Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-05 / 216. szám
Budapest, szombat PEXI NAPLÓ 1914. szeptember 5. (216. szám.) 3 •A küldöttek legelőször tűzbe és előbb megfenyegettek, hogy le fognak lőni valamennyiünket, ha menekülni akarunk, vagy megadjuk magunkat !Mikor azután a küzdelemre került a sor, az orosz katonatisztek voltak az elsők, akik elmenekültek. Bécs üdvözli a győzteseket Bécs, szeptember 4. Weisskirchner polgármester Frigyes főhercegi hadseregfőparancsnokhoz a következő táviratot intézte: Hősies csapataink újabb győzelmei alkalmából kérem Fenségedet, kegyeskedjék Bécs községtanácsának és az egész bécsi lakosságnak szerencsekivánatait fogadni. Egész Bécs büszke gyötrelepes seregeinkre és csodálja hőstetteit. Adja a Mindenható, hogy hadseregünk igazságos fegyverei kivívják a végleges győzelmet is. Auffenberg lovag hadtestparancsnokhoz a polgármester a következő táviratot intézte: A fényes győzelmek alkalmából fogadd szívből fakadó szerrencsekivánataimat. Bécsben nagy az öröm a vitéz hadseregek nagy sikerei és a bécsi csapatok hősies küzdelme felett. Horvátország örömmámorban Zágráb, szeptember 4. A Dankl-hadsereg fényes győzelmei alkalmából báró Skerlecz Iván bán Dankl lovassági tábornokhoz a maga, valamint az országos kormány, a főváros és az egész lakosság nevében táviratot intézett, amelyben csapataink dicső győzelme feletti örömének adott kifejezést. A bán tegnap az oroszországi Krasznikból a következő táviratot kapta: „Mélyen meghalva a jóleső szavaktól, kérem Excellenciádat, az országos kormányt, a fővárost, Horvátország és Szlavónia lakosságát, akikhez az emlékezés és a barátság oly kedves kötelékei fűzetnek, fogadják legmélyebb és legszívélyesebb köszönetemet. Az orosz földön aratott ezt az első sikert kitűnő alvezéreimnek és csapataim egyenesen heroikus vitézségének köszönhetem, amelyek szakadatlanul harcban állanak. Isten segítsen továbbra is. Büszke vagyok a háziezred fényes magatartására. Dankl, lovassági tábornok. Az Auffenberg-sereg győzelmeiről szóló hir az egész országban lelkesedést keltett. Egyes helyeken ez alkalomból nagy hazafias tüntetések voltak. Vukovárban, Belovárban és Goszpicsban tegnap zenés fáklyásmenetek voltak. A menetek élén zászlókat vittek és lelkes kiáltások hangzottak el fegyvereink győzelmére. Katonaság és polgárság versenyeztek egymással e lelkes tüntetések során. Vukovárott ma ünnepies intentisztelet volt, s egyebütt is nagy és lelkes tüntetések voltak. A szerb-montenesstrói harctérről egy hegyi dandár hőstette A sajtófőhadiszállásról jelentik. (Feladatott szeptember 4-én este 7 órakor.) A hadsereg főparancsnoksága pénteken a következő parancsot adta ki: Az aszováci határvidéken álló hegyi dandár már kevés idővel ezelőtt snejdig betörést intézett montenegrói területre, melyet teljes siker koronázott. Rövid pihenés után a kicsiny, bátor csoport augusztus 30-án újabb előretörést kísérelt meg a Bileca előtt álló, — számra túlerőben lévő — montenegrói haderők ellen. A Pongrácz Henrik vezérőrnagy parancsnoksága alatt álló bátor dandárnak több napi hősies támadásokban sikerült nagy veszteséggel visszaverni a montenegróiakat, — akiktől elvettek egy nehéz ágyút — és az erősen szorongatott Bileca határerődítményt teljesen felmenteni. Becsületbeli kötelességemnek tartom, hogy a bátor hegyi dandár ezen hősiességre és áldozatkészségre valló tényeit haladéktalanul közöljem az összes parancsnokságokkal és csapatokkal, azzal a megjegyzéssel, hogy természetesen nem mulasztottam el a délvidéken küzdő bajtársaink e dicső tényét őfelségének is jelenteni. Frigyes főherceg, gyalogsági tábornok- A mohamedán áldozatok Bécs, szeptember 4. A „Südslavische Korrespondenz" jelenti Szerajevóból szeptember 4-iki kelettel. A Szandzsákból tömegesen a határon átmenekülő muzulmán családokat bosnyák hatóságok ideiglenesen elszállásolják. Ezek a menekülők a szerb és montenegrói csapatok borzasztó kegyetlenkedéseiről beszélnek. A szerbek és montenegróiak a Szandzsákban gyilkolnak és gyújtogatnak. A mohamedánokat különösen azért üldözik, mert a mohamedán