Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)
1913-10-28 / 255. szám
PESTI NAPLÓ 1913. október 28. 255. szám. 10 Budapest, kedd a Szózatot, majd a közönség megtekintette a kultúrpalota termeit. Délben négyszázteritékű lakoma, este pedig a színházban díszelőadás volt. its—r-..-...-- ............................... ! Megtalálták a pátriárka holttestét. —• Az Ache vizében volt. — (Saját tudósítónktól.) A múlt hónap ötödikén jutott el hozzánk Gastein-fürdőről Bogdánovics Lucián karlócai pátriárka tragikus eltűnésének híre. Miután több expedíció eredmény nélkül kutatott holtteste után, fantasztikus hírek kaptak szárnyra arról, hogy a pátriárka elbujdosodott és Szerbiában, majd Karlócamenti falvakban, végül pedig már Amerikában is megrajzolta a képzelet. A legendákból táplálkozó reményeket foszlányra tépte az újabb expedíció sikeres munkája. Vasárnap megtalálták a szerb egyházfejededelem holttestét az Ache vizében, Dorfgastein község közelében, a folyó egyik régi hídja alatt. Dr. Vasziljevics Emil fővárosi ügyvéd dr. Bogdanovics Milosnak, a pátriárka öccsének sógora a múlt hét csütörtöke óta újabb kutatást végeztetett a gasteini Ache folyó apadt medrében, az ottani halászokkal és kiszolgált utászokkal. Tegnap, vasárnap délután sikerült Klamsteinnál, amely huszonhat kilométernyire van Qasteintől, a híd alatt lévő pillérek között a szerencsétlenül járt pátriárka holttestét megtalálni. A pátriárka holtteste, amely két hónapig volt az Ache vizében, egészen el van torzulva, mindazáltal még fölismerhető. A vízben lefoszlott a holttestről a ruha, csupán a cipő maradt a lábán. A pátriárka holttestének fölfedezéséről azonnal értesítették a metropolitai adminisztrátort és a püspököket, mire Zubkovics püspök vezetésével Karlócáról küldöttség indult Časteinbe, hogy a holttestet hivatalosan agnoszkálja és eltemetés végett Karlócára vitesse. Misics bécsi szerb főesperes, aki a holttest megtalálásáról még tegnap értesült, ma odautazott, hogy az agnoszkálásnál jelen legyen. ■ Az elmúlt napokban az Ache vize igen alkalmasnak kínálkozott arra, hogy újra kutatni kezdjenek a holttest után. A folyó kicsire apadt és eredménynyel kecsegtette az újabb expedíció vállalkozását. Bogdanovics sógora, dr. Vasziljevics Gastein-fürdőbe utazott és ott kutató csapatot szervezett, amely Klammsteinba is eljutott. Az expedíció tagjai voltak Walfner kerületi biró, Schneider csendőrőrmester és több gasteini lakos. Vasárnap délután fél kettőkor Schneider csendőrőrmester a klammsteini híd közelében a part mellett összekuporodott holttestet vett észre. Azonnal odahívta az expedíció többi tagjait és hozzáláttak a holttest kiemeléséhez. Ez nem járt különös nehézséggel. A pátriárka Böckstein mellett zuhant a folyóba nyolc héttel ezelőtt és addig a helyig, ahol megtalálták, a holttest huszonhat kilométeres utat tett meg. Igen sok rajta a horzsolás, sérülés és már oszlásnak is indult, de semmiféle jelet sem találtak, amely támogatná azt a feltevést, hogy az egyházfőt meggyilkolták. Egészen meztelen volt a pátriárka holtteste, csupán egyik lábán volt fűzős cipő. Feje majdnem egészen hiányzott és a fölismerése nem volt könnyű. Megállapították, hogy a cipő budapesti üzletben való. Azonkívül épen maradt az alsó állkapcsa és abban találtak egy sajátságos, rendkívül jellemző arany fogtömést, amelyről Vasziljevits azonnal megállapította a személyazonosságot. A holttestet lefényképezték ott, ahol megtalálták és azután Gastein faluba vitték, ahol ma délután halottszemlét is végeztek. Karlócán nagy harangzúgással jelezték, hogy megtalálták a pátriárka holttestét. A patriarkátusi palotán, a templomokon, a kongresszusi palotán és más középületeken, valamint számos magánházon fekete zászló leng. Külön küldöttség Gasteinba utazott, hogy a pátriárka holttestét beszentelje és Karlócára vitesse, ahol ünnepiesen eltemetik. A temetés valószínűleg vasárnap, november másodikén