar­lócamenti falvakban, végül pedig már Ameriká­ban is megrajzolta a­­ képzelet. A legendák­ból táplálkozó reményeket foszlányra tépte az újabb expedíció sikeres munkája. Vasárnap megtalálták a szerb egyházfejed­e­­delem holttestét az Ache vizében, Dorfgastei­n­ község közelében, a folyó egyik régi hídja alatt. Dr. Vasziljevics Emil fővárosi ügyvéd dr. Bogdanovics Milosnak, a pátriárka öccsének sógora a múlt hét csütörtöke óta újabb kutatást végeztetett a gasteini Ache folyó apadt medrében, az ottani halászokkal és kiszolgált utászokkal. Tegnap, vasárnap délután sikerült Klam­­steinnál, amely huszonhat kilométernyire van Qasteintől, a híd alatt lévő pillérek között a szeren­csétlenül járt pátriárka holttestét megtalálni. A pátriárka holtteste, amely két hó­napig volt az Ache vizében, egészen el van torzulva, mindazáltal még fölismer­hető. A vízben lefoszlott a holttestről a ruha, csu­pán a cipő maradt a lábán. A pátriárka holttestének fölfedezéséről azonnal értesítették a metropolitai adminisztrátort és a püspököket, mire Zubkovics püspök vezetésével Karlócáról küldöttség in­dult Časteinbe, hogy a holttestet hivatalosan agnoszkálja és eltemetés végett Karlócára vitesse. M­i­s­i­c­s bécsi szerb főesperes, aki a holttest meg­találásáról még tegnap értesült, ma odautazott, hogy az agnoszkálásnál jelen legyen. ■ Az elmúlt napokban az Ache vize­ igen alkalmas­nak kínálkozott arra, hogy újra kutatni kezdjenek a holttest után. A folyó kicsire apadt és eredménynyel kecsegtette az újabb expedíció vállalkozását. Bog­danovics sógora, dr. Vasziljevics Gastein-fürdőbe utazott és ott kutató csapatot szervezett, amely Klammsteinba is eljutott. Az expedíció tagjai voltak Wa­lf­ner kerületi biró, Schneider csendőr­­őrmester és több gasteini lakos. Vasárnap délután fél kettőkor Schneider csendőrőrmester a klamm­­steini híd közelében a part mellett összekupo­rodott holttestet vett észre. Azonnal odahívta az expedíció többi tagjait és hozzáláttak a holttest kiemeléséhez. Ez nem járt különös nehézséggel. A pátriárka Böckstein mellett zuhant a folyóba nyolc héttel ezelőtt és addig a helyig, ahol megtalálták, a holttest huszonhat kilométeres utat tett meg. Igen sok rajta a horzsolás, sérülés és már oszlásnak is indult, de semmi­féle jelet sem találtak, amely támo­gatná azt a feltevést, hogy az egyház­főt meggyilkolták. Egészen meztelen volt a pátriárka holtteste, csupán egyik lábán volt fű­zős cipő. Feje majdnem egészen hiány­zott és a fölismerése nem volt könnyű. Megállapították, hogy a cipő budapesti üzlet­­b­e­n való. Azonkívül épen maradt az alsó állkapcsa és abban találtak egy sajátságos, rendkívül jellemző arany fogtömést, amelyről Vasziljevits azon­nal megállapította a személyazonos­ságot. A holttestet lefényképezték ott, ahol megtalálták és azután Gastein faluba vitték, ahol ma délután halottszemlét is végeztek. Karlócán nagy harangzúgással jelezték, hogy megtalálták a pátriárka holttestét. A patriarkátusi palotán, a templomokon, a kongresszusi palotán és más középületeken, valamint számos magánházon fekete zászló l­e­n­g. Külön küldöttség Gasteinba utazott, hogy a pátriárka holttestét beszentelje és Karlócára vitesse, ahol ü­nnepiesen eltemetik. A temetés valószínűleg vasárnap, november másodikén lesz. Joanovics Pál kormánybiztos múlt éjszaka Budapestről Karlócára utazott, hogy a m­etropolisi vagyon leltározását folytassa. A pátriárka holttestének megtalálása következtében folyamatba tett ediktumi eljárás t­ár­gy tálán lett és a kom­gresszus előmunkálatai immár sürgősen megtehetők. Joanovics kormánybiztos Bogdanovics Lu­cián holttestének váratlanul történt megkerülésével kapcsolatosan a következő nyilatkozatot tette: , — Karlócáról C­s­i­r­i­c­s födiakónus