Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)

1914-08-14 / 194. szám

Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914. augusztus 14 )fl®4. szám.? 9 A tárgyalás, úgy látszik, sokáig tartott. Maguk­­a hivatalos jelentések is kiemelik, hogy Leman tábornok már kész volt az összes erőditményeket­­átengedni, azzal a feltételeiv­el, hogy a németek ne­­menjenek be a városba, ne keltsenek a város lakos­ságában rémületet és ne bénítsák meg a kereske­delem és ipar forgalmát. A német tiszt azonban nem engedett, feltétlen átadást követelt és kijelen­tete, hogy a németek a városról sem mondhat­­­nak le. Amíg ez a tárgyalás tartott, addig a németek­­nem folytatták a harcot. Ezt a nyugalmat, úgy lát­szik, nagyon félreértették a belgák, mert amint , ennek híre érkezett Párisba, a lapok már nagy cik­­­keket közöltek a „fegyverszünetről" s arról, hogy ..a németek annyira fáradtak, hogy fegyverszüne­tet kellett elrendelniök." Csütörtökön este azután újra megkezdődött a harc és szakadatlanul tartott harminchat óra hosszán át, alaposan megcáfolva a német hadsereg fáradtságáról szóló híreket. A németek egymás­után birtokba vették az erődöket. Leghevesebb volt a harc a bardhoni és a bon­cer­essi erődöknél. . Szemtanúk beszélik, hogy e két erőd környé­kén a csata után másfél méter magasságban borí­tották a holttestek a csatateret. A harc vége felé már apró csapatok is álltak egymással szemben. Harminc-negyven főből álló csoportok, amelyek már szuronyt szegezve rohan­tak egymásnak. Bizalmas okmányok Megint két intim fejedelmi irás került a nyilvánosság elé. Az angol király sürgönye az orosz cárhoz és a cár sürgönye az angol ki­rályhoz. Micsoda idők! Amióta a világ fennáll, ilyesmi még nem történt. Hogy élő uralkodók­nak bizalmas levélváltásaiba beletekinthes­sünk. S a közönség oly élvezettel olvassa eze­ket az intimitásokat, mint valami szenzációs házaságtörési dráma titkos okmányait. Tény­leg van is sok megfigyelni való ezekben a fe­jedelmi írásokban. A minapi sürgöny­váltást például, mely a német császárnak az orosz cárral való eszme­cseréjét közölte, érdekes összehasonlítani a­­most nyilvánosságra került sürgönyök hangjá­val. A német császár tegezi a cárt és viszont.­­Az angol király ellenben, aki pedig épp úgy első unokatestvére a cárnak, mint Vilmos csá­­szár (mindhármuknak közös nagyanyjuk volt) per ön beszél a típusinjével. Hanem azért a te­geződő vérrokonok nekitámadnak egymás bi­rodalmának, az Önözők pedig egy rossz ügy szolgálatában összecsapják erejüket. A sürgönyökben megnyilatkozó tempe­ramentum is igen jellemző. A német császár meleg impertuozitásával érdekes ellentétben áll az angol király megfontolt előkelősége és az orosz cár kertelő szenteskedése. A koronás fők izgalmas disputájában egyébiránt az igaz­ságot az angol király találta el. Szomorú vád Európa diplomáciájának munkájával szem­ben, mikor György király azt állítja, hogy a rettenetes világfelfordulást félreértések­­ okozták. A világ elé került fejedelmi bizalmas­s­­ágokból, úgy az előző szék­esből, mint még in­kább a mostaniból végképpen pőrére vetkőz­­­tetve került ki az oroszok cárja. Már a német­­ császár megmondta róla, hogy megszegte a­­ szavát. Ám erre akkor még nem voltak bizo­nyítékaink , csak elhittük a becsületes és jó­hiszemű német császárnak, hogy így van. A mostani sürgönyváltásból azonb­an­­ minden újságolvasó megállapíthatja saját maga számára, hogy a világ leghatalmasabb­­ uralkodója fesztelenül szokott füllenteni. Mik­lós cárnak aránylag elég rövid sürgönyében három kézzelfogható, mindenki által ellenőriz­,­hető valótlanság foglaltatik. Az egyik valótlanság, hogy Ausztria-Ma­gyarország célja az volt, hogy a szerbeket el­tűzze és Szerbiából vazallus államot csináljon.