Pesti Napló, 1913. október (64. évfolyam, 232–258. szám)
1913-10-29 / 256. szám
14 Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913. október 29. 256. szám. csak kimerült, hát azért vettem fel újra a vizsgát... Hanem ha protekciója lett volna, *—■ akkor bizony nem törődtem volna vele... — Az öreg méltóságos úr még mindig duruzsol és önmagával megelégedetten méregeti végig lépteivel a folyosót, hogy közbeeső áldásos sziesztáját élvezhesse... " " Ilyen hangulatok ülnek az amúgy is komor Kúriára mostanában, ahol megdöbbentően szomorú, fájdalmas epizódok játszódtak le a múlt héten . . . Ennek az időnek tragédiájából ide iktatunk egyet, hogy bemutassuk a törvény áldozatait Az V. számú bizottság előtt pénteken egy szerencsétlen beteg ember vizsgázott, akit nem régen megoperáltak, de harminckét esztendős ember lévén, nem akart az új novella áldozata lenni és nagynehezen elkészült a vizsgára, ahová lázasan, betegen jött el . . . Természetesen alig tudott felelni a kérdésekre, s a megrokkant beteg lázas törekvéseképpen elbukva távozott el a szigorú bizottságtól . . . Ugyancsak a múlt hét izgalmához tartozik annak a szerencsétlen ügyvédjelöltnek tragédiája is, ahol a gyötrelmes vizsga alatt hirtelen megzavarodott . . . Ezt maga a bizottság egyik tagja beszélte el meghatottam hogy az illető fiatalember világosan, tisztán, felelt minden egyes kérdésre, de egyszerre csak hirtelen, megzavarodottsággal ejtette ki a szavait, úgy hogy az elnök kénytelen volt a vizsgát felfüggeszteni, amelynek szomorú eredményéről jegyzőkönyvet vettek fel. Nem kevésbbé jellemző a tömeges vizsgázás borzalmaira dr. Király Zoltán esete is, aki kitűnően letette a vizsgát a négyes bizottság előtt. Amidőn azok határozathozatalra visszavonultak, már akkor, látszott, hogy a fiatalember teljesen kimerült, sápadt, alig állt a lábán... Alig, hogy a bizottság előtt letette az esküjét, ájultan bukott le a földre. Óriási izgalom tört ki a teremben, mindnyájan a szerencsétlen vizsgázóhoz rohantak, akit csak egy fél óra múlva tudtak fellocsolni kínos ájulásából ... . íme egy kis szín a szegény ügyvédjelöltek tömegvizsgáiból, akik verejtékezve visszafojtott lélekzettel ülnek mostanában a rideg kúria nagy termeiben, hogy végigszenvedjék a munkapárti törvényhozás inkvizícióján K. L. — Nem ön az első Károlyi, aki a demokraták közt időzik. Sőt a szóban forgó gróf Károlyi éppen alapitója körünknek. Úgy hívták: gróf Károlyi Gábor. Gróf Károlyi Mihály erre megjegyezte: — Én pedig ezennel belépek ebbe a körbe, ha nem is alapitó tagnak, miután erre,már nem leheti alkalmam, de egyszerű szerény tagnak és tőlem telhetőleg igyekezni fogok szolgálni a kör céljait. Perl Soma erre odatette a gróf elé a tagfelvételt kérő ivet, majd kivette zsebéből aranyóráját és aranyceruzáját és igy szólt: — Kérem, gróf úr, ezzel a ceruzával írja alá az ivet. Ezt a ceruzát és órát gróf Károlyi Gábortól kaptam annak idején ajándékba, mert magam is segítettem öt közalapitási munkájában. És gróf Károlyi Mihály gróf Károlyi Gábor ceruzájával irta alá azt a kívánságát, hogy tagja akar lenni a demokrata körnek. Egy fővárosi ügyvédnek a napokban valamelyik nagyobb vidéki városban akadt dolga. A város legelőkelőbb szállodájába költözött, nem sejtve, hogy mily rettenetesen fogja megfizetnivakmerőségét. Amikor távozása előtt a számlát kézhez kapta, megdöbbenéssel vette észre, hogy ezért a pénzért még Budapesten is napokig ellakhatna a legelőkelőbb hotelben. De azért szó nélkül fizette ki a számlát. Még egy levelet akart a postára tenni, szólt a főpincérnek: — Kaphatok tíz filléres bélyeget? — Mennyit tetszik parancsolni? Mire az ügyvéd hűvösen így felelt: — Attól függ, mennyibe számítják. SZÍNHÁZ,MŰVÉSZET. Elmaradnak