Pesti Napló, 1913. december (64. évfolyam, 285-308. szám)
1913-12-03 / 285. szám
64-ik évfolyam. 285. szám. «meMraasasis:, - ------------------------------------- ----------- ■■ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre _ _ 28 Kor. — fill. Félévre _ _ _ 14 . — , Negyedévre— 7 . — Egy bóra----840 * Egyes szám _ _ _ _ 10 fin. APROHIRDETÉSEK Ar?art Egypt UD 6 fillér, vntagebb betűvel 10 ■ Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Megjelenik hétfő kivételével naponkint, ünnep után is. Budapest, 1913. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Podmanicky utca 12. Szerda, december 3. «I Elutazás előtt vegye meg a PESTI NAPLÓ-t a városi hirlapárusitónál, mert a kormány a pályaudvarokon nem engedi árusítani! Veszteség-számla. Kristóffy József lemondott tehát a mandátumáról, az Általános Forgalmi Részvénytársaság is lemondott a margitszigeti játékbank kijárása körül felmerült busás kiadások megtérítéséről és egyezséget kötött Tisza Isvánnal, amely szerint csupán a pártkasszába befizetett 1.400.000 koronát térítik nekik vissza. Ezt a tekintélyes összeget a miniszterelnök a saját vagyonának veszteség-számláján könyvelheti el. Tisza ugyanis, inkább az odiózus ügy mélyén fekvő erkölcsi okokból és nem gavallériából kénytelen volt Lukács László giróját vállalni és hoszszú, kínos habozás után a saját zsebéből rendezte a saját régiméje csúnya adósságát. A Forgalmi Részvénytársaság egy millió négyszázezer koronáját a választásokon tíz-tizenkét munkapárti mandátumra váltotta fel Jeszenszky Sándor belügyi államtitkár. Az aradi kerület mellé tehát, amely legalább is annyiba kerülhetett, amennyit a múlt hét szombatján a játékbankosoknak a Tisza kifizetett, még tíz-tizenkét mandátumot vásároltak elárós, így ha mint egyszerű munkapárti képviselő óhajt Tisza résztvenni a Ház ülésein, a jobboldalon egy egész padsor illeti meg. Most már a tisztességes eljárás az volna, hogy az új tulajdonos kezébe került mandátumbérlők Kristóffy József példáját kövessék. Mert a legelvakultabb illúzió mámorában sem tekinthetik magukat képviselőknek ezek az urak, akiknek vesztegetési költségeit egy sarokba szorított magánember váltja meg, aki történetesen Magyarország miniszterelnöke. Tíz-tizenkét munkapárti mandátum a miniszterelnök jogos tulajdona. Eddig a Forgalmi Bank safe depositjában őrizték e kerületek megbízóleveleit, három nap előtt Tisza kasszájába kerültek. Az olasz condottierik és a svájci zsoldoskapitányok hasonló módon szerezték hadaikat, mint a munkapárti kormányzat. Ezeknek erkölcsi érzése mégis fejlettebb volt, mert saját hazájuk ellen ohasem vezették háborúba csapataikat. 1913 a vesztegetések esztendeje. Kristóffy József Tiszának köszönhette a karrierjét, Tisza nevezte ki az egykori Csanádi főjegyzőt és nagylaki kormánypárti képviselőt főispánjává, politikai érdekek kötelékei fűzték őket hosszú éveken át egymáshoz. A volt darabont belügyminiszter azonban később, nem hazafiatlan múltja, de radikális jelene miatt éles ellentétbe került patrónusával. Tisza szívesen megbocsátotta Kristóffynak a szomorú emlékű darabont-időket, de a választójog érdekében kifejtett propagandáját nem tudta elfelejteni. A nyáron, még a politikai szünet idején hírlapi cikkekben támadta egykori „bizalmasát, aki válaszolván szelíden Megjegyezte, hogy Tiszának is van némely takargatni valója, politikai szépséghibája és nem sokkal utóbb kipattant, hogy a régi szabadelvű párt gavallér-váltóit báró Fejérváry Géza egyenlítette ki. Tisza felhorkant. Le nem tagadhatta a bizonyítható, fájdalmas vádat, de a boszuját eltette és alkalomra várt. És ami-kor a kedvező alkalom pillanata elérkezett, felállóit Mándy Samu, e szerepre talán nem is a legalkalmasabb egyéniség, összeférhetetlenségi bejelentést téve Kristóffy ellen, akit a margitszigeti panama egyetlen lijárójának jelentett ki a Ház nyílt ülésén. Értsük meg: a hangsúly nem a kijárón, hanem az egyetlen szón van. A munkapárt ujjongva fogadta a bejelentést, dacára annak, hogy a párt alapítójánál és szellemi irányítójánál jártak közbe egy immorális üzlet érdekében — sikerrel. Kijárni éppen olyan szégyenteljes, mint engedélyezni azt, amiért a kijárás történik. A kijárásért pénzt elfogadni nem kevésbbé elítélendő, mint a kijárás célját pénzért áruba bocsátani. A kormánypárt áradozása és fellélegzése azzal magyarázható, hogy Mándy csak egy kijárót nevezett meg, a többiekről, akiknek nyugtáit a Forgalmi a követelése megszerzése számára tartogatta, nem esett szó, elvonult felettük a zivatar. A volt darabont belügyminiszter elvesztette hát a