lesz. Joanovics Pál kormánybiztos múlt éjszaka Budapestről Karlócára utazott, hogy a metropolisi vagyon leltározását folytassa. A pátriárka holttestének megtalálása következtében folyamatba tett ediktumi eljárás tárgy tálán lett és a komgresszus előmunkálatai immár sürgősen megtehetők. Joanovics kormánybiztos Bogdanovics Lucián holttestének váratlanul történt megkerülésével kapcsolatosan a következő nyilatkozatot tette: , — Karlócáról Csirics födiakónus az egyházi ruhával azonnal Gasteinba utazott. Ott a holttestet agnoszkálni fogják, azután megindul az eljárás a holttest átszállításának megengedésére. Ha az engedelmet megkapják, kettős koporsóba fektetik a holttestet, felöltöztetik egyházi ruhába, ellátják a halotti szentségekkel, leólmozzák a koporsót és Karlócára hozzák. Hogy ez mennyi ideig fog tartani, azt nem tudják és így természetesen a temetés napja sincsen még meghatározva. Gruics Mihály adminisztrátor nincs itthon, hivatalos ügyben egyházmegyéjébe utazott, de a napokban valószínűen visszajön. A holttest megtalálásával természetesen a pátriárka holttá nyilvánítása tárgytalan lett és az erre vonatkozó eljárás megszűnik. , Bad Gastein, október 27. Bogdánovics pátriárka holttestét úgy találták meg, hogy Schreiber csendőrparancsnok, aki a mostani kutatásokat végezte, a régi nagyhíd lábánál már gyakran látott egy követ s amikor leszállt, hogy megvizsgálja, kitűnt, hogy a kő voltaképpen emberi hulla. A holttest egészen ruhátlanul a hídlábon fennakadt. A fejből csak az alsó állkapocs volt meg, amelynek középső fogán aranyplomba látszott. A hát és az alsóbb testrészek szinte meg voltak kövesedve és színük barnásra változott. A karok épségben megmaradtak, a kézfejen felülről hiányzott a hús. A gyomor egészen a hátgerincig eltűnt. Bogdánovics pátriárkát aránylag kis karjairól és kezéről, a fogplombájáról és a cipőjében talált magyar cégjegyzésről ismerték meg. Vizsga elől a halálba. — Egy törvényreform kulisszatitkaiból. — (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy a szervezeti novella szerint azok az ügyvédjelöltek, akik október harmincegyedike után teszik le az ügyvédi vizsgát, —két esztendeig ügyvédhelyettesek lesznek. A szigorú szervezeti novellát maguk az ügyvédek szorgalmazták, hogy a jogászi pályára való tömegtorlódást ilyképpen akadályozhassák meg. Az Országos Ügyvédjelölt Szövetség egy esztendő óta kétségbeesett harcot folytat a szervezeti novellát életbeléptető miniszteri rendeletben meghatározott átmeneti idő meghosszabbításáért. Eleinte féléves meghosszabbításáért folyt a küzdelem, amely eredménytelen maradt, mert a budapesti kamara két szavazattöbbséggel a meghosszabbítás ellen foglalt állást. A Szövetség látván, hogy a meghosszabbítást el nem érheti, azt kérte a kamarától, — amelynek határozatához az igazságügyi kormány kötötte magát, — hogy az október harmincegyedikén lejáró praeclusiv határidő feloldása miatt írjon fel az igazságügyminiszterhez. A szövetség kérelmét magáévá tette az új ügyvédi párt, amely felismerte, hogy a praeclusiv határidő feloldása egyenesen ügyvédi érdek. A praeclusiv határidő ugyanis mindenkit, akinek a gyakorlati ideje lejárt, a vizsga letételére kényszerít és így a pálya megterhelésére vezet; a feloldás esetén pedig azok, akik ez év október harmincegyedikéig letehetik a vizsgát, bármikor jogosítva lettek volna a régi jog megóvása mellett vizsga letételére. A kamara választmányi ülésén Vázsonyi Vilmos, Székely Imre és Blatnier Mór ügyvédek képviselték ezt az álláspontot, mely az anyagi igazság és a kitűnő szószólók dacára egy szavazattal megbukott. A kormány azon az állásponton lévén, hogy egy szavazat is többség, nem akart a szervezeti novella revíziójába belemenni s most az átmeneti idő utolsó napjaiban élesen szólt bele a vitába egy revolverdurranás. Megemlékeztünk rövid napihírben arról, hogy a Csáki utca tizennyolc számú házban dr. Illés Béla ügyvédjelölt revolverrel