az Operaház vidéki előadásai. — Gróf Bánffy Miklós nyilatkozata az Opera vidéki akciójáról. — (Saját tudósítónktól.) Az Operaház idei programmjában érdekes újítás szerepelt: a vidéken rendezendő opera-előadások terve. Ezeket az előadásokat aként óhajtotta az Operaház vezetősége szervezni, hogy a Rddek elsőrendű színházainak bizonyos napokra, sőt időszakokra is rendelkezésre bocsátja szólistáit, kar személyzetét és díszleteit. A segítő akciót azért tartja az Opera szükségesnek, mert a vidéki színpadokon a komolyabb dalművek még nem tudtak eddig talajra találni. Az operaénekesek aránytalanul nagy fizetése, az operák színpadi rendezésének komplikáltsága, a technikai eszközök, de még inkább a zenekarok hiánya szinte lehetetlenné, vagy legalább is nehézzé tették a vidéki színigazgatóknak a nagyobb operák bemutatását. Németország majdnem minden városának megvan a maga polgári zenekara. Nálunk ezt még a nagyobb városok is nélkülözik, mert a nagyszámú cigányzenekarok útját állják bármilyen más zenekar fejlődésének. Ez egyik oka annak, hogy vidéki városainkban a kamara- és szimfonikus zene nem fejlődhetett ki. Az Opera vezetőségének a vidéki előadások rendezésére vonatkozó szándéka tehát érthető örömet keltett a vidéki színigazgatóknál éppen úgy, mint a közönség körében. Az öröm azonban korai volt. A tervbe vett előadások — legalább egyelőre — elmaradnak. Ennek oka a jelenlegi gazdasági helyzet. Más szóval: nincs pénz a vidék zeneéletének ■fejlesztésére. .. Tudósítónk erre vonatkozólag megkérdezte gróf Bánffy Miklóst, az Operaház kormánybiztosát. Arra a kérdésre, hogy igaz-e, hogy az Operaház vidéki akcióját a vezetőség elejtette, a kormánybiztos azt válaszolta: — Az Operaház... vidéki előadásainak tervét nem ejtettük el, csak elhalasztottuk. Részemről nagyon kívánatosnak tartom, hogy a tervezett akciónk mielőbb megvalósíttassék. A vidék zeneélete nagyon szegény, minden erő a fővárosban egyesül. S ha a vidéki színházak , nem képesek a sajátjukból operáknak kellő formában való színrehozatalára, nekünk, itt a fórumon, kell segítségül sietni. Tárgyaltunk erről a kultuszminisztériumban, beszéltem több vidékiszínigazgatóval; ezt a tervünket kivihetőnek tartjuk. — A magánénekeseinket, a kart és díszleteket mi bocsátjuk rendelkezésére a vidéki színházaknak. Csupán a zenekar kérdése okoz nehézséget, egyrészt, mivel a zenekart az Operaház még rövidebb időre sem nélkülözheti, másrészt a vidéken nincs a célnak megfelelő zenekar. Olaszországban minden kis város önnállóan produkál operai előadásokat. A staggione-társulatok ezt lehetővé teszik. És még egy körülmény. Olaszországban a legtöbb városnak nemcsak zenekaruk, de még énekkaruk is van, amelyek kellő repertoárral rendelkeznek és szinte próba nélkül illeszkednek bele a staggionék együtteseibe. A vidéki zeneéletünk e tekintetben nagyon szegény. — Sok függ attól is, hogy a kultuszminisztérium milyen anyagi segélyt nyújthat ehez az akciónkhoz. Enélkül, természetesen, nem lehet szó szándékunk megvalósításáról, mely, hiszem, másfél esztendőn belül megvalósul. Megkérdeztük dr. Hevesi Sándort, az Operaház főrendezőjét is, aki a vidéki opera-előadások rendezésének tervét elsőnek felvetette. Hevesi a következőket mondta: — Az Operaház vezetősége foglalkozott, sőt ma is foglalkozik azzal a gondolattal, hogy működését, karöltve a vidéki színigazgatókkal, a vidéki nagyobb városokra is kiterjeszti. Ennek híre azonban kissé korán jutott nyilvánosságra. Hivatalos közleményt erre vonatkozólag az Operaház még nem adott ki, csupán magánbeszélgetés közben tettem a tervről említést, s így került ez a sajtóba. Szívesen vállalkozunk arra, hogy a vidék zeneéletének fejlesztéséhez segédkezet nyújthassunk, előbb azonban a saját