az egyházi ruhával azonnal Gasteinba utazott. Ott a holttes­tet agnoszkálni fogják, azután meg­indul az eljárás a holttest átszállítá­sának megengedésére. Ha az engedelmet megkapják, kettős koporsóba fektetik a holt­testet, felöltöztetik egyházi ruhába, ellátják a halotti szentségekkel, leólmozzák a koporsót és Karlócára hozzák. Hogy ez mennyi ideig fog tartani, azt nem tudják és így természetesen a temetés napja sincsen még meghatározva. Gruics Mihály adminisztrátor nincs itthon, hivatalos ügyben egyházmegyéjébe utazott, de a napokban valószínűen visszajön. A holttest megtalálásával természetesen a pátriárka holttá nyilvánítása tárgy­talan lett és az erre vonatkozó eljárás megszű­nik. ,­ Bad­ Gastein, október 27. Bogdánovics pátriárka holttestét úgy talál­ták meg, hogy Schreiber csendőrparancsnok, aki a mostani kutatásokat végezte, a régi nagyhíd lábánál már gyakran látott egy követ s amikor le­szállt, hogy megvizsgálja, kitűnt, hogy a kő vol­taképpen emberi hulla. A holttest egészen ruhátlanul a hídlábon fennakadt. A fejből csak az alsó állkapocs volt meg, amelynek középső fogán aranyplomba látszott. A hát és az alsóbb testrészek szinte meg voltak kövesedve és színü­k barnásra változott. A karok épségben megmaradtak, a kéz­fejen felülről hiányzott a hús. A gyomor egészen a hátgerincig eltűnt. Bogdánovics pátriárkát aránylag kis karjairól és kezéről, a fogplombájáról és a ci­pőjében talált magyar cégjegyzésről ismerték meg. Vizsga elől a halálba. — Egy törvényreform kulisszatitkaiból. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy a szervezeti novella szerint azok­ az ügyvédjelöltek, akik október harmincegyedike után teszik le az ügyvédi vizsgát, —két esztendeig ügyvéd­helyettesek lesznek. A szigorú szervezeti no­vellát maguk az ügyvédek szorgalmazták, hogy a jogászi pályára való tömegtorlódást ilyképpen aka­dályozhassák meg. Az Országos Ügyvédjelölt Szö­vetség egy esztendő óta kétségbeesett harcot folytat a szervezeti novellát életbeléptető minisz­teri rendeletben meghatározott átmeneti idő meghosszabbításáért. Eleinte féléves meghosszabbításáért folyt a küzdelem, amely eredménytelen maradt, mert a bu­dapesti kamara két szavazattöbbséggel a meghosszabbítás ellen foglalt állást. A Szövetség látván, hogy a meghosszabbítást el nem érheti, azt kérte a kamarától, — amelynek ha­tár­ozatához az igazságügyi kormány kötötte magát, — hogy az október harmincegyedikén lejáró praeclu­­siv határidő feloldása miatt írjon fel az igazságügy­­m­iniszterhez. A szövetség kérelmét magáévá tette az új ügyvédi párt, amely felismerte, hogy a praeclusiv határidő feloldása egyenesen ügy­védi érdek. A praeclusiv határidő ugyanis mindenkit, aki­nek a gyakorlati ideje lejárt, a vizsga letételére kényszerít és így a pálya megterhelé­sére vezet; a feloldás esetén pedig azok, akik ez év október harmincegyedikéig letehetik a vizsgát, bármikor jogosítva lettek volna a régi jog megóvása mellett vizsga letételére. A kamara választmányi ülésén Vázsonyi Vilmos, Székely Imre és Blatnier Mór ügyvédek képviselték ezt az álláspontot, mely az anyagi igazság és a kitűnő szószólók dacára egy szavazattal megbukott. A kormány azon az állás­ponton lévén, hogy egy szavazat is több­ség, nem akart a szervezeti novella re­víziójába belemenni s most az átmeneti idő utolsó napjaiban élesen szólt bele a vitába egy re­­volverdurranás. Megemlékeztünk rövid napih­írben arról, hogy a Csáki­ utca tizennyolc számú házban dr. Illés Béla ügyvédjelölt revolverrel a balmel­lébe lőtt és súlyosan megsebesült. Az Országos Ügyvédjelölt Szövetség október 20-iki napibiztosi jelentése az öngyilkosságról ezt mondja: — Dr. Illés Béla, szövetségünk tagja tegnap öngyilkos lett, mert családi körülményei folytán