Pesti Napló, 1914. április (65. évfolyam, 78-102. szám)

1914-04-15 / 89. szám

■Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1914. április 15. (89. szám) ) Összeomlott háromszög ) . Egyjapán újságíró több hónapot, vagy talán több évet töltött Európában és azután visszament hazájába. Otthon megírta tapasztalatait. Igazi ujságirói alapossággal. A többi között arról a megfigyeléséről is beszámolt, hogy az európai társadalomban a „háromszög“ elfogadott szokás. (Háromszögön a japán is férjet, feleséget és házibarátot ért.) Senki itt azon meg nem ütközik, hogy a házibarát elfoglalja helyét a családban és ott jogait gyakorolja. Ha ennek az újságírónak szeme elé kerül a Drey-házaspár esete, alighanem meghökkenve csóválja meg fejét. Drey dúsgazdag marseillei gyáros ugyanis megleste húsvét hétfőjén találkára induló feleségét. Álkulcs segítségével bement a szerelmes párhoz, amely az első ijedtség dermedtségét lerázva magáról, forgó pisztolyból lövöldözni kezdett a tolakodóra. A golyók nem találtak. A férj sértetlen maradván, vasbotjával addig verte a házibarátot, mig meg nem halt. Majd az asszonyt fogta elő és őt is addig verte, mig meg nem halt. Minthogy Japánban az emberi természet éppen olyan, mint Európában, valószínű, hogy a hírlapíró a hökkenés első pillanatai után visszafészkeli magát meggyőződésének kényelmes karosszékébe azzal az egyensúlyozóval, hogy az ilyen kivételek erősítik meg a szabályt. Mi, akik Európában élünk s akiknek a háromszögről nincs olyan meggyökeresedett vélekedésünk, mint amilyen a japán újságírónak van, nem toljuk félre olyan könnyedén ezt a két holttestet. Szerelmi drámákhoz igazán hozzá vagyunk szokva. Nem múlik el nap, hogy a féltékenység valamilyen drámai fomában ki ne törne. A szem, fül, elme annyira kimerült már e kopott film tudomásvételében, hogy a szó szoros értelmében az orrunk előtt kell a féltékenység kráterének megnyílnia, hogy szempillantásra méltassuk. (Ha a japán logikusan gondolkodik, a féltékenység e gyakori megjelenéséből és vérrel-halállal való sűrű ölelkezéséből éppen azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy az a háromszög korántsem nyugodhatik acéloszlopokon, ha mindjárt elhelyezkedésre való kísérlete is ilyen megrázkódtatásokkal jár.) Ez a marseillei dráma azonban elüt a többiektől , hogy az irodalom nyelvezettől el ne térjünk — lüktető erejénél fogva. Mindenekelőtt a környezetet vegyük szemügyre. Gazdag emberekről van szó. Feltehető róluk, hogy a francia irodalomba göngyölt nemi elméletet már az iskola padjain magukba szívták. Mert akármilyen hosszú vászonnak is tekintjük ezt az irodalmat, amelyre a frissen hullott fehér hótól kezdve egészen a franciák által is megtagadott egyértelműségeket írnak: az összessége, a veleje, a zamatja mégis csak az, hogy a szerelem szép és nagy dolog s hogy az eléje guruló akadályokat félre szabad lökni. Száz színpad, ezer regény,tízezer dal, százezer szólás-mondás, millió éle, mind azt szavalja. Írja, dudorássza, ironizálja, hogy a házasság nem szentség, emberek csinálták, emberek igazíthatnak is rajta. Aki ilyen levegőben született, nőtt fel és él — még abban az esetben is, ha jómagának a hitvesi hűségről igen szigorú fogalmai vannak s meg van győződve arról az igazságról, hogy a szinpad és a regény igazán csak szinpad és regény, vagyis élettől jó messze álló bohóság — a házasságtörésről, a féltékenységről, a hűtlenség megtorlásáról nem lehetnek olyan nézetei, mint az asszonyt tisztán jószágnak tekintő hím-parasztnak. Az a sok szó, beszéd, írás, bármennyire nem is az élet tükrei, úgy megpuhítják és átalakítják gondolkodását, hogy