dolgunkkal kell rendbe jönni. Az Operaházban ezer teendő vár megoldásra. Az összes reprizeket uj betanulással, uj szöveggel, uj díszletekkel, sőt nagyrészt uj szereplőkkel hozzuk színre. Készülünk „Aida“ reprizére uj szereposztással. „Carmen“-t Tango karmester fogja ujonan betanítani. Weber: „Oberon“-ja, Mozart: „Don Joai“-ja, Massanet: „Manon“-ja a közelebbi sorra kerülő darabjaink. Korrepetitorokban is szűkölködünk. A közelmúltban két újonan szerződtetett korrepetitort voltunk kénytelenek elbocsátani. Noszeda távozásával a karigazgatói állás is megüresedik. Az utódjának sok nehézséggel kell megküzdenie, hogy a régebbi repertoir fentartható legyen. Amint látszik, elég dolgunk van a saját portánkon is. Először magunknak kell repertoirt teremteni, azután jöhet sorra a vidék, jöhetnek a széló tervek. De ennek is előföltétele, hogy kellő anyagi eszköz álljon rendelkezésünkre. Ez pedig a jelenlegi helyzetben nem igen remélhető. — Mennyi idő múlva várható ez a változás? --t kérdeztük. — Két éven belül aligha — volt a válasz. Tehát még elég hosszú időnek kell eltelnie, míg a vidéki színházakba is bevonulhat komoly formában az opera. És akkor is csak úgy — ha lesz'reál pénz. VT' (*) Az attaché. A Nemzeti Színház több évi pihentetés után ma este új betanulásban felelevenítette „Az attaché“-t, mely azoknak se volt ismeretlen, akik ma látták először, lévén, hogy a „Víg özvegy“ bőséges alkalmat adott a vele való megismerkedésre és amely azokat sem ragadta el, akik a legelismerőbb kitartással emlékeznek Meilhac graciózus elmésségére. Az idők folyamán valami finom porréteg rakodott a darabra, és ezt annál inkább észre kellett venni, mert a modern mez csak még jobban figyelmeztetett az elavultságokra. Meilhac műve egy régi világ kecses és negédes képeit sorakoztatja egymás mellé és a benyomás sokkal zavartalanabb lett volna, ha a színház is ekként tekinti és a szereplők az akkori idők gesztusaihoz az akkori divat ruháit viselik, míg így — a mához öltözve — a jelmez, és a szöveg össze nem illő volta miatt a darab hatása léptek-nyofflon mintegy megannyi anakronizániíssal volt- kénytelen, megküzdeni. Ettől eltekintve, az előadás eléggé méltón vette át az elődökről reászállott örökséget. Palay Erzsi hódító megjelenésű és ragyogóan elmés Palmer báróné volt, Dezsö József nagy elvenséggel játszotta az attachét, mig a többiek közül legkivált dicsérhetjük Rózsahegyi * « Carlo Krónika. (Uj kereseti ág. — A történelmi ceruza. — Borsos számla.) A kormány sajtóreformja, eltekintve attól, hogy szomorú megnyilatkozása a legreakciósabb szellemnek, valósággal humoros alkotás abban a tekintetben, hogy az oktalan és bárgyú paragrafusok egész tömege hemzseg benne. Van egy pontja a javaslatnak, mely szerint a megsértett egyén kártérítést igényelhet akkor is, ha a lapban ellene megjelent cikk nem követ el vele szemben vétséget. Vázsonyi Vilmosennek a pontnak elolvasásakor így kiáltott fel az Abbazia-kávéházban: — Nagyszerű! Egy új kereseti forrás fakadt elzüllött emberek számára. — Hogyan? — kérdezték. — Eddig az ilyen emberek felgyújtották a raktáraikat, Vagy házukat, hogy megkapják a biztosítási összeget. Ezentúl a reputációjukat fogják felgyújtani, hogy kártérítést kapjanak. ÉS ha valaki megkérdi tűlük, miből élnek, igy fognak felelni: *— Megsértett reputációból. ' ' :.'■/ -*. tkrv,' . .. 1 ■ ' ■ . ’ r. 7^ ' ! : r. Gróf Károlyi Mihály a minap megjelent a VI. kerületi demokrata körben, ahol kifejezést adott a kör iránt érzett nagyrabecsülésének. — Nagyon örülök, —'mondta beszédében, — hogy itt lehetek ebben ' a körben, melynek működését szivem mélyéből becsülöm és tisztelem. A nagy lelkesedéssel fogadott szónoklat után Perl Soma odalép a grófhoz és igy, szól hozzá.