­­ Mindenki tudja, hogy Ausztria-Magyarország­­ kötelező nyilatkozatot tett arra, hogy Szerbia területi integritását nem kívánja bántani. A­­ cárnak módjában lett volna e tekintetben a­­legmesszebb menő garanciákat megszerezni. De ő ezen a köztudomású tényen egy nyilván­­való valótlansággal túlteszi magát. A másik, nem kevésbbé kézenfekvő va­lótlanság, hogy a részleges mozgósítást­­­ért kellett a cárnak elrendelnie, mert Auszria-Magyarország általános mozgósítást rendelt el. Okmányok szólnak arról, hogy Ferenc József csak akkor rendelte el az általános mozgósí­tást, mikor hivatalos értesítést kapott az orosz mozgósításról. A cár a valóság ellenkezőjét oly biztonsággal mondja, mint ahogy az Orczy-féle kávéházban két-három elfogyasz­tott kiflit szoktak letagadni. A legelszántabb valótlanság pedig az, melylyel őfelsége a német császár által rásü­tött szószegést próbálja helyreigazítani. .„Ga­ranciát vállaltam arra nézve, — mondja az oroszok cárja — hogy csapataim a helyük­ből sem mozdulnak ki, amig tárgyalások folynak". Nem igaz, Felséges Úr. Hisz olvas­tuk sürgönyének szó szerinti szövegét, ön arra adta becsületszavát, hogy ellenséges in­tézkedést nem fog tenni, amíg a tárgyalások folynak. És mégis folyamatba tétette az álta­lános mozgósítást, mialatt Vilmos császár Bécsben az ön kérelmére minden erejének megfeszítésével a békén dolgozott . . . A cár még mielőtt seregeink megverték volna, olyan vereséget szenvedett, mely min­­­den gentlemannt halálosan sújtana. ^vww^A/v^/v^^vwvvvwvvwvvvvw^/v^ A fejvesztett franciák Nem sikerült mozgósítás Egy nagy olasz napilap egyik munkatársa jú­lius utolsó napjaiban beutazta Lyont, Marseillest, Toulont, Nizzát és Ventimigliát, hogy tanulmá­nyozza a francia mozgósítás lefolyását és a fran­ciák hangulatát. Tapasztalatairól a következő ér­dekes cikkben számol be: — Ha a francia kormány elég merész arra, hogy letagadja, milyen nagyszabású katonai intéz­kedéseket foganatosított, akkor bizonyára rossz szándékai vannak Olaszországgal szemben, amely csak kisebb természetű katonai intézkedéseket tett a határon, noha Sasa és Bardonecchia között, va­lamint Ventimigliában nagyarányú csapatösszevo­násokat figyeltem meg Modenától kezdve egész Chambery-ig minden állomás telve van katona­sággal. Amikor Modenában leszálltam a vonatról, azt hittem, hogy egy hatalmas hadgyakorlat terü­letén vagyok. Úgy látszik, hogy Párisban elhamarkodták a mozgósítást. Modenában ott időzésem alatt három ezred nehéz tüzérség érkezett meg, amelynek tu­lajdonképpen a német határra kellett volna mennie. Amikor ugyanis ez a három ezred megérkezett a pályaudvaron és épp tábort készült ütni, megér­kezett a parancs, hogy azonnal szedelőzködjenek fel és az első vonattal térjenek vissza Lyonba. A legénység nagyon lehangolt. Rosszul élelmezik őket és gyakori köztük a megbetegedés. A francia tisztikart kínos meglepetések érhetik a legénység részéről­­ ebben a háborúban. A lyoni vonaton egy szakaszban utaztam több francia katonával. Voltak köztük nőtlen fiatalembe­rek és több gyermekes családapák. Elbeszélték, hogy két nappal azelőtt kapták meg a behívójukat éjszakának idején. Azt mondták nekik, hogy a né­metek hirtelen betörtek Franciaországba, amelyet el akarnak foglalni. Erre a hírre rettenetes izgalom tört ki a békés lakosság között és durván szidalmaz­ták azokat a tartalékosokat, akik szabadságot kér­tek. Azzal fenyegették őket, hogy a poroszok már másnap éjjel betörnek és lemészárolják a lakos­ságot. A behívottak nagyon elcsodálkoztak, mikor másnap megtudták, hogy nem Belfortba, hanem Lyonba kell menniök. A hadvezetőség ugyanis Nancy helyett tévedésből Modenába dirigált három tüzérezredet. Ez a három ezred a nagy zűrzavarban nem tudta ellátni magát kellő eleséggel. A katonák tizen­öt óra hosszat utaztak korgó gyomorral. Végre való­ságos zendülés tört ki közöttük, úgy, hogy hét ka­tonát