nem menekülhet hatásuk alól. Még a féltékenységre kiválóképpen hajlamosnak is hajlania kell a megbocsátás, a kiegyenlítés, a megértés felé — legalább elméletben. És most, íme, Marseille mellett, ezek a megbocsátás igéjén élők olyan jelenetet rendeztek, hogy hátteréül egész nyugodtan akár a bronzkorszakot is oda lehet képzelni. Az egyik férfiú elidegeníti a másik asszonyát. Mikor ez megtudja, hogy örömeinek birtokát megzavarták, utánuk megy, hogy viszszahozza, ami az övé volt, vagy hogy megfenyítse a rablót, vagy talán hogy kitöltse valahogy dühét. A pár bronzbaltával védekezik; az asszony nem akar tudni többé régi eltartójáról, az újhoz simul. A férfi szintén előveszi bronzbaltáját és valóban állatias kegyetlenséggel (ez a közhely itt igazán helyén van) elpusztítja örömének megrontóit. Moliére darabjain tanulták-e meg ezek az emberek a francia nyelv finomságait? . . . A szerelmes lélek boncolását Bourget regényeiben nézték végig? . . ? A házasság pszichológiájából Capus, Porte-Riche, Donnay és még száz híresség remekművéből kaptak leckéket? . . Ez a három bronzbaltás! Ugye, ez elképzelhetetlen és szinte hihetetlen. Még ha kivételnek, ritkán előforduló kivételeknek is nézzük a bronzbaltásokat, mégis azt kell hinni, hogy azon a talajon, amelyikből ilyen kivételek kinőhetnek, a háromszög nem áll-í hat oly szilárdan, mint ahogy a japán újságíró hiszi. Mens. A mai női divat Érdekes nemzetközi ankét Berlin, április 14. Áll a harc a mai női divat körül. A hasított szoknyának például éppen úgy vannak hívei és rajongói, amint vannak ellenségei, akik minden eszközt megragadnak, hogy az érzéki szempontoktól vezetett divathóbortnak útját állják. Egyházfejedelmek fejezték ki felháborodásukat, a lasított szoknya vihara időnek előtte nyugdíjba kényszerített egy nagyrangú katonatisztet, Budapest térparancsnokát, sőt a belga király odáig ment, hogy egyhölgyet kizárt az udvari házról, mert szűkre szabott szoknyája csaknem a térdig láttatni engedte a formás lábikrát. Mindez azonban nem elégséges ahhoz, hogy útját állja a női divat túlzásainak. Ma már komoly gondolkodású férfiak is a hasított szoknya mellett törnek lándzsát, de ezzel egyidejűen növekszik azok tábora, akik az erkölcs és jóizlés szempontjából undorral fordulnak el a divathóborttól, amely pedig lázban tartja a hölgyvilágot. A hasított szoknyának e harcában — amely sokkal komolyabb, mint volt a nadrágszoknya által fölidézett háborgás — most az európai kulturországok legnevesebb társadalmi réegei szólalnak meg azon az „ankéten“, amelyet a legnagyobb német napilap rendezett húsvétra. Véleményt nyilvánít a románok költői lelkű királynője éppen úgy, mint a társadalom eliteje s az irodalom, tudomány és művészet legelőkelőbb tagjai. A legnagyobb érdeklődésre Erzsébet román királynő, a Carmen Sylva nézete tarthat számot, aki a következőket mondja:— Minden divatnak ellensége vagyok. Magam is szenvedtem a borzalmas krinolinban és mert a műtörténetnek igazán rajongója vagyok, előttem csak egy viselet bir értékkel: az ógörög. A spártai nők — amíg férjhez nem mentek — meztelenül jártak, mert jelszavuk az volt, hogy ártatlanságuk mezébe vannak öltöztetve. A görögök finom érzéke azonban tudta, hogy a férjes nő sokszor van abban a helyzetben, hogy eltakarja testi formáit, mint új élet viselőjének, szüksége volt erre, bár a legnagyobb tisztelet vette körül. Ma azonban arról van szó, hogy elbűvöljék a férfiakat s egy úr, akit megkérdeztek, miért csábítóbb a nő lába, mint a keze, röviden csak ennyit mondott: „Mert a láb mindig el van takarva, a kezét pedig mindig látjuk.