Pesti Napló, 1914. március (65. évfolyam, 52-77. szám)

1914-03-21 / 69. szám

fa■Budapest, szonátát PESTI NAPLÓ '' *90* jo­rius 21* 069. szám-T 11 --------------------.—»■«£ sóját a családi sírboltban helyezték el és azután a rengeteg tömeg a Boulevard de Batignolleson vissza­indult a város felé. Clotz és Barthou mi­nisztereket megéljenezték. Délután három óra­kor nagy tömeg vonult végig a Boulevard Clichyn, abcugolták Caillauxot és a kormányt és halált kiáltottak a gyilkos miniszternél­e. Az I Avenue Clichy felöl egy másik csoport érke­zett a boulevardra, amely éljenezte Caillauxot és a kormányt. Véres verekedés támadt, a rendőrök kardot rántottak. Nagyon sok ember megsebesült, de megsebesült számos rendőr is. A tömeg a Rue de Rome, Rue Moscou és a Rue de Constantinople felé akart menekülni, de ezeket az utcákat erős rendőrkordon zárta el. Egy körülbelül 300 főből álló tömegnek sike­rült a rendőrök sorfalát áttörni és a Rue Amsterdamon át a Place de Budapest felé me­nekült A Place de Budapesten a tüntetők egy vörös zászlót tűztek ki, amelyen ez a felírás volt: Halál Caillauxra! A tömeg ezután a Saint- Lazare fogház felé akart vonulni, de a rendőr­ség útját állta. A fogház udvarán a köztársa­sági gárda egy százada állt készenlétben. Az éjszaka újabb tüntetések készülnek. A municipiális gárda lovasait a város több pont­ján készenlétbe helyezték. Az összes rendőrök szolgálatban vannak és négyesével cirkálnak az utcákon. Caillauxné beteg Caillauxné az utolsó napok izgalmai következ­tében elvesztette nyugalmát és szinte belebetegedett­ az izgalmakba. A fogházigazgató előtt sajnálkozá­sát fejezte ki a gyilkosság fölött és azzal védekezik, hogy nyilván az izgatottság következtében elvesz­tette eszét A Figaro Caillauxné e viselkedését ala­koskodásnak és félrevezetésnek minősíti. Labori, Caillauxné védője, Hesse, ügyvédet bízta meg a se­gédkezéssel az ügy védelmében. Monis bukása­ ­ Monis lemondott tengerészeti miniszter barátai beszélik, hogy Mórusnak egyáltalában nem volt szándékában Fabre főügyészszel való beszélgetését letagadni. Monis ki fogja jelenteni, hogy Fabre-rel beszélt a francia pénzpiacnak az akkori külpoliti­kai helyzet által előidézett idegességéről és a fő­ügyészt figyelmeztette a veszélyre, melylyel járhat az ,h­a ilyen időben kiélesíti a komoly pénzügyi kö­rök és Rochette konfliktusát. Ő és Fabre megegyez­tek abban, hogy a Rochette-per elnapolását Ri­­dault de d'Isle törvényszéki elnökre bízzák. Caillauxra vonatkozólag kijelenti, hogy a vizs­gáló­bizottság előtt azt fogja vallani, hogy Ro­chette védője, aki vele barátságban volt, kérdezte tőle, várjon tűrhetőnek tartja-e a Rochette-ügy el­halasztását. Caillaux azt válaszolta, hogy a kor­mányérdek nézete szerint nem követeli a per azon­nali tárgyalását. A szenátusi vizsgáló­bizottság, amely Monis egykori miniszterelnöknek és Caillauxnak a szél­hámos bankár ügyében való szereplését van hi­vatva tisztázni, hibát volt miniszterelnököt válasz­totta meg elnökül. Ez a vizsgáló­bizottság a parla­ment határozata értelmében eskü alatt hallgathatja ki a tanukat és a hamis tanuk büntetése 2­ 5 évi börtön. Monis utóda Poincaré köztársasági elnök Monis utódjává Gauthier szenátort, volt közmunkaügyi minisztert nevezte ki tengerészet miniszterré. A Rochette-ügy