mandátumát, a Forgalmi Részvénytársaság elvesztette a játékbank érdekében, a visszatérített egy millió négyszázezer koronán felül felmerült kiadásait, amelyekről a nyugták azonban a társaság birtokában maradtak, Tisza elvesztette a tíz-tizenkét munkapárti mandátum visszavásárlásáért kiutalt másfél millióját. Lukács László is elvesztett egyet és mást, amiket mi, szegény tévelygők többre becsülünk minden kincsnél és hatalomnál ... Oh mennyi veszteség! Mandátum, millió és százezrek, becsület: a veszteségszámla valóban felülmúlja a nyereségek kivédekezett a kiérdemült bankfia — majd keresek valami okosabb foglalkozást. Még az este a Nyéki-család nagy tanácskozást tartott Borbála néninél. Ennek eredményeképpen Borbála néni másnap magához citálta öcscsét, Nyéki Dezsőt. Borbála néni az ő kategorikus modorában kezdte: ■— Hát Dezső öcsém, ahoz nem fér kétség, hogy te vagy a famíliában a legléhább fiú. Gondolja, Borbála néni? — Bizonyos. Jusson csak eszedbe, mikor most öt éve elcsábítottad a sánta szabó leányát s ez le akart vitriolozni. — Azóta már férjhez ment, néni. Ezzel az irgy elévült. — Jó, jó, de mi történt a Rozsnyaiék német kisasszonyával? Te szöktetted meg. — Azt nem tagadom, de aztán ő szökött meg tőlem. — Helyes, — bólintott Borbála néni — csak azért említem léhaságodat, mert tudom, hogy a fiatal lányok szeretik a léha fiukat. Most aztán megmutathatod, hogy mit tudsz ezen a téren. — Hogy mit tudok? — Igen. Arról volna szó, hogy a család jól felfogott érdekében hajlandó volnál-e egy aránylag fiatal, aránylag elég csinos és aránylag elég művelt leányt elcsábítani, főleg pedig megszöktetni ? Dezső felugrott és lelkesen kiáltotta: — Hol van az a leány? — Nem messze innen, a Hórik szitakötőnél lakik. Kitka Juditnak hivják. Pálfordulás. Irta: Zöldi Márton. A Nyéki-családot fenyegető reszély onnan kerekedett, hogy a család szeniorja, a hetvenegy éves, nábob vagyonnal bíró agglegény, Nyéki Bálint, nősülni készült. Egy teljesen jelentéktelen, kenderhajú, kissé szeplős, tótosan beszélő óvónő hódította meg a nehézkezű öreg urat, ki jó harminc év óta azzal hárított el magától minden pumpolást a család részéről, hogy úgyis nekik hagy mindent, csak engedjék meg neki azt a gyerekes örömet, hogy addig együtt tarthassa a vagyont. Az örökséget váró Nyéki-család nem volt szegény, de lehet-e valaki földi javakban olyan gazdag, hogy néhány százezer korona elvesztését szó nélkül tűrje, hogy éles sajgását ne érezze? Igaz, hogy a pénz magában nem boldogít, de mondja a bölcs arab példaszó — főképp akkor, nem boldogít, ha nincs. Akit ez a házassági hír legjobban lesújtott, az a nábob testvérhuga, özvegy Susánszky .Józsefné, született Nyéki Borbála volt. Ennek a derék, termetes, energikus úrasszonynak négy eladó lánya ült otthon. Mind a négy azért ült és nem járt ki a konyhába és kamrába, mert a Bálint bácsitól rájuk váró örökség azt a tudatot tartotta fenn bennük, hogy nekik ebben az életben, akármilyen hosszúra nyúlik is, soha dolgozni nem kell, ha csak dolognak nem tekintjük a manikűrözést, pedikürözést, hajfestést, a szemöldökök célszerű igazítását, a regényolvasást, a tenniszezést, a cigarettázást és mindazt az egyebet, amivel rangos és módosultkisasszonyok az időt úgy, ahogy agyonütik. És most a jogosan remélt gazdagság, az életnek ez a szép bázisa, kicsúszni készül talpuk alól. Mint mikor a haragos istenek földindulással sújtják a békésen munkálkodó és bízó lelkű embereket. Borbála mama már hetek óta dult-fult, kétszer fent volt bátyjánál a kastélyban, hogy megmossa a fejét és lebeszélje arról a képtelen dologról, hogy egy húszéves leányt elvegyen. De fellépése eredménytelen volt. A makacs öreg kijelentette, hogy ő azt teszi, ami neki tetszik. Neki pedig semmi és senki más nem tetszik, csak a szőke óvónő. Kereken kijelentette, hogy el fogja venni feleségül s ha a család az ellen csak mukkanni is merészel, kizárja egészen az örökségből és mindenki Kitka Juditnak (így hittük az óvónőt) testül. Mert a szív utolsó gerjedelmei olyanok, mint az idilll hurutok: nehezen gyógyulnak. A nagy örökségnek ebben a súlyos, válságos állapotában került haza Budapestről Nyéki Dezső, ki egy ideig bankfia volt. Addig az ideig, míg a bankja meg nem bukott. Most hazajött azokat a sebeket gyógyítani, amelyeket a bankasztalnál szenvedett. Édesapja, Nyéki János, a jómódú vaskereskedő, nem igen tombolt a fölött való örömében, hogy fia hazaérkezett. Már első nap kijelentette neki: — Nem fogod a napot lopni, bejösz a boltba és átveszed a könyvelést. — Ez nekem egyáltalában nem sürgős — Mai számunk 32 oldal.