“ Az én véleményem az, hogy a nő örökké titokzatos maradjon. Teste legyen eltakarva, lelke elzárva s férjén kívül legfölebb gyermekei ismerjék anyjukat. Hihetetlenül régi módi vagyok, az antikon kívül a középkor rajlolt felsőruhái az egyszerű fűzővel és a fehér bóbitával tetszenek leginkább nekem. Még ennél is nagyobb hive vagyok a régi jó időknek, mert csupa olyan családot kívánnék magam körül, amelynek hét-tíz-tizenkét gyermeke van, akik egy nagyszerű anya szárnyai alatt erőteljes emberekké lesznek. Attenberg Péter, a különcködő szatirikus író ezt mondotta: — Divat annyi, mint higiéna. Légy meztelen könnyű, széles, ingszerű ruhád alatt. Selyem harisnyák és semmiféle bájos nadrágocska. Csak annyit viselj magadon, hogy ne keveredj konfliktusba a „külső tisztességgel.“ Ruházatod minden mozgást engedjen meg, kalap nem kell, mert szebb kalap a hajadnál nincs. Csak azt takard el, amit érdemes eltakarni. Tehát remélhetően keveset. Apollani Adolf római tanár, a nemzetközi butivészegyesülés elnöke a női divatról így nyilatkozott: — A legszebb és legerkölcsösebb minden női divat közül a paradicsombeli lehetet. A mai női divat, amely csak nagyon kevés fügefalevelet használ föl, sem szép, sem csúnya. Csak egyetlen feladata van: mozgósítja a másik nem érzékeit. A moralisták ebből talán a művészetre vonatkozóan is következtetéseket vonnak le. A művészet azonban sokkal magasabban áll, semhogy törődjön a divat beteg bolondjaival. , Arnoldson Sigfrid kamara énekesnőinek Csáki egy szava volt a nők mai divatjára: utálatos. Cazlavet, a híres francia bohozalkró megállapítja, hogy a divatmodellek között vannak undorítóak ésvannak gyönyörűek. Megfigyelései azonban meggyőz- ték arról, hogy éppen az undorítóak érték el a legnagyobb sikert. Feydeau Georges, a francia-homer másik kiválósága ezt mondotta: IV — A divat csak akkor érdekes, ha nyugtalanságra s az undor és lelkesedés manifesztációjára ad alkalmat. Ez ad neki erőt, ez bilincsel le bennünket és felejteti el velünk az élet mindennapiságát. Minden divat, amely fölháborodást kelt, az esztétikust megrészegíti és az erkölcsprédikátort kihozza sodrából, csak helyeslésemre talál. Tehát a mai női divat is. Grünzweig Artúr altábornagy, az emlékezetes bileki halálmars höse, a divatról véleményét a következőkben foglalta össze: — Vannak emberek, akik a világos szint gyűlölik, akik nem tudnak virágot látni, akik egy, gig dal fölött bozzankodnak.éSífEgxió.kgdjji KÜLFÖLD )( Czemin — osztrák miniszterelnök? Bécsből jelentik: A Prager Tageblatt, amely, mint ismeretes, a kormánypárti osztrák németi képviselők csehországi félhivatalos orgánuma, vasárnap feltűnést keltő cikkben foglalkozott, azzal a hírrel, hogy gróf Czemin aem volna hivatva, hogy gróf Sturgkh osztrák miniszterelnök utóda legyen. Ez idő szerint még nem komoly gróf Czernin miniszterelnökségének terve, — írja a lap — a közvélemény azonban jól teszi, ha megbarátkozik ezzel a gondolattal, mert igen magas körök érvényesítik befolyásukat gróf Czernin érdekében. Annyi bizonyos, hogy ha gróf Thun csehországi helytartó és gróf Stürgkh viszálya nyílt összeütközéssé válik, akkor gróf Thun marad győztes, aki a cseh-német kiegyezés kérdésében köztudomás szerint nem ért egyet gróf Stürgkh miniszterelnökkel. Ha pedig a cseh-német viszály buktatja meg gróf Stürgkhöt, akkor gróf Czernin kormányrajutásának kérdése egyszerre aktuálissá válik. Czernint tehát szívesen látnák a „magasabb körök“, valószínűleg azért, mert a magyarságnak olyan nagy barátja. Czernin az osztrák miniszterelnöki székben: ez minden- esetre olyan ötlet volna, amely a legnagyobb ellenszenvvel találkoznék Magyarországon.