A kamara Rochette-bizottsága pénteken dél­előtt kihallgatta Monist és Caillauxt. Monis elmondotta, hogy Caillaux 1911 már­cius elején értesítette, hogy szívesen eleget tesz az ügyvéd kérelmének, aki a Rochette-afférben ha­lasztást kér. Caillaux megjegyezte, hogy az ügy­véd, ha nem adják meg a halasztást, védőbeszédé­ben olyan emissziókra fog utalni, amelyek rom­lásba viszik a francia betevőket és amelyek dolgá­ban soha sem indítottak törvényszéki vizsgálatot. Itt tehát politikai érdek forog kockán. Fabre fő­­államügyész Monis kérelmére kijelentette, hogy a bizottság semmiesetre sem fogja a törvényszéki el­járást befolyásolni, de a közvélemény a halasztást félre­magyarázhatná. Monis megkérte a főállam­­ü­gyészt, eszközöljön ki részére Bidault de l’Isle fölebbviteli bírósági elnök részéről véleményt. Presszióról nem volt szó. Bidaultnak az volt a­­ véleménye, hogy a halasztást meg lehet adni. •70(10/1 Mtamhk) „ddersmor­e fia Lüisen anpob * Legujmsk­a (Táviratok és telefonjelentések) -♦-•4-4 Horvátok a magyar tengerpart ellen Zágráb, március 20. A zágrábi honát egyetemi hallgatók ma délután gyűlést tartottak, amelyen tiltakoztak a tengerpart kisajátítása ellen. A gyűlésen határozati javaslatot fogadtak el, amelyben tiltakoztak a kisajátítási törvény ellen. A gyű­lés után nagy tüntetést rendeztek, a magyar kaszinó ablakait beverték, a magyar címert besározták, amíg végül a rendőrség szétverte a tömeget. Három diákot letartóztattak. Zágráb, március 20. A diákság ma este a kisajátítási törvény ügyében gyűlést tartott, amelyen többen a ki­sajátítás ellen tiltakoztak, köztük Radics Ist­ván, a parasztpárt vezetője. Határozati javas­latot fogadtak el, melyben felszólítják az or­szággyűlést, hogy foglaljon állást a kisajátí­tási javaslattal szemben. Gyűlés után a részt­vevők szétoszlottak, később azonban hazafias dalokat énekelve tüntetve végigvonultak az utcákon, miközben, mindenféle népség csatla­kozott hozzájuk. A tüntetők egy része az ál­­lamvasúti pályaudvar felé vonult és annak ablakait akarta bezúzni, a rendőrség azonban szétoszlatta őket. A szétoszlatott tüntetők kö­zül többen később újból csoportba verődtek és el­vonultakban beverték a magyar kaszinó néhány ablakát. Néhány gyerek a dohánygyár több ablakát beverte, de a rendőrség közeled­tére elszaladt. A rendőrség erélyes fellépésé­nek sikerült rövidesen helyreállítani a rendet és elejét venni minden további kihágásnak. A tüntetés folyamán többeket letartóztattak. 51 ém­ ad n mkmk szavazati j©kot az Ontó Washington, március 20. A szenátus elvetette azt a határozati ja­vaslatot, amely a nőknek kérte a szavazati jog megadását. Harmincöt képviselő a javaslat mellett, harmincnégy pedig ellene szavazott, holott a határozattá emeléshez kétharmad többség szükséges.­­ Jaurés, a bizottság elnöke rámutatott arra az energiára, amelylyel Rochelic ügyvédje a halasz­tást sürgette és kéri, vájjon ennek a halasztásnak nem az volt-e a célja, hogy megkönnyítse Ro­­chette operációinak folytatását. Monis erre azt feleli, hogy ő az ügyet csak felületesen ismerte. Ezután Caillauxt hallgatták ki. Rochette ügy­­védje arra kérte őt, közölje vele, hogy mi a kí­vánsága ebben a kérdésben. Azok az utalások, amelyeket az ügyvéd bizonyos emissziókra tett, a Monis és Caillaux közli