le kellett tartóztatni. Ezeket Culoz állomáson elszállították. A katonák általában nagyon fegyelmezetlenek. Ha csak a tizedrésze is igaz annak, amit a lyoni vo­naton hallottam, akkor nagyon kevés bizalommal nézhet Franciaország a háború elé. A bevonuló ka­tonák kárörömmel veszik tudomásul, ha valamelyik társuknak sikerül a svájci határt háborítatlanul el­érnie és az volt a benyomásom, hogy. valamennyien Napi 300 millió Az egyetlen komoly pénzügyi kérdés ma­­ a háború költségvetése. Charles Richet francia író még a mostani világháború kitö­rése előtt kiszámította egy háború valószínű költségeit és e számítása közben régebbi há­borúk hivatalos jelentéseit és számadatait vette alapul. Az ő számítása szerint: 7,000.000 3,600.000 3,400.000 2,800.000 2,600.000 1.500.000 300.000 embert, összesen a hadviselő felek mind 21.200.000 embert állíthatnának ki. Ez ter-­­mészetesen egészen hibás számítás. A mon­arkia okvetlenül több embert tud hadba kül­deni, mint akár Franciaország, akár Itália, az Oroszország és a német birodalom közötti differencia sem akkora, mint azt a francia író mondja, aki számadataiban szeret az entente javára tévedni. A számadás egyébként már azért sem illik pontosan a mai helyzetre,­ mert hiszen a Richet-féle felállítás nem illik a mai háborús államok csoportjára. Ilyen létszám mellett a francia író a következőként állapítja meg a háború egynapi költségeit. (A számok francsákat jelentenek mindenütt.) A csapatok élelmezése (az élelmiszereket béke­árban számítva) 63 millió lovak ablakja 5 „ zsold 21 „ hadi célokra való munkások napidíja 5 „ mozgósítás (vasúti, stb.) költségek 10­­* „ a muníció és élelmiszer szállítása 21 „ elhasznált muníció a gyalogságnál 21 „ a tüzérségnél 6 „ a tengerészetnél 2 „ felszerelés (tíz napba számítva) 21 „ betegápolás 234 „ hajó­járatok 234 „ adójövedelmi csökkenés 50 „ segélyosztás 34 „ kártalanítások, rekvizíciók, falvak, városok pusztítása 10 „ összesen: 27434 millió. Összesen tehát 274 és félmillió francsról van szó. Ennyibe vette a francia ízó valószínű­ségi számítással egy európai háború költsé­gét, bele nem számítva a balkáni és a sem­leges államokat, amelyek közül pedig most­ szintén több a hadviselő felek közé állott. Belgiumot, Svájcot, Szerbiát és Montenegrót beleszámítva bátran tehetjük a­ hadviselés napi költségeit 300 millióra, ami egy hónap­ alatt kilencmilliárdot jelent. Nem kell négy teljes nap ahoz, hogy a háborús Európa egy milliárdot költsön el csak háborús célokra, mert hiszen ezekben az óriási számokban na­gyon természetesen nincsen bent a polgári lakosságnak, amely pedig a katonaságnak legalább tízszeresét teszi, az élése. És nincs benne az sem, hogy háborús időben katona­ság és polgárság számára egyformán meg­drágul élet. Napi háromszázmillió! Ez olyan pénz, amelynek az elgondolása is még a leggazda­gabb embert is megszédíti, nem is lehet erre a számra — noha az — mint valami reális anyagra gondolni, úgy kell vennünk a há­ború pénzügyi számműveleteit, mint a csilla­gászok számításait, ahol már a végtelen, szám­jegygyel ki sem fejezhető numerusok szerepelnek.­­ Oroszország a német birodalom Franciaország Olaszország a monarkia Anglia Románia­ ­— követnék társaik példáját, ha alkalom kínálkoznék rá. A katonák képzettsége nagyon hiányos. Legtöb­ben azt hitték, hogy Németország Modenatól is leg­feljebb két-három órányira van. Chamberyben, Culozban és Lyonban nagy csa­patösszevonások történte­k. Amikor a lyoni állo­másra megérkeztem, éppen elszállítottak több ezre­det a határra. A szocialisták nagy tüntetést rendez­tek a háború ellen. Meg akarták akadályozni, hogy a katonaság szabadon elvonulhasson. A munkások összeütköztek a rendőrséggel, s a dulakodásnak több nehezebb sebesültje volt. Késő éjjel még mindig tartott a tüntetés a munkás­negyedben.

Next