igen súlyosan érintették az átmeneti idő méltány­talan intézkedései. Haldoklik a Pajor-szanatórium­ban. Indítványozom, hogy a Szövetség foglaljon mellette tüntetően állást. Dr. R­i­b­á­r­y Géza, Illés Béla tragédiája megdöbbentően világítja meg a mai ügyvédjelöltek sorsát. A harmincéves fiatalember rendkívül szolidan élt, édes­anyjával együtt lakott és minden törekvése oda irányult, hogy mielőbb megnyithassa ügyvédi irodáját, hogy özvegy édes­anyjának támasza legyen. Éppen ezért az ügy­­védjelöltekről szóló törvényjavaslat életbeléptetése előtt akarta letenni a vizsgát, de a miniszteri rendelet — mely szerint az átmeneti idő nem lett meghosszab­bítva — kegyetlenül útját állta törekvésének. Akik közelebbről ismerték a szerencsétlen fiatalembert, azt beszélik róla, hogy az ügyvédi vizsgát alapos ké­szültséggel várta, de a közelgő végleges terminus lázában neuraszténiát kapott. Félt az esetleges elbu­kástól, amely után a szervezeti novella értelmében még két esztendeig nem kezdhette volna meg saját praxisát. Felkerestük ma dr. Illét Bélát a Pajor-szanató­riumban, ahol kezelő orvosa azt mondta, hogy a fiatalember még mindig élet-halál közt lebeg, s ezért nem engedheti meg vele a beszél­getést. Meg akartuk hallgatni az ügyvédedétt édes­anyját is, aki fia halálával támaszát veszítené el, — de csak a nővérével volt alkalmunk beszélgetni. — Az édesanyámat — mondta — fivérem tragédiája annyira megrendítette, hogy abszolúte nem lehet vele mostanában csevegni Béláról. Mi nem tudjuk, hogyan, mily körülmények között , történt meg ez a rettenetes eset. Igaz, lázas siet­séggel és kitartó szorgalommal készült a vizsgára s az utolsó napokban alig láttuk szegényt, an­­­­­nyira el volt foglalva. Az bizonyos, hogy ha a jó ■, Isten most az egyszer megsegíti és felépül beteg­ségéből, — sohasem lesz már belőle : ü­g­y­v­é­d. . . Ez a szervezeti novella dicső munkája! Illés Béla esete nem a legelső. Amióta a szervezeti no­vellát megtervezték,­­ ez már az ötödik ön­­gyilkosság, így segít nálunk a kormány azon a törekvésen, hogy az ügyvédek számát mester­séges módon kell csökkenteni. / K. L. 1 ....................­ ■ A negyvenek. * & Sok gúny és sok dicsőség emléke tapad a „negyven halhatatlan“ intézményéhez, a francia Akadémiához. A Szajna mentén, a Voltaire-ről elnevezett rakparton, hol a fernes-i filozófusnak egy kötekedőn mosolygó bronzszobra áll, emel­kedik az Institut sötétszürke homlokzata és fö­­lötte a híres kupola, amely alatt a francia iro­dalomtörténetnek nem egy nagy eseménye zaj­lott le. .­­ »«,ül! A történelmi kupola alatt most izgalmas észülődés van. Nem kevesebb, mint három akadémiai tag széke üresedett meg és helyüket most egyszerre fogják betölteni. Önök, akik bi­zonyára forgattak már francia irodalomtörté­neti munkákat vagy memoárokat, bizonyára vissza fognak emlékezni rá, hogy még a leg­nagyobb francia íróknak is mennyit kellett ki­lincselniük, mennyi akadályt legyőzniök, mennyi embert lekenyerezniök, míg bejuthattak a világ legelső Akadémiájába, a Richelieu bíboros sok évszázados alapításába. Ahány nagy név csak szerepel a francia Akadémia immár hatalmas múltjában, vala­mennyinek át kellett esnie a voks­gyű­jtés kál­váriáján, amely sok megalázkodást és még több ravaszságot követel. De sem Victor Hugo, sem Sainte-Beuve, sem Mérimée nem röstelték az utakat és fondorlatokat, amelyek révén a negyven halhatatlan közé juthattak. A franciákban mindig van valami a Riche­lieu finom ármánykodásából és mosolyogva intrikálnak egymás ellen, szinte a régi tradíciók büszke tudatával. És el lehet gondolni, hogy­ most, amikor három fauteuil üresedett meg, hány francia író koptatja a harminchét akadé­mikus lépcsőjét, hogy megszerezze a szavaza­­tok többségét" .

Next