beszélgetésnek csak mel­lékkörülménye. Midőn Barthou később presszió­ról beszélt, amelyet Monis gyakorolt Fabre fő­­államügyészszel szemben, ő meglepődött. Fabre egyébként neki, amikor miniszterelnök lett, el­mondotta, hogy a halasztás nem bír jelentőséggel. A bizottság több tagja azt mesélte, hogy De­­lahaye képviselő a vallomás után megszorította Caillaux kezét és ezt mondotta: „Világos, hogy önt nem terheli semmit. Delahaye tagadja, hogy ezt mondotta volna és kijelenti, hogy Caillaux vallo­mása nem változtatta meg véleményét, de nem utasította vissza Caillaux kezét, mert gyászban van. Caillaux a továbbiakban kifejti, hogy sürge­­­tésére Fabre titok pecsétje alatt azt mondotta, hogy Briand megparancsolta nejét, hogy az első Rochette-bizottság előtt ne mondja el az egész igazságot. Caillaux Cruppy igazságügyminiszterrel konferált és konstatálták, hogy az ügy gyanús. Caillaux később a tényállást kifejtette Poincaré és Briand előtt és utóbbi kijelentette, hogy Caillaux ellen nincsen semmi gyanúra sem ok. Tavaly ja­nuár 14-én Caillaux közelebbi felvilágosítást kért Fabretól, aki tagadta, hogy ő fogalmazta a jegy­zőkönyvet és azt mondotta Caillauxnak, hogy az teljesen távol áll az ügytől. A hozzá intézett kér­désre Caillaux még kijelenti, hogy csodálkozik azon, hogy Rochettenek oly­ hosszú haladékot adtak. A délutáni tárgyaláson Fabre főprokurátor ki­jelentette, hogy protokolluma bírósági dokumen­tum volt, amelynek az igazságügyminiszter kezei között kellett volna maradnia. Éppen ezért elta­gadták a protokollum létezését, amely a teljes igazságot tartalmazza. Fahre még megjegyezte: „Az igaz, hogy Móniétól azt az utasítást kaptam, hogy a Rochette-ügy részére, eszközöljek ki halasz­tást“« . ... Az elzárkózott trónörökös Salzburg, március 20. A sok tiltakozás ellenére a Blühnbach völgye, ahol a trónörökös kastélya áll, to­vábbra is zárva marad, sőt az eddiginél szigo­rúbb intézkedéseket léptetnek életbe. A Mauer­­scharte-ra, amelyen az út a völgybe vezet, ál­landó csendőrőrszemet állítanak. Az orosz készülődések Szuk­omlinov útja Pétervár, március 20. A „Den“ közli azt a híresztelést, hogy­ Szuhomlinov hadügyminiszter a legközelebbi napokban külön misszióval Berlinen át Pa­risba utazik. Paris, március 20. A „Malin“ kijelenti, hogy felhatalmazást kapott annak megállapítására, hogy teljesség­gel koholt a „Novoje Vremja“ amaz állítása, amely szerint Párisban is folytak tanácskozá­sok Ausztria-Magyarország ellen irányuló négyes-szövetségről. Titokzatos család­ dráma Karlstein, március 20. Ilyx Adolf biztosítási ügynök ma reggel sógora, Tomsc­hek Ferenc, földbirtokos lakásán rövid szóváltás után agyonlőtte, nővérét és ha­lálosan megsebesítette sógorát. Azután elmene­kült és az államvasút pályája mellett öngyil­kosságot kísérelt meg, a golyó azonban csak könnyen sebesítette meg, mire egy arra robogó vonat elé vetette magát, mely halálra gázolta. Skandinávia és a hármas­­szövetség Stockholm, március 20. Sven Hedintől a napokban ,,Második in­telem" címén újabb könyv jelenik meg, ame­lyet egymillió példányban fognak Svédország­ban szétosztani. A könyvben szerző a svéd kül­politikához való csatlakozásra és főleg a hár­masszövetséghez, különösen pedig Németor­szághoz való közeledésre szólítja föl a hazája­­belieket.

Next