a balmellébe lőtt és súlyosan megsebesült. Az Országos Ügyvédjelölt Szövetség október 20-iki napibiztosi jelentése az öngyilkosságról ezt mondja: — Dr. Illés Béla, szövetségünk tagja tegnap öngyilkos lett, mert családi körülményei folytán igen súlyosan érintették az átmeneti idő méltánytalan intézkedései. Haldoklik a Pajor-szanatóriumban. Indítványozom, hogy a Szövetség foglaljon mellette tüntetően állást. Dr. Ribáry Géza, Illés Béla tragédiája megdöbbentően világítja meg a mai ügyvédjelöltek sorsát. A harmincéves fiatalember rendkívül szolidan élt, édesanyjával együtt lakott és minden törekvése oda irányult, hogy mielőbb megnyithassa ügyvédi irodáját, hogy özvegy édesanyjának támasza legyen. Éppen ezért az ügyvédjelöltekről szóló törvényjavaslat életbeléptetése előtt akarta letenni a vizsgát, de a miniszteri rendelet — mely szerint az átmeneti idő nem lett meghosszabbítva — kegyetlenül útját állta törekvésének. Akik közelebbről ismerték a szerencsétlen fiatalembert, azt beszélik róla, hogy az ügyvédi vizsgát alapos készültséggel várta, de a közelgő végleges terminus lázában neuraszténiát kapott. Félt az esetleges elbukástól, amely után a szervezeti novella értelmében még két esztendeig nem kezdhette volna meg saját praxisát. Felkerestük ma dr. Illét Bélát a Pajor-szanatóriumban, ahol kezelő orvosa azt mondta, hogy a fiatalember még mindig élet-halál közt lebeg, s ezért nem engedheti meg vele a beszélgetést. Meg akartuk hallgatni az ügyvédedétt édesanyját is, aki fia halálával támaszát veszítené el, — de csak a nővérével volt alkalmunk beszélgetni. — Az édesanyámat — mondta — fivérem tragédiája annyira megrendítette, hogy abszolúte nem lehet vele mostanában csevegni Béláról. Mi nem tudjuk, hogyan, mily körülmények között , történt meg ez a rettenetes eset. Igaz, lázas sietséggel és kitartó szorgalommal készült a vizsgára s az utolsó napokban alig láttuk szegényt, annyira el volt foglalva. Az bizonyos, hogy ha a jó ■, Isten most az egyszer megsegíti és felépül betegségéből, — sohasem lesz már belőle : ügyvéd. . . Ez a szervezeti novella dicső munkája! Illés Béla esete nem a legelső. Amióta a szervezeti novellát megtervezték, ez már az ötödik öngyilkosság, így segít nálunk a kormány azon a törekvésen, hogy az ügyvédek számát mesterséges módon kell csökkenteni. / K. L. 1 .................... ■ A negyvenek. * & Sok gúny és sok dicsőség emléke tapad a „negyven halhatatlan“ intézményéhez, a francia Akadémiához. A Szajna mentén, a Voltaire-ről elnevezett rakparton, hol a fernes-i filozófusnak egy kötekedőn mosolygó bronzszobra áll, emelkedik az Institut sötétszürke homlokzata és fölötte a híres kupola, amely alatt a francia irodalomtörténetnek nem egy nagy eseménye zajlott le. . »«,ül! A történelmi kupola alatt most izgalmas észülődés van. Nem kevesebb, mint három akadémiai tag széke üresedett meg és helyüket most egyszerre fogják betölteni. Önök, akik bizonyára forgattak már francia irodalomtörténeti munkákat vagy memoárokat, bizonyára vissza fognak emlékezni rá, hogy még a legnagyobb francia íróknak is mennyit kellett kilincselniük, mennyi akadályt legyőzniök, mennyi embert lekenyerezniök, míg bejuthattak a világ legelső Akadémiájába, a Richelieu bíboros sok évszázados alapításába. Ahány nagy név csak szerepel a francia Akadémia immár hatalmas múltjában, valamennyinek át kellett esnie a voksgyűjtés kálváriáján, amely sok megalázkodást és még több ravaszságot követel. De sem Victor Hugo, sem Sainte-Beuve, sem Mérimée nem röstelték az utakat és fondorlatokat, amelyek révén a negyven halhatatlan közé juthattak. A franciákban mindig van valami a Richelieu finom ármánykodásából és mosolyogva intrikálnak egymás ellen, szinte a régi tradíciók büszke tudatával. És el lehet gondolni, hogy most, amikor három fauteuil üresedett meg, hány francia író koptatja a harminchét akadémikus lépcsőjét, hogy megszerezze a szavazatok többségét" .