férfiak nem akarnak az osztrák és magyar csapatok ellen küzdeni. A szerbek és a montenegróiak kirabolták a mohamedánokat, házaikat felégették, az aszszonyokat és gyermekeket pedig megkínozták és megölték. Boszniában és Hercegovinában gyűjtéseket indítottak a menekültek részére, mely célra Eiswaldt német főkonzul tekintélyes összeget adott mint első adakozó. A főkonzul a bosnyák országos kormányhoz küldte el adományát egy kísérő irattal, melyben kiemeli, hogy Ferenc József császár és király közismert nagyszevűségével segítséget és védelmet nyújtott szerencsétlen üldözött mozlim barátainknak. Katona-temetés Egy tartalékos tiszthelyettes, Fiuméban lakó édesapjának a következő érdekes levelet írta a Szabácsnál elesett hősök temetéséről : — Szabács bevétele után eltemettük elesett katonáinkat, összetákolt deszkaládákba helyeztük el a hősöket, kiket a sors ily korán szólított el közülünk. Bajtársaimmal én is, mezei virágokat szedtem és ezekkel hintettük tele a koporsókat. Zeneszóval, számos tiszt kíséretével mentünk a falun végig, amikor az egyik ház udvarából hirtelen kilépett József főherceg és szó nélkül a koporsókat vivő kocsi mögé állott. Röviden felénk intett, hogy csak semmi feltűnést és levett sapkával kisérte ki a halottakat a messze fekvő temetőbe. Amikor a koporsókat a közös, nagy sírban elhelyeztük, a főherceg fölemelt egy göröngyöt és könyökkel a szemében, — én láttam, mert közvetlen közelből figyeltem meg — e szavakkal dobta a sírba : — Szeretett, kedves bajtársaim, testvéreim ! Isten veletek! Mindezt természetesen magyarul mondta el a főherceg, aminthogy az étkezésnél is, amikor a tisztek közös asztalánál eszik, kizárólag magyarul beszél. Ahányan csak ott voltunk a temetésen, mindnyájan könyeztünk. Ez a jelenet igazán nem volt mesterkélt. A fenség valóban úgy átérezte ezeket a keresetlen szavakat, mint az elesett katonák bármely bajtársa. Szerb tábornok magyar fogságban Lipcse, szeptember 4. A „Leipziger Neueste Nachrichten"-nek táviratozzák Eszékről, hogy a szerbiai Narodna Odbrana egyesület elnökét, Jankovics Kozsó tábornokot, akinek vezetésével szőtték Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen az összeesküvést, az osztrák-magyar csapatok elfogták. A szerbiai éhínség Szaloniki, szeptember 4. A „Nea Antia" című lap szerint is Szerbia helyzete kétségbeejtő. A lap megállapítja, hogy a Szerbia által kifizetett élelmiszerek mind Szalonikiben rekedtek, ahonnan lehetetlen elszállítani. Szalonikiben van 37.000 mm. liszt, 13.000 mm. gabona, 10.783 kilogramm rizs, 28.013 kilogramm cukor, 258.000 kg. kávé, 23.000 kg. sajt és 206.000 kg. bab. A szétrongált vasúti vonalakat szinte lehetetlen most helyreállítani ; amit ma elvégeznek, azt másnap a lakosság tönkreteszi. A rombadőlt Belgrád Menekültek Budapesten Huszonnyolc menekült érkezett a múlt éjjel Budapestre. Valamennyi német állampolgár a szerb főváros mellett, a nagy sugaricai cukorgyárban dolgoztak, míg a háború ki nem ütött. Az ostrom borzalmait végigélték és nagy nehezen sikerült távozniuk az amerikai konzul közbenjárására. Viszontagságos úton jutottak el Szófiáig s onnan Budapestre, ahol a Kerepesi-úton levő kivándorló-helyiségekben szállásolták el őket. A menekültek — köztük van három nő és több gyermek is — a következőket mondották el: — Az első ágyúlövés július 28-án éjszaka két órakor dördült el. Attól kezdve szakadatlanul dörögtek az ágyuk mindkét részén és a magyar pártokról özönével hullottak a gránátok, amelyek közül nagyon sok a cukorgyár közvetlen közelében csapó-j dott le, mert a gyár alig néhány száz lépésnyire van, a zimony-belgrádi hídfőtől. Másnap harminc katona jelent meg a cukorgyárban egy főhadnagy vezetésével és közölték velünk, hogy többé nem szabad el- hagynunk a gyárat. Augusztus 27-ig voltunk a gyárakba internálva. Bennünket a szerbek nem bántottak, de az osztrák és magyar alattvalókkal bizony szigoruan bántak. Azokat összefogdosták. Egy részüket elvitték a Topcsiderbe, ahol alig kapnak egyebet kenyérnél és víznél. A nap legnagyobb részét pincébe töltöttük, mert augusztus 23-ig csaknem mindennap ágyúzták al magyar partokról Belgrádot és a Belgrád körül fekvő falvakat. Augusztus 20-án egy srapnel átütötte a cukorgyárnak egyik legerősebb falát, amely körül- belül kilencven centiméter vastag, aztán még keresztülütötték a fal mögött álló tizenöt milliméteres vas- hengernek a falát, mielőtt felrobbant volna. Egy mássik löveg a szomszédunkban levő bőrgyárnak ötven méter hosszú épületén futott keresztül és valamennyi falát áttörve, a gépházban robbant fel. A szerbek csak gyéren feleltek ágyúikkal. A szerb katonák azt mondták, hogy lehetetlen intenzívebben tüzelnie a szerbeknek, mert alig kezdik meg a tüzelést — amivel persze elárulják az ütegek állását — a magyar tüzérség a Száva túlsó partjáról rögtön olyan erős és pontos ágyútűz alá veszi ütegeiket, hogy kénytelenek nyomban más helyre vinni őket, ba csak nem akarják a biztos pusztulásnak kitenni minden ágyújukat. — Augusztus 23-án kellemetlen meglepetés ért bennünket. Egész nap dörgött a zimonyi partokon, az ágyú és a lövegek ott csapkodtak le körülöttünk a község házaiban és a domboldalon elsáncolva levői gyalogság sorai közé. Mi persze a pincébe bújva vár-' tuk, hogy mikor lesz vége a bombázásnak, amikor egyszerre csak megjelent a pince lejáratánál a szerbi őrség parancsnoka és ránkparancsolt, hogy a férfiaik mind jöjjenek ki. Nem tudtuk mi vár ránk, de új parancsot teljesíteni kellett. A szuronyos katonát bennünket férfiakat közrefogtak és a falu alá vittek és az országúton, éppen azon a ponton, ahol legsűrűbben röpködtek a srapnelek és gránátok, egymás mellé szállítottak bennünket. A szerb gyalogság azután a mi hátunk mögé lefeküdt a földre és onnan nézték a fejünk fölött röpködő ágyúgolyókat. Egyszer aztán az egyik a hátunk mögött, éppen a szerb csapat közepébe csapott le, úgy hogy mintegy tizenöt katona ott maradt a földön, akkor aztán ránk kiáltottak, hogy mehetünk vissza a gyárba. Úgy látszik, rossz fedezetnek bizonyultunk. Másnap tudtuk csak meg, hogy mindez azért történt, mert árulással vádoltak bennünket. Azt állították ugyanis, hogy mi a gyár ablakából, kendőlobogtatással adunk jelt a magyar csapatoknak. Az is kiderült, hogy ezt a gyanút honnan mentették. A gyár épületének egyik ablaka ugyanis a lecsapódó ágyúgolyó légnyomásától betörött és a vászonfüggöny elszabadulva lobogott a szélben. Ezt nézték a szerbek jeladásnak. Egy éjszaka harminc-negyven magyar baka csónakon átlopódzott a Cigány-szigetre, amely ott terül el közvelenül a gyár előtt és a magukkal hozott gépfegyverrel együtt ügyesen beás-ták magukat. Csak a második n napon vette észre őket egy szerb őrjárat, mire egy szakasz gyalogos ment át a szigetre, hogy elűzze őket. A magyar katonáik gépfegyvereikkel olyan golyózáport zúdítottak a szerbekre, hogy az egész szakaszból egy szál ember se tudott menekülni. Erre aztán egy század ment ellenük", de a két gépfegyverrel szemben azok sem tudtak boldogulni és óriási veszteségek árán vissza kellett vonulniok. A szerbek visszavonulását a magyar katonák is felhasználták a visszavonulásra, nehogy a már újból ellenük küldött nagyobb szerb csapatok elvágják az útjukat. — Augusztus 27-én közölték velünk a szerbek, hogy az amerikai konzul közbenjárására megengedik, hogy valamennyien elutazhassunk. Időközönként a zimonyi partokról a magyar csapatok reflektorai világították meg a várost, úgy, hogy nagyon jól láthattuk utunkban az egyes rombadőlt, összelövöldözött házakat. A Moszkva-szálló mellett a Terazziát valósággal felszántották az ágyúgolyók. Másnap reggel az iskola ablakából láthattuk, hogy Belgrád teljesen kihalt, az üzletek zárva vannak, katona sem volt sehol látható, csak egy-két népfelkelő őrség járkált az utcákon. A következő éjszaka tovább vittek bennünket Reznik felé vonaton. Útközben mindenfelé sebesülteket szállító vonatokkal, kocsikkal találkoztunk. Reznikből Nisba vittek bennünket, ahol most igen mozgalmas az élet. Minden zsúfolva van katonasággal és sebesültekkel. Az utcákon lépten-nyomon halottasmenetbe üköztünk. — Egész Szerbián végig azt tapasztaltuk, hogy a szerbekben